Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-04 / 105. szám
4 Titian 1088. MÁJUS 4h SZERDA Osztoznak örömben, bánatban Biztonságot nyújt a klub Verőfényes tavaszi napon érkezünk a pomázi idősek klubjába. A kertben szépen gondozott virágágyás és zöldellő pázsit virít. A lakók ebéd utáni csendes pihenőjüket töltik. A klubszobában beszélgetnek, kézimunkáznak, a férfiak 'kártyáznak. A közös helyiség meghitt és otthonos. Nem vendégek Körben a falakon kézimunkák, futóvirágok és könyvespolcok. Az asztaltól távolabb egy padra telepszem, amelyen egy ősz hajú asz- szony kézimunkázik. Akadozva -indul a beszélgetés, amikor eseményekben gazdag életéről, emlékeiről kérdezgetem. Közben szorgalmasan jár a kötőtű a kezében, azután a nyelve is megered. — A napközi otthon megnyitása óta — 1987 novemberétől — mindennapos vendég vagyok itt — mondja kedves mosollyal Gyetvai Katalin. — De pontosabban fejezem ki magam, ha a vendég helyett családtagot mondok, mert az egész otthon olyan, mint egy nagy család. Egymás örömé- ben-bánatában osztozunk. Néha vannak vitáink is, de az is hozzátartozik a közösségi élethez. Higgye el, nem azért járunk ide, mert nem tud nánk anyagilag eltartani magunkat, de az egyedüllétet, a magányt nagyon nehéz elviselni. Hétvégeken, amikor szünetel a klub, senkihez nem tudok egy szót sem szólni. Televíziózok, rádiózok, de sehogy sem tudom a magányomat elűzni. Itt igazi jó társakra találtam. — Mindannyiunknak vannak már unokái, sőt dédunokái — kapcsolódik n beszélgetésbe Neumann Gdspárné. — Nekem már tizenöt éves a dédunokám. Nagyon jók hozzám, a gyermekeim, gyakran eljönnek meglátogatni, de állandóan nem lehetnek mellettem. Szólítja őket az iskola, a munka. Van háziorvosunk is, szerdánként jön hozzánk, vizsgálatokat tart, felírja a szükséges recepteket és jólesik elmondani neki az öregséggel járó kisebb-na- gyobb betegségeket.- Én nem vagyok egyedül, sőt a férjem is itt van az otthonban — szövi tovább a beszélgetés fonalát egy másik asszony. — A saját lányainknak vagyunk útban. Ez nagyon elkeserít bennünket. — Pedig nagyon megdolgoztunk a szép, tágas családi házunkért — veti közbe a férje. — Uradalmi cseléd voltam, igen kemény fizikai munkát végeztem, szeretnénk még néhány boldog, nyugodt évet. Ezért is örülünk, hogy ez a klub befogadott bennünket. Szenvedélyek — Egészen más a hangulatunk, mióta beköszöntött a tavasz — mondja Gephard Mátyás. — Az itteniek nagy része gazdálkodó, szántó-vető paraszt volt, és szorosan kötődtek a természethez. Ezért is nagyon örültünk, amikor lehetővé tették, hogy itt is hódolhassunk szenvedélyünknek, a kertészkedésnek. A klub távolabbi sarkába tekintek, ahol elmélyülten kártyáznak a férfiak... — Mi van a kertészkedéssel? — Hiába süt a nap, mégis hűvös az idő — mondja Mátyás bácsi, mintha védekez— Ne haragudjon — fordul felém Zeglény György—, de úgy bele tudunk feledkezni ebbe a huncut játékba, hogy ilyenkor a tetőt is elvihetik a fejünk fölül. Segít a dal A beszélgetésből kiderül, hogy gazdag programokat kínálnak a klub vezetői a tagság számára. A jól válogatott könyvtár az olvasni vágyok kívánságait elégíti ki. Rendszeresen tartanak ismeretterjesztő előadásokat. Az elmúlt héten politikai és egészség- ügyi tájékoztatást kaptak. Találkozhattak — saját kérésükre — a körzet országgyűlési képviselőivel is. A filmvetítés napja a szerda. Felejthetetlenek a közösen szervezett jeles naptári ünnepek, névnapok és születésnapok. Nemrégen megalakították a pomázi idősek klubjának dalárdáját. Most szorgalmasan gyűjtik a feledésbe merült régi dalokat. Hamarosan a nyilvánosság elé is lépnek velük. Keresztes Szilvia — Tudja, nekem megvan mindenem — fordul felém Vörös Gusztáv. — Szép lakásom, két szoba, konyha, meg a mellékhelyiségek. Kert is tartozik a házhoz. Nem pa- naszkodhatom. anyagiakban nem szenvedek hiányt, de nehéz az élet magányosan. Abban reménykedtem, hogy itt jó társakra lelek. Nem is csalódtam. Lassan csend telepszik a szobára. Kovács Lászlóné gondozónő előveszi a fotóalbumot, amelyben az elmúlt félév jelentősebb eseményeit örökítették meg. Hegyek lábainál, folyóparton- beszélgető, ősz hajú emberek mosolyognak rám a felvételekről. — Gyakran szervezünk kirándulásokat más városokban levő idősek klubjába. A közelmúltban jártunk Székesfehérvárott, Kecskeméten — tájékoztat a gondozónő. — Természetesen mi is visszavárjuk őket. Gyakran keressük íel a közeli erdőket, , hegyeket. Sőt, hosszabb túrára is vállalkoznak az időskorúak. A nagyobb nyilvánosság megszüntetheti a szóbeszédet Indulatok vezették a tollat A látszatát is kerülni akarják — Tudja, ezeknek a rágalmazó, névtelen leveleknek mindig van némi Igazságtartalmuk — vélekedik Fehérváry János, a budaörsi városi tanács elnöke, amikor az egyik beosztottjának lakásvásárlását leíró névtelen levelet elé teszem. — A bennük szereplő tények nagy része megfelel a valóságnak, ám a szerzőnek, a névtelenség védelmében módja van ezeket a számára legkedvezőbb, önkényesen választott sorrendben, összefüggésben tálalni. Alt Jánosné rövid ideig megbízottként látta el a vb-titkári teendőket, egyébként pedig a tanács pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályát vezeti. A névtelenségbe burkolózó olvasónk az április 9-én megjelent Ha a törvényesség' őre hibázik című cikkünk hatására ragadott tollat. Ez a riport a perbáli vb-titkár fegyelmi ügyével foglalkozott, akinek a leánya megyei elnöki jóváhagyás nélkül jutott — égyébként jogos — lakásépítési kölcsönhöz. A levél írója járatos lehet a jogban, legalább is jól Ismerheti a tanácsi gyakorlatot, hiszen megértette, hogy a perbáli titkár nem azért kapott súlyos fegyelmi büntetést, mert kölcsönhöz segítette pedagóguslányét, hanem mert ezt törvénysértő módon tette, ő, akinek éppen a törvényesség felett őrködni lenne feladata. Párhuzam így von párhuzamot a levélíró a budaörsi osztályvezetőnő ügyével, előre bocsátva, hogy Alt Jánosné teljesen szabályosan, a törvény betűjének megsértése nélkül jutott lakáshoz. Mi is történt valójában? Alt Jánosné húsz évvel ezelőtt kétszintes társasházi lakást vásárolt, amit, amikor a Budaörsön épülő nagyméretű OTP-lakást igényelte, szabad forgalomban értékesített, így azon kevesek közé tartozott a városban, akiknek nem minőségi cserével, hanem első lakásként utalták ki a három és fél szobás, tágas otthont. Ezzel egy időben Alt- ííé édesanyja is jelentkezett a tanácsnál, visszaadta tanácsi bérlakását, s a többszörös használatba vételi díjat készpénzzel kiegészítve, szintén OTP öröklakást vásárolt. — Ezek azok a tények, amelyeket sokféleképpen lehet beállítani — mondja Fehérváry János. — Tény viszont az is, hogy a városban rendkívül súlyosak a lakásgondok. Sok tanácsi kezelésű otthon van Budaörsön, ám tartalék lakásunk szinte egy sem. Ha ne adj’ isten, valamelyik életveszélyessé vagy lakhatatlanná válna, nem tudnánk hová költöztetni a bent lakókat. Ezért határoztunk úgy, hogy az új OTP- lakások elosztásánál soronkívüliséget élveznek a tanácsi bérleményüket visszaadok. így kapott Altné édesanyja — akinek férje egyébként megbecsült mozgalmi ember volt — az OTP-lakások- ból. Jó eséllyel indulhatott ezekért a nagy lakásokért az is, aki minőségi cserére jelentkezett. Kedvezmény — Miért nem a tanács hasznosította Alték ingatlanát? — Egyrészt azért, mert ez nem a lakótelepen található — válaszol az elnök. — Itt a tanács jelentős összegekkel „szállt be” minden egyes lakás költségeibe, hiszen a közművesítés közpénzből történt. A húsz évvel ezelőtt épített társasházhoz viszont nem adott a tanács ilyen segítséget. A másik ok, hogy Alt Jánosné egyike az apparátus legrégebbi és legmegbízhatóbb tagjainak. A kisujjában van a tanácsi munka, következetés és szigorú vezető, aki — a feladatok érdekében — kemény tempót diktál beosztottjainak. Tehát kitűnő szakember, s a vb-vel egyetértésben úgy gondoltuk, megérdemel ennyi kedvezményt. Figyelembe vettük családi helyzetét, szociális körülményeit. Egy tíz éves kisfiút nevelnek, s a családfő tartósan beteg. A törvény betűjének — ezzel a lakásüggyel kapcsolatban — mindenben megfelelnek Budaörsön. De vajon eleget tettek-e a törvény szellemének is? Nem könnyű válaszolni erre, hiszen gyakorta látszik, hogy a törvényes és etikus út, valamint a törvénytelen, így üldözendő dolgok között nagyon keskeny az ösvény. Ezen biztos léptekkel haladni bizony csak alapos jogismeret és erkölcsi tartás birtokában lehet. De nem árt a szívós igazságérzet sem. Nyíltabban Mert, igenis ez utóbbi és nem kis bátorság kell ebben á tanácsellenes hangulatban kiállni az emberek elé és azt mondani: nem lehet hátrány senki számára a több évtizedes, becsülettel végzett államigazgatási munka! így aztán dr. Petrik Jánossal, a Pest Megyei Tanács vb-titkárával nem is elsősorban a konkrét ügyről, hanem a jelenségről beszélgetünk. — A szerkesztőséghez eljuttatott levélből mi is kaptunk és azonnal kivizsgáltuk a bejelentés tartalmát — mondja elöljáróban dr. Petrik János. — Az derült ki, hogy semmiféle előírást nem szegtek meg, amikor Alt Já- nosnét OTP-lakás vásárlására jelölték Budaörsön. Magunk is ellenőriztük, szociális és családi körülményei indokolták, hogy nagyobb otthonba költözzenek. Nem vett igénybe kedvezményeket, a vételár nagy részét készpénzben fizette. Ennek ellenére azt kell mondanom, ha Budaörsön mindvégig olyan lakás- elosztási gyakorlatot folytattak volna, mint például Vácott, akkor fel sem merült volna a gyanú. — Nem történt törvénysértés tehát ebben a lakásügyben — fejezi be dr. Petrik János. — Ennek ellenére van tanulsága. Hiszen a lakásgazdálkodás napjainkban az egyik legnehezebb tanácsi feladat. Nagyobb nyilvánosságot követel, például annak érdekében, hogy mindenki megtudja, milyen előnyöket élvez az, aki leadja a tanácsi lakását. Tényleges szerephez kell juttatni a társadalmi bizottságokat, nyíltabbá tenni az elosztást. Akkor ezek az ügyek nem lesznek ügyek többé. Rendkívüli feszültségek indukálódtak Budaörsön az évek során. Ügy tűnik, a lakásra váró sók száz család indulatai fogalmazódtak meg abban a levélben. S ezek az indulatok fordultak egy vétlen — Alt Jánosné — ellen, aki az emberek szemében a tanácsot testesíti meg. Pedig nem könnyű a tanácsiak helyzete. Számos példa akad arra, hogy milyen procedúrán kell átmenni annak a tanácsi vezetőnek, aki készpénzért például telket akar vásárolni a tanács által parcellázott területen. Be kell jelenteni Akár személyiségi joga csorbításának is tekinthetné némelyik Pest megyei helyi tanács tisztségviselője, hogy még azt is be kell jelentenie, ha felnőtt gyermeke mondjuk Budapesten lakást vásárol, vagy házat épít. Mégis, mindenki helyesnek tartja ezt az intézkedést, mert a visszaéléseknek még a látszatát is kerülni akarják.. M. K. Kisdunatáj Néhány napja lapunknak éppen ezeken a hasábjain Hangszórótól a Fáma-rendszerig címmel azon meditáltunk, hogy miként lehet eljuttatni a települések lakóihoz mindazokat a csak őket érintő, közhasznú híreket, információkat, amelyek közlésére azelőtt a kisbíró volt hivatott. Míg Budaörsön még csak tervezik egy helyi sajtóorgánum megjelentetését, Szigetszentmiklóson és vonzáskörzetében ez már a jelen. A város és a körzet lakói a május 1-jei ünnepségen vehették kézbe először a lakóhelyükkel foglalkozó, s ezentúl havonta, Kisdunatáj címmel megjelenő lapot. Vác és Szentendre után a fiatal munkástelepülésnek is van saját sajtója, amely szeretné felvállalni az agglomerációs települések sajátos gondjait. Ezt is hangsúlyozta beköszöntőjében Nagy Józsefné, a sziget- szentmiklósi pártbizottság első titkára. A Kisdunatáj írásai nem csak témájukban, de a megközelítés módjában is a körzet lakóihoz szólnak. Hiszen, például az olyan „agyon irt" témával, mint az MO-ás autópálya építése, az érintettek szemszögéből foglalkozik a lap. Miért jó üzlet? címmel a Szigetszentmiklósi Tanács vb-titkára nyilatkozik arról, miért előnyös a tanácsi lakások megvásárlása a bérlők számára. A tanács képtelen lett volna előteremteni a Kisdunatáj ■ költségeit, ezért a helyi és körzeti gazdálkodó egységek fogtak ösz- sze, s vállalják a megjelentetés kiadásait. Ám a lap gazdái nem mondtak le arról, hogy hirdetések közlésével, előfizetés szervezésével önfenntartóvá teszik az újságot. A VÉGSŐ VÉGÁLLOMÁSON A szigetszentmártoni HÉV- állomás egyik mellékvágányán. a bokrok közé bújva, néhány méterre a Ráckeve felé vezető sínpártól, áll eg.v szerelvény. Ottfelejtve, az enyészetnek kitéve. Még most is a motorkocsi áll az élen, s utána ott sorakozik a többi is, míg új, fényes társaik karnyújtásnyira robognak tőlük, nem is sejtve, hogy őket is ez a sors várja, hogy egyszer ők is befutnak a végső végállomásra. Az egykori szerelvényt a rozsda marja, üléseiket feltépték. eltüzelték. Az egyik kocsi ajtaján még látszik a fehér szám, aminek alapján nyilvántartották. Amott még megvan egy rézfogantyú, a sebesség adagolója, odébb egy balom gyújtósnakvaló, egykor a fékező fülkéje volt... A mellékvágányon a bokrok közé bújva, a végső végállomáson áll egy szerelvény. (Hancsovszki János képriportja)
