Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-29 / 154. szám
2 1988. JtNIüS 39., SZERDA MIHAIL GORBACSOV [LÓADÓI BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról.) haladás kulcsfeladatain, a gazdasági együttműködés korszerű formáinak fejlesztésén munkálkodunk. A perspektívát a szabadon átváltható rubelre való áttérésben, az egységes szocialista piac kialakításában látjuk. A kölcsönös előnyök alapján akarjuk szélesíteni külgazdasági kapcsolatainkat a tőkés és a fejlődő országokkal is — hangoztatta a szónok. Gorbacsov, amikor leszögezte. hogy az egész népgazdaságot felölelő változásokra van szükség, a szolgáltatásoktól kezdve egészen a nehéziparig és a honvédelmi iparig, szorgalmazta a fogyasztás arányának növelését. Nem először hangzik el, hogy nem önmagában a termelés növekedési üteme a fontos, hanem annak valóságos tartalma, a nép szükségleteinek tényleges kielégítése— mondotta. Az átalakítás, a szocializmus megújítása elképzelhetetlen, ha nem aktivizáljuk a társadalomnak a tudományban, a képzésben, az egész kultúrában rejlő szellemi erejét. Már a peresztrojka kezdetekor kijelöltük a feladatot: növelni a szellemi szféra szerepét, megszüntetni leértékeltségét. A párt rendkívül jelentősnek tartja, hogy a tudósok kivegyék részüket az átalakításból. A tudomány és a technika fejlődésében tapasztalt pozitív változások ellenére a meghatározó alapkutatásokban még sok fékező tényező hat, amelyeket az adminisztratív, utasításos irányítási módszerek idejéből örököltek. Az utóbbi évtizedekben érzékelhetően csökkent a tudomány és a tudományos tevékenység társadalmi rangja. Nemzetközi politika A beszámoló következő részében a nemzetközi kapcsolatok demokratizálásának kérdésére áttérve a főtitkár ' rámutatott, hogy a belső átalá- kulások szükségessé tettek a nemzetközi ügyekhez való új viszonyulást is. A háború utáni évekről szólva Gorbacsov utalt az állandósult nyu- aati katonai fenyegetésre, amely máig sem szűnt meg. A Szovjetunió szövetségeseivel együtt válaszra kényszerült. Ugyanakkor a külpolitika sem volt mentes a parancsuralmi módszerektől. Gyakran a legfontosabb döntéseket is szűk körben, a barátokkal való szükséges konzultációk elmulasztásával hozták meg. Nem mindig mérlegelték, hogy mibe kerül egy- egy döntés. A szocialista világnak a nukleáris kihívásra válaszul stratégiai paritást kellett megteremtenie az Egyesült Államokkal. A hatalmas eszközök összpontosítása közben azonban nem mindig használták ki a feszültség csökkentésére és a népek közötti kölcsönös megértésre kínálkozó politikai lehetőségeket. Hagytuk, hogy belekénysze- v rítsenek bennünket a fegyverkezési hajszába, amely már "kritikus ponthoz érkezett — ^mutatott rá Gorbacsov. E dolgok logikájának megtörése ’nélkül a világ a katonai ösz- szecsapás szélére sodródott volna. Ezért vált szükségessé a a külpolitika határozott megújítása. A nemzetközi kapcsolatok, ánem veszítve el osztályjellegü- íket, mindinkább a népek közötti kapcsolatokban testesülnek meg. Az érdekek sokféleségének tanulmányozása az új politikai gondolkodásmód fontos eleme. A mind egységesebb és kölcsönösen egymásra utaltabb világban előnyt élveznek az általános emberi értékek — hangzik az alapvető felismerés. A gyökeres változások elismerése közben a világ megszabadul a sablonoktól, a kapcsolatok többszintűvé és szélesebb körűvé válnak. A Szovjetunió kitárulása a külvilág előtt, illetve a készség más kulturális hagyományokban meglévő hasznos eszmék elsajátításira, nagyszabású kezdeményezéseket tett lehetővé. Az egyetemes biztonságot erősítő ismert szovjet kezdeményezések felsorolása után Mihail Gorbacsov utalt rá, hogy a kapcsolatok alapjává vált a párbeszéd, a leszerelés terén az átfogó kölcsönös ellenőrzésre való készség. Ez a megközelítés tette lehetővé a Genfben és Reykja- víkban elért korszakos jelentőségű áttöréseket. Az új gondolkodásmódnak megfelelően a szocialista világon belül az volt a cél, hogy a kapcsolatok internacionalista jellegét megszabadítsák az elavult beidegződésektől. A párt- és állami vezetők személyes érintkezései tárgyszerűvé és operatív jellegűvé váltak, tökéletesedik a szocialista közösség külpolitikájának összehangolása. Aki elutasítja a választás szabadságát, lényegében a történelem valós folyamatát próbálja megakadályozni; következésképp történelmileg túlhaladott az erő alkalmazásának politikája. Csökkent-e az elmúlt három évben a háborús fenyegetés? — kérdezte a főtitkár, majd határozott igennel válaszolt. A nemzetközi kapcsolatokban a szembenállásról az együttműködésre, a párbeszédre, a tárgyalásokra helyeződött át a súlypont. Javultak a szovjet—amerikai kapcsolatok, szerződés jött létre a nukleáris fegyvertár egy részének felszámolásáról. Államközi, de különösen társadalmi szinten megélénkült az összeurópai folyamat. Fontosnak nevezte az afganisztáni kérdés rendezéséről létrejött genfi megállapodást, amelynek nyomán már megkezdődött a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból. Ez a megállapodás új szakaszt nyit a helyi konfliktusok politikai rendezésében. A szovjet pártvezető az SZKP és az egész szovjet nép nevében elismerését fejezte ki mindazoknak, akiknek sorsát valamilyen módon befolyásolta ez a háború. Hangsúlyozta, hogy az utóbbi években felhalmozott új politikai és erkölcsi tapasztalatok birtokában a Szovjetunió alaposabban megérti a világot, s a csapatkivonás ezt a megértést tükröző bölcs lépés. A fejlődés vonala A továbbiakban felvázolta azokat az alapvető irányzatokat, amelyek megítélése szerint az ezredfordulón a világot jellemezni fogják. Ezek a következők: — A nemzetközi kapcsolatok fokozatos demili- tarizálása és emberi töltetének növekedése, az államok biztonságának szavatolása mindinkább a politikai együttműködés és a nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartásának irányába tevődik át; a rohamléptekkel fejlődő műszaki-tudományos ismeretek az egész emberiség javát szolgálják majd a különböző gazdasági, egészség- ügyi, élelmezési, ökológiai és más gondok megoldásában; független államok változatos és önkéntes együttműködése jól fogja szolgálni az országok kölcsönös anyagi és szellemi gazdagodását, a béke megerősödését. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalomról szólva utalt arra, hogy a szovjet kommunisták a teljes egyenjogúság és a kölcsönös tisztelet alapján részt vesznek a közös útkeresésben. Hangsúlyozta, hogy az SZKP a kommunista világmozgalom szerves részének tekinti magát. Mihail Gorbacsov ezután részletesen kitért a szovjet politikai rendszer fejlődésére a forradalomtól egészen napjainkig. Kiemelte, hogy a sztálini parancsuralmi, adminisztratív irányítási rendszer károsan hatott az ország fejlődésére, és ez a mára kedvezőtlen hatással van. Megállapította, hogy a XX. pártkongresszus után az ország nem használta ki a lehetőséget a párt- és az állami élet lenini normáinak helyreállítására. A kialakult politikai rendszer gátolta a gazdasági és társadalmi fejlődést, kudarcra ítélte a megkezdett reformokat. így az emberek közömbössé váltak, csökkent a társadalmi aktivitás, a dolgozók elidegenedtek a köztulajdontól. Gorbacsov kitért az emberi jogok és a peresztrojka viszonyára. Mint mondta, az utóbbi időben voltak olyan kísérletek, amikor a demokratikus jogokat antidemokratikus célokra akarták felhasználni. — Egyesek úgy vélik, hogy ezen az úton bármilyen problémát meg lehet oldani, a határok újra- rajzolásától az ellenzéki pártok alapításáig. Az SZKP Központi Bizottsága a nép érdekeivel ellentétesnek tekinti ezeket a próbálkozásokat — szögezte le a főtitkár. Mihail Gorbacsov megítélése szerint a demokratizálódás folyamata túl lassú, márpedig az átalakítás céljai csak az egész politikai rendszer átalakításával érhetők el. Elvi jelentőségűnek minősítette a párt és az állam jogköreinek szétválasztását, valamint a tanácsok szerepének jelentős mérvű növelését. Az utóbbival kapcsolatban megjegyezte: meg kell újítani a képviseleti szervek munkáját, el kell érni, hogy a kérdések mind nagyobb hányadát a képviseleti testületek ülésein döntsék el. Nyomatékosan hozzátette, hogy a tanácsok egész munkájának nyilvánosan, a választókerületben kell folynia. Egyetértett azzal a javaslattal, hogy a tanácsi funkcionáriusok ne legyenek a választott testület tagjai. A parlamentről Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta, hogy a legfelsőbb államhatalmi szervekben is erősíteni kell a dolgozók képviseletét. Célszerűnek tartotta, hogy a társadalmi • szervezetek központi szervei is válasszanak képviselőket. ?zek és a jelenlegi parlament képviselői együttesen alkotnák a népképviselők kongresszusát. A szovjet parlament két kamarájának munkája kapcsán javasolta, hogy a nemzetiségi tanácsnak elsősorban a nemzetiségekkel kapcsolatos kérdésekre összpontosítsa figyelmét. A KB nevében célszerűnek tartotta a legfelsőbb tanács elnöki tisztének létrehozását. Javasolta, hogy a legfelsőbb hatalmi szerv állandó bizottságainak előzetes vitája nélkül ne születhessen döntés nagy jelentőségű kül- és belpolitikai vagy személyi kérdésekben. A nemzetiségi viszonyokra áttérve a szónok nyomatékosan hangoztatta: e téren is csak a lenini elvek következetes érvényesítése biztosíthatja a töretlen fejlődést. Rámutatott arra, hogy a reformokkal összhangba kell hozni a köztársaságok jogait. Emlékeztetett rá, hogy az anyanyelv, a nemzeti kultúra és a történelmi műemlékek megőrzése nem mindig kapta meg a szükséges figyelmet. Mihail Gorbacsov leszögezte: aki a nemzetiségek szembeállítására törekszik, az árt a demokratizálásnak és az átalakításnak. Áttérve az állami irányítás demokratizálására, Gorbacsov hangsúlyozta: végig kell gondolni, milyen feltételek között alkalmazzuk a demokratikus centralizmus elvét, hiszen a társadalmi fejlődés igényeiből éppen a decentralizációra való törekvés következik, meghagyva a központnak az össznépi érdekek biztosításához elengedhetetlen funkcióit. A népgazdaság méreteit, a társadalmi problémák sokrétűségét számításba véve világos, hogy nem lehet egyetlen központból helyesen és idejében megoldani valameny- nyi problémát. Ezért a hatáskörök jelentős részét át kell adni az alsóbb szinteknek. Hangsúlyozta, hogy a munkahelyi demokratizálás csak akkor gyümölcsöző, ha kiegészül a minisztériumok, a területi szervek és a központi gazdaságirányítás demokratizálásával. A feladatok bonyolultsága indokolja az irányító apparátus fenntartását, ebben viszont jól képzett, feladatukhoz és a vezetéshez egyaránt értő kádereknek kell dolgozniuk. A főtitkár kívánatosnak mondta az országos hatáskörű hivatalok apparátusának negyvenszázalékos, a köztársasági szintűek ötvenszázalékos, a területi szintűek hatvanszázalékos csökkentését. A vállalatok is kezdenek megszabadulni a fölösleges adminisztratív személyzettől — állapította meg Gorbacsov. A folyamat természetesen sok helyütt ellenállásba ütközik, gyakorta a pártot és a kormányt joggal marasztalják el a végrehajtás lassúsága miatt. Az apparátus tagjai foggal-körömmel ragaszkodnak pozícióikhoz, ám az egész irányítási rendszert csak következetesen lehet hatékonnyá tenni. Mindez vonatkozik a külpolitikai és külgazdasági feladatokat ellátó intézményekre, az állambiztonsági bizottság, a honvédelmi minisztérium és a vezérkar vezetésének „áramvonalasítására” Is. A reformokkal összhangba kell hozni a köztársaságok jogait, s lehetővé kell tenni, hogy szövetségi kötelezettségeik teljesítése után fokozhassák saját szükségleteiket kielégítő termelésüket. Gorbacsov kitért az anyanyelvvel, a kultúrával, a történelmi műemlékekkel és természetvédelemmel összefüggő problémákra is, amelyeknek — mint mondta — nem mindig szentelnek kellő figyelmet. Ennek következtében egyes problémák súlyosbodtak, esetenként nacionalista színezetet öltöttek. A főtitkár felhívta a figyelmet az ország népeit összekötő testvériség és barátság fontosságára, s leszögezte: aki a különböző nemzetiségűek szem- beállítására, viszály és gyűlölködés szítására törekszik, az árt a demokratizálási folyamatnak és az átalakításnak. Felül kell vizsgálni a szövetség és tagköztársaságai viszonyát szabályozó normatívákat, pontosabban kell meghatározni az egyes nemzetiségi formációk helyzetét, jogait és kötelességeit. Fel kell vetni a lakosság országon belüli nagyarányú vándorlásának problémáját, amelynek megoldására csak egy út kínálkozik: a szövetségi állam kialakult struktúráján belül minden egyes nemzetiség és népcsoport, illetve a szovjet népek egész közössége érdekeinek összhangba hozása. Nem kerülhető el a gazdaság és a közélet nemzetközivé tétele: az a törekvésünk — mondta a főtitkár —, hogy bármilyen nemzetiségű személy az ország bármely részében teljes jogú állampolgár legyen, bárhol gyakorolhassa jogait, és érvényesíthesse jogos érdekeit. A politikai intézményrendszeren belül meg kell teremteni azokat a pontokat, ahol a nemzetek közötti kérdések teljes körével foglalkoznak. A szocialista jogállam megteremtése időszerű feladat. Az átalakítás felszínre hozta jogrendszerünk konzervatív voltát. sok, érvényben lévő jogi előírás kifejezetten fékezi a társadalmi haladást. Szigorúan be kell tartanunk azt az elvet, hogy mindent szabad, amit nem tilt törvény. A bírósági szervek tevékenységében is újjá kell éleszteni a lenini szemléletet, a bírák függetlenségének elvét tiszteletben kell tartani. A közvélemény követeli a bíróságok működésének megújítását. Jogos igény a népi ülnökök szerepének növelése. Bevonni a fiatalokat A továbbiakban a főtitkár kifejtette, hogy a tapasztalatok szerint az átalakítás eszméi a társadalom különböző nemzedékeinek egyaránt megfelelnek. Ugyanakkor az ifjúságra hárul a feladat, hogy a maga teljességében kibontakoztassa a szovjethatalom évei alatt felhalmozott óriási gazdasági, tudományos-műszaki és szellemi potenciált. Az ifjúságot azonban csak akkor lehet bekapcsolni az átalakítás folyamatába, ha a hangzatos frázisokat félretéve valóban bekapcsolják őket a társadalom politikai és gazdasági vérkeringésébe. Nagyon fontos — mutatott rá Gorbacsov —, hogy az ifjúság élvezze osztatlan bizalmunkat, és az atyáskodás és gyámkodás helyett egyenjogú partnerként kezeljük őket. A Komszomolt a fiatalok kommunista nevelésének iskolájává kell tenni, önmagát folyamatosan megújító szervezetté, ahol az alkotó, kezdeményező szellem nyíltsággal és vitakészséggel párosul. Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy felbukkantak az átalakítástól idegen célokat képviselő csoportok is, még ha nincsenek is többségben. Szükség van a történelmileg kialakult egypártrendszerben olyan mechanizmusra, amely folyamatosan ütközteti a nézeteket, helyt ad a társadalmon és a párton belüli bírálatnak és önbírálatnak. Az állandó és konstruktív politikai párbeszéd, a vitakultúra, a közvélemény figyelembevétele legyen életünk szerves része! Ehhez jó feltételeket kínál a Szovjetunióban jelenleg kibontakozó hazafias mozgalom, amely összefogja a kommunistákat, pártonkívülieket, veteránokat, hívőket, fiatalokat. Ez a mozgalom híven tükrözi a társadalmi-politikai életben végbemenő változásokat, erősíti az átalakítás sikerébe vetett bizalmat. A pártszervekről Az SZKP vezető szerveinek demokratizálásáról szólva a pártfőtitkár rámutatott: nem minden pártszervezet felel meg az új követelményeknek, vannak konzervatív szemléletű pártmunkások, sőt egész pártbizottságok is. Fel kell éleszteni a párton belüli demokráciát, amint az erre vonatkozó elvi álláspontját az SZKP KB a pártértekezlet téziseiben már kifejtette. A demokratikus centralizmus helyét egy bizonyos időszakban a bürokratikus centralizmus foglalta el, és súlyosan megsértették azt a lenini elvet, miszerint minden pártszervnek és kádernek a párttömegek állandó ellenőrzése alatt kell állnia. Gyengült a választott szervek befolyása, indokolatlanul megnőtt az apparátus szerepe. A pártba való felvételt meg kell szabadítani minden bürokratikus szemponttól. A legfontosabb az adott ember álláspontja az átalakításról, részvétele annak megvalósításában. Sok mindent gyökeresen meg kell változtatnunk a párt választott szerveiben — hangoztatta a főtitkár. Meg kell erősíteni a választott szerveket, mint a kommunisták teljes jogú képviselőinek tekintélyét. Meg kell újítani a választott szervek megalakulásának rendjét. Gorbacsov azt javasolta, hogy ismerjék el az alsóbb szervezetek jogát arra, hogy a konferencia vagy a kongresszus küldötteinek megválasztásával egyidejűleg javaslatot tehessenek a felettük álló pártszerv összetételére. Mint emlékeztetett rá, általános figyelmet keltett az a javaslat, hogy egységesen öt évben állapítsák meg minden pártbizottság megbízatásának idejét, két egymás utáni időszakra korlátozzák a választott párttisztségek betöltésének idejét, s ezt harmadik időszakra csak különleges esetben lehessen meghosszabbítani. A párt-1 és állami szervek funkcióinak szétválasztásáról Gorbacsov megállapította, hogy e kérdés helyes megoldása rendkívüli jelentőségű a párt élcsapat-szerepének szempontjából. A társadalmi fejlődés stratégiájának kidolgozására és gyakorlati alkalmazására csak erős párt képes, amely szorosan kötődik a néphez, tapasztalatait folyamatosan összeveti a néptöme- gekéivel. Az SZKP KB főtitkára emlékeztetett arra, hogy a párt és az állam funkcióinak elválasztása sokszor felvetődött már, s a kialakult helyzet nem nevezhető normálisnak. A feladatok elhatárolását a vezetés legfelsőbb szintjein kell kezdeni. Ez mindenekelőtt feltételezi, hogy a KB és a PB politikai vezető szervként cselekedjen, s meg kell akadályozni, hogy felváltsák a legfelsőbb hatalmi irányító szerveket — meg kell akadályozni azt is, hogy a pártbizottságok olyan határozatokat fogadjanak el, amelyek közvetlenül utasítják az állami, gazdasági és társadalmi szervezeteket. A kerületi és városi pártszervek feladatait érintve Gorbacsov utalt arra, hogy azoknak munkájuk során elsősorban — és folyamatosan — a pártalapszervezetekre kell támaszkodniuk. Ennek érdekében e pártszerveknek gyökeresen meg kell változtatniuk munkájuk stílusát és módszereit. • Mihail Gorbacsov hangsúlyozta, hogy a vita során támogatták azt, a pártkonferencia téziseiben is megfogalmazott javaslatot, hogy egységes, a kongresszus által választott ellenőrző-revíziós szervet hozzanak létre, amely ellenőrizné a pártfegyelem, a szervezeti szabályzat előírásait, a pártszervezetek gazdasági tevékenységét. Gorbacsov kitért arra, hogy a szocialista elméletet és gyakorlatot torzító dogmák felszámolásakor egyesek a szocializmus fellazításáról, történelmének befeketitéséről beszélnek. A főtitkár ezt határozottan elutasította, majd rámutatott: nem hihetjük, hogy az átalakítást megakadályozza a dogmatizmus és a konzervativizmus, egyesek előítéletei vagy személyes ambíciói. Továbbfejlesztjük a szocializmus értékeit, s határozottan felszámolunk mindent, ami eltorzította a forradalmi elméletet és a szocializmusképet. A szocializmus elvei A szocialista társadalom egész fejlődése — a gazdaságtól az ideológiáig — az ember szükségletének kielégítésére, a személyiség sokoldalú kibontakozásának biztosítására irányul. Gorbacsov e szocializmusképet részletezve kitért arra, hogy ez egyben a társadalmi igazságosság rendszere is, ahol mindenekelőtt az ember képességeit, alkotó munkáját, tudását, tehetségét értékelik. Ugyanakkor ez a magas szintű kulturáltság és erkölcsiség rendszere is, amelyben az összes nemzetnek és nemzetiségnek valódi egyenlőséget biztosítottak fejlődéséhez. kizárva a nemzetek közötti ellenségeskedést, a nacionalista és soviniszta előítéleteket. Gorbacsov szavai szerint a szoocializmus rendszerének szerves eleme a békére való törekvés, a testvéri szocialista országokkal való együttműködés erősítése és a normális, civilizált kaocso- latok kialakítása minden néppel és állammal az egyenlőség, a be nem avatkozás, és a népek szuverén önrendelkezési jogának elismerése elvei alapján. Meggyőződéssel hisszük, hogy életképes a társadalmi igazságosság társadalmának a szabad és egyenjogú emberek civilizációjának megteremtését tudományosan megalapozó marxista-leninista tanítás, amely a forradalmi átalakításban vezérel bennünket — hangsúlyozta az SZKP KB főtitkára, majd végezetül röviden összegezte a pártkonferenciát megelőző gyümölcsöző vitát. Rámutatott, hogy a központi bizottság által a konferencia elé terjesztett javaslatok és elképzelések a párt, az egész nép együttes gondolkodásának eredményei, amelyek célja a nagyobb demokrácia, több szocializmus, a dolgozó ember jobb élete. ★ Délután megkezdődött a vita az előadói beszédről, összesen heten kaptak szót, pártbizottsági titkárok az ország különböző térségeiből, a mezőgazdasági termelés dolgozói és az értelmiség képviselői. Az értekezlet szerdán folytatja inunkáját.
