Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-04 / 133. szám

1988. JÚNIUS 4., SZOMBAT 5 Tájékoztató a határforgalomról Nem emelik az illetéket A nyári idegenforgalmi szezonhoz kSzeiedve a határőrizeti szer­vek munkájáról, a határátkelőhelyek helyzetéről, forgalmáról, vala­mint az útlevél-ügyintézéssel kapcsolatos kérdésekről tájékoztatták a sajtó képviselőit a Határőrség és az Országos Rendőr-főkapitányság vezetői a Ferihegy 2. repülőtéren. Hegyi Ernő rendőr ezre­des, a BM ORFK csoportfő­nöke elsőként arról szólt, hogy a világ összes országára érvényes útlevél „bevezetése” óta jelentősen megnövekedett az útlevél-kérelmezők száma. Ennek érzékeltetésére elmond­ta, hogy tavaly összesen 1 millió 617 ezer kérelem ér­kezett a hatóságokhoz, s szá­muk már az idén május vé­géig elérte a másfél milliót. A tömeges igény ellenére az ügyintézés folyamatos, igaz, a rendőrkapitányságokon, illetve a budapesti tanácsi ügyfél- szolgálati irodáknál nagy a zsúfoltság. Hegyi Ernő cáfol­ta azokat a híreszteléseket, amelyek az útlevélilleték eme­léséről terjedtek el. A határátkelőhelyek forgal­máról Székely János vezérőr­nagy, a BM Határőrség or­szágos parancsnoka tájékoz­tatta a résztvevőket. Elmond­ta, hogy hazánk 67 határátke­lőhelyét május végéig 15 mil­lió — az elmúlt év hasonló időszakához képest 21 száza­lékkal több — utas lépte át. Az év eleje óta csaknem 3 millió magyar állampolgár kelt útra, 1 millióan már az új világútlevéllel utaztak. A leg­többen Ausztria felé vették az irányt. A Határőrség országos pa­rancsnoka elmondta, hogy a pápa júniusi ausztriai látoga­tására várhatóan több mint 100 ezer magyar állampolgár utazik a szomszédos ország­ba. A határőrizeti szervek, il­letve a Vám- és Pénzügyőrség mindent megtesz a kiutazók gyors „átkeléséért”. Az or­szágos parancsnok arról szólt, hogy tavaly 1976 határsértési kísérlet történt, a határsértök 60 százaléka Magyarországról próbált illegálisan kijutni. A határsértések száma az idén május végéig — az elmúlt év hasonló időszakához képest — háromszorosára nőtt. A kül­földi határsértők 70 százaléka befelé lépte át a határt, több­sége román állampolgár. „Hegyek között, völgyek között. „Én ... a MÁV Széchenyi- hegyi úttörővasútjának ifjú tagja, úttörőzászlónk és tár­saim előtt fogadom, hogy az úttörőélet törvényeit, a vas­út és a posta szabályait min­den körülmények között meg­tartom, az úttörővasút és a posta jó hírnevét megőrzőm, tetteimmel szocialista hazá­mat és a dolgozó népet szol­gálom.” Ma száznyolcvan pajtás szájából hangzik el a fogada­lom szövege, ám az elmúlt négy évtized alatt több mint tízezren tettek esküt. Közülük is sokan lesznek ott azon az ünnepségen, ame­lyet az úttörővasút negyvene­dik születésnapja alkalmából rendeznek. Pöttöm vasutasok köszönnek majd egymásnak hangos EZőré.'-vel, s bizonyá­ra azon sem lepődnek meg, hogy a válasz ezen a napon a felnőttek szájából is ekkép­pen hangzik majd. A Papíripari Vállalat Csepeli Papírgyára munkatársakat keres A z unyugmozgntó üzemébe felvesz főiskolát végzett, jól felkészült, gyakorlott vezetőt. Az idegennyelv-ismeret előny. A vasútüzemébe felvesz lőoesivontlez&it. A júrsn üja vétó -üzemébe felvesz legalább ötévi gyakorlatot szerzett, dízelmotorok és munkagépek szerelésében jártas autószerelőt. indító- és járműha.jtó akkumulátorok szerelésében és karbantartásában jártas szakmunkásokat. Fizetés: megegyezés szerint. Vgm-Iehetőség van. A vidékieket i. osztályú szálláson helyezik el, és maximális hazautazási kedvezményt kapnak. Je’enttezni lehet Olt Károly gyárrészlegvezetőnél, cím. Budapest XXI,, Duna utca 42, levélcím: Pf.: 43. 1751, telefon: 279-620, 311-es mellék. Kövess László Válaszát éléit a közalkalmazottak Elégedetlenség szülte reformok A tagság elégedetlensége, az érdekvédelmi tevékenység kritikája a Közalkalmazottak Szakszervezetében tört fel a leglátványosabban, aminek folyományaként az elszakadási tö­rekvések éppen úgy napirenden vannak, mint a szakszervezet szervezeti felépítésének és tartalmi munkájának megújítása. Az események május közepén gyorsultak fel, amikor megala­kult a közalkaljnazottaktól független Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, amely több ponton szakít a mozgalomban kialakult szokásokkal, s amelynek kinyilvánított célja a demokratikus véleménynyilvánításon alapuló markáns érdekvédelem megteremtése. Még meg sem száradt a tinta az alapító okiraton, amikor bejelentették: a Közalkalmazottak Szakszervezetén belül, szövetségi keretek között létrehozzák a Tudományos Dolgozók Szakszervezetét, amely szintén az ér­dekvédelemre helyezi a fő hangsúlyt. A közalkalmazottaknak to­vábbi terveik is vannak a tag­ság bizalmának helyreállításá­ra. A várható fejleményekről Horsik Józseffel, a Közalkal­mazottak Szakszervezetének Pest megyei titkárával beszél­gettünk. — Ügy hiszem, sok mindent megmagyaráz, hogy országosan tizenkilenc szakma tartozik a szakszervezethez, s ennyiféle ér­deket nehéz egyszerre kénvisel- ni .. . Bizonyosan egyéb oka is van annak, hogy pontosan a köz- alkalmazottaknál került a felszín­re igen markánsan a tagság elé­gedetlenséfre, holott a vasasoknál vagy a bányászoknál is bőven akadnak megoldatlan kérdések. — Az országoshoz hasonló az arány Pest megyében is, hiszen egyebek között az igaz­gatási, a tanácsi, a közműve­lődési, az álla+egészséeügyi, az adóhivatali és a különböző társadalmi szervek dolgozói egyazon szakszervezethez tar­toznak. Az érdekek nyilván­valóan eltérőek. Bár igyekez­tünk egy-egy réteg sajátos helyzetével foglalkozni, de máig nem jutottunk a végére. Egyébként bennünket is fog­lalkoztat, hogy miért ebben a szakszervezetben indult meg az erjedés, s arra jutottunk, hogy a válasz több elemből tevődik össze. A különböző érdekek mellett az okok kö­zött ott találjuk azt is, hogy ezt a területet érinti legin­kább az állami költségvetés megnyirbálása és az abból fa­kadó bizonytalanságok, vala­mint az, hogy sok magasan kvalifikált szakember tartozik ide. Olyan értelmiségiek, akik jobban érzékelik a problémá­kat, mint mások, s tenni is akarnak a megoldásukért Ide sorolhatjuk azt is, hogy az el­múlt években voltak ugyan mutatós eredményeink, olykor heves vitáink is, de az infor­mációs csatornák bedugulása miatt a tagság jóformán arról sem értesült, amit pedig jól csináltunk. És persze akadtak olyan dolgok is, amit rosszul csináltunk. Ezért a legutóbbi kongresszuson megfogalmaz, tűk a megújulás elveit, s en­nek szellemében látunk mun­kához. — Lehet, hogy az említett infor­mációhiány az oka, de ebből a közvélemény keveset érzékelt. Mintha a független TDDSZ meg­alakulása után gyorsultak volna fel az események ... — Lehetséges, hogy ennek is szerepe volt benne, de hangsúlyozom, hogy a döntés már korábban megszületett. Most már nem azzal kell tö­rődnünk, hogy mi volt, ha­nem azzal, hogy mi lesz, mi­ként lépünk előre. A köz­ponti vezetőség mellett meg­alakult egy reformbizottság, amely a második félévben egy kibővített vezetőségi ülés elé terjeszti a javaslatait. Alap­állásunk az, hogy nincs ta­bu téma, semmi sem megvál­toztathatatlan, valósuljon meg minden olyan indítvány, ami a tagság érdekeivel találkozik. Röviden: a tagság akarata ér­vényesüljön! Ez nem mindig volt így ... Célunk egy olyan közalkalmazotti szövetség lét­rehozása, amelyben az eltérő érdekeket képviselő tagozatok és szakszervezetek működhet­nek. — Hogyan érintheti ez a szak- szervezet megyei tagságát? Ide tartozik az is: akadnak-e újabb elszakadási törekvések? — A szervezeti, tartalmi változások természetesen nem hagyják majd érintetlenül a megyei szakszervezetet sem, de az elmondottakhoz alig te­hetek hozzá valamit, hiszen még nem véglegesek az elkép­zelések. Újabb elszakadási tö­rekvésekről pedig nem tudok, s azon vagyunk, hogy ne is legyenek ilyenek. Elébe aka­runk menni a problémáknak. Ezt jelzi az is, hogy alapszer­vezeti vitára bocsátottuk a közművelődési, közgyűjtemé­nyi és levéltári dolgozók ér­dekvédelmét erősítő tervezetet, Sok egyéb mellett két válasz­tási lehetőséget kínálunk: ön­álló tagozat vagy pedig szak- szervezet alapítását, a megle­vő szervezeti rendszeren belül. Ez a szakszervezet megyei tag­ságát is alaposan érinti, hi­szen nem egy ilyen intézmény­nyel rendelkezünk. Az ott dol­gozóknak az a leggyakoribb kifogásuk, hogy a költségve­tésből nem jut elég pénz a mú­zeumok, a közgyűjtemények megfelelő működtetésére, a művészeti értékek megóvására és raktározására. Bérfeszült­ségek is vannak, amelyek a közművelődésben, a geszek- nél, gameszoknál, a tanácsi igazgatásban és az igazság­ügyi területen dolgozókat sújtja leginkább. Valamennyi­re oldja majd ezeket a feszült­ségeket az, hogy várhatóan a bírók, ügyészek átlagosan 40, az alkalmazottak pedig 15 szá­zalékos bérrendezésben része­sülnek a közeljövőben. A biatorbágyi Sásdi Zoltán, az úttörővasút vezetője sok mindenre büszke: van miért, hiszen e Széchenyi-hegyi a világon az egyetlen, amely egész évben üzemel. Sok, később híressé vált ember húzta gyermekként ma­gára a kék egyenruhát, s akadtak olyanok is, akik nem tudtak elszakadni a vasúttól. Mint például Bán László, a MÁV biatorbágyi állomásának forgalmistája, aki a zenekar­nak is tagja volt. És sorolhatnánk még to­vább ... Ma az úttörővasutas- ság szigorú feltételekhez van kötve. Aki állandó tagja akar maradni a gárdának, annak legalább jó tanulónak kell lennie. Ha valaki nem telje­síti ezt a szintet, hamar ki­kerülhet a szolgálatot adó pajtások közül. Az úttörővas­út és az iskolák között ugyan­is szoros a kapcsolat, rend­Szolgálati megbeszélés (a cím fölött balra). Indulás a Széche­nyi állomásról (a cím fölött jobbra). A vonatot Zsemje Kinga és Durcsák Katalin „meneszti” (a cím mellett). Négy évtized emlékeit őrzi a múzeum. szemléltetésére is sok doku­mentumot mutatnak be. Ki­állították a korabeli és a mostani egyenruhákat, s mű­ködő makettet is láthatnak a vendégek. A hűvösvölgyi végállomás épületének aluljárójában fel­irat hívja fel a figyelmet ar­ra, hogy az úttörővasút a ma­gyar nép ajándéka az első öt­éves terv első évében. Te­gyük hozzá: megbecsült aján­déka. szeresen tájékoztatják egy­mást. A hűvösvölgyi végállomáson múzeumot alakítottak ki. Eb­ben olyan régi berendezése­ket, felszerelési tárgyakat, el­ismerő okleveleket és számos, a vasút történetéhez kapcso­lódó fotót, újságcikket láthat­nak az érdeklődők, amelyek az elmúlt negyven esztendő­ről adnak átfogó képet. Különösen büszkék nemzet­közi kapcsolataikra, s ennek Erdők között kanyarog a sínpálya (bal oldali kép). Ma Fábián László a „rendelkező” (jobb oldali kép). (Hancsovszki János felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom