Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-13 / 140. szám
1988. JÚNIUS 13., HÉTFŐ 3 Építők és postások Pihenés közben a szakmáról is son. A versenytárgyalásokon ők is rendszeresen jelentkeznek, s az építés, a szakipari szerelőmunkák frontján ma már átlépik a megyehatárokat. Tavaly 160 millió forint volt az árbevételük, hétmillió forint a nyereségük. Hasonlóra számítanak az idén is. Ehhez hozzájárul a ceglédi tűzoltó- laktanya, a tápióbicskei iskola, a nagykátai szakmunkásFőleg akácok, de nemes fajtájú fák is találhatók Cegléden túl, a Csemő közelében zöldellő Putrisarki erdőben. Ez a környékbeliek kedvenc kirándulóhelye, ahová tegnap délelőtt autóbuszok haladtak. A Dél-Pest Megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál most sem maradt el az Építők Napja, bár az idén először se jutalmat, se kitüntetést nem kaptak. A régi, kedves környezetben ezért kellemesen töltötték napjukat a szaktársak, a barátok, a családtagok. Ott voltak a veterán építők, idős nyugdíjasok, akik nem szakadtak el egymástól, sem a fiatalabbaktól, s kényelmes kártyapartival múlatták az időt, mások ádáz pingpong- csatát vívtak, délután pedig a bőrlabdát kergetve mérték össze erejüket a labdarúgás örök szerelmesei. A maguk módján vetélkedtek egymással a gyerekek is. A füves tisztáson napozva, hüsölve alkalom adódik egy egész év áttekintésére is, amit kérésünkre ugyanígy megtett Sárik János igazgató, Orosz Ferenc munkaügyi osztályvezető, a pártalapszervezet, Monon István gondok pedig a szakszervezeti bizottság titkára. A jelenleg 450—500 embert foglalkoztató tanácsi vállalat sokfelé dolgozik a megyében, s nemcsak tanácsi beruházáEgyszerű, de otthonos a vállalat pihenőközpontja, ahol az építők napját tartották Fiatalok csatája a zöld asztalnál Meghitt környezet, ultiparti a fák alatt. Halmi Lajos, Licsák Mihály, Pálfalvi Károly nyugdíjas építők, baráti körben. (Vimola Károly felvételei) Igazi kánikula volt vasárnap Egyétek meg, amit főztünk! A Détév József Attila szocialista brigádja ajánlatát mindenki örömmel fogadta. képző intézet bővítése, s többek között az, hogy Cegléd fennállásának 65Ó. évfordulójára átadják a kibővített mezőgazdasági technikumot. Tudom-e mi a stószfuga? — kérdez Szabó László kőműves művezető, aki 21 éve dolgozik a vállalatnál. Mivel bólintok, így folytatja. — Vagy harminc évig nem tudták a kőművesek. Most megint előtérbe került a minőség, a hagyományos építkezés. így kell beágyazni a téglát. Csak hát ezért több pénzt várnának a szaktársak. Nem ünneprontásnak szánja az igazgató, hogy pont az építők napján mondja el: évi 74 ezer forint az átlagbér. Munkatárséi a szigéthalmi építkezésen együtt dolgoznak egy kisszövetkezettel, melynek tagjai ugyanott reggel nyolckor kezdenek, tizenkettőkor már elmennek, s megkeresik a havi 12 ezret. Hát persze hogy az övéik is közéjük állnak, ha lehet, hisz pénzből élnek. A művezető panaszolja: a 4 ezer 500 forintos célprémiumból 2 ezer négy forintot vitt haza a kolléga. A jobban, többet dolgozó szakemberek rosz- szul járnak az adósávok miatt. Ha már itt vagyunk, ezt írjuk meg — szólít fél. — Tegyük hozzá azt is — kérik —, hogy a hagyományos technológia alkalmazására nem készült fel az ipar. Nincs tégla, nincs fa, hiányzik egyeb anyag. Az erdei növényekével mindenfelé az ízletes marhapörkölt illata árad. Ezt főzik ceglédi specialitásként a postásoknál, ahol Csörnyei János szb-titkár Kacsányí János kul- túríelelőst és Magyar István nyugdíjast, tiszteletbeli postást mutatja be a tűzhely mellett. Zajlik a tojásdobáló verseny, aki nem tudja elkapni, az kiáll. Egy tojás célt téveszt, sírva fakadó kisfiú fején törik. Nevetve, csokival vigasztalják, aztán megkezdődik a sörivóverseny, ahol közben kötelező a kekszfogyasztás, az üveg száján pedig cumi nehezíti a feladatot. Itt Csendes Erika KISZ-titkár a játék-, azaz mókamester. Juniálist rendeztek a Cegléden és körzetében dolgozó postások is. Kovács T. István Belső parancs szavára (Folytatás az 1. oldalról.) zavarják meg súlyosabb incidensek, politikai feszültségek. Ám errefelé is akadnak a zavarosban halászók, olykor határsértők, esetleg köztörvényes bűnöző szökevények, akik a határ másik oldalán remélik elkerülni a felelősségre vonást. Velük szemben nemcsak a hivatásos tiszti állomány, a szolgálati idejét töltő legénység, hanem a helybeli lakosság is erkölcsi kötelességének érzi a jog nyelvén is megfogalmazott szabályt: a haza védelme minden állampolgár kötelessége. Jól példázta ezt Ka- barcz Vilmos nyugdíjasnak, a község egykori tanácselnökének visszaemlékezése is a háború utáni évekre, amikor idevezényelték, s társaival, köztük Mészáros Jánossal és Le- dényi Jánossal még úgynevezett „madzagos” puskákkal vigyázták a környék rendjét, nyugalmát. Ma már a hadi- technikával együtt, a község is sokat fejlődött: új telkeken csinos házak sora néz farkasszemet a Börzsöny erdeivel. Rövidesen tovább parcelláznak és megkezdik az egészséges vízvezeték-hálózat kiépítését is. A község tanácselnökének, Kovács Istvánnak Vincze Zoltán ezredes, a BM Határőrség balassagyarmati körzeti parancsnoka adta át a Kiváló Határőrközség kitüntető cím odaítéléséről szóló oklevelet. A tanácselnök egyébként Kiváló Társadalmi Munkás ÉrdemMit .lehet csinálni,egy kánikulai vasárnapon? Nem rossz dolog a befüggönyözött szobában üldögélni, elővenni a hűtőből a sört és a fagylaltot, nézni a televíziót, vagy éppen beszélgetni. Ez is egy módja a pihenésnek, a kikapcsolódásnak. Mi azonban olyan családokat kerestünk meg, akik kimozdultak otthonról. Jártunk horgásztavak partján és a mezőgazdaságban szorgosko- dók között. Cegléden, az aszfaltos útról letérve, váratlanul bukkannak érem, Légrádi János, a lete- nyei Ipolyvölgye Tsz elnöke pedig Kiváló Határőr kitüntetésben részesült. A legjobbaknak járó elismerések és jutalmak egyik részese volt Szegletes Károly, a termelő- szövetkezet gépkocsivezetője, a 31 tagú önkéntes határőrcsoport parancsnoka, aki társaival együtt munkája közben felfigyel minden ismeretlen, gyanúsan viselkedő személyre. Az ünnepség végén Nagy Nándor, a társközség, Ipoly- tölgyes elöljárója, a község bejáratánál leleplezte a kitüntető címet hirdető táblát. K. T. I. elő a bányatavak,'' melyek partján a városi horgászegyé- sület tagjai tanyáznak. Néhá- 'nyan közülük, az1 egykori úttörők, a bérelt parcellákon házat építettek maguknak, melyet apránként minden szükséges holmival felszereltek. Közéjük tartoznak a 2-es számú tó partján Majoros Mikló- sék is, akik tizenöt esztendeje vetették meg itt a lábukat. Tegnap délelőtt csak a fiatalasszonyt, s,civilben” fodrász, és kisebbik lányát, a tizenkét éves Ágit találtuk a hétvégi házban. Az édesapa, az idősebb csemetével a Tiszára szállította saját kezűleg készített lakóhajóját. A horgásztavon ugyanis tilos csónakázni, ám a vízi élet ehhez is‘ meghozza a kedvet. És a nyári szabadságot majd a Tiszán hajókázva'töltik Majorosék. Addig pedig? Az édesanya és kislánya horgászik. Előző napon egyik sporttársuk, Fritz János, huszonkét kilós harcsát fogott. Ha ilyen siker nem is adatik mindenkinek, azt mondják, az egy-két kilós, ha- lászlénekvaló nem ritkaság. A horgászok többsége tagja az egyesületnek, ám százötven forintos napijeggyel bárki megkísértheti a szerencséjét. A közeli kisvendéglő berendezkedett a kirándulókra, és aki nem szereti a vízpartok zsúfoltságát, az jól jár, ha felkeA Ietkési pávakör tagjai palóc népviseletben várnak a fellépésre Ebből halászlé lesz vacsorára resi a csöndes, festői szépségű bányatavak környékét. — Továbbképző tanfolyamon voltam a Balatonnál, és mindenki azt hitte,, hogy hetek óta ott üdülök. Én voltam ugyanis a legbarnább. — Ezt már Berkes Nándor mondta, aki nem pihenéssel, hanem kapálással szokta tölteni a hét végét. S ehhez még saját birtok sem szükséges, mint a példa bizonyítja. Berkesék ugyanis, akik Albertlrsán laknak, leszerződtek a helyi termelő- szövetkezettel, Rendben tartanak egy holdnyi fiatal nyárfát Mikebudán, s ennek ellenében a fák közti területet beültethetik, a termést sajátjukként értékesíthetik. Most éppen kukorica növekszik a fiatal fák között és reggeltől délutánig ott kapál Berkes Nándor a feleségével, anyósával, lányával és a vejével. A vasárnapi ebédet majd otthon fogyasztják, de ha megéheznek, a Lada mellett leterített pokrócon szalonnás kenyeret falatoznak paprikával, paradicsommal és sört isznak mellé. A kemény munka közben is vidám hangulatuk mutatja: nem rossz egy ilyen családi vasárnap. Ga. J. Berkes Nándor és a családja leszerződött a termelőszövetkezettel. Vasárnap a kukoricásban dolgoztak valamennyien Szombaton huszonkét kilós harcsát fogtak itt. Hátha Szabó Józsefnek is kedvez a szerencse? (Vimolá Károly felvételei)
