Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-24 / 123. szám
1988. MÁJUS 24., KEDD 3 Reklám a szatyrokon Az ország minden részébe eljutnak azok á reklámtáskák, amelyek a tápiószentmártoni Aranyszarvas Tsz műanyagüzemében készülnek. A szatyrokon kívül szitanyomásos reklámszöveggel készül itt esőkabát, felfújható párna és sokféle apró ajándék- tárgy. (Erdősi Agnes felvétele) Egyeztető megbeszélések Első a fogyasztó Több jele mutatkozik, hogy a Tigáz valóban törekszik arra; megfelelő kapcsolatai alakuljanak ki a tanácsokkal és a fogyasztókkal. Nem tagadható ugyanis, hogy hosz- szú éveken át érthetetlenül sok probléma volt. Gyakran az adminisztráció bonyolultsága, a tervezők, kivitelezők, a tanácsok, a Tigáz és más szervek egymásra mutogatása miatt túlságosan hosszú idő telt el, amíg a lakosság hezzájutott a modern és kör- nj ezetkímélő fűtőanyaghoz. JA vállalati belső átszervezések után több településen (Szentendrén, Budaörsön, Vácott) és most Dunaharaszti- bf.n is sor kerül az érdekek egyeztetésére. Az utóbb említett helységben például a Ti- gjáz ceglédi üzemegysége, a tervezők, a kivitelezők, a tanács képviselői és az érdekelt lpkosság részvételével tisztázódott több kérdés. Dunaha- fasztiban augusztus 15-i határidővel 1160 lakásban szerelik fel a mérőórákat. Pontosan körülhatárolták azt is, hogy a befizetett pénzért a kivitelező milyen munkára kötelezett, mit kell tennie a fogyasztónak, a tanácsnak, a tervezőnek, a vállalatnak. Aki többet tud, könnyebben talál új állást Takarékbetét pályakezdőknek A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában jelenleg mintegy nyolcszázan dolgoznak. A létszám évről évre íolyametosan csökken. A kilépők aránya 5—6 százalék. Szinte mindegyikük önként változtat munkahelyet. Ugyanakkor az 1979-es rekonstrukció óta a gyárban a termelés dinamikusan növekedett: a csapágyak 70 százaléka tőkés exportra kerül. Hiba lenne a fenti adatokból a, termelékenység rohamos javulására, valamiféle diósdi csodára következtetni. Ugyanis már az eddigi eredmények elérésében is jelentős szerepet játszottak a vgm-ek, a túlórák és bérmunkát is igénybe vesznek. Sőt, alkalmaznak mintegy ötven „vendégmunkást” is a büntetésvégrehajtás területéről. Ezeket a megoldásokat nagyrészt a szükség szülte, a már-már kritikussá váló létszámhiány enyhítésére. Mert az országnak kell a deviza, a hazai felhasználóknak kell a magyar csapágy. Közepes bérért Dráviczkl Sándor Igazgató szerint az a hiány legfőbb oka, hogy a gyárban három műszakban, igen magas mennyiségi és minőségi követelményeknek eleget téve, közepes bérért dolgoznak az emberek. A magyar ipari átlagnál jóval többet fizetni nem tudnak, mert a rekonstrukció és néhány későbbi kisebb beruházás miatt sokat kell törleszteniük, így kevés jut bérfejlesztésre. A minőségből viszont nem engedhetnek. A tőkés fel. használók mellett egyre igényesebbek a hazai vásárlók, a Rába, a Csepel is. A létszámgondokon többféleképpen próbáltak, próbálnak úrrá lenni. Az érdi 220-as Számú Szakmunkásképző Intézet tanulói közül jó páran a gyár tanműhelyeiben töltik a gyakorlatukat. Persze, messze nem annyian, mint amennyi hely van. Hiába, a vasasszakmák nem népszerűek. Pedig a műhelyek a megyében a legkorszerűbbek közé tartoznak. Csak a fenntartásuk belekerül egymillióba évente. Az innen felszabaduló forgácsolók, lakatosok, villanyszerelők, műszerészek kétharmada a gyárban áll munkába. A törzsgárdateremtés egy újszerű módjával is próbálkoznak. A gyárban elhelyezkedő fiatal szalcmunkások nevére havi hatszáz forintot helyeznek el ifjúsági takarékbetétben. Ehhez a pénzhez csak azok juthatnak hozzá, akik legalább öt évet eltöltenek a gyárban. Ebbe az időbe a katonaság is beleszámít. A tsz-nek nem keli Felajánlották egy tucatnyi termelőszövetkezetnek is, hogy holtszezonban, amikor a földeken nincs munka, buszokat küldenek a dolgozókért, betanítják őket, munkát biztosítanak. Eddig még nem jártak sikerrel. Reményeket fűztek a Romániából áttelepülőkhöz is. Már szállásról is gondoskodtak a számukra, ám eddig csak ketten választották Diósdot. Az is csak részben oldaná meg a problémákat, ha a próbálkozások sikerrel járnának. Mert a kedvezőtlen statisztikai arányok is szépíthetik a valóságot. A gyár dolgozóinak szakmai összetétele gyorsabban romlik, mint ahogyan a létszám csökken. Igaz, ugyan/ hogy a termelést végző korszerű automata és félautomata gépek kiszolgálásához jóformán csak betanított munkára van szükség, de a mikronos — ezredmilliméteres — pontossággal dolgozó., gyakran számítógép által vezérelt gépek beállítása, karbantartása, igen alapos szaktudást igényel. Évente a dolgozók 30—35 százaléka vesz részt valamilyen gyári vagy gyáron kívüli továbbképzésben. Ez is belekerül évente 250—300 ezer forintba. Néhány évbe is beletelik, mire például egy villany- szarelőhől, műszerészből az elektronikához értő szakember lesz. Am a jól képzett, esetleg több szakmával is rendelkező emberek könnyebben találnak maguknak új munkahelyet. És ha veszik a kalapjukat, oda a A Budaflax közreműködésével Anakonda-boltot nyitottak A Balatonfüred—Csopak Tája Tsz Anaconda ágazat és a Budaflax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat Közös Gazdasági Társasága egyre népszerűbbé váló kozmetikumcsaládjuk, az Anaconda forgalmazására mintaboltot nyitott Budapesten. A néhány hete működő gazdasági társaságot lényegében a Csopak Tája Tsz sikeres kozmetikai termékkörének bővítésére hozták létre. A termelőszövetkezet 1982-től foglalkozik az Anaconda márkanevű arcfrissítő, bőrregeneráló, -tápláló maszkok gyártásával, majd a hajápoló szerek és testápolók előállítását megkezdte. szaktudás, s a költség nem térül meg. Csak egy tanuló A gyár dolgozói, vezetői a nehézségek ellenére bizakodóak. Üjabb lehetőségeket keresnek a szükséges létszám pótlására, munkáskezeket pótló technológiai változtatásokon dolgoznak, bíznak a bérfejlesztési lehetőségek javulásában. És számítanak azokra a fiatalokra, akik a gyárban sajátítják el leendő szakmájukat. Remélik, hogy az ismerős környezet, a viszonylag magas kezdő fizetés, a takarékbetét megtartja őket a gyár vonzáskörében. Ámbár... A hat végzős villanyszerelő tanuló közül a szakmunkásvizsga után csak egyikük szándékozik maradni. Molnár László Kis falvak nagy tervei Sörfőzdét terveznek a pincébe Mindig is tiszteltem a kisközségek erőfeszítéseit. Meggyőződésem, hogy ezekben évtizedekig nehezebb volt a fejlesztés, mint a nagyobbakban vagy a városokban. Fokozottan igaz az állítás azokban a falvakban, amelyek távolabb fekszenek a forgalmas útvonalaktól, nincs különösebb nevezetességük, elkerüli az idegenforgalom is. Gyakran e helyeken élnek az igazi lokálpatrióták, azok a családok, amelyeknek története több nemzedékre nyúlik vissza, s azok, akik mindig hajlandók áldozni szülőfalujukért. Talán éppen azért, mert érzik, nekik több energiával kell megteremteni a beruházásokhoz szükséges javakat. A lista Letkést és Ipolytölgyest régen ismerem. Figyelemmel kísérem, hogyan alakítja a lakosság e települések arculatát. Mégpedig úgy, hogy a társadalmi munkára sosem kellett győzködni a falubelieket. — L'etkésen például — kezdi mondani Kovács István tanácselnök — tavaly alakítottuk ki a körzeti megbízott irodáját. Hosszú évekig a kul- túrházban végezte a hivatalos teendőket, de már tarthatatlan volt a helyzete. Ezzel a munkával egy időben felújítottuk a művelődési ház villanyvezetékét, modernizáltuk a fűtést, kifestettük a helyiségeket, megépítettük az utat az új gázcseretelephez. Rendeztük a Letkés-patak medrét, sőt a meleg konyhás vendéglő tő- szomszédságában 25 méter hosszon fedtük a vízfolyást, s fölötte autóparkolót alakítottunk ki. A Május 1. út és a Csengery utca között járdán közlekedhetnek a lakosok. Sőt tavaly terven felül villamosítottuk a Leléd major környékét. A tanács 190, a lakosság 150 ezer forinttal járult a költségekhez. Ebben az évben tervezik a község arculatát legjobban átalakító beruházást. Sportcentrumot akarnak készíteni. A focinak évtizedes hagyományai vannak a faluban. Négymillió forintot máris tartalékolt a tanács az álmok megvalósítására, a lakosság minden vonakodás nélkül hajlandó a településfejlesztési hozzájárulást e célra fordítani. A városkörnyéki alaptól 1,4 millió forintot kaptak, felvesznek 900 ezer forint kölcsönt, pályázatot nyújtottak be az Állami Ifjúsági és Sporthivatalhoz is. A tájház A tanácselnök szemei előtt már kirajzolódik a jövőbeni új falunegyed képe. Az biztos, hogy ezzel a jelentős beruházással nem „pepecselnek” sokat, mert 1989. augusztus 20- ra átadják. Talán mondanom sem kellene, hogy a lakosság jelentős volumenű munkát vállalt, a helyi Ipolyvölgye Tsz pedig az építőanyagok szállításáról gondoskodik. Jelenleg a tanácsiak még nem döntötték el, hogy a régi fut- ballpálya térségében 200, vagy 250 négyszögöles telkeket alakítsanak ki. Az már biztos, hogy egy házhely nem kerül többe 16 ezer forintnál. A tanács — ha a fiatalok vállalják a családalapítást — 50 ezer forinttal támogatja őket. A cél világos. Erősíteni azokat a szálakat, amelyek az embereket a szülőfaluhoz kötik. Ezek a törekvések nyilván hozzájárulnak ahhoz, hogy a mindössze 1130 lelket számláló Letkés fiatalodik. A hatvanas években gyarapodni kezdő, nagyon szegény falunak ismert Letkésen ma már presszó, meleg konyhás vendéglő, iskola, óvoda, művelődési ház található. A kis társközségben, Ipoly- tölgyesen, ahol mindössze 370 ember él, szintén kilendült a gyarapodást jelző mutató. Az ottaniak talán egy kicsit rivalizálni akarnak Letkéssel. Amint Nagy Nándor, a település elöljárója elmondta, nemrégiben sikerült bevezetni a vizet a településre. Egyelőre három nyomókútból „meríthet” a lakosság. Azonban ez is óriási eredmény a lajtko- csik után. Érdekes, hogy ezt a lakosságszámhoz képest igen jelentős beruházást a katolikus egyház szeretetszolgálatával karöltve valósította meg a község. Az előbbiek ugyanis a hajdani esperesi kerület Hivatása a szolgálat Közvetíti a falu véleményét Keveházi László május 23-án töltötte be a 60. életévét. Több évtizedes munkássága elismeréseként az Állami Egyházügyi Hivatalban ezen a napon a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést vette át. Szeretik és hallgatnak rá a hívek — ez volt a szűkszavú, de jellemző vélemény a pilisi evangélikus lelkészről, akivel a napokban találkoztunk a népfront megyei bizottsági ülését megelőzően. Igazában csak szussza- násnyi időnk jutott a hat évtizedes életút felvillantására, mert Keveházi László a Pest megyei evangélikus egyházmegye esperese, pilisi lelkész, igen elfoglalt ember. Pilisen, a tízezer lakosú nagyközségben hatezer, evangélikus él. Az országosan viszonylag kis egyház helyileg nagy gyülekezetének a vezetője. Megyei esperesként tíz éve az egyházmegye harminc gyülekezetében is szolgál. Negyvenegy éve él a községben — a gyermekéveket is ideszámítva. Nagy szeretettel beszél az itt élő emberekről, akik közül sokan a saját generációjának a tagjai... — Ez nagyon megkönnyíti az ember munkáját — mondja —, mindenkivel szót lehet érteni. Természetesen elsőként a gyülekezetben és az egyházmegyében végzett sokszínű szolgálatot említi. Boldog, hogy közös erővel sikerült rendbe hozni a több mint 200 esztendős pilisi templomot, építettek egy gyülekezeti házat is, az idén pedig egy megyei ifjúsági centrum kialakításán fáradoznak. Szóba kerülnek általános emberi, társadalmi kérdések is, mint a családok szerepének, összetartó erejének építése, vagy a sok gondot okozó alkoholizmus vagy a kábítószer-élvezet emberromboló jelenségeinek megfékezése, melyek jobbrafordításából az egyházak is részt vállalnak. Az esperes úr említi az állami szervekkel közösen tervezett gondozó létrehozását is. — Öröm számunkra, hogy tovább növekedett az állam részéről az egyházak iránti nyitottság, így az együttes munkálkodásban az egyházak szolgálatai is mindinkább láthatóvá válnak. Az egyházon túli közélet napi dolgairól is szívesen beszél, hiszen a Hazafias Népfront megyei bizottságának igen aktív, kezdeményező tagja, az egyházközi békebizottság titkára, lakóhelyén pedig már húsz éve a nagyközségi tanács tagja. A község vezetői, amikor a lakosság megválasztotta tanácstagnak, csupán azt kérték tőle, közvetítse a falu véleményét. Azóta is ezt teszi, de ennél talán többet is, cselekvő részese a falu mindennapjainak. — Nemrég megépült községünkben az új iskola. Most azt szorgalmazzuk, hogy a sok éve rossz állapotban lévő, már-már életveszélyes Kávai utcát rendbe hozzák, amelyet a KM tart fenn. Ha ez megtörténne, a busz- közlekedés is megoldódna a környéken. Igen széles a skála, amelyet saját maga elé tűzött egyházi és világi területeken, melyek olykor alig-alig választhatók ketté. A megye papjaival, éppen a beszélgetésünket követő népfrontbizottsági ülés után összegezték azokat a javaslatokat, amelyek segíthetik az egészségnevelési program megyei megvalósítását. Rendszeresen jelennek meg írásai az Evangélikus Élet és a Lelkipásztor című lapokban. Érdeklődési körének középpontjában az egyháztörténeti kutatások állnak. Említette, hogy a napokban vár egy új könyvsorozatot külföldről, amely nagy segítséget jelent a további kutatómunkájában.— E sok feladatot nem tudnám ellátni, ha nem állna mindenben mellettem a feleségem, aki felszentelt pap, s sokáig a helyi vöröskeresztes szervezet vezetőjeként dolgozott. Van három lányunk, egy az egyetemen kutató, egy óvónő, egy pedig egyházi területen tevékenykedik. Szeretik és hallgatnak rá a hívek — ezt hallottuk Keveházi Lászlóról. Hozzátehetjük, ez fordítva is így van. Hivatását szolgálatnak tekinti. Páll Géza üresen álló parókiájába 80 testi fogyatékos gyereket helyeztek el és gondoznak lelkiismeretesen. Az ivóvíz számukra is nélkülözhetetlen volt. Nagy Nándorék most azon törik a fejüket, hogy kialakítsák a tájházat. Jelenleg ugyanis a régi, üresen álló iskolában működik az öregek klubja, amelynek tagjai összegyűjtötték a századforduló korabeli szövőszékeket, rokkákat, gereblyéket, népviseleteket. Molnár Jánosné, aki nagy szeretettel kezeli a relikviákat, már alig várja, hogy a községben található két mű- emlékjellegű épület valamelyikébe költözhessen a gyűjtemény. Ehhez azonban a tanácsnak meg kell vásárolnia a házat. A következő felsorolásból is kitűnik, hogy Ipolytölgyesen is milyen szorgalmasan alakítgatják falujukat, életüket a lakosok. Itt is felújították a művelődési házat, a nyugdíjasklub keretében működik az aranykoszorús énekkar. A temetőt két nyugdíjas, Jobbágy János és Mirják László vezetésével körbekerítették, az utat 500 méter hosszon elsimították, a ravatalozót rend- betették, mintegy 5—600 köbméter föld megmozgatásával. Közel 2500 órát fordítottak e munkára, 300 ezer forint értéket teremtve. Ráadásul a lakosság hajlandó volt 16 ezer forintot összeadni facsemete vásárlására, s a növényeket elültették a temetőben. Kedvemre fogalmaz Nagy Sándor, amikor azt mondja: a temető kegyeleti hely, az élőket minősíti, miként becsülik meg halottaikat. A recept Letkés és Ipolytölgyes közös erőfeszítéssel kíván előrelépni. A nagyobb falu számít arra, hogy az idegenforgalma a jövőben izmosodni fog. Az elmúlt év végén alakult Börzsöny Tours a község egyik pincéjében sörfőző üzemet kíván létesíteni. A komlót szívesen termelnék hozzá a helyi parasztok. Esetleg penziót is kialakítanának a közelben álló, jelenleg kihasználatlan magtárból. S mivel az Ipoly egyik szép fekvésű kanyarja körülöleli a két falut, három hektárt már elkerítettek a leendő kemping számára. Ha pedig a folyón átnyúló hídon megindulhatna a forgalom Csehszlovákiába, a strandot is kialakítanák. Lehetőség van mintegy 40 hobbitelek parcellázására. Ipolytölgyesen pedig arra keresnek megoldást, hogy elkészítsék a hiányzó 300 méternyi járdát, s felújítsanak fél kilométernyi utat. Nagy Nándornak megvan az elképzelése arra, hogy 1991-ben mily módon lehet minden lakásba bevezetni a vezetékes ivóvizet, feledtetve ezzel nemcsak a lajtoskocsikat, hanem a nyomó- kutakat is. Vicsotka Mihály Találkozó Gödöllőn Afeszird - diákoktól Június első hétvégéjén az ország minden részéből gimnazisták érkeznek Gödöllőre. Céljuk, hogy az MTA—Sorosalapítvány támogatásával a gödöllői művelődési központban megrendezendő diákszín- játszó-találkozón részt vegyenek. Nem csupán arra alkalmas ez a bemutatkozás, hogy személyes ismeretségeket kössenek, hanem arra is, hogy a programba tartozó szakmai megbeszéléseken elképzeléseiket, módszereiket kicseréljék, megvitassák. A címlista, illetve a műfaji megjelölések sora arra enged következtetni: az uralkodó irányzat az idén az abszurd. Kedvelt szerző Morgenstern; a szombathelyiek két munkáját is földolgozták. De akad Mrozek, Peter Weiss, Wedekind, Harold Pinter, Strinberg bemutató is. S emellett színész tréning, rítus, szerkesztett játék, valamint „popéra” műfaji megjelölés.
