Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-04 / 105. szám

4 Titian 1088. MÁJUS 4h SZERDA Osztoznak örömben, bánatban Biztonságot nyújt a klub Verőfényes tavaszi napon érkezünk a pomázi idősek klubjába. A kertben szépen gondozott virágágyás és zöl­dellő pázsit virít. A lakók ebéd utáni csendes pihenőjü­ket töltik. A klubszobában beszélgetnek, kézimunkáznak, a férfiak 'kártyáznak. A kö­zös helyiség meghitt és ott­honos. Nem vendégek Körben a falakon ké­zimunkák, futóvirágok és könyvespolcok. Az asztaltól távolabb egy padra telepszem, amelyen egy ősz hajú asz- szony kézimunkázik. Akadoz­va -indul a beszélgetés, ami­kor eseményekben gazdag éle­téről, emlékeiről kérdezgetem. Közben szorgalmasan jár a kötőtű a kezében, azután a nyelve is megered. — A napközi otthon meg­nyitása óta — 1987 novembe­rétől — mindennapos vendég vagyok itt — mondja kedves mosollyal Gyetvai Katalin. — De pontosabban fejezem ki magam, ha a vendég helyett családtagot mondok, mert az egész otthon olyan, mint egy nagy család. Egymás örömé- ben-bánatában osztozunk. Né­ha vannak vitáink is, de az is hozzátartozik a közösségi élethez. Higgye el, nem azért járunk ide, mert nem tud nánk anyagilag eltartani ma­gunkat, de az egyedüllétet, a magányt nagyon nehéz elvi­selni. Hétvégeken, amikor szü­netel a klub, senkihez nem tudok egy szót sem szólni. Televíziózok, rádiózok, de se­hogy sem tudom a magányo­mat elűzni. Itt igazi jó tár­sakra találtam. — Mindannyiunknak van­nak már unokái, sőt déduno­kái — kapcsolódik n beszél­getésbe Neumann Gdspárné. — Nekem már tizenöt éves a dédunokám. Nagyon jók hoz­zám, a gyermekeim, gyakran eljönnek meglátogatni, de ál­landóan nem lehetnek mel­lettem. Szólítja őket az isko­la, a munka. Van háziorvo­sunk is, szerdánként jön hoz­zánk, vizsgálatokat tart, fel­írja a szükséges recepteket és jólesik elmondani neki az öregséggel járó kisebb-na- gyobb betegségeket.- Én nem vagyok egyedül, sőt a férjem is itt van az ott­honban — szövi tovább a be­szélgetés fonalát egy másik asszony. — A saját lányaink­nak vagyunk útban. Ez na­gyon elkeserít bennünket. — Pedig nagyon megdol­goztunk a szép, tágas családi házunkért — veti közbe a férje. — Uradalmi cseléd vol­tam, igen kemény fizikai munkát végeztem, szeretnénk még néhány boldog, nyugodt évet. Ezért is örülünk, hogy ez a klub befogadott bennün­ket. Szenvedélyek — Egészen más a hangula­tunk, mióta beköszöntött a ta­vasz — mondja Gephard Má­tyás. — Az itteniek nagy ré­sze gazdálkodó, szántó-vető paraszt volt, és szorosan kö­tődtek a természethez. Ezért is nagyon örültünk, amikor lehetővé tették, hogy itt is hódolhassunk szenvedélyünk­nek, a kertészkedésnek. A klub távolabbi sarkába tekintek, ahol elmélyülten kár­tyáznak a férfiak... — Mi van a kertészkedés­sel? — Hiába süt a nap, mégis hűvös az idő — mondja Má­tyás bácsi, mintha védekez­— Ne haragudjon — for­dul felém Zeglény György—, de úgy bele tudunk feledkezni ebbe a huncut játékba, hogy ilyenkor a tetőt is elvihetik a fejünk fölül. Segít a dal A beszélgetésből kiderül, hogy gazdag programokat kí­nálnak a klub vezetői a tag­ság számára. A jól válogatott könyvtár az olvasni vágyok kívánságait elégíti ki. Rend­szeresen tartanak ismeretter­jesztő előadásokat. Az elmúlt héten politikai és egészség- ügyi tájékoztatást kaptak. Ta­lálkozhattak — saját kéré­sükre — a körzet országgyű­lési képviselőivel is. A film­vetítés napja a szerda. Fe­lejthetetlenek a közösen szer­vezett jeles naptári ünnepek, névnapok és születésnapok. Nemrégen megalakították a pomázi idősek klubjának da­lárdáját. Most szorgalmasan gyűjtik a feledésbe merült ré­gi dalokat. Hamarosan a nyil­vánosság elé is lépnek velük. Keresztes Szilvia — Tudja, nekem megvan mindenem — fordul felém Vörös Gusztáv. — Szép laká­som, két szoba, konyha, meg a mellékhelyiségek. Kert is tartozik a házhoz. Nem pa- naszkodhatom. anyagiakban nem szenvedek hiányt, de nehéz az élet magányosan. Ab­ban reménykedtem, hogy itt jó társakra lelek. Nem is csa­lódtam. Lassan csend telepszik a szobára. Kovács Lászlóné gon­dozónő előveszi a fotóalbu­mot, amelyben az elmúlt fél­év jelentősebb eseményeit örö­kítették meg. Hegyek lábai­nál, folyóparton- beszélgető, ősz hajú emberek mosolyog­nak rám a felvételekről. — Gyakran szervezünk ki­rándulásokat más városokban levő idősek klubjába. A kö­zelmúltban jártunk Székesfe­hérvárott, Kecskeméten — tá­jékoztat a gondozónő. — Ter­mészetesen mi is visszavár­juk őket. Gyakran keressük íel a közeli erdőket, , hegye­ket. Sőt, hosszabb túrára is vállalkoznak az időskorúak. A nagyobb nyilvánosság megszüntetheti a szóbeszédet Indulatok vezették a tollat A látszatát is kerülni akarják — Tudja, ezeknek a rágalmazó, névtelen leveleknek mindig van némi Igazságtartalmuk — vélekedik Fehérváry János, a budaörsi városi tanács elnöke, amikor az egyik beosztottjának lakásvásárlását leíró névtelen levelet elé teszem. — A bennük szereplő tények nagy része megfelel a valóságnak, ám a szerzőnek, a névtelenség védelmében módja van ezeket a számára legkedvezőbb, önkényesen választott sor­rendben, összefüggésben tálalni. Alt Jánosné rövid ideig megbízottként látta el a vb-titkári teendőket, egyébként pedig a tanács pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályát vezeti. A névtelenségbe burkolózó olvasónk az április 9-én meg­jelent Ha a törvényesség' őre hibázik című cikkünk hatá­sára ragadott tollat. Ez a ri­port a perbáli vb-titkár fe­gyelmi ügyével foglalkozott, akinek a leánya megyei elnö­ki jóváhagyás nélkül jutott — égyébként jogos — lakásépíté­si kölcsönhöz. A levél írója járatos lehet a jogban, leg­alább is jól Ismerheti a taná­csi gyakorlatot, hiszen meg­értette, hogy a perbáli titkár nem azért kapott súlyos fe­gyelmi büntetést, mert köl­csönhöz segítette pedagógus­lányét, hanem mert ezt tör­vénysértő módon tette, ő, aki­nek éppen a törvényesség fe­lett őrködni lenne feladata. Párhuzam így von párhuzamot a le­vélíró a budaörsi osztályve­zetőnő ügyével, előre bocsát­va, hogy Alt Jánosné teljesen szabályosan, a törvény betű­jének megsértése nélkül ju­tott lakáshoz. Mi is történt valójában? Alt Jánosné húsz évvel ez­előtt kétszintes társasházi la­kást vásárolt, amit, amikor a Budaörsön épülő nagyméretű OTP-lakást igényelte, sza­bad forgalomban értékesített, így azon kevesek közé tarto­zott a városban, akiknek nem minőségi cserével, hanem első lakásként utalták ki a három és fél szobás, tágas otthont. Ezzel egy időben Alt- ííé édesanyja is jelentkezett a tanácsnál, visszaadta tanácsi bérlakását, s a többszörös használatba vételi díjat kész­pénzzel kiegészítve, szintén OTP öröklakást vásárolt. — Ezek azok a tények, amelyeket sokféleképpen le­het beállítani — mondja Fe­hérváry János. — Tény vi­szont az is, hogy a városban rendkívül súlyosak a lakás­gondok. Sok tanácsi kezelésű otthon van Budaörsön, ám tartalék lakásunk szinte egy sem. Ha ne adj’ isten, vala­melyik életveszélyessé vagy lakhatatlanná válna, nem tudnánk hová költöztetni a bent lakókat. Ezért határoz­tunk úgy, hogy az új OTP- lakások elosztásánál soron­kívüliséget élveznek a taná­csi bérleményüket vissza­adok. így kapott Altné édes­anyja — akinek férje egyéb­ként megbecsült mozgalmi em­ber volt — az OTP-lakások- ból. Jó eséllyel indulhatott ezekért a nagy lakásokért az is, aki minőségi cserére je­lentkezett. Kedvezmény — Miért nem a tanács hasz­nosította Alték ingatlanát? — Egyrészt azért, mert ez nem a lakótelepen található — válaszol az elnök. — Itt a tanács jelentős összegekkel „szállt be” minden egyes la­kás költségeibe, hiszen a köz­művesítés közpénzből történt. A húsz évvel ezelőtt épített társasházhoz viszont nem adott a tanács ilyen segítsé­get. A másik ok, hogy Alt Jánosné egyike az apparátus legrégebbi és legmegbízhatóbb tagjainak. A kisujjában van a tanácsi munka, következe­tés és szigorú vezető, aki — a feladatok érdekében — ke­mény tempót diktál beosz­tottjainak. Tehát kitűnő szak­ember, s a vb-vel egyetértés­ben úgy gondoltuk, megérde­mel ennyi kedvezményt. Fi­gyelembe vettük családi hely­zetét, szociális körülményeit. Egy tíz éves kisfiút nevelnek, s a családfő tartósan beteg. A törvény betűjének — ez­zel a lakásüggyel kapcsolat­ban — mindenben megfelel­nek Budaörsön. De vajon ele­get tettek-e a törvény szelle­mének is? Nem könnyű vá­laszolni erre, hiszen gyakor­ta látszik, hogy a törvényes és etikus út, valamint a tör­vénytelen, így üldözendő dol­gok között nagyon keskeny az ösvény. Ezen biztos léptekkel haladni bizony csak alapos jogismeret és erkölcsi tartás birtokában lehet. De nem árt a szívós igazságérzet sem. Nyíltabban Mert, igenis ez utóbbi és nem kis bátorság kell ebben á tanácsellenes hangulatban kiállni az emberek elé és azt mondani: nem lehet hátrány senki számára a több évtize­des, becsülettel végzett ál­lamigazgatási munka! így aztán dr. Petrik Já­nossal, a Pest Megyei Tanács vb-titkárával nem is elsősor­ban a konkrét ügyről, hanem a jelenségről beszélgetünk. — A szerkesztőséghez el­juttatott levélből mi is kap­tunk és azonnal kivizsgáltuk a bejelentés tartalmát — mondja elöljáróban dr. Pet­rik János. — Az derült ki, hogy semmiféle előírást nem szegtek meg, amikor Alt Já- nosnét OTP-lakás vásárlásá­ra jelölték Budaörsön. Ma­gunk is ellenőriztük, szociá­lis és családi körülményei in­dokolták, hogy nagyobb ott­honba költözzenek. Nem vett igénybe kedvezményeket, a vételár nagy részét készpénz­ben fizette. Ennek ellenére azt kell mondanom, ha Buda­örsön mindvégig olyan lakás- elosztási gyakorlatot folytat­tak volna, mint például Vá­cott, akkor fel sem merült vol­na a gyanú. — Nem történt törvénysér­tés tehát ebben a lakásügy­ben — fejezi be dr. Pet­rik János. — Ennek elle­nére van tanulsága. Hiszen a lakásgazdálkodás napjaink­ban az egyik legnehezebb ta­nácsi feladat. Nagyobb nyil­vánosságot követel, például annak érdekében, hogy min­denki megtudja, milyen elő­nyöket élvez az, aki leadja a tanácsi lakását. Tényleges szerephez kell juttatni a tár­sadalmi bizottságokat, nyíl­tabbá tenni az elosztást. Ak­kor ezek az ügyek nem lesz­nek ügyek többé. Rendkívüli feszültségek indukálódtak Budaörsön az évek során. Ügy tűnik, a la­kásra váró sók száz család in­dulatai fogalmazódtak meg abban a levélben. S ezek az indulatok fordultak egy vét­len — Alt Jánosné — ellen, aki az emberek szemében a tanácsot testesíti meg. Pedig nem könnyű a tanácsiak hely­zete. Számos példa akad ar­ra, hogy milyen procedúrán kell átmenni annak a tanácsi vezetőnek, aki készpénzért például telket akar vásárolni a tanács által parcellázott te­rületen. Be kell jelenteni Akár személyiségi joga csorbításának is tekinthetné némelyik Pest megyei helyi ta­nács tisztségviselője, hogy még azt is be kell jelentenie, ha felnőtt gyermeke mondjuk Budapesten lakást vásárol, vagy házat épít. Mégis, min­denki helyesnek tartja ezt az intézkedést, mert a visszaélé­seknek még a látszatát is ke­rülni akarják.. M. K. Kisdunatáj Néhány napja lapunknak éppen ezeken a hasábjain Hangszórótól a Fáma-rend­szerig címmel azon medi­táltunk, hogy miként lehet eljuttatni a települések la­kóihoz mindazokat a csak őket érintő, közhasznú hí­reket, információkat, ame­lyek közlésére azelőtt a kisbíró volt hivatott. Míg Budaörsön még csak tervezik egy helyi sajtóorgánum megjelente­tését, Szigetszentmiklóson és vonzáskörzetében ez már a jelen. A város és a körzet lakói a május 1-jei ünnepségen vehették kézbe először a lakóhelyükkel foglalkozó, s ezentúl ha­vonta, Kisdunatáj címmel megjelenő lapot. Vác és Szentendre után a fiatal munkástelepülésnek is van saját sajtója, amely sze­retné felvállalni az agglo­merációs települések sajá­tos gondjait. Ezt is hang­súlyozta beköszöntőjében Nagy Józsefné, a sziget- szentmiklósi pártbizottság első titkára. A Kisdunatáj írásai nem csak témájukban, de a megközelítés módjában is a körzet lakóihoz szólnak. Hiszen, például az olyan „agyon irt" témával, mint az MO-ás autópálya építé­se, az érintettek szemszö­géből foglalkozik a lap. Miért jó üzlet? címmel a Szigetszentmiklósi Tanács vb-titkára nyilatkozik ar­ról, miért előnyös a taná­csi lakások megvásárlása a bérlők számára. A tanács képtelen lett volna előteremteni a Kis­dunatáj ■ költségeit, ezért a helyi és körzeti gazdál­kodó egységek fogtak ösz- sze, s vállalják a megje­lentetés kiadásait. Ám a lap gazdái nem mondtak le arról, hogy hirdetések közlésével, előfizetés szer­vezésével önfenntartóvá teszik az újságot. A VÉGSŐ VÉGÁLLOMÁSON A szigetszentmártoni HÉV- állomás egyik mellékvágá­nyán. a bokrok közé bújva, néhány méterre a Ráckeve felé vezető sínpártól, áll eg.v szerelvény. Ottfelejtve, az enyészetnek kitéve. Még most is a motorkocsi áll az élen, s utána ott sora­kozik a többi is, míg új, fé­nyes társaik karnyújtásnyira robognak tőlük, nem is sejt­ve, hogy őket is ez a sors várja, hogy egyszer ők is be­futnak a végső végállomásra. Az egykori szerelvényt a rozsda marja, üléseiket feltép­ték. eltüzelték. Az egyik ko­csi ajtaján még látszik a fe­hér szám, aminek alapján nyilvántartották. Amott még megvan egy rézfogantyú, a sebesség adagolója, odébb egy balom gyújtósnakvaló, egykor a fékező fülkéje volt... A mellékvágányon a bokrok közé bújva, a végső végállo­máson áll egy szerelvény. (Han­csovszki János képriportja)

Next

/
Oldalképek
Tartalom