Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-23 / 149. szám

PEST MEGYEI 'Ipn frjkosv-s. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 149. SZÁM Ara: l,»Q (««-in< 1988. JÜNIUS 23., CSÜTÖRTÖK \ A határidő nem módosul Át kell dolgozni a programot? Mestova fél év telt el azóta, hogy legutóbb megírtuk, még mindig nincs látványos eredménye a Cement- és Mészművek váci gyárában folyó rekonstrukciónak. Az építésügyi tárca VII. ötéves tervének legnagyobb beruházása ugyan megkezdődött, de az elmúlt év eleje óta elsősorban azokon a területeken dolgoznak, amelyek nem kap- csolódnak szervesen a technológiai berendezések korszerűsítéséhez. A közelmúltban készült el például annak a fedett nyers- anyagtárolónak az acélszerke­zete, amelyet ugyan a későb­biekben kívántak felépíteni a váciak, ám időközben úgy döntöttek, hogy az eredeti ter­vektől eltérően hamarabb ve­szik birtokba. Az építők ezek­ben a napokban a csarnok kupolaborításán dolgoznak, majd a technológiai szerelés következik. Az üzembe helye­zés révén a majdani nyers­anyagtárolót szerelőcsarnok­ként és raktárként használhat­ják egyelőre a rekonstrukción dolgozó szakemberek. Emellett jelenleg az építkezés földmun­káit végzi a kivitelező cég, a 31. Számú Állami Építőipari Vállalat. ARCOK T apasztalatok sereggé gyarapodása tanúsko­dik arról a korosztály­váltásról, mely a megye termelőágazataiban — vál­lalatoknál és szövetkezetek­nél egyaránt — éppúgy vég­bement és végbemegy, mint az intézményi hálózatban, a politikai szervezetekben, a többi között a tanácsoknál, a pártbizottságoknál. Ma a megye jó néhány városá­ban rangidősnek lehet len­ni a vállalatvezetők, a szö­vetkezeti elnökök, az intéz­ményvezetők között három-, négy-, ötesztendei szolgála­ti idővel. Egy-egy tanácsko­záson új arcok sokasága . tűnik, fel a széksorokban, az asztalok mellett, ami egyaránt igaz az ún. első számú vezetőkre, mint köz­vetlen vezetőtársaikra. Ismereteink azt mutat­ják, ezeket a vezetőket a fiatalabb korosztályokból emelték ki a döntésre ille­tékesek. Ahogy azt monda­ni szokás: fiatalodott a ve­zetői garnitúra. Elégedett­séggel látjuk azt is, az újon­nan érkezetteknek a kép­zettsége (már ami az isko­lai bizonyítványokat illeti) magasabb fokú, mint elő­deiké, akiket felváltottak. Ha az ún. első számú ve­zetőket vesszük figyelem­be. akkor korábban 40 és 45 százalék között mozgott azoknak az aránya csoport­jukon belül, akiknek főis­kolai, egyetemi végzettsé­gük volt. Napjainkban ez az arány már hetvenöt szá­zalék fölé emelkedett...! Ha a hetvenes évek máso­dik feléhez viszonyítjuk a mai helyzetet, akkor arra a meglepő következtetésre juthatunk, hogy valójában a megyében — mind a terme­lőágazatokban, mind az in­tézményi rendszerben — az első számú vezetőknek a négyötöde kicserélődött! Ha most tágítjuk a kört, s pél­dául beleértjük a vállala­ti (vezér)igazgató-helyette- seket, szövetkezeti, ta­nácsi elnökhelyetteseket, pártbizottsági titkárokat is, amint az iskolaigazgatók, a művelődésiház-igazgatók stb. helyetteseit is, akkor kiderül, ott az előbb emlí­tet aránynál is nagyobb mértékű volt a cserélődés. Minden lehető alkalom­mal hangot adtunk vélemé­nyünknek: az új arcokhoz fűzött várakozások egy ré­sze indokolatlan, mert ala­pok nélkül való. Ezek a vá­rakozások ugyanis a fiata­labb életkort, a magasabb iskolai végzettséget auto­matikusan olyan tényező­nek fogták fel. mint ame­lyek automatikusan válto­zásokat hoznak az adott te­rület tevékenységében, eredményeiben, az ott ki­alakult munkamódszerek- ber és -stílusban. Nem a kádermunkának a kritikája — bár persze van­nak esetek, amikor ilyen kritika is jogos — az az egyre világosabban kiraj­zolódó tapasztalat, hogy nem lehetnek automatizmu­sok sem a tényezők hatás- mechanizmusaihoz fűzött várakozásokban, sem ezek­nek a hatásoknak a tényle­ges érvényesülésében. Vala­ki attól még nem lesz auto­matikusan jobb vezető, mert fiatalabb, mint elődje volt, s annál egy-két-három fok­kal magasabb végzettséget tanúsítanak a papírjai. Szépen kezdett pályák, tehetséges emberek ma­radtak félbe, kedvetlened- tek el a szemünk előtt azért, mert ők maguk is el­hitték a velük szemben tá­masztott hibás várakozáso­kat, az automatizmusokat. Nem a feladataiknak, ha­nem ezeknek a várakozá­soknak akartak megfelelni, s ez elkerülhetetlenül veze­tett a kudarcokhoz. A ki­sebb életkor, a nagyobb végzettség lehetőség a jó irányú változásra, csak ép­pen automatikusan semmi sem változik! Feltételek kellenek hozzá. Ezeknek a feltételeknek az egy része magával a személlyel függ össze. Neki kell megterem­tenie. Például a demokra­tikus légkört, a vezetőtár­sak. a beosztottak bevoná­sát a döntésekbe, a miszti­fikáció megszüntetését, a nyíltságot stb. A feltételek­nek egy másik csoportja azonban az objektív körül­ményeknek a függvénye. Gazdag példatárunk van arra. miként szavazott le újat akaró, a változások fő irányát szolgáló vezetőket ilyen és olyan testület, amint arra is, hogy nagy tehetségű gazdasági veze­tők miként kényszerültek bele a szabályozások és megszokások hálójába, már-már tehetetlenné bé­nítva. Vajon az újaknál is újabb arcok ilyen helyze­tekben, esetekben hoznának bármilyen változást?! S ajnálatos, de igaz: gyakran a könnyebb megoldások felé indu­lunk el. Egy új arc kivá­lasztása könnyebb, mint annak elemzése, az adott helyen melyek a feltételei a változásoknak. Emberek jelentős csoportjai kénysze­rülnek bele irreális próbák ingoványába. válnak vára­kozások, majd kritikák cél­táblájává, holott az igazi céltábla csakis az ingavány lehetne: miért van, miként jött létre, mi módon szá­molható fel. A személyi ügyekre fordított, talán ért­hető, de túlzott figyelem is­métlődően azzal a veszély- lyel jár, hogy az arcok vál­toznak ugyan, de az ingo- vány marad. Mészáros Ottó _________J A mint tehát írtuk, pillanat­nyilag nem lehet nagy előrelé­pésről számot adni. S ennek legfőbb oka az a világbanki hitel, amelynek sorsa még mindig nem dőlt el véglegesen. Igaz, a döntési határidő már jócskán lejárt, a CEMÜ veze­tői mégsem kaptak ez idáig vá­laszt arra, hogy végül is me­lyik pályázó nyerte a rekonst­rukcióra kiírt versenyt. Ennek hiányában ugyan megkezdhe­tik a munkát, ám, ha a végle­ges döntés megszületik, való­színűleg át kell majd dolgozni a rekonstrukció menetének je­lenlegi tervét. Az ugyanis már biztos, hogy a döntésre jogo­sultak az új gyár üzembe he­lyezésének eredeti időpontján — az 1990. december 31-i át­adási határidőn — nem módo­sítanak. P. Zs. Grósz Károly fogadta Viktor Kulikovot Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke szerdán a Parlament­ben fogadta Viktor Kulikovot, a Szovjetunió marsallját, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főpa­rancsnokát. Á szívélyes, elv­társi légkörű megbeszélésen részt vett Anatolij Gribkov hadseregtábornok, az egyesí­tett fegyveres erők törzsfőnö­ke és Fedot Krivda hadsereg­tábornok, az egyesített fegy­veres erők főparancsnokának magyarországi képviselője, va­lamint Fejti György, az MSZMP KB titkára és Kár­páti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter. Viktor Kulikov és Anatolij Gribkov rövid munkalátoga­tásának befejeztével szerdán elutazott Budapestről. A dele­gáció búcsúztatására a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent Kárpáti Ferenc, valamint a Honvédelmi Minisztérium ka­tonai tanácsának több tagja. Ülést tart az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülését június 23-ra összehívták. A Politikai Bizottság javasolja a Központi Bi­, zottságnak, hogy vitassa meg a feladattervet az MSZMP országos értekezlete állásfoglalásának végrehajtásáról, a párt vezető szervei munkájá­nak nyilvánosságáról, valamint a választási tör­vény alkalmazásának tapasztalatairól és módosí­tásának főbb irányairól szóló előterjesztést. Szárazán kotorják tovább a medret Felrobbantják a sziklákat Nem várt akadályba üt­köztek az ideiglenes hajózó- út mederkotrási munkáinál a bős—nagymarosi vízlépcsőt építő osztrák cégek. Az el­múlt év augusztusában meg­kezdett mederkialakítással ugyan határidőre, ez év vé­géig végeznek, ám ehhez munkamódszerük alapos mó-j dosítására volt szükség. A mederkotrás során ugyanis olyan sziklátömbökre buk­kantak, amelyek eltávolítása a víz alatt igen körülményes' lenne. Ezért ! úgy döntöttek, hogy szárazon fejezik be a Országjáró diákok találkozója A Dunakanyarral ismerkednek Huszonegy esztendővel ez­előtt adtak egymásnak először randevút az országjáró diákok. A több mint két évtized alatt hazánk szinte valamennyi szép táját bejárták, s évenkénti ta­lálkozójuk, az ODOT mozga­lommá nőtte ki magát'. Az idei ODOT-nak az ország egyik leg­csodálatosabb vidéke, Viseg- rád, a mogyoró-hegyi jurtatá­bor és környéke ad otthont. A találkozóra több mint két­ezer természetjáró fiatal kö­zépiskolást várnak az ország minden részéből. Rájuk egyéb­ként is jellemző, hogy amerre járnak, nemcsak a természeti szépségekkel ismerkednek meg, hanem a tájék történelmi ha­gyományaival, hajdani és mai gazdaságával. Nem lesz ez másképpen Visegrádon sem, ahol az ifjú bakancsosokat a királyi palota udvarán Nagy Lajos és vitézei, nemes baj­vívói fogadják. Ez csupán egy a szervezők ötleteiből, amelyek célja, hogy gazdaggá, emléke­zetessé tegyék a háromnapos találkozót. Lesz városismereti vetélke­dő, hétszázan hajókiránduláson ismerkedhetnek a Dunaka­nyarral, a bátrabbak csónak­túrára indulnak; Péntek éj­szaka akadályversenyen mér­hetik össze állóképességüket, tájékozódásukat a fiatalok. Szombaton nyolcszáz termé­szetbarát indul erdei társadal­mi munkára a pilisi bioszféra rezervátumba. A szervezők — a Pest Megyei KISZ-bizöttság A Béketanács nyílt levele A népek bizalmat óhajtanak A Romániában élő magyarság és más nemzetiségek településeit veszélyeztető Intézkedések ellen újabb állásfoglalásokat, nyilatkoza­tokat juttattak el különböző szervezetek a Magyar Távirati Irodá­hoz. Az Országos Béketanács el­nöksége szerdai ülésén úgy határozott, hogy nyílt levelet intéz Románia békeszerető la­kosságához. A magyarországi békemoz­galom aggodalommal figyeli a szomszédos szocialista Romá­niában történő nyugtalanító eseményeket. Az utóbbi hóna­pok széles körű visszhangot és tiltakozást kiváltó intézke­dései, „a területrendezési ter­vek”, a válságosra fordult helyzet arra késztetnek, hogy az emberi méltóság, az egy­másra utaltság eszméje je­gyében a közös akarattal meg­őrzendő béke érdekében le­véllel forduljunk Románia békeszerető lakosságához, nemzetiségre való tekintet nél­kül — hangzik a levél. A későbbiekben leszögezi, hogy népeink természetes és min­den körülmények között jogos vágya a megbékélés, a békés egymással élés. Az ország azoké, akik földjét művelték, akik szülőhelyükön otthont te­remtettek. érte véreztek. Eh­hez ragaszkodni minden em­ber alapvető joga. Sajnálatos és aggasztó, hogy viszályt szító rendelkezések újra a békétlenség, a gyű- lölség magvait hintik meg­egyezést és kölcsönös bizalmat óhajtó népeink közé. Meg­győződéssel valljuk, hogy az ilyen politika mindenkinek, nem csak a kisebbségeknek árt. Az európai biztonság és együttműködés magyar nem­zeti bizottsága a szervezet brüsszeli székhelyű nemzetkö­zi bizottságához intézett leve­let, amelyben az államok és az emberek közötti kapcsola­tok örömteli szélesedésével, a helsinki záróokmány betűjével és szellemével ellentétesnek ítéli a romániai fejleménye­ket. A Szent István és kora című, Budapesten zajló tudo­mányos tanácskozás szervezői — a Magyar Történelmi Társu­lat, a Magyar Néprajzi Társa­ság, a Magyar Nyelvtudomá­nyi Társaság, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság — és résztvevői is nyilatkozatot tettek közzé, amelyben egye­bek között hangoztatják, hogy elkülöníthetetlenül közös anyagi, szellemi örökségünket csakis együttesen ápolhatják, hasznosíthatják és menthetik át a jövőnek. A város-, községvédők és -szépítők országos közgyűlése ugyancsak tiltakozását fejezte ki a romániai településrende­zési terv ellen. A tervezett pusztítás — hangsúlyozták —, nem lehet egyetlen népnek, a román népnek sem, az érdeke. — igyekeztek úgy összeállítani á ■programokat, hogy a részt vevő. diákok, minél szélesebb, képet kapjanak a Dunakanyar természeti szépségeiről, meg­ismerkedjenek a környezetvé­delem aktuális feladataival. A ma délután kezdődő talál­kozó vasárnap délelőtt egy emlékoszlop avatásával zárul. meder kialakítását. E célból mintegy. 1000 méteres' szaka­szon töltéssel zárták le a jelenleg víz alatt lévő terü­letet. A töltések szigetelését követően az elmúlt napokban megkezdték a majdani ideig­lenes hajózóút vizének leszí­vását, hogy a száraz me­derből távolíthássák el gé­pekkel, illetve robbantással a hajózást akadályozó sziklá- tömböket. i A lezárás által mintegy 4 hektárnyi területről az Óbuda Tsz szakemberei a víz leszí­vásával egyidejűleg megkez­dik a folyóban élő halak mentését és áttelepítését. A sziklák eltávolításához felépített zárógátakat előre­láthatólag ,! szeptember köze­pén bontja el az osztrák fő- vállalkozó cég, a DoKW, s et- 'től az' időponttól lehetőség nyílik arra, hogy völgyme­netben itt közlekedjenek majd a hajók. Október közepétől azonban mindkét irányban megindul már a nemzetközi ■hajóúton a forgalom. A munkák folytatásaként ez év végéig . elkészül az a kör­gát is, amelynek révén a jö­vő év januárjától megkezdhe­tik. a vízlépcső építéséhez szükséges munkagödör vizének leszívását i£. Szedik a meggyet Budaörsön Budaörstől Pusztazámorig több helyen, összesen 203 hek­táron van meggyese a Sasad Termelőszövetkezetnek. Ezek­ben a napokban elkezdték a szedést az egyik 27 hektáros gyümölcsösben. Egyelőre még csak kézzel szedik és piacra szállítják — de ha megindul a gépi szedés, saját üzemük­ben dolgozzák majd fel. A betakarításban az idén is segítenek a lengyel OHP-szer- vezet fiataljai, akik több tur­nusban jönnek gyümölcsöt szüretelni. Jelenleg kilencve- nen szorgoskodnak a fák tete­jén, vagy hordják a rekesze­ket a pótkocsikra. Képeink a munka két fázi­sát ábrázolják. A csinos len­gyel kislány, Beáta Potas, a fa tetejéről szedi kosárba a meggyet. Székely Attila és Rősi Sándor elszállítják a gyü­mölcsösből a termést. (Hancsovszki János felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom