Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-30 / 128. szám
1988. MÁJUS 30., HÉTFŐ 3 Ketten Kaposvárott folytathatják Munkásőrök megyei döntője Ketten a vetélkedő irányítói közül: Mák István (balról) és Horváth Rezső, a megyei parancsnok helyettesei. (Csécsei Zoltán felvételei) A Magyar Honvédelmi Szövetség megalakulásának 40. évfordulója alkalmából Szocialista hazánkért elnevezéssel indított országos vetélkedőhöz csatlakozott a Munkásőrség is. Miként Rágyánszki Pál megyei parancsnok emlékeztetett rá, az egységben megrendezett vetélkedők jól szolgálták az éves kiképzési tervben előírt feladatok teljesítését is. Az egységeken belül megrendezett vetélkedők felügyeletét ugyanúgy Mák István megyei parancsnokhelyettes látta el, mint ahogy tegnap a püspökszilágyi lőtéren megrendezett megyei döntőnek is ő volt a játékmestere. Itt már csak azok a munkásőrök mérhették össze tudásukat, akik egységükben az első három helyezés valamelyikét meg tudták szerezni. Tegnap a baráti hangulat ellenére kiélezett küzdelem folyt a verseny döntőjének résztvevői között, hiszen nagy volt a tét. Itt már <— azon túl, hogy szereplésével mindenki méltóképpen akarta képviselni egységét is — az MHSZ megyei csapatába való bekerülés vágya is hajtotta a versenyzőket. Ugyanis, miként már megírtuk, az MHSZ Pest megyei csapatában két munkásőr is szerepelhet majd az e hét végén Kaposvárott megrendezendő országos elődöntőben. Az sem volt mellékes a motiváció szempontjából, hogy a püspökszilágyi döntőben elért első három helyezés birtokosa megyei parancsnoki Népszavazást tartottak Úriban Igen az önállóságra Vasárnap reggel aki korán ébredt, arra lehetéff figyelmes Úriban, hogy a község központjában levő buszmegállóban plakátot ragasztanak. Aki közelebb merészkedett, az alábbiakat olvashatta rajta: „Községünk lakossága 83 százalékos igennel önállóságot szavazott. Hazafias Népfront községi bizottsága." Ez a kisközség a monori vonzáskörzetben 2800 lelket számlál, s több mint tíz éve a Sülysápi Nagyközségi Közös Tanácshoz tartozik. A faluban jól működő elöljáróság tevékenykedik, amelynek tagjai az utóbbi években is megfelelően képviselték a helyiek érdekeit a tanácsban. Megfelelő ütemű volt a település fejlődése. Hiszen már több mint tíz éve elkészült a vezetékes ivóvízrendszer, tavaly pedig új APC-áruházat vehettek birtokba a falubeliek. Ám abban, úgy tűnik, sehogy sem tudtak belenyugodni véglegesen, hogy Sülysáphoz tartozzanak. Az utóbbi hónapokban fokozódott a közéleti aktivitás a ia=ztópolgárok körében, egyre több fórumon elhangzott a kívánság: legyen ismét önálló tanácsunk! Szóvá tették mindezt a februári, majd az áprilisi rendkívüli falugyűlésen is. Ez utóbbi összejövetelen a többség az elszakadás mellett tette le a voksot, de akadtak olyanok is, akik a mostani rendszerre szavaztak. A Pest Megyei Tanács nem zárkózott el az úri lakosság kétesétől, ezért népszavazást rendelt el, amelyre szombaton kei ült sor. E demokratikus szavazásnak egyetlen célja volt annak eldöntése, hogy egyöntetűen akarják-e az úriak az önállósodást. Már a délelőtti órákban sokan felkeresték a szavazóhelyiségeket az általános iskolában és az óvodában. Több mint 1800-an voltak jogosultak a szavazásra, közülük csupán ketszáz-egynéhányan maradtak távol. A szavazatszedő bizottság a délutáni órákban kezdett hozzá a voksok összeszámolásához, amelyből kiderült hogy az urnákhoz járult választópolgárok 83 százaléka, csaknem 1500 személy, igennel az önállóságra szavazott. Hogy mikor kerül ki a ta- nacskirendeltség falára ismét a tábla: Űri Községi Tanács, az az Elnöki Tanács engedélyétől függ. Mindenesetre any- nyi leszögezhető — ezt a szombati népszavazás is bizonyította Úriban , —, hogy a helybeliek akarják az önállóságot, s alig pár lépésre vannak ettől. Feladataik lesznek bőven ezután is, talán több, mint eddig. A döntés az ő kezükben volt, a gondok megoldása is rájuk vár az újbóli önállóság elnyerése után. Gér József dicséretben és szép jutalomban részesült. A vetélkedő — amelyet megtekintett Szuhár János, az MHSZ Pest megyei vezetősége titkárának helyettese is — ügyességi, fizikai erőpróbákból, valamint politikai és kulturális ismeretek felméréséből állt. Horváth Rezső megyei parancsnokhelyettes, Géczy Lajos és Sánta István, a megyei parancsnokság főelőadói látták el a zsűri szerepét, s közreműködtek még a verseny részeredményeinek ellenőrzésében Kiss Miklós és Mátyás Zoltán, a megyei parancsnokság munkatársai is. A késő délután véget ért vetélkedő első helyezettje lett Szula Mihály, a százhalombattai Ligeti Károly egység törzsmunkatársa, második Czombos István, a ceglédi Mészáros János egység munkásőre, harmadik Lovász Béla, a gödöllői Kobzi János egység munkásőre. Részükre Rágyánszki Pál, a Munkásőrség Pest megyei parancsnoka adta át az elismeréseket, jutalmakat. A vetélkedő egyébként olyan jól sikerült, hogy a résztvevők megígértették Mák István megyei parancsnokhelyettessel, ezután minden évben rendez számukra ehhez hasonló erőpróbát. Cseri Sándor Paskai László bíberosi kinevezése Dr. Paskai László esztergomi érseket bíborossá nevezte ki II. János Pál pápa. A római katolikus egyházfő vasárnapi miséjén jelentette be, hogy a június 28-i konzisztó- riumon (a bíborosok tanácsának a pápa elnökletével megtartott ülésén) huszonötén kapják meg a bíborosi kalapot. Az új bíborosok tizennyolc nemzet képviselői. ★ Paskai László 1927. május 8-án született Szegeden. 1951. március 3-án Budapesten szentelték pappá. 1955- ig püspöki szertartó volt Szegeden, majd 1955-től 1962-ig a szegedi szemináriumban filozófiatanár, könyvtáros és prefektus. 1965 márciusában a püspöki kar kinevezte a Budapesti Központi Papnevelő Intézet lelki igazgatójává. 1967-ben a Hittudományi Akadémia 1. számú bölcseletének vezetésére, 1973-ban pedig rektori tisztének betöltésére kapott megbízást. 1978 márciusában címzetes püspök és veszprémi apostoli kormányzó lett, majd még az év április 5-én püspökké szentelték. 1979 márciusában lett veszprémi megyés püspök. 1982. április 5-én kalocsai koadjutor érsekké nevezték ki. 1986-ban — Lékai László bíboros halála után — a magyar katolikus püspöki kar elnöke. Az Opus Pads tagja. 1987 márciusától esztergomi érsek prímás. A vetélkedő egyetlen női résztvevője a ráckevei Csatári Gá- borné munkásőr volt. Negyven éve Pest megyében Munkáspártok egyesülése 1948. május 30-án került sor Budapesten a Pest—Pilis— Solt—Kiskun vármegyei egyesítő konferenciára és a Magyar Dolgozók Pártja Pest Megyei Választmánya megalakulására. A Magyar Kommunista Párt és a szociáldemokrata párt még 1944." október 10-én egységfrontokmányban rögzítette megállapodását, hogy az antifasiszta ellenállást a munkásosztály forradalmi pártjának kell vezetni, és a háború végén „egységes és egyetlen, forradalmi szocialista munkáspártot" kell létrehozni. A felszabadulás utáni évek koalíciós pártjai politikai ha- caiban megmaradt az együttműködés köztük, de több kérdésben mégis külön utakon jártak. A fúzió előkészületeire csak 1948 tavaszán került sor, amikor országszerte „egységfrontbizottságok’’ alakultak 2/3 részben kommunisták és 1/3 részben szociáldemokraták részvételével. Az egyesülés alulról, a helyi pártszervezetek kezdeményezésére indult meg április végétől, amit követtek az üzemi és területi (járási, városi, megyei) konferenciák.^ A Pest megyei konferencia elnöke Házi Árpád kommunista alispán volt. A 25 tagú elnökségben részt vett és felszólalt: Farkas Mihály, az MKP főtitkárhelyettese, Marosán György, az SZDP főtitkárhelyettese, Sebes Imre, az MKP megyei titkára és Nyers Rezső, az SZDP megyei titkára. A konferencia 461 küldöttjét 8 városi, 237 községi, 112 külterületi és 63 üzemi üzemi szervezetének több mint 80 ezer tagja választotta meg. A küldöttek 38%-a munkás, 35%-a értelmiségi, 10%-a kisiparos, 5%-a kiskereskedő volt. Életkoruk megoszlása: 24 éven aluli 10%, 24—45 év közötti 55%, 45 év felett 35%. Nő volt 21%-uk. Közülük 22 fő élmunkás volt, 310-en pártfunkcióban, 227- en elöljáróságokban, népi szervekben és tömegszervezetekben tevékenykedtek. (Negyvennégyen 4-5 éves börtönbüntetést szenvedtek a Horthy-rendszerben.) A konferencián 19 hozzászólás történt, többen írásban nyújtották be mondanivalójukat. A küldöttek táviratban köszöntötték Rákosi Mátyást, Szakasits Árpádot és a nagy-budapesti konferenciát. Ezt követően megszavazták a két munkáspárt egyesülését és az MDP programnyilatkozatát. Végül megválasztották az MDP Pest Megyei Bizottságának 43 rendes tagját, 7 póttagját és a 30 kongresszusi küldöttet. A negyven- három főből 22 munkás, 15 paraszt, 5 értelmiségi, 1 kiskereskedő és 11 nő volt. A megyei titkár Sebes Imre, a szervező- titkár Nyers Rezső lett. Szabó Imre A thaiföldiek venni akarnak (Folytatás az 1. oldalról.) Amint arról lapunk korábbi számában már hírt adtunk, hazánkban tett látogatására Prem Tinszulanondát, a Thaiföldi Királyság miniszterelnökét üzletemberekből álló népes csoport kísérte el. Látogatásuk célja elsősorban a két ország között meglevő kereskedelmi kapcsolatok szélesítése volt, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a jövőErrcl olvastam Csúszópénz ellen béremelés Készülődvén a várva várt országos társasjátékra, az adózásra, engem is meghívtak egy-két eligazító eszmecserére. A szakértők ecsetelték az adózás előnyeit, jótékony hatásait gazdaságra, állampolgári cselekedetre, magatartásra. Beszéltek mértékről, sávokról, alsó és felső határokról, mérséklésről, engedményekről, mentességről. Egykedvűen bólogattam. Nagyon helyes, ez kell nekünk, noha egy halvány kérdés- féle izgett a fejemben. Honnan ez a rengeteg bölcs adószakértő? Négy évtizednyi adómentes világunkban kihaltak, aggastyánná vénültek a tapasztalt kivetők, behajtók és végrehajtók. De hát miért ne volnának? Van nálunk tojáspatkolótól kígyóbűvölőig minden. Csodagyógyászok, csillagjósok, mágusok, spiritiszták, miért éppen adószakemberekben szenvednénk hiányt? Bólogatáso- mat egy nyugdíjas pénzügyi revizor kérdése akasztotta meg. — Hogyan kívánják megelőzni az adószakemberek korrupcióját? — kérdezte az öreg pénzügyi revizor. Pillanatig állt csak mozdulatlanul a fejem. Megráztam, nagyon összpontosítottam. Vártam a választ. — Gondoltunk erre is, mondta a szakértő. Akik hozzánk jönnek dolgozni, úgy megfizetjük, hogy nem lesz nekik érdemes korrumpálódni. A terem megélénkült. Az egybegyűltek nyomban firtatni kezdték, mennyi az az összeg, amiért már érdemes megvesz- tegethetetlenaek maradni. Következő kérdésem határozott volt: valóban így gondolják ezek az adóügyi tudással fölvértezett tekintélyes emberek? Szó persze ajkamat el nem hagyta. Fogtok ti még olvasni korrupt adóügyisekről, de ezt sem mondtam ki hangosan. így lett. A bugyutaság olyan, mint a dudva. Nincs az a kicsiny rés, gyerekmaréknyi talaj, ahonnan a dudva elő ne bújna. A nemes növény pátyolgatással is csak nehezen ver gyökeret. Az okos gondolat megszívleié- séért mindig áldozatokat kell hoznia az emberiségnek. Még jó, ha elterjesztése nem kíván vértanúkat, mártírokat. A butaság ellenben úgy száll fejből fejbe, mint ágról ágra a madár. Tudtam én már ott, a felbolydult teremben, a korrupció ellen sok bért elve megfogan. Vártam, figyeltem. Nemhiába. Az IKV-igazgatók tetemes fizetésemeléséről szóló írásban olvasom a riporter és a helyettes főigazgató párbeszédét. — Sok lakó panasza szerint vannak, akik csak némi csúszópénz ellenében hajlandók elismerni, hogy az adott lakás tényleg felújításra szorul. Nem lehetne felszámolni, ezt a korrupciót? — Szerintem csak még több fizetéssel lehet felszámolni. — De hiszen már most is jól keresnek. Nem kenyérre és vízre kell nekik a csúszópénz! — Valóban. De a jelenlegi fizetésük ahhoz még kevés, hogy féltsék az állásukat. Megnyugtató, hogy az IKV-alkalmazot- taknak vízre és kenyérre telik. Csúszópénzt föltehetően tej és sonka beszerzésére fogadnak el. Namármost. Fölemelik fizetésüket, hogy tejre és sonkára is fussa. Ennyi volna csak az igényük? Az emberi igények mérhetetlenek. Tej és sonka birtokában hűtőszekrényre fogadnak el csúszópénzt. Hűtőszekrény után hűtőládára, hűtőláda után szebb lakásra, szebb lakás után családi házra, családi ház után villára, villa után nyugati autóra, nyugati autó után vitorlásra, vitorlás után helikopterre. A mérhetetlen igények kielégítésére a Világbank pénze sem volna elég. Ha olyan az IKV-alkalmazott. Hogy milyen lelkületű emberek a csúszópénzre utazók, azt nem tudom. De hogy a munkahelyet nem akkor kezdik félteni az emberek, amikor rengeteget keresnek, azt az öreg revizortól tudom. A kérdésére kapott válaszra ráncos mosoly jelent meg az arcán. — Ugyan — mondta, de csak nekem —, azok a régi adó- ügyisek nagyon féltették az állásukat, de nem azért, mert agyon voltak fizetve. Akkoriban mindenki féltette az állását — akinek volt. Kör Pál ben erőteljesen növeljék ide irányuló exportjukat. Az utóbbi években ugyanis az országaink közötti kereskedeK' mi forgalom jelentős magyar aktívummal zárult. Ennek ellenére tárgyalásai során mindkét fél egyetértett abban, hogy a magyar kivitel növelésére — elsősorban a mező- gazdasági, vegyipari, illetve élelmiszer-ipari termékek terén — további lehetőségek kínálkoznak. A tárgyalások végeztével tapasztalataikról s a jövőben várható üzleti kapcsolatokról kérdeztük Páron Israsenát, a Tha. Ipari Szövetség elnökét és Wanchai Kunanantakult, a üiam Steel Group elnökét. — Látogatásunk legfőbb célja nem a konkrét üzleti kapcsolatok megteremtése, hanem a közvetlen tapasztalatcsere volt — válaszolta Páron Israsena. — Az országaink közötti kereskedelmi forgalom igen jelentős mértékben Magyarország javára billen. Ezt elsősorban a magyar üzletemberek ügyességének tulajdonítjuk, hiszen önöknek sokkal alaposabbak az ismereteik Thaiföldről, mint nekünk az önök hazájáról. Ezen szeretnénk változtatni. Idáig elsősorban a nagy országokra, így az Egyesült Államokra vagy Japánra összpontosítottuk figyelmünket. Itteni tárgyalásaink során meglepődve tapasztaltuk, milyen liberális, nyitott a magyar kereskedelmi tevékenység. Úgy érzem, hogy ha most rögtön nem is lehet tárgyalásaink eredményét megvonni, nagyot léptünk előre a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében.- —... Az utóbbi időben több tőkés ország fektette be pénzét hazánkban közös üzleti vállalkozásba. Thaiföldi részről van ilyen törekvés? — Természetesen nem zárkózunk el ez elől a lehetőség elől sem, sőt — elsősorban a vegyipar területén — keresünk is partnereket. Ezenkívül érdeklődünk például az egészségügyi felszerelések vagy konzervipari termékek közös gyártása iránt is. A Siam Steel Group elnökétől kapott tájékoztatás szerint a 16 vállalatból álló konszern importálni szeretne Magyarországról termékeket A többek között laminált lemezeket gyártó, illetve kerékpárok, fémbútorok, gépkocsi- és elektromos alkatrészek előállításával foglalkozó cég a jövőben alapanyagokat, gépipari berendezéseket vásárol majd hazánktól. — Elsősorban acélárut kívánunk Magyarországról importálni — mondta Wanchai Kunanantakul. — A Dunai Vasműben folytatott tárgyalások eredményeként 20—30 ezer tonnát vásárolunk a jövőben önöktől, de emellett az acélgyártó technológia és gyári berendezések is érdekelnek bennünket. Szeretnénk különlegesen impregnált papírt, illetve speciális kikészítésű La- tex-kesztyűket is vásárolni önöktől. Tárgyalásaink során szó esett arról, hogy megvennénk ez utóbbi termék gyártásához a gépeket és a technológiát, s a jövőben közösen is értékesíthetnénk árucik- kei...;et. Pató Zsuzsa Hét százalékkal kevesebb értékesítés Áruforgalmi jelentés A Kereskedelmi Minisztérium most közzétett áruforgalmi jelentése szerint a kiskereskedelmi forgalom az év elejétől április végéig megközelítette a 200 milliárd forintot, ez az összeg 18,5 milliárd forinttal, folyó áron 10,2 százalékkal több, mint a múlt év azonos időszakában, összehasonlító árakon viszont — tehát mennyiségében — több mint 7 százalékkal kevesebb terméket értékesített a kiskereskedelem, s ez alacsonyabb a tervezett fogyasztáscsökkenésnél is.
