Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-30 / 128. szám

A Monc-ri NEB napirendjén Kevés a jól képzett szakmunkás Mindnyájunkat érintő, érdekes témáról tárgyalt legutóbbi ülésén a Monori Népi Ellenőrzési Bizottság, „Monor és vonzáskörzetének munkaerőhelyzete, mun­kaerő-gazdálkodása, a felszabadult munkaerő elhelyez­kedése, a tanácsi apparátus felkészültsége a feladatok ellátására” címmel. A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy az új gazdasági szabályozók hatásá­ra miként változik a munka­erőhelyzet. A vállalatok, szö­vetkezetek létszám-leépítési tö­rekvései milyen réteget érin tenek leginkább, hogyan ala­kul az elbocsátottak létszá­ma. Bejelentik-e mindezt, s igényelnek-e új dolgozókat. Nem kevesebb, mint 11 egy­séget kerestek fel a népi el­lenőrök, tanácstagokat, ipari szövetkezeteket (üzemeket) és egy mezőgazdasági szakszö­vetkezetei (Vasad). Tapasztalatok A testület elé került össze­foglaló jelentés leszögezte: Monor vonzáskörzetében a munkaerőmozgással kapcsolat­ban megállapítható, hogy a létszámcsökkenés nem nagy­mértékű, alig tesz ki 10 szá­zalékot. E csökkenés felét a nyugdíjaslétszámú munkaerő megszűnése okozta. A munkaerőmozgással kap­csolatban a helyi tanácsi szer­vek tapasztalata, hogy az Ál­lami Bér- és Munkaügyi Hi­vatal (ÁBMH) rendeletében rögzített igénybejelentési kö­telezettségeket — mely sze­rint a munkáltató negyedév végi munkaerőigényét be kell jelenteni — az egységek 80 százalékában teljesítik. Érdekes tapasztalat, hogy tavaly a munkí t keresők szá­ma emelkedő mdenciát mu­tatott, csaknerr kétszázan ke­restek új mun ahelyet, közü­lük százhúszon ten rendelkez­tek állandó n okahellyel, de a kedvezőbb hetőségek re­ményében aki ak változtatni. A vállalatok ősorban szak­képzett dolgc era tartottak igényt, a mu it keresők vi­szont többny szakképzetle­nek. Atszervezé , illetve telep- helymegszűn :1 kapcsolatos, tíz főt meg) dó dolgozólét­szám munkí ;onyának meg­szűnése egy Ében történt. A (Ganz Kapc i- és Készülő­dik Gyárai' asadi gyáregy­sége 1987. január 1-jével meg­szűnt. Ez nyolcvanegy embert érintett, melyből harmincegy főállású, ötven bedolgozó volt. A gyár késedelmesen — csak két héttel később küldte meg jelzését a tanácsnak. A har­mincegy főállású dolgozót si­került — a tanács segítségé­vel — új munkahelyen elhe­lyezni, a bedolgozóknak vi­szont csak egyharmada élt a más munkaterületre helyezés­sel. A munkaképes korú lakos­ság 60-70 százaléka naponta ingázik lakóhelye és munka­helye között, de például ez az arány Maglódon meghaladja a 78 százalékot. Az ingázók számarányának jövőbeni csök­kenésével nem számolhatunk. Ugyanakkor a következő években a demográfiai hul­lám hatására nagy létszámú korosztályok lépnek munka- vállalási korba. Elsődlegesen várhatóan a szakképzetlen fia. talok elhelyezkedési gondjai­val kell szembenézni. 1986- tól 1988. március 31-ig 50 százalékkal csökkent a pálya­kezdők részére felajánlott munkahelyek száma. Szerényebben A vizsgált egységek lét­számcsökkentési törekvései nem egyértelműek. A legtöbb egységnél inkább azokat a le­hetőségeket keresik, amelyek keretén belül a termelés nö­vekedésével a rendelkezésükre álló munkaerőt meg kívánják tartani. Negatív megállapítás, hogy nagymértékben csökkent a nyugdíjasok foglalkoztatása, amely tovább rontja a korosz­tály — amúgy is alacsony — életszínvonalát. Valamivel sze­rényebb mértékben csökkent az alacsonyabb kvalifikáltságé dolgozók — elsősorban a be­tanított munkások — állo­mánylétszáma, illetve a be­dolgozók részaránya. A vállalatok által kezde­ményezett felmondás a vizs­gált időszakban nem volt jel­lemző, a munkaviszonyok megszűnése általában a dol­gozók kezdeményezésére tör­tént. A pályakezdő fiatalok a ta­nácsoktól elhelyezkedési se­gítséget nem igényeltek. .. vonzáskörzeten kívüli (el­sősorban fővárosi) munkahe­lyekről az itt lakó dolgozók­ról a vállalatok nem jeleztek a helyi tanácsoknak, követ­kezésképp nem lehet megálla­pítani teljes mértékben, hogy a nagyobb arányú elbocsátá­sok milyen mértékben érint­hették a környék munkavál­lalóit. Közhasznú munkavégzésre, illetve munkavégzés megszer­vezésére igény hiányában nem került sor Monoron és környékén. A körzetben mutatkozó mi­nimális munkaerőtöbblet csak alacsony kvalifikáltságú mun­kásokból tevődik össze. Ugyanakkor — állapította meg a NEB elé került összefoglaló jelentés — a vizsgált üzemek­ben viszonylagosan nagymér­tékű szakmunkáshiány észlel­hető. Az idén az első negyed­évben ötvenen kerestek mun­kát, közülük mindössze egy(!) személy rendelkezett szak­munkás-bizonyítvánnyal, aki viszont nem kívánt a szakmá­jában elhelyezkedni. A Monori Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanácsnál egy főfoglalkozású előadó fog­lalkozik a munkaüggyel. Köz­vetítési területe kiterjed Mo­nom. Monori-erdöre, Péteri­re, Vasadra, Csévharasztra, Gombára. Bényére, Kávára, Ecserre és Mendére. A többi nagyközségben a munkaügyi feladatokat úgynevezett kap­csolt munkakörű előadó látja el. Nem megoldott A csökkent munkaképessé­gűek teljes körű foglalkozta­tása a vizsgált egységekben nem megoldott. A termelő- egységek elsődlegesen a köz­ponti rehabilitációs alapba történő befizetést választják, nem tartanak igényt a fog­lalkoztatással járó kedvezmé­nyekre. A vizsgált időszakban mun- kanélküisegély-kérelem az il­letékes tanácsi szervekhez nem érkezett be, munkaköz­vetítő iroda létezéséről sem értesültek a népi ellenőrök. G. J. MONORI Otílián A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 128. SZÁM 1988. MÁJUS 30., HÉTFŐ Legbiztosabb, ha leszokik Dohányfüst vagy egészség? Meggyőzéssel és felvilágosítással Mint passzív dohányos nagy érdeklődéssel tekintettem meg a BNV-n a Dohánykutató In­tézet és a Dohányipari Vál­lalatok kiállítását és termék- bemutatóját, „Kutatás, gyárt­mányfejlesztés, egészségvéde­lem” volt a fő mottója az egésznek, mert az egészségvé­delmet kívánták szolgálni a rendezvénnyel. Hiszen mint sok más dologban, korlátok­kal, tiltásokkal ebben sem le­het előrelépni. Csak meggyő­zéssel, felvilágosítással, társa­dalmi megegyezéssel lehet az élet minőségét javítani. Vannak eredmények A kiállításon tapasztaltam, a dohányzás veszélyét akar­ják csökkenteni a kutatók és gyártmányfejlesztők is a mi­nőség javításával, az új ter­mékek előállításával, a do­hányzási kultúra fejlesztésé­vel. Több mint egy évtizede céltudatosan törekszik a do­hányipar az egészségre kevés­bé káros dohányzás megvaló­sítására, hangsúlyozva azt az emberi jogot és lehetőséget, hogy a dohányos is védheti egészségét. Hazai viszonylatban első lé­pés az egészségre kevésbé ká­ros cigaretták kialakítása te­rén a füstszűrők bevezetése volt a 60-as évek elején. Ma már jelentős munka folyik a füstszűrők, ezen belül az egészséget leginkább veszé­lyeztető vegyiiletek szűrését megvalósító, összetett füstszű­rők, fejlesztése terén. A do­hányzás-egészségügy terü­letén ma fő cél a komplex egészségkárosító hatást kifejtő füstkátránytartalom, vala­mint a füst nikotin- és szén- monoxid-tartalmának csök­kentése. Az erre irányuló ku­tatómunkának igen jelentős eredményei vannak. Ennek középpontjában az emberek egészségvédelme áll. Hazánkban körülbelül 4 mil­lióan dohányoznak és sajnos a fogyasztás igen magas. Éven­te 26-27 milliárd cigarettát vesznek az emberek. Termé­szetes, hogy egyik napról a másikra nem lehet leszoktatni senkit a dohányzásról, de a kutatók és a termelők sokat tehetnek azért, hogy a kevés­bé káros cigarettákat szívják e szenvedély rabjai. A kiállításon kitűnt az is, hogy a beruházáshiány és az ellentétes ösztönzés ennek sú­lyos akadályt jelent, mivel a kevésbé káros cigaretták gyár­tásához szükséges technikát nem tudják megvenni, ugyan­akkor a legolcsóbb cigaretták a legtöbb károsító anyagot tartalmazzák. A fő ok Végezetül ne feledjük: a do­hányzás a szív- és érrendsze­ri betegségek egyik fő kocká­zati tényezője. A dohányzás megváltoztatja a vérzsírok összetételét, oxigénhiányt idéz elő a szervezetben, érszűküle­A bizodalmák és reményeink A Toyota nemes egyszerű­séggel az ajándékbolt elé gör­dül. Úgy áll mellette a bicik­lim, mint gálába öltözött lord mellett a takarítónője. Vagy mint telefonon hívható luxus- görl mellett az élet hivságos örömeiről lemondani kénysze­rült. kopott kis övegyasszony. Ezeket gondolom az én hű­séges járművemről, ha tudná, mondaná is, hogy nem szé­gyellem magam, ejnye! Bez­zeg amikor hazarohan velem a szakadó esőben, és egyszer se dobja le a láncot, vagy amikor úgy megpakolom, mint a málhás öszvért, akkor bezzeg nem bambulok holmi Toyotákon, hanem örülök, hogy biciklim van! Hát örü­lök is. Az emberben legyen önérzet. És a pénztelenség az önérzet megszilárdulását még egyáltalán nem zárja ki. Pél­da erre Béla úr, akinek az idők kezdetekor betört abla­kát nylon borítja, mert csak arra telt, meg rajzszögekre, új üvegre nem, de reggelenként úgy köszönünk egymásnak, oly udvarias előkelőséggel, mint akik legutóbb a játékka­szinó bejáratánál találkoztak, s legnagyobb gondjuk az volt, hogy pezsgővel vagy alvással fejezzék be a napot. Béla urat mindenki Béla úrnak szólítja. Pedig neki még biciklije sincs. De ne törődjünk most Béla úrral, amikor a hölgy a To­yotából kiszállva vásárolni kezd. Nyakéket, ami fonott, és kolompok díszítik, meg az­tán külön két kis aranyszínű kolompot, amit fülönfüggő­nek hívnak, ezenkívül kabát­kát, fehéret, zöld levélminták­kal. Vásárlása cseppet sem a tétova tanácstalané — holott magyarul egy szót sem ért. Vagyis dehogynem. Kinéz az ablakon, látja, hegy kint már jobbról-balról csodálják a ko­csiját, mosolyog, bent is mond ják neki, hogy szép ez az autó, hej, micsoda schön auto­mobil! Nevet, legyint: — Eh! Trabant! Szájunk szélén cérnaszálnyi mosoly. — ... akkor én most kér­nék egy cipzárat! — mondom önérzetesen. ★ Megy egy asszony az utcán, /zt hiszem, ő az, akinek lát­tán élemédettebb férfiak is füttyre igazítják a szájukat, mert hirtelen azt hiszik, hogy még legények. Az asszony ez­zel tökéletesen tisztában van. Vonul, s bájait a legelőnyö­sebb csomagolás csak hang­súlyosabbá teszi. Ez a csoma­golás aprólékos, tudatos vá­lasztás eredménye, egy percig eltűnődöm: vajon mennyi időt szán vásárlásra, mennyit tölt a tükör előtt, a kozmetikus­nál, a fodrásznál, a varrónő­nél ... ? Jön szembe vele egy má­sik asszony. Ahogy a mesében lenni szokott, amikor a sze­rencsétlen kis Hamupipőke észreveszi, hogy káprázatosak a nővérei, selyemben-bársony­ban mennek a bálba, ő meg csupa hamu és ocsú... Ez a másik asszony ugyan nem ha- mus, nem ocsús, de ott lóg a kezében a szatyor a kelká­posztával és a darált hús le­nével átitatott csomagolópa­pírral, és a haja a szemébe lóg, mert nem tudja kisimíta­ni, ugyanis a másik kezébe egy gyerek kapaszkodik, s kár, hogy harmadik keze nincs, mert abba kellene kapaszkod­nia a másik kisgyereknek, aki mögötte botorkál és nyafog, hogy anyu, menjünk vissza a fagyishoz, a íagyishoz men­jünk vissza ... — Kezeit csókolom! — ál­lítja meg Hamupipőke káprá­zatos nővérét egy férfiú, és tényleg kezeit csókolja. ■>— Jó napot, Ipszilonné — mondja az újságárus Hamu­pipőkének —, a szokásos két lottót? Így van ez. Egyikünk határtalan bizo­dalma önmagában, másikunk reményei a lottóban ... K. Zs. tét okoz, fokozza a szív mun­káját, elősegíti az érelmesze­sedés kialakulását. Infarktusesély A dohányzók között igen gyakoriak a szívesek, jellemző a végtagi erek elmeszedése, elzáródása, a szívinfarktus elő­fordulása, a hirtelen szívhalál. Gyakoribbak a veseér-rendel- lenességek, valamint az agyér­rendszeri elváltozások. A dohányzás tüdőrákot és hörghurutot okoz. Mindezek­hez a betegségekhez a do­hányosoknak kétezer-hatszáz- szor nagyobb az esélyük, mint a nem dohányzóknak. Tehát a legfőképpen úgy védhetjük egészségünket, ha leszokunk minél előbb erről a káros szenvedélyről. Marczi Ferenc Levelesládánkból Hangulatos délután Május 21-én ünneplőbe öl­tözött idős emberek .érkeztek az Attila utcai tS&jjfeözibe. Anyák napjával egybekötött idősek napját rendeztek szá­mukra. Az ünnepséget dr. Kö­vest László nyitotta meg, majd az Ady utcai iskola 4/b. osztá­ly attak nyolc tanulója köszön­tötte az édesanyákat, nagyma­mákat. Jelen volt az ünnepségen Puskás Imréné, a Vöröske­reszt vonzáskörzeti titkára. Ö is szívből köszöntötte a meg­jelenteket, közöttük Magócsi Károly nyugalmazott iskola- igazgatót. Jóleső érzés volt, hogy körünkben ott volt és visszaemlékezett a régi ked­ves tanítványokra, elbeszélge­tett velük, s a volt szülői munkaközösségi tagokkal, akik ma vöröskeresztes aktivis­táink. Az aktívák az ünnepség kezdete előtt már szorgoskod­tak. Finomabbnál finomabb sütemények kerültek az aszta­lokra. Mint minden évben, a zenét Púpos József nagybőgős, Gulyás Gyula és Balogh Lász­ló (József) szolgáltatta. Jó hangulatban telt az idő. Köszönjük mindenkinek, akik segítségünkre voltak a munkában. Olasz József né Monor Dzsesszbalett, néptánc Kulturális programok Ecseren hétfőn 18 órától filmvetítés. Gombán az autós kertmozi­ban 21-től: A Beverly Hills-i zsaru (színes, magyarul be­szélő amerikai krimi). Gyomron filmvetítés 17.30- tól: Vang-vu a Kung-fu hőse (színes, kínai, történelmi kung-fu kalandfilm), a Strand kertmoziban 20.15-től: Kelle­mes húsvéti ünnepeket (szí­nes, szinkronizált francia filmvígjáték). Az, úttörőház rendezésében 15-től kispá­lyás labdarúgó-mérkőzések a sportpályán. Monoron 15.45-től az ifjú­sági, 17-től a felnőtt bélyeg- gyűjtő szakkör foglalkozása, 17-től az alkoholellenes klub összejövetele, 17.15-től dzsesszbalett, 18-tól néptánc. A filmszínházban 18-tól és 20-tól: 48 óra (színes ameri­kai krimi), az autós kertmo­ziban a Volán-telepen 21-től: Ritz fürdőház (színes, szink­ronizált amerikai filmvígjá­ték). Mentién 17-től gépkocsive­zetői tanfolyam és ifjúsági klubfoglalkozás, 18-tól a pá­vakor próbája. Péteriben 16-tól a nyugdí­jasklub, 17-től a sportkör összejövetele, 18-tól filmvetí­tés. Sülysápon 16-tól a nyugdí­jasklub összejövetele, 18-tól kondicionáló torna. Üllőn művészi torna 10-tól az óvodásoknak, 17-tő] az is­kolásoknak, 15-től a nyugdí­jasok délutánja. Úriban 17.30-tól német nyelvtanfolyam. ■(ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) P ii volt, ami nincs (Jók zó esik mostaná­^ bt a fiatalokkal kap­csolata gondokról. Panasz­kodnal ők maguk is, meg panaszkodnak a felnőttek is. Ha pedig az ifjúsági mozgalom vagy egészen konkrétan a KISZ kerül te­rítékre, bizony nehéz hely­zetbe kerül, aki nem elég rugalmas a legkülönbözőbb vélemények befogadására, netán a Hansághoz vagy a későbbi hőskorhoz kap­csolódó élményei vannak... „Mostanában mit látsz?” — zsörtölődik egy volt klubvezető, népi táncos, sportszervező, vitavezető. „Az egyiken bőrruha, a másikon vászonrongyok, a harmadiknak lila a haja, a negyediknek csak éppen az orrában nincs karika, az ötödiken viszont csak a „cucc” több ezret ér. a ha­todik, ha nem vigyázol, el­tapos a bukás elkerülésé­vel kiérdemelt Ladájá­val ...” Állj meg, öreg! — mondom. Nem rád mutat­va szórnyülködött nagyot épp húsz évvel ezelőtt egy somosköfalui nénike: „Hát te mi vagy?! Fiú vagy lány?” Arról nem is be­szélve, hogy mekkora bal­hé kerekedett otthon, ami­kor az alkalmi cipőre adott pénzt egy tűorrú, magas• sarkú topogóra költötted. Vagy amikor apád bevitte a cipőkanalat, hogy ugyan, fiam, ezzel csak könnyebb belébújni abba a szűk far­merba .. Netán elfelejtet­ted az annyiszor üvöltött programadó dalt. „az ész a fontos, nem a haj ...”? Az idő változik, változik a hordaléka is. A nagyobb sodrás több szennyet dob a partra, de hát az is az ön­tisztuláshoz tartozik. Való­ban sok a jogos panasz mindkét nemzedék részé­ről. csak néha úgy tűnik, a nézőponttal, a szemüveg­gel is haj van. A kirívó dolgokat könnyebb észre­venni, szóvá tenni, és en­nek így is kell lennie. Annak viszont nem, hogy ami jó, az természetes, az szót se érdemel. Nézem a jegyzetfüzetem. Pár sor az egész, amin megakad a szemem. Leg­utóbbi írásomból kimaradt, pedig pár évvel ezelőtt jó­val nagyobbra becsültem volna a hírértékét. Fog az idő? Vagy rág az idő fo­ga? Följegyeztem és aztán nem írtam meg: a nyár- egyházi KISZ-es fiatalok az Arany János utca végé­ben felszámoltak egy ille­gális szemétlerakó helyet. Két vontató kocsija telt meg a sokféle hulladék­kal. Először csak azt hatá­rozták el, hogy szemmel tartják a környéket, tie rondíthassák el ismét. Azután többet gondoltak: a szép környezetben lévő kis hajlatban kialakítanak egy pihenőparkot a környékbe­liek számára. Hátha ez el­gondolkoztatja a notórius környezetszennyezőket is. l-lát igen. Erre mondják a hajdani kiöregedett, tar homlokú volt ifiveze­tők, mai mérges szülők, hogy „lám, így is lehet”! Persze, csak hát „jobb bal­hé” az ifjú zöldekkel mas­karába öltözve felvonulni, mint a szeméttel teli trak­tor nyomában lépkedni. Az egyik kérdés: melyiknek több a haszna? A másik kérdés: valóban, nincs ma Hanság? Erre van egy vá­lasz is, épp a nyáregyházi fiatalok vezetőjétől: „Han­ság nincs. De munka van." Vereszki János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom