Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-30 / 128. szám

Man

A PE ST MEGYEf HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

XXXII. ÉVFOLYAM, 128. SZÁM

1988. MÁJUS 30., HÉTFŐ

A kínálat és kereslet aránya

A taxis sötét frakkban érkezik

Minden földrajzilag behatárolt területnek megvan a maga teherbíró képessege. A teher nagysága, a terhelhetőség maximális határa számos tényezőtől függ. A terület természeti adottságaitól, a népszerűségtől, az ipar és a mezőgazdaság fejlettségétől, a szellemi kapacitás mértékétől, illetve annak kihasználásától, a termelés és fogyasztás arányától.

Gondoljunk például csak a szolgáltató iparra, hogy annak eredményessége, eltartó képessége mennyire függ a lakosság átlagos jövedelmétől, a szolgáltatást leggyakrabban igénybe vevő egyes társadalmi rétegek fizetőképességétől, s általában a pillanatnyi gazdasági helyzettől, a kínálat és a kereslet arányátóL

Ebből kiindulva fölvethetjük a kérdést, hogy például magántaxisból hányat tűd eltartani Cegléd városa?

Mert ha a személyfuvarozó kisiparosok sajátos belső világának szóhasználatával élünk, akkor vannak szegény és gazdag utasok. Csakhogy az általános fogalmak szerint aki szegény, annak hogyan lehet pénze taxira, aki meg gazdag, az miért nem a saját autóján közlekedik?

A Ceglédtaxi három személyfuvarozó kisiparosával beszélgettünk ezekről a látszólagos ellentmondásokról, Sági Károllyal, Kornyik Istvánnal és Boldizsár Mihállyal.

Hogy ki a szegény és ki a gazdag utas vagy éppen taxis, arról így vélekedik Sági Károly:

— A szegény utas az, akinek nincs pénze autóra, s ezért veszi igénybe a taxit. Gazdag utas az is lehet, akinek van saját autója, de mondjuk megivott két sört, és már nem mer beülni az övébe. Abban pedig nincs ellentmondás, hogy a szegény utas taxizik, mert ha buszra várna, adott esetben lehet, hogy többet veszítene hasznos időben és pénzben, mint amennyit kifizet nekünk tarifában.

— A szegény taxis pedig a kezdő, aki vesz 120 ezer forintért mondjuk egy Wartburgot, s mire beszerzi a taxamétert és a CB-rádiót, a befektetés megközelíti a kétszázezret. Mindehhez még hozzájá. ruí az, hogy a városban a már tapasztalható létszámleépítés miatt sokan másutt keresik kenyerüket, s másutt költik el pénzüket. A fuvarok többsége helyi, kis távolságú, ennek megfelelően 30— 40 forint a bruttó bevétel egy-egy utastól, illetve utazásonként. A munkáltatók is óvatosabbak lettek, nem fizetik ki a túl nagy utak taxi- költségét dolgozójuknak.

Kornyik István is hozzátette a magáét:

— A buszcsatlakozás is rontott a helyzetünkön, mert amióta Irsán megépült a rendelő, onnan alig-alig jönnek az emberek a városi kórházba. Ugyanakkor a taxisok SZTK- ja is mégemelkedett, negyven százalék lett. A borravalót is figyelembe vevő személyi jövedelemadó, az összes többi adóval együtt irreálisan magas. Meg is fellebbeztük a helyi adóhatóságnál, meg Budapesten, de az volt a válasz, hogy nem lehet kevesebb a bevételünk, mint a budapesti kollégáknak, s az általunk bevallott jövedelemből nem is lehet fenntartani szolgáltatásunkat, tehát valótlan adatokat közöltünk. Csakhogy az adóhatóságnál elfelejtették azt, hogy Cegléden nincs any- nyi látnivaló, nevezetesség, közintézmény, mint a fővárosban, így itt ebben az értelemben nincs is miért leszállnia az utasoknak a vonatról. Ceglédre nem jellemző a nagy átmenő forgalom vagy a turisták özöne.

Boldizsár Mihály más oldalról közelítette meg a témát:

— Cegléden ma több mint negyven személyfuvarozó kisiparos dolgozik, abból tizenhatan vagyunk mi, a Ceglédtaxi Egyesület és körülbelül ugyanannyian az Expressztaxi tagjai, a többi önálló. Hat évvel ezelőtt még csak öt taxi volt Cegléden. Hát elképzelhető, hogy az említett okokon kívül a nagy létszám miatt hányfelé oszlik a bevétel. A két taxiegyesület is azért jött létre annak idején, hogy a fuvarmegrendelések és a bevétel kevesebb kisiparos között osztódjon el, illetve a konkurencia a minőségi munka alapkövetelményének előfeltétele volt. Ma már éles a verseny, a kenyérharc a két egyesület és a.„mezítlábasok”, azaz az önálló kisiparosok között. Mert bizony ritkák a jól fizető, nagyobb távolságú utak, és sokan vagyunk az egyre csökkenő fuvarokra.

Majd apró-cseprő, bár számukra fontos melléktényezőkről is szóltak a taxisok, egymást váltva. Elmondták, hogy bár nekik munkaeszköz a személygépkocsi, soron kívül még 10 százalékos felárral is nagyon ritkán jutnak új autóhoz, mert a KIOSZ lehetőségei nagyon is korlátozottak. A strapabíró gépkocsitípusok között sem lehet nagyon válogatni, márpedig a jármű élettartama számukra gazdasági, gazdaságossági kérdés.

A Városgazdálkodási Vállalat szerintük rossz időpontban és gyakran indokolatlan locsolásával is kárt okoz, mert a sáros, koszos kocsikba az utasoknak nincs bizalma beszállni. Nagy kapacitású autómosója a városban Csak az AFITnak van, ahol elfogadható áron dolgoznak, de ott a hosz- szú sorállás miatt nagy az idő- és bevételkiesésük, a maszek autómosók pedig túlságosan drágák.

mn

:::u

— Akkor mégis miért taxiznak?

Túl azon, hogy a gépkocsi- vezetéshez értenek, még mindig kifizetődőbb nekik Cegléden a taxizás, mint mondjuk az ingázás a fővárosba vagy akár Nagykőrösre, Kecskemétre járni naponta dolgozni. Ám a taxisok szerint ezzel a kényszerhelyzettel mintha visszaélnének a sorsukat, munkájukat döntően befolyásolni tudó hatóságok (?).

Cegléden úgy látják, hogy a budapesti Luxtaxinál, ahol különleges igényeket is ki elégítenek, a gépkocsivezető kívánságra akár frakkba is öltözik, naponta kiglancolhatja a kocsiját, ott a bevételek is sokkal jobbak, ök a gazdag taxisok, mert a főváros eltartó képessége sokkal jobb, mint Ceglédé. 1

Bízunk abban, hogy azért holnap és holnapután is lesz elég taxi városunkban.

Aszódi László Antal

Gimnazisták a televízióban

Könnyen leszel epelhettek volna

A napokban a televízió érettségi előtt álló budapesti diákok vetélkedőjét közvetítette. A zsűri tagjai a ceglédi Kossuth Gimnázium tanulói voltak. Közülük beszélgettünk néhánnyal. Szabó János és Kiss Judit nem lehettek ott — érettségire készültek.

— Amikor közölték veletek, hogy a tévé egyenes adásában szerepeltek, mi jutott az eszetekbe?

Szűcs Ildikó: — Kicsit ledöbbentem a leendő feladattól. Valójában szinte semmit sem árultak el erről a vetélkedőről. Csupán azt, hogy gimnazisták versengenek egymással, s ezért van szükség egy diákzsűrire. Mindenesetre attól féltem, hogy képes leszek-e koncentrálni.

Kovács András: — Természetesen tetszett ez a dolog. Bál' nem titkolom, hogy volt bennem egy furcsa, rossz előérzet. Egy élő adásban azért nagyot lehet bukni. Amint a nevemet sikerült kimondanom, utána egészen felszabadult lettem.

Költői Lilla: — Mivel én már egy héttel előbb értesültem az eseményről, mint a társaim, hozzászoktam a gondolathoz. Ugyanis az édesapám beavatott ebbe a titokba. Hiszen neki is van némi köze a mi „szereplésünkhöz”.

— Megbeszéltétek egymás között, hogy majd milyen szempontok szerint fogtok dönteni?

Plangár Márta: — Nem. Ez ott spontán alakult ki.

— Hogy vezetett az út a tévékamerák elé?

Szűcs Ildikó: * — Bennünket lányokat kisminkeltek. Semmi festés, csak némi alapozást csináltak.

Plangár Márta: — Igazán aranyos volt a sminkes. Kedvesen elmondta, hogy mikor hová kell nézni, mire ügyelKétezerrel

Bővül a telefonhálózat

Mint arról már korábban lapunk hasábjain beszámoltunk, 1989 végén, legkésőbb

1990-re a BHG elkészíti azt a 2 ezer vonalas crossbarközpontot, amely lehetővé teszi, hogy a jelenlegi kétezer helyett majd négyezer készülék legyen Cegléden. A központ persze önmagában kevés a hírközléshez, ehhez meg kell épülni a kellő vonalaknak. A postához beérkezett igényléseket a városi tanács műszaki osztályának dolgozói rárajzolták egy várostérképre. Ezt már visszaküldték a postának,

amely bejelöli a meglevő vonalakat. Amint ez megtörténik — a korábbi egyezség értelmében — döntés születik, hogy körülbelül a város mely részén kell kiépíteni a hálózatot. Bár kézenfekvőnek látszik, hogy a készülékek java részét a panelházakba kössék be, ám a tanács a harmonikus arányok kialakítására törekszik, ezért nem hagyja figyelmen kívül a családi házas övezetek igényeit sem. Egyben tisztázzák az indulás feltételeit. És azt, hogy ki milyen arányban viseli a költségeket.

Morzsából napi három tonna

Néhány hónapja új csomagolóanyagba töltik a zsemlemorzsát a Dél-Pest Megyei Sütőipari Vállalat Mizsei úti gyárában. Naponta három, három és fél tonna morzsát adagolnak a korábbinál tetszetősebb, színesebb, 25 dekagrammos csomagokba.

(Apáti-Tóth Sándor felvételei)

lünk, hogy ő gyorsan dolgozhasson.

Kovács András: — Hát engem nem sminkeltek. Azt hiszem, nem is engedtem volna.

— Mielőtt a kamerák elé belültetett az ügyelő, ellátott benneteket jó tanácsokkal?

Kovács András: — Nem sokat mondtak ám nekünk. Elég nagy volt az összevisz- szaság. Jómagam nagyobb szervezettségre számítottam.

Költői Lilla: — Előtte tartottak egy kamerapróbát. Figyeltünk, hogy mi történik. Vágó István megnyugtatott bennünket, majd kiderül adás közben, hogy mit kell csinálni.

— Ez a majd kiderül... nem idegesített benneteket?

Plangár Márta: — Nem, mert néhány alkalommal meggyőződtem arról — igaz a tévé előtt ülve —, hogy a Vágó István kitűnő műsorvezető. Egészen megnyugodtam, amikor elmondta, jelzi nekünk, hogy kinek hány pont jár.

— Végül is nektek mit kellett csinálni?

Költői Lilla: — Viccesen szólva, bájologni. Voltaképpen mi adtuk meg a kezdő pontokat és ezt követően még egyszer-kétszer szerepeltünk.

Szűcs Ildikó: — Ha esetleg adódott vitás kérdés, a műsorvezető megoldotta. A pontokat pedig számolták.

Tényleg kevés teendőnk akadt. Csaknem jelképes zsűri voltunk.

— Beugrott-e az, hogy ezt az adást 3-4 millióan nézik?

Plangár Márta: — Akkor ez nem jutott eszembe. Csak másnap, amikor megállítottak az utcán, a gimiben, hogy láttalak a tévében. Szóval könnyen leszerepelhettünk volna.

— És ti milyennek láttátok ezt a tévésvilágot?

Költői Lilla: — Egy biztos, hogy sokkal oldottabbak, mint általában az emberek. Lazán veszik a dolgokat.

Szűcs Ildikó: — Rögtönöztek, és ez igen tetszett nekünk. Jó volt belecsöppenni abba, hogy miként készül egy ilyen műsor.

— Vége lett az adásnak...?

Költői Lilla: — Utána a

Bergendiék játszottak és a diákok táncoltak. Mi viszont a záróbeszédet igyekeztünk minél szellemesebben megírni. Azt hiszem, nem vallottunk szégyent.

— Ez az est meghozta-e a kedveteket? Szeretnétek-e újra a tévé képernyőjére kerülni?

Szűcs Ildikó: — Hát így közösen, igen. De egyéni produkcióval talán inkább nem. Ez valószínű, hogy egyszeri szereplés volt a tévében. De mi azért ennek is nagyon örültünk.

F. F.

Diszkózene 88-as változatban

Ott állok a rivaldafényben

A Kossuth Művelődési Központ színháztermében szép sikert aratott a napokban a diszkózene hazai üdvöskéje, Zoltán Erika. A koncert előtt beszélgettünk vele.

— Mennyi ideig kellett várakozni az ismeretlenség homályában?

— Pontosan hat évig. S ez az idő egyáltalán nem tűnik fölöslegesnek. Természetesen érettségi után mindjárt azt szerettem volna, hogy színpadra kerüljek, énekeljek, sztár legyek. Ma már belátom, hogy így lett jó. Hiszen az a tizennyolc éves lány nemigen tudott viselkedni a színpadon és énekelni sem. Tehát kellettek nekem ezek az évek, hogy vigyem valamire.

— Milyen buktatók voltak?

— Eddig a pályám során

semmiféle nehézséggel nem találkoztam. Mellém szegődött a szerencse. Kikerültem az iskolából, s elkezdtem dolgozni énekes-táncosként. Jó lehetőségeket kaptam. Egyre nagyobb publikum előtt léphettem fel, csúnya szóval élve: hakniztam szerte az országban. De ez számomra értékes dolog volt, mert olyan közönséggel találkoztam,

amely a műsorért jött be. Akkor a mostani férjemmel együtt énekeltem, táncoltam. Eljutottunk az NDK-ba, Csehszlovákiába, Bulgáriába, Ausztriába, Belgiumba, sőt Ciprusra is.

— Sokat kilincselt azért, hogy végre menjenek a dolgok?

— Én örültem annak, hogy ebben a műfajban dolgozhatok, még ha ismeretlenül is. Igaz, valamivel többre vágytam, ám nem sejtettem azt, hogy ebben ki lehet a segítségemre. Ekkor jött az a véletlen találkozás a Balatonon. Férjemmel ellátogattunk egy Neoton koncertre. Ö régi barátságban van a Pásztor Lacival, aki meghallgatott aznap este ott, ahol énekeltem. Tetszett neki, amit csináltam. Megígérte, hogy amikor tud segíteni, felkeres. Egy év múlva jelentkezett. Itt a nagy lehetőség. Interpopfesztivál lesz. Laci megírta a nótát és azóta közösen dolgozunk.

— Ez a váratlan fordulat mennyire inspirálta?

— Nagyon. De én azt hiszem, nemcsak szerencsés, hanem igazi karrierista vagyok. Mindig arra törekedtem, hogy azzal foglalkozzam, ami fontos nekem. Most azt csinálhatom, amiről pici lánykorom óta álmodom. Egyszer ott állok a színpadon a rivaldafényben és énekelek ... Esetleg lemezem lesz. Gimnazistaként táncosnőnek készültem, az lettem. Aztán énekelni szerettem volna, megvalósult. Utána még 'többre vágytam, rádiófelvételre, lemezre. Boldog vagyok, hogy minden ösz- szejött.

— Milyen koncepció szerint készült a lemez?

— Laci az egyéniségemet tartotta szem előtt. Tudta, hogy az életem igazából a tánchoz kötődik. Olyan zenét próbált készíteni nekem, ami táncra csábít. Gyermekkoromban is a diszkóstílus volt a kedvencem. Ügy érzem, sikerült megvalósítani az elképzeléseinket. Ezek a dalok rám szabottak.

— A rockszakmában pejo- ratívan vélekednek a diszkóról.

— Ez így van.

— Nem veszi el a kedvét?

— Megmondom őszintén, engem azért nem zavar, mert amíg a lemezemet veszik, telt ház előtt énekelek, s azt érzem, szeretnek, addig egyáltalán nem befolyásol, hogy a szakma miként vélekedik. Arra egy picit mindig haragszanak, akinek jól megy a szekere.

— Hogyan fogadták az első lemezét?

— Mindenki számára meglepetés volt. Ugyanis a legjobb barátaim sem jósoltak 70—80 ezer példánynál többet, és immár elértem a 200 ezret. Évtizedekre visszatekintve nincs olyan hazai énekesnő, akinek ez ismeretlenül eny- nyire sikerült.

— Ezek után gondolom, megvan a következő lemez terve, sőt talán a felvételek is.

— Már elkészült a második lemezem, amely várhatóan júliusban jelenik meg. Követjük az előző album hagyományait, csak ez modernebb. Mondhatnám: diszkózene ’88- as változatban.

— Tervek?

— Hál’ istennek, sok minden vár rám mostanában. Az első lemez anyagát tavaly készítettük angolul, amelyet egy osztrák lemezcég megvásárolt. Most májusban lesz ennek a bemutatója Bécsben. Ott egyben megjelenik egy kislemez és maxi single. Ennek majd nyáron kell némi hírverést csinálni. Ami szamomra rádiófelvételt. televíziós szereplést és koncertezést jelent. Ugyanakkor itthon folytatom az országos turnét. Július végén pedig' az Interpopfeszti- vál gálájára kaptam meghívást, amelynek végtelenül örülök.

Fehér Ferenc

IfiSN 0133—2600 (Cpglédl Hírlapi