Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-29 / 154. szám
Holnap Tanácsülés Gödöllőn holnap, csütörtökön ülést tart a tanács. Az ülés napirendje: Jelentés a tanács által a végrehajtó bizottságra átruházott hatáskörök gyakorlásáról, a két ülés közötti eseményekről, előadó Papp István tanácselnök. Az egészségügyi ellátás helyzete, az egészség- nevelés feladatai, előadó dr. Felmérai István, az egészség- ügyi osztály vezetője. Beszámoló a tanács múlt évi pénzügyi tervének végrehajtásáról, előadó Vass István tanácselnök-helyettes. Az egyebekben: javaslat a rendőrkapitányság és a gimnázium épületének értékesítéséből származó idei többletbevételének felosztására, előterjesztő Vass István. Tájékoztató a város telefonellátásának időszerű feladatairól, előterjesztő Vass István. Beszámoló a lejárt határidejű tanácsi határozatok végrehajtásáról, előterjesztők az osztályvezetők. Az ülés nyilvános, helye a városháza nagyterme, kezdési idő délután 2 óra. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Diáktanya: have-rock klub. 16 órától. Nagyszüleinek játékai, megtekinthető 15—19 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői művésztelep 1901—1920, Természeti környezetünk, kiállítás, várostörténeti bemutató, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente népművészete, állandó kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa. kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Mozi Hugó, a víziló. Színes, magyar-amerikai rajzfilm. 4 órakor. Tüske a köröm alatt. Színes, magyar film. 6 és 8 óra- | kor. GÖDÖLLŐI vitwnp A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM 1988. JÚNIUS 29., SZFRDA Aratási készülődés Bagón Még bő termést ígér a határ A kartali Petőfi Termelőszövetkezet nem a száz lábon álló gazdaságok közé tartozik, talán ezért is van olyan nagy jelentősége a júniusban évről évre megrendezett határszemléknek, amelyeken a szövetkezet gazdasági, pártós tömegszervezeti vezetői mellett mindig ott vannak a vendégek is, köztük azoknak a községeknek tanácselnökei, amelyekre a szövetkezet határa és tevékenysége kiterjed. — Embert, gépet próbáló napok, hetek következnek hamarosan — mondta Kovács László elnök, amikor a határ megtekintése után a látottakat értékelte. A szemle útvonalán Paulin István növénytermelési fő- ágazatvezető adott tájékoztatást a jelenlegi munkákról, s mondta el, hogy az enyhe tél s a csapadékban viszonylag gazdag tavaszi hónapok — így a május is — segítették a növények erőteljes fejlődését: gabonatermesztés szempontjából az év első öt hónapja kifejezetten kedvező volt. Öt új kombájn Ez nagyon lényeges a kartali szövetkezet életében, mert a 3900 hektárnyi területből 1878 hektáron van búza. Nehéz még jósolni a várható termés átlagára, ám ha tudjuk, hogy az őszi búzából egy- egy hektáron 6 millió szem került a földbe, akkor már sejthetjük, az idén jól fizet a nagy területen termelt kenyérgabona. Érdeklődéssel figyeltem a I szakemberek vitáját arról, Nem kell félni másképp szólni Egy kis nyelvészkedés Az egykori lovas nemzetből gvülésező ország lettünk. Pedig figyelmeztet egyik bölcs népi mondásunk: A sok beszéd megeszi a dolgot. Számos (illetve: számtalan) értekezlet kezdődik ezzel a megszólítással: Kedves elvtársak, elvtársnők! A levezető elnök vagy előadó — bár szándéka nyilván tisztességes — megsértette anyanyelvűnk hagyományait és — hallgatóit. Az elvtárs megszólítás a 19. század első felében született a munkásmozgalomban. Eredetileg csak ez az egy szóalak létezett, jelentése ugyanis magában foglalta a nőt is, a férfit is. A latin eredetű kolléga a német nyelvben párt kapott: der Kollege (kartárs, munkatárs), die Kollegin (kartársnő, munkatársnő) — ennek mintájára jött létre az elvtárs bordájából az elvtársnő. (Az eredeti kétneműséget őrzi például az élettárs. diáktárs, mivel nem használjuk az élettársnő formát.) Bár magyarosabb, tehát ajánlatosabb a kedves elvtársak! összefoglaló megszólítást mondani, ha valaki mégis követi (mert követheti) a mai gyakorlatot, akkor legalább a sorrendre ügyeljen! A nőket — mint másutt is — illik előre engedni, tehát így helyes és udvarias: kedves elvtársnők, kedves elvtársak! Mindenképpen fölösleges és esetlen a nemre utaló információkettőzés ebben az esetben: Kovácsáé elvtársnő. Egyszerűbb így: Kovácsné elvtárs. Az előadók gyakran szólnak így a hallgatókhoz: Mint az elvtársak tud ták... Ez a harmadik személyű forma (elvtársak, ők) kissé távolságtartó: mintha nem nekik, hanem róluk beszélne az előadó., Em- berközelibb így: mint önök tudják... Vagy: mint önök, elvtársak, tudják ... Specialitás, hogy plakátokon, meghívókban ez áll: ünnepi beszédet mond X. Y. elvtárs. előadó X. Y. elvtárs. Fölösleges az elvtárs szó feltüntetése, mert 1. nincs közvetlen megszólítás (értékű), 2. nem utal egyértelműen a párttagságra, hiszen az elvtárs szó jelentése kiszélesült, szinte minden közéleti és hivatali érintkezésben használják. Sőt már idegenek, ismeretlenek megjelölésére is szolgál. Ezért kellene visszaadni az elvtárs szót szülőközösségének: csak politikai, mozgalmi kapcsolatokban említsük. Más helyzetekben nem kell félni a tisztelt hölgyeim és uraim, honfitársaim, munkatársaim, hallgatóim vagy a kedves ünneplők megszólításoktól. K. Á. hogy mi várható. Többen esküdtek a 6 és fél tonnás hektáronkénti átlagra — különösen a fiatalabb korosztályhoz tartozó mezőgazdászok —, de az elnök 6—6,2 tonnát tippelt, és szavainak hitelét azzal is erősítette, hogy megjegjmzte: tíz-tizennégy éjszakát is kinn alszik még a gabona, szóval, sok minden lehetséges. Katona Mihály, a műszaki főágazat vezetője, aki a gabonabetakarítási csata egyik legfőbb parancsnoka lesz, röviden adott tájékoztatást a felkészülésről. — Az öt darab — most vásárolt — kombájnnal együtt összesen tizenegy gép vágja a rendet. A ter- ménybehordást tizenegy IFA, négy Skoda tehergépkocsi biztosítja, valamennyi rendelkezik pótkocsival-. A meghibásodások, műszaki gondok elhárítására műhelykocsi járja a határt, s megnyugtató, hogy megfelelő mennyiségű pótalkatrészt sikerült raktározni. A terv szerint — Ha minden a tervek szerint sikerül, akkor 13—15 nap alatt végzünk az aratással, ezzel elkerüljük a szemveszteséget, de ehhez olyan szervezettségre van szükség, hogy minden kombájnos, gépkocsi- vezető, rakodómunkás és egy- egy részterületért felelős vezető egyaránt ismerje a tervét. Tudják például a gépkocsikon dolgozók, hogy naponta ötször kell fordulniuk a kombájntól a felvásárló telephelyig, esetleg a szárítóig. Nehezíti a helyzetet, hogy a borsó betakarításának egy része időben egybeesik a gabona betakarításával, s ez a kettősség még feszítettebbé teszi a munkát. A határszemle alkalmával megnéztük a termelőszövetkezet területének mintegy 80 százalékát, s a látottak valamennyiünket arról győztek meg, hogy jelenleg úgy tűnik, az 1988-as esztendő újabb rekordokat hoz az egyes termékféleségeknél. A zöldborsó Építés előtti bontás Képünk nem katasztrófa sújtotta területről készült. Galgamá- csa központjában lebontják a vas-műszaki és a ruházati üzlet elavult otthonát, hogy a helyén újat, korszerűt építsenek. A Galga Áfész üzletei addig ideiglenes elhelyezést nyertek. A ruházati bolt a művelődési házban kereshető fel, a vas-műszaki kereskedés pedig a volt magtár épületében (Balázs Gusztáv felvétele) — amely eddig hektáronként 50 mázsás átlagot adott — máris túlszárnyalt minden várakozást. Igaz, még csak a betakarítás derekánál, tartanak. Hasonlót ígér a napraforgó, a magborsó, a kukorica és a mustár termése is. Amikor Kupi Károly termelési elnökhelyettes véleményét tudakoltam a látottakról, meglepődtem, hogy a haragoszöldbe öltözött és bő hozamot ígérő határ láttán gondokról hallottam : — Tíz évvel ezelőtt, amikor egy szanált gazdaság szekerét akartuk kirángatni a kátyúból, az volt a nagy álmunk, hogy elérjük a környező szövetkezetek — Túra. Zsámbok, Dány — eredményeit. Négy-öt év után a tangazdaság sikereit próbáltuk megcélozni. Egy-két esztendeje olyan feladatokat állítunk magunk elé, amelyek saját képességeinkre, lehetőségeinkre szabottak. Hogyan tovább? Földjeink jók, zsírosak, ma még bő termést ígérnek, de a fekete föld — a kevés csapadék miatt — repedezik, a talaj a rossz műtrágya miatt sa- vanyodik, a szerves anyag csökken, a nagy gépekkel roncsoljuk a szerkezetét, a vegyszerek is elvégzik a maguk pusztító, romboló munkáját. Hogy mit lehet és mit kell tenni a további eredményekért? A kérdésre — amit már Kupi Károly tett fel — az elnök válaszolt: — Gép, ember, szakértelem közös erőfeszítéseivel túljuthatunk a nehézségeken, és ott lesz a kenyér a családok asztalán. Fercsik Mihály Kész az utolsó szint is Fölhúzták az utolsó szintet is a Gödöllői Agrártudományi Egyetem területén létesülő biotechnológiai központ épületén. (Vimola Károly felvétele) Az egyetemi városban Kinyitott a Karancshús Két évvel ezelőtt a Váci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat bezárta az üzletét az egyetemi területen. Népszerű nevén a Thamm-féle bolt szűnt meg. Már megírtuk, hogy az ottani üzletházat átalakítják. Az egyetem műszaki irányításával három és fél hónapos munka után most nyílt meg a Karancshús Szövetkezeti Vállalkozás húsboltja. A lakosság ellátása mellett közületeknek is szállítanak bontott húst. Ebből a boltból a menzára ugyancsak jut ennivaló. A húsbolt átadása után átköltözik a posta a húsbolt és presszó közé, s bővül a gyógyszertár. Távlati terv, hogy az egyetemi bejáró fácánsori végén üzletsort létesítenek kiskereskedők és kisiparosok részére. Azt szeretnék, ha ebben a városrészben bővülnének a szolgáltatások, lenne például patyolat, műszaki üzlet, ruházati bolt. Az első percek a húsboltban A feleség volt a marokszedő Rejtegetett várakozás fújja a pelyvát és bólogató szakértelemmel megállapítsa: A búza beváltotta a hozzá fűzött reményt, jó a minősége. Az első kaszás felsóhajtott: Isten segíts! Aztán a markába köpött és vágta a rendet, mintha nem is ő, hanem valami ősi ritmus vinné a két karját, meg a kaszát. A többi kaszás meg utána, mintha egy madzagra tűzve rángatták volna őket. Gyerekkoromban sokszor elnéztem az aratókat, amikor vízzel hígított, kútban hűtött savanykás bort vittem utánuk, es megcsodáltam, hogy a pengék suhogása milyen engedelmes meghajlásra kényszerítette az aranyfejű kalászokat. Kovács Tibor a'visszaemlékezés szavait fűzi csokorba, s úgy érzem, a beszélgetés 'idejére visszafiatalodik. — A házasembernek a felesége volt a marokszedoje. Sokszor kint is aludtak a határban, mert ha telihold sütött, még annak a fényénél is vágtuk a rendet. Éjfél felé, akár a zsák, úgy dőltünk el valamelyik csomó tövében. Hajnali háromkor újrakezdtük, s vágtuk 8-ig, amikor reggeliztünk. A gazda a früstök előtt aratási pálinkával kínált. Jó volt leöblíteni a gabonából meg a száraz földből felszálló, torkot szárító, mellet szorongató sűrű port. Az ebédet az aratók után kellett vinni, hiszen nem lehetett Versegről vagy Fe- nyöharasztról Hévízgyörkre hazajárni ebédelni. Vasárnap délután mentünk ki a táblára és csak szombaton, amikor az esthajnalcsillag feljött, vonszoltuk magunkat haza. Rendszerint a gyerekek vitték az aratók után az ebédet, amit a nagymama készített. Ennek az ételnek bizony tartalmasnak kellett lennie, hogy bírják a hetekig tartó, testet sanyargató megerőltetést az aratók. Tyúkleves, tyúkhús paradicsomos mártással, rétes, vagy pampuska. De jutott marhapörköltre is. Adott már hitelt a Gyetvan. meg a Schlé- singer, mert volt biztosíték a visszafizetésre, a részként kapott gabona. > Titkolt reménykedéssel kutattuk az eget — mondja az emlékező —, és egymás elől is rejtegettük a várakozásunkat egy kiadós zápor után, hogy rövidke félnapra mondhassuk: az arató pihen, a kukorica csövei. (A néphit szerint, ha az eső kiveri a kaszásokat a búzatáblából, bő kukoricatermés várható.) A hőmérő higanyszála 26 fokot mutat, amikor beszélgetünk és emlékezünk. Az aratásról ma csak az újságokból, televízióból értesülünk. A kombájn mindent elvégez. Azzal se igen gondolunk, a kenyér hogyan kerül az asztalra. Csak megvesszük a boltban. Még válogathatunk is. BIZTOSAN nem vesztettünk, csak nyertünk azzal, hogv így alakult az élet, vallja Kovács Tibor. Embert formáló, embert próbáló, tisztességet adó. a kenyér megbecsülésére oktató szerszám volt a kasza a kezünkben. Fercsik Mihály ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) SZŰKÜL A HATAR, állapítottam meg a minap, Hatvan felé autózva. A túrái és a kartali termelőszövetkezet búzatáblái elvesztették haragoszöld színüket, ezzel a változással is jelzik, hamarosan itt lesz az aratás, a gabona betakarításának nagy munkája. A szövetkezetekben a gépszerelők azon dolgoznak, hogy a kombájnok és a szállító gépkocsik készen legyenek, s indulni tudjanak, amikor kasza alá érik a szem. A készülődés érthető, hiszen a föld ezekben a hetekben adja vissza kamatostul azt, amiért egész évben olyan sokan és sokat fáradoztak. Amikor elhangzik majd a megállapítás: végre indulhatnak a kombájnok. Kovács Tibor, aki ma nyugdíjas mozdonyvezető, másféle aratásokra emlékszik. — A falusi embernek a legnagyobb gondja az volt, hogyan tudja megszerezni csalódjanak az újtól újig kitartó kenyeret. Mert messze került attól a háztól a szegénység, amelyikben hetenként meg tudták sütni a ropogós, friss kenyeret. Ezért volt, hogy mindenki, aki mozogni tudott, aratást vállalt az uradalomnál vagy valamelyik nagygazdánál. Kegyetlen munkát kívánt a nyári betakarítás. Csapatokba rendeződve kezdtünk neki. Elöl a legöregebb ember, az első kaszás, aki, mielőtt belevágta volna kaszáját a búzaszárak katonás rendjébe, megvárta, hogy a gazda letépjen egy kalászt, két tenyere között morzsolva ki
