Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-23 / 122. szám
BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGOS PÁRTÉRTEKEZLET BEREGZ JÁNOS, A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG ELNÖKE: — A küldöttek elé terjesztett állásfoglalás-tervezetbe beépültek a párttagsággal folytatott beszélgetések, az ideológiai tézisek, a párt vezető szerepével és a politikai rendszer továbbfejlesztésével foglalkozó eszmecserék tapasztalatai is — mondotta. — Joggal állítható, hogy a pártértekezlet ezen dokumentuma megfelelő alapokra épít. Ez az alap nem más, mint a megújuló párt. Pártunk az elmúlt hónapok vitái során alapvetően változott meg — állapította meg Berecz János. — A párttagság a válaszokat felülről váró, néha elbizonytalanodó, néha távlatokat is vesztett, a gyakorlatban végrehajtó szerepre kötelezett vagy azt vállaló emberekből a válaszokat kereső, kritikai álláspontra helyezkedő és abból előremutató cselekvési igényeket megfogalmazni képes, a politika alakításában tevékeny részvételt igénylő párttá formálódik. Ennek markáns kifejeződése, hogy a pártértekezlet résztvevői az útkeresés alkotó igényével kértek szót, vagy ezzel a szándékkal adták be írásos javaslataikat. A politika megújulása iránti elkötelezettségüket tükrözte, hogy a tervezethez kapcsolódó véleményüket többnyire átfogó elgondolások kereteiben fogalmazták meg. Mintegy 600 észrevétel, indítvány érkezett. Ezt gazdagították az alapszervezetek, kollektívák és egyes személyek levélben eljuttatott javaslatai. A bizottságnak számos igen értékes javaslatot, észrevételt kellett mérlegelnie és szövegbe illesztenie, vagy pedig úgy foglalni állást, hogy más módon kell azt kezelni. A szerkesztőbizottság úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi helyzetben a pártértekezletnek néhány sorsdöntő társadalmi- gazdasági-politikai kérdésre, a megújulás feltételeinek kialakítására kell összpontosítania. Ezért javasoljuk a küldötteknek, fogadják el, hogy a dokumentum e kérdésekre összpontosít és elsősorban a párt soron lévő feladatait fogalmazza meg. Ehhez kapcsolódva alakíthatják ki önállóan programjaikat az állami és társadalmi szervezetek is. Néhányan kezdeményezték: értekezletünk döntsön arról, hogy a XIV. kongresszusig készüljön el az új pártprogram. Úgy gondoljuk, nem lenne célszerű innen megkötni a kezét a következő kongresszusnak; előre eldönteni feladatait. A vitában egyértelművé vált, hogy a fordulat, a reform és a megújulás sikerre vitelének ma kulcskérdése a párt vezető szerepének korszerű értelmezése, belső viszonyainak és működésének megújítása — emlékeztetett Berecz János. — Többen a szervezeti szabályzatot érintő javaslatot tettek. Ezek többsége mérlegelendő a további elemzéseknél. Kérem az értekezlet jóváhagyását, hogy a javaslatokat a megválasztandó Központi Bizottság rendelkezésére átadhassuk, hiszen annak feladata azon munkabizottság kiküldése, amely kidolgozza javaslatait az új szervezeti szabályzatra. A politikai intézményrendszer átfogó reformját sürgette és támogatta a vitában felszólalók és az írásban leadott hozzászólások túlnyomó többsége. A vita tapasztalatai alapján a szerkesztőbizottság szükségesnek látja határozottabban megfogalmazni a politikai reformok fő irányát. A megújítás alapvető tartalmát a szocialista pluralizmus működőképes intézményrendszerének kiépítése képezi. A szocialista pluralizmus az egypártrendszer keretei között — és ezeket rögzíti az új javaslat — fejlődésünk jelenlegi szakaszában a néphatalom érvényesülésének és gyakorlásának egyszerre feltétel" és eszköze. Az átdolgozott állásfoglalástervezet a politikai intézményrendszer szükséges átalakításának fő irányait jelöli csak ki. A politikai intézményrendszer megújítása a magyar társadalom szerves fejlődésének eredménye lehet, nem követhetjük el a régi hibát, nem húzhatunk előre elméleti sémát a valóságra. — A miniszterelnök elvileg felvázolta, miként működhet a kormány önállóan a párt által megfogalmazott politikai fővonal erőterében. Ennek gyakorlati kidolgozása azonban még előttünk van. A szocialista politikai rendszer demokratikus intézményeinek kiépítése, megerősítése nagyszabású, átfogó jogszabályalkotó tevékenységet is igényel. A szocialista építés gyakorlatának megújításakor meg kell őriznünk mindazokat az elemeket, amelyek tartósnak bizonyultak. A szocializmusnak vannak valós, változatlanul érvényes alapelemei, amelyekre a társadalmi szükségleteket minden eddiginél következetesebben szolgáló, hatékony és demokratikus társadalomépítési gyakorlat szilárdan támaszkodhat. A továbblépés feladatai azonban csakis a szocializmus mindenkori jelenének meghaladási lehetőségeiből és szükségleteiből, a haladás irányába tett lépésekből összegeződhetnek. Az útkereséssel együtt jár, hogy az új jelenségek megközelítésében, értelmezésében alternatív, egymástól eltérő, többféle válasz születhet. Pártértekezletünk is bizonyság arra, hogy az útkeresés nehézségei nem téríthetnek el bennünket a társadalomépítés gyakorlatának megújítására irányuló szándékunktól, és csakis vitákban alakulhat ki a reformok fő iránya. Többen hangsúlyozták a társadalom tudatfolyamatainak, a közgondolkodás és az ideológiánk megújításának szükségességét. Nemcsak a vitákban tett észrevételek ösztönöznek a politikai ideológia szerepének újragondolására, hanem a radikálisan megváltozott társadalpii-poli- tikai-gazdasági helyzet is. Az állásfoglalás-tervezetben foglaltakkal összhangban az ideológia feladata az, hogy értelmezze a szocialista társadalom viszonyait, működési folyamatait, tárja fel a fejlődésben megnyilvánuló ellentmondások természetét, kritikailag értékelje azokat, s legyen elgondolása azok feloldására. A feloldás minden esetben a politikai vezetés feladata. A szerkesztőbizottság egyetért Hámori Csabával, a KISZ Központi Bizottságának első titkárával abban, hogy az ifjúság helyzetének kérdései nem jelennek meg valóságos politikai súlyuknak megfelelően az állásfoglalásban. Társadalom- és ifjúságpolitikai gyakorlatunk megújítására van szükség ahhoz, hogy az ifjúság helyzetében meglévő mai feszültségek egy része megoldódjék, s a gazdaság hatékonyságában elérendő fordulat teremtheti meg az ifjúságpárti reformfolyamatok kibontakozásának alapelemeit. Mégis azt javasoljuk, hogy az ifjúság helyzetével való foglalkozást ne a dokumentumban elfoglalt terjedelmével mérjük. Most olyan politikai program alapjait kell megfogalmaznunk, amely az ifjúság számára is vonzó jövőt jelenthet. Jogosan észrevételezték a felszólalók az olyan területek nehezebb helyzetét, mint a tudományos kutatás, a művelődés, az egészségügy. Támogatva az állásfoglalás-tervezet megállapításait, javasoljuk, hogy e területek halaszthatatlan fejlesztésének konkrét mértékeit, módját és technikáit a költségvetési reform keretében dolgozzák ki, az érintett területek képviselőit vonják be a tárgyalásokba. A vitában számos hozzászóló foglalkozott a gazdaság problémáival, de nem kérdőjelezték meg az állásfoglalás megállapításait. A vita megerősítette — összhangban a dokumentummal —, hogy legfontosabb feladatunk a Központi Bizottság 1987. július 2- án elfogadott kibontakozási, valamint a Minisztertanács — Országgyűlés által jóváhagyott — stabilizációs munkaprogramjának végrehajtása. A szerkesztőbizottság elnöke biztosította az értekezletet arról, hogy az állásfoglalásba be nem épített javaslatok sem vesznek el. A bennük lévő mondanivalót egy későbbi időpontban tematikusán feldolgozzák, majd javasolta, hogy a küldöttek bízzák meg a megválasztandó Központi Bizottságot: mérlegelje, miként építhető be a munkatervbe az összegzett javaslatcsokor, felelősen döntse el, a körülmények mit tesznek lehetővé, milyen feladatok vállalhatók fel. Berecz János a továbbiakban leszögezte: — A vitákból, a különböző véleményekben megmutatkozó azonosságokból, a megújulást kikényszerítő törekvésekből, az állásfoglalás-tervezetből s a határozattá emelt dokumentumból kirajzolódnak politikai vonalunk fő elvei és irányai. Ennek célja és tartalma a szükséges fordulat, reform és megújulás követelménye, vagyis az, hogy a társadalmi élet minden területén, ahol szükséges, radikálisan is felgyorsítsuk a reformfolyamatot. Összehangoltan, határozottan folytassuk a gazdasági és a politikai intézményrendszer működésének és ideológiánknak a megújítását, segítsük a társadalom alkotó erejének kibontakoztatását. Mindezt annak érdekében tegyük, hogy hazánkban eredményesen folytatódjék a szocializmus építése. Ügy gondolom, kijelenthetjük: ebben és ezen ügy iránti elkötelezettségünkben egység van, stratégiai kérdésekben egységesek vagyunk. Ez egyúttal minőségileg új, a vitákban mindig újjászülető és megszilárduló egység. Látnunk kell azonban, hogy ez az egység egyelőre csak új kiindulópontot teremtett ahhoz, hogy képesek legyünk végimenni a most kijelölt úton, meg kell tudnunk felelni annak az igénynek, amelyet Kádár János elvtárs az előadói beszédében így fogalmazott meg: „A pártban egységre, a politikában kiállásra, az országban összefogásra, a munkában helytállásra van szükség”. Fogadjuk el ezt a gondolatot, mint a felelős politikai élet bölcsességének összegzését. Meggyőződésem, mindnyájunk gondolatait és érzéseit fejezem ki: Kádár elvtárs tapasztalatai ezután is nélkülözhetetlenek pártunk számára. Nincs is más választásunk, hiszen haladnunk kell a magunk választotta úton. és tettek sorozatával kell elérnünk, hogy dolgaink jobbra forduljanak, a társadalom és az állampolgár egyaránt céljához közeledjen, vagyis az ország boldoguljon. Ez az egység fennmaradásának próbaköve és záloga — mondotta végezetül Berecz János. Állásfogflalás Elfogadta 1988. május 22-én az MSZMP országos értekezlete (RÖVIDÍTETT SZÖVEG) A Magyar Szocialista Munkáspárt 1985 márciusában tartott XIII. kongresszusa úgy határozott, hogy a szocialista rendszer erőforrásainak jobb hasznosításával, a népgazdaság teljesítőképességének növelésével teremtsük meg a gazdasági egyensúly javításának, az életszínvonal érzékelhető emelésének feltételeit; a tudomány, a kultúra és a művelődés fellendítésével segítsük a társadalom alkotó- képességének kibontakozását; demokratikus intézményeink fejlesztésével erősítsük a nemzeti egységet. A kongresszuson elfogadott helyzetértékelés, valamint az ennek alapján kitűzött gazdaságpolitikai és életszínvonal-fejlesztési célok nem bizonyultak megalapozottnak. A hetedik ötéves tervben több cél kapott egyidejűleg elsőbbséget, mint amennyi reálisan megvalósítható. Gazdasági helyzetünk nem javult, nőtt az ország konvertibilis valutában fennálló adóssága, erősödött az infláció, növekedtek a lakosság terhei, csökkent az életszínvonal. Ezt a helyzetet részben tőlünk független tényezők, nagyrészt azonban belső okok, tevékenységünk fogyatékosságai idézték elő. A világgazdaságban végbement, máig is tartó átrendeződésnek a magyar gazdaságra gyakorolt hatását a Központi Bizottság és a kormány tévesen ítélte meg, ezért gazdaságpolitikai reagálása sem volt megfelelő. Nem vállaltuk, elkerülhetőnek véltük a gazdaságtalan termelés visszaszorításával, a támogatások leépítésével mindenképpen együtt járó konfliktusokat. Az elosztás nem a ténylegesen megtermelt jövedelemhez igazodott. Mindez a külső és a belső egyensúly további romlását okozta. növekvő eladósodáshoz vezetett. Világossá vált, hogy tartós eredményeket a magyar gazdaság csak akkor érhet el, ha folytatódik a megkezdett reform, kialakul a szocialista árutermelő gazdaság — fejlettségünknek és adottságainknak megfelelő — működési és irányítási rendszere. Megnehezítette ennek megvalósítását, hogy a gazdaságban megkezdett reform nem terjedt ki kellő időben a társadalmi élet más területeire. A közvélemény ezeket az ellentmondásokat tükrök!, a lakosság növekvő elégedetlenséget tanúsít a gazdasági és társadalmi fejlődés megtorpanása, a nehézségek megszaporodása miatt. Romlo t a közhangulat, csökkent a párt és a vezetők iránti bizalom. A reális helyzetértékelés, a cselekvőkészség mellett van pesszimizmus, kiábrándultság, és teret nyernek megalapozatlan, irreális elgondolások. A kialakult helyzetért felelősség terheli a Központi Bizottságot és végrehajtó szerveit, továbbá a kormányt és intézményeit is. A döntések egy része nem volt megalapozott, több fontos kérdésben nem tudtak érvényt szerezni a határozatoknak. A párt-, az állami szervek és a társadalmi szervezetek gyakorlata és munkastílusa nem a követelményeknek megfelelően változott. A Központi Bizottság 1986. novemberi határozatában kimondta: fordulatra van szükség. Ezt követően 1987 júliusában kidolgozta a gazdasági-társadalmi kibontakozás programját. Ennek alapján a kormány stabilizációs munkaprogramot készített, amelyet az Országgyűlés jóváhagyott. Elkezdődött a kormányzati munka megújulása. A gazdaságban kisebb mértékű javulás jelei mutatkoznak, a szükséges fordulat azonban még nem következett be; feltételei csak hosszabb idő alatt teremthetők meg. Előrehaladásunk, a nemzet boldogulása azt követeli, hogy a társadalmi élet minden területén fordulatot hajtsunk végre: felgyorsítsuk a reformfolyamatokat, összehangoltan folytassuk a gazdaság és a politikai intézményrendszer működésének megújítását, segítsük a társadalom alkotóképességének kibontakoztatását. A gazdálkodás, a szocialista demokrácia fejlesztésével érhető el, hogy teljesüljön a társadalom jogos igénye: maradjon fenn a létbiztonság, a jövedelmek a teljesítmények szerint alakuljanak, csökkenjen az infláció, könnyebbé váljon a fiatalok pályakezdése, a gyerekek eltartása és nevelése, általánossá váljon a gondoskodás az idősekről, az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülő emberekről. Ezáltal tehetünk eleget mindenkori kötelezettségünknek, hogy megőrizzük és gyarapítjuk a nemzet kulturális értékeit, erősítsük a társadalmi szolidaritást, magasabbra emeljük a társadalom erkölcsi színvonalát. Céljaink elérésének legfőbb biztosítéka a szocialista társadalmi rendszer, amelynek alapja a munkásosztály vezetésével, a munkás-paraszt szövetség erejével, az értelmiség támogatásával kiépített népi hatalom, a termelőeszközök meghatározó részének társadalmi tulajdona, a marxista—leninista,, párt vezető szerepe, társadalmunk alapintézményeinek megerősítése és fejlesztése. A kommunistáknak és a szocializmus pártonkívüli híveinek részvétele a politika alakításában, a vezető testületek személyi összetételének megújulása, a politikai intézményrendszer korszerűsítése, a politika nyíltsága és nyilvánossága teszi visszafordíthatatlanná társadalmi és gazdasági életünk reformjának folyamatát. A pártértekezlet szükségesnek tartja, hogy a Központi Bizottság alakítson munkabizottságot, amely elvégzi a helyzet mélyebb elemzését, az okok feltárását, s a közelmúltban folytatott viták tapasztalatait is hasznosítva felvázolja a szocializmus építésének távlati programját. Ennek keretében vizsgálni kell egy új programnyilatkozat elkészítésének a szükségességét. I. A Magyar Szocialista Munkáspárt or-*-• szágos értekezlete szükségesnek tartja a társadalmi és gazdasági reformfolyamat összehangolt folytatását és meggyorsítását. Mivel az MSZMP a történelmileg kialakult egypártrendszer körülményei között tölti be vezető szerepét, így az átfogó reform folytatásának kiindulópontja működésének megújítása. a \ A párt erősítse tevékenységének politikai 4V jellegét. A politika kidolgozása során támaszkodjon jobban a tudomány eredményeire, a gyakorlati tapasztalatokra. Javítsa a párthatározatok politikai előkészítését és a döntések után a meggyőző, szervező és ellenőrző munkát. A párt összpontosítsa tevékenységét a társadalmi viszonyok fejlesztésére, a szocialista rendszer védelmét és a törvényességet szolgáló alapelvek meghatározására, a népgazdaság fejlesztési irányainak kijelölésére, a társadalom szellemi, ideológiai életének befolyásolására, erkölcsi állapotának javítására, külpolitikai elveink és céljaink kialakítására, a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésére. A párt a demokratikus centralizmus elve alapján épül fel és működik. A jelenlegi helyzetben a fő feladat a pártdemokrácia erősítése, minél teljesebb kibontakoztatása. A kongresszusok között a Központi Bizottság dönt a párt egészét érintő ügyekről, állást foglal a társadalmat és a gazdaságot érintő kérdésekben. A nagy horderejű ügyekben a Központi Bizottság előzetesen lefolytatott, az egész tagságra kiterjedő pártvita alapján döntsön. A központi irányítás javításával egyidejűleg biztosítani kell a területi és munkahelyi pártszervek, alapszervezetek, a párttagok részvételét a politika alakításában, növelni önállóságukat és felelősségüket a párt politikájának képviseletében, a politikai tevékenység megszervezésében és ellenőrzésében. A párt alapszervezeteinek, szerveinek joguk és kötelességük, hogy kezdeményezzék a felsőbb pártszerveknél az általuk szükségesnek tartott kérdések megtárgyalását, illetve vitára bocsátását. A felsőbb pártszerv testületi ülésén köteles a javaslatokat mérlegelni. A döntésről, annak indokairól a kezdeményező pártszervezet kapjon tájékoztatást. Az alapszervezetek hatáskörét úgy kell bővíteni, hogy az összhangban legyen a működési területükön levő állami szervek, vállalatok, intézmények önállóságával. A politikai döntések előkészítésekor a vezető testületek mérlegeljék a társadalmi szervezetek, az érdekképviseleti szervek, a nyilvános fórumok véleményét és javaslatait. Lehetőleg több változatot tartalmazó tervezetek készüljenek, figyelemmel a társadalmi összefüggésekre és hatásokra. A döntésre hivatott pártszerv ülésén ismertessék a javasolttól eltérő elgondolásokat is, és a testület foglaljon állást azokról. A pártban a kollektív vezetés elve érvényesül. A döntésekben és azok végrehajtásában részt vevők személyes politikai felelősséggel tartoznak. A végrehajtás ellenőrzése a pártmunka minden szintjén váljon rendszeressé. Terjedjen ki arra is, hogy a gyakorlat igazolja-e a politika és az egyes határozatok helyességét. Az ellenőrzés tapasztalatait hozzák nyilvánosságra, kitérve szükség szerint a döntés-előkészítők, a döntéshozók és a végrehajtásban részt vevők személyes felelősségére is. A pártdemokrácia fejlesztése indokolja a párton belüli választási rendszer módosítását. Lehetővé kell tenni, hogy az irányító testületek tagjainak meghatározott hányadát az alapszervezetek, illetve az alsóbb szintű pártszervek közvetlenül választhassák, s ha munkájukkal, magatartásukkal elégedetlenek, őket visszahívhassák. A választások minden szinten titkosak legyenek. Mindenütt, ahol igénylik, több személyt kell jelölni. A párt új választási rendjét 1988-tól folyamatosan be kell vezetni. Az irányítást mindenütt a választott testület, az alapszervezetekben a taggyűlés gyakorolja. A választott testületek irányításával működő apparátusok szakmai összetétele és szervezete, tagjainak felkészültsége a párt- szervek módosuló feladatkörének megfelelően alakuljon. Az útkeresés alkotó igényével
