Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-30 / 155. szám

2 isftfMan 1988. JÜNIUS 30., CSÜTÖRTÖK Az SIKP XIX,pártértekezlete MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról.) — Uljanov is a tömegtájé­koztatás alternatívákat felmu­tató, ellensúlyozó szerepét hangsúlyozta. A szónoki emel­vényről Uljanov néhány per­cen át' Gorbacsowal folytatott a tanácskozás színességét, élénkségét jól tükröző párbe­szédet a sajtóról. A főtitkár leszögezte: a sajtónak összné­pi fórumnak kell mardania, szerepét tovább kell fejleszte­ni. Az igazság szükségességéről Vlagyimir Karpovéval csen­get egybe Szvetlána Fedotova permi történelemtanámő vé­leménye, mondván: égető szükség van az igazságra, mint mobilizáló tényezőre, a törté­nelmi folyamatok sokoldalú és kiegyensúlyozott elemzésére. A tanárnő tapasztalatai alap­ján beszélt a történelemtan­könyvek súlyos hiányosságai­ról, és elmondta: a közelmúlt legfontosabb történéseit az újságok és folyóiratok cikkei alapján tanítja az iskolában. A pártértekezlet téziseiben meglehetősen szerény helyet kapott az ifjúság témája — mondta, s javasolta, hogy a konferencia külön határozat­ban foglalkozzék az ifjúság problémáival és a Komszomol szerepével. Gurij Marcsuk, a Szovjet Tudományos Akadémia elnö­ke mélyrehatóan elemezte — többek között az Egyesült Ál­lamokéival összevetve — a szovjet alapkutatások helyze­ti pártkonferencia nemzetközi sajtóvisszhangja Történelmi jelentőségű Igen nagy terjedelemben foglalkozik szerdán az ameri- 1 kai sajtó az SZKP konferen­ciájával, Mihail Gorbacsov be­szédével. A The New York Times például teljes, nagy ala­kú oldalon közöl részleteket a beszédből, további egy oldalon tudósítást, emellett vezércikk­ben és még egy külön cikk­ben foglalkozik a beszéd leg­fontosabb megállapításaival. Ugyancsak vezércikk, elemzés és terjedelmes tudósítás szere­pel a The Washington Post című lapban is. A televíziós hálózatok híradóműsoraiban is vezető helyet kaptak a párt­konferencia eseményei, a szov­jet tervekkel foglalkozó jelen­tések. Több jelentés emeli ki Gor­bacsov megállapításait az el­nöki rendszer lehetőségéről. Más jelentések nagy hangsúlyt adnak azoknak a részeknek, amelyek a központi irányítás hibáira utalnak és amelyek az ártámogatási rendszerek felül­vizsgálatát sürgetik. Egyértel­mű figyelmet kaptak a tudó­sításokban a reformokkal szemben mutatkozó ellenállás­sal foglalkozó megállapítások. A The Washington Post ve­zércikke azt húzza alá, hogy Gorbacsov a párt tevékenysé­get akarja korszerűsíteni, al­kalmasabbá tenni feladatai megoldására, olyan jövőt vázol fel a Szovjetunió számára, amely, sokak számára lelkesí­tő, másokat viszont aggoda­lommal tölt el, mert kockáza­tosnak tartják a megvalósí­tást. A lap ugyan úgy véleke­dik, hogy az erről' folytatott vita kimenetele még kétséges, de „Mihail Gorbacsov olyan helyzetbe hozta országát, amelyben az még soha nem volt”, azzal, hogy napvilágra hozta a régen időszerű kérdé­seket, azok megoldására moz­gósít. A prágai Rudé Právo kom- . mentárban foglalkozott szer­dán a szovjet pártkonferenciá­val, kiemelte, hogy a Szovjet­unióban jelenleg a politikai rendszer reformja van napi­renden. Megállapítása szerint nem fordulatról van szó, ha­nem a szocialista társadalom politikai mechanizmusának tö­kéletesítéséről és fejlesztésé­ről. Vezető helyen, nagy terje­delemben, de mindenfajta ki­emelés és kommentáló meg­jegyzés nélkül számoltak be a szerdai berlini lapok az SZKP XIX. országos konferenciájá­nak első napjáról. A Neues Deutschland, az NSZEP köz­ponti lapja teljes terjedelem­ben, a többi központi lap ki­vonatosan ismertette Mihail Gorbacsov beszédét. Gorbacsov radikális változ­tatást javasol a szovjet hata­lomban — ezzel a címmel ösz- szegezte az SZKP főtitkára 'ál­tal elmondottakat a spanyol kormányhoz közel álló El Pais. A lap vezércikkében megálla­pította, hogy Mihail Gorba­csov indítványai egy alkot­mánymódosítás lehetőségét körvonalazták. Az államfői és pártfőtitkári poszt összevoná­sa a legfőbb politikai vezető személyét kivonná a politikai bizottság kizárólagos ellenőr­zése alól, s a reformok általá­ban aktívabb cselekvésre kö­teleznék a legfelsőbb taná­csot. A Rabotnicseszko Delo, a BKP KB napilapja szerdai szerkesztőségi cikkében meg­állapította: a szovjet nép azt várja, hogy a tanácskozás új lendületet ad a peresztrojká­nak, hozzájárul a szocializmus fejlődéséhez és a demokrácia erősödéséhez a Szovjetunióban. Nagy-Britanniában — mint a lapokból kitűnik — rendkí­vül kedvező fogadtatásra talál­tak Mihail Gorbacsovnak a társadalmi-politikai rendszer átfogó reformját, a szovjet tör­vényhozói és végrehajtói ha­talom demokratizálásának szé­lesítését célzó javaslatai. A la­pok — még a konzervatív be­állítottságú The Times is — már szalagcímeikben forradal­minak, illetve történelmi je­lentőségűnek minősítik a ter­vezett változásokat. A RKP főtitkárának beszéde a KB ülésén i a Sajátos bukaresti megítélés ! Szerdán Bukarestben nyil- . vánosságra hozták Nicolae i Ceausescunak, a Román Kom­munista Párt főtitkárának az RKP KB keddi ülésén mon­■ dott beszédét. Ebben — egye- ' bek mellett.— részletesen szólt a magyar—román kapcsola­tokról'is. A főtitkár emlékez­tetett az MSZMP és az RKP vezetőségének levélváltására, . s kijelentette, hogy az üzenet- j váltás után Magyarországon ■ „újabb soviniszta, nacionalis- ‘ ta, román- és szocialistaelle­* nes megnyilvánulások vol- ; tak”, s nétfőn újabb tüntetést szerveztek a „magyarországi hivatalos part- és állami szer­* vek támogatásával”. Nicolae Ceausescu szerint f „egyes soviniszta, nacionalista » körök azzal a céllal, hogy el­tereljék a figyelmet a rnegol­* dásra váró problémákról, olyan praktikákhoz folyamodnak, amilyeneket még Horthyék sem mertek volna megtenni”. A szónok jogosnak mondotta egyes felszólalóknak azt a fel­vetését, hogy adottak-e a bu­dapesti román nagykövetség működéséhez szükséges felté­telek, s hozzátette, hogy ezt a kérdést a továbbiakban gon­dosan elemezni fogják. A főtitkár beszédet mondott a Román Szocialista Egység­front országos tanácsának kedden tartott ülésén is. Ezen a román nagykövetség előtt hétfőn rendezett tüntetésre utalva a következőket mondot­ta: „nehéz megérteni a tün­tetés szervezőinek gondolko­dásmódját. Nicolae Ceausescu mindezek után hangoztatta, hogy az RKP „kész teljes mértékben hozzájárulni a román—magyar kapcsolatokat érintő problé­mák elvszerű megoldásához”. tét. Mint mondta, a jelentős lemaradás nem magyarázha­tó csak az anyagi eszközök elégtelenségével. A délutáni szünet után az elnöklő Nyikolaj Szljunyköv, a PB tagja, a KB titkára Szű­rén Arutyunjánnak adott szót. Az az abszurd helyset állt elő — mondta az örmény KP KB első titkára —, hogy Ör­ményországban az átalakulás­ra ráhangolódott tömegek tö­rekvése összeütközésbe került a köztársasági vezetés konzer­vativizmusával. A vezetőket ért jogos bírálatra azonban kozmetikázgató, látszatintéz­kedések sora volt a válasz. Elkerülhető lett volna a ka- rabahi helyzet elmérgesedés se is — hangoztatta. A nemzetiségi kérdés régóta problematikus már, csak ko­rábban szándékosan szemet hunytunk fölötte. A történte­kért nem lehet kizárólag a szélsőséges csoportokat hibáz­tatni. A társadalom szellemi-kul­turális örökségének és érté­keinek megóvására, megőrzé­sére szólított fel Jurij Bon­darev író. Egy metaforával él­ve arra figyelmeztetett, hogy „nem szabad a korszerű, ha­talmas buldózerekkel lerom­bolni a még fel sem épített palota alapjait, s közben meg­feledkezni a legfőbb célról, az emeletek terveinek módosítá­sáról. Az ember nem kísérle­ti nyúl, amely nyugodtan el­viselné, hogy a történelem ne­vű laboratóriumban rajta kísérletezzenek.” A Komszomol KB amellett foglal állást, hogy szűnjön meg a párt kicsinyes gyám­kodása a kommunista ifjúsá­gi szövetség fölött — hangsú­lyozta Viktor Mironyenko, a Komszomol első titkára. Hoz­zátette: ez egyáltalán nem je­lentheti azt, hogy a Komszo­mol eltávolodik az SZKP-tól. Borisz Pugo, a Lett KP KB első titkára arról számolt be, hogy az emberek mindinkább felismerik: az ország, a szo­cializmus jövője az ő kézük­ben van. Már csökkenőben van kisebbrendűségi érzésük, s nem várják íentről az uta­sításokat. A lett pártvezető hangsúlyozta, milyen nagy fe­lelősség hárul az egyes köz­társaságokra a lenini nemze­tiségi politika következetes megvalósításában. A vita csütörtökön folytató­dik. (Folytatás az l. oldalról.) velödéspolitika megvalósítása érdekében kifejtett sokirányú államigazgatási, tudományos és közművelődési tevékenysé­ge elismeréseként, nyugállo­mányba vonulása alkalmából a Magyar Népköztársaság ba­bérkoszorúkkal ékesített Zász­lórendje kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést Traut- mann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés át­adásánál Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisz­tertanács elnöke, Kállai Gyu­la, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa elnöke és Ka­tona Imre, az Elnöki Tanács titkára. A szavazás után Pesta Lász­ló jegyző ismertette a válasz­tás eredményét. Elmondotta, hogy dr. Tóth Károlyt 342 szavazattal 11 ellenében, Vi- czián Jánost 338 szavazattal 16 ellenében választották meg képviselőnek az országos lis­tán, Bejelentette, hqgy Stadin- ger Istvánt 222 szavazattal 129 ellenében az Országgyűlés elnökévé. Horváth Lajost pe­dig 314 szavazattal 38 ellené­ben az Országgyűlés alelnöké- vé megválasztotta. Sarlós István, Köpeczi Bé­la és Markója Imre röviden megköszönte azt a bizalmat, amellyel a képviselők mind­végig támogatták tevékenysé­güket. Stadinger István kért szót ezután. Maga és Horváth La­jos nevében köszönetét mon­dott a képviselőknek. Elmon­dotta, hogy munkájukat az alkotmányosság szellemében és a képviselői kollegialitás szerint fogják végezni. Pozsgay Imre államminisz­ter röviden megköszönte a „megtisztelő és megterhelő bizalmat”. Elmondotta, hogy az egyik legfontosabb felada­ta lesz a kormány nevében építeni azt az együttműködést, amely a törvényhozó és vég­rehajtó hatalom között nélkü­lözhetetlen. Kulcsár Kálmán igazság­ügyminiszter arról szólt, hogy az ország jelenlegi hely­zetében a jognak és a jogal­kotásnak önmagában is nagy jelentősége van a politikai fo­lyamatok és a gazdasági fej­lődés támogatásában. Megkö­szönte a képviselőknek, hogy lehetővé tették számára a részvételt ebben a nehéz fel­adatban. Czibere Tibor művelődési miniszter hangsúlyozta, hogy igyekszik maximálisan megfe­lelni feladatainak, amelyek ma fontos részei a közoktatás fejlesztése, a felsőoktatás, ezen belül is a műszaki felsőfokú képzés ügyének előbbre vite­le. Az Országgyűlés Straub F. Erűn ót és Stadinger Istvánt bizottsági elnöki, Horváth La­jost pedig bizottsági titkári tisztségéből egyhangúlag fel­mentette. A megüresedett bi­zottsági tisztségek betöltéséről a következő ülésszakon dön­tenek. Ezt követően Tóth Károlyt — egyhangú szavazással — az Elnöki Tanács tagjává válasz­totta meg az Országgyűlés. Ezután — az elfogadott na­pirendnek megfelelően — meg­kezdődött a Magyar Népköz- társaság 1987. évi költségve­tésének végrehajtásáról szóló törvénvjavaslat tárgyalása. Az expozét Villányi Miklós pénz­ügyminiszter terjesztette a képviselők elé. VILLÁNYI MIKLÓS PÉNZÜGYMINISZTER: Szigorú pénzpoüüa szükséges Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy a kormány stabi­lizációs munkaprogramját ta­valy fogadta el az Országgyű­lés, két törvény megszületésé­vel valóra vált az adóreform első része, megkezdte műkö­dését a kétszintű bankrend­szer. E lépések is világosan ki­fejezik, hogy a kormánynak határozott szándéka a gazda­sági, társadalmi fejlődést szol­gáló reformpolitika következe­tes megvalósítása — hangsú­lyozta. — Az 1987-es folyamatokat csak e szándék egészébe ágyazva értékelhetjük. A gaz­dasági fejlődés összességében kedvező képét több tekintet­ben beárnyékoló mellékhatá­sok csak a jövőt építő törek­vésekkel együtt érthetők meg. Az előző két év erőteljes romlásához képest 1987-ben a gazdasági, pénzügyi folyama­tok több fontos területen ja­vultak, erőteljesen nőtt a népgazdasági összjövedelem; csökkent az állami költségve­tés deficitje; mérséklődött a nem rubelelszámolású árufor­galmi és fizetési mérleg hiá­nya. Nem volt azonban elég erő­teljes a változás. A szükséges fordulatot még nem értük el. Kevés volt a kényszer arra, hogy a vállalatok a magasabb követelményeket támasztó piacokon értékesítsék termé­keik növekvő hányadát. Nem változott a kívánt mértékben a gazdaság szerkezete, az exportképesség javylása, a gazdaságtalan termelés visz- szaszorulása. A termelés mi­nőségi mutatói valamivel-job­bak az előző évinél, de nem­zetközi összehasonlításban nem lehetünk elégedettek, A jövedelemképződés és -felhasználás összhangja 1987- ben sem jött létre. Az össz­hanghiány azonban a korábbi évektől eltérő módon követ­kezett be. 1985—86-ban a bel­földi felhasználás lényegében megfelelt a tervezettnek, a jövedelembővülés lényegesen elmaradt a számítottól, 1987- ben viszont a jövedelemkép­(Folytatás a 3. oldalon.) Parlamenti jegyzet Ehhez is hozzá kell szokni... Tegnaptói az Országgyűlés elnöke: Stadinger István. El­ső hallásra nincsen semmi különös ebben az információ­ban, hiszén be kellett tölteni a nyugállományba vonuló Sar­lós István helyét. A válasz­tást azonban olyan hosszú és szenvedélyes vita előzte meg, amelyre még az utóbbi ülés­szakok élénkülő hangvétele nyomán sem lehetett számíta­ni. A parlamentnek majd’ négy órára volt szüksége ah­hoz, hogy döntsön a személyi kérdésekben ... Mint ismeretes, az MSZMP Központi Bizottsága és a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának elnöksége együttesen tett ajánlást a magas állami tisztségek betöltésére. Az ezt tartalmazó átirat alapján kez­dődött a napirend tárgyalása, amely egészen a parlament elnökének megválasztásáig a várakozásoknak megfelelően zajlott. A vita a szót kérő Ki­rály Zoltán Csongrád megyei képviselő javaslata után bon­takozott ki, aki felvetette: mi­ért nincsen többes jelölés? Hozzátette azt is, hogy nem a posztra jelölt Stadinger Ist­ván, az ipari és közlekedési bizottság titkára személye el­len van kifogása, hanem az ellen, hogy nincsen választási lehetőség. Ezután sietve kel­lett vinni a mikrofont a szól­ni kívánó képviselőknek ... Közöttük volt Polgáréi József (Pest megye, 17. vk.), a Nyu­gat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója is. Stílsze­rűen ezzel kezdte mondandó­ját: Ügy kell a demokrácia, mint egy falat kenyér. Innen is ki kell sugároznia, ezért azt javaslom, halasszuk el a dön­tést a következő ülésszakra. Ezzel időt hagynánk a továb­bi konzultációkra, a többes je­lölés megfelelő előkészítésére. A felszólalók közül a leg­többen azt nehezményezték, hogy előzetesen nem kérték ki a véleményüket. Az elnök­lő Cservenka Ferencné azzal érvelt, hogy a megyei képvi­selőcsoportok ülésein egyeztet­ték az ajánlásokat, ám erre a képviselők egy része csak a fejét rázta. Időközben több ja­vaslat is érkezett az elnök sze­mélyére, az érintettek közül azonban ketten nem vállalták a jelöltséget, egy harmadik pedig azért esett ki, mert nincs képviselői mandátuma. Nem baj — mondotta a javaslatte­vő —, válasszuk meg az or­szágos listán ... Ekkor már a zavar néhány jele is érzékel­hető volt az ülésteremben. En­nek ellenére a képviselőknek sikerült megegyezniük abban, hogy a választást nem halaszt­ják el, s végül Stadinger Ist­ván felkerült a jelölőlistára és majdnem szabályos kortesbe­szédet mondott. Csak ezután kerülhetett sor a titkos szava­zásra, amelynek eredménye­ként az eredeti jelölt, Stadin­ger István bizalmat kapott. Ahogy utána mondotta: Még nem vagyunk hozzászokva ah­hoz, hogy valaki 60 százalék körüli szavazataránnyal kerül­jön ilyen tisztségbe. Ügy látszik, hozzá kell szok­nunk ... Ez volt az általános vélemény a sajtópáholyban, a folyosói beszélgetések alkal­mával is, De hogyan ítéli meg a történteket az Országgyűlés egyik tisztségviselője? Erről kérdeztük Balogh Lászlót (Pest Megye, 29. vk.), a Pest Me­gyei Tanács élnökét, aki a jegyzői székből figyelhette az eseményeket. — Ha akadtak is zökkenők, a parlament tisztségviselői az ügyrendnek megfelelően ellát­ták a feladatukat. Ezért, mint tisztségviselőnek, nincs véle­ményem, de mint képviselő­nek, igen. A személyi kérdé­sekről folytatott vita valóban újszerű volt. de nem előzmé­nyek nélküli. A tavaly őszi ülésszakon hasonló módon vi­selkedtek a képviselők, csak éppen az zárt ülésen történt, ezért a közvélemény nem ér­tesült róla. Ezért számomra nem volt meglepő, ami tör­tént. Azért sem, mert isme­rem a képviselők véleményét, akikkel ugyan konzultáltak, de már csak azután, hogy meg­születtek az ajánlások. Ebből következik, hogy nem pilla­natnyi indulatok kavarogtak az ülésteremben, hanem az ennek nyomán kialakult véle­mények. Azoknak pedig itt a helyük még akkor is, ha el­térnek egymástól. Ezen nincs miért csodálkozni, hiszen kü­lönböző típusú, gondolkodású emberek vannak közöttünk. Akad, aki befolyásolni kíván­ja a hatalmi mechanizmus működését, van, aki megszok­ta, hogy elfogadja, amit elter­jesztenek. Én a vita mellett vagyok mindaddig, amíg jó célt szolgál. Most így történt. Végül is a parlament többségi alapon hozta meg a döntési, amelyben megjelentek . a ki­sebbségi vélemények is. Ezek után csak délután — immár Stadinger István elnök­letével — került napirendre az állami költségvetés végrehaj­tásáról szóló törvényjavaslat. Az írásbeli előterjesztés és a szóbeli kiegészítés mellett még jó néhány segédanyag, jelen­tés, táblázatok és számoszlo­pok között kellett eligazod­niuk a képviselőknek. Becsületükre legyen mond­va, a felszólalók többségének ez sikerült. A véleményeket igy lehetne összefoglalni: ör­vendetes a költségvetési hiány csökkenése, de az sajnos nem a kedvező gazdasági folyama­toknak köszönhető. Ahogy Ko­vács László (Pest megye 20. vk.), a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat műszak- vezetője fogalmazott az egyik szünetben: o mérleg javulása egyelőre nem a hőn áhított termékszerkezet-váltásból, ha­nem a jól gazdálkodó vállala­tok jövedelmének elvonásából származik. De ez már átvezet az ülésszakon ma terítékre ke­rülő másik témához, az ipari szerkezet átalakításához ... Kövess László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom