Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-21 / 120. szám
6 Titian 1988. MÄJUS 21., SZOMBAT Hogyan érinti a szigetlakokat az MO-ás? Némi üröm is vegyül az örömbe Túlzás lenne azt állítani, hogy a Csepel- sziget lakói el vannak kényeztetve közlekedés szempontjából. Először is: egyetlen használható út vezet végig a szigeten, a Nagy-Duna felőli oldalon futó gát útja olyan tankcsapdákkal tarkított, hogy csak a vállalkozó szellemű autósok mernek rátévedni. S ha a Dunántúlra szeretne menni valaki, bizony százszor meg kell gondolnia, milyen megoldást válasszon. Ha a komp mellett dönt, előfordul, hogy pont az orra előtt megy el a vízi jármű, s a következő csak egy óra múlva indul. Híd nem lévén, mehet be a fővárosba, s Csepelen keresztülverekedve magát juthat cl a Petőfi hídon át a Duna jobb partjára. Ehhez képest az AJföldre igyekvők majdnem rózsás helyzetben vannak, mivel Taksonynál és Ráckevénál is átkelhetnek, bár az utóbbinál csak a kisebb teherbírású gépkocsik. Lényegesen javul ez az állapot, ha elkészül a Budapest körül húzódó MO-ás autópálya, hiszen a sziget lakói újabb két híd segítségével tarthatnak kapcsolatot az ország többi részével, ráadásul úgy, hogy nem kell keresztülhajtaniuk a* zsúfolt csepeli utcákon. Girbegurba utcák Sajnos, ez nem jelenti azt, hogy ezzel egy csapásra megszűnnek a szigeten élők közlekedési gondjai, hiszen míg egyik oldalról a körgyűrű számtalan előnnyel jár, nem szabad megfeledkezni az érem másik oldaláról sem. Vagyis, azokról a feladatokról, amelyeket az MO-ás ró a környék lakóira. Pontosabban azokra, akiknek a kötelességük a gondokat megoldani. Lesz min gondolkodniuk az elkövetkezendő időszakban Szigetszentmiklós vezetőinek is, hiszen jócskán érdekeltek e témában. A girbe-gurba ut- cájú kisvároson halad keresztül a sziget „fő” útvonala, s ha elkészül az MO-ás, csak a jelenlegi útról lehet majd felhajtani a pályára. Most a Csepel Autógyárból, a Pestvidéki Gépgyárból induló tehergépkocsik jobbára Halásztelek felől közelítik meg a fővárost, de ha 1990 után igénybe akarják venni a körgyűrűt, csak Miklóson keresztül érik el a csomópontot. Aki egy kicsit is ismeri ezt a települést, jól tudja, hogy'a város utcái igazán mindenre használhatók, de hogy állandóan hatalmas teherautók dübörögjenek keresztül rajtuk," arra a legjobb indulattal sem alkalmasak. Nemcsak azért, mert elviselhetetlen zsúfoltságot okoznának, hanem azért is, mert rendkívül balesetveszélyessé válna így a közlekedés. Elég, ha arra utalunk, hogy ezen az útvonalon található az egyik általános iskola. Egyébként is száz meg száz veszély leselkedik a nehezen megzabolázható gyerekekre, igazán nem hiányzik még egy- gyel több. A körgyűrű által felvetett gondokra két esztendővel ezelőtt döbbentek rá a sziget- szentmiklósiak, amikor az általános rendezési tervet meg- vitatták._ Ekkor úgy foglaltak állást, hogy mindenképpen kell valami más megoldást találni, így két alternatíva került a tanácstagok elé. Az egyik értelmében a jelenlegi úton közlekednének a gépkocsik, a másik szerint épülne egy új út, mely nyugat felől kerülné meg a várost, s a Szigetfő Tsz környékén csatlakozna az MO-áshoz kapcsolódó úthoz. Dunsharasztin megoldották Ez utóbbi jogosságát senki nem vonja kétségbe, annál is inkább, mivel hasonló módon oldották meg Dunaharasztin is az 51-es út elterelését. Míg azonban ennek a kerülőútnak a kialakítását finanszírozza az MO-ás beruházója, az UTIBER, addig a miklósi megvalósítására nem vállalkoztak. Így a körgyűrű első szakaszának átadása után mindenképpen a meglevő területen bonyolódik le a forgalom, s a kerülő út elkészítésére legfeljebb csak a nyolcadik ötéves terv idején kerülhet sor. De leliet, hogy még később. Sajnos, ennek a kivitelezése is olyan bizonytalan, mirit a ráckevei híd sorsa, amire szintén nagy szükség lenne. Márcsak azért is, mert ha nem készül el idejében, az Aranykalász Tsz hűtőkamionjai is kénytelenek lesznek Szigetszéntmiklóson keresztül megközelíteni az autópályát. Ha azonban felépül a híd, az 51-es úton közlekedve tehermentesíthetik a miklósi szakaszt. Weiss Manfred építtette Míg az előbb felsorolt szakaszok megépítésének ideje egyelőre kétséges, biztatóan alakul a szigeti kerékpárút sorsa. Az első részt még Weiss Manfréd építtette a munkásainak Csepeltől egész a Csepel Autógyárig, mintegy 8,2 kilométeren keresztül. Ehhez jövőre építenek a tököli csomóponttól a taksonyi hídig egy 4,2 kilométeres részt. Mivel az MO-ás két hídján is lesz kerékpárút, tulajdonképpen a jövőben a szigeten biztonságosan közlekedhetnek a biciklisták. Bár elég veszélyes a fővárosból kijutni mondjuk a Nagykörúttól, hiszen Budapest — kerékpárútprogram ide, pályázat amoda — elég szegényesen van ellátva ilyen közlekedési szakaszokkal. A tapasztalatok pedig azt bizonyítják, hogy elég nehéz bevonni a főváros illetékeseit a közös problémák megoldásába. Nehéz a BKV-val is egyezkedni, pedig most mindenképpen szükség lesz rá, hiszen az MO-ást be kell vonni az autóbusz-|forgalomba. Még akkor is, ha a 88 kilométeres körgyűrűnek csak a fele halad Budapest területén. Valamikor sokan jártak" át Budafokról, Nagytétényből Csepel gyáraiba, de kérőbb, a zsúfoltság, az egyre nehezedő forgalom miatt leszoktak erről az emberek. Most ismét szóba jöhet ez a megoldás, hiszen Csepelen még mindig van elég munkahely. Az MO-ással pedig új lehetőség nyílik. Fiedler Anna Mária Ha működik, kétszer több a termés Versenyt fut a csigával Ma már egyetlen mezőgazdasági szakember sem vitatja, hogy öntözéssel sokkal nagyobb termésátlagokat lehet elérni, mint anélkül. Igaz, akik ellenvéleményüket hangoztatták. nem is annyira a mesterséges esőztetéssel nem tudtak kibékülni, sokkal inkább a magas költségeket bírálták. A mai meglehetősen alacsony termelői árak ugyanis nem viselik el a kiadások jelentős növelését. Pest megyében mindössze néhány ezer hektáron építették ki az öntözőrendszereket. Ezeken a területeken többnyire zöldségféléket termesztenek. A nagyobb hozamok reményében döntött úgy az alsónémedi Közös Üt Szakszövetkezet vezetése, hogy mintegy kilencszázhatvan hektár esőztetését oldják meg a korszerű gépekkel. Az állami támogatással megvalósuló beruházás alapját az Amerikai Egyesült Államokból behozott berendezések adják. A Linear nevet viselő szerkezet egy ki--* lométer hosszúságú és huszonnégy óra álatt mintegy két és fél kilométert tesz meg. Ez alatt a mérések szerint csaknem kétszázötven hektár öntözést végzi el — teljesen automatikusan. Az alsónémediek a számítások szerint egyetlen vegetáVERŐFÉNYBEN, VÍZBEN ciós periódus alatt legalább egymillió köbméternyi vizei tudnak kijuttatni a földekre. A területeket a jobb minőségű táblák közül választották ki, s arra is figyelemmel voltak, hogy a berendezés teljesen sima, egyenetlen talajt igényel. Az idén a szakszövetkezetben a szakemberek a mesterséges öntözéstől azt várják, hogy a negyven-ötven mázsás kukorica-termésátlagok megkétszereződnek. Lacházi diák Algériában Táborok A kiskunlacházi iskola történetében először tavaly működött 120 tanuló részvételével nyári napközis tábor a Duna-parton. Az épületet és a felszerelést közel másfél millió forintos költséggel, a ta--, nács anyagi támogatásával sikerült létrehozni. Az idén — az előzetes fölmérések szerint — mintegy 180 diák szeretne a tábor programjában — június 20. és augusztus 19. között — részt venni. A kilenchetes időtartamból egy hétig az őrsvezetők és a vízi úttörők táboroznak majd, hat héten át a helyi napközisek vakációznak itt, két hétig pedig az áporkai iskola diákjai veszik birtokba — csereüdülés keretében — a terepet. A vezetőség már elkészítette a nyári napközis tábor programját, amelyben helyet kapnak a játékos foglalkozások, vetélkedők, kirándulások, séták, sportfoglalkozások és -versenyek, tévézés, videózás és természetesen filmvetítés is. Lesz úszásoktatás és a gyengébb tanulóknak korrepetálás, A kiskunlacházi diákok közül háromszázan mennek különféle úttörőtáborokba: Ba- latonakaliba, Szigetszentmár. tonba, Zánkára és Csillebércre. A lacházi úttörőcsapat jő munkája elismeréseként egy tanuló — a Magyar Űttörők Szövetsége meghívására — algériai táborozáson vehet részt. ■ . .-ü Leányfalura ilyentájt már be-beszökik a nyár: párás, meleget ígérő hajnalokon megbújik a strandpark fái között, s mire a kék vizű medencékbe csukafejcsscl bclc- ugrik az első vendég, barnára festő ecsetje már el is kezdte a munkát. Ilyenkor van keletje a jégkrémnek — kerül, amibe kerül —, a csúszdának és a napolajnak, a sörnek, és a legújabb szabású alig-bikinit is ilyenkor kell megmutatni először a világnak. Utóbbit főleg akkor érdemes megtekinteniük az erősebb nem tagjainak, ha olyan tetszetős formákat rejt (rejt?), mint amilyeneket képeinken is látni. A gyerekek inkább a fagyira figyelnek, mint a hölgyek szépségére: akinek van úszópárnája, azzal bukdácsol, akinek helyette úszótudása van, azzal büszkélkedik. — A lényeg: nap, víz ... (Csecsei Zoltán képriportja) Arányosítás? MELYIK munkahelyi vezető ne örülne a rendkívüli bérfejlesztési lehetőségnek, különösen, ha nem a munkahelynek kell kigazdálkodnia. hanem központi pénzből kapják? A válasz egyszerű: minden vezető álma az,. ilyen béremelés, de különösen napjainkban, amikor1 a legtöbb munkahelyen csupán létszám- csökkentés révén lehetne valamicske pénzmagot teremteni az emeléshez. A válasz bizonyára helyes, mert mostanában kivétel is erősíti a szabályt. Ezekben a hetekben ugyanis nem kis fejtörést okoz a Pest megyei tanácsok vezetőinek az adóügyekkel foglalkozó munkatársak bérfejlesztésére központi keretből kapott összeg. Arról van szó ugyanis, hogy a helyi tanácsi apparátusok adóügyeseinek igyekeznek az APEH dolgozóit megközelítő javadalmazást biztosítani. Innen az idei, igen szerény bérfejlesztéshez képest jelentős összeg, amely a városokban, városi jogú nagyközségekben eléri adósonként az ezer forintot is. Csakhogy sok településen a néhány „adósnak" juttatandó, viszonylag nagy ősz- szeg fenekestül fordítja fel a bérarányokat, s teremt nehezen megmagyarázható bérfeszültségeket. Akad a megyében több olyan község, ahol az emelés után az adóügyesek fizetése eléri a tanácselnökét és a vb-titkárét. Olyan városi jogú nagyközség is van, ahol a pénzügyi osztályvezető jövedelme messze elhagyja a vb-titkárét. S nagy baj, hiszen mész- szíré vezethet a gondolat, hogy ennek kapcsán régóta lappangó feszültségek törnek felszínre egyik-másik tanácsi apparátusban. Hiszen az adóügyi előadók, ha a tanács teljesiti az adóbevételi tervet, jelentős prémiumban részesülhetnek, amely a tanácsiak szokásos éves jutalmának a többszöröse is lehet. Mindez a legjámborabb igazgatási, gyámügyi vagy szabálysértési előadóban is keserű gondolatokat ébreszthet. Hiszen ők is nap mint nap hoznak emberek életében, sorsában meghatározó döntéseket. S ezt nekik nem ismeri el magasabb jövedelem, rendkívüli emelés. Az „adósoknak” juttatott béremelést ebben az esztendőben kell kiosztani. Sok helyen az összegről szóló értesítés után azonnal döntöttek az elosztásról. Hol helyeslőén, hol morogva, de kiadták. Akadt azonban . nem egy település, ahol várakozó álláspontra helyezkedtek e kérdésben. Például csak a kapott ősz- szeg felét adták ki, a másik részt csupán akkor, amikor véglegesen eldől, marad vagy változik az adótervek teljesítése, illetve túlteljesítése utáni jutalom. Nem egyedi az a vélemény sem, hogy nem politikus akkor adni magas béremelést, amikor az „adósok” feladatai valójában csökkentek, amikor a múlté a padlássöprés, a pincekutatás. Elszemélytelenedett az adóügyiek munkája, s elsősorban az írásos felszólítások küldözgetésére korlátozódott. A másik oldal hangja legalább ennyire határozott. E szerint az adóügyekkel foglalkozók még mindig a lakossági ellenszenv első számú céltáblái, különösen I igaz ez a jellegzetesen kistermelő falvakban. Ezeken a helyeken nem is volt vita a tanácsi vezetők között arról, hogy kiadják-e a teljes összeget, sőt a felett sem, hogy ezzel együtt kapják meg az adóügyesek az évi rendes bérfejlesztést. S ha éppen idén jár, a soros emelést is. TAVALY a műszaki ügyintézők bérét sikerült valamelyest rendezni. Az akkori szándék is nyilvánvaló. Településeink jövője szempontjából döntő fontosságú, hogy jól képzett szakemberek álljanak ezeken a posztokon. Az adóügyi dolgozók béremelésének azonban más indoka volt, elsősorban a központi adóhatóság dolgozóinak fizetéséhez szerették volna igazítani a helyi tanácsi béreket. Elgondolkodtató az, amit az egyik tanácselnök mondott ezzel kapcsolatban. Ö nem arányít- hatja mezőgazdasági előadójának bérét a helyi téesz agronómusáéhoz, mint ahogy úgy általában is messze vannak a tanácsi bérek az államigazgatás újdonsült felügyeleti szervénél dolgozók fizetésétől. Móza Katalin
