Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-22 / 121. szám

4 1988. MÄJTJS 22., VASÄRNAP TAUilACIiíA7II/ !Í7 UC7MD áfa* kíséri a »/<» « pártértekezletet I ANAtoRUtmlu IVIailVIr országos Értekezlete ' A szocialista és a nyugati, hírügynökségek már pénteken részletesen beszámoltak az MSZMP országos értekezletének kezdetéről és Kádár János előadói beszédéről. Rádiós hírek­ben és televíziós adásokban, valamint a külföldi sajtóban bő­ven és tárgyilagosan foglalkoztak tegnap is belpolitikai éle­tünk legfontosabb eseményével, amelyen harminc ország több mint kétszáz tudósítója vesz részt, s küldi friss híreit. A kiemelkedő politikai ese­ménynek 'kijáró megkülön­böztetett figyelem övezi a szovjet tömegtájékoztatási esz­közökben az MSZMP orszá­gos értekezletét. A Pravda és a Komszomolszkaja Pravda saját tudósítójának cikkét kö­zölte, több más országos ter­jesztésű napilap a TASZSZ hírügynökség anyagai alapján számolt be a budapesti ta­nácskozásról. Kádár János főtitkár előter­jesztését a Pravda, az SZKP KB központi lapja, nagy terjede­lemben ismertette, részleteket közöltek más sajtóorgánumok is. A moszkvai rádió szom­bat reggeli híradásában a fő­titkár szavaiból idézve ki­emelte, hogy az MSZMP szí­vesen fogad minden olyan vé­leményt, amely támogatja a szocializmus ügyét, de hatá­rozottan elutasítja azokat, amelyeknek célja a szocialis­ta rend aláásása. Az amerikai tömegtájékoz­tatási eszközök is nagy ér­deklődéssel foglalkoztak a bu­dapesti pártértekezlettel. Elő­zetesként írott, elemző cik­kekben egyértelműen utaltak arra, hogy a konferencia iránt Magyarországon nagy a vára­kozás, és összehasonlításokat tettek az egyes szocialista or­szágokban, mindenekelőtt Lengyelországban jelentkező fejleményekkel. Aláhúzták, hogy a szovjet, belpolitika ala­kulása nagymértékben érvé­nyesíti hatását a szocialista országokban, így hat a Ma­gyarországon végbemenő fo­lyamatokra is. A Magyarországgal fenntar­tott kapcsolatainak elmélyíté­sére törekvő NSZK vezető na­pilapjai — több esetben hír- magyarázat kíséretében — el­sőoldalas tudósításokban szá­moltak be az MSZMP orszá­gos értekezletéről. Az országos tv- és rádióállomások hosszú helyszíni riportokat közvetí­tettek a pénteki tanácskozás­ról. A sajtó érdeklődésének homlokterében Kádár János előadói beszéde, illetve a pártvezetés megfiatalítása állt. A Francia Kommunista Párt TAVASZI JÓZSEF FŐDiSZPÉCSER: A gyakorlat lesz a mérce Az elmúlt néhány hónap ese­ményei és az itteni vita rend­kívül értékes tanulságul szol­gálhatnak a politika alakítói és végrehajtói számára egy­aránt. A változó, nehezedő helyzet hatására az országban meg­pezsdült a közélet. Az embe­rek megérezték, hogy nem le­het tovább halogatni a kérdé­sek tisztázását. Az alapszerve- zetekben, de a párton kívül is a vita már egyre nyíltabb, a problémák felvetése egyre tü­relmetlenebb volt. Az alap­szervezetekben lezajlott nyílt, plykor túlfűtött viták 'bizonyít­ják: a párttagság igényli és jogot formál arra, hogy részt vegyen a politika közvetlen alakításában. A változás alapvető követelményének a nyitottságot, nyilvánosságot, a testületi döntéseket megelőző széles körű vitát, a döntés-előkészítés demokratizmusát tekintem. Ennek pedig feltételeként a mai központosított, sokszor „totális irá­nyítás” mérséklését, a munkahelyi, lakóhelyi pártszervek, alapszervezetek szerepének növelését. Szükségesnek tártom a párt belső életének megújítását, a pártdemokrácia fejlesztését; az új választási rendszer ki­dolgozását, a döntési és felelősségi viszonyok tisztázását. Egyetértek az állásfoglalás-tervezet erre vonatkozó gondola­taival, de a tartalmi, módszertani kidolgozást rendkívül fon­tosnak tartom. Példák sora bizonyítja, hogy egy cél eléréséhez sokféle út létezik. Ennek ellenere a mai gyakorlatban nem a nyilvá­nosan képviselt alternatívák, hanem a központi akarat, és néha szűk csoportok vagy egyének szubjektív érdeke tartja mozgásban a dolgokat. Ez alapján nem csodálkozhatunk azon, hogy a határozatokkal való azonosulás gyengül, a po­litika megfelelő képviselete is csorbát szenved. Érdemes len­ne végiggondolni, hogy mennyire érvényesül nálunk a párt életének teljes nyilvánossága — akárcsak a tagság előtt is. Ehhez képest önmagában a többes jelölés nem túl nagy elő­relépés. Támogatom az állásfoglalás-tervezet azon elképzelését, lapja, a L'Humanité idézett Kádár János beszédéből, rá­mutatott, hogy a főtitkár az­zal foglalta össze a helyzetet, hogy a párt nincs válságban, épp ellenkezőleg, megújulás­ban van. A Le Figaro is bő­ven idézett a Kádár-beszéd­ből, s mint irta, szerinte a pártvezetés erőteljes megfia­talítására lehet számítani. Az olasz napilapok nem je­lentek meg szombaton az új­ságírók országos sztrájkja miatt, csak a Poe.se Sera és az 11 Manifesto című balol­dali, szövetkezeti jellegű új­ságok közölhettek tudósítást az MSZMP országos értekez­letéről. Nagy terjedelemben foglalkozott a tanácskozással több osztrák, belga, spanyol és angol napilap, valamint a Kínai Kommunista Párt köz­ponti lapja, a Zsenmin Zsipao is, szombati számában. A ja­pán napilapok kivétel nélkül saját tudósítóik anyagai alap­ián készítettek beszámolót szombati számukban. A külföldi tömegtájékozta­tási eszközök az MSZMP or­szágos értekezletéről közölt szombati beszámolóikban a legbővebben Grósz Károly és Pozsgay Imre felszólalását is­mertették. A nyugati értékelé­sek általában arra tettek kí­sérletet, hogy összevessék e két hozzászólás hangnemét Kádár János pénteki beszédé­vel, ebből vonjanak le követ­keztetéseket a magyar vezetés jövőbeli irányvonalát illetően. Az AFP francia hírügynök­ség kiemeli a miniszterelnök beszédéből azt, hogy maga- biztosságra valló önkritikát gyakorolt. Pozsgay Imre fel­szólalásából a UPI figyelemre méltónak tartotta azt, hogy nemzedékváltásra és új gon­dolkodásmódra van szükség. Az AFP egyebek közt Pozs- gaynak azt a kijelentését is­mertette, hogy a népfront az alkotmány módosítása mellett van. Az AP amerikai hírügy­nökség Pozsgay beszédéből azt tartotta a legfontosabb moz­zanatnak, amely a valódi megújulást a demokrácia kö­vetelményével kapcsolta össze. Ronald Reagan hivatalos programja Május 29-től: m Pénteken Washingtonban nyilvánosságra hozták Ronald Reagan amerikai elnök szovjetunióbeli látogatásának hivata­los programját. Az elnök május 29-től június 2-ig tartózkodik a Szovjetunióban és folytat tárgyalásokat Mihail Gorbacsov­val, az SZKP KB főtitkárával. A hivatalos programot Fitz- water elnöki szóvivő ismertette a Fehér Házban. Május 25-én az elnök a dél­előtti órákban indul Helsinki felé. Előtte a Fehér Házban rövid nyilatkozatot tesz. Má­jus 26.: nincs előre jelzett ese­mény; május 27-én érkezik Helsinkibe. Koivisto elnök hi­vatalos ebédet ad vendége tiszteletére. Ronald Reagan a Finlandia palotában mondan­dó beszédében a csúcstalál­kozó napirendjével és az em­beri jogok kérdéseivel foglal­kozik. Május 28-án nyilvánosságra hozzák az elnöknek a csúcs- találkozóval kapcsolatos, elő­re felvett rádiós beszédét, majd május 29-én indul Moszkvába. Első hivatalos tárgyalás a Kremlben Mihail Gorbacsovval. Estéjét szállás­helyén, az amerikai nagykö­vet rezidenciáján tölti. Május 30-án zajlik a má­sodik hivatalos tárgyalás Mi­hail Gorbacsovval, utána Rea­gan látogatást tesz a Danyi- lov kolostorban. Délután tart­ja harmadik találkozóját az SZKP KB főtitkárával, utá­na szálláshelyén a „másként gondolkodók” képviselőit fo­gadja. Mihail Gorbacsov a Kremlben hivatalos vacsorát ad vendége tiszteletére. A negyedik találkozóra május 31-én kerül sor Mihail Gorbacsovval, majd Reagan az írók házában szovjet köl­tőkkel, művészekkel, film­rendezőkkel, értelmiségiekkel találkozik. Délután a moszkvai egyetemen mond beszédet a szovjet—amerikai kapcsola­tokról, majd kérdésekre vá­laszol. Az esti órákban Rea­gan ad díszvacsorát Gorba­csov tiszteletére. Június 1-jén az ötödik ta­lálkozó a Kremlben Mihail Gorbacsovval. Utána doku­mentumokat írnak alá, majd Reagan szálláshelyén, az ame­rikai nagykövet rezidenciá­ján sajtóértekezletet tart. Az esti órákban Mihail Gorba­csovval a Bolsoj színházban balettelőadást tekint meg, majd a két vezető egy Moszk­va melletti dácsában vacsorá­zik. Június 2-án Reagan az amerikai nagykövetség al­kalmazottaival találkozik, utána, a Kremlben búcsút vesz Mihail Gorbacsovtól. A repü­lőtéren hivatalosan búcsúz­tatják, indul Londonba. Dél­után Reagan Erzsébet király­nővel teázik, majd Thatcher vacsorán látja őt vendégül. Június 3-án Reagan délelőtt Takesita japán miniszterel­nökkel tárgyal. Utána be­szédben számol be a moszk­vai csúcs eseményeiről, a kelet—nyugati kapcsolatok ki­látásairól. Az elnök később az amerikai nagykövetség al­kalmazottaival találkozik. Ronald Reagan Londonból visszarepül Washingtonba. KITÜNTETÉSEK Afganisztánból hazatért ka­tonáknak nyújtott át szomba­ton a Kremlben magas kitün­tetéseket Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke. Egy vezérőrnagy, egy száza­dos, valamint három őrmester kapott Lenin-rendet, illetve a Szovjetunió Hősének kijáró aranycsillagot. A kitüntetések átadása al­kalmából Gromiko rövid be­szédben méltatta a kitüntetet­tek és az Afganisztánban in­ternacionalista kötelességüket teljesítő többi szovjet katona helytállását, hősiességét. Mitterrand beiktatása Két. héttel választási győzel­me után, szombattól hivata­losan is megkezdte újabb el­nöki mandátumát Francois Mitterrand francia államfő. Az Elysée palotában tartott rövid ceremónián Mitterrand — híven a választási kampány­ban is központinak kezelt gondolathoz — azt hangsú­lyozta, hogy ragaszkodik a franciák tömörítésének esz­méjéhez. GYILKOLÓ SZIKH SZÉLSŐSÉGESEK Szikh szélsőségesek kilenc embert agyonlőttek szombaton Pandzsábban, bosszúból az amritszári aranytemplom elleni ostromért. Az áldozatok szomszédos indiai államokból érke­zett munkások voltak. A kormányerők két nappal ezelőtt rohamozták meg a szikh szent helyet, kiűzve az aranytemplomból a szikh fegyvereseket. Egy öntözőcsatorna megépítésére több ezer munkás érkezett a közelmúltban Pandzsábba a környező államokból, de nagy számban menekülnek el az alkalmi munkára érkezettek, mert a szikh fegyveresek eddig 55-öt megöltek közülük. Az építke­zést a szeparatisták terrorja gyakorlatilag leállította. (Folytatás a 3. oldalról.) vitát az állásfoglalás-tervezet fölött. Százkilencvenöten írás­ban adták be hozzászólásukat. — Örömmel ismétlek meg három szót, amit már tegnap mondtam: fordulat, reform, megújulás. A hozzászólások is ezt a három szót erősítették meg; nagyobb nyomatékkai ki az egyiket, ki a másikat, de a vita egésze ’ összhangban volt ezzel a három kifejezés­sel. Nemcsak különböző vé­lemények ütköztek, de meg­jelent a kritika és az ön­kritika is — mondotta Berecz János. Egy másik fogalton, ami sűrűn előfordult*; ’ csetiblé- vökészség, tenniakarás. Az országos értekezlet állásfogla­lásának az lesz a fő mércéje, hogy milyen gyakorlati tet­tek követik. Elég gyakran sze­repelt a vitában az egység kifejezés, ez érthető: egye­dül egy párttag sokra nem megy. És ha a pártszerveze­tek elkülönülnek egymástól, nincs belső szolidaritás, egyet­értés a fő kérdésekben, akkor a cselekvésben sincs követke­zetes magatartás. Az egység azonban ma a vita, a vélemé­A megyei küldöttcsoport az ülésteremben nyék ütköztetése, a döntés. A közmegegyezés is más jellegű lesz mint tegnap volt. A magyar nép széles töme­gei úgy vélik, hogy sorsukat jelentős mértékben befolyá­solja a pártértekezlet döntése. Vagy ahogyan az egyik kül­dött befejezte hozzászólását; e két nap alatt nagy erkölcsi­politikai tökét hoztunk össze, legyen erőnk ennek az erköl­csi-politikai tőkének gyakor­lati tettekké váltására. Erre törekszünk — zárta rövid nyi­latkozatát Berecz János, majd válaszolt a jelen lévő külföldi újságírók kérdéseire. hogy az új elveken alapuló tájékoztatási és választási rendet már a pártértekezletet követően és a XIV. kongresszus elő­készítése során is alkalmazzuk. A felszólaló a továbbiakban morális kérdésekről beszélt és a többi között megállapította: Az emberek alapvetően rendet, fegyelmet és következe­tes végrehajtást akarnak. Ilyen alapfeltételekkel többnyire a nehezebb körülményeket is vállalják. De a jogtalan haszon- szerzést és előnyöket, a korrupciót, a rendeletek eltérő értel­mezését és szubjektív alapon történő alkalmazását sokszor még azok sem fogadják el, akik e magatartás egy-egy részé­nek haszonélvezői. Amikor a bizalom válságáról beszélünk, akkor jó néhányan a lassú alkalmazkodás, a kényelmes vég­rehajtás mellett alapvetően ezeket tartják a legfőbb hibának és róják fel a vezetés felelősségeként. A továbbiakban így folytatta: a személyes felelősség kérdése sokszor és sokféle módon megfogalmazódott a közel­múltban és a mostani dokumentumokban is. Sok helyütt bí­rálták a helyi vezetést, az irányító testületeket. Alkalman­ként név szerint sorolták a vélt, vagy valós felelősöket. Az önkritika sajnos azért korántsem volt egyértelműen határo­zott és következetes. Egy dologban azonban eléggé általános­nak tekinthető következtetést lehet megfogalmazni. Neveze­tesen azt, hogy személyi változást a párttagság elsősorban a legfelsőbb pártvezetésben vár. Ennek több oka is van: egyrészt az, hogy a különböző vi­ták, elképzelések, alternatívák még párton belül sem kaptak nyilvánosságot, így természetes, hogy elsősorban azokat éri a kritika, akik megjelenítik és testületi vezetőként érvény­re juttatják akár a jó, akár a rossz koncepciót. Másrészt, az, hogy a különböző döntések, határozatok, vészjelzések után nem következett be fordulat. Ezt ma már jórészt annak tu­lajdonítják, hogy a legfrekventáltabb kulcspozíciókban még nem következett be a szükséges változás. Szinte egyetlen lé­nyeges kivételként az új miniszterelnököt említik. Stílus- és módszerváltásra van szükség, a kor szellemének megfelelő dinamikus, a progresszív gondolatokat gerjesztő, az eltérő vé­leményeket toleráló, de határozott és következetes vezetésre. Igazán nem tiszteletlenség, a múlt értékeinek lebecsülése, ha­nem a múlt eredményeire alapozott továbblépés igénye mon­datja velem, hogy nem engedhető meg a 25-30 évvel ezelőtti sablonokban való gondolkodás. Több pártcsoport-értekezleten, -taggyűlésen vettem részt, szinte mindenütt megfogalmazódott és általánosnak tekinthető a vélemény: őszinte tisztelettel és becsülettel köszönjük meg azok tevékenységét, akik munká­jukkal hozzájárultak a nyugodt, konszolidált viszonyok meg­teremtéséhez, az országban elért eredmények megvalósításá­hoz. Köszönjük meg, amit ezért a népért eddig tettek, s kíván­junk nekik hosszú, boldog nyugdíjas éveket. Annál is inkább fontos ez a kérdés, mert ha a vezetéssel szembeni bizalmi vál­ság nem oldódik, úgy az állásfoglalás elfogadtatása és a vég­rehajtása is kétséges lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom