Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-05 / 106. szám

] 988. MÁJUS 5., CSÜTÖRTÖK ^Múian 5 Unokáink is mesélni fogják címmel, feb­ruár első felében pályázatot hirdettünk olvasóinknak. Ebben arra kértük a vál­lalkozó szelleműeket. hogy írják le és küldjék el nekünk a lakóhelyükhöz kap­csolódó legendákat, furcsa történeteket, egy-egy földrajzi helyhez vagy hires em­berhez kötődő, meseszerű mendemondákat — olyanokat, amelyeket jó lenne köz- kinccsé tenni, megmenteni az utókornak. Több mint száz munka érkezett hoz­zánk. Közülük jó néhány nerh felelt meg a követelményeknek, mert nyelvtörténeti fejtegetéseket tartalmazott, vagy pedig különféle történeti dokumentumokat dol­gozott föl. Ezeket esetleg — pályázaton kívül — a későbbiekben közölni tudjuk majd. Minden héten csütörtökön adunk válo­gatást az érdekes mondákból, legendák­ból. A legjobbakat — olvasóink szavazatai alapján — a végén értékes tárgyakkal ju­talmazzuk. Várjuk tehát leveleiket! A borítékra írják rá: Unokáink is me­sélni fogják. ■ Heti eilmtegyzbtb A rózsa neve Víztaszító bevonat Restaurálják és víztaszító ré­teggel vonják be a zsámbéki romtemplomot. Az Országos Műemléki Felügyelőség szak­emberei hozzákezdtek a temp­lom felállványozásához, a meg­lazult kövek megerősítéséhez és a restauráláshoz­Hild-udvar Hol a határ? ötvenhat alkalommal szóra­koztatja a közönséget a nyá­ron a Hild-udvarban a Vi­dám, Színpad vendégművé­szekkel is kiegészülő társula­ta. A Vidám Színpad művé­szei tavaly szerepeltek első al­kalommal az ORFI-kórház kertjében. Hol a határ? a címe a Vi­dám Szíriád új poétikai. ka­baréjának, amellyel a társulat július elsején megnyitja „nyá-- ri lakhelyét’.’»,. A.„konferanszié a színház társulatához ven­dégként szerződött Verebes István lesz. Tizenkét alkalom­mal tűzik műsorra Görgey Gábor a közelmúltban bemu­tatott bohózatát, a Szexbo­gyót, a főszerepben Kabos Lászlóval. Ezt a darabot egy francia komédia követi. Á nyári programban szerepel Marc Camoletti komédiája is, az Anna csak egy van — a címszerepben Csala Zsuzsával, Lengyel Menyhért Ninocska és George Axelrod Good-bye, Charlie! című komédiáját is láthatja a közönség a Hild-ud- var szeptember 4-ig tartó programjában. Hagyomány. Ezekben a na­pokban, amikor ismétlés kö­vet ismétlést a képernyőn — még azt is meg kellett érnünk, hogy az anyák napja alkal­mából egy olyan ősi és ósdi (1965-ben forgatott) históriát kapartak elő, mint az Édes­mama —, nos, ilyenkor nyil­ván sokan kapcsolgatnak ide- oda. Aki teheti, a csehszlovák adás sportkínálatából böngész­get, aki pedig a moszkvai stú­dióra is rá tud állni, az az ot­tani híradók és egyéb riport­műsorok frissességének örül. Ha pedig a hazai kínálatnál marad, akkor a kettes számú csatornán próbál olyasmit ta­lálni, ami netán leköti, elgon­dolkodtatja. Ilyen kedvtelésre a legjobb alkalmat a Gondolkodó című tudományos hetilap szolgáltat­ja. Az a Kővári Péter szer­kesztette sorozat, amely — s ezt éppen ö panaszolta el egyszer a legnagyobb nyilvá­nosság előtt — a lehető leg­rosszabb műsoridőt kapta, lé­vén hogy vasárnap kora este látni és hallani odaát a ket­tesen, ám amely vállalkozás szinte naprakészen tájékoztat a hazai tudományok állásáról. Legutóbb Táj — nép — hagyomány címmel ismét egy egészen kiváló összeállítással rukkoltak ki. Azt boncolgat­ták, hogy mi a néprajztudo­II. József, mint a történe­lemből tudjuk, 1780—1790-ig magyar uralkodó is volt. Ot nevezték kalapos királynak, mert a magyar koronával nem koronáztatta meg magát. Az ő idejében Márianoszt­rán a pálos rendnek kolosto­ra és női börtöne volt, ahol egészen a felszabadulásig apá­cák voltak a fegyőrök. Berze- viczy Gizella könyvében egyéb­ként olvashatunk ténykedé­sükről. Históriánk nagy nő­alakja szintén foglya volt az intézetnek. II. József levelet kapott — meséli özvegy Klein Andrásné Nagybörzsöny, Völgy utcai lakos (akinek a már el­hunyt Menyes Andrásné mondta el a történetet) — amelyben írója az említett női fegyintézetben való visszaélé­seket ecsetelte. II. József egyébként is hadilábon állt a katolikus egyházzal. Mátyás királyunk jól bevált példáját követve, álruhába öltözött te­hát és elutazott Nagybörzsöny­be. Majd’ szörnyethalt... A mai vegyesbolt helyén még a felszabadulás után is jó pár évig állt a Klinger-féle parasztház. Akkor Kiinger Ist­ván lakott benne, aki fuvaro­zással is foglalkozott. Ide irá­nyították az álruhás királyt, aki megkérte KI inger Istvánt, hogy vigye át őt Márianoszt- rára. mert ott nagyobb meny- nyiségben akar vásárolni a pa­lócok borából. Már estefelé járt az idő, s a sötétben nem volt tanácsos az erdőn keresz­tül menni. Klingerék szíves szóval marasztalták a megnye­rő külsejű vendéget. Szállást adtak éjjelre, s enni-innivaló- val is bőségesen ellátták az idegent. Reggel aztán ismét bősége­sen ettek. Ízlett a királynak a jó tojásrántotta és az azt le­öblítő itóka. Mire befejezték az evést, készen állt a kocsi. Felültek és útnak indultak Márianosztrára. Alig hogy el­mány helye és szerepe az 1980-as évek Magyarországán. S tették ezt úgy, hogy a leg­jobb szakértők nyilatkozatai mellett az érintettek, tehát a hagyományos paraszti művelt­ség éltetői, áthagyományozol szintén megszólaltak. Noha édes-bús nosztalgiá­zásra, érzelgős visszarévedés- re bőven adódott volna alka­lom, a Pálfy István vezette háromnegyed óra éppenhogy higgadtságával, tudományos alaposságával tűnt ki. S ez a modor értette meg a nézővel azt a nagy igazságot, amit Andrásfalvy Bertalan mondott el. Ez a kiváló néprajzkutató azt foglálta össze, hogy a folk­lór lényegében azt kutatja, elemzi, ami az ember általá­nos jóérzéséhez kell. Ahhoz tehát, hogy valaki társas lény­ként fel tudjon oldódni szű- kebb-tágabb környezetében. Ehhez pedig ünnepek kelle­nek — alapos okkal és mél­tóképpen megült ünnepek —, azután átvett és jól megélt'fta- gyományok. Sajnos — hallhattuk többek­től is —, ez a múltban oly erősen élő szokásrendszer má­ra szinte kihalt. Próbálják ugyan őrizgetni, feleleveníte­ni, de a maga természetes módján már nem él. Nagy kár, hogy így van, mert ép­pen most, a pénzek utáni ló- tás-futás idején kellene hogy mentek, Kiinger néni leszedte az asztalról a terítéket, és a vendég tányérja alatt egy aranypénzt talált, amelyen II. József képmása volt. Majd szörnyethalt ijedtében, mert rögtön rájött, hogy a király aludt náluk az éjjel. Amit kicsikartak Közben az utasok odaértek az erdőn keresztül Mária­nosztrára. Bementek a kolos­torba, s a király előadta szán­dékát, hogy szeretne nagyobb mennyiségben bort vásárolni. Le is mentek a kolostor pin­céjébe, és ott sorba kóstoltat­ták az idegennel a borokat. Egy hordót azonban kihagyott a kísérő. A király azt mond­ta. hogy még abból is kérne kóstolót, azonban sehogy sem akartak adni a pálosok. Ekkor a király gyanúja beteljesedett. A levél, amelyet kapott, s ami miatt idejött, ugyancsak hi­vatkozott erre a hordóra. Fel­fedte hát királyi voltát, s meg­parancsolta. hogy azt a hordót szedjék széjjel. Amikor a don­gákat feszegették, csak úgy dűlt kifelé a sok aranypénz, amit a foglyok hozzátartozói­tól kicsikartak. Kiinger Ist­ván, a fuvaros is megtölthe­tett egy zacskóval a csillogó, afáhybó!. a kedves vendég­látásért. 1781-ben jelent meg II. Jó­zsef türelmi rendelete, amely Izig-vérig az Alföld festője Tóth Rozália, aki a közelmúl­tig Szentendrén élt. Többnyire a síkság, a mező, a szántóföld ihleti alkotásra. Egyszerű vo­nalakkal dolgozik, s a ter­mészet színeinek visszaadásá­ra törekszik. Képein megjele­nít kis tanyákat és nagyobb tájrészleteket is. Korábbi al­idónkint megálljt parancsol­jon, kizökkentsen a taposó­malmok monoton ritmusából. Ujsá«. Szintén a jó szoká­sok újjáélesztése volt a témá­ja az Információ, döntés, nyil­vánosság című eszmecserének — mondani sem kell, hogy szintén délután, a kettes csa­tornán, szombaton. Ezek a jó szokások ezúttal a helybéli sajtónyilvánosságra (is) vonatkoztak. Arra a gya­korlatra, amely örvendetesen megújulóban van. Aki tévét héz, újságot olvas, nyilván jól tudja, hogy itt is, ott is visz- szanyerik polgárjogukat a vá­rosi lapok (a legközelebbi és a Pest megyeieknek nagyon kedves példája ehhez a Szent­endrei Hírlap, a Naszály—Vá­ci Fórum és a Kisdunatáj életre hívása lehet), mégpedig azért, mert a polgár leginkább azt szereti olvasni, ami a leg­közvetlenebb környezetében történik. Arról is nyomtatás­ban szeret meggyőződni, ami jó, és arról is, ami esetleg egy utcányi, egy városrésznyi em­bert bosszant, irritál. Több fényt — mondta állítólag ha­lálának percében Goethe, s mi mást mondhatnánk az ő nyomában, mint azt, hogy több, még több helyi újságot, városi (és nem csak városi) lapot! Akácz László megengedte, hogy a nem ka­tolikusok is szabadon gyako­rolhassák vallásukat. Templo­mot építhettek — igaz, torony és harang nélkülit. Lehetett papjuk és tanítójuk. Kiinger István hithű evangélikus em­ber volt. Arra kérte a királyt, hogy engedélyezze a templo­muk építését. El is vezette őt Kiinger István a Börzsöny pa­tak mellett levő alkalmas helyre, ahol II. József — így él a hagyományban — kilép­te az építendő templom hosz- szát és szélességét. Aranykocsi, aranyló Kiinger Istvánnak II. József küldött később még egy kis aranykocsit, két aranylóval, így él a nép ajkán a hitükért sokat szenvedett nagybörzsö­nyi evangélikusok sorsa, ame­lyet végül is maga II. József enyhített. Történelmi valóság, hogy II. József 1786-ban a mária- nosztrai pálos rendet feloszlat­ta, vagyonukat pedig elkoboz­ta. A nagybörzsönyi evangéli­kus egyház pedig a régi temp­lom helyett 1847 és 1852 kö­zött, talán éppen a II. József által kimért helyen felépítette új, de most már tornyos temp­lomát. Ebben harangok szava bíyja, ma is a híveket isten­tiszteletre. Győrök József nyugdíjas ált. iskolai igazgató Nagybörzsöny kotásai között olyan is sze­repelt, amelyen csupán a szántóföld göröngyei voltak láthatók — ám számos szín- variációb<y). Hangulatilag ugyancsak gaz­dag festményeiből ma nyí­lik kiállítás Budakeszin, a művelődési házban, ahol hosz- szú évek óta rendszeresen be­mutatják képeit. Mind a har­minc művét meg lehet vásá­rolni, s az ebből származó be­vétellel a júniusban megren­dezendő budakeszi Erkel-na- pok költségeihez kíván hozzá­járulni a festőművésznő. A legnagyobb magyar ro­mantikus zeneszerzőt és kar­mestert erős szálak fűzték a településhez; nem csak pihent, alkotott is itt lévő házában. Erkel Ferenc 1810-ben szüle­tett és 1893-ban halt meg, 1838-tól közel ötven esztendőn keresztül a Nemzeti Színház karmestere volt. A június 10-vel kezdődő ün­nepségsorozat egyik esemé­nye lesz, hogy a rádió közked­velt déli zenei vetélkedő mű­sora, a Ki nyer ma? iránt érdeklődők a művelődési ház­ban találkoznak. A második napon a buda­örsi Pro Musica vegyes kar Erkel ismeretlen műveiből ad elő részleteket Sapszon Ferenc a Magyar Rádió Énekkará­nak karnagya, e kórus vezető­je vezényletével. A harmadik, s egyben befe­jező napon Erkel-emléktúra lesz. A sétaút a Normafától az Erkel-házig vezet, ahol koszorúzást tartanak. Az ün­nepségsorozat operaesttel zá­rul. Részletek hangzanak el a Bánk bánhoz hasonló szépsé­gű, de kevésbé ismert operá­jából, az' István királyból, amelyet 1885-ben, az Operaház megnyitására írt. A megemlékezéseken ter­mészetesen a nagyközségben élő Erkel rokonok is részt vesznek. , V. A. Ha ennek az NSZK—olasz— francia koprodukcióban ké­szült filmnek a műfaját meg akarnánk határozni, inkább csak körülírással próbálkoz­hatnánk. Tehát: tulajdonkép­pen krimi, hiszen egy több ha­lottat produkáló gyilkosságso­rozatot is nyomoznak benne. De kalandtörténet is, mert hő­sei a krimifordulatoktól füg­getlenül is izgalmas kalando­kon mennek keresztül. Ugyan­akkor van benne egy furcsa, különleges körülmények kö­zött kibontakozó és bár betel­jesedő, mégsem boldog szere­lem. Fantasztikus és misztikus titkok, sejtelmes tudományok és elvakult ostobaság szövik át a történetet. Tiltott könyvek megismerésének leküzdhetet­len vágya sodor bajba embere­ket, de működik az ördögűzés és az inkvizíció is. Átszellemült vallásosság, bigott vakhit és nyers erotika keveredik a filmben. Akkor hát miféle műfaji kategóriába is sorolható a Jean-Jacques Annaud rendez­te film? Nem tudom, de ta­lán nem is feltétlenül fontos címkével ellátni. Elég, ha azt tudjuk, hogy az alapjául szol­gáló regényt Umberto Eco ír­ta, s ez a könyv maga is sa­játos műfajkeveredést mutat. Ami persze nem baj; manap­ság úgyszólván nincsenek a hagyományos értelemben vett tiszta műfajok egyetlen mű­nemben sem. Eco regénye mindenesetre elsősorban arról szól (és ez a filmnek is egyik fő cselek­mény- és gondolati szála), hogy a középkori egyházban óriási és majdnem megoldha­tatlan feszültségek gyülekez­tek össze. Főként a krisztusi tanítás értelmezése körül, ab­ban a kérdésben, hogy az egy­ház akkor követi-e híven Krisztus példáját -és példáza­tait, ha visszatér a világi ja­vaktól való megtartóztatáshoz, azaz a szegénységhez, vagy ha mind gazdagabb és hatalma­sabb lesz, s maga is feudali- zálódik, egyben pedig hatal­mas világi befolyásra is szert tesz. A XIV. század első har- madának súlyos egyházi konfJ liktusai állnak a film törté­netének hátterében. Két nézet csap össze, s bár messze még a vallásháborúk kora, bizonyos; eretnekségek (melyek azért azok, mert nem egyeznek aa egyházi arisztokrácia vélemé­nyével) csírájukban már fel--: lelhetők. Ezekre csap le aZ j inkvizíció, s irtja a másként- gondolkodó papokat és világia­kat máglyával, kötéllel, lelki terrorral, jobbára az ördög­űzéssel teremtve alapot a pre- koncepcionált pörökre. William atya, a jeles egyház- j tudós ferencrendi szerzetes,' így kerül az események kö-j zéppontjába, s mivel rendjei épp a szegénység egyházának j a visszaállításán fáradozik, lesz maga is kis híján áldozattá. Sj így avatkozik be az ördögűző' dominikánus inkvizítor, így; lepleződnek le a távoli hegyi kolostorban titokzatos körül-, mények között bekövetkezett halálesetek bonyolult indíté­kai, s így ég el végül egy ha­talmas tűzvészben a kolostor csodálatos könyvtára, melyben a tiltott könyvek százai, a til­tott tudás hatalmas mennyi­sége voltak felhalmozva. Ha akarjuk, ebben a szöve­vényes és sejtelmes történet­ben modernebb allúziókat is észlelhetünk. Nemcsak a kon­cepciós porok „haladó hagyo­mányaidra történik utalás, hanem arra is, hogy az elnyo­mó szervezeteknek, legyenek bár egyháziak, elemi létérde­kük, hogy az elnyomottakat tudatlanságban, tájékozatlan­ságban tartsák, s ne engedjék őket a tudás teljességének kö­zelébe. Aki pedig erre törne, azt el kell pusztítani. A film végén a mindent el­emésztő tűzvész fényénél a fellázadó parasztok agyonve­rik a menekülő inkvizítort. Beteljesül az igazság, és előre veti árnyékát az Európát majd sok évtizedig pusztító vallás- háború. S mi már azt is tud­juk: az inkvizíció és az inkvi- zíciós -szellem nem pusztult ki ennek az egy szem inkvizítor- nak a halálával. Sean Connery és Philipe Leroy A rózsa neve című filmben A bolygó neve: Halál Persze, hogy várni lehetett a folytatást, hiszen A nyolca­dik utas: a Halál úgy fejező­dött be, hogy főhősnőjét, Rip­leyt és a macskáját egy kap­szulában hibernált állapotba merítették. Azt a filmet Rid­ley Scott rendezte; a folyta­tást James Cameron jegyzi. De igazából nem egészen pontos folytatás ez, mert Ca­meron valami újat is adagol az előző történethez. Neveze­tesen az úgynevezett akció­vagy kommandófilmek köte­lező figuráit és fordulatait. Létrejön egy sajátos keverék: a sci-fi és a Rambo-típusú fil­mek hibridje. Maga a történet persze úgy kezdődik, hogy Ripleyt sok-sok év után megtalálják és feléb­resztik, aztán az ő figyelmez­tetése nyomán indul el egy Más, mint a többi Nem tudom, mi értelme volt egy már A küldönc címmel a hazai sajtóban igen elisme­rően méltatott szovjet filmet átkeresztelni, s ezzel megfosz­tani az előzetes ismertetések jótékony érdeklődésfelkeltő ha­tásától. Karen Sahnazarov filmje ugyanis eredeti címével rendcsináló különítmény, hogy a bolygón, melyen ő a ször­nyet találta, megmentsék az időközben oda telepítetteket. Lesz aztán mindenféle harc, küzdelem az elszaporodott ron­da szörnyekkel, meghal az egész kommandóegység, kivéve természetesen Ripleyt, aki egy szerencsésen megmenekült kis­lánnyal újra hibernálja ma­gát, miután egyszál maga vég­zett a főszörnnyel és felrob­bantotta a szörnyfészek boly­gót is. Ripley, az energikus és ret­tenthetetlen superwoman, így lesz galaktikánk eszményi hő­sévé. Mi ugyan hangosan ne­vetgélünk időnként a mese fordulatain és a superwoman szuperságán, de üsse kő, ez se rosszabb, mint annyi más ha­sonló hotror-scifi-kommandó- film. Jett a tavaly májusi buda­pesti Fiatalok a szovjet film- művészetben bemutatósorozat egyik slágere, s nem véletle­nül, mert a film a mai szov­jet fiatalok súlyos problémáit tárja fel, a nemzedéki ellen­tétektől az afganisztáni jelen­lét szülte konfliktusokig. Takács István «Tv-FI GYE LÓI— Kiállítás és vásár Budakeszin Az Erkel-napokra szánja Álruhás király Márianosztrán Unokáink is mesélni fogják

Next

/
Oldalképek
Tartalom