Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-25 / 151. szám

2 1988. JÜNIUS 25., SZOMBAT HÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS Kihasználni a kedvező légkört Nagy várakozás előzi meg a szovjet pártértekezletet A torontói tőkés csúcs értékelése a kelet—nyugati viszonyról Az ellenkormány fokozta az afgán lázadók nézeteltéréseit általános PILLANATKÉP Genscher üzenete Eduard Sevardnadzéhoz A bécsi utéértekezlet alakulásáról Fokozatosan a világközvé­lemény érdeklődésének hom­lokterébe kerül a kedden megnyíló szovjet pártkoníe- rencia. A hírügynökségek és világlapok mind nagyobb te­ret szentelnek a nagy esemény előkészületeinek. Megjegyzése­ket fűznek az ötezer küldött összetételéhez, s utalnak arra, hogy az SZKP-ban több mint negyven esztendőn át nem tartottak kongresszusok közöt­ti pártértekezletet. Idézik a szovjet szóvivőket arról, hogy a konferencia összegezi majd mindazt, ami a peresztrojka három esztendeje alatt lezaj­lott, levonja ebből a szüksé­ges következtetéseket és kije­löli a következő kongresszusig a közvetlen feladatokat. Idé­zik azokat a megnyilatkozá­sokat, amelyek szerint nem szabad csodát várni e három napra tervezett tanácskozás­tól, hiszen a küzdelem az át­alakítás hívei és a visszahú­zó erők között nem dőlhet el egy értekezleten, hanem ezt a mindennapi életben, hosz- szabb időszak alatt lehetséges megvívni. Széles körben hi­vatkoznak lvan Laptyevre, az Izvesztyia főszerkesztőjére, aki kifejezte reményét, hogy c pártértekezlet újabb len­dületet ad az átalakításnak, megerősíti az eddig elért ered­ményeket és elemzi a kiala­kult helyzetet. Laptyev és ve­le együtt több szovjet nyilat­kozó, azt várja, hogy a párt­értekezlet majd lényeges vál­toztatásokat indít el a poli­tikai intézményrendszerben, szem előtt tartva a demokrá­cia és a nyíltság kiszélesíté­sét, a párt- és állami szervek funkcióinak szétválasztását, a jogi reform megvalósítását. Azt is hangsúlyozzák azonban, hogy a pártértekezleten elvi döntéseket hoznak, s a rész­leteket ezek alapján később kell majd kimunkálni. Idézik azokat a szóvivőket is. akik rámutattak: a pártér­tekezlet nem vállalkozhat a központi vezető szervek újjá- választására, sem a szervezeti szabályzat átdolgozására, hi­szen ez a kongresszus jogosít­ványa. De — mint megje­gyezték — a Központi Bi­zottságban több megüresedett hely betöltésre vár, s így a pártkonferenciának ezekre megfelelő személyeket kell választania.. Általános a vára­kozás, hogy a pártértekezlet új távlatokat biztosít majd a Szovjetunió társadalmi és gaz­dasági fejlődéséhez. SENKI SEM LETT ÜNNEPRONTÓ... A hét iparilag legfejlettebb tőkés ország 1975 óta immár rendszeresen megtartott évi csúcsértekezletének részvevői, ezúttal a kanadai Torontóban ültek össze, immár a tizenne­gyedik alkalommal. E megbe­szélés — amely a „hetek” el­ső legmagasabb szintű talál­kozója volt azóta, hogy létre­jött a szovjet—amerikai egyez­mény a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták meg­semmisítésének ügyében, s Reagan Moszkva vendége volt — megvitatta a kelet—nyuga­ti kapcsolatokat is. Ami ta­lán újdonság és szokatlan egy ilyen összetételű tanácskozás­tól, a részvevők üdvözölték Gorbacsov politikáját, amely- lyel kompromisszumos lesze­relési megállapodások megkö­tésére törekszik, s helyeselték az Egyesült Államok hasonló erőfeszítéseit. Egyéb kérdésekben igye­keztek elkerülni a korábbi éles vitákat. Ami a fejlődő országokat nyomasztó rend­kívüli adósságterheket illeti, a „hetek" a legelmaradottabb országok számára mintegy 15 milliárd dollárt érintő köny­nyitéseket szavaztak meg. De — mint a Reuter hírügynök­ség rámutat — ez az összeg csak töredéke a fejlődő orszá­gok adósságtömegének. Bár Kanada és az Egyesült Álla­mok korábban szorgalmazta, hogy 2000-re számolják fel a mezőgazdasági ártámogatáso­kat, a torontói csúcs kitért a vita elől. Megelégedtek ehe­lyett egy homályos megfogal­mazással a gazdasági záróköz­leményben, amely szerint „po­litikai ösztönzést kell adni” azoknak a jövőbeni tárgyalá­soknak, amelyeket a mező- gazdasági termékek kereske­delmének liberalizálására folytatnak. Ez volt egyébként Reagan búcsúfellépése a tőkés csú­cson, hiszen jövőre már új elnök képviseli az Egyesült Államokat. A találkozó sovány „eredményeire” jellemző a Reuter gúnyos megjegyzése. Eszerint a hét legfejlettebb tőkés ország vezetői nem vár­tak sokat az idei csúcskon­ferenciától. De legalább azzal a megnyugtató érzéssel érhet­tek haza, hogy várakozásaik beteljesültek — írja a brit hír- ügynökség. SIKERTELEN OSTROMOK Afganisztán öt tartományá­ból vonultak ki eddig a szov­jet egységek, s vették át a vé­delmi feladatokat ott immár csak saját erejükre támasz­kodva a kabuli kormány csapatai. A kormányelle­nes fegyveresek maga­biztos nyilatkozatokat tet­tek arról, hogy „órák alatt” elfoglalják e tartományok vá­rosait. Ostrom alá vették Ka- latot, Zabul tartomány szék­helyét, de a kabuli kormány­csapatok ott gyorsan szétver­ték a támadókat. A fegyve­res ellenzék nagy reklámhad­járat közepette, mintegy ezer­A lengyelországi Wroclaw- ban, az ott sorra kerülő 4. lengyel—NDK ifjúsági találko­zó alkalmából találkozó volt a két ország párt- és álla­mi vezetői között. Erich Honecker, aki pénte­ken délelőtt érkezett a nyu­gat-lengyelországi városba, a helyi tanács épületében talál­kozott vendéglátójával, Woj- ciech Jaruzelskivel. A 'Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának titkára, az NDK Államtanácsának el­nöke és házigazdája, a LEMP KB első titkára, a lengyel főnyi erőt vont össze Szpin- Baidak határváros elfoglalá­sára. Háromhetes sikertelen ostrom után azonban a ka­buli erők ellentámadása miatt a kormányellenesek kénytele­nek voltak visszavonulni hegy­vidéki támaszpontjaikra. Jog­gal állapíthatta tehát meg a napokban a kormánycsapatok vezérkarának közleménye; „Az afganisztáni fegyveres erők képesek megvédeni az ország integritását és szuverenitását a szovjet csapatok távozása után”. Mindez olyan körül­mények között történik, ami­kor — mint a közlemény rá­mutat — Pakisztán megsérti az általa áprilisban aláírt gen­fi egyezményeket és támoga­tást nyújt a fegyveres ellen­zéki csoportoknak. A lázadók, hogy feledtessék a csatatereken elszenvedett kudarcaikat, politikai lépéshez folyamodtak. A pakisztáni Pe- savarban afgán „ellenkor­mányt” alakítottak, s meghir­dették a kabuli kormányzat „közeli végét”. Kabinetjük a hétpárti külföldi ellenzéki szö­vetségből alakult meg. Nyuga­ti hírmagyarázók azonban azonnal kifejezték kétségei­ket, hiszen — mint megje­gyezték — nagyon sok Afga­nisztánban harcoló kormány- ellenes erő nem tagja a hét­párti szövetségnek, s nem is­meri el a pesavari szövetség fennhatóságát. A Reuter tu­dósítója megírja, hogy éles el­lentét van a pesavari támasz­pontú gerillák és a csupán afganisztáni bázisú ellenzéki fegyveresek között. Ez utóbbi­ak körzeti parancsnokai, az ál­taluk ellenőrzött területeken, mint helyi hadurak működ­nek, saját maguk által kiépí­tett közigazgatással. így nem valószínű, hogy a pesavariak „kormányának” átadnák eze­ket a területeket... Árkus István Államtanács elnöke a legna­gyobb teret a két ország po­litikai és gazdasági együttmű­ködésének szentelte. MIND hevesebben folyik a dél-bejrúti menekülttáborok bombázása, az El-Fatah és az e szervezetből kiszakadt, Ara- fattal szembenállók véres küz­delme: pénteken a harcokban legalább hat embert halt meg, s 20 felett van a sebesültek száma. Hans-Dietrich Genscher, az NSZK alkancellárja és kül­ügyminisztere szovjet kollégá­jához, Eduard Sevardnadzéhoz intézett személyes üzenetében aggodalmát fejezte ki a hel­sinki folyamatba illeszkedő bécsi utóértekezlet alakulása miatt. A Moszkvában Andreas Me- yer-Landrut NSZIC-nagykövet által már szerdán átnyújtott levél tartalmáról pénteken egybehangzóan számolt be az általában jól értesült, tekin­télyes Süddeutsche Zeitung és a külügyminisztériumhoz kö­zelálló bonni General-Anzei­ger című lap. A müncheni újság értesü­lése szerint a nyugatnémet miniszter levélben emlékezte­tett a Sevardnadzéval az Leónyid Abalkin akadémi­kus, a Szovjet Tudományos Akadémia gazdasági intézeté­nek vezetője pénteken Moszk­vában sajtótájékoztatót tartott a szovjet gazdasági reformtö­rekvésekkel kapcsolatos kér­désekről. Albakin elmondotta, hogy a gazdasági reformcélok megva­lósításának útján egyelőre csak az első lépéseket tették meg. Az előkészítő szakaszban, amely mintegy 2—2,5 évig tartott, felmérték a szovjet gazdaság helyzetét, és meg­vizsgálták, hogy miként lehet kilábalni a válság előtti álla­potból. Ebben az időszakban kidolgozták a reform elveit, alapvető irányvonalait. Most a Szovjetunió elérkezett a má­sodik szakaszba, amelynek fo­lyamán az egész gazdaságban meg kell alapozni az új gaz­dálkodási mechanizmust. Abalkiri szerint ez a folya­mat mintegy 3 évig tart majd. Ennek a szakasznak lezárását követően a kilencvenes évek elején újabb szakasz kezdődik. Abalkin hangsúlyozta: a túlzott központosítás nem fe­lel meg a szovjet gazdaság hatékonyabbá tételét célzó tö­rekvéseknek. A tulajdonfor­mák nem szorítkozhatnak Az emberiség A miseszövegek németül, horvátul és magyarul egyaránt elhangzottak, s a szertartásba az összegyűltek az ajándékul kapott háromnyelvű ima- és énekeskönyv segítségével is bekapcsolódhattak. Miután László István püspök német, magyar és horvát nyel­vű üdvözletét intézett Burgen­land magas vendégéhez, a vi­lág katolikusainak fejéhez, a pápa megtartotta szentbeszé­dét. II. János Pál ezután a hit­szónoklatot lényegében a ka­tolicizmus belső ügyeivel ösz- szefüggő valláserkölcsi témák­nak szentelte, s a korábbi ál­talános várakozásoktól elté­rően nem foglalkozott a ■római katolikus egyház és a szocia­lista országok közötti kapcso­latok ügyeivel, noha sok meg­figyelő számított erre. Az egy­háznak az emberi nem ren­deltetésére, feladatára vonat­kozó tanítását fejtegetve szó­vá tette, hogy ma sokszor a tudomány nevében lefokozzák az ember értékét, s így elho­mályosodnak azok a jogok, ALÁÍRÁSRA került a ma­gyar-kambodzsai gazdasá­gi és műszaki-tudományos együttműködési bizottság és a két ország központi tervező szervei elnökhelyetteseinek ta­lálkozójáról készült emlékez­tető. ENSZ székhelyén folytatott tárgyalásaira, amelyeken a fe­lek egyetértettek abban: mindegyikük a maga oldalán azon fáradozik, hogy elhárul­janak az akadályok a bácsi utóértekezlet sikeres nyári be­fejezésének útjából. Genscher — így tudja a Süddeutshe Zeitung — az üze­netben most utalt arra, hogy a Kelet részéről kilátásba he­lyezett haladás a tárgyalóasz­talnál egyelőre nem valósul meg. Az utóértekezlet mielőb­bi befejezésének legfőbb aka­dálya az a körülmény — írja a lap —, hogy Románia je­lenleg határozottan elutasít mindenfajta új megállapodást az emberi jogok és az em­beri kapcsolatok területén. Minthogy az értekezleten ér­csupán az állami tulajdonra. A szocializmusban éppen úgy helye van a szövetkezeti és a magántulajdonnak is, mint az államinak. A gazdasági in­tegráció folyamatát a vállala­toknak ki kell terjeszteniük a szocialista és a kapitalista or­szágok cégeivel való együtt­működés területére is. A szovjet infláció lehetősé­geit latolgatva Abalkin elis­merte: a szovjet közgazdá­szoknak még nincs receptjük arra, hogy a gazdasági reform és a szovjet árképzés gyökeres megváltoztatása nyomán — mint mondta — esetleg fellépő inflációt miként küszöböljék ki, vagy miként csökkentsék annak kedvezőtlen hatását. De a szovjet gazdaságirányítás tisztában van az infláció ve­szélyével, s ha ez bekövetkezik is, a szovjet közgazdászokat nem éri felkészületlenül — je­lentette In. vényesül a határozatok csak konszenzus alapján történő el­fogadásának elve, Románia el­méletileg meghatározatlan időre elhúzhatja, sőt, esetleg kudarcra kárhoztathatja az értekezletet — állapítja meg a. müncheni újság. A befolyásos lap szerint Genscher a levélben mind­amellett csak közvetve tért ki Románia problémájára. Ál­lamminisztere, Helmut Schä­fer azonban — írja — a Ma­gyar Televízió számára adott, és a külügyi hivatal által már nyilvánosságra hozott nyilat­kozatában kifejtette: az NSZK számára a német és a lob­bi európai nemzeti kisebbség sorsa elsődleges ügy. Bonn ezért síkraszáll azért, hogy a kisebbségek ápolhassák kultu­rális, nyelvi és egyéb hagyo­mányaikat, és látogathassák hozzátartozóikat. A lap részle­tes ismertetésében a többi között azt is idézi Schaf értől: az NSZK nagy rokonszenvvel figyeli, hogy a magyar kor­mány példás kisebbségi poli­tikája ezeket a célokat köve­ti. Ez hasznára válik a Ma­gyarországon élő német ki­sebbségnek is. Sajnos azonban ez a pozitív magyar politika nem talál visszhangra némely szomszédos országban. A Bundestag, a bonni szö­vetségi gyűlés egyhangúlag el­fogadott legutóbbi határozatá­ban felszólította az NSZK kor­mányát: „hasson oda, hogy a román kormány tartsa magát a helsinki záróokmány úgyne­vezett harmadik kosarának kikötéseihez, és a bécsi utó- értekezleten adja fel elutasító álláspontját a semleges és el nem kötelezett országok kompromisszumos javaslatával szemben az emberi jogok tisz­teletben tartásának területén. Ez — a határozat szerint — elsősorban az emberi jogok tiszteletben tartásának ellen­őrzésére vonatkozik” — ol­vasható a többi között a ha­tározatban. tározott a VKP Központi Bi­zottságának plénuma. A szerdán kiadott közle­mény szerint a testület érté­kelte a párt helyzetét az 1986-os kongresszuson elfoga­dott átfogó megújulási prog­ram tükrében. Megállapították, hogy az azóta folyó roegtisz- tulási folyamat hozott eredmé- nyeket, ezek azonban nem hoztak fordulatot, csupán lé­pés történt előre. Bár a tag­ság többsége tisztes helytál­lással küzd a megújulásért, továbbra is lassú a szemlélet- váltás, gyakori a demokrácia és a pártfegyelem megsértése. A párt és szervezeteinek te­kintélye, tömegbefolyása azért is csökkent, mert az elmúlt év­tizedben több súlyos politikai és gazdasági hiba terhelte az ország életét. A plénum határozata elő­írja, hogy 1990-ig meg kell valósítani a pártszervezetek, az államgépezet és a társadalmi szervezetek, az egész közélet demokratikus centralizmusra épülő, formalizmustól mentes átszervezését. Határozottan fel kell lépni a formalizmus, a bürokratizmus, a parancsol­gató és elnyomó stílus ellen. A párt politikai vezető szere­pét úgy kell érvényesíteni, hogy az ne csorbítsa az álla­mi szervezetek és a közélet­társadalmi fórumok, érdek- képviseleti szervek önállósá­gát, törvényben rögzített fe­lelősségét. A KB-határozat megerősíti: a megújulást követni képte­len vagy azt önérdekből el­lenző, a pártfegyelmet meg­sértő vezetőktől és párttagok­tól a VKP-nak meg kell sza­badulnia. A megújulásnak át kell fognia a pártmunka kö­zéppontjába kerülő alapszer­vezeteket is. Mise horvátul, németül és magyarul A Vietnami KP plénuma ülésezett A partéiét megújításáról A Vietnami Kommunista Párt belső életének és mun­kastílusának megújulásáról ha­és az éhínség amelyek az emberi méltó­ság alapját képezik. „A tech­nika és az orvostudomány még bizonyára soha nem tett na­gyobb erőfeszítéseket azért, hogy az emberi életet megóv­ja a betegségtől, meghosszab­bítsa és megmentse a haláltól. Ugyanakkor még egyetlen kor­szakban sem létezett oly sok hely és módszer az ember meg­alázására és megsemmisítésé­re, mint a mi időnkben. Szá­zadunk keserű élményei közé tartozik a két világháború tö­megmészárlása, egész ember­tömegek üldözése és kiirtása etnikai vagy vallási hovatar­tozásuk miatt, a mindmáig tartó nukleáris fegyverkezési hajsza, valamint az emberi te­hetetlenség érzése a világ nagy részén uralkodó ínség láttán.” — mondotta. Beszélt különféle hitéleti kérdésekről is, többek között a papi és szerzetesi utánpótlás fontossá­gáról, s buzdította e hivatásra a fiatalokat. Beszédének befejező részé­ben a pápa anyanyelvükön szólt a jelenlevő magyarok­hoz és horvátokhoz. A magyar részvevőkhöz intézett szavai­ban először Paskai László esz­tergomi érsekprímáshoz és a többi magyar főpaphoz, vala­mint papokhoz fordult üdvöz­letével. Ezután melegen üdvö­zölte a kismartoni egyházme­gyéből és Magyarországról ér­kezett magyar anyanyelvű vendégeket, s külön is a so­raikban levő erdélyi menekül­teket. A SZERB KÉPVISELŐHÁZ KOSZOVÓRÓL „A koszovói politikai-biztonsági helyzet nem javul. A leg­magasabb jugoszláv párt- és állami szerveknek az autonóm tartományra vonatkozó határozatai nem valósulnak meg. Az albán nacionalista erők megtalálták a módját annak, hogy sú­lyosabb nyílt megmozdulások nélkül, egyes személyek és va­gyonuk elleni támadásokkal változatlanul fenntartsák a fe­szültséget, aminek következtében ez év első öt hónapjában közel ezer szerb és crnagorac vándorolt ki lakhelyéről”. Többórás feszült hangulatú vita után így értékelte nap­jaink koszovói helyzetét a szerb képviselőház, amely határo­zatában szorgalmazta a határozatok és programok végrehajtá­sának elmulasztásáért felelős szövetségi, köztársasági és tarto­mányi vezető testületek és személyek felelősségre vonását. Radmilo Bogdanovics, a szerb tagköztársaság kormányá­nak belügyminisztere beszámolójában megállapította, hogy a koszovói politikai-biztonsági helyzet az 1981-es ellenforradal- • mi események óta lényegében változatlan. Az albán naciona­listák ez év első öt hónapjában 19? támadást intéztek a tarto­mány szerb és crnagorac nemzetiségű lakosai, Illetve vagyonuk ellen. — Az antiszocialista, jugoszlávellenes és ellenforradalmi erők — mondotta — igyekeznek a társadalmi-gazdasági válság okozta nehézségeket a maguk javára fordítani. Minden eddi­ginél nagyobb hatást gyakorolnak a közvéleményre. Alapvető céljuk most az, hogy a nehéz anyagi körülmények között éiö munkások klvonul.ianak az utcákra, s szociális alapon súlyos tömegmegmozdulásokra szerveződjenek. A helyzet rendkívül bonyolult és súlyos. A nemzetek és nemzetiségek közötti vi­szonyt mély megosztottság jellemzi. Fennáll annak veszélye, hogy nagyobb összeütközések robbannak ki. Ez országos vi­szonylatban is beláthatatlan következményekkel Járna — szö­gezte le Bogdanovics. A belügyminiszter végül ..drámainak és figyelmeztetőnek” nevezte a mostani koszovói állapotokat. Wroclaw Lengyel—NDK találkozó mm,Csak röviden...mm Sajtótájékoztató a reformtörekvésekről A szovjet gazdaság első lépései

Next

/
Oldalképek
Tartalom