Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-22 / 121. szám
4 1988. MÄJTJS 22., VASÄRNAP TAUilACIiíA7II/ !Í7 UC7MD áfa* kíséri a »/<» « pártértekezletet I ANAtoRUtmlu IVIailVIr országos Értekezlete ' A szocialista és a nyugati, hírügynökségek már pénteken részletesen beszámoltak az MSZMP országos értekezletének kezdetéről és Kádár János előadói beszédéről. Rádiós hírekben és televíziós adásokban, valamint a külföldi sajtóban bőven és tárgyilagosan foglalkoztak tegnap is belpolitikai életünk legfontosabb eseményével, amelyen harminc ország több mint kétszáz tudósítója vesz részt, s küldi friss híreit. A kiemelkedő politikai eseménynek 'kijáró megkülönböztetett figyelem övezi a szovjet tömegtájékoztatási eszközökben az MSZMP országos értekezletét. A Pravda és a Komszomolszkaja Pravda saját tudósítójának cikkét közölte, több más országos terjesztésű napilap a TASZSZ hírügynökség anyagai alapján számolt be a budapesti tanácskozásról. Kádár János főtitkár előterjesztését a Pravda, az SZKP KB központi lapja, nagy terjedelemben ismertette, részleteket közöltek más sajtóorgánumok is. A moszkvai rádió szombat reggeli híradásában a főtitkár szavaiból idézve kiemelte, hogy az MSZMP szívesen fogad minden olyan véleményt, amely támogatja a szocializmus ügyét, de határozottan elutasítja azokat, amelyeknek célja a szocialista rend aláásása. Az amerikai tömegtájékoztatási eszközök is nagy érdeklődéssel foglalkoztak a budapesti pártértekezlettel. Előzetesként írott, elemző cikkekben egyértelműen utaltak arra, hogy a konferencia iránt Magyarországon nagy a várakozás, és összehasonlításokat tettek az egyes szocialista országokban, mindenekelőtt Lengyelországban jelentkező fejleményekkel. Aláhúzták, hogy a szovjet, belpolitika alakulása nagymértékben érvényesíti hatását a szocialista országokban, így hat a Magyarországon végbemenő folyamatokra is. A Magyarországgal fenntartott kapcsolatainak elmélyítésére törekvő NSZK vezető napilapjai — több esetben hír- magyarázat kíséretében — elsőoldalas tudósításokban számoltak be az MSZMP országos értekezletéről. Az országos tv- és rádióállomások hosszú helyszíni riportokat közvetítettek a pénteki tanácskozásról. A sajtó érdeklődésének homlokterében Kádár János előadói beszéde, illetve a pártvezetés megfiatalítása állt. A Francia Kommunista Párt TAVASZI JÓZSEF FŐDiSZPÉCSER: A gyakorlat lesz a mérce Az elmúlt néhány hónap eseményei és az itteni vita rendkívül értékes tanulságul szolgálhatnak a politika alakítói és végrehajtói számára egyaránt. A változó, nehezedő helyzet hatására az országban megpezsdült a közélet. Az emberek megérezték, hogy nem lehet tovább halogatni a kérdések tisztázását. Az alapszerve- zetekben, de a párton kívül is a vita már egyre nyíltabb, a problémák felvetése egyre türelmetlenebb volt. Az alapszervezetekben lezajlott nyílt, plykor túlfűtött viták 'bizonyítják: a párttagság igényli és jogot formál arra, hogy részt vegyen a politika közvetlen alakításában. A változás alapvető követelményének a nyitottságot, nyilvánosságot, a testületi döntéseket megelőző széles körű vitát, a döntés-előkészítés demokratizmusát tekintem. Ennek pedig feltételeként a mai központosított, sokszor „totális irányítás” mérséklését, a munkahelyi, lakóhelyi pártszervek, alapszervezetek szerepének növelését. Szükségesnek tártom a párt belső életének megújítását, a pártdemokrácia fejlesztését; az új választási rendszer kidolgozását, a döntési és felelősségi viszonyok tisztázását. Egyetértek az állásfoglalás-tervezet erre vonatkozó gondolataival, de a tartalmi, módszertani kidolgozást rendkívül fontosnak tartom. Példák sora bizonyítja, hogy egy cél eléréséhez sokféle út létezik. Ennek ellenere a mai gyakorlatban nem a nyilvánosan képviselt alternatívák, hanem a központi akarat, és néha szűk csoportok vagy egyének szubjektív érdeke tartja mozgásban a dolgokat. Ez alapján nem csodálkozhatunk azon, hogy a határozatokkal való azonosulás gyengül, a politika megfelelő képviselete is csorbát szenved. Érdemes lenne végiggondolni, hogy mennyire érvényesül nálunk a párt életének teljes nyilvánossága — akárcsak a tagság előtt is. Ehhez képest önmagában a többes jelölés nem túl nagy előrelépés. Támogatom az állásfoglalás-tervezet azon elképzelését, lapja, a L'Humanité idézett Kádár János beszédéből, rámutatott, hogy a főtitkár azzal foglalta össze a helyzetet, hogy a párt nincs válságban, épp ellenkezőleg, megújulásban van. A Le Figaro is bőven idézett a Kádár-beszédből, s mint irta, szerinte a pártvezetés erőteljes megfiatalítására lehet számítani. Az olasz napilapok nem jelentek meg szombaton az újságírók országos sztrájkja miatt, csak a Poe.se Sera és az 11 Manifesto című baloldali, szövetkezeti jellegű újságok közölhettek tudósítást az MSZMP országos értekezletéről. Nagy terjedelemben foglalkozott a tanácskozással több osztrák, belga, spanyol és angol napilap, valamint a Kínai Kommunista Párt központi lapja, a Zsenmin Zsipao is, szombati számában. A japán napilapok kivétel nélkül saját tudósítóik anyagai alapián készítettek beszámolót szombati számukban. A külföldi tömegtájékoztatási eszközök az MSZMP országos értekezletéről közölt szombati beszámolóikban a legbővebben Grósz Károly és Pozsgay Imre felszólalását ismertették. A nyugati értékelések általában arra tettek kísérletet, hogy összevessék e két hozzászólás hangnemét Kádár János pénteki beszédével, ebből vonjanak le következtetéseket a magyar vezetés jövőbeli irányvonalát illetően. Az AFP francia hírügynökség kiemeli a miniszterelnök beszédéből azt, hogy maga- biztosságra valló önkritikát gyakorolt. Pozsgay Imre felszólalásából a UPI figyelemre méltónak tartotta azt, hogy nemzedékváltásra és új gondolkodásmódra van szükség. Az AFP egyebek közt Pozs- gaynak azt a kijelentését ismertette, hogy a népfront az alkotmány módosítása mellett van. Az AP amerikai hírügynökség Pozsgay beszédéből azt tartotta a legfontosabb mozzanatnak, amely a valódi megújulást a demokrácia követelményével kapcsolta össze. Ronald Reagan hivatalos programja Május 29-től: m Pénteken Washingtonban nyilvánosságra hozták Ronald Reagan amerikai elnök szovjetunióbeli látogatásának hivatalos programját. Az elnök május 29-től június 2-ig tartózkodik a Szovjetunióban és folytat tárgyalásokat Mihail Gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával. A hivatalos programot Fitz- water elnöki szóvivő ismertette a Fehér Házban. Május 25-én az elnök a délelőtti órákban indul Helsinki felé. Előtte a Fehér Házban rövid nyilatkozatot tesz. Május 26.: nincs előre jelzett esemény; május 27-én érkezik Helsinkibe. Koivisto elnök hivatalos ebédet ad vendége tiszteletére. Ronald Reagan a Finlandia palotában mondandó beszédében a csúcstalálkozó napirendjével és az emberi jogok kérdéseivel foglalkozik. Május 28-án nyilvánosságra hozzák az elnöknek a csúcs- találkozóval kapcsolatos, előre felvett rádiós beszédét, majd május 29-én indul Moszkvába. Első hivatalos tárgyalás a Kremlben Mihail Gorbacsovval. Estéjét szálláshelyén, az amerikai nagykövet rezidenciáján tölti. Május 30-án zajlik a második hivatalos tárgyalás Mihail Gorbacsovval, utána Reagan látogatást tesz a Danyi- lov kolostorban. Délután tartja harmadik találkozóját az SZKP KB főtitkárával, utána szálláshelyén a „másként gondolkodók” képviselőit fogadja. Mihail Gorbacsov a Kremlben hivatalos vacsorát ad vendége tiszteletére. A negyedik találkozóra május 31-én kerül sor Mihail Gorbacsovval, majd Reagan az írók házában szovjet költőkkel, művészekkel, filmrendezőkkel, értelmiségiekkel találkozik. Délután a moszkvai egyetemen mond beszédet a szovjet—amerikai kapcsolatokról, majd kérdésekre válaszol. Az esti órákban Reagan ad díszvacsorát Gorbacsov tiszteletére. Június 1-jén az ötödik találkozó a Kremlben Mihail Gorbacsovval. Utána dokumentumokat írnak alá, majd Reagan szálláshelyén, az amerikai nagykövet rezidenciáján sajtóértekezletet tart. Az esti órákban Mihail Gorbacsovval a Bolsoj színházban balettelőadást tekint meg, majd a két vezető egy Moszkva melletti dácsában vacsorázik. Június 2-án Reagan az amerikai nagykövetség alkalmazottaival találkozik, utána, a Kremlben búcsút vesz Mihail Gorbacsovtól. A repülőtéren hivatalosan búcsúztatják, indul Londonba. Délután Reagan Erzsébet királynővel teázik, majd Thatcher vacsorán látja őt vendégül. Június 3-án Reagan délelőtt Takesita japán miniszterelnökkel tárgyal. Utána beszédben számol be a moszkvai csúcs eseményeiről, a kelet—nyugati kapcsolatok kilátásairól. Az elnök később az amerikai nagykövetség alkalmazottaival találkozik. Ronald Reagan Londonból visszarepül Washingtonba. KITÜNTETÉSEK Afganisztánból hazatért katonáknak nyújtott át szombaton a Kremlben magas kitüntetéseket Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke. Egy vezérőrnagy, egy százados, valamint három őrmester kapott Lenin-rendet, illetve a Szovjetunió Hősének kijáró aranycsillagot. A kitüntetések átadása alkalmából Gromiko rövid beszédben méltatta a kitüntetettek és az Afganisztánban internacionalista kötelességüket teljesítő többi szovjet katona helytállását, hősiességét. Mitterrand beiktatása Két. héttel választási győzelme után, szombattól hivatalosan is megkezdte újabb elnöki mandátumát Francois Mitterrand francia államfő. Az Elysée palotában tartott rövid ceremónián Mitterrand — híven a választási kampányban is központinak kezelt gondolathoz — azt hangsúlyozta, hogy ragaszkodik a franciák tömörítésének eszméjéhez. GYILKOLÓ SZIKH SZÉLSŐSÉGESEK Szikh szélsőségesek kilenc embert agyonlőttek szombaton Pandzsábban, bosszúból az amritszári aranytemplom elleni ostromért. Az áldozatok szomszédos indiai államokból érkezett munkások voltak. A kormányerők két nappal ezelőtt rohamozták meg a szikh szent helyet, kiűzve az aranytemplomból a szikh fegyvereseket. Egy öntözőcsatorna megépítésére több ezer munkás érkezett a közelmúltban Pandzsábba a környező államokból, de nagy számban menekülnek el az alkalmi munkára érkezettek, mert a szikh fegyveresek eddig 55-öt megöltek közülük. Az építkezést a szeparatisták terrorja gyakorlatilag leállította. (Folytatás a 3. oldalról.) vitát az állásfoglalás-tervezet fölött. Százkilencvenöten írásban adták be hozzászólásukat. — Örömmel ismétlek meg három szót, amit már tegnap mondtam: fordulat, reform, megújulás. A hozzászólások is ezt a három szót erősítették meg; nagyobb nyomatékkai ki az egyiket, ki a másikat, de a vita egésze ’ összhangban volt ezzel a három kifejezéssel. Nemcsak különböző vélemények ütköztek, de megjelent a kritika és az önkritika is — mondotta Berecz János. Egy másik fogalton, ami sűrűn előfordult*; ’ csetiblé- vökészség, tenniakarás. Az országos értekezlet állásfoglalásának az lesz a fő mércéje, hogy milyen gyakorlati tettek követik. Elég gyakran szerepelt a vitában az egység kifejezés, ez érthető: egyedül egy párttag sokra nem megy. És ha a pártszervezetek elkülönülnek egymástól, nincs belső szolidaritás, egyetértés a fő kérdésekben, akkor a cselekvésben sincs következetes magatartás. Az egység azonban ma a vita, a véleméA megyei küldöttcsoport az ülésteremben nyék ütköztetése, a döntés. A közmegegyezés is más jellegű lesz mint tegnap volt. A magyar nép széles tömegei úgy vélik, hogy sorsukat jelentős mértékben befolyásolja a pártértekezlet döntése. Vagy ahogyan az egyik küldött befejezte hozzászólását; e két nap alatt nagy erkölcsipolitikai tökét hoztunk össze, legyen erőnk ennek az erkölcsi-politikai tőkének gyakorlati tettekké váltására. Erre törekszünk — zárta rövid nyilatkozatát Berecz János, majd válaszolt a jelen lévő külföldi újságírók kérdéseire. hogy az új elveken alapuló tájékoztatási és választási rendet már a pártértekezletet követően és a XIV. kongresszus előkészítése során is alkalmazzuk. A felszólaló a továbbiakban morális kérdésekről beszélt és a többi között megállapította: Az emberek alapvetően rendet, fegyelmet és következetes végrehajtást akarnak. Ilyen alapfeltételekkel többnyire a nehezebb körülményeket is vállalják. De a jogtalan haszon- szerzést és előnyöket, a korrupciót, a rendeletek eltérő értelmezését és szubjektív alapon történő alkalmazását sokszor még azok sem fogadják el, akik e magatartás egy-egy részének haszonélvezői. Amikor a bizalom válságáról beszélünk, akkor jó néhányan a lassú alkalmazkodás, a kényelmes végrehajtás mellett alapvetően ezeket tartják a legfőbb hibának és róják fel a vezetés felelősségeként. A továbbiakban így folytatta: a személyes felelősség kérdése sokszor és sokféle módon megfogalmazódott a közelmúltban és a mostani dokumentumokban is. Sok helyütt bírálták a helyi vezetést, az irányító testületeket. Alkalmanként név szerint sorolták a vélt, vagy valós felelősöket. Az önkritika sajnos azért korántsem volt egyértelműen határozott és következetes. Egy dologban azonban eléggé általánosnak tekinthető következtetést lehet megfogalmazni. Nevezetesen azt, hogy személyi változást a párttagság elsősorban a legfelsőbb pártvezetésben vár. Ennek több oka is van: egyrészt az, hogy a különböző viták, elképzelések, alternatívák még párton belül sem kaptak nyilvánosságot, így természetes, hogy elsősorban azokat éri a kritika, akik megjelenítik és testületi vezetőként érvényre juttatják akár a jó, akár a rossz koncepciót. Másrészt, az, hogy a különböző döntések, határozatok, vészjelzések után nem következett be fordulat. Ezt ma már jórészt annak tulajdonítják, hogy a legfrekventáltabb kulcspozíciókban még nem következett be a szükséges változás. Szinte egyetlen lényeges kivételként az új miniszterelnököt említik. Stílus- és módszerváltásra van szükség, a kor szellemének megfelelő dinamikus, a progresszív gondolatokat gerjesztő, az eltérő véleményeket toleráló, de határozott és következetes vezetésre. Igazán nem tiszteletlenség, a múlt értékeinek lebecsülése, hanem a múlt eredményeire alapozott továbblépés igénye mondatja velem, hogy nem engedhető meg a 25-30 évvel ezelőtti sablonokban való gondolkodás. Több pártcsoport-értekezleten, -taggyűlésen vettem részt, szinte mindenütt megfogalmazódott és általánosnak tekinthető a vélemény: őszinte tisztelettel és becsülettel köszönjük meg azok tevékenységét, akik munkájukkal hozzájárultak a nyugodt, konszolidált viszonyok megteremtéséhez, az országban elért eredmények megvalósításához. Köszönjük meg, amit ezért a népért eddig tettek, s kívánjunk nekik hosszú, boldog nyugdíjas éveket. Annál is inkább fontos ez a kérdés, mert ha a vezetéssel szembeni bizalmi válság nem oldódik, úgy az állásfoglalás elfogadtatása és a végrehajtása is kétséges lesz.
