Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-16 / 143. szám

■ ÁB0NY1 KRÓNIKA! A táborhegyiek óhaja A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 143. SZÁM 1988. JÚNIUS 18.. CSÜTÖRTÖK Kamarazenei fesztivál előtt Ki kéről be a gálaműsorba? jí A napokban sikeres koncertet adott a zeneiskola ^ hangversenytermében Hacheleva Ludmilla, Baliay Ju- í dit és Solymösi Sebestyén. Ez az est a 9-ik országos J pedagógus kamarazenei fesztivál főpróbája volt. Béres ^ Károly igazgató valamennyi elhangzó műről és zene- ^ szerzőről szólt néhány mondatot, mintegy kalauzolva a ^ zenében kevésbé jártas hallgatókat. A szereplő művész­ei pedagógusok közül kettővel beszélgettünk. Abony tanyavilágának egyik legsűrűbben lakott része az úgynevezett Táborhegy. Két dűlőjében, a Harang és Darab dűlőben 120-130 házban 300- 350 ember él. Amikor 1985- ben a most 34 esztendős Bo­dor Sándor növénytermesztő technikust a nagyközségi ta­nács akkori elnöke megkér­dezte, vállalná-e az ottaniak­nak a tanácsban való képvi­seletét, a fiatalember igent mondott. A jelölőgyűlésen is­merve a táborhegyiek óhaját, járdát és vezetékes vizet ígért, s kettős jelölés mellett őt választották meg tanács­tagnak. Először a Harang dű­lőben jártunk, ahol 1648 mé­ter hosszú járda kígyózik és az immár 39 ház lakója ve­zetékes vizet fogyaszt. — A járda 1986. májusában készült el, s nyomban meg­kezdtük a vízvezeték építésé­nek szervezését, ami ugyan lényegesen több utánjárást igényelt, de végül is fél év alatt megvalósult — mesélte Bodor Sándor. A Darab dűlő bejáratánál, ahol az egy kilométeres, új járdaszakasz kezdődik, a fia­talember egy kis térre muta­tott, amelyen két, vasoszlo­pokra erősített hinta és ugyanennyi libikóka állt. — Játszótér lesz itt — mondotta. — A területet a Ságvári End­re Tsz-töl kaptunk. Négy csúszdát szeretnénk elhelyez­ni majd, némi tereprendezést is el kell végezni. Pár lépéssel odébb ismét az útviszonyok javításáról hallot­tam. Az 1000 méter hosszú ' járda építésének szervezését 1986. decemberben kezdték el és tavaly május 1-jén elké­szült. Ezzel csaknem egy idő­ben, a hosszú betonsáv mel­letti, mélyebben fekvő része­ket téglatörmelékkel töltötték fel,, hogy a járművek közleke­dését is megkönnyítsék. A dűlőben most történik az ivó­víz eljuttatásának előkészüle­te, eddig 17 lakóház csatlako­zott a programhoz. — Jövőre a Táncsics Mihály útnak a dűlő felőli bejáratát szeretnénk korszerűsíteni, 1990-ben pedig újra választás lesz — mondta mintegy jelez­ve, hogy akkor lejár a man­dátuma és a továbbiakról ko­rai még beszélni. Az olyan emberről, aki az átlagosnál többet tesz egy kö­Az abonyi falumúzeum lel­kes munkatársai több eszten­dős. sőt évtizedes gyűjtőmun­kájuk során olyan, régi ház­tartási eszközökhöz jutottak hozzá, amelyeket immár érde­mesnek látszott a ma embere elé tárni. Az elmúlt hét végén Ház- tűznézőben régi emlékeknél címmel időszakos kiállítás nyílt a közművelődési intéz­ményben, amelynek „házi­asszonya” ezúttal Kákái Bélá- né, helybéli pedagógus volt. — Régi idők divatja volt a háztűznézőbe járás, amikor az eladósorban levő lány és hozzátartozói látogatást tettek a leendő vőlegény családjá­nál, hogy anyagi viszonyait feltérképezzék és fordítva — mondta megnyitóbeszédében Kókai Béláné. — Mi most ugyancsak háztűznézőbe jöt­tünk, hogy megismerjük, fel­mérjük, milyenek voltak az elmúlt század végén és a XX. század elején nagy- és déd­anyáink háztartási eszközei, amelyeket aztán évekig, évti­zedekig padlásokon, kamrák mélyén féltve őriztek. Mert bizony az itt látható tárgyak többsége egy életre szólt, s ha netán valamelyik eltörött, félretették, nem dobták a szemétbe. Ügy számoltak majd jön a drótos és megja­vítja. Amennyiben ez sem ve­zetett eredményre, eredeti funkcióját mellőzték de to­vábbra is használták — Hogy milyenek ezek a tárgyak, eszközök? Olyan sze­rények egyszerűek, mint egy­kori használóik Bár ezúttal a kiállítás rendezőit nem az a cói vezérelte, hogy erre zösségért, arról rendszerint szeretne bővebbet tudni a kí­vülálló. Főleg a tenni vágyás okai, indítékai tolakodnak a kérdés élére. Bodor Sándor a település belterületén, a Ko­dály Zoltán úton él, azt te­hát, hogy a közös érdekben egyéni bújik meg, elvethet­jük. Akkor, mégis mi az, ami ösztönzi a fiatalembert? — Itt nőttem fel, szinte mindenkit ismerek a környé­ken, azt hiszem érthető, erő­sen kötődöm a helyi embe­rekhez. A másik: tettekre ser­kentett és serkent az emberek bizalma. Mert amikor megvá­lasztottak, megbíztak bennem a be nem váltott ígéret pedig rendszerint bizalomvesztéssel jár, amit mindenképpen sze­retnék elkerülni. A harmadik: célok és feladatok nélkül úgy érzem, mintha légüres térben mozognék. — A testületi munkában milyen változásokat látna szí­vesen? — Újabban az előterjeszté­sek több alternatívát tartal­maznak, ám elég szűksza­vúak. Jó lenne részletezni a választható megoldásokat. Emellett fontosnak tartom a demokrácia finomítását, erre hadd mondjak egy példát. Az nem baj, sőt szükséges, hogy a testületi üléseken vita ala­kul ki, eltérőek a vélemények egy-egy kérdésben. De nem szabad ezt a termen kívülre vinni, esetleg ebből eredően a hétköznapi kapcsolatok so­rán haragos viszonyban élni. Szerintem, akik az ellent­mondásért neheztelnek, sértve érzik magukat, előbb-utóbb beszűkülnek, befelé fordulók lesznek. A fiatal tanácstag elbeszé­léséből kiderült az is, hogy szabadideje 70 százalékát le­köti közéleti tevékenysége, ami azt jelenti, kevesebbet lehet otthon, felesége és há­rom leánygyermeke társasá­gában. Előfordult, hogy ezért az asszony szemrehányást tett, de később belátta, jobban van minden úgy, ahogy van. Mert néhány esztendővel ezelőtt mindketten a táborhegyiek közösségébe tartoztak, s szá­mukra sem közömbös, milyen körülmények között élnek a rokonok, barátok és ismerő­sök. Gy. F. utaljanak, hanem inkább az, hogy siető, rohanó világunk­ban egy rövid időre megáll­junk a tárgyaknál, s arra gondoljunk: hová jutottunk a búbos kemencés, gyermekzsi­vajtól hangos, száz évvel ez­előtti konyháktól? A változatos, sokaknak új­donságot jelentő anyagban egyebek között viszontlátha­tok a káposztasavanyítás, a lekvárfőzés, a disznóölés, ke­nyérsütés eszközei, amelyekkel tökéletes munkát tudtak vé­gezni hajdani használóik. A kiállítás augusztus 15-ig tekinthető meg. —ki Az utánpótlás ötödik nagy seregszemléjére a diák-, illet­ve jogelődjére, az úttörő-olim­piára kerül sor Cegléden, a városi tornacsarnokban. A házigazdák így némi rutinnal várják az 1988. évi birkózó­diákolimpián Vészt vevő ven­dégeket. Ráadásul a ceglédiek korábban rendeztek már eb­ben a sportágban úttörő-olim­piát, tehát különös meglepe­tés nem érheti őket. Remélhe­tőleg jól érzik majd magukat — s eredményesen versenyez­nek — városunkban az or­szág különböző pontjairól Ide érkezők. A diákolimpiának termé­szetesen lesznek ceglédi in­dulói is. A június 16-i (csü­törtöki) ünnepélyes megnyitó — Milyen rangja van ennek a fesztiválnak? Hacheleva Ludmilla: — Az ország egyetlen ilyen jellegű eseménye. Éppen ezért jelen­tős, mert akiknek nincs idejük arra, hogy naponta gyako­roljanak és szóló koncerteket adjanak, legalább a kamara­muzsikálással eljuthatnak egy komoly bemutatóra. Tehát nem esnek ki az aktív zené­lésből, ráadásul ez nem is olyan megerőltető számukra. — Ügy hallottam, hogy ve­szélyben forgott ez az orszá­gos seregszemle, mert az utób­bi időben egyre kevesebben je­lentkeztek. Számotokra miért volt fontos, hogy nevezzetek? Hacheleva Ludmilla: — Először is, mert nagyon sze­retek kamaramuzsikálni. Má­sodszor, ha olyan kitűnő part­ner kerül melléd, mint a Jut­ka — akivel évekkel ezelőtt is dolgoztam együtt — és a Se­bestyén, akkor bem tudsz el­lenállni a csábításnak, hogy el ne indulj ezen a fesztiválon. Solymosi Sebestyén: — Én tavaly végeztem a főiskolán. Ezért számomra egy nagy­szerű lehetőség, hogy önállóan megformált produkcióval lép­hetek a pódiumra. Ez a meg­mérettetés talán feleletet ad néhány önmagámnak meg nem válaszolt kérdésre is: mire vagyok képes, merre kell ha­ladnom ? — Hogyan készültetek fel? Solymosi Sebestyén: — Min­denki megtanulta a maga szó­lamát és aztán sokat gyako­roltunk még együtt is. Pél­dául a Brahms klarinét- és zongoraszonátát el lehet ját. szani rutinból is, de a kis ze­nei finomítások sok munkát igényelnek. Hacheleva Ludmilla: — Ta­lán ez a darab volt a leg­A Skála szerencsejárat Ceglédre érkezését, a sorsolás időpontját, s egyáltalán a játékban való rész­vétel szabályait már jóval koráb­ban meghirdette a Skála-reklám. Aki tizennegyedikén (kedden) a Skála-Coop ceglédi áruházában délelőtt 8-tól 13 óráig ötszáz fo­rint feletti értékben vásárolt, az kapott egy sorsjegyet. után (ez 17 órakor kezdődik) pénteken 8—19 óráig a grund- birkózók mérkőzéseire kerül sor. Szombaton ugyanezen idő­pontban lesz a verseny (a III.. IV. és az V. korcsoportban), majd vasárnap 8—12-ig a döntőket rendezik meg A zá­róünnepség várhatóan délben kezdődik. A hétvégén újabb „hazai” mérkőzést játszik az Évig Ceglédi VSE OB II/A osztályú vízilabdacstpata. A ceglédiek változatlanul Nagykőrösön fo­gadják ellenfeleiket, most a bajnokság második helyén ál­ló, s a találkozó esélyesének számító Tipográfiát. Az össze­csapás szombaton 17 órakor kezdődik. U. L. nehezebb zeneileg és techni­kailag. Annál is inkább, mivel mindkét hangszer egyenrangú szerepet kap. — Elnézést kérek, kicsit ud­variatlan leszek. Előfordult-e olyan hiba, amit a közönség 1 esetleg nem vett észre, de... ? Hacheleva Ludmilla: — Biz­tosan hibáztunk. Hiába, itt az év vége, fáradtak vagyunk. És azért ekkora műsort leadhi rizikó. Hiszen sokat lehet té­veszteni. Kaposvárott lénye­gesen könyebb lesz, mert nem egyszerre kell az összes kom­pozíciót eljátszani. Termé­szetesen az utolsó pillanatig csiszoljuk ezeket a műveket. — Vannak-e díjak? Hacheleva Ludmilla: — Tu­lajdonképpen a díj az, hogy a zsűri által legjobbnak tartott előadók felléphetnek a gála­esten. Ez egyben azzal jár, hogy a város által felajánlott különböző ajándékokat kap­nak. — A zsűri elnöke Mihály András lesz, ez, gondolom, ga­rancia arra, hogy senki sem élvez előnyt. Hacheleva Ludmilla: — Mi­hály András régebben reáli­san bírált. Remélem, ez most sem lesz majd másképp. Az a baj, hogy kevés kolléga hall- ’gatja végig a bemutatókat. Így nehéz megállapítani, hogy va­lóban mindenki jogosan ke­rült-e be a gála műsorába. — Vajon mi lehet ennek a közönynek az oka? Hacheleva Ludmilla: — Az együttesek, akik fellépés előtt állnak, magukkal vannak el­foglalva, s ez némiképp ért­hető. De hogy utána miért nem ülnek be a nézőtérre? Azt hiszem ennek bizonyos­fajta rivalizálás, féltékenység az oka. — Szakmai szempontból Egy óra tájban dugig megtelt az áruház műszaki osztálya. A tévé- felvétal megkezdéséig nagy volt az összesereglett vásárlók izgal­ma. Innen is, onnan is hallani le­hetett hogy a három nyeremény, az Olimpia gáztűzhely, a szőnyeg és a Lehel hűtőszekrény közül ki melyiknek örülne jobban. Aztán az áruház dolgozóiból ala­kult sorsolási bizottság jelenlété­ben Krupa Judit megforgatta a szerencsekereket. Az első szelvénnyel Balogh Sán- dorné megnyerte a gáztűzhelyet. A következő szerencsés, úgy tűnt, hogy Kostyán Anikó lesz, de kiderült, hogy nem volt napi bé­lyegző a szelvényén, így az ér- vénytennek bizonyult. Aztán újabb szelvény került elő a kerékből, de azon sem volt bélyegző, majd a következőn sem. A harmadik sors­jegyen rajta maradt a tulajdonos igazoló szelvénye, tehát azt sem tekinthette érvényesnek a sorso­lási bizottság. Ekkorra már nagy volt a derültség a sokadalomban. A peches vagy inkább figyel­metlen nyertesek persze nem mo­solyogtak. Valaki ugyan jelentke­zett, hogy övé az ellenőrző szel­vénnyel egyben hagyott sorsjegy, de hát a játékszabályokat ugye szigorúan be kellett tartani. Vé­gül is Szebenyi Béláné nyerte el az ebédlői szőnyeget. Amikor a hűtőszekrény nyerte­sének nevét bemondták, hátul megszólalt egy idős asszony, hogy na ez a fia lesz. De kiderült, hogy Károly István nem az ö fia, vé letlen névazonosságról volt szó. A. L. P. számít-e valamit az, hogy ti esetleg a gálán szerepeltetek? — Hacheleva Ludmilla: — Nehéz erre válaszolni. Van, akit érdekel, van, akit nem, hogy mi ott felléphettünk. Természetesen a közvetlen kollégáink örülnének ennek. — Mit vártok ettől a fesz­tiváltól? Solymosi Sebestyén: — Egy zeneértő Zsűri értékeli azt, amit előadunk. En nem félek a szigorú kritikától sem, mert az lehet építő szándékú is. Ugyanakkor biztos, hogy a hasznos tanácsok inspirálni fognak a további munkám­ban. Hacheleva Ludmilla: — Minden azon múlik, hogy az embernek milyen a lelkiálla­pota. S ezt előre soha nem le­het tudni. Mi egyben az in­tézményünket is képviseljük. Tehát kettős a felelősség — és nem okozhatunk csalódást. Fehér Ferenc A Nógrád május 16-i szá­mában olvastuk a Döbben­jen meg a szülő! című írást, amely egy Cegléden végzett felmérés adatait, eredményeit és tapasztalatait foglalja ösz- sze. ,... A gyerekek egészsé­ges (vagy egészségtelen?)‘élet­módja volt a vizsgálat tárgya. Az első osztályosok 13, a nyol­cadik osztályosok 50 százaléka nem reggelizik otthon az isko­lába indulás előtt. Az előb­bieknek fele mos naponta két­szer fogat, az utóbbiaknak már csak egyharmada. Az el­sősök (6-7 éves gyerekek!) 6 százaléka már megpróbált ci­garettát szívni, a legnagyob­bak jelentős része nem is tit­kolja, hogy többé-kevé-sbé rendszeresen dohányzik. Kü­lönösen elszomorító, hogy a szeszes ital kipróbálásában szinte nem is volt lényeges különbség köztük. Arra a kér­désre, hogy ki túrázik hét­végeken rendszeresen szülei­vel, az elsősök 48 százaléka, míg a nyolcadikosok mindösz- sze 3 százaléka válaszolt igen­nel. Az iskolában „felmértek". Ezt azért tették,' hogy arról, amit úgyis sejtenek, világo­sabb, pontosabb képet kap­janak. S azért, hogy a szü­lőket • is megdöbbentsék, fel­hívják a figyelmüket arra, mennyi mindent kell nekik is tenniük a gyermekeik egész­ségéért. Az egészséges élet­módra nevelés mind többször hangzik el, talán már van is, aki unja, aki azt mondja, ez csöpög a vízcsapból is. Hát nem csöpög eléggé! Folynia, zúdulnia kellene. És nem ár­tana a ceglédiekhez hasonló vagy más módszerekkel, de minél hatásosabban rádöb­benteni a szülőket arra, hogy gyermekeik egészségéért első­sorban ők a felelősek, és ők tehetik a legtöbbet. Érte is es ellene is ” — feleződik be a cikk. Az Esti Hírlap május 18-1 számában látott napvilágoi Horváth K. József: Puma ug­rás Ceglédre című írása arról, hogy a világhírű Puma cég egy teljes üzemet szerelt fel a Pemü ceglédi cipőgyá­rában, ahol a tervek szerint évi 1 millió pár Puma már­kájú cipőt készítenek majd — a ragasztó és néhány specia­lis kellék kivételével (ame­lyeket az N'SZK-beli cég szál­lít) — többségében magyar alapanyagból. Érdekesség, hogy az üzem alapításának ötletétől a sorozatgyártásig mindössze öt hónap telt el! Összhangzat Várakozásteli feszültség ömlik szét a katlanban, olyasféle, amiért már érde­mes jelen lenni a sportese­ményen. Ilyenkor még minden elképzelhető, a győ­zelem is. Sőt, az sem le­hetetlen, hogy az éppen próbára készülő szurkoló­kórus hangja söpri be a labdát a gólvonalon túlra. A vékony, szemüveges di­rigál, közel ülteti egymás­hoz a többieket, helycserét rendel el, a szeplős men­jen át a jobb szélére, a kövér pedig húzódjon bel­jebb, na még egy kicsit. Rendben van. Várakozás­teli feszültség ömlik szét a katlanban, a vékony, szem­üveges int, fölbőg a kórus: — Pam, pam, hülye vagy, pam, pam, hülye vagy, pam, pam, hülye vagy! A karének visszazeng a szemközti panelház faláról. Int a szemüveges, és pam, pam, hülye vagy, kántálja az elemista diákokból ver­buválódott kórus. Kedd van, délután hat óra. Va­káció. Körben a ceglédi la­kótelep, játszótérrel. (v.) A népfőiskolákról Előadás Június 17-én, pénteken 18 órakor az Iskola utca 1. szám alatt Kovács Bálint tart elő­adást a népfőiskolákról. A Népszava május 18-i szá­mában olvastuk a Népszava- futóverseny Cegléden című előzetest a május 21-én meg­rendezett amatőr családi fu­tóversenyről. Az Esti Hírlap május 20-1 számában jelent meg Kálmán György, budapesti olvasó: Rossz a nyíró, nő a fű című panaszos levele, amelyben azt nehezményezi, hogy elromlott a Blak-Decker fűnyíró gépé­nek a biztonsági kapcsolója, s a gép összeszerelője, az Évig ceglédi gyára csak munkaidő­ben hajlandó az elromlott al­katrészt kijavítani, illetve árusítani. „... Telefonon nem fogadnak el alkatrész-megren­delést, a megrendelőlapomra viszont három hete nem vá­laszolnak ” — sérelmezi a .le­vél írója. A Népszabadság május 22-1 számában megjelent Űj kö­zépiskolák című írásában ol­vastuk, hogy „... Cegléden, Vácott, Nagvkátán új iskolák építése kezdődött, ... Abony- ban már működik az új gyors- és gépíró szakiskola, ahol a környékbeli lányok szakmát tanulhatnak ...” A Ludas Matyi május 25-i számában olvastuk Fantaszti­kus! címmel Szabó Áron, ceg­lédi olvasó panaszos levelét arról, hogy a „ ... ceglédi 1. sz. postahivatal kézbesítőjénél előfizettem a Galaktika című fantasztikus folyóiratra, de áp­rilis 28-ig nem kaptam meg a 4. számot...” Észrevételére csak egy budapesti címet ka­pott, ahol reklamálhat, sé­relmezi az olvasó. A Népszabadság május 26-i számában jelent meg Láng Zsuzsa: Pszichikai nagy fe­szültség című írása a munka­védelem jelenlegi helyzeté­ről. A cikk írója megemlíti, hogy egy „... ceglédi asztalos­műhelyben bekövetkezett ful- ladásos baleset kapcsán kibon­takozó heves vitában fogal­mazta meg az egyik részvevő: az ember vagy a munkavé­delemmel bíbelődik, vagy pénzt keres!...”. összeállította: Késik Lajos Köszönetnyilvánítás- Ezúton mondok köszönetét mindazoknak, akik édes jó anyámat, SZABÓ LASZLOnE szül,, Bölcső Erzsébe­tet utolsó útjára elkísérték, sírjá­ra virágot hoztak, fájdalmamban osztoztak. Keresztfalvi Józsefné. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Időszakos kiállítás Háztűznézőbe mentek A hét vége sportja Birkózó-diákolimpia Skála-játék — bonyodalmakkal Fortuna szeszélyei Cegléd a hazai lapokban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom