Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-11 / 139. szám
LLjOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 139. SZÁM 1988. JÚNIUS 11., SZOMBAT Nyúlajak, farkastorok Gondozás a gyermekfogászaton Sokszor hallani, sok az orvos itt. Budapest környékén. A friss diplomásoknak nehéz úgynevezett jó helyet találni. Igen, vannak területek, ahol nehéz, s bizony nagy protekció kell egy-egy állás megszerzéséhez. Ide tartoznak a fogorvosi állások is. A fogászathoz szorosan kapcsolódó fogszabályozás területén már nincs ilyen sok orvos, az országban negyvenhármán rendelkeznek ilyen szakvizsgával. Közülük három dolgozik Pest megyében, ebből egy Gödöllőn. Azt, hogy mennyire fontos ez a munka, a szülők, pedagógusok egyaránt tudják. Intenzív program A megfigyelések szerint száz gyerekből legkevesebb negyvennek kellene fogszabályzó készüléket hordania. A rendszeres iskoiafogászati rendeléseken szűrik a gyerekeket, s küldik a területileg illetékes fogszabályozóba, ahol eldöntik, hogy a hazai gyártású kivehető, vagy az importból beszerzett rögzített készüléket használják. Amikor a gyerekeknek vegyes, tehát tej- és maradandó a fogazatuk, a kivehető készülékkel jól elmozdíthatóak a megfelelő irányba. A gödöllői gyermekfogászati rendelőben már évek óta folyó megelőző program mellett ebben az évben a korábbinál intenzívebben kezdődött el a fogszabályozás, sokkal több gyereket látnak el a területről is, kevesebben viszik a fővárosba a kicsiket. Dr. Trócsányi Katalin e területen szakvizsgázott. A normál szabályozás mellett foglalkozik a nyúlajkú és farkastorkú gyerekekkel is. — Az országban három helyen foglalkoznak nyúlajkú, illetve farkastorkú gyerekek operálásával, gondozásával, fogaik szabályozásával. Az ország minden részéből ezekbe a városokba kell vinni a gyerekeket, ami nem kis megterhelés a szülőknek. Pénz, lelkesedés — A budapesti Mária utcai •klinikán, Szegeden vagy Szombathelyen elvégzett műtétek után a gödöllői vagy körzetébe tartozó gyerekeket már itt, a Stromfeld sétányi rendelőben is gondozzuk — mondja dr. Trócsányi Katalin. — Sajnos kevesen érzik szívügyüknek ezt a szakterületet, nem sokan foglalkoznak vele. Nyugaton az így született gyerekeket 20 éves Két kapu között Győzelmet érő vereség? Gépkocsikaravánokon érkeztek a dányi és környékbeli szurkolók a megyei első osztályú labdarúgó-bajnokság utolsó előtti fordulójának körzeti rangadójára, Bagra. Ezer- ötszázan izgulták végig a döntőnek kikiáltott csatát. Ha a bagiak nyernek, akkor az utolsó kilencven percben a GSC ellen elég a döntetlen is, övék az aranyérem, a magasabb osztályba léphetnek. Az első félidőben meglepetésre a Dány szerzett vezetést és meg is őrizte a szünetet jelző sípszóig. A helybeliek ekkor még egyáltalán nem nyugtalankodtak, úgy vélték, a két pont megszerezhető. A fordulást követően nem kellett sokat várni az egyenlítő találatra. Ahogy teltek- múltak a percek, úgy ritkult a levegő a bagiak körül, pályán és nézőtéren egyaránt. Az eredményen nem lehet sopánkodni, mert akinek két gólt lőttek és erre csak egy- gyel válaszolt, minden körülmények között vesztes. A közönség persze szabadon tippelt. Ki kinek fizetett, illetve kinek ki ígért többet. Az egyik dányi hölgyszurkoló még ezt is megjegyezte: — De szeretnék egyszer egy bírót pofon vágni! Végül is egyetlen pofon sem csattant el. A közönség békésen hazaballagott, ki-ki a maga módján értékelte a történteket. Ha Bag nyer a fináléban s a Dömsöd kikap Póton, akkor az alábbi nyilatkozat nem lesz érvényes, de leírom. A névtelen szurkoló vélekedése: ez egy győzelemmel felérő veszteség volt. Ha a csapat a magasabb osztályba jut. nincs semmi garancia arra, hogy megkapaszkodjon ott Itt, a megyei bajnokságban a bagiak idegenbeli mérkőzésein is a bagi szurkolók voltak a legtöbben. Messzebbre nem utaznak olyan szívesen. Főleg akkor nem, ha a csapat az alvégbe kerül. A szurkoló a győzelemnek örül, azaz jobb egy élcsapat itt, mint egy szürke amott. Lehet, hogy ez a vélekedés nem sportszerű, de reális. B. G. korukig kezelik, gondozzák, nagy régióközpontokban, gyermekorvos, gyermekfogász, gyermeksebész, szájsebész, fogszabályozó, logopédus, pszichológus, fül-, orr-, gégész és profetikusból álló csoportok. Hogy idehaza is ilyen szinten folyhasson a munka, ahhoz nemcsak sok pénzre, hanem lelkes orvoscsoportokra volna szükség. Gödöllőn és körzetében ösz- szeírták és rendszeres kezelés céljából berendelik a gyerekeket. — A beteg gyerekeknél első feladat megoldani azt, hogy enni tudjanak. El kell választani az orrüreget a szájtól. A szájba már három hónapos kor előtt egy kis készüléket kell helyezni, mely ezt megoldja. Három hónapos korban kerül sor az ajak zárasára. Kétévesek, amikor a lágy szájpadot összevarrják vagy közelítéssel próbálkoznak. Itt már nagy a szerepe megint a fogszabályozónak, mert van tej fogazat, s a logopédusnak, hisz meg keli tanítani beszélni a gyereket. Mielőtt iskolába kerülnek, a kemény szájpadot is zárni kellene, ez nem mindig megoldható, A fogyatékosok A beteg gyerekek között sok a halmozottan hátrányos helyzetű, van, ahol a szülők alkoholisták. Nem ritka az sem, hogy a beteg gyerek még szellemi fogyatékos is. Ezért sokkal nehezebb vele szót érteni. Csodát nem lehet várni a Gödöllőn és körzetében megkezdett munkától, hiszen a szülőknek a segítsége, a gyerekek kitartása nélkül el sem lehet kezdeni. Mégis örvendetes, hogy valaki gondolt erre, elkezdte a felkutatást s a gondozást. Árvái Magdolna Szeptemberre elkészül A tervek szerint szeptemberre elkészül a tornacsarnok Zsámbokon. Az ötmillió forintos beruházási költség felét a falu lakói társadalmi munkával fedezik. Képünkön: Varga Gábor, a Fenyő GM dolgozója a famunkálatok végeztével átvizsgálja a hajlított tetőszerkezetet. (Vimola Károly felvétele) A nap programja Június 11-én: Gödöllő, művelődési ház: Országos úttörő népzenei találkozó, 10—17 óráig. Lakótelepi program a Mosolygó Antal körúton, 17 órakor. Diáktanya: házibuli, 16 órától. Nagyszüleink játékai, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői művésztelep 1901—1920. Természeti környezetünk, kiállítás, várostörténeti bemutató, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente népművészete, állandó kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiá'lítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Június 12-én: Gödöliő, művelődési ház: A népzenei találkozó gálaműsora, 19 órakor. Diáktanya: videó, 16 órától. Nagyszüleink játékai, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. A helytörténeti gyűjtemény, az aszódi múzeum és a kere- pestarcsai kiállítóterem műsora megegyezik a szombatival. Június 11-én és 12-én: Lolka és Bolka a föld körül. Színes, magyarul beszélő lengyel rajzfilm. 4 órakor. A rózsa neve. Színes, NSZK—olasz misztikus krimi. 6 és 8 órakor. KÜLSŐS. Volt egyszer egy külső munkatársunk, Csatári Lajosnak hívták. Apja kommunista, a fia is annak tudta, vallotta magát. Munkásőr, tagja az árammérőgyári pártvégrehajtóbizottságnak, a városi pártbizottságnak. Kenyerét esztergályosként keresi. Csatári Lajos nézeteit néhány szóban bajos volna összefoglalni. Nehezen megnyíló ember, keveset is beszélgettem vele. Felfogásában keveredett realitás, romantika, demagógia, s némi dogmatikusságra való hajlamot is fölfedeztem benne. A demagógiáért, dog- matizmusért, a munkásmozgalom romantikus szemléletéért sohasem nehezteltem rá. A hiba nem benne volt, hanem a korban, amelynek viszonyai igencsak kuszák, homályosak, nehezen kifürkészhetők. Ami a továbbiakban számunkra Csatáriból érdekes, az az, hogy a körülötte történteket kritikusan szemlélte, értékelté, s nemigen volt tekintettel valóságos vagy vélt tekintélyekre. Észrevételeit, véleményét meglehetősen nyersen fogalmazta meg. Mi nem nagyon tompítottunk rajta, úgy gondoltuk, az ilyennek is helye van az oldalon. Csatári cikkeinek sokan örültek, mások — akik találva érezték magukat — prüszköltek. Az örömről, egyetértésről és a prüszkölésről közvetve értesültünk. Az egyetértők olykor fölemelték a telefonkagylót, a haragvók egyszer sem. Csatári lassan egy éve nincs Gödöllőn. Itt nem tudott lakást szerezni, megyénk egyik másik településén igen, ott él és dolgozik. Cikkei ezért nem jelennek meg lapunkban. Mindennapi apróságok A legendák másként tudják. Azt terjesztik, Csatárit leállították, s engem is meghurcoltak, mert elősegítettem írásainak megjelenését. Jelentem, nem hurcoltak meg. Olyasmi előfordult, hogy akik sértve érezték magukat, azok nem fogadták a köszönésemet. Csatári Lajos különben most is ír olykor a Pest Megyei Hírlapban. Arra az oldalra, amely oda jár, ahol jelenleg dolgozik. Ha visszajönne, s írna, megint volna helye az oldalunkon. HATÁRIDŐ. A tanácson sok kedves ismerősöm dolgozik. Akad egy-kettő, aki nem olyan kedves, a többség mindig mosolyogva üdvözöl, megkérdezi, hogy vagyok. Megértem a panaszaikat, amikor például az ügyiratok fölhalmozódásáról kénytelenek számot adni a végrehajtó bizottságnak. Az ügyintézők egyik mumusa a harmincnapos határidő. Tudniillik ennyi idő alatt kellene válaszolniuk az ügyfélnek. Elöljáróik és a testület tagjai arra buzdítják őket, finomabban és szigorúbban, tegyenek meg mindent a határidő betartásáért, a lakókat — különösen most, amikor a szak- igazgatási szerv szolgáltató jellegűvé akar válni — nem szabad várakoztatni. A kedves ügyfelekkel akárhol találkozhatom, be is jönnek néha. Panaszkodni. Az ügyintézőkre. Próbálom őket csitítani. Az ügyintézők igyekeznek, de nekik is megvannak a maguk bajai. — Maga csak ne védje őket — legyintenek ilyenkor. Minden szökőévben nekem is akad dolgom az ügyintézőkkel. S akkor magam is fölvonom a szemöldököm. Legutóbb kaptam egy fölszólítást, hogy három napon belül küldjem vissza. Nekik harminc, nekem három. Mire megkaptam, már túl voltam a három napon. De nem izgatom magam. Máskor adják föl előbb, ha olyan sürgős. Vegyék tekintetbe, hogy a mellékelt rendelet kacifántos szövegét legalább három napig böngészni kell, míg az ember kezdi kapiskálni. Elméláztam például azon, hogy a kémény nem számít adóköteles alapterületnek. Az ember kutat az emlékeiben. Régebben, amikor volt kéménye, szokott-e ott tartózkodni — együtt a füsttel —, az idő közben szalad, a válasz ellenben nem halad. Úgyhogy megértem mind az ügyintézőt, mind az ügyfelet. Rokonszenvem mégis az utóbbi felé hajlik. TILALOM. Azt mondja a körzet egyik legkedvesebb tanácselnöke — az elnöki emelvény magasából —, eztán minden újságcikket megjelenése előtt meg akar nézni, nehogy olyasmi kerüljön belé, ami miatt valakik megsértődnek. A múltkor is megsértődtek valakik — magyarázta a kedves elnök —, jóllehet, ismerte el, semmi olyat nem írtunk, ami a nyilvános fórumon nem hangzott volna el. Írom a kedves elnöknek, hogy írásainkat ezután sem fogjuk bemutatni. Továbbá tévedés azt hinni, hogy ezzel elejét vehetné a sértődéseknek. Kiszámíthatatlan, ki miért sértődik meg. Lehet, hogy azért, mert megbírálták. Lehet, hogy azért, mert megdicsérték. S lehet, hogy azért, mert nem került be a cikkbe. Velem már az is előfordult, hogy valaki megsértődött, noha kéziratban elolvasta a cikket. Sértődés ellen nincs szérum. CSÍZ MAFÜL. Kijött a táncos a színpadra, s a mellettem ülő szakértők azonnal cö- cögni kezdtek. Mindkét csizmának mindkét füle ágaskodott, mint a nyuszié. Egyikük oldalba bökött: kiáll a csizma füle. Mert modern ember, azért. Hogyhogy? A régi falusi embernek sosem állt ki a csizma füle. Ugyanazzal a mozdulattal, amellyel fölhúzta a szárat, automatikusan visszanyomta a két fület. Kettőt toppantott, eligazítva a lábát, s ment a dolgára. A modern kor gyermekének öltöztető kéne. Mert nemcsak a csizmafül áll ki. Az ing is minduntalan kicsúszik a nadrágból, a nadrág meg folyton le akar esni. A régi ruhadarabok fölvételének és viseletének megvan a technikája. Meg kell tanulni. A régi ruhadarabok nem olyanok voltak, mint a maiak, amelyek úgy lógnak a fiúkon, lányokon, mint a kimosott rongy. Engem nem zavar. Csak annyit mondtam, aki ezeket hordja, nehezen viseli a takarosabb darabokat. Kör Pál a Szombati jegyzet! Erek Húsz évvel ezelőtt, tízévesen egy kisfilm operatőre voltam. Édesapámmal arra vállalkoztunk, hogy Ha csurran is, meg cseppen címmel filmet készítünk a nagykőrösi munka- védelmi filmfesztiválra. Arról, hogy a kiskertekben milyen veszélyek leselkednek a növényvédelmi munkákat végző emberekre, ha nem felel meg a követelményeknek a permetezőgép és ha nem tartják be a munkavédelmi előírásokat. Az egyszerű, a mai korhoz képest kezdetleges technika ellenére a bírálók olyan fontosnak érezték a filmet, hogy a Vöröskereszt ezer forintos különdíja ütötte a markunkat. Időszerű-e még ma is a téma? A háztájiban, kisegítő gazdaságban, hétvégi telken gazdálkodók körültekintőbben bánnak a mérgekkel, elsősorban saját maguk védelmével törődve. Napjainkban azonban a kérdés új oldala izgatja a közvéleményt. Milyen vegyszermaradványok kerülhetnek a zöldség-gyümölcsfélékben a piacokra, ha nem tartják be az élelmezésegészségügyi várakozási időt? Sok írás azt feszegeti, hogy miért nincsen mindenkinél ott a permetezési napló, amelyből meg lehetne állapítani, szabályosan került-e a piacra a termény. El lehet gondolkodni azon, hogy kinek az inge ez. A permetezési napló önmagában nem megoldás, hiszen abba bárki azt ír bele, amit akar. Az emberek belső igényességében jobban kell bíznunk. Nem hiszem, hogy a pesti piacokon mindennap megjelenő, a kínálat nagy részét alkotó termelők visszaélnének állandó vevőik bizalmával. A verejtékes munkával megtermett zöldség és gyümölcs értékesítésének biztonsága viszont összefügghet azzal, menynyire kell sietni a betakarítással. Falu és város nélkül éppen úgy elképzelhetetlen a nemzet, mint a víz hidrogén és oxigén nélkül. Igaz, sokszor úgy érezzük, le- dönthetetlen fal áll közöttük. Olyan vízválasztóféle. Vízválasztó a Gödöllői- dombság is, az egyik oldaláról a Dunába, a másikról a Tiszába tartanak az erek. Sok száz kilométer után mégis találkoznak. Mindezért igen káros a falu egyoldalú szemlélete n városból és fordítva is. Nem a különbségek növelésén, hanem a csökkentésén kell fáradozni. Mondhatni, ezt a különbséget csökkentette a közművesítés. A falvakban csőkígyókban áramlik a folyónyi egészséges ivóvíz. Vízügyes szakemberekkel beszélgetve, mégis városi szemléletet éreztem ki a mondataikból. Az a baj, panaszkodtak általánosítva, hogy a falvakban a szennyvizet a régi ásott kutakba engedik. Sajnos ez előfordul, de a többség mégsem ilyen. Az lenne a helyes — folytatták —, ha a szennyvizet elkülönítenék. Azt a részét, amit az automata mosógép a negyedik és ötödik öblítésre használt, vagy amelyikben zuhanyoztunk, fel lehetne használni öntözésre. Szép, szép dünnyögtem magamban, de a csatornázott városokban sem történik ez így. Olyan családi házat sem láttam még, ahol ezt megvalósították. Pedig a falusi ember szintén szeretne korszerűen szabadulni a szennyvíztől, amint annak is örült, hogy megjelentek a kisebb mennyiségű, sőt ampullákba zárt folyékony növényvédő szerek. A permetezési naplót is szívesebben vezetnék, ha a por alakú szerekhez a gyártók egy kis kanálkát csomagolnának, amivel könnyebben pontosabban kiszámíthatnák a szükséges adagot. Olcsóbb is lenne, s melyik termelő ellensége a pénzének? Balázs Gusztáv ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)
