Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-31 / 129. szám

19*8. MÁJUS 31., KEDD &ßHan 5 Világhírű alkotások Ünnepi könyvhét ’88 Pampuska és rongyoskapca A Képzőművészeti Kiadó tavaly indította útjára a rög­tön nagy sikert aratott Re­mekművek című új sorozatát. Az igényes művészeti albu­mok közül az elmúlt eszten­dőben a Hagia Szophia és a Raffaello freskói a Vatikán­ban című látott napvilágot. Most, a könyvhét előtt na­pokban került a boltok polcai­ra Kelényi György kötete, Ru­bens Medici-galériája címmel, amelyben az író az egyetemes barokk művészet legjeiemő sebb alkotójának fő művét — amelyet a párizsi Louvre-ban őriznek — elemzi. A 24 darab­ból álló festmenysorozat Me­dici Mária rendelésére készült a 17. század elején. A képek a IV. Henrik özvegyeként ural­kodó királynő életének és or­szágosának viharos esemé­nyeit örökítik meg. Kelényi György a mű elem­zése kapcsán számba veszi a korszak művészetének átt.alá- nos jellegzetességeit, gondol­va a barokkal szembeni ellen­érzésekkel is. Az eddig elmon­dottakból — és természetesen igazán a kötetből — kitűnik, hogy a művek keletkezése mögött a francia történelem és politika milyen eseményei, illetve az uralkodócsalád éle­tének milyen epizódjai húzód­nak meg, Szinte észrevétlenül tárul fel az olvasó előtt ez a bonyolult, áttekinthetetlennek tűnő korszak. Rendkívül ér­dekes a könyv ikonográfiával foglalkozó fejezete, amelyb íl megismerhetjük az allegóriák, emblémák szimbolikus ábrázo­lásának világát. A rubensi barokk színessége, szertelensége, gondolati bo­nyolultsága a modern festészet alapjának is tekinthető. A kö­tet a teljes sorozatot mutatja be, kiemelve különböző részle­teket is, hogy Rubens ecset­kezelése, alkotói módszere ugyancsak érzékelhető legyen. A jobb megértést 30 szöveg­közi fekete-fehér és ugyan­annyi — részben színes — képmelléklet szolgálja. A kiadó természetesen to­vább kívánja folytatni a Re­mekművek című sorozatot. Évente két kötet megjelenését tervezik; mindig olyanokét, amelyek világhírű alkotások­kal kívánják megismertetni az olvasót. Ezek a művészeti ér­tékek olyanok, amelyeket a külföldre látogató magyar tu­rista teljes bizonyossággal megtekint. A jövendő elkép­zelések között itt szerepel pél­dául Giotto művészetének be­mutatása, Rembrandt csoport­portréi a San Pietro templom, illetve a világ szent vallási helyeinek képzőművészeti és történeti ismertetése. Nemzedékké váltak Elismerésre méltó vállalko­zásra szánta él magát a Zrí­nyi Kiadó akkor, amikor megjelentette a Tűz-tánc an­tológiát — 30 év múltán. A költészetet szerető olvasók jó része bizonyára emlékszik rá, hogy három évtizeddel ezelőtt rendkívüli körülmények kö­zött készült az első, az ere­deti Tűz-tánc antológia. Az 1956-os kataklizma után első­ként ocsúdó fiatal költők ver­seinek gyűjteménye nagy fel­tűnést keltett, és a szokatla­nul nagy olvasói érdeklődés hamarosan szükségessé tette a kötet újbóli kiadását. Je­lentkezésüket ilyen vagy olyan előjellel, de szenvedélyesen fo­gadta az irodalmi közvéle­mény ... írja bevezetőjében Jovanovics Miklós. A Tűz-tánc antológiában szereplő költők valamennyien olyan egyéniségek, akiknek lí­ráján keresztül maradandó életműveket, korszerű maga­tartásformákat ismert meg az olvasó. Nem akartak nemze­dékként fellépni és mégis, mintha azzá váltak volna. Gondoljunk csak olyan kima­gasló alkotókra, mint Váci Mihály, Ladányi Mihály vagy Garai Gábor. Az 1988-as kiadás afféle megismételt találkozó, ahol a kiadó azt kívánja a líra sze­relmesei elé tárni, hogyan gondolkoznak a valamikori antológia szereplői 30 év után. A szerkesztők felkérő leveleire az eredeti gárda még élő tagjai szinte kivétel nél­kül készségesen jelentkeztek. Voltak, akiket posztumusz idéztek még életművük utol­só szakaszának jellegzetes ver­seivel, megint mások a szer­kesztés időszakában távoztak az élők sorából. Annak idején Garai Gábor versétől kölcsönözte címét a Tűz-tánc antológia. S most, csaknem 30 év múlva, ismét Garai Gáboré a Tűz-tánc 2 című, programnak is beillő, az új antológia mottójaként fölfogható vers: „ ... ne süllyedjünk magunk költötte halálba. / Várjuk be a természetes véget, úgyis el­jön. / Csak addig férjünk meg valahogy a Földön: / hogyan, miképp — nincs rá biztos re­ceptem, / de nem vállalom a dezertáns reménytelenséget sem;.. A hagyományostól picit eltérően az idén az ünnepi *-* könyvhét május vége helyen június első napjai­ban lesz; 3-tól 8-ig. Az országos megnyitót Budapesten, a Vörösmarty téren tartják, június 3-án, 14 órakor. Ün­nepi beszédet Köpeczi Béla művelődési miniszter mond. A megyei megnyitóra ugyanezen a napon Gödöllőn ke­rül sor, délután fél ötkor, Tarján Tamás irodalomtörté­nész bevezető szavai után, a városi könyvtárban. Az írott szó ünnepe immár 59. születésnapjához érkezett. A színes könyvsátrakban most 23 kiadó 79 könyvét kí­nálják az olvasóknak, összesen mintegy másfél millió példányban. A legtöbb művel a Magvető és a Szépirodalmi je­lentkezett, az előbbi 23-mal, az utóbbi pedig 17-tel. Ez igy természetes, hiszen elsősorban az ö feladatuk, hogy közreadják a magyar szépirodalmi alkotásokat. A Kos­suth műhelyeiben négy alkotás készült el, s a Móra is ugyanennyivel örvendezteti meg fiatal olvasóit. Há­rom-három új kiadványa van az Európának, a Heli­konnak, a Múzsáknak és a Zrínyinek. Az Akadémia, a Corvina, a Gondolat és a Népszava két-két könyv­vel képviselteti magát. Első ízben kaptak helyet az ünnepi kínálók között az új kiadók — például a Mae­cenas, a Háttér, az Artunion, a Szabadtér —, amelyek komoly értékek közreadására vállalkoztak, örvendetes jelenség a vidéki kiadók jelentkezése is. A debreceni Csokonai Kiadó, a TIT Komárom Megyei Szervezete, a pécsi Pannónia könyvek szerkesztősége egyaránt ran­gos műveket vonultat föl. Gazdag tehát a választék, s így nem könnyű a válo­gatás sem. Reméljük, recenziós összeállításunkkal se­gítséget tudunk nyújtani olvasóinknak a nehéz, ám kellemes feladat megoldásához! Rózsák háborúja „Minden országnak van vá­gyait / kifejező totemállata. Amerilcáé és / Németországé a sas. A franciáké / a harcias kakas. Angliáé az oroszlán, j Meg a bulldog.” (J. Nehru). Ez a mottója Szántó György Tibor: Anglia története című könyvének, amelynek címlap­ján természetesen egy nem túlságosan kellemes külsejű bulldog látható. A Móra Könyvkiadó arra a feladatra vállalkozott, hogy a Kozmosz könyvek sorozatban bemutas­sa Anglia történetét; elsősor­ban a középiskolásoknak vagy annál nagyobb diákoknak, esetleg a felnőtteknek. Az érdekfeszítő, olvasmányos kötetben az író megpióbálja végigkalauzolni az olvadót az angol história teaecvénycs út­jain. A könyv azokra a té­nyekre épül, amelyek e törté­nelem vázrendszeiet alkoiják, s mintegy drámai csomópont­jait a szigetország történeté­nek. Ezeket kommentálja szí­nesen, olykor szarkasztikusán. Már a fejezetcímek is figye- lemfelkeltőek: Gyilkosság a székesegyházban, Szentföldön és föld nélkül, A korona leg­szebb gyémántja, Kő a trónus alatt. Rózsák háborúja, Jen­kins kapitány füle, Twist Oli­ver és az Üdvhadsereg, Őfel­sége leánykori neve, Munkás­vezér cilinderben, Úriember a lövészárokban, Bomba ellen esernyő, Első hegedűs a máso­dik sorban. A könyvet időrendi áttekin­tés egészíti ki, de megtalál­hatjuk benne kronológiai sor­rendben az angol urmkudóház tagjainak névsorát és uralko­dásának Idejét, valamint azt is, hogy mettől meddig ki volt Anglia miniszterelnöke. Hasznos ismeretterjesztő könyvet adott ki a Múzsák Közművelődési Kiadó: megje­lentette Sabján Tibor: A Bú­bos Kemence című kötetét, amelyben az író ismerteti a búbos kemence kialakulásának történetét, bemutatja a kü­lönféle kemenceformákat és tí­pusokat, megismertet bennün­ket a kemenceépítés módjával, megtudjuk, hogyan kell a ke­mencét fűteni, karbantartani, s azt is, hogyan süthetünk, főzhetünk benne. Ez utóbbit úgy tárja elénk a szerző, hogy a leírások alap­ján az ételek valóban elké- szfthetőek. Szó van a ke­nyérsütésről, a kenyértésztából készíthető ételekről — pél­dául a kolbászos cipóról, a zsíros bodagról, a réteges lán- gosról, a pomposról, a pam- puskáról, a papácskáról vagy éppen a rongyoskapcáról, a dübbencsről. Megtanulhatjuk hogyan kell kemencében szá­raz babból leveseket és főze­léket készíteni, hogyan főzzük különböző módokon — birka­hússal vagy anélkül — a ká­posztát, s hogyan a legfino­mabb, vászonfazékban főtt, friss disznóhúsból készült or- jalevest. Megismerhetjük a kukorica kemencében V3ló el­készítésének különböző módo­zatait és a húsfélékkel kap­csolatban is számos recept szerepel a könyvben. Megta­lálható természetesen a sok­sok. kemencében sült sütemény elkészítése is. Az elmúlt években érezhe­tően nőtt az érdeklődés a ha­gyományos paraszti élet em­lékei iránt. Ismét népszerűvé vált a falusi turizmus, sokan vásároltak parasztházat vagy tanyát, amelyet nyaralónak rendeztek be. Ezekben, de új lakóházakban is egyre többen szeretnének hagyományos fű­tőberendezéseket építeni, ame­lyek közül mind a mai napig a búbos kemence a legismer­tebb. Azoknak, akik éreznek annyi ügyességet & bátorsá­got magukban, hogy elkészí­tésével próbálkozzanak, ta­nácsokat, terveket és anyag- kimutatásokat is közöl a kötet. Nemcsak a szobai, hanem a házon kívüli, szabadban fel­állított kemencéket is be­mutatják, azoknak a kedvéért, akiknek a kemence építésére csak az udvarban, a kertben van helyük. A kiadó nem titkolt célja az. ha elérhetné: a kemence­építés, a kenyérsütés, a ke­mencében sütés-főzés ne so­rolódjon a múlt elfelejtett em­lékei közé. Ma még minden megtanulható, átörökíthető, de egy-két évtized múlva már nem. Nem lesz kitől tanulni és népi műveltségünk újabb színfolttal szegényedik.., Egy év novellái Furcsa dolog egy novella- válogatás. Az idei Körkép huszonhét írását olvashatom egyvégtében is, megpróbálva képet alkotni arról, hogy íróink milyennek látták az el­múlt évet. De csemegézhetek is, kiválogatva a számomra kedvesebb szerzőket, le-letéve a kötetet, majd alkalomsze­rűen ismét kézbe véve. Az Körkép 88; Oidipusz szőnyege A Maecenas ezen a könyv­héten bizonyítja, hogy támo­gatni akarja a klasszikus és a kortárs szerzőket egyaránt. Az előbbiek csoportjába Jászt Oszkár tanulmánya tartozik, a jelenhez pedig Görgey Gá­bor regénye, a Vadászszőnyeg. Múlt és jelen keveredése, a Arabul is megjelenik Régi adósságot törleszt a Képzőművészeti Kiadó Az isz­lám művészet története című kötetének megjelentetésével. A könyv, annak ellenére hiány­pótló, hogy az utóbbi években már megjelentek kisebb-na- gyobb, egy-egy részi net föl­dolgozó írások erről a témáról. A most naDvilágot látott tu­dományos igényű összefoglaló munka eligazít bennünket az iszlám művészet teljes törté­netében. a kezdetektől egészen napjainkig: a művészet vala­mennyi ágában a kerámiától a fémművességig, az építészettől a kalligráfiáig, a festészetig, de képet kaphatunk a textil- művészet különféle ágairól, a fém- és üvegművességrói vagy éppen a fafaragásról is. Egy kötetben ilyen tudományos igényű munka még soha >em jelent meg és így a külföldi könyvpiacon sem található. Létezik-e művészeti egység az iszlámban? Beszélhetünk-e iszlám művészetről? Ezekre a kérdésekre is válaszol Fehér­vári Géza, a londoni egyetem tanára. Az iszlám művészettel és régészettel foglalkozó pro­fesszor 1982-ben kezdte el gyűjtőmunkáját és három esz­tendőbe tellett, amíg a köte­tet összeállította. Az igényes, 600 oldalas album igen gazdag képanyagának — 250 színes és 232 fekete-fehér — jó rész - Is a szerző munkája A kötet a 19. száz id végéig tekinti át a tárgykultúra tör­ténetét oly mpdon, hogy szám ba veszi és elemzi az iszlám által meghódított területek fontosabb emlékeit. Az olvasó így találkozhat a mohamedán uralom alá került Arábia Perzsia, Törökország, Spanyol- ország, Belsö-Ázsia, Egyiptom sajátos és mégis egységesnek tűnő művészetével. Képet kap arról a kultúráról, amely a régi hagyományokra épült, azokat megőrizte, de a meg­hódított területeket az iszlám szellemével mélységesen át­itatva összekapcsolta. Fehérvári Géza könyve mél­tó kiegészítő folytatása azon nagy magyar tudósok munkái­nak — Goldziher Ignác, Ger- manus Gyula —, amelyek a mohamedanizmu. ..dományos igényű földolgozását tűzték ki célul. A könyv iránt máris nagy érdeklődés mutatkozik számos nyugati országból, de mint megtudtuk, rövidesen — a szaúdi király finanszírozá­sában — arabul is megfenik. Ez annál inkább érdekes, mert ilyen átfogó, az iszlám művé­szetét alaposan elemző munka a nagy iszlám országok birto­kában sincs. színek és formák emlékeket idéző technikája már nem új találmány. Itt egy szőnyeg sorsa, a kitelepítések, az öt­venes évek hangulata és egy nő testi birtokbavételének részletes története fonódik össze. Csakhogy ez a három szál már kissé sok, kettő-kettő el­lenszegül az akaratnak. Meg­szűnik az egység látszata és felborul a kényes harmónia. Az utalások, a váltások eről- tetetté válnak. Ám nem ez a legnagyobb probléma. Kissé üresek a szereplők, sémákban gondolkodnak. Holott régi igazság, hogy a történelmet nem jóságosak és gonoszok, nem uralkodók és elnyomot­tak, hanem emberek élik. Ha alig titkoljuk az önéletrajzi ihletést, a személyes sorsvál­lalást, akkor nem szabad az alakokat megfosztani valódi arcuktól, ellentmondásosságuk­tól. Éppen a hitelesség érde­kében, merj; csak így válik egy réteg, az arisztokrácia tragédiája feldolgozhatóvá, megérthetővé a mai kor szá­mára. Pedig fontos dokumentum ez a könyv minden fiatalnak, akiknek már csupán tan­anyag a személyi kultusz. Kü­lönösen azért, mert Görgey Gábor rendelkezik a szemta­núk ismeretével és mesterség­beli tudása is alkalmassá te­szi a krónikás szerepére. Ta­lán lesz még könyve, ami ez­zel a témával foglalkozik. De akkor is úgy vélem, hogy a szőnyeg díszmadarát kár bün­tetni, hiszen legkevésbé ő te­het az emberek viselt dolgai­ról... ; Boíii ám 70,- Ft| Könyvhéti ára 35,- Ft| í összes alkotóról nem lehet itt véleményt mondani. Bizonyá­ra kinek-kinek ízlése szerint más és más tetszik. Esetleg Lázár Ervin tündérmeséinek egy újabb darabja az ember­ségről, a szerétéiről. (Bár ez alkalommal a téma mintha kissé direktebb lenne a meg­szokottnál.) Vagy Kőbányai János tanítónőjét kísérhetjük figyelemmel, aki elbukik az élet kisszerű küzdelmeiben, de még ebben a bukásban sem tud felmagasztosulni. Az egyetlen zavaró momentum, hogy kissé idegen a szerző túldíszített stílusa, hiszen ed­dig épp az ellenkezőjét szok­hattak meg tőle. A folyóiratok hasábjain már megjelent novellák is vissza­köszönnek, értékükből ebben a közegben sem veszítve. Így például Karinthy Ferenc em­lékei Malamud budapesti lá­togatásáról, vagy Nádas Pé­ter esszéje, a Mese a tűzről és a tudásról. Érdekes, hogy az itt felvetődött problémák még sokakat izgatnak. A kör tét egyik legszínvonalasabb, legkiemelkedőbb írása Ottlik Géza Hajónaplója szintén ide tartozik. Sorolhatnánk még hossza­san a nemzetünk közel- vagy régebbi múltjával foglalkozó, illetve az értékeket menteni, megőrizni próbáló alkotások szerzőit és címeit. Ehelyett inkább azt ajánlanám, ve­gyük kézbe a kötetet és vá­lasszunk magunknak belől« tetszésünk szerint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom