Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-15 / 142. szám

1988. JUNIUS 15., SZERDA Lilian 3 Az MTA elnöksége megvitatta Egyesülésként működjenek A Magyar Tudományos Aka­démia elnöksége kedden az MTA székházában tartott ülé­sen megvitatta a gazdasági társaságokról szóló törvény tervezetét. A vezető tudós­testület úgy ítélte meg, hogy a gazdasági társaságoknak ez az új, előremutató jogi szabályo­zása jelentős lépés a vállalatok és a vállalkozások megfelelő szervezeti-tulajdoni formáinak kialakításaihoz. Nem helye­selték viszont azt az elgondo­lást, hogy a gazdasági érdek­képviseletek egyesülésként működjenek. Vitatható — ál­lapították meg — a tervezet­nek az a szabálya is, hogy az egyesülésnek magánszemély nem lehet tagja és kizárt a külföldi fél tagsága is. Meg­jegyezték: a KGST-kapcsola- tokban a nemzetközi gazdasá­gi szervezetek egyik ajánlott formája az egyesülés. A terve­zetnek abból a gondolatából volna helyes kiindulni, hogy az egyesülés kooperációs célo­kat szolgáL Szájtátva Bámulni Gyalogolnak a gyerekek, né­mileg, de elviselhetően és szo­kásosan rendetlenkedve. A kér­désre, hová igyekeznek, azt fe­lelik; bámulni. Bámulni? No igen. A tanév vége alkalmat ad arra, amire eddig nem ju­tott idő. meg különben is, a túlterhelt egészségház csak most teremtett módot rá. Már mint azokra a vizsgálatokra, amelyekhez ilyen-olyan, nem túlságosan bonyolult, de az is­kolában fel nem lelhető esz­közök kellenek. Van ugyan or­vosi szoba (és ez sincsen min­denütt, sőt a megye általános iskoláinak csak az egyharma- dában található meg), de an­nak felszerelése szinte semmi. Arra már nem jutott, nem jut. Gyalogolnak tehát a gyere­kek. Mennek az egészségházba, bámulni, azaz színlátó tábla meg vizustábla elé állni, egy­mást taszigálva felsorakozni a hallásvizsgálat egyszerű esz­köze a szűrő-audiometer előtt. Pedagógus, doktor néni, asz- szisztens próbálkozik a lehe­tetlennel, a rendet tartással a sok örödgfióka között. A lány­kák, fiúcskák huncutkodnak, nevetgélnek, ugratják egymást. Nekik remek hecc ez az egész, nem kell ott lenniük az isko­laépületben. A felnőttek azon­ban verítékeznek, kapkodnak, sok a gyerek, be kell fejezni vizsgálatukat, délután már ere­deti feladatait látja el az egész­ségház. Szájtátva áll az ember és úgy kérdezi, nem lenne mindez egyszerűbb, gyermeknek, fel­nőttnek kényelmesebb az is­kolában? Hiszen ott megszer­vezhetnék úgy a vizsgálatot, hogy egyszerre csak egy-egy osztály kerüljön sorra, azaz nem lenne zsúfoltság, kapko­dás, rendetlenkedés, ott lehet­ne a gyerekekkel az osztályfő­nökük, aki mégiscsak a leg­jobban ért ahhoz, miként fé­kezze meg ezeket az öklöm- nyi fékezhetetleneket. Ami miatt ezek a gyerekek ide gya­logoltak bámulni, bámulniva- lóan egyszerű eszközök. Meg­vételük aligha követelne va­gyont. Igaz, sok helyen először orvosi rendelő, orvosi szoba kellene. De ahol már van or­vosi szoba, oda miért nem jut esztendők óta ezekből az egy­szerű eszközökből? Miért ép­pen ilyesmik takarítódnak meg akkor, amikor az évi gazdál­kodásról dönt a tanácstestü­let? MOTTÓ Tegnap a Parlamentben ülést tartott az Országgyűlés építési és közlekedési bizottsága. Szilá­gyi Gábornak, a bizottság tit­kárának elnökletével megvitat­ták az építőipar, az építőanyag­ipar, a közlekedés, valamint a posta és távközlés tavalyi költ­ségvetésének végrehajtásáról szóló beszámolót, majd a lakás- szövetkezetekről szóló törvény- erejű rendelet módosításáról tanácskoztak. Ugyancsak összeült a honvé­delmi bizottság, ahol Gyuricza László elnökletével a belügy­miniszter és az igazságügy­miniszter közös előterjesztésé­ről tanácskoztak, a lőfegyve­rekről és a lőszerekről szóló törvényerejű rendelet terveze­téről. Szintén tegnap a megyei kép­viselőcsoport tagjai — a közel­gő országgyűlési időszak elő­készítéseként ■— az ipari szer­kezetátalakítás programját vi­tatták meg a megyeházán. Országgyűlési bizottságok tárgyalásai Program a minőség javítására Az építési és közlekedési bizottság ülésén az írásos elő­terjesztéshez a tárcák nevében Kádár József építésügyi és városfejlesztési minisztériumi államtitkár, Klézl Róbert köz­lekedési miniszterhelyettes és Doros Béla, a posta elnökhe­lyettese fűzött szóbeli kiegé­szítést. Az építőipar az utóbbi idő­szak legeredményesebb évét zárta 1987-ben. Az országos építési-szerelési tevékenység a tervezett 1,2 százalékkal szem­ben 4,5 százalékkal bővült. Értéke meghaladta a 230 mil­liárd forintot. A közlekedési ágazat a nép­gazdaság személyi és áruszál­lítási szükségleteit számottevő fennakadás nélkül kielégítette az elmúlt évben, annak elle­nére, hogy tovább romlott a hálózat és a jármüvek állapo­ta. A Magyar Posta jó ered­ménnyel zárta az elmúlt évet, valamennyi területén folytató­dott a szolgáltatások korszerű­sítése. Az egyik legfontosabb cél a távközlésfejlesztés gyor­sítása volt. Ennek jegyében 43 ezerrel nőtt a telefon-főállo­mások száma, a mellékállomá­soké pedig 25 ezerrel. Több mint 1200 új nyilvános telefon- állomást adtak át. A nem túlságosan élénk vi­tában mindössze hárman kér­tek szót. Második napirendi pontként a bizottság a lakásszövetkeze­tekről szóló törvényerejű ren­delet tervezett módosítását vi­tatta meg. A vitához többek között hozzászólt Koltai Imre (Pest megye, 8. vk.). ★ Hazánkban mintegy 142 ezer lőfegyvert — többségük­ben magánszemélyek birtoká­ban lévő vadászpuskákat — tartanak nyilván a hatóságok, s a becslések szerint ennél is több, csaknem 200 ezer lég­fegyver van a lakosság birto­kában. A vadász- és a sport- fegyvereknek, illetve más cé­lokat szolgáló tűzfegyvereknek ez a jelentős — és az előre­jelzések szerint egyre növekvő — száma is bizonyítja, meny­nyire időszerű egy egységes, maaas szintű jogszabály meg­alkotása, az ezekkel kapcso­latos kérdések megnyugtató, a kor követelményeihez igazodó rendezésére — mondotta Föl- desi Jenő belügyminisztériumi államtitkár vitaindító felszóla­lásában az Országgyűlés hon­védelmi bizottsága előtt. A lőfegyverekkel, a lősze­rekkel és a lőterekkel kap­csolatos rendészeti szabályokat egy, 1975-ben kelt belügymi­niszteri rendelet állapította meg, a légfegyver és a riasztó­pisztoly forgalmát és haszná­latát pedig egy ennél is ko­rábbi, 1968-ból számazó BM- rendelet szabályozza. Ezek az előírások azonban az évek so­rán jórészt túlhaladottá vál­tak, Az érintett minisztériumok mindezeket figyelembe véve dolgozták ki előterjesztésüket az Elnöki Tanács számára a törvényerejű rendelet megal­kotására. A jogszabálytervezet legfontosabb intézkedéseit is­mertetve Földest Jenő minde­nekelőtt azt hangsúlyozta, hogy bár a polgári életben használatos lőfegyverekre, lő­szerekre vonatkozó előírások, engedélyezési eljárások jelen­tősen egyszerűbbé, gyorsabbá válnak, számos garanciát, biz­tonsági elemet is beépítettek a tervezetbe. Így például a képviselők teljes egyetértésével találko­zott a törvényerejű rendelet­ben, illetve a végrehajtásáról intézkedő belügyminiszteri rendeletben egyaránt megfo­galmazott álláspont: a lőfegy­ver vásárlása és tartása nem általános állampolgári jog; a polgári felhasználású lőfegy­verek és lőszerek gyártásához, forgalmazásához, vásárlásához, tartásához, javításához és ha­A megyei képviselőcsoport ülése tástalanításához rendőrhatósá­gi engedély kell. További újdonság, hogy a tervezet nem köti rendőrható­sági engedélyhez a légfegyver, illetve a gáz- és a riasztófegy­ver vásárlását és tartását. A balesetek megelőzése érdeké­ben az egyetlen kikötés, hogy ilyen eszközökkel csak a 18. életévüket betöltött polgárok rendelkezhetnek. A legtöbb vitát e fegyverek szabad tartását engedélyező rendelkezés kavarta az ülésen. Számos képviselő annak az aggodalmának adott hangot, hogy az önvédelmi célból en­gedélyezett gázfegyverek ép­pen azok kezébe kerülnének, akiktől a törvénytisztelő ál­lampolgárokat kívánták meg­óvni. ' Mivel e kérdésben a tör­vényhozók és az előterjesztők véleménye erősen eltért, Gyu­ricza László elnök a bizott­ság nevében felkérte a Bel­ügyminisztérium illetékeseit, végezzenek további vizsgála­tokat ez ügyben, s a honvé­delmi bizottság álláspontjáról tájékoztassák a törvényalko­tókat. Valamivel több, mint tíz esz­tendővel ezelőtt sokan megbá­multák még a szakmabeliek közül is azokat a kísérleteket, amelyeket a budaörsi MÉM Repülőgépes Szolgálat néhány munkatársa kezdeményezett. Egyszerű, hétköznapi mező- gazdasági fóliából furcsa ido­mokat vágtak ki, azokat ösz- szeragasztották és meleg le­vegővel töltötték fel. A fóliától a ripszstop szövetig Ahol jég rakódik a forró csőre A ballonok a fizika törvé­nyeinek engedelmeskedve el­szakadtak a földtől, ám a nem titkolt célt, az ember szállí­tását akkor még nem érhet­ték el. Akik arra vártak, hogy egyszer a magasba emelked­hessenek e furcsa légi jármű­vek segítségével, sokáig csak lentről figyelhették, hogyan viselkednek a különböző ala­kú és felépítésű ballonok a levegőben. Fém helyett nád A hőskor rövid volt és em­lékezetes —« állítják ma is azok, akik a MÉM RSZ-nél hívei ennek a sportnak. 1977. február 24-én alakították meg a hőlégballon és siklórepülö klubot, s nem sokkal később a lengyelországi Poznanban többen sikeresen repültek az első magyar ballonnal, a ma már múzeumi kiálításra vá­ró Pannóniával, amelyet ma­gyar alapanyagokból készítet­tek a budaörsiek. Még abban az esztendőben október 14-én többen. Kastély Sándor ka­pitány. Gulyás Géza és Balikó Pál pilóták sikeres vizsgát tet­tek. E dátumot tartják azóta is a hazai hőlégballonozás szü­letésnapjának. S akik része­sei voltak a kezdeteknek, ma már szép emlékként, érdekes történetként mesélik, hogy az első számításokat egy egysze­rű Texas zsebszámológéppel végezték, s a levegő melegíté­sére a háztartásokban is hasz­nálatos propán-bután gázpa­lackot alkalmazták. A pilótá­kat szállító kosár fémből ké­szült, ám hamarosan kiderült, hogy a nád sokkal rugalma­sabb és teherbíróbb, s így azóta külön fonatják vala­mennyit. Aki a mostani ballonokat szemügyre veszi, láthatja, mekkora a fejlődés. Szatmáry György, a MÉM RSZ techni­kai főosztályvezetője és Szűcs Sándor, a balloncsoport veze­tője ma már olyan korszerű gyártásról beszól, amely nem csak idehaza, hanem külföl­dön is elismerést vált ki. Ed­dig több mint tíz ballont ké­szítettek Budaörsön, ezek kö­zül kettő, a Gemenc és a Hé- lia ma is az ő tulajdonuk­ban van. A legújabbakhoz a Magyar Selyemipar Vállalat által gyártott speciális poli­észter szövetből szabják az idomokat. Érdekessége, hogy az úgynevezett ripszstop módszer alkalmazása jelentő­sen megnövelte a biztonságot, mert az anyagot sűrűn behá­lózó megerősített szálak egy esetleges hasadásnál meggá­tolják a nagyobb lyuk kelet­kezését. Hasadás? Lyuk? Most sokan bizonyára azt gondol­ják, meglehetősen veszélyes sport lehet a ballonrepülés, de a budaörsiek megnyugtattak: a világ legveszélytelenebb lé­gi járműve ez! Eddig a több mint tíz esztendő alatt ide­haza mindössze egy lábtörés történt, s az sem egy pilótával, hanem egy csontbetegségben szenvedő utassal... Rövid életűek A MÉM RSZ-nél azonban nemcsak sportolásra, hanem jövedelmező vállalkozásokra is használják a ballonokat. Szívesen fogadnak megrende­léseket például légi fényké­pezésre, utasszállításra, és gya­koriak a reklámrepülések is. A szocialista országok közül hazánkon kívül Lengyelország­ban, és Csehszlovákiában nép­szerű a ballonrepülés. A Szov­jetunióban mindeddig csak egy emelkedett a levegőbe. < t Nyugat-Európában viszont KÍCSI, dß lolkfiS rengetegen repülnek így, sok ballon van magántulajdon­ban is. Időnként néhányan fur­csa alakú szerkezeteket varrat­nak. Van, aki egy földi kastély mását emeli a magasba, de akadt olyan is, aki UFO-t utánzó ballonnal riogatta egy kisvároska lakóit... A Gemenc felszállásra készül az egyik nemzetközi találkozón A ballonok rövid életűek. A felhasznált anyagot rend­szeresen vizsgálják, s ha a szövet szilárdsága az eredeti hatvan százalékára csökken, kivonják a forgalomból. Ez általában négy-öt év alatt kö­vetkezik be. S azután? Soha többet nem emelkedhetnek a magasba, s mert a legtöbb klubban nem tudják hol tárol­ni, az úgynevezett lajstrom­jelet kivágják és elteszik em­lékbe. a többit eldobják. Pe­dig Szűcs Sándor szerint is megérdemelnék, hogy tisztes­ségesen búcsúztassák el őket, ezért már régóta forgatja a fejében, hogy a meglévő, de már repülési engedéllyel nem rendelkező ballonokat még egyszer utoljára feltöltik me­leg levegővel — és bár a földről nem emelkednek fel — így köszönnek el tőlük a piló­ták. A MÉM RSZ rendszeresen rendez öcsényben nemzetközi találkozókat, amelyek sok kül­földi és hazai résztvevőt von­zanak. Kicsi, de lelkes tábora van a ballonrepülésnek. Ma­gyarországon eddig több mint százharmincán vizsgáztak le vezetésből, s jelenleg negy­venkét ballont használnak. Az érdeklődők csapata népesebb, s a kitartóbbak előbb-utóbb megkaphatják a szakszolgálati engedélyt. Ehhez azonban az általános iskolai végzettségen és az egészségügyi alkalmassá­gon kívül elméleti és gyakor­lati oktatáson is részt kell venni. Tárt ajtókkal A repülőgépes szolgálatnál úgy tartják — mint azt Szat­máry György is megfogalmaz­ta —, hogy a ballonrepülés támogatásával tulajdonképpen az egyetemes magyar repülés ügyét szolgálják. S tudják azt is, minél erősebben kötődnek munkatársaik a repüléshez, annál egységesebb a kollektí­va. Az ajtót ezért mindenki előtt nyitva tartják... Érdemes belépni rajta. Mert az emberrel megeshet, hogy hétköznapi csodát lát. Mint például akkor, amikor magas­sági repülés közben a fizika furcsa törvényeinek engedel­meskedve a lángoszlopot lö­vellő fúvókát vastag jég bo­rítja ... Furucz Zoltán Bár nem a posta munkája szerepelt a Pest megyei kép­viselőcsoport ülésének napi­rendjén, a nagy múltú intéz­mény tevékenysége mégis te­rítékre került, mégpedig an­nak okán, hogy a képviselők egy része késve, hétfőn este és kedden reggel kapta meg a meghívót, s ezért nem tudott részt venni a tanácskozáson. Egyébiránt a képviselők az ipa­ri szerkezet átalakításának programjáról mondtak véle­ményt. A megyeházán meg­tartott megbeszélésen ott volt Krasznai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának el­ső titkára és Romhányi And­rás, a HNF megyei bizottsá­gának titkára. Szabó Imre, ipari miniszté­riumi államtitkár tájékoztatta a képviselőket a Parlament elé készülő előterjesztésről. Mint mondotta: az ipar sze­repét abban az összefüggésben kell vizsgálni, hogy erőteljesen meghatározza gazdasági bol­dogulásunkat. A jelenlegi helyzetet értékelve, az állam­titkár azt hangsúlyozta, hogy a hazai ipar szerkezete hason­lít Európa fejlett országaié­hoz, azonban korántsem olyan hatékony és versenyképes. Csökkent a beruházásokra, a műszaki fejlesztésre fordított pénz, s amit befektettünk, az sem hasznosult megfelelően. A fejlődés az utóbbi években lelassult, sokat elmond erről, hogy e tekintetben csupán Lengyelországot előzzük meg... A pénzszűke mellett az is hoz­zájárul gondjainkhoz, hogy a gazdaságirányításban a rövid távú célok háttérbe szorítot­ták a perspektivikus gondol­kodást. Mindez azzal a hatás­sal is járt, hogy az anyagiak központosítása, azaz a nyere­ség elvonása beszűkítette a jól gazdálkodók mozgásterét is. Jelenleg úgy állunk, hogy eb­ben az ötéves tervben a főbb gazdasági mutatók elmaradnak nemcsak a tervezettől, hanem a lehetségestől is. A képviselőket és a közvé­leményt azonban az érdekli leginkább, hogy milyen lehe­tőségek vannak a kilábalás­ra. Mindenekelőtt sok múlik azon, hogyan zárjuk az idei évet. Az első hónapok gaz­dasági eredményei jobbak vol­tak. mint a korábbi esztendők­ben. az utolsó harminc nap­ban azonban csekély vissza­esés tapasztalható. Ha ezt si­kerül megállítani, akkor meg­van az alap a továbblépésre. Kedvező jel, hogy rubelelszá­molású exportunk a tervezett szinten mozog, a dollárelszá­molású jobb annál. Ez utóbbi azt jelenti, hogy rendelésál­lományunk 30 százalékkal nö­vekedett a tavalyihoz képest és az exporttermékek 90 szá­zaléka el van adva. Az ál­lamtitkár elmondta azt is, hogy további 10-20 százalé­kos növekedést eredményezne, ha megbízható, jó minőségben és határidőre tennénk eleget a megrendeléseknek. A ver­seny kiéleződésével ugyanis romlott a piac tűrőképessége, amit három esztendeje elnéz­tek a szállítóknak, azt most már nem fogadják el. Mindebből következik, hogy a tárca egy minőségi progra­mot terjeszt a Parlament elé, amelyben nem foglalkozik va­lamennyi részfeladattal, hanem az ipari szerkezet átalakítá­sára összpontosít. Szabó Im­re arról számolt be, hogy egy­re többet költenek majd ok­tatásfejlesztésre, hogy megte­remtsék a gyorsítás feltételeit. A szervezetlenség ugyanis ab­ból fakad, hogy hiányzik a megalapozott szaktudás. A szerkezetátalakítás megkövete­li azt is, hogy visszafejlesszék a veszteséges tevékenységeket. Ez a szénbányászatot érinti a legérzékenyebben, amely éven­te 7 milliárd forintot visz el a közös kasszából. A kor­mányzat eltökélt szándéka, hogy néhány bányát bezár, a többit öneltartóvá teszi, s há­rom éven belül megszünteti az állami támogatást. Hasonlóan járnak el az ugyancsak nehéz helyzetben lévő 'vaskohászat esetében is. A legtöbb fel­adatot azonban a gépipar fej­lesztése okozza, hiszen lema­radásunk egy része arra ve­zethető vissza, hogy nem ké­pes a többi ágazatot korsze­rű termékekkel kiszolgálni. Ezért számos cikk gyártását meg kell szüntetni, az anya­gokat, a termelőeszközöket és a munkaerőt a jövedelmezőbb területekre átcsoportosítani. Mint az államtitkár hangsú­lyozta : vállalkozó szellemű gazdaságra van szükségünk, ehhez igazítják a szabályozó­kat, sokat várnak a most for­málódó társasági törvénytől is. A képviselők kérdéseire vá­laszolva Szabó Imre elmond­ta, hogy a magyar gazdaság ezután sem lehet meg a Pest megyében is elterjedt termelő­szövetkezeti kisegítő üzemek tevékenysége nélkül. Meg­erősítette azt is, hogy a szer­kezetátalakítás az ország va­lamennyi megyéjében foglal­koztatási gondokkal — munka­erőhiánnyal és felesleggel — jár együtt. Az átalakítás üte­me, tempója attól is függ, ho­gyan és mennyire tudják egyéb, új lehetőségekkel pó­tolni a megszűnő foglalkozta­tási formákat. Mindazonáltal a tárcának az a meggyőződé­se, hogy ellent kell állnia a vállalatok érzékelhető nyo­másának, és nem kívánja tá­mogatni a veszteséges tevé­kenységeket. A külföldi pél­dák is arra intenek, hogy azok a nemzetgazdaságok marad­nak talpon, fejlődnek, ahol a kormányok ezt a politikát gya­korolják. Az utóbbi hónapok esemé­nyei és a tervek is azt bi­zonyítják, hogy a magyar kormányzat ezen az úton ha­lad. Kövess László

Next

/
Oldalképek
Tartalom