Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-11 / 139. szám
r VÁLTOZÓ K erülve rögtön a félreértést, leírjuk: a címen ugyan lehet meditálni, vajon főnévként értendő-e, azaz a függvény azon mennyiségeként, amely változó értékeket vehet fel, avagy melléknévként (sőt, melléknévi igenévként), a hírlapíró azonban úgy véli, mindkét eset lehetséges. S még inkább fontosnak tart valami mást, nevezetesen, hogy legyen bár a változó főnév vagy melléknév (s főnévként is melyik? a függő, a független változója a függvénynek?), fogalmi osztályozásnál sokkal előbbre áll a magvarázat megkeresése arra, hogy ha változó, akkor mitől, miféle hatásokra alakul át, olvaszt magába új tartalmakat? Megalakulása, megválasztása első pillanatától kérdések és_ kétségek gyújtópontjában áll az Alkotmány- jogi Tanács. Voltak, akik azt firtatták, mi szükség egyáltalán egy újabb testületre. Mások elégedetlenkedtek, mert középutas megoldásnak tartották, mondván, nem tanácsra, hanem bíróságra van szükség, hiszen a remélhetően erősödő demokrácia ez utóbbit teszi elkerülhetetlenné. A vélemények egy harmadik csoportjának hangoztató: nem értették, ha már van tanács, akkor ahhoz miért nem fordulhatnak szervezetek és személyek, miért csupán az előbbiek, s az utóbbiak miért nem?! Mindhárom nézettel találkozhattunk a megyét járva, s nagy merészség lenne bármelyik mellett is, mint többségi vélemény mellett megállni, s azt mondani, ez a helyes, ez az igaz. Talán furcsán hat első olvasásra az állítás, de mind a három nézetben van igazság. Hiszen igaz, minek egy újabb testület, ha nem juthat számára érdemi szerep, ha már létrehozása pillanatában egyszerre tükre az akarunk is valamit, nem is akarunk magatartásnak. az elszánásnak és az óvatoskodásnak. Az alkotmánybíróság létrehozásának sürgetői sem fantaszták. Valós társadalmi igény mutatkozik rá, amint a közigazgatási bíróságokra úgyszintén. S jogos azoknak a kritikája is, akik azon akadtak fenn, hogy ha már létrehozunk valamit, akkor az miért nem kap széles körű felhatalmazást miért bástyázzák körül korlátozásokkal, tiltásokkal, az állampolgár számára megközelíthetetlenül. * Ezek a vélemények ugyan léteztek, de hangot nem nagyon kaptak, s ahol mégis, ott megtörténhetett (és megtörtént ismétlődően, például a városkörzeti tanácskozásokon), hogy az okvetetlenkedő címkéje került a kérdezőre-töprengőre, s még jó, ha csak az... Növelte a bizonytalanságok, a kétkedések halmát a tanácsnak magának a tevékenysége is. Szinte titokban tette, amit tett, a nyilvánosság már-már el is feledhette, létezik egy ilyen testület. Az érdeklődők, a többet tudni akarók, nyers, már-már goromba elutasításban részesültek, mintha nem lenne semmi közük hozzá, mit tesz, mit nem tesz a tanács, mi történik legfőbb alaptörvényünk sérthetetlensége érdekében. A titokzatoskodás, a nyilvánosság már-már teljes kizárása, az állampolgár személyének és kíváncsiságának tökéletes kirekesztése nem használt az Alkotmányjogi Tanácsnak. A gyakorlat azokat látszott igazolni, akik azt állították, pusztán a forma kedvéért kapott az Országgyűlés a tanács megválasztására javaslatot, s nem azért, mert bárki is komolyan gondolta az addigi gyakorlat megváltoztatását. Vannak jelei annak, hogy mostanában nemcsak a változók, hanem úgy látszik, maguk a függvények is változnak... Mi másra gondolhatunk ugyanis akkor, amikor maga a tanács ismeri el, hogy az arra jogosultak közül kevesen és kevés esetben fordultak hozzájuk?! Mi több, az Alkotmányjogi Tanács elnöke (újabban) úgy vélekedik, hogy indokolt tágítani az indítványozásra jogosultak körét, s keresni kell annak lehetőségét is, az állampolgárok egyéni jelzései miként juthatnak el e fórumhoz... Igen, itt már nem a régi függvényről, hanem egy újról van szó! Örömünkre. Elégedettségünkre. Mitől lett egyszeriben változó az, ami eddig nem sok hajlandóságot mutatott a változásra?! Mivel magyarázható a merev elutasítás engedékenységgé lágyulása? Miként lett a mi-ezt-jobban-tudjukból belátása annak, hogy végső soron nem másnak, hanem az állampolgárnak a lehetősége, és joga dönteni róla, mit és miként akar, akaratának érvényesítéséhez milyen formákat tart jónak és így tovább ... ?! Milyen kezekben miféle varázspálcák emelkedtek fel? Nincsenek varázspálcák. Vannak azonban kemény és hosszú küzdelmek, amiknek egyik, korántsem döntő, de nem is mellékes terepe az alaptörvény betartásának és betartatásának közvetlen társadalmi ellenőrzése, az ellenőrzés jogi garanciáinak a megteremtése. Ez is része volt a kemény és hosszú küzdelemnek, ami valójában a lépni, a maradni, ha lépni, akkor miként és merre kérdéskörei körül zajlott. Szó sincsen arról, mintha ez a küzdelem véglegesen .eldőlt volna. Nincsenek végleges csatanyerések, mert a változó világ a csatákat, a csatázókat és a csatatereket egyaránt újratermeli; ez a haladásnak törvényszerű kísérője. Mégis, talán túlságosan is lassan, tétován jutottunk el addig, hogy ne látszódjon adagolható kegynek az, ami jog, azaz hogy ne az Alkotmányjogi Tanács vagy annak tagja) mondja meg, mi a lehetséges és mi a nem lehetséges tevékenysége hogyanjának alakításánál, hanem ezt az állampolgár, adott esetben a választott képviselője szabja meg, foglalja határozatba, s kötelezze annak betartására a megtisztelteket, a tanács tagjait. Az egyetlen lehetséges sorrendet vázoltuk fel ezzel. Ami akkor is igaz, ha eddig egészen más sorrend érvényesült. Az eddig érvényesített sorrend azonban létezésével nem cáfolta képtelenségét, csak éppen illusztrálta: a lehetetlen is lehetséges, ha nem működnek, ha nem jól működnek a politikai intézményrendszer mechanizmusai, avagy létre sem hozták ezeket a mechanizmusokat ... B itránvt kavart még esztendeje is az, amit ma így olvashatunk a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének állásfoglalásában: „A társadalmi, politikai fejlődés szükségessé teszi az alkotmány felülvizsgálatát.” S kézenfekvő, ha maga az alaptörvény rászorul erre, akkor mennyire indokolt ennek az alaptörvénynek a holdudvarát szemügyre venni. Benne az alkotmánybíróság intézményrendszerének esetleges szükségességét. a már létező Alkotmányjogi Tanács megfog- hatóan létezővé tételét mindazt, ami nem pusztán elhitetni akarja az állampolgárral, hogy rendszerének ő a legfőbb parancsnoklója. hanem napról-napra és minden szükséges ügyben tényekkel bizonyítja ezt. Mészáros Ottó V ______________________________________________J X XXII. ÉVFOLYAM, 139. SZÄM Ára: 2,20 forint 198#. MA Radzsiv Gandhi Budapestre érkezett ' Kormányfői tárgyalások kezdődtek Harmadszor is Vác a házigazda A csúcstalálkozó jótékony hatása (2 OLDAL) Oldódóban már a bizalmatlanság (3. OLDAL) Az érvek refrénje: pénz, pénz... (4. OLDAL) Megfogni a megfoghatatlant ? (4—5. OLDAL) Cosinus, deriválás, négyzetgyök (6. OLDAL) Hét hétvége a romtemplomnál (6. OLDAL) Külön taps a pótkapusnak (11. OLDAL) Kötelező szűrővizsgálat (12. OLDAL) (Folytatás, a 2. oldalon.) Ennél kellemesebb szereplést kívánni sem lehet a táblánál: Kovács Sebestyén Erzsébet, az Erdligeti 9, Számú Általános. Iskola diákja tegnap a vakáció betűit kerekíthette a krétával. Magasra repüllek a táskák a nagy igyekezettől a nagykátai Váci Mihály Általános Iskola nebulóinak a kezéből is, miután megszólalt a csengő. Az utolsó csengetés... Jelére 1 millió 300 ezer általános és csaknem 240 ezer középiskolás diák indul a szünidei kalandok felé, hogy kiszakítsa a maga részét a nyárból, erőt gyűjtsön a kővetkező tanévre. Akadnak azonban, akik végérvényesen búcsúznak tanáraiktól, iskoláiktól: tegnap elballagtak a nyolcadikosok... és akadnak olyanok is, akikre még most is erőpróbák várnak. A napokban kezdődött és a június 22- ig tartó szóbeli érettségi vizsgákon adnak számot a négy év alatt szerzett ismereteikről. A továbbtanulni szándékozók június 23— 24-én tesznek központi írásbeli felvételi vizsgát, a szóbeli felvételik június 30-tól kezdődnek. Azután ők is élvezhetik a megérdemelt vakációt. Talán ezekben a percekben ünneprontásnak tűnik, mégis tény, hogy máris kitűzték a következő tanév első tanítási napját, amely ezúttal szeptember 1-jére esik. Hazánk minden részéből jelentkeztek arra a heg^iűduó- találkozóra, amelyet harmadízben rendeznek meg Vácon. Harminchét zeneiskolából s hat szakközépiskolából hatvanhét, illetve tizenhárom páros kezdi meg ma a kétnapos „baráti muzsikálást”. Megyénkből — a helyieken kívül —■ abonyi, ceglédi, érdi, gödöllői, szentendrei, nagykőrösi, monori növendékek is érkeztek a városba. Természetesen a III. országos Bartók Béla hegedűduó- találkozón a világhírű muzsikus negyvennégy, két hegedűre írt opuszából kettőt meg kellett tanulniuk a résztvevőknek. Ám szabadon választott művek előadására is sor kerül. Ma délben 1 órakor Varsányi Lászlóné, a Pest Megyei Tanács megyei zeneiskolai főelőadója tart megnyitóbeszédet. A találkozó holnap fél kilenckor folytatódik. Kádár János találkozott az indiai miniszterelnökkel Ünnepélyes fogadtatás a Parlament előtt 5! Grósz Károlynak, a Ma- ^ gyár Szocialista Munkás- ^ párt főtitkárának, a Minisz- ^ tertanács elnökének és Ká- ^ dár Jánosnak, az MSZMP ^ elnökének meghívására í pénteken hivatalos, baráti ^ látogatásra hazánkba érke- ^ zett Radzsiv Gandhi, az In- ^ diai Köztársaság miniszter- ^ elnöke. A kormányfőt ma- ^ gyarországi útjára elkísér- <2 te felesége, Sonia Gandhi. A magas rangú vendéget és kíséretének tagjait Grósz Károly üdvözölte a Ferihegyi repülőtéren, majd a Kossuth Lajos térre hajtattak, ahol államfőnek kijáró tiszteletadással fogadták a magas rangú vendégeket. Az indiai személyiségeket Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Péter János, az Országgyűlés alelnöke, Marjai József miniszterelnök-helyettes, kereskedelmi miniszter, Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter, Urbán Lajos közlekedési miniszter, lványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke, Madarasi Attila pénzügyminisztériumi államtitkár, Raft Miklós államtitkár, a Minisztertanács Hivatalának vezetője és Bányász Rezső kormányszóvivő fogadta a Parlament előtt. Majd Grósz Károly és Radzsiv Gandhi vezetésével megkezdődtek a hivatalos magyar—indiai plenáris tárgyalások a Parlamentben. A megbeszélésekről Bányász Rezső kormányszóvivő adott tájékoztatást. Elmondta, hogy a tárgyalópartnerek szívélyes, baráti szellemben nagyon élénk eszmecserét folytattak. A kétórás beható tapasztalat- cserén mindenekelőtt a nemzetközi élet fejleményei kerültek napirendre. Bevezetőben Grósz Károly méltatta annak jelentőségét, hogy a felejthetetlen emlékű Indira Gandhi után most fia, Radzsiv Gandhi személyében a második indiai miniszterelnököt üdvözölhetjük hazánkban. Magyarország — mondotta — mindig is nagy figyelmet fordított a fejlődő országokkal, köztük Indiával fenntartott kapcsolatok fejlesztésére. Radzsiv Gandhi megköszönte a magyar népnek és kormányának a baráti meghívást, a szívélyes fogadtatást, majd leszerelési kérdésekről szólt. A rendelkezésre álló idő rövidsége miatt a két kormányfő úgy határozott, hogy a magyar és az indiai tárgyalóküldöttség holnap ismét asztalhoz ül, hogy megvitassa a kétoldalú politikai, gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatokat. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke pénteken délután a Központi Bizottság székházában találkozott Radzsiv Gandhival, valamint a kíséretében levő indiai politikusokkal. A beszélgetésen véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdéséről, különös tekintettél az európai és az ázsiai térség problémáira. A hivatalos magyar—Indiai plenáris tárgyalásokat a nap folyamán partnertárgyalások egészítették ki. Három évre szőlő együttműködési megállapodást kötött a Magyar Televízió és az Indiai Televízió. Grósz Károly este díszvacsorát adott Radzsiv Gandhi és felesége tiszteletére a Par. lamentben. Az eseményen részi vett a magyar politikai, gazdasági és kulturális élet számos kiemelkedő személyisége, A díszvacsorán a két miniszterelnök pohárköszöntőt mondott. Grósz Károly pohárköszöntőjében bevezetőül a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság kormánya nevében megkülönböztetett tisztelettel köszöntötte Radzsiv Gandhi miniszterelnököt, feleségét és a kíséretükben lévő indiai vendégeket. A mostani látogatás — hangsúlyozta — hazánk számára a két népet, a két országot összekötő négy évtizedes barátság folyamatosságát jelképezi. A magyar nép nagy elismeréssel adózik és őszintén Kalandokra hívogató csengőszó örül azoknak a kiemelkedő sikereknek, amelyeket India 800 milliós népe a Kongresszus Párt vezetésével a nagy múltú ország modernizálásában elért. India hatalmas utat tett meg 1947 óta, amikor Mahatma Gandhi és Dzsavahár- lál Nehru vezetésével kivívta függetlenségét. Ma korszerű
