Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-18 / 145. szám
Történet a filmszínházról Aladdin lámpása sem segít A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 145. SZÁM 1988. JUNIUS 18., SZOMBAT A kor klubja Földön járó éferbeli vándorok Z Az átlagosnál is többet hallani mostanában az MHSZ mo- J nori rádiósklubjáról. Nem is olyan régen segítségükkel olva- ^ sóink is nyomon követhették a föld körül hajózó Gál Jó* £ zsef és Fa Nándor útját, mivel a monori rádiós versenyál- lomás is egyik szeme volt a gondosan kiépített nemzetközi Y hírláncnak. Utána azzal hallattak magukról, hogy felajánlot- / ták a körzet gazdasági egységeinek, vállalják CB-rádióik £ karbantartását, javítását, majd, hogy számítógép-kezelői tan- J folyamot indítanak. Legújabb — s eddig talán legnagyobb — Y/ kezdeményezésük a műholdas adások vételére alkalmas pail rabolarendszer és kábelhálózat kiépítésének megkezdése Mo- í noron. Nem minden akciójukat kísérte egyértelmű siker, de z amit elhatároztak, azt általában meg is valósították. Ezek Y, sorába tartozik a Kiváló Klub cím elnyerése is, amit tulajjá donképpen automatikusan kaptak meg, mivel sorrendben ^ egymást követő bárom évben érdemelték ki az élenjáró cí- í met. A néző az ilyesmitől persze felháborodik. Elmegy a moziba filmet nézni — mi másért menn oda? —, beül nyolckor, ráhangolja magát Búd Spencerre, s amikor már javában lazít, eltűnik a vászonról a kép, a hangszóróból a hang, noha a történetnek koránt sincs vége. A jegyszedők viszont elkezdik huzigálni a 1 ejárati ajtókon a függönyöket, szó nélkül. Mi van? Mégiscsak vége van? Megy az előcsarnokba reklamálni. A pénztárossal vitázik: őt nemigen érdekli, hogy műszaki hiba történt vagy akármi, ő a negyvenöt forintos belépőjegyéért a film végét is látni akarta. Ha pedig nem láthatja, kéri vissza a pénzét. Azt nem lehet, mondják neki a pénztárban, ha a filmnek több mint fele lement, nem jár vissza a pénz. Ezen újabb vita, végül a mozi alkalmazottjának végső érve: — Nem érti, hogy nincs áram?! Hova dugjam a vetítőt, ide?! És megmutatja, hogy hova. Néző pedig másnap nosza, a szerkesztőségbe, panaszkodni. Igaza van? De mennyire. Mit szól mindehhez Felszner János, a monori filmszínház vezetője? ö is azt mondja, hogy igaza van a nézőnek, és kiegészíti a történetet. — Ilyesmi a létező legritkábban fordul elő, de most megesett. Kiégett egy olyan főrelé, ami a gépházat árammal látja el, még csak a hangost sem tudtuk használni, hogy bemondjuk rajta, mi történt, és elnézését kérjük. Körülbelül három-öt perc lehetett az az idő, amíg én bent kerestem a hibát a gépházban, s amikor visszajöttem, a nézők jó része már elment, azoktól viszont, akik az előcsarnokban várakoztak, elnézést kérőin. Kérdezték, mikor láthatják legközelebb a filmet, mondtam, holnap sajnos már nem — holott ez lett volna a megoldás —, mert Nagykőrösre kell továbbítanunk még ma este. — Ilyen esetekben miért Gombán az autós kertmoziban ma és holnap 21.30-tól és 23,15-től: Nagy zűr Kis-Kíná- ban (színes, amerikai kalandfilm). Gyömrőn a Strand kertmoziban ma 21-től: Száguldó falka (színes, szinkronizált kanadai film). Monoron ma és holnap 16-tól: Asterix és Kleopátra, 18-tól és 20-tól: Fantasztikus labirintus (színes, szinkronizált amerikai film), az autós kertmoziban a Volán-telepen 21.30-tól: Tuti dolog (színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték). „Mindig szerettem a gyerekeket. Talán ennek köszönhetem, hogy én nem nagyon veszem észre az idő múlását. Pedig immáron három évtizede anngk, hogy hivatalsegédként elkezdtem a gyömrői falusi iskolában. Nagyon szerettem ezt a munkát, ezt azok tudják bizonyítani, akik még emlékeznek rám. Sokan vannak. Az egykori diákok ugyanúgy messziről köszönnek nekem, mint annak idején. Sík Természetesen én nem csak hivatalsegédi teendőkben gondolkoztam. Segítettem a szülői munkaközösség által szervezett rendezvényeken, a tanári karnak egy-egy iskolai ünnepségen, s a nyári úttörőtáborok sem maradtak ki az életemből. Ma is jó szívvel gondolok vissza azokra az évekre. Az külön jólesett, hogy a nyolcadikosok sohasem felejtettek el fényképet kérni tőlem a ballagás előtt. Engem is odatettek a tablójukra. Azért többre vágytam, mint egyszerű hivatalsegéd, ezért, amikor a Teleki-kastélyban megalakult a kisegítő iskola és nevelőotthon, az elsők köriem lehet visszafizetni a belépőjegy árát? — Mert az utolsó előadás megkezdése után fél órával pénztárzárás van, s mert valóban úgy szól a rendelkezés, hogy ha a filmnek több mint a fele lement, már nem jár vissza a pénz. — Valami megoldásnak mégiscsak lennie kell. A néző a pénzéért szolgáltatást várt, ezt nem kapta meg. A monori mozi mindig többet igyekezett adni a jó hírére ahhoz, hogy egy ilyen esetet szó nélkül hagyjon. — Van is megoldás. Az Aladdin című ominózus film 20-án, hétfőn visszaérkezik Monorra. Aznap az autósmoziban vetítik, de kedden a fel ötös előadásra behozzuk a filmszínházba, s minden olvfin nézőnk, aki a legutóbbi vetítéskor dühösen és csalódottan távozott, belépőjegy nélkül megtekintheti. — Hogy fogják vajon kiválogatni a sok közül a múltkori csalódottakat...? — Vállalnunk kell a rizikót, hogy más is ingyen jön be. Az ismétléssel tartozunk a nézőknek. Későbbi kezdési időpontot azért nem ígérhetek, mert a fél ötös előadás után a nyugdíjasfilmklub kezdődik, aminek átsorolása megint csak elégedetlenséget váltana ki. Végül is tehát: majdnem teljes a happy end. Csak azt a mutatós kérdést, hogy áramszünet esetén ki mit és hová dugjon, csak azt tudnánk feledni... zött jelentkeztem felvételre. Mindennek már húsz éve, éppen az idén ünnepeljük a jubileumot. Egészen más munkát végzek mint előtte. Gyermekfelügyelő vagyok az Általános Iskola és Diákotthonban. Mert tavaly óta már ezt a nevet viseli intézményünk. Nagyon helyesen döntöttek az illetékesek, amikor megszüntették a korábbi iskolaelnevezést. Ez a mostani nem ébreszt az emberekben semmilyen mellékgondolatot, fenntartást. Hozzánk olyan gyerekek járnak általában, akik szellemileg kissé elmaradottak, vagy egyszerűen csak inger- szegény környezetben nevelkedtek. Egy részük állami gondozott, másik részük hét végén hazajár a szülőkhöz. Valamennyien igénylik a sze- retetet, s ezt igyekszünk megadni nekik. Természetesen a családi hátteret mi nem tudjuk biztosítani, de a szerető gondoskodást igen. W Bár az igazgatók sűrűn váltották egymást ebben a húsz évben, a tanárok és gyermek- felügyelők jelentős hányada Kockák Több hónapja már annak, hogy egy kis teherautó platójáról lepakolták azokat a betonkockákat, amelyeket — gondolom — belvízelvezető árok partjának kirakásához szántak. A két férfi hamar megszabadult a tehertől, csak úgy dobálták a bizony nem könnyű szabályos betondarabokat. Azóta is ott vannak a helyszínen, a gyömrői falusi óvoda előtt. Már belepte a gaz, alig- alig látszanak ki belőle. Őszintén szólva azon sem csodálkoznánk, ha már nem lennének ott. Akár már el is lophatták volna a bizonyára sok-sok ezer forintot érő betonkockákat. De vajon mikor kerülnek a helyükre, az árkok oldalára? — kérdezzük az ügyben illetékeseket. —ér Levelesládánkból Jólesett A június 8-án 19.42 perckor induló vonatra várakoztam sokadmagammal Vecsésen. Az indulás előtt egy kellemes hangú férfi bemondta a vonat érkezését. Amiért tollat fogtam, az a szöveg volt, mert még hozzátette, hogy minden kedves utasnak kellemes utat és jó egészséget kíván. Meglepő és jóleső érzés volt hallani, mert ilyen, sajnos, csak ritkán adódik. Köszönjük neki a figyelmességet, jó lenne, ha gyakran néznék az utast embernek. Rohanó világunkban az -ilyen apró figyelmesség is nagyon jólesik. Özv. Komjáthy Józsefné Vecsés, Hold u. Ha. hűséges maradt. Szegény Burján Ilonkával együtt kezdtük a munkát, de ő már régen nincs közöttünk. Ezeknek a gyerekeknek még nagyobb szükségük van a szeretetre, gondoskodásra, mint azoknak, akik családban nevelkednek. Éppen ezért igyekszünk jó feltételeket teremteni számukra. Tavaly például beírattunk néhány kislányt a helyi művelődési ház balett-tanfolyamára. Eleinte azt hittük mi is, hogy nem fogják megállni a helyüket. Kellemesen csalódtunk bennük, mert a záróvizsgán a legjobbak között emlegették a nevüket. Szeretnénk még nyitottabbá, tenni intézményünket a gyömrőiek előtt. Ennek egyik szép példája volt a közelmúltbeli pedagógusnapi ünnepség, amelyen a KISZ Központi Művészegyüttes rajkózeneitarának egy csoportja adott színvonalas műsort. Mindenkit beengedtünk, volt néhány „külsős” vendégünk. S ha hinni lehet ígéretüknek (miért ne lehetne), akkor máskor is eljönnek hozzánk. Nálunk a munkára nevelésen van a hangsúly. A gyerekek nagyon szorgalmasan dolgoztak tavaly a sportpálya Vajon miben különbözik ez a három esztendő a korábbiaktól, mennyiben jelent ugrásszerű színvonal-emelkedést? Erről Csiló Istvánt, a klub vezetőjét kérdeztük. — A sikerek hosszabb időszak erőfeszítéseit tükrözik. Tulajdonképp a rádiósverseny állomás elkészülte, 1982 óta ível meredekebben fölfelé a klub tevékenységének színvonala — mondta a klubtitkár. — Mostanára sikerült kiépíteni az igényeink szerinti készülékparkot, és antenna- rendszert, valamint kialakítani a személyi feltételeket. Korábban hat, tavaly már kilenc első osztályú versenyzőnk volt. Nagyon reméljük, hogy az idén világbajnok is kerül ki közülünk. Világbajnokjelöltek — A laikus számára az ilyesmi eléggé megfoghatatlan. Hogyan lehet egy világ- bajnoki címet megjósolni és főleg megszerezni, mikor a versenyek az éteri zűrzavarban zajlanak... — Először isi az éterben egyáltalán nincs zűrzavar. A rádiós adásnak-vételnek szigorú szabályai vannak, aminek betartásán nagyon éberen őrködnek az arra illetékesek. Az viszont a közeg természetéből adódik, hogy egy időben, szinte számtalan összeköttetés létesíthető. De itt már valóban sok múlik az antennák, a készülékek minőségén, a rádióamatőrök ügyességén. A világ- versenyeken a föld összes országának amatőrjei egy időben vesznek részt. A sorrend attól függ, hogy az adott idő alatt ki tud legtöbb összekötépítésénél. Tudták, hogy maguknak építik. Megpályáztuk a SZOT pályaépítési akcióját, 10 ezer forint jutalmat kaptunk eredményhirdetéskor. Férjem, aki négy évtizedig volt pedagógus, szintén ebből az intézményből jött nyugdíjba három évvel ezelőtt. Fiam képesítés nélküli pedagógusként szintén nálunk dolgozik. Talán ebből is kitűnik, hogy mi meg vagyunk „fertőzve” a gyerekekkel. A megyei pedagógusnapi ünnepséget a miénkhez hasonló intézmények számára Pomázon tartották. Ott vehettem át a művelődési miniszter dicséretét tanúsító elismerést — húszéves gyermek- felügyelői és szakszervezeti bizalmi munkámért. Jólesett a kitüntetés, arra ösztönöz, hogy továbbra is a szeretet szolgálatában tevékenykedjek a mi gyerekeinkért. Mert ezek a gyerekek nagyon hálásak tudnak lenni egy icipici szerétéiért. Azért, amelyet mások a családban mindennap élvezhetnek. ök elesnek ettől, s ez olyan hiány, amelyet pótolni nem lehet, csak enyhíteni. Ez a mi feladatunk, s ez nem kévé' ” Elmondta: Takács Józsefné, az Általános Iskola és Diákotthon, Gyömrő gyermekfelügyelője Lejegyezte: Gér József tetést létesíteni, lehetőleg a legtávolabbi zónákban működő állomásokkal. A létrejött kapcsolatot kölcsönösen visz- szaigazolják egymásnak, s így derül ki, ki volt a legeredményesebb. Tavaly is magyarok voltak a világbajnokok, és úgy gondoljuk, mivel annyit már mi is tudunk, mint ők, van esélyünk nekünk is a cím elnyerésére. — Más sportágakban a körzeti másodosztályban igazolt versenyzőket is népszerűsítjük, a komoly szellemi álló- képességet, szakmai felkészültséget igénylő rádiózásban a világbajnokjelöltekét nem ... — Pedig megérdemlik az elismerést, mert az elért minősítésük nemcsak a verseny- eredményeiket tükrözi, hanem azt a rengeteg időt, fáradságot, gyakran anyagi áldozatot, amivel a feltételek javítására törekednek. És ők jelentik a klubtagság magvát, lendítőerejét is. A mi első osztályú rádiósaink, akik közül mint mondtam világbajnok is kikerülhet: Hugyák József, Bek- ker László, Szabadkai György, Bogyó István, Illés Tibor, Nagyváthi Lajos, Deim Ferenc, Horváth Ferenc és Szőke Zoltán, ök a rövidhullámú szakosztály erősségei. Az MHSZ monori rádióklubjának azonban rajtuk kívül még csaknem száz tagja van, akik a rádiózás más ágának kedvéért vagy egyszerűen a jó közösségi szellem miatt jöttek és maradtak a klubban. Az URH-sok között is akadnak egészen kiváló eredményeket elért versenyzők, de ez a gárda már a dolgok praktikusabb oldalát nézi, hiszen az ő viszonylag egyszerű és olcsó készülékeikkel az egész országban, sőt Európa nagyobb részén képesek a kapcsolatteremtésre. Sokan közülük előzőleg CB-t használtak. A rádióiránymérő szakosztályban még inkább a sportjelleg domborodik ki, hiszen a versenyek során egy hordozható vevőkészülékkel kell árkon-bokron keresztülvágva egy elrejtett adót megkeresni. Fejfájást okoz Vajon mi vonzza a fiatalokat (vagy idősebbeket) éppen a rádióklubba, amikor annyiféle más egyesület, kis közösség is működik a környéken? Valószínű, hogy Csiló István klubvezető így aligha tette föl önmagának a kérdést, így azután más oldalról is közelíti meg a választ: — Mostanában változik az emberek érdeklődési köre. A műszaki — ezen belül a rádiós — alapismeretek elsajátítására, továbbfejlesztésére egyre nagyobb szüksége van mindenkinek, hiszen lassan a legkorszerűbb híradástechnikai eszközök is hétköznapi használati tárgyakká válnak. Ezen túl a rádiós rendezvények szinte mindig csapatmunkát feltételeznek, és biztos, hogy csábító az a közvetlen, emberi légkör, ami az egész rádiósmozgalmat jellemzi — mondta Csiló István. Persze, mint az élet annyi más területén, a pénzszűke a rádiósoknak is sok fejfájást okoz. Bár az ilyesmire inkább előbb, mint utóbb a legtöbb esetben megtalálják a megoldást. Megragadnak minden legális lehetőséget, amit az MHSZ szerencsére egyre rugalmasabb — belső szabályzata lehetővé tesz a számukra. Egy pesti szövetkezetnek például nemrégiben vasipari munkát végeztek, egy másik vállalatnál 120 ezer forintot kaptak a nagy teljesítményű ventilátorok karbantartásáért. ök a felügyelői a Monori Állami Gazdaság CB-ké- szülékeinek is. Az így szerzett pénz az MHSZ-től, valamint a tanácstól kapott támogatást gyarapítja a tagdíjjal együtt. Nem tűnik azonban nyereségesnek — s nem is ez volt a céljuk — a kábeltelevíziós hálózat kiépítése és majdani működtetése. (Bár maga a rendszer még nagyon sok lehetőséget rajt magában.) Any- nyi bizonyos, hogy az első ütem befejeződött, a látványosabb telepítési munkák várhatóan a jövő hónapban kezdődnek meg. A jelenlegi állapot szerint egyelőre 580 monori lakásban tudják majd venni a műholdas televíziós adásokat. A hozzájárulás befizetésének határideje május 30-án lejárt, aki addig nem tett eleget a szerződésben vállalt kötelezettségének, a költségek növekedése miatt ezután már többet kell hogy fizessen csakúgy, mint az újonnan csatlakozók. Az egy lakásra jutó összeg 10—12 ezer forint körül lesz, igaz részletfizetési kedvezményt is kaphatnak. Nem ültek a babérra A monori rádióklubban tehát nem ültek rá a babérokra, sőt még az okleveleket sincs idő nézegetni, mert a dolgok mostanában felgyorsultak, és ők igyekeznek ezzel lépést tartani. Egy rádióst pedig nem érhet nagyobb kudarc, mint ha elszalaszt egy kapcsolatteremtési lehetőséget. V. J. Sportműsor SZOMBAT Kézilabda megyei női I. osztály: Pilisszentiván—Vecsés, Pilisszentiván, 18 óra, ifimérkőzés: 17 órakor. (Az egyik bajnokjelölt otthonában semmi esélye sincs a vecsé- sieknek a pontszerzésre. Any- nyi azonban joggal elvárható tőlük, hogy legalább tisztességgel helytállnak.) VASÁRNAP Kézilabda, megyei férfi II. osztály: Gyömrő II.—Maglód, Gyömrő, 11 óra. (Az őszről előrehozott mérkőzésen a gyömrőiek revánsra készülnek a szomszédvár ellen tavasszal Maglódon elszenvedett vereségért), Dány—Vecsés, Dány, 10 óra. (A vecsési férficsapat sokkal jobb a Dánynál, ezért van esélyük a győzelemre a vasárnapi matinén idegenben is.) Labdarúgó MNK-mérkőzés: Üllő—Dunai Kőolaj (NB III.), Üllő, 16 óra. (A tavaszi fociráadáson a Dunai Kőolaj ellen nagyszerű mérkőzést játszhatnak az üLlőiek. Remélhetőleg folytatják a jó kupahagyományt, azaz kivívják legalább a döntetlent, s megszerzik a továbbjutást.) Körzeti labdarúgó-bajnokság: Mende—Dánszentmiklós, Mende, 17 óra, ifimérkőzés: 15 órakor. (A korábbról elmaradt mérkőzésen a hazaiaknak a döntetlen is elég lehet ahhoz, hogy a bajnokságban megszerezzék a dobogó harmadik fokát, azaz a bronzérmet.) ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) K. Zs. Már a télre készülnek őszi, téli felöltők és kabátok készülnek a nyár elején a pilisi Pirusz Ruhaipari Szövetkezetben. A nagykereskedelmi raktárak megrendeléseit folyamatosan elégítik ki ezerdarabos nőikabát-megrendelésekkel. A készáruraktárban Sztyehlák Pálné fóliába csomagolja az elkészült kabátokat (Vimola Károly felvétele) Hétköznapi monológ A hiányt csak enyhíteni lehet
