Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-11 / 139. szám

6 1988. JÚNIUS 11.; SZOMBAT Színházi levél Rossz emlékek háza rozhatják A házaknak is megvan a ma­guk sorsa. Sor­sukról persze mit sem tehet­nek. Nem hatá- meg, felépültük után mire használják őket. Amelyiküket valamilyen ha­tározott céllal emelték, sajá­tos rendeltetésre szánták, an­nak könnyebb a dolga. De amelyiknek a sorsa eredeti rendeltetésétől eltérően ala­kult, az csak elszenvedi e vál­tozást. És elszenvedi, ha eset­leg szomorú, rossz hírek kel­nek lábra róla. ö erről sem tehet. Amikor a mai Budapest arculata kezdett kialakulni, valamikor az 1870-es években, az egyik legimpozánsabb terv egy több kilométer hosszú, reprezentatívnak szánt nyíl­egyenes sugárút — francia nevén avenue — kiépítésére vonatkozott. Ez az út gyakor­latilag a Belvárost volt hivat­va összekötni a Városligettel. A minta kétséget kizáróan Párizs volt; ott épült a mo­dern metropolis a sugárutak és körutak, azaz az avenue-k és boulevard-ok szisztémájá­ra. (Érdekes adalék: a sugár­utak rendszerét egy rene­szánsz kori firenzei építész, Filarete dolgozta ki. Munkás­ságát már Mátyás király is jól ismerte. Párizsban, évszá­zadok múltán, Filarete elveit alkalmazta a francia Hauss- mann.) Aki az ötletet Párizsból ha­zahozta, később névadója lett a kiépült sugárútnak. András­sy Gyula gróf sok évig élt a francia fővárosban, s amikor hazatért, a magyar főváros, de főleg Pest, a városépítés lázában égett. A hatalmas út, mely miatt a régi Terézváros­ban óriási bontásokat kellett Végrehajtani, végül is, a hí­res Közmunkatanács munkál­kodása nyomán, megépült. Amikor az Operaház meg­nyílt (1884-ben), egy jelentős szakasza már állt. Igazi eu­rópai útvonal volt, Budapest büszkesége, pompás bérpalo­tákkal szegélyezetten, s az egyhangúságot elkerülendő, az Oktogontól (a mai November 7-e tértől) kifelé, a Liget irá­nyában, majdnem kétszeres szélességűre építették, úgyne­vezett szervizutakkr.l bővítve. Mindez azonban a mai alak­ját csak a millenniumi föld­alatti megépítése után nyerte el. A Sugár út maga 1876-ra fő vonalaiban kibontakozott, neve ekkor még nem idézte elképzelőjét. 1896-ban, a mil­lennium, az országos ezeréves fennállása évfordulóján kap­ta csak az akkor már minisz­terelnök gróf Andrássy Gyula nevét. így is hívták egészen 1949-ig. Akkor. Sztálin gene- ralisszumusz 70. születésnap­ja tiszteletére, Sztálin út lett belőle. 1956-ig viselte ezt a nevet. Akkor Magyar Ifjúság útja lett. Nem sokáig. 1957- ben azt a nevet kanta, melyet ma is ismerünk: Népköztársa­ság útja. Nem várostörténetet írok, de a mai színházi levél témá­jának megértéséhez mégis szükséges egy kis várostörté­net. Az a dráma ugyanis, melyről ma szó lesz, ennek a nevezetes útnak a nevét kap­ta címül, s hozzátett még egy házszámot is. Andrássy út 60. — ez Gosztonyi János művének a címe. A Radnóti Színpadon játsszák, nem is olyan messze ettől a bizonyos 60-as számtól. A fiatalabb nemzedékekben ez az utcanév és házszám va­lószínűleg (és talán szerencsé­re) nem kelt semmiféle vissz­hangot. Az ötven körüliek azonban minden bizonnyal tudják, hogy ez a házszám hírhedt volt, ennek a háznak tragikus a története, véres emlékek fűződnek hozzá. A véres emlékek első köre 1944 őszéhez kötődik. Ez a külsejét tekintve átlagos And­rássy úti ház a nyilaskeresz­tesek egyik központja volt, a Hűség háza, ahogy nevezték. Nem csupán pártház, hanem börtön, kínzóhely, kivégző- hely. Baloldaliak, elfogott bujkáló zsidók, kommunisták szenvedtek itt, s talán sosem tudjuk meg pontosan, mi min­den rémség is történt e ház­ban, szobáiban, pincéiben. A felszabadulás után a ha­marosan felállított államvé­delmi osztály, majd az állam­védelmi hatóság központja lett. Miért éppen ez a rossz emlékű ház? Ki tudja? Mindenesetre, hírhedtség­ben hamarosan vetekedett 1944-es régi magával. A sora­kozó koncepciós perek vád­lottjai, s más letartóztatottak megint csak ki tudja mekko­ra létszámú csoportjai szen­vedtek itt. Az Andrássy út 60. rettegett fogalommá vált — noha akkor már Sztálin út volt a neve. A ház, mely sorsáról mit sem tehetett, így lett a törvénytelenség, az ön­kény, a zsarnokság, a forra­dalmi hit megcsúfolásának színhelye. Hogy mi történt ebben a házban annak idején, arról máig igen keveset tudunk. A túlélők, bármelyik oldalon álltak is. rabtartók vagy ra­bok voltak, igyekeznek elfe­lejteni, amit átéltek, aminek tanúi, részesei voltak. Vagy legalábbis nem beszélnek ró­la. Pedig ennek a háznak a múltja is tisztázásra várna. Közelmúltunk történelme va­lószínűleg nem ismerhető meg a maga tragikus mozzanatai­ban is e ház történetének is­merete nélkül. G osztonyi János drá­mája e megismerés felé tesz nagyon fontos lépést. Gya­korlatilag az első lépés ez, egy­általán nem csak az András­sy út 60-ról van szó itt. A dráma cselekménye ugyan itt játszódik, s főhőse, Rubányi Ervin, a nemzetközi munkás- mozgalomban is neves kom­munista itt szenvedi végig a testi és lelki gyötrelmeket va­lamiért, amit nem is tud iga- .zán, miféle vád —, de Gosz­tonyi kitágítja az épület fa. Iáit, és Rubányi sorsát úgy mondja el, hogy elkerülhetet­lenül a hírhedt koncepciós perekre kell gondolnunk. Nem, nem Rajk-per dráma ez; Rajk vagy bármely tár­sának neve el sem hangzik. De ahogyan Rubányit letar­tóztatják, bekísérik, vallat­ják, vallomástételre előkészí­tik, ahogyan az apparátus ke­zelésbe veszi, s ahogyan vé­gül is úgy törik meg, hogy az utolsó pillanatban, utolsó ere­jével mégis szembe tud sze­gülni a megsemmisítésére működtetett gépezettel, az példázat erejű. De, furcsa módon, o dráma gyöngéje ép­pen itt van, ebben a példá­zatosságban. Az egyén drá­mája erősebb színeket igé­nyelt volna. így sok mozza­nat túl általános marad. A téma tragikusabb és megrá- zóbb, mint a megirt dráma. Inkább csak jól megragadott figurák sorakoznak egymás mellett, s nem jön létre iga­zi, kemény konfliktus. Persze ne legyünk igazságtalanok: Gosztonyi János így is az úttörő szerepét vallatta. A Radnóti Színpad pedig fel­vállalta ezt a művet, melyet fogyatékosságaival együtt is meg kell nézni. Az idősebbek­nek, hogy ne feledjenek, a fiatalabbaknak, hogy tudják, mi is volt az Andrássy (Sztálin) út 60. Takács István Hét hétvége a romtemplomnál Amikor tavaly a Zsámbéki szombatok öt évének mérlegét próbáltuk megvonni Bicskei Gáborral és Mátyás Irénnel, úgy éreztem, fogytán a lelkesedésük, ami éveken át hajtotta őket. Most, bogy a hatodik évad kezdete előtt néhány nappal ismét találkoztunk, ez az érzés to­vább erősödött bennem. A lelkesedést, mintha szívós makacsság vál­totta volna föl. Nem túl meggyőzően igyekeznek megcáfolni, minden szavukból érződik, hogy valóban belefáradtak kicsit a filléres gon­dokba, az előadók tiszteletdíjára való alkudozásokba, a régi barátsá­gokra való hivatkozásokba. Ismerve őket, biztos vagyok benne, hogy mindezek ellenére, amikor ma este fölcsendül a játékok szignálja a romtemplomnál, elfelejtik a reménytelen pillanatokat, a fáradtságot, s elégedetten, a „mégis csak érdemes” érzésével tekintenek végig a széksorokat megtöltő publi­kumon. S így lesz ez mind a hét hétvégén. A program ezúttal is változatos és sokszínű, ta­lán méginkább az, mint ko­rábban. Mondhatnánk, jobban igyekszik kielégíteni egyfajta közanségigényt. Nem a szín­vonal feladásáról van szó, csupán arról, hogy kevesebb a veretes, történelmi ihletésű mű, több a humor, a szatíra, a zene és egy icipicit több a látványosság. Némiképp rossz néven is ve­szik a szervezők, amikor a program áttekintése után mindezt elmondom nekik. Til­takoznak, hogy bármi tudatos­ság lenne ebben. Nem volt más választásuk. S állítják, hogy a szombatok immár évek óta hűséges közönsége sem gyakorolt rájuk nyomást, hogy a könnyebb műfajok kerülje­nek előtérbe. Mit is kínálnak ebben az évadban a zsámbéki szom­batok? Lesz kabaréműfajú előadás — a komolyabb faj­tából (Stílusgyakorlatok, Deb­receni Csokonai Színház). Ugyancsak a humor a fő ele­me — zenével fűszerezve — a Nehéz Barbara című komé­diának (Videoton Színjátszó Csoport, június 18.). Ez a szombat egyébként teljes egé­szében a Fejér megyeieké: népművészek állítanak ki, bemutatkozik a Videoton fotó- művészeti köre, a gyerekeket a székesfehérvári Vörösmarty Színház szórakoztatja a Ma­nóbosszantó című előadással. A budai körzet csoportjainak is jut egy szombat (június 25.). Két zsámbéki keramikus — Kungl György és Zombori László — állít ki, föllép a pilisvörösvári nemzetiségi táncegyüttes. A biatorbágyi Prospero bábegyüttes a Két bors ökröcske című mesejáté­kot adja elő. Délután a kör­zet művészeti csoportjaié lesz a romtemplom melletti szín­pad. Este pedig Mrozek Emig­ránsok című darabját mutatja be a Budakörnyéki Stúdió Színpad. Említést érdemel még a kí­nálatból a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház előadása (július 2.). Ök ezúttal Grill­parzer darabját, a Szapphót hozták el Zsámbékra. Felnőt­teknek szóló mese a Holdbéli csónakos, amit a budapesti Tér Színház mutat be (július 9.), s hogy a néptánc kedve­lői se panaszkodhassanak, föl­lép (július 16.) a KISZ Köz­ponti Művészegyüttesének tánckara és rajkózenekara is. Nem tudunk itt fölsorolni minden kapcsolódó programot: kiállítást, hangversenyt, gyer­mekrendezvényt, de jut ezek­ből is bővén a szombatokra. Legalábbis eleinte. Mert bi­zony a végére mintha elfő-' gyott volna az ötlet vagy a kínálat. (A szervezők szerint az utóbbiról van szó.) Így, amig az első hétvégéken négy­öt program is várja a Zsám- békra látogatót, addig az utolsó előtti alkalommal (jú­lius 16.) már csak a veterán motorok versenye és a nép­táncműsor szerepel a kíná­latban. S az .utolsó szomba­ton, ami vasárnapra kerül át (július 24.), mindössze egy nemzetközi karatebemutatóra invitálják a közönséget. Végül is nincs miért fanya­lognunk az idei kínálaton. A programban szereplő előadá­sok és előadók garantálnak egy bizonyos színvonalat, s méltán számíthatnak sikerre. Amiből legalább annyit kívá­nok a szervezőknek, hogy makacsságuk még néhány esz­tendőre kitartson! M. Nagy Péter JÚNIUS 11. 10 óra: Kass János kiállítá­sa a művelődési házban. 15 óra: Árgyélus királyfi — a Hold Színház előadása gye­rekeknek (művelődési ház). 19 óra: A budaörsi Pro Mu* sica hangversenye (romtemp­lom). 21 óra: Stílusgyakorlat — Ka­baré Raymond Queneau műve alapján a Debreceni Csokonai Színház előadásában. Tehetségfejlesztő központ Vácott Cosinus, deriválás, négyzetgyök Érdemes lenne megvizsgál­ni, a legnevesebb budapesti gimnáziumokban hány olyan Pest megyei diák van, aki ki­váló matematikus. Tanulmá­nyi versenyeket nyernek, ér­tékes helyezéseket szereznek, öregbítve az alma mater hír­nevét, emelve rangját. Pedig élnek és dolgoznak megyénk­ben is kiváló pedagógusok, akik megtaníthatnák őket a számok világának minden rej­telmére ott helyben is. Hason­lóan vélekedhetett a megyei pedagógiai intézet, amikor el­határozta egy matematikai te­hetségfejlesztő központ létre­hozását. támogatását. Vezeté­sével Újvári Istvánt bízták meg. Visszaléptek — Tulajdonképpen már ré­gen érlelődött a gondolat. Vá­cott, a Lőwy Sándor Ipari Szakközépiskolában, ezelőtt három évvel a nyitott nap he­lyett matematikaversenyt hir­dettünk az általános iskolá­soknak. A siker fölülmúlta a várakozást, arra ösztönözve minket; az egyszeri alkalom­ból teremtsünk folyamatos, egyes részeiben szisztematiku­san összekapcsolódó rendszert. Ebben a szakkörben dolgoztuk ki az elméleti alapokat a to­vábblépéshez. Természetesen, az általános iskolásokat a jö­vőben is foglalkoztatjuk, de a tehetséggondozást kiterjesztjük a 14—18 évesekre is. — Hol tart a szervezés? — Elkészült két körlevél. Egyikben pedagóguskollégá­kat keresünk az órák megtar­tására, vezetésére. A másikban — amit csak később küldünk el — az igazgatókat kérjük, válasszák ki saját tanulóik közül azokat, akik ebben az oktatásban részt vehetnek. Te­rületünk egyelőre csak Észak- Ppst megyére korlátozódik. El­GARCÍA LORCA. Mindösz- sze harmincnyolc esztendős volt, amikor Franco falangis- táinak sortüze kioltotta éle­tét. A spanyol fasiszták egyik első áldozataként halt meg. A gyilkossággal a költő torkára akarták forrasztani az éneket. Valóban, azok a csodálatos szépségű andalúz népdalok, amelyek olyan szívbe rnarko- lóan szólaltak meg Lorca hangszerelésében, a nép vá­gyait hordozták, a szebb, a szabadabb emberi életbe ve­tett reményét fejezték ki. Akárcsak drámáinak lázadó asszonyai, akik a feudális tár­sadalom béklyóiból kívánnak szabadulni, hogy a sötétségből kilépve az élet napfényes tá­jaira kormányozzák sorsukat. Tragédiájukat azonban éppen az okozza, hogy életüket az adott körülmények eleve meg­Nemcsak Károly (Rubányi) és egyik vallató ja, Gattermann (Nagy Sándor Tamás). pecsételik, lázadásuk drámája a tehetetlenség bilincsében vergődve teljesedik ki. Kora ifjúságától kezdve tu­datosan készült arra, hogy népe költői szószólója legyen. A granadai egyetemen, miköz­ben jogot és filozófiát hallga­tott, sorra fedezte föl magá­nak az egyes művészeti ága­kat. Tanítványa lett a spa­nyolok Bartókjának, Manuel de Faiiának, ugyanakkor meg­ismerte a színpadot, később drámáinak egy részét maga rendezte. Közben vele szüle­tett rajzkéSzségét sem hanya­golta el. művei külön kötet­ben láttak napvilágot. Nemcsak szülőhelye népi hagyományaihoz kötődött, so­kat tanult a hagyományokból és a korabeli spanyol íróktól. A régiek közül elsősorban a nagy barokk költőfejedelem, Gongora lenyűgöző képi vilá­ga bűvölte el, az újabbak kö­zül pedig Machadót a kifeje­zés tökéletességéért, Jiménezt a világ jelenségei iránti érzé­kenységéért zárta a szívébe. Federico García Lorca — aki a rádióban a hét költője volt — a Cigányrománcok, a Torreádorsirató és annyi más szépséges vers szerzője mint drámaíró, a színpadon sem ta­gadta meg költői mivoltát. Azt vallotta, hogy a dráma a könyvből kilépő és emberivé váló költészet. Emberivé vál­va beszél, kiabál, sír és két­ségbeesik. A színpadi alakok a drámában a költészet ruhá­jában kall hogy megjelenje­nek, de úgy, hogy csontjukat és a vérüket is látni lehessen. Megjárta Amerikát is. Az ott tapasztalt társadalmi el­lentmondások szürrealista lá­tomásokra ragadták. Költésze­te a kifejezés új útjait keres­te és bár ez időben született a nép érzelmeire hangszerelt négyrészes nagy verse, az Ignatio Mejias torreádor sira- tója, művészi önkifejezésének ezután haláláig a színpad adott teret. A Primo de Rivera dikta­túráját felváltó köztársaság viszonyai között egyetemi színtársulatával, a La Barra- cával járta az országot, felke­resve a legistenhátamegettibb falvakat is. Műsorrendjén a spanyol dráma legszebb da­rabjai mellett saját alkotása, a Csodálatos vargáné is sze­repelt. Ez időben veti papírra nagy drámáit, a Vérnászt, a Yermát, a Dona Rositát és utoljára a Bernarda Álba há­zát. MINISZTERI SZEMLE. Ma­róthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter háromnapos szemlét tartott a Bős—Nagymaros vízlépcső- rendszer építési területén. Kí­séretében volt a rádió munka­társa, Havas Henrik is. Út­jukra visszatekintve néhány jellegzetes képet villantott fel az egész szemle légkörének ér­zékeltetésére. Sok szó esett arról — mint ahogy a Pest Megyei Hírlap is megírta —, hogy a múlt em­lékeit meg kell menteni. Ki­emelt feladat a szentkirályi terület védelme. Mivel a ri­porter igyekezett a közvéle­ményben meglévő ellentmon­dásokat tolmácsolni, olykor parázs vita is kerekedett. Így elsősorban Pilismaróton, ahol egy jelentős nagyságú terüle­tet feltöltenek és sok házat kell kisajátítani. Szombathelyi Ervin képzetesünk szerint kétheten­ként, kedden délután találkoz­nának a diákok, itt, Vácott. Elméleti oktatás, illetve példa- megoldás után a tesztlapok na­gyobb részét otthoni munká­val kellene feldolgozni. Várha­tóan tizenöt-húsz tanuló alkot évfolyamonként egy csoportot. Vigaszágon — Nem okoz sértődést, ha valaki úgy érzi, öt igaztalanul mellőzték? — Szerintem erre nem ke­rülhet sor. Hosszú évek óta is­merjük egymást, tudjuk, ki mire képes. A mindenki által elismerten legjobb oktatókat szeretném megnyerni az ügy­nek. — Felmenő rendszerben ok­tatnak, vagy a későbbiekben is az intézményvezetők jelölik minden évfolyamra a tanuló­kat? — Természetesen az lenne jó, ha minél kisebb lenne a lemorzsolódás, vagyis elsőtől negyedikig végigvinnénk a jelentkezőket. Hangsúlyozzuk is: alaposan rostáljanak a vá­logatásnál, ne vegyék el a helyet a kitartóbb, rátermet­tebb diákok elől. Ettől függet­lenül, mindig biztosítunk részvételi lehetőséget verse­nyeken kiválóan szereplőknek, és lesz egy vigaszág is. A fel­adatokat bárki megoldhatja, és amennyiben rendszeresen jó eredményt ér el, meghívjuk magunk közé. Egyébként szá­mos más területtel ellentét­ben, a matematikai tehetség már korán mérhető, felfedez­hető. Elképzelhető, hogy az ál­talános iskolában nem volt va­lakinek megfelelő tanára, ezért csak később érik be, de akkor is legkésőbb az első középisko­lai év végére. Szándékosan több részből áll a vizsgála­tunk. Először a kreativitást mérjük, majd az általános in­telligenciát. Tapasztalataim szerint az előbbiben gyakran minket — felnőtteket, tanáro­kat — is lepipálnak a gyere­kek. Ez egyáltalán nem baj, sőt, ezt kellene minél jobban támogatni. Sokoldalúság — A diákok számára is ko­moly igénybevétel ez a képzés. Nem félnek, hogy mástól von­nak el időt s így egysíkúak lesznek? — Egyáltalán nem egyolda­lú gyerekekről van szó. Sokan közülük nem is matematikusok lesznek hanem mérnökök, or­vosok, vagy éppen irodalmá­rok, újságírók. Volt tanítvá­nyaim egyike a piarista gim­náziumban tanul jelenleg, ki­tűnő minden jegye. Még kivá­ló sportolók is akadnak közöt­tük, vagyis az említett veszély nem fenyeget. Szabó Z. Levente

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom