Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-07 / 135. szám

1988. JÜMITTS 7., KEDD Pesr .WK.IÍ Elkezdődött. Hosszú évek óta először fizetés utáni napokra időzítve. Nem vé­letlen hát, hogy a nyitás előtt egy órá­val, aki tehette, már sorban állt. Mert saj­nos, az is tény, aki nem ébred időben, a sikerkönyveket már pult alatt sem láthat­ja. Csupán egy nyitott kérdés marad, miszerint a könyvespolc gyarapodik az új könyvekkel, vagy el is olvassák őket. Elszomorító statisztikai adat: csökken az olvasó emberek száma. Félő, hogy az árak emelkedése még tovább növeli ezt a tábort. Ám azzal sem büszkélkedhetünk, hogy mit veszünk a kezünkbe, ha mégis elszánjuk magunkat. A slágerlistán vezet a történelmi regény a krimik és a fan­tasztikus irodalom előtt. Utolsó két helyen kullog a novella és a vers. Persze más lapra tartozik, de ezt részben a színvonal- talansággal ts lehet magyarázni. Mi azon­ban azt szeretnénk, ha önök kedvük sze­rint, más területekről is csemegéznének, választanának. Ehhez igyekszünk segítsé­get adni összeállításunkkal. Ünnepi könyvhét 1988 A birsalmasajtos palacsinta Éppen ebédidő volt, amikor Péter hazatért az iskolából. Ám hiába csengetett, kopogta­tott, az ajtó nem nyílott. „Mama nincs otthon” — álla­pította meg a kisfiú, s ez lett a könyvecske címe is. Erich Kästner már ismert története jelent meg a Csiperke köny­vek sorozatban, a Móra Ki­adó gondozásában. Hogy a mama hová tűnt, s honnan kerül elő, erről szól a történet. A kissé riasztó kez­det után egyre izgalmasabb a folytatás. Akkor következik be nagy fordulat, amikor a postás csomagot hoz, amin ott áll a figyelmeztető felirat. Ha azonban idézem, hogy mi, ak­kor a dús fantáziájú gyere­kek már ki is találják, miről van szó tulajdonképpen. Minden jó, ha vége jó. Né­hány perces késéssel, de el­készül a birsalmasajtos pala­csinta, amit mama és fia jó­ízűen elfogyaszt. (Mint tud­juk, a mesében minden le­hetséges. Még az is, hogy a mama meleg ebéddel várja haza az iskolából csemetéjét.) A könyvecskében Igen nagy szerep jut a színes rajzok­nak, amelyeket Mészáros Már­ta készített. Rendkívül kife- jezőek a szemek, „beszéde­sek” a mozgalmas képek, oly­annyira, hogy az a kisgyerek is megérti általuk a történe­tet, "aki még nem tud olvasni. Legyen kéznél a teknő ta ugyanis, hogy a másik, a Göböly mindig az alá rejtőzik az agitátorok elől. A második — a címadó mű — akár időbeli folytatása is lehetne az elsőnek, ha szerep­lői nem viselnének más ne­vet. A darab ugyanis egy építő­ipari munkásszálláson, illetve egy külvárosi albérleti szobá­ban játszódik. Sokkal erőtelje­sebb drámai telítettségű, mint az előző mű, hiszen témája a megszokott környezetből elke­rült vidéki emberek hánya- tottsága. Legérdekfeszítőbb mégis a harmadik darab, címe: Min­denáron. A családi konfliktus remekül felépített cselekmé­nye végül is váratlan tragé­diával zárul. Talán ez példáz­za legjobban Serfőző Simon kitűnő drámaírói képességét feszes párbeszédeivel, árnyalt hangulatérzékeltetésével. Az összetartozás tudata ftüsiw mmm­Több millióan élnek ma­gyarok, nemcsak a szomszé­dos országokban, hanem Nyu- gat-Európában és az ameri­kai földrészen is. A határon kívüliek múltja, történelme, társadalmi-gazdasági viszo­nya, helyzete sokban külön­bözik egymástól. Ezért úgy vélem, senkiben sem merül fel a kérdés: szükség van-e tervszerű kutatómunkára? A két esztendeje alakult Magyarságkutató Csoport első lépésként a nemzeti-nemzeti­ségi kérdés elméletének ku­tatását, a modern nemzeti ideológiák és a nemzettudat problémáinak vizsgálatát tűz­te ki célul. Mindezekről ugyanis sok mindent hallot­tunk, de az igazság az, hogy a mai napig sem alakult ki érvényes, minden szempont­ból megfelelő nemzetfogal­munk. A Magyarságkutató Csoport most Magyarságkutatás cím­mel évkönyvet adott ki, amely tudományos igényű ugyan, de a történelemben kevésbé jár­tas olvasók számára is ért­hető munkákat tartalmaz. Ám számítsanak arra, hogy alapos áttanulmányozásuk sok időt igényel. Az írásokat három csoportba gyűjtötték: törté­nelem; nemzetiségi kérdés, magyarok és szomszédaik; tár­sadalom, művelődés. Azonban nem annyira a terjedelem, mint inkább a tartalom mi­att időigényes az összeállítás. Bőségesen akadnak benne ugyanis olyan részletek, ame­lyekre többször vissza kell térni. A szélesebb olvasóközönség­nek szánt művekben még nem találkozhattunk például Leninnek Sztálin autonomi- zálási tervét elemző vélemé­nyével, vagy a második bécsi döntés — Erdély sorsáról — születésének körülményeivel, s gróf Bethlen István ezzel kap­csolatos politikai előrelátásá­val. A kutatók nem kerülik el a kitelepítések kérdését sem, képet adnak a nemzeti­ségek — szlovákok, németek, szlovének — helyzetéről. 01­m Lássa majdan az utókor Sokáig, túl sokáig nem is­mertük századunk első évtize­deinek nagyformátumú polgá­ri politikusait, gondolkodóit. Félek — bár az utóbbi időben több kötete is megjelent —, Jászi Oszkár neve sokak szá­mára még most sem cseng is­merősen. Kora talán legkiemel­kedőbb polgári radikális gon­dolkodója volt. Műveinek kö­zéppontjában a nemzetiségi kérdés állt. ami Magyaror­szág és a monarchia sorsát nagyon érzékenyen befolyá­solta. Hetven év elteltével, a Maecenas Kiadó jelentette meg A monarchia jövője cí­mű munkáját, reprint kiadás­ban. A súlyos politikai tévedések és ellentmondások mellett is szembetűnő, hogy milyen bát­ran száll szembe a szerző a hivatalos politika irányvona­lával. Az első világháború vé­gén, a biztos katonai vereség tudatában fogott hozzá, hogy gondolatait papírra vesse és megossza mindenkivel. A szét­hullás, a darabokra tagolódás már eldőlt tény, ezért is ér­dekes, hogy Jászi miért ra­gaszkodik annyira a nemzeti integritáshoz. Mint Galántai József utószavából kiderül, a Károlyi-kormány minisztere­ként sem azt a gyakorlatot követi, amit elméleti alapként lefektetett. Miért ez a váltás, eltérés, eszmék és cselekede­tek között — erre nem ka­punk választ. A kötet legfontosabb tanul­sága mégis az, hogy megis­merkedhetünk egy emberrel, aki hibáival együtt vállalja a kivezető út keresését, egy számunkra máig is csupán részben tisztázott korszakban. Jó szándékához és becsületes­ségéhez nem férhet kétség és ez az irány már a következő nagy világégésben, születő Né­meth László-tanulmányokat előlegezi. Bizonyára nem kell ajánla­nom a vékony kötetet az adott karral, illetve a magyar tör­ténelemmel foglalkozni kívá­nóknak. De kérem azokat, akik most ismerkednek ezzel a névvel — mert az évtize­dek alatt kitörlődött emléke­zetükből, vagy éppen fiatal­ságuk okán nem hallhattak róla —, ne riassza vissza őket a kissé szerencsétlen, inkább mesekönyveket idéző külső borító! ÚJONNAN MEC.-IGAZÍTOTT 'S BŐVÍTETT E G Y P T 0 M I ÁLMOSKÖNYV AZ 1531-dik KIADÁS SZZAÉNT KIUYII8 tr »lmok jelentését kivúl sxamok is UUlutoAl, kogy Mokkái a’ LotUriáUn bki M«raaUól prúbilhtuoo. ÁlM -J utSt lét , •laallaat ^ Cyir. Siipak »• kik uikM kádilaak. olljk#r kduiik Btaally Ikuu it«a, Buti.*, ni ktr udly »Uilr4l y«(4ími , Cuk éti;** Mat Mkar patkit ulti a' aak , Dt um ín* War kMr Ma«ar •ify kakik Tan paik« utktkkí >iU|ialiaaktl, Ta MM laaíkaik ina M.aí .lakat. BUDÁN, Nyomtattatott Landarvr Anna batlival. 18Jf. bonások vagy a csupán szó­rakozni vágyók megtalálhat­ják álmaik jelentését. Az álomlátásokat a magyaráza­ton kívül képek is segítenek megérteni. Az álomértelmezé­sek édes-naiv bájukkal, hu­morukkal elbűvölik az olva­sót. A kötet végén található Szerencse Tábla fényt derít a betűk és számok kabalisz- tikus kapcsolatára és így a ma emberének — különösen a lottózóknak — is hasznára válik. A könyv szerint „mely­ben feltaláltatik, hogy mind­egyik betű micsoda számot foglal magába, és hogy az álomban látott dolgodat me­lyik számmal lehessen legbiz­tosabb szerencsével a Lotte- riában betenni következő kez­dő betűikre figyelmez.” A kiadó szellemes ajánlása alapján mi is mondhatjuk: ez pénzügyi szenzáció, tehát jól jön minden gazdasági gonddal küzdő olvasónak. Küzdelem a jeges árral örsi Ferenc ifúsági regénye, A Bujdosó-zátony foglyai, 1956-ban játszódik. A dátum azonban nem az ellenforrada­lomhoz, hanem a márciusi je­ges árvízhez kapcsolódik. Négy gyermek kerül a víz fogságá­ba és életveszélybe. Ráadásul többszörösen, hiszen a környe­ző falvak csak a jégtorlasz bombázásával menthetők meg. A parancsot pedig egyikük édesapjának kell kiadnia. Felnőttek és gyerekek küz­denek a parton, a levegőben, illetve a reményt jelentő tal­palatnyi szigeten a menekü­lésért. Ha szükséges, egyéni kockázatvállalással, ha úgy adódik, az összefogás, a közös­ség erejével. Mindenki kive­szi részét az izgalmas küzde­lemből, amelyet nem kizáró­lag az elemekkel vívnak. Ha valaki kidől, mindig akad he­lyére álló, a válságos pillana­tokban kiderítve igazi erejét. Talán kissé zavaró is a gon­dolati érettség, a határozott­ság, amit nem várnánk tizen- éveik elején járó fiúktól. Kü­lönösen azért, mert időnként fel-felvillan néhány vonás, ami annyira jellemző erre a korra. A játékosság, az elő­ször jelentkező, még nem is határozott érzés, a szerelem. Jeges víz, éhség, farkas, vadállatok, hideg, illetve szü­lői szeretet és parancsnoki fe­lelősség váltakozó küzdelmé­ből ki és milyen tapasztalatok, áldozatok árán lábal ki? Ezt már nem árulhatom el. A re­gényben talán egy-két csa­varással több van a szükséges­nél, mégis izgalmas, lebilin­cselő alkotás. Remélem senki nem fogja kidobott időnek érezni, amit olvasásával tölt. „Falum” — Magyarország Kabalisztikus kapcsolatok „Az itt következendő ma­gyarázatok nem csalhatatlan jelentések: hanem csak elmés hozzávetések: mint p.o. lúd- húst enni, jó, kivált egészsé­ges embernek, Aranyod ha zsebedben vagyon, igen jó; aranyos ruhát viselni, tisztes­ség, sat. e félék megmutatják mennyiben légyen igaza e könyvecskének." Ezzel a fent idézett beveze­tővel, azaz Tanúság-gal veze­ti be a kiadó az „Újonnan meg-igazított 's bővített Egyip­tomi Álmoskönyvet, az 1231- dik kiadás szerént, mellyben az álmok jelentését kívül számok is találtatnak, hogy azokkal a’ Lotteriában kiki szerentsét próbálhasson.” A Képzőművészeti Kiadó által most megjelentetett Egyipto­mi Álmoskönyv 1831-ben je­lent meg Budán. A reprint kiadású könyvecskében a ba­Mielőtt még bárki is rossz néven venné e címet, gyorsan idézem Galgóczi Erzsébet sza­vait: „Írásaimban soha nem a parasztot kívántam ábrázolni, hanem az embert, aki történe­tesen falun él. És méghozzá ez a »falu« sem korlátozható többé a falura, hiszen már ré­gen nem zárt világ, elszigetelt település, ezer hajszálér fűzi az ország, sőt a világ gazda­sági és szellemi vérkeringé­séhez. Az én »falum« végered­ményben az egész Magyaror­szág”. A kitűnő jellemábrázoló, fordulatos cselekményt szövő A holtbiztos hátország A reggel okosabb,' mint z este — tartja a közmondás. Vagyis, amit este gondolunk — miután aludtunk rá egyet — másnap már esetleg más­ként ítéljük meg. Ez jutott eszembe, amikor elolvastam Győrffy Miklós Bagoly nappal című kötetének első monda­tát: „Nem kis szorongással adom ki a kezemből ezeket a kéziratokat, mert folyton ar­ra gondolok, hogy a könyv­ben sorakozó gondolattöredé­kek képesek-e megállni a sa­ját lábukon”. Az ismert riporter nevéhez fűződik a Bagoly címmel rendszeresen, a késő esti órák­ban jelentkező rádióműsor. Körkérdéseiből, interjúiból és dokumentum-összeállításai­ból válogatott a szerző egy kö­tetre valót. Nehéz lenne fel­sorolni, mi minden került szó­ba ebben az adássorozatban, de hogy a skála színes és szé­les, az kiviláglik a kiadvány­ban összegyűjtött témákból. Terítékre kerül a türelmetlen­ség és a durvaság; a vallásos­ság terjedése; a mai magyar irodalmi élet; a politikai in­tézményrendszer és a hazai felsőoktatás reformja; cigány­történet. cigánypolitika. A szereplők között találunk fi­lozófust, szociológust, politi­kai, valamint vallási vezetőt, írót, volt apácát és paraszt­asszonyt is. Mindezt csupán csak figye­lemfelkeltésnek szántam — a teljesség igénye nélkül. Hadd tegyem még hozzá, hogy szin­te minden egyes beszélgetés ember és társadalom viszonyát boncolja, még akkor is, ha ezt a szót esetleg le sem írják; pontosabban: ki sem •ejtik. Nagyon is elgondolkodtató — olykor megszívlel endően ta­nulságos — részleteket tárnak fel az egészből. Engem legjobban Fekete György belsőépítész vallomása ragadott meg: „A döntéseink­nek két fontos hátországa van. Az egyik... az emberek­nek a szeretete ... elsősorban a családomra gondolok... a másik hátországom az, hogy eszelősen tanulok, amióta élek...” Nem könnyű olvasmány ez a válogatás. Valóban csak az vegye kezébe az Idegenforgal­mi és Propaganda Kiadóvál­lalat gondozásában megjelent könyvet, aki nem szórakozni, hanem gondolataiban gazda­godni akar. A szerző aggo­dalmaskodó bevezető monda­tára pedig nyugodt lélekkel válaszolhatom: a Bagoly — nappal is megállja helyét... írónő ezúttal nem regénnyel lepte meg népes olvasótábo­rát. A törvény szövedéke cím­mel riportjainak, szociográ­fiáinak válogatását adta köz­re — a Szépirodalmi Könyv­kiadó közvetítésével. Nem véletlen, hogy több írá­sában Győr környékén szerzett tapasztalatairól, megtörtént esetekről tudósít, hiszen ő ma­ga Ménfőn született, s közép­iskolai tanulmányait a Kisal­föld legnagyobb városában vé­gezte. Miután a S;^ház- és Filmművészeti Főiskolán dra­maturgiát tanult, újságíróként kezdte pályafutását a Szabad Ifjúság és a Művelt Nép című lapoknál. Bár 1959 óta legfőképpen irodalommal foglalkozik, nem lett hűtlen korábbi hivatásá­hoz sem. Mindenkor szeren­csés, ha egy író újságírói mű­fajokban is megfogalmazza mondandóját, mert színes, szubjektív — ugyanakkor még­is tényszerű — cikkek szület­nek belőlük, mint ahogyan ezt a most megjelent kötet is bizo­nyítja. S e válogatásba még utolsó sajtóperének története is belefért. Serfőző Simon költőként vált ismertté. Ám jó néhányszor ol­vashattuk már nevét közked­velt hetilapunk, az Elet és Irodalom rangot jelentő utolsó oldalán, ahol a nagy terjedel­mű riportokat közlik. Talán éppen ezek miatt nem hat kü­lönösebb meglepetésként, hogy a könyvhéten első színdarab­jaival is bemutatkozik. Három egyfelvonásos művet tartalmaz az Otthontalanok címmel napvilágot látott kö­tet. Az első — a Rémhírvivők — a kollektivizálás idejében játszódik. Egyre többet és egyre nyíltabban beszélünk erről a történelmi korszakról, amely nem volt mentes az erő­szaktól. sem. Ez azonban csu­pán szóbeszéd formájában ke­rül a darab cselekményébe, s néha még humorosan is hat. Tudunk mosolyogni azon, ami­kor az egyik szomszédasszony előkészíti a teknőt. Azt hallot­vasmányosabb, de nem kevés- , bé súlyozott a kulturális té- j mákat taglaló rész, amelyben | a tengerentúli magyarokról is j szó esik. 1 Mindenképpen megéri szá- j munkra, hogy alaposan el- ! mélyedjünk a tartalmában. 3 Meggyőz arról, hogy többet t kell tennünk az összetartozás i tudatának erősítéséért, s úgy- | szintén a szomszéd népek kul- ; túrájának megismeréséért, j megismertetéséért. .J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom