Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-21 / 120. szám
1988. MÁJUS 21., SZOMBAT MEGKEZDŐDÖTT AZ MSZMP ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETE (Folytatás a 3. oldalról.) vában kerül sor egy újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozóra. Népünk a világ minden békeszerető népével együtt bízik benne, hogy a világ sorsának alakulására nagy befolyással lévő Szovjetunió és az Egyesült Államok vezető ál- lamférfiai tovább tudnak lépni a megkezdett úton, megvalósítható a kölcsönös és egyenlő biztonság a fegyverzet alacsonyabb szintjén, s egy enyhültebb világban biztosítható népünk építőmunkájának legfőbb külső feltétele, a béke. Tisztelt pártértekezlet! Kedves elvtársaik! Bevezető előadásom végéhez érkeztem. Kérem, hogy a Központi Bizottság által beterjesztett állásfoglalás-tervezetet vitassák meg és fogadják el. Meggyőződésem, hogy a pártértekezlet eredményesen el fogja végezni feladatát. Erre annál is inkább szükség van, mert az országban az utóbbi időben sokan és sokat vitatkoztak a helyzet megítéléséről. Amit még vizsgálni kell, azt vizsgálják meg, amit tisztázni kell, azt tisztázzák mindenütt, de a meddő filozofálást, a semmin sem segítő tétlen sopánkodást abba kell hagyni, mert most már a tetteken a sor. A pártban egységre, az országban összefogásra, a politikában kiállásra, a munkában helytállásra van most szükség. A történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy a párt és a nép közös akarattal a mainál sokkal súlyosabb helyzetben, a mostaninál sokkal nehezebb feladatokat is megoldott már. Van. elég erőnk ahhoz, hogy feladatainkat megoldjuk és tovább haladjunk előre a szocializmus építésének útján. HUSZONEGY FELSZÓLALÓ Aktív, alkotó légkörű vita A vitában a reformokról, a politikai, a társadalmi és a gazdasági megújulás szükségességéről, a párt vezető szerepének érvényesüléséről esett a legtöbb szó. Érthetően, hiszen a pártértekezlet legfontosabb feladataként már a főtitkári beszámoló is éppen azt jelölte ki, hogy konkrét döntéseket kell hozni a továbblépést illetően. Mint Havasi Ferenc mondta: az előzetes viták egy részét a tézisek váltották ki, az. elementáris erő azonban az ország helyzete, a társadalom változást sürgető állapota volt. Éveken keresztül nem tudtunk választ adni olyan kérdésekre, amelyek a párttggsás.fö-,. megeit, a lakosság millióit is foglalkoztatták: hol hibáztunk, hogyan jutottunk ide. Sokakban fogalmazódott meg a keserű gondolat, hogy néhány fontos kérdésre talán nem is szándékozunk választ adni. „Én a kérdést úgy teszem fel — fogalmazta meg Panker Mihály — munkatársaim nevében is, hogy helyes irányban halad-e társadalmunk, milyen lesz az a szocializmus, amelyben leértékelődhetnek és bizonytalan helyzetbe kerülhetnek szorgalmasan dolgozó munkáskoliektívák, amelyben a későbbi időkre egyre kisebb biztonsággal számítható ki az egyének szerepe és helye. Kérdéseket fogalmazott meg Szabó Tamásné is. A bérreformról szólva hangoztatta: senkinek nem lenne jó egy inflációt gerjesztő ár-bérspi- rál. De a jelenlegi bérelosztásban gondolkodva is lehetne jobb az ösztönzés. Ki tudja számolni az elmaradt hasznot, amely a ki nem használt teljesítőképességből, a munkaerkölcs folyamatos romlásából származik? A meg nem hozott döntésekért ki a felelős? A válaszokat nem lehet tovább halogatni. Még akkor sem, ha — mint azt párton- kívüli meghívottként Keresz- tury Dezső megjegyezte —: az állásfoglalás-tervezetet a „féligazságok félárnyéka teszi bizonytalanná”. Nem is lehet cél megragadni ezen a ponton, hiszen valamennyi küldött tisztában van azzal, hogy nem csupán a bajokat kell számba venni. Ezúttal sokkal többről van szó: dönteni kell, ha csak három esztendőre is. S ezek a lépések valószínűleg alapvetően különböznek majd azoktól, amelyekkel az elmúlt esztendőkben alig-alig jutottunk előre. A kulcsszó a reform és a megújulás. Ebbe beletartozik — mint ahogy azt Rajki Sándorné is igényelte—, hogy lehetőséget kell teremteni helyzetünk valósághű, tudományos elemzésére, egy új politikai program és új szervezeti szabályzat megalkotására. Ám a gazdasági, társadalmi megújulás puszta illúzió a politikai intézményrendszer korszerűsítése nélkül — hangsúlyozta többek között Gáspár Sándor is. A gazdaság, valamint az intézményrendszer összhangjára, együttmozgására van szükség. Szabadabbá kell tenni az utat a tisztább, világosabb munkamegosztással, a döntési és felelősségi viszonyok egyértelműbb és ellenőrizhetőbb elhatárolásával a szocialista társadalmi fejlődés és a gazdasági kibontakozás előtt. Bebizonyosodott, úgy nem lehet eredményesnek lenni, hogy minden területen csak egy kicsit változtatunk. A szocializmus gazdasági, tulajdon- és érdekviszonyai hazánkban is összetettebbek, sokszínűbbek, mint amit le tud fedni az elmúlt évtizedekben kialakult intézményrendszer. Valós de- ■mokrdiizmus kell — hívta fél a figyelmet Havasi Ferenc — elsősorban a párton belül. Meg kell felelni annak a jogos igénynek, hogy a párttagság csak úgy tud azonosulni a politikával, ha nem csupán végrehajtója, hanem alakítója is annak. A párton belüli demokrácia fejlesztésével el kell érni, hogy a Központi Bizottság és a pártbizottságok feladat- és hatáskörét az általuk választott és a nekik alárendelt végrehajtó szervek ne korlátozhassák. Erősíteni kell a pártmunka mozgalmi jellegét, fel kell számolni annak hivatali és formális vonásait. Korszerű tagoltságban újjá kell szervezni a politikai apparátusokat, hogy azok megfeleljenek a célul tűzött feladat- és hatásköri elkülönüléseknek. Élesen vetődtek fel az elmúlt időszak gondjainak számbavételekor a személyi kérdések. A pártértekezlet második napirendje bizonyára szélesebb körű és alaposabb vitára ösztönzi majd a résztvevőket, ám többen már az első napi felszólalásaikban is érintették ezt a témát. Barta György például aláhúzta: a pártnak végre túl kell jutnia a reá váró súlyos személyi döntéseken. Meggyőző és minél szélesebb kádermozgás szolgáljon bizonyságául annak, hogy a változások élén a párt áll. Ezért helyes a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság megújulása, hiszen tudjuk, új megközelítési módokat, új cselekvéseket csak új emberektől várhatunk. Ez nem puszta óhaj kérdése, ezt a párt szervezeti szabályzatának is garantálnia kell. Olyan szabályok kellenek, amelyek biztosítják, hogy a ma megválasztott vezetők holnapután nem fogják dinamizmusukat, hitelüket veszteni. Alapvető kérdés, hogy képes-e a párt hatalmi pozíciójában szavatolni a társadalom egészének érdekében álló folyamatok érvényesülését.' Rajki Sándorné ugyancsak fontosnak tartja, hogy a pártértekezlet hajtsa végre a párt legfelső irányító testületében azokat a személycseréket, amelyek egyértelművé teszik az elhatározások komolyságát, garantáljak és ki is kényszerítik minden szinten a párt politikai és morális megújulását. Az elmúlt időszak tapasztalatait összegezve azt emelte ki, hogy bebizonyosodott; néhány kommunista vezető alkalmatlansága, életvitele ártott a párt tekintélyének. Barta György így fogalmazott: új szavakat, új arcokat és új, a meghirdetett politikai szándékot hitelesítő tetteket várunk. Sok szó esett a pártértekezlet első napján az ifjúságról, illetve a harmincon innenieket foglalkoztató problémákról. „Kivel tart ma, s milyen a magyar ifjúság?” — tette fel a kérdést Hámori Csaba. Elmondta, az oktatásügy ne- ki-neki lendülő, majd alábbhagyó reformhullámai és az anyagi feltételek fájdalmas hiánya oda vezetett, hogy ma is minden huszadik pedagógus képesítés nélküli, hogy miközben évente csak 24 ezren szereznek felsőfokú diplomát, csaknem 10 ezren az általános iskolát sem fejezik be. Gond az elhelyezkedés is. A lakáshoz jutásról szólva kifejtette: a családok 20 százalékának házasságkötés után öt évvel még nincs önálló otthona. Az áremelkedés olyan mértékű, hogy egy kisméretű lakótelepi lakás árának éves növekedése nagyobb, mint egy pályakezdő teljes évi jövedelme. E folyamatok gyors megváltoztatására számítani irreális, hiszen felelős politika a következő esztendőkre nagy ígéreteket nem tehet. E gondokra azonban nem lehet külön ifjúsági választ adni, mert az nem illeszkedne a reformfolyamatba, s ezek nemcsak az Ebédszünetben a megyei küldöttek egy csoportja ifjúság, hanem az egész társadalom gondjai. Szó volt arról, hogy a fiatalok a perspektívát adó, a gyors és határozott változásokban érdekeltek. Nem külön az ifjúság érdekeit szolgáló, hanem jövőorientált társadalmat akarunk. Ehhez a tudást, a munkát, a teljesítményt, a vállalkozókészséget kell erősíteni. Sokkal több bizonytalanságot lát viszont az ifjúság megítélésében Keresztury Dezső. „Miért kell minden erővel megnyerni azt az ifjúságot, amely a létező szocializmus iskoláiban., nevelődött, s miért kell veszélyt sejteni, ha egyszer szövetségét a párt irányítja? Felhívta a figyelmet, hogy nagyon veszélyes úton járunk, amikor hagyjuk, hogy a művelődés értéke csökkenjen. Már Kádár János is utalt arra előadói beszédében, hogy jelenleg nincs reális lehetőség a többpártrendszer létrehozására. A pártértekezleten néhány felszólaló is érintette ezt a témát. Havasi Ferenc úgy ítélte meg, hogy a politikai intézményrendszer korszerűsítését az. egypártrend- szer viszonyai között kell megoldanunk úgy, hogy a vezető szerepet ellátó párt politikai tevékenysége fölött is széles körű társadalmi ellenőrzés érvényesüljön. Természetesen, elsősorban a pártnak kell rendelkeznie önkontrollal, ön- koi’rekciós mechanizmusokkal, de ez kevés. Olyan nyilvánosságot kell teremteni az egész felépítményrendszer számára — az érdekvédelmi szervezetektől kezdve az állami és társadalrtíi szervezetekig —, amelyben, ha kell, perbe és vitába lehet szállni az irányító politikai párttal is, garanciákkal megerősített partneri viszony alapján. Ahhoz azonban, hogy egy párt mintegy a „saját ellenzéke” legyen, alapvetően változtatni kell eddigi gyakorlatunkon. Kovács Géza például — bírálva a mindent irányítani kívánó centralizmust — rámutatott, hogy a pártmunka jelenlegi gyakorlata szerint a felsőbb szervek akaratát továbbítják az alapszervezetek a végrehajtás szintjéig. Ez a módszer nem teszi lehetővé a párttagság és az állampolgárok aktivitásának teljes körű kibontakoztatását. A konfliktusokat, a vitákat márpedig el kell vállalni. Az érdekek egyeztetésében az eddiginél hathatósabb szerepet kíván betölteni a magyar szakszervezeti mozgalom is, mondotta Gáspár Sándor. A szakszervezetek ma ismét az útkeresés időszakában vannak, mert változó körülmények között nem egynemű közegben végzik munkájukat. Fő icéljuk, hogy megerősítsék a párttal az elvi alapokon nyugvó partneri viszonyukat, egyrészt elismerve a párt vezető szerepét és növelve annak hatását, másrészt bővítve a szakszervezetek eddigi mozgásterét, biztosítva teljes önállóságukat és felelősségüket. A politika osztálytartalma természetesen ez utam sem vál tozik, ám a munkásosztály nagyobb szerepet akar betölteni jövőnk alakításában, a stabilizációs és kibontakozási program megvalósításában. A politikai és munkastílus-váltásnál arra kell törekednünk, hogy ez a párt ne csak a munkásosztályért politizáljon, hanem a munkásosztállyal együtt — fogalmazta meg Menyhárt Lajos. Be kell vonni ezt az alapvető osztályt és a társadalom minden dolgozó rétegét a politika alakításába. Bleier Katalin konkrétabban fogalmazott: javasolta, hogy a megválasztandó űj Központi Bizottságban több munkás kapjon helyet. A vita — amelynek összegzésekor korántsem törekedhettünk a teljességre — ma folytatódik. Gorbacsov fogadta az egyiptomi külügyminisztert Fejleszthetitek a kapcsolatok A Szovjetunió és Egyiptom egyetért abban, hogy kibontakozóban vannak a közel-keleti rendezés szükséges feltételei — állapította meg Mihail Gorbacsov és Abdel Esz- mat-Megid. A Moszkvában hivatalos látogatáson tartózkodó egyiptomi külügyminiszter átadta az SZKP KB főtitkárának Hosz- ni Mubarak egyiptomi elnök személyes üdvözletét. Mihail Gorbacsov nagyra értékelte az üzenet szellemét és tartalmát, majd kijelentette: Abdel-Megid mostani látogatása jól jelzi, hogy a — dinamikusnak, mind barátibbnak minősített — szovjet—egyiptomi kapcsolatok fejlődőben vannak. Abdel- Megid kijelentette: kormánya szerint mostani látogatása történelmi jelentőségű. A szovjet—egyiptomi kapcsolatok többéves pangás után az utóbbi esztendőkben kedvezően fejlődnek és több területen történt jelentős előrehaladás a két ország viszonyában. A Szovjetunió Íjász arra, hogy a jövőben a kölcsönös előnyök és az egyenjogúság alapján fejlessze kapcsolatait az arab országgal — jelentette ki Eduard Sevard- nadze, az SZKP KB PB tagja, szovjet külügyminiszter pénteken Moszkvában Eszmat Abdel-Megiddel lezajlott tárgyalásán. A tárgyszerű, fesztelen légkörben megtartott találkozón a két külügyminiszter: elégedetten nyugtázta, hogy a kereskedelmi-gazdasági együttműködés terén meglevő szilárd alap derűlátásra ad okot. Ugyanakkor rámutattak, hogy áz együttműködés terén vannak még kihasználatlan tartalékok. A kapcsolatok fejlesztéséhez újabb lendületet adhat az a gazdasági, kereskedelmi és tudományos-műszaki kormányközi egyezmény, amelyet az egyiptomi külügyminiszter mostani moszkvai látogatása alkalmával írtak alá. Abdel-Megid nagyra értékelte Mihail Gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával folytatott beszélgetését, és méltatta a szovjet kül- és belpolitikai irányvonal bölcs, komoly és realista jellegét. A nemzetközi helyzettel kapcsolatos kérdéseket megvitatva a két külügyminiszter megállapította, hogy számos téren egybeesik, vagy közelít egymáshoz a két ország véleménye. Abdel-Megid kijelentette, hogy az egyiptomi vezetés támogatja a nemzetközi légkör javítására és a termonukleáris katasztrófa elkerülésére irányuló dinamikus és építő jellegű szovjet külpolitikai irányvonalat. Sevardnadze és Abdel-Megid síkraszállt amellett, hogy a két külügyminisztérium a jövőben politikai konzultációkat folytasson. Dél-Burgenland Paraszttüntetés Paraszttüntetés zajlott le pénteken délelőtt Dél-Burgen- landban, a heiligenkreuz—rá- bafüzesi határátkelőhely osztrák oldalán. Mintegy négyszáz fölművelő vonult fel 110 trak. torral, és néhány órán át akadályozta a határforgalmat. A tüntetést a parasztok egyik, úgynevezett önvédelmi közössége szervezte tiltakozásul, mondván, hogy a magyar mezőgazdasági termékek növekvő ausztriai behozatala veszélyezteti megélhetésüket. Lisszabonban a dél-afrikai helyzetről Szovjet—amerikai eszmecsere Kétnapos megbeszéléssorozatot fejezett be Lisszabonban a dél-afrikai helyzetről Anato- lij Adamisin szovjet külügyminiszter-helyettes és Chester Crocker amerikai külügyi államtitkár. A szovjet—amerikai eszmecseréknek az a célja, hogy megoldást találjanak az Afrika déli részén kialakult helyzetre — elsősorban a Dél-Afrika által megszállt Namíbia függetlenségének megadására és az angolai problémára. Ez utóbbinak egyik eleme a dél-afrikai támogatást élvező Unita szervezet fegyveres harca a központi kormány ellen, a másik pedig a luand'i kormányt támogató kubai csapatok angolai jelenléte. Angola a kubai segítség fokozását kérte Gyakoribb az agresszió Eduardo dos Santos angolai államfő Luandában megerősítette: a közelmúltban Kuba fokozta az Angolának nyújtott katonai támogatást, mert a Dél-afrikai Köztársaság mind gyakrabban követ el agressziót az ország ellen. Nem volt más választásunk, mint hogy a kubai segítség fokozását kérjük, s ennek nyomán Kuba növelte az országunkban szolgálatot teljesítő szakértők számát — jelentette ki dós Santos. A külföldi újságíróknak nyilatkozva az angolai elnök elmondta: hazája várja Pretoria válaszát a kontinens déli részének jövőjével kapcsolatban előterjesztett javaslataira. A térségre vonatkozó kielégítő megállapodás aláírása kizárólag attól függ, hogyan reagál a Dél-afrikai Köztársaság Angola jóindulatára és rugalmasságára — tette hozzá dós Santos. Az Angola által előterjesztett megállapodás-tervezet egyebek közt foglalkozik Namíbia függetlenségének kérdésével. Ennek a problémának a megoldása meggyorsítható lenne, ha megszűnne Namíbia területén a külső beavatkozás, ha az UNITA ellenforradalmár szervezet nem kapna többé támogatást Washingtontól és Pretoriától, és véget érnének az Angola elleni dél-afrikai támadások — mutatott rá az államfő. A POL PÓT-RE ISIM ÁLDOZATAI A Pol Pot-rezsim áldozatainak emléknapja alkalmából Phnom- penben nyilvánosságra hozták a népirtó rezsim bűneinek kivizsgálását végző bizottság adatait. Az 1980 óta dolgozó bizottság a faluközösség felmérése alapján több millió adat összegzését teszi közzé. E szerint az 1975 áprilisa és 1979 januárja között országló rezsim áldozatává vált 2 780 105 ember, 568 663 eltűnt és 141 848 megrokkant. A kivégzettek, agyonkínzottak, munkatáborban elpusztultak közül 1 927 061 volt paraszt, 26 168 buddhista pap, 48« 350 nemzeti kisebbségi és 305 147 munkás vagy közalkalmazott. Elpusztult csaknem a teljes értelmiség: 594 orvos, 675 fö- és középiskolai tanár, 18 ezer pedagógus, 10 550 főiskolai és középiskolai diák, 181 újságíró, 1128 író, színész és képzőművész. Száznál több Kambodzsában tartózkodó külföldi lett a mészárlás áldozata. 1980 elején kettőszázezer elhagyott gyermeket találtak az országban. A család és a pénz megszüntetése mellett a felmérhető gazdasági károk az alábbiak: értelmetlenül leromboltak 634 504 lakóházat, 5857 iskolát, 1966 templomot, 796 kórházat és rendelőt. Megsemmisítették az igásállat-állományt, karbantartás híján tönkrement az úthálózat és a több ezer éves öntözőrendszer.
