Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-24 / 150. szám
2 1988. JÜNIUS 24.. PÉNTEK Sajtótájékoztató a jövő heti pártkonferenciáról Új távhtok a sz fejlődésben A pártélet és a szovjet - társadalom demokratizálásá- , ról tartottak csütörtökön nemzetközi sajtóértekezletet Moszkvában, a jövő héten kez- ’dőtíő XIX. pártkonfereneia előkészítésének jegyében. Iván Laptyev, az Izvesztyija '.főszerkesztője hangsúlyozta: reméli, hogy a pártértekezlet újabb lendületet ad az ■átalakításnak, megerősíti az 'eddig elért eredményeket, elemzi a kialakult helyzetet, /változtatásokat hajt végre a politikai intézményrendszerében, a párt- és állami szervek '/funkcióinak szétválasztásában. Mindez új távlatokat biztosít a Szovjetunió társadalmi és gazdasági féjlődéséhez. Laptyev egy kérdésre vála- 1 szólva megállapította, hogy a ‘kritika tekintetében nincsenek 'tabu témák és személyek. Az Izvesztyija több olyan olvasói levelet is közölt, amely az SZKP KB főtitkárát is bírálta, egyebek között a változások lassúságáért, a bürokrácia létezéséért. Laptyev szerint az ilyen tartalmú levelek száma kevés. A sajtóértekezletet vezető Jurij Szkljarovnak, az SZKP KB propagandaosztálya vezetőjének számos, a munka- és ügyrenddel összefüggő kérdést tettek fel. Válaszai értelmében nem tervezik, hogy KB- ülésen hagyják jóvá Mihail Gorbacsov beszámolóit. A felszólalások számát, idejét' előre nem korlátozták, erről a pártértekezlet maga dönt. Georgij Szmimov akadémikus. az SZKP KB mellett működő marxizmus—leninizmus intézet igazgatója úgy vélekedett, hogy többpártrendszer létrehozásának nincsenek meg sem a társadalmi, politikai, jogi, sem pedig az egyéb feltéII. János Pál pápa megérkezett Becsbe Másodszor Ausztria földjén II. János Pál pápa csütörtökön délután megérkezett Bécsbe, ötnapos ausztriai «látogatására. Különrepülőgépe néhány perccel négy óra után szállt le a Schwechati repülőtér betonjára. Az egyházfő ünnepélyes fogadtatására megjelentek az osztrák katolikus egyház vezetői, ott volt Kurt Waldheim köztársasági elnök, Franz Vranitzky kancellár, Alois. Mock alkancellár és számos más osztrák vezető közéleti személyiség. A repülőtéren a pápát, mint a Vatikán államfőjét, hivatalos külsőségek között üdvözölték. NEMTÖRŐDÖMSÉG? Három hét telt el azóta, hogy a világ egy szörnyű vasúti robbanás nyomán megismerte Arzamasz városka nevét. Mint emlékezetes, három- vag-onnyi, összesen 120 tonna ipari robbanóanyag robbant fel a Gorkijhoz közeli vasútállomáson. A katasztrófa okainak vizsgálatára alakult szakértői bizottságot Gennagyij Ve- giyernyikov miniszterelnökhelyettes vezeti. Vele és a városi helyreállítási munkálatokat vezető Mihail Balakinnal, az SZKP városi bizottságának első titkárával közölt rövid beszélgetést csütörtökön a Pravda. A halottak listáján 88 név szerepel, köztük tíz kisgyermeké. Még mindig 200 embert ápolnak tartósan kórházban, 16 állapota súlyos. 934 ház rongálódott meg. Teljesen romba dőlt 44 épület, 170-et pedig később kellett buldózerrel ledönteni ; 764-et felújítanak. A fedél nélkül maradt mintegy másfél ezer embert átmenetileg szállodákban, munkásszállásokon helyezték el — mondta Vegyernyikov. A helyrehozatali munkákban 5200 ember vesz részt, sokan a környező és a távolabbi vidékekről. Az arzamasziak közül 8—10 ezren már öt szombativasárnapi társadalmi munkával járultak hozzá a helyreállításhoz. Akik az ország távoli vidékeiről nem tudnak munkával segíteni, pénzadományokat küldenek Arzamaszba. A közösségektől és egyénektől összesen 1 335 000 rubel érkezett eddig — hangzik Balakin tájékoztatója. Vegyernyikov, aki 1986-ban tagja volt a csernobili katasztrófát vizsgáló kormánybizottságnak is, elmondta: még mindig nem lehet minden kétséget kizáró egyértelműséggel meghatározni az arzamaszi robbanás okát, de az világos, hogy ezúttal is a meglazult munka- fegyelemben, a hozzáértés hiányában, a nemtörődömségben kell az okokat keresni. A legsúlyosabban meg kell büntetni azokat, akik nem*érzik át annak súlyát, hogy emberek, falvak, városok, egész körzetek sorsa van a kezükben mondotta.-10. Törökország Katasztrófa Legkevesebb 150 halálos áldozata van a csütörtökön Törökország fekete-tengeri térségében lezajlott földcsuszamlásnak. Catakon a hegyről lezúduló hatalmas kö- és agyaggörgeteg több személyautót és egy közforgalmi autóbuszt lesöpört a főútról, betemetett egy turistákkal és helyi lakosokkal zsúfolt kávéházat, egy iskolát, egy üzletet és két éttermet. II. János Pál pápa öt éven belül másodszor keresi fel Ausztriát. A köztársasági elnök méltatta a katolikus egyház fejének a béke szolgálatában kifejtett tevékenységét, s kifejezte reményét, hogy a pápa mostani látogatása is előmozdítja az ■ igazságosság és az emberi méltóság eszméinek térhódítását. A pápa hangot adott örömének, hogy az osztrák püspöki kar meghívására ismét eljöhetett Ausztriába, és ezúttal még inkább megismerkedhet az ország értékeivel és katolikusainak életével, gazdag kulturális és vallási örökségével. Elégedetten említette, hogy eljut a Magyarországgal szomszédos osztrák tartományba, Burgenlandba is. Végül kifejtette, hogy miként értelmezi a látogatásához választott „igen a hitre, igen az életre” mottót. telei. Nem tartotta elképzelhetőnek jelenleg, hogy — platform, társadalmi erő és támogatás nélkül — esetleg egy másik párt is alakuljon a Szovjetunióban. Szavai szerint a szocialista pluralizmus, a vélemények sokszínűsége már a társadalmi élet számos területén érvényesül, például a sajtóban, a művészeti életben. Dzsumber Patiasvilit, a Grúz KP KB első titkárát elsősorban a nemzetiségi kérdésről faggatták az újságírók. A grúz politikus hangsúlyozta, hogy ezt a témát mindenképpen elemezni fogja felszólalásában, amennyiben szót kap a konferencián. A Karabah- hegyvidék kapcsán utalt arra, hogy Grúziát is fájón érinti ez a több hónapja tartó nehéz folyamat, s közvetlenül is kihat a köztársaság életére, mivel csaknem félmillió örmény és 250 ezer azerbajdzsán él Grúziában. Vlagyimir Kudrjavcev akadémikus, az állami és jogtudományi intézet igazgatója a szocialista jogállam megteremtésének kérdéseit tekintette át, s hangsúlyozta, hogy a jogrendszer reformja a megfelelő ütemben, a tervek szerint halad, az új BTK már csaknem el is készült. Moszkva Várkonyi Péter cikke a Pravdában „A párbeszéd koordinátái” címmel a Pravda közölte dr. Várkonyi Péter külügyminiszter cikkét a moszkvai szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredményeiről. — Magyarország 1985, a genfi csúcstalálkozó óta nagy figyelemmel kíséri a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának alakulását. Az elmúlt évtizedek megmutatták, hogy korunk alapvető kérdéseinek megoldásában csak akkor érhetők el jelentős eredmények, ha a két nagyhatalom viszonya rendeződött, s a kölcsönös érdekek alapján minden területen együttműködnek — hangzik dr. Várkonyi Péter cikke. — E kedvező változások egyik fő tényezője a szovjet külpolitikát átható új gondolkodásmód, de nagy jelentősége van annak is. hogy az amerikai külpolitikában erősödik a realizmus, a párbeszéd szükségességének felismerése. Mi, magyarok — írta a külügyminiszter — külön elégedettséggel fogadtuk az európai fegyveres 'erők és hagyományos fegyverzet csökkentésével, a bécsi tárgyalásokkal ösz- szefüggő eredményeket. Ezek kedvező feltételeket teremtenek ahhoz, hogy Európában folytatódjék a kelet—nyugati párbeszéd. A The Washington Pest megalapozatlan állításai A kambodzsai rendezés kulcsa Szigorú nemzetközi felügyelet és helyszíni ellenőrzés mellett kellene végrehajtani a vietnami csapatok kivonását Kambodzsából Kína eddig hivatalosan arra az álláspontra helyezker dett, hogy a korábban bejelentett részleges vietnami csapatkivonások valójában csak arra szolgáltak, hogy a Kambodzsában _ állomásozó csapatokat friss erőkkel váltsák fel. A legutóbb bejelentett vietnami csapatkivonás azonban — már csak ötvenez- res nagyságrendje miatt is — nehezen minősíthető egyszerű csapatcserének. A kínai külügyi szóvivő rendkívül felelőtlennek és teljességgel megalapozatlannak minősítette azt a The Washington Post című lapban megjelent hírt, amely szerint akkor, ha az egymással szem benálló kambodzsai erők megegyezésre jutnak a politikai rendezés kérdésében, Kína hajlandó letelepedési engedélyt adni, azaz politikai menedékjogot bizosítani Pol Pót és a Vörös Khmer más vezetői részére. Magyarország és az EGK között Újabb tárgyalási forduló Űjabb tárgyalási forduló kezdődött csütörtökön Brüsz- szelben, a Közös Piac központjában, a nyugat-európai közösség és Magyarország szakértői között egy kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezményről. A korábbi tárgyalási fordulókon a nézetek fokozatosan közeledtek, de az áruforgalom meny- nyiségi korlátozásainak teljes feloldását illetően egy ponton a tárgyalások elakadtak. A Közös Piac egyes tagországai (például Spanyolország és Olaszország) ellenezték, hogy bizonyos magyar exportcikkek korlátozását megszüntessék, míg Magyarország — Gatt- tagságából eredő jogainál fogva — a mennyiségi korlátozás teljes megszüntetését igényli. A csütörtökön kezdett és terv szerint pénteken folytatódó tárgyalásról • egyelőre semmilyen tájékoztatást nem adtak. A Közös Piac központjának jól tájékozott köreiben azonban úgy tudják, hogy az EK-tag- országok külügyminiszteri tanácsa eligazításainak megfelelően — új javaslatot terjeszt elő. Eszerint erősen szűkítik ama áruk listáját, amelyek mennyiségi korlátozását csak később és csak fokozatosan akarják feloldani, s új — áthidaló — javaslatot tesznek a korlátozások teljes feloldásának időpontjára is. A közös piaci központ sajtóköreiben bizonyosra veszik, azt is — s hivatkoznak Willy De Clercqnek, az EK főbizottság kül kapcsolatokért felelős tagjának kijelentésére—, hogy az EK főbizottság erősen szorgalmazza a tárgyalás mostani eredményes befejezését. Szeretné, ha az EK és a KGST kölcsönös elismerését és együttműködési készségét kinyilvá- nitó közös nyilatkozat szombaton esedékes aláírásának előestéjén megállapodás jönne létre a KGST egyik tagországával. Tiltakozás a buldózer-politika elten Felvonulás Washingtonban Több száz magyar származású amerikai és kanadai állampolgár vonult fel csütörtökön Washington belvárosában, hogy tiltakozzék az erdélyi magyar falvak tervezett megsemmisítése ellen. Az amerikai magyar szövetség illetve a külföldön élő. magyarok jogainak védelmére alakult munkacsoport szervezésében nemcsak Washington környékéről vettek részt a tüntetésben magyar származású amerikaiak, hanem sokan érkeztek New Yorkból, New Jersey és Connecticut államokból, Cleveland és Chicago városából, sőt, a kanadai Montreal- ból is. A tüntető csoport magyar és amerikai zászlókkal, a tervezett akció megtiltását követelő táblákkal vonult végig az amerikai főváros központjában, a‘ Fehér Ház előtt. Ezt követően a külügyminisztériumban a csoport küldöttsége emlékiratot nyújtott át Richard Schifter külügyrqinisz- ter-helyettes megbízottjának. Az emberi jogok kérdéseivel foglalkozó külügyminiszter-helyetteshez, intézett feliratokban az amerikai magyarság képviselői a leghatározottabban elítélik a román kormánynak azt a tervét, hogy az országban. mjntegy 7000 falut számoljanak fel, ezek közül 1214 olyat, amelynek lakói többségükben magyar származású állampolgárok. A beadvány aláhúzza: a tervezett átalakítások célja egyebek között az erdélyi magyar származású állampolgárok áttelepítése. „Ezek az intézkedések nemcsak a nemzetközilég“' elfogadott normáknak mondanak ellen, hanem azoknak a kötelezettségeknek is, amelyeket a román kormány a különböző nemzetközi szerződésekből és nyilatkozatokból származóan vállalt magára. LONDONBAN még csak amolyan kísérleti eszmecsere volt, de szenzációnak számított a közvetlen kapcsolatfelvétel is, azaz, hogy az érintettek egyáltalán tárgyalóasztalhoz ültek. Kitűnt, hogy a dologban — mint írták — „van fantázia”. Ezért legközelebb az afrikai Brazzaville-ben, vagyis „fekete Afrika” egyik fővárosában került sor az újabb megbeszélésre. Itt már lehetséges kölcsönös engedmények is felvetődtek, de az ellentétek szinte áthidalhatatlanok- nak látszottak. így újabb ta. lálkozó időpontját ki sem tűzték. S most mégis, amikor e sorok íródnak, Kairóban van Angola és a Dél-afrikai Köztársaság magas szintű delegációja. Ez a tanácskozás, csakúgy, mint a megelőzőek, négyes, azaz Kuba és Egyesült Államok delegátusai is ott vannak a tárgyalóasztalnál. A tárgy ugyanaz, mint a korábbi eszmecseréknél: hogyan lehetne Afrika déli részében g jelenlegi háborús állapotokat megszüntetni, s a helyi konfliktusokat békésen rendezni. Immár 13 esztendeje annak, hogy a független Angola ellen szinte állandó pretoriai katonai beavatkozás zajlik, s a háborúban mindennap sokan vesztik életüket. E sokat szenvedett afrikai nép — amely függetlenségéért súlyos véráldozatokat fizetett a portugál gyarmati harsereggel való évtizedes harcban — még egyetlen igazán békés napot sem élt azóta, hogy Luandában a portugál lobogót bevonhatták, s felhúzhatták a zászló- rúdra Angola nemzeti zászlaját. A PRETORIAI RENDSZER az általa támogatott UNITA nevű szakadár csoportot akarta hatalomra juttatni, s vezérük Savimbi dél-afrikai oán- célos ékekkel sietett, akkor 1975-ben, az angolai fővárosba, hogy „idejében odaérjen a függetlenség kikiáltásának ünnepségeire”. A terv az volt, JEGYZET EGY REPÜLŐ PRETORIÁBÓL hogy a pretoriai fegyverekkel, a szabadságharcban részvevő kisebbségi csoportot iktassák be, s elűzzék vagy megsemmisítsék a Neto vezette igazi szabadságharcosokat, akik a győzelmet al-atták a gyarmatosítók fölött, s így Angola egyetlen, valóságos képviselői voltak. Mivel a dél-afrikai hadigépezet a legnagyobb erejű és a legnagyobb ütőképességű a kontinensen, úgy tűnt, hogy Savimbi emberei bizonyosan Angola urai lehetnek. A Neto vezette MPLA ekkor a havannai kormányhoz fordult, segítségért, s mintegy 35 ezer kubai katona érkezett, légihíd útján, még idejében a helyszínre és megfutamította a Luanda felé törő dél-afrikaiakat, pártfogolt jukkái Savim. bivel együtt. Azóta a kubai kontingensek a dél-afrikai térség status quojának garanciáját jelentik. AZT AZONBAN nem tudták megakadályozni, hogy Savimbi fegyveres csoportjai beszivárogjanak Angola déli részeibe, s ott támaszpontokat szerezzenek, gerilla-hadviseléit folytassanak. Az UNITÁ-nak Dél-Afrika nyújtott menedéket, ha kifüstölték őket a határterületekről, Washington- • tói pedig. — amely szerette volna, ha a luandai baloldali kormányzat megbukik — Savimbi emberei modern fegyvereket kaptak, beleértve a rakétákat is. Angola határos Namíbiával, amely valamikor Pretoria mandátumos területe volt, de az ENSZ több határozata értelmében már évtizedek óta meg kellene adnia függetlenségét. Tekintve azonban gazdag ásványi kincseire (gyémánt, arany) és stratégiai helyzetére, a Dél-afrikai Köztársaság továbbra is megszállva tartja Namíbiát, s katonai háborút vívnak annak fegy- ■ veres felszabadító mozgalmával, a SWAPO-val. Ez utóbbiak viszont a technikai fölényben levő dél-afrikai csapatok elől nem egyszer Angola déli részeiben keresnek menedéket. Így Pretoria először csak arra jogosította fel önmagát, hogy úgynevezett „forró üldözés” címén időről időre behatoljon északi szomszédja határvidékeire, s ott a „felperzselt föld” harcászatát folytassa, majd később egyszerűen megszállta Dél-Ango- la egy részét. A KUBAI CSAPATOK — mivel nem akarták, hogy a háború kiszélesedjen — e határvidéktől északabbra, mintegy 200 kilométerre, ifoglaltak harcálláspontokat. Mivel így a helyzet holtpontra jutott, s a dél-afrikai konfliktus tárgyalásos rendezése is mind elemibb erővel került napirendre, Pretoria olyan feltételhez kötötte ezt, amelyről azt hitték, hogy elfogadhatatlan. Követelték első lépésként a kubai csapatok kivonását. Ezt sürgette Washington ts. Havanna és Luanda azonban egyetértett, hogy amíg Namíbia függetlenségének megadására vonatkozó ENSZ-határo- zatok nem valósulnak meg, azaz amíg Angola déli részének pretoriai megszállása nem szűnik meg. szó sem lehet arról, hogy a karib-szigeti ország csapatai abbahagyják a katonai segítségnyújtást. A londoni megbeszéléseken azonban Havanna kimozdította a zsákutcából a dolgokat. Bejelentették, hogy ha a délafrikai rendezési folyamat kedvezően halad, négy év alatt kivonják Angolából a kubai csapatokat. Most tehát, logikus módon, Botha kormányzatán lett volna a sor, hogy nyilatkozzék, mikor hallandó abbahagyni az Angóla déli dészében folytatott hadműveleteit. s menetrendet közölni. miként akarja teljesíteni az ENSZ érvényes határozatát Namíbia függetlenné válásáról. Ehelyett a pretoriai kormányzat azt sürgette, hogy Savimbi, bozótosokból ki-kitörő gerillának vezetőit, vegyék be a luandai kormányba, és anélkül, hogy bármiféle garanciát nyújtott volna Namíbia ügyében, sokallotta a kubai kontingensek négyéves kivonási határidejét. A HELYZET azonban nem ügy alakult, hogy Pretoriában elképzelték, Fidel Castro májusban bejelentette, hogy csapaterősítéseket küldenek Angolába és hogy a kontingensek állásait a namibiai határhoz közelebb viszik. Mint Miguel Lorente vezérőrnagy, a kubai csapatokat helyszínen irányító parancsnok beszámolt róla, a kontingensek a dél-angolai front nyugati szárnyán, a korábbi helyzethez képest, 200 kilométerrel délebbre foglaltak el új állásokat, s a szigetország egységei és a dél-afrikai csapatok között közvetlen összecsapások zajlanak. Dél-Afrika látványos győzelmet akart aratni hogy így kikényszerítse politikai feltételeinek teljesítését. Mint Lorente vezérőrnagy elmondta. Pretoria „teljes hadigépezetét” bevetette Cuito Cuanavale stratégiai fontosságú város elfoglalására. Bár a legújabb típusú repülőgépeket és nagy távolságú tüzérséget is felhasználtak az akció sikerességének biztosítására, a kubai—angolai csapatok ötízben futamították meg őket. Így most már a pretoriai sajtó is kénytelen foglalkozni a Cuito Cuanavale-i kudarccal. Ez bizonyára szerepet játszott a mostani kairói tanácskozás létrejöttében. Minthogy jelentések vannak arról, hogy Savimbi fegyveresei is „torkig vannak a bozótban való élettől”, s attól, hogy portyázásaik során mind nagyobb veszteségeket szenvednek. Természetesen Havanna is szeretné, ha olyan biztonságos körülmények keletkeznének, 'amelyek a további segítséget feleslegessé tehnék. A luandai kormány pedig tudatában van, hogy mily sok energiát köt le az állandó háborúskodás, s az angolai nép mennyire szeretné már békében építeni országát. Vagyis van egyfajta érdekközösség a békés rendezés előmozdítására. NYUGATI tudósítók kiemelik, hogy negyedszázad óta először fordult elő, hogy egy pretoriai repülőgép engedélyt kapott fekete-afrikai országok légterének átrepülésére. Ez a gép vitte a dél-afrikai tárgyalóküldöttséget Kairóba. Először esett meg, hogy egy pretoriai gép nem pusztító eszközöket vitt szomszédai területe fölé repülve. . A kommentátorok, amikor erről írnak, azt is megjegyzik, hogy a harcok persze közben Afrika déli részén tovább dúlnak, s/gy bizonyára hosszú lesz az út, amíg a békés rendezés körvonalai egyáltalán kirajzolódhatnak ... Árkus István *
