Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-11 / 139. szám

1988. JÜNTIUS 11., SZOMBAT Titian 3 A magyar munkásmozgalom történelmi dátuma Fejezze ki a nemzet érdekeit A Magyar Kommunista Párt és a Magyar Szociáldemok­rata Párt egyesülésének 40. évfordulója alkalmából politikai gyűlést rendeztek pénteken a fővárosban, a XIII. kerületi pártbizottságon. Az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP elnöke, Lukács János, a Politikai Bizottság tag­ja, a Központi Bizottság titkára, Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja és Sarlós István, az Országgyűlés elnöke. A két munkáspárt egyesülésének 40. évfordulójára emlékez­tek tegnap Megnyitójában Jassó Mi­hály, a budapesti pártbizott­ság titkára emlékeztetett ar­ra, hogy 1948. június 12-én jött létre — a magyar törté­nelem során másodízben, s immár véglegesen — o mun­kásosztály egységes pártja. Ezt követően Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára tartott ünnepi beszédet. Történelmi áttekin­tést adott a két párt egye­sülésének előzményeiről. Majd kifejtette: a munkásegység létrejötte, a két munkáspárt egyesülése történelmi erejű politikai lépés volt. Azt a po­litikai célt fogalmazta meg, hogy az új párt egységes munkáspárt legyen a tudomá­nyos szocializmus eszmei alap­ján, a szocialista társadalom felépítése érdekében. Az egyesülés megteremtette annak lehetőségét, hogy az évszázados hagyományokkal, intézményekkel, politizálási tapasztalattal rendelkező szo­ciáldemokrata párt és az új politikai helyzetben hamar magára találó, a legnagyobb baloldali párttá váló, dina­mikus kommunista párt olyan egységes, ütőképes politikai erőt hívjon életre, amely a nemzet gyors társadalmi, er­kölcsi felemelkedését szolgál­ja. Az új párt programja a népszuverenitáson alapuló de­mokratikus parlamentarizmus­ból indult ki, hangsúlyozta a demokratikus szabadságjogok biztosítását, a közigazgatás né­pi jellegét és az önkormány­zatok megerősítésének szük­ségességét. A program gazda­sággal foglalkozó része szem­befordult az egyenlősdivel és követelte a szakképzett mun­ka nagyobb anyagi és társa­dalmi megbecsülését. Világo­san rögzítette, hogy a kispol­gárságnak mind falun, mind a városban szerepet ad a jövő politikájában és gazdaságában. Egyidejűleg erősíteni kívánta a szövetkezeti tulajdont és hangsúlyozta az állami nagy­ipar elsődlegességét. Megfo­galmazta a forradalmi mun­kásmozgalom szociálpolitikai követeléseit is — emelte ki Berecz János. Az egyesülést követően azonban a Rákosi-féle párt­vezetés mindinkább letért a programban megfogalmazott útról és elvektől, céloktól. A továbbiakban arról szólt, hogy a munkásegységben rej­lő lehetőségek, mindenekelőtt pedig az 1956 utáni fejlődé­sünk eredményei egyértel­műen igazolják: a munkás­párt politikája — ha az va­lóban következetesen képvi­seli az osztály törekvéseit — egyben kifejezi a nemzet alap­vető érdekeit is. Ám az is tör­ténelmi tapasztalatunk, hogy ha az osztálypárt nem ké­Nitikai plakátok a Műcsarnokban Nekünk kell válaszolni pes a haladó erők összefogá­sára, ha csak korlátozottan érvényesíti a nemzeti érde­keket, akkor a munkásembe­rek érdekeinek érvényesülése is súlyos csorbát szenved. Az osztálypárt csak akkor lehet nemzeti politikát megvalósító párt, ha nem sajátítja ki a ki­zárólagosság elve alapján a politikaformálás jogát, hanem teret ad mindazon haladó, de­mokratikus erőknek, amelyek tudatosan részt kívánnak vál­lalni hazánk szocialista jövő­jének alakításában. Épp ezért a Magyar Szocia­lista Munkáspártnak az átfo­gó, határozott, következetes reformprogramját át kell sző­nie a magyar munkásmozga­lom legjobb hagyományaival és a századvég eszmei, politi­kai követelményeivel; a de­mokratikus politikai magatar­tás, a részvétel, a beleszólás jogának eszméjével és gya­korlatával. Az ünnepség szónoka kitért arra, hogy a reformeszmének ma kedvezőek a nemzetközi feltételei. Ma, amikor politikai intézményrendszerünk re­formjának megvalósítása köz­vetlen teendőnk — mondotta a továbbiakban az előadó —, kötelességünk az elődök ne­mes hagyományaira is gon­dolva felmérni: milyen vál­toztatásokra, fordulatra, meg­újulásra van szükség a párt társadalmi magatartásában, stílusában. Nem egyszerűen a mai politikai mechanizmus korszerűsítésére van szükség, hanem a fő vonalaiban az 1950-es években kialakult po­litikai rendszer belső felépí­tésére és működésének átfogó megújítására — hangsúlyozta Berecz János. Hozzátette: a politikai pluralizmus a szocia­lista fejlődés jelenlegi szaka­szában a néphatalom érvénye­sülésének és gyakorlatának előfeltétele és eszköze. Ma elodázhatatlan felada­tunk a politikai berendezkedés fejlesztése. Ennek iránya a párt vezető szerepére épülő, törvénybe foglalt, munkameg­osztáson nyugvó, több döntési centrumú, az önszerveződési lehetőségeket a döntési rend­szerben is elismerő politikai struktúra kiépítése. Mai viszo­nyaink között a politikai rend­szerben négy alapvető, önálló döntési centrum működhet: az elvi-politikai irányító párt, a parlament, a kormányzat és a bírói jogalkalmazás. A néphatalom megtestesí­tésének és érvényesítésének nem pótolható intézményei a különböző érdekek kifejezésé­re és képviseletére létrejött és létrejövő társadalmi szerveze­tek és az állampolgári kezde­ményezések. A szocializmus talaján jelentkező valameny- nyi érdektörekvés számára al­kotmányos garanciát kell te­remteni, hogy hatékony formát ölthessenek. Tegnap délután nyílt meg a Műcsarnokban Sós László és Kemény Éva 2000?! című po­litikai plakátkiállítása. Berecz János, az MSZMP KB titkára, a Politikai Bizott­ság tagja megnyitójában hang­súlyozta, hogy a So—Ky monog­ram már régen közismert, egyes alkotásaik szorosan hoz­zátartoznak az utca megszo­kott, mindennapi képéhez. Ügy ismerjük őket, mint az alkalmazott grafika kiváló művelőit, akik hatékonyan tudják támogatni egy-egy ter­mék létét. Nem véletlen, hogy az Egyesült Izzó annak idején arany jelvénnyel tüntette ki munkásságukat. Ám most nem megrendelés­re készítették itt látható alko­tásaikat, hanem társadalmi meggyőződéstől, művészi am­bíciótól hajtva. Minden egyes emberhez, ezáltal az emberi­séghez szólnak. A plakátmű­vészet jellemzőjével: bonyolult dolgokról egyszerűen, közért­hetően nyilatkozva. Ezeknek a fotó és a grafika összekapcso­lásával született műveknek mindig az ember, az emberi kapcsolatok állnak középpont­jában. Korunk alapvető társa­dalmi és politikai problémái néznek velünk farkasszemet. A környezetszennyezés, a túlné­pesedés, a kirívóan egyenetlen gazdasági fejlődés. A néhány soros magyarázó szövegek a pusztító erőkre figyelmeztet­nek mindannyiunkat. Az élet­ben maradás esélyét, a kive­zető utat magunknak kell meg­keresnünk. A kiállítás július 10-ig tart nyitva. Remélhetőleg sokan megtekintik. A politikai intézményrend­szer reformja csak akkor lehet eredményes, ha demokratikus, a reformcélok megfogalmazá­sában a szocializmusért jelent­kező haladó törekvések érdemi alakító szerephez jutnak, s ez­által a reform társadalmilag is elfogadottá válik — mond­ta végezetül Berecz János. Az ünnepi gyűlés az Inter- nacionálé hangjaival ért vé­get. Sz. Z. L. Már a megnyitás perceiben sok volt az érdeklődő Oldódóban már a bizalmatlanság Beszélgetés Horváth Józseffel, az MSZMP KB tagjával H árom hete ért véget az MSZMP országos értekezlete. Az ott történtek és elha­tározónak mindennapi beszédtémák. Az eszmecseréken azonban egyre inkább a teendők kerülnek előtérbe, amelyek konkrét kimunkálásában meghatározó szerepe lesz az újonnan választott országos párttestületeknek. Sorozatunkban e testületek Pest megyei tagjaival beszélgetünk a tanácskozásról, az előzményekről és arról, hogyan gondolkodunk az előttünk álló feladatokról. Elsőként Horváth József, a Csepel Autógyár szerelő csoportvezetője volt a szerkesztőség vendége, akit a párt­értekezleten — immár harmadszor — ismét megválasztottak a Központi Bizottság tagjának. * * • 9 Milyen előzetes elképzelésekkel in­dult el az országos pártértekezletre és vé­gül is mennyiben felelt meg a tanácsko­zás a várakozásainak? — Véleményem szerint a KB helyesen döntött akkor, amikor elhatározta, hogy az egyébként is szokásos félidei értékelést nem a megszokott formában, saját testületi ülé­sén végzi el, hanem a pártértekezlet jóval szélesebb fórumán. Természetesen bennem is sok volt a kérdőjel: meg tud-e felelni a pártértekezlet a kitűzött feladatoknak, mi­lyen mértékig képes elvégezni a XIII. kong­resszus óta eltelt időszak elemzését és meg­határozni a szükségesnek bizonyult pálya- módosítás irányát. A tanácskozás képes volt erre. Én azért is különösen jól éreztem ma­gam rajta, mert a vita igen nyílt, őszinte és felelősségteljes volt, nem következett be az, amitől egy kicsit tartottam, a megnyilvánu­lások nem voltak szélsőségesek, de elkerül­ték a hozzászólók az udvariassági tisztelet­köröket is. 0 Személy szerint az ön számára mi volt a pártértekezlet legfontosabb mon­dandója? — Döntőnek tartom, hogy az értekezlet mindenekelőtt a politikai intézményrendszer átalakítására konoentrált, hiszen itt a teen­dőket — tudtuk a megelőző viták alapján is — már nem lehetett tovább halogatni. Ezen belül különösen fontosnak tartom a párt bel­ső életének fejlesztésére vonatkozó irányok kijelölését, hiszen az államélet vagy gazda­sági élet egyébként szintén sok vonatkozás­ban korszerűsítésre szoruló demokratizmu­sához és hatékonyságához képest is volt itt még bizonyos elmaradás. Q Munkahelyén, a gyárban milyen han­gulatot érzett a tanácskozást megelőző időszakban és hogyan fogadták ott mun­katársai a megszületett döntéseket? — Óriási várakozás volt, és ez az óriási jelző nem túlzó, hiszen a társadalmi feszült­ségeket mindenki érezte saját bőrén, élet­színvonalán, terhelésén. Vállalatunk is küsz­ködik nehézségekkel; a dolgozók azt vár­ták, hogy a fórum úgy végzi el a munkáját, hogy az visszahasson vállalatunk működési feltételeire és az egyes emberek életviszo­nyaira is. Különösen a felelősség kérdése ve­tődött fel, az igény annak tisztázására, hogy miért és hogyan kerültünk ilyen nehéz helyzetbe. És várták az ezzel összefüggő személyi konzekvenciák levonását is A párt­értekezlet után másnap reggel kérdések özö­nével fogadtak a munkatársaim: mi hogyan történt. 0 Például miről kérdezték? — Hát arról, hogy miért húzódott el a vá­lasztás, illetve az eredmények bejelentése, amit a tv előtt ülve vártak, vagy hogy mi­lyen módon is zajlott a jelölés és így tovább. 0 önnek gratuláltak-e az újraválasz­tásához? — Igen, munkatársaim örömmel vették tudomásul, hogy a pártértekezlet bizalmat szavazott nekem. 0 Azért is kérdezem, mert ön már a XII. kongresszus óta KB-tag, és ha nem is töltött be irányító funkciót a testület­ben, bizonyára sokszor kérdezgették kör­nyezetében, „mi lesz már, miért nem csi­náltok valamit, hogy jobb legyen?” — Persze ... • Közvetlenül a pártértekezlet előtt nem vetették fel, hogy ön is felelős a ki­alakult helyzetért, gondokért? — Személy szerint az én felelősségemet nem fogalmazták meg, de azt mondogatták, hogy ti ott a KB-ban felelősek vagytok. Egyébként ezt természetesnek tartom, sem­mi rosszindulat nincs benne, sőt inkább azt gondolom, hogy bizohy ennek a kijelentés­nek van igazságtartalma. Hiszen egypárt- rendszerben a vezető párttestület kell hogy felelősséget viseljen. 0 Felelősségről persze csak akkor be­szélhetünk, ha van cselekvési szabadság, választási lehetőség. Nyilván sokszor fel­vetődött önben is, mit csinálhatott volna másképpen, a testület tagjaként. Ez persze most már főként a jövő szempontjából fontos. — A KB munkarendje világosan rögzíti a testületi tagok jogait és kötelességeit. Lehe­tőségük és egyben feladatuk területi testüle­ti üléseken részt venni és ott a KB vélemé­nyét képviselni, és persze tapasztalatokat, információkat, javaslatokat gyűjteni, amiket viszont a döntés-előkészítő munkában már az országos párttestületben képviselni tud­nak. Persze mindehhez az is kell, hogy a Központi Bizottság tagjait mindenki komo­lyan vegye és a testületi tagokat ne protokol­láris tisztségviselőként, hanem valódi dön­téshozóként kezeljék, és ehhez a végrehajtó szervek és az apparátusok megfelelő lehető­ségeket biztosítsanak, segítséget nyújtsanak. 0 Hogyan alakult a kapcsolata a Cse­pel Autógyár pártszervezetével, illetve a Pest megyei pártbizottsággal? — Számomra világos, központi bizottsági munkám egyik alapvető feltétele, hogy a környezetemből gyűjtött információk alap­ján közelítsem meg a dolgokat és ezekből szűrjem ki azokat az észrevételeket, amelye­ket visszacsatolok a KB számára. Ä gyári élet és a megyével tartott kapcsolat ebből a szempontból is nélkülözhetetlen. Ami a me­gyei pártbizottságot illeti, úgy érzem, a kon­taktus nem olyan élénk, mint amilyen lehetne. A legutóbbi megyei pb-ülésen el is mondtam, szívesen vállalnék több érdemi feladatot, és azt is szeretném, ha több kérdésben számí­tanának a véleményemre. A vállalatnál ben­ne vagyok a pártbizottságban, a végrehajtó bizottságban, az alapszervezetek is örökké hívnak előadásokat, tájékoztatókat tartani. Ha akarnám sem kerülhetném ki a közvet­len kapcsolattartást, benne vagyok a párt­élet sűrűjében. De azért itt is vannak ért­hetetlen dolgok, például, a nyolc év alatt csak egyszer kértek meg arra, hogy a válla­lati pb-nek közvetlenül én adjak tájékozta­tást a KB üléséről. Általában az a helyzet, hogy inkább a vállalati párttitkár tartja — a megyétől kapott információk alapján — a tájékoztatót, legfeljebb a kiegészítésre kér­nek en gem.., 0 Ezt elég kárhoztatóan mondja... — Szeretek őszintén és világosan fogal­mazni. Erről sem mondhatok mást, mint amit gondolok, hogy bizonyos formák a tar­talom, a hatékonyság elé tolakodnak. És ez szorosan összefügg a pártdemokrácia kér­désével is. Szerintem fejlődésünk létkérdése, ki tud-e alakulni egy kevesebb formális kö­töttséggel bíró, mozgalmi jellegű, igazán de­mokratikus pártélet. Hadd utaljak ezzel kap­csolatban egy másik veszélyes jelenségre is: miért vagyunk mi magunk is idegesek egy- egy élesebb kritika elhangzásakor a testületi üléseken? Miért érik rögtön támadások a bírálókat, ahelyett, hogy azt figyelnék, mit mondanak? Miért nem tudjuk már megszok­ni, hogy bennünket is bírálhatnak és nekünk is kötelességünk bírálni a gyengeségeket? Bizony nem ritka eset, hogy ha egy gyűlésen valamelyik felszólaló nyíltan bírálni kezd, azt tapasztaljuk, hogy az elnökségben ülők idegesek lesznek, és azonnal kontrázni igye­keznek. Pedig a nyílt bírálat és önbírálat az előrehaladás feltétele. Az őszinteséghez, a nyíltsághoz elengedhetetlen a fogadókészség; az ugyanis nem visz előre, hogy felülről le­felé nyíltak lehetünk, beolvashatunk, alulról felfelé viszont rögtön idegesítő a bírálat és rosszindulatot vagy sandaságot feltételezünk hallatán. Fontos, hogy semmiképpen se le­hessen megbélyegezni azt, aki nyílt és őszin­te, nem rejti véka alá a véleményét, és az, hogy ne legyen gazdasági vagy politikai funkcióban olyan ember, aki nem tudja el­viselni, ha bírálják... • Egy befejező kérdés: Ha jól tudom, még ebben a hónapban összeül a Köz­ponti Bizottság és összeállítja azoknak a feladatoknak a sorát — egyfajta munka- programként —, amelyeket el kell végez­ni a XIV. kongresszusig, a pártértekezle­ten elfogadott állásfoglalás szellemében, ön szerint, melyek azok a legfontosabb feladatok, amelyeknek ebbe a feladatterv­be feltételenül be kell kerülniük? — Azt szeretném, ha hozzákezdenénk mindahhoz, amiben a mielőbbi cselekvés nem igényel hosszadalmas, mély elemzést. Például tisztázni kell a KB és a Politikai Bizottság szerepét — ezt világosan meg le­het is fogalmazni és ennek szellemében dolgozni. Ugyancsak nem igényel tudomá­nyos kutatásokat a pártélet nyilvánosságá­nak nagymértékű bővítése, beleértve a köz­ponti testületek üléseiről szóló, a vitákban kifejtett véleményeket akár személyre szó­lóan is ismertető tájékoztatást, legalább is a párt információs csatornáin keresztül, szó­ban vagy írásban, de mindenképpen intéz­ményes formában. Mindezek azért is fonto­sak, mert közvetlenül is hozzájárulhatnak a bizalom helyreállításához és megszilárdításá­hoz, aminek égető szükségessége a pártérte­kezleten is megfogalmazódott. — Ügy érzem, hogy a bizalmi válság, ami bizony érzékelhető volt a pártértekezlet előtt, most már oldódóban van. Nagyobb a biza­lom a párttagok és a pártonkívüli közvéle­mény részéről egyaránt. Ha jól tudjuk meg­ragadni és tartani az irányt, akkor ez most adhat annyi energiát, hogy előre jussunk. 0 Köszönöm a beszélgetést. Bárd András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom