Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-19 / 118. szám

4 1988. MÁJUS 19., CSÜTÖRTÖK SZENTENDREI K^tíwian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A szerződéseket megkötötték Milyen lesz az ellátás? Villanófény Tényleg tarthatatlanná vált a helyzet a HÉV Rózsa utcai átjárójánál. Az elmúlt hét egyik napján sok-sok hason­lóan járt autóssal 13 percet álltam a piros lámpa előtt. Többtucatnyi jármű gyűlt össze mindkét oldalon, közöt­tük teherautók, megrakva vagy üresen. Ki lehetne mu­tatni, hogy mennyi időt és benzint pocsékolunk el azért, mert — bár szerelvény égen- földön nem látható — vára­kozni kényszerülünk. A türelmetlenebbek szét­néznek és áthajtanak, koc­káztatva a jogosítványukat. A példa ragadós, a sor megin­dul, szerencsésen átjutnak. Kí­váncsi lennék, hogy a rend­őrök mit szólnának a dolog­hoz. Hallom, hogy Időnként megállnak a hajdani Mathiász Tsz irodaházánál és „kaszál­nak”. De milyen erkölcsi ala­pon? Bár a KRESZ szerint teljesen igaza van a rend szi­gorú képviselőjének... Ha mégis átjut az ember­fia, állhat az újabb sorba a Kossuth Lajos Katonai Fő­iskolával szemben. Mert aki teszem azt tizediknek •'rkezik oda, újabb negyedóráig nem jut ki a 11-es főútvonalra. Pláne most, a rövidesen in­duló szezonban, amikor zsú­folt lesz a Budapest—Visegrád szakasz. Mi a megoldás? A BKV il­letékesei szerint már próba­üzemei a Dominó 50-es irá­nyító, amely, idézem: „lénye­gesen javítani fog” a Rózsa utcai helyzeten. Csak az a kérdés, mit értenek lényeges javuláson. Remélhetőleg azt, hogy a lámpa csak akkor je­lez tilosat, ha annak valóban értelme van, azaz tényleg jön a vonat. S tcssenek elképzel­ni. az ígéret szerint mindez bekövetkezik egy hét múlva! Tehát május utolsó napjai­tól hihetünk a lámpának. Ad­dig maradjunk a bizalomnál: nemhiába vásárolta meg, a BKV több millió forintért az irányítóberendezést! Milyen lesz a körzetünk el­látása 1988-ban? A választ döntően meghatározza a Szent­endre és Vidéke Ajész tevé­kenysége. Dombai József áruforgalmi osztályvezető elmondta, hogy a Duna Élelmiszer-, Vegyi Nagykereskedelmi Vállalat esz­tergomi, tatai és Buda vidéki fiókjaival megkötötték a szer­ződéseket. A sorban legutóbb említett fiók havonta három­szor, az esztergomi hetente egyszer, a tatai havonta két­szer küldi túrakocsijait az áfész üzleteibe. A tavalyi megállapodáshoz képest te­hát a szállítás gyakoribb lett. A Tejipari Vállalattal is előnyös szerződést sikerült kötni. Napi kétszeri szállítást ígérnek, valamint azt, hogy 100 literen felüli mennyiséget délben is kihoznak az áfész boltjaiba. A féltartós és tartós tej hetente háromszor, ked­den, szerdán és csütörtökön érkezik. Az áfész a kenyeret és a péksüteményt 1988-ban is az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalattól várja. A tőkehúst és töltelékáru­kat a győri, a váci, a buda­pesti húsipari vállalat és a Komárom Megyei Húsipari Vállalat szállítja. Körzetünk jobb ellátását segíti még a tahitótfalui Kék Duna Mező- gazdasági Szakszövetkezet is. A fentieken túl az üzletveze­tők bármelyik húsüzemben vásárolhatnak. A szárnyas­felvágottakat a Baromfiipari, valamint a Budapesti Baromfi- feldolgozó Vállalat minden héten csütörtökön szállítja. A két nagy cégnek besegít az Öbuda Tsz is. A közkedvelt szárnyasokból több mint 200 tonnát kap a körzet a szezon folyamán. Az áfész megkötötte a szer­ződést a Magyar Hütőiparral a fagyasztott ételekkel való ellátásra. Jégkrémből mint­egy 2000 karton várja az édesszájúakat. A Promontorvin Vállalat szentendrei Márka-üzeme mintegy 3200 hektoliter üdí­tőt biztosít. Jelentős meny- nyiségű Etűdöt, Coca-Colát, Pepsi-Colát és ásványvizet szállít az Erdei Termék, a Budapesti Likőripari, vala­mint a Fővárosi Ásványvíz- és Jégipari Vállalat. A Szo­bi Szörpüzem 30 tonna kan­nás szörppel járul hozzá a Dunakanyar ellátásához. Bor­ból 2600, sörből 25 ezer 200 hektoliter kerül az áfész üz­leteibe. Sört hoznak még az NDK-ból, Csehszlovákiából és Jugoszláviából. Pezsgőből 25 ezer palackra szerződtek. A kistermelőket elsősorban az érdekli, miből mennyit vesz át az áfész. Cseresznyé­ből 100, málnából 350, sza­mócából 200, egresbő', 10, meggyből 3, ribizliből 10, egyéb gyümölcsökből 5 ton­nát vásárolnak. A telephelyek Szentendrén, Pomázon, Pi- lisszentlászlón, Tahitótfalu- ban, Dunabogdányban, Szi­getmonostoron, Pócsmegyeren, Kisorosziban és Kosdon talál­hatók. A realitás kedvéért gon­doljuk át, hogy a körzet ellá­tásával tavaly sem voltak na­gyobb problémák. Az sajnos valószínűsíthető, hogy ideig- óráig nem lesz friss kenyér vagy tej. Ez azonban, ismerve az idegenforgalom kiszámítha­tatlan hullámzását, szinte el­kerülhetetlen. Négyszemközt a betörővel Idegenforgalom és bűnözés Pomáz évfordulóra készül Hagyományőrzés, játék, terefere Csaknem kétmillió forintot fordítottak a helyi művelődést központ felújítására. A veszélyessé vált pirogránitot leverték, s vakolattal borították a falakat. (Erdősi Ágnes felvétele) Valóban a nagyközség köz- művelődésének centrumává vált a pomázi művelődési ház. Erről győzött meg a beszélge­tés dr. Havas Ferenccel, az in­tézmény igazgatójával és Bar- csay Katalin közművelődési cs opor t v ezető vei. A szakemberek szerint sze­rencsés intézkedés volt, hogy a nyolcvanas évek elején egy­becsatolták a művelődési há­zakat és könyvtárakat. Pomáz esetében a községtörténeti gyűjtemény is hozzájuk tarto­zik. Egyik fő feladatuk éppen az, hogyr ez utóbbit bővítsék. — Milyen lehetőségeik van­nak erre? — Nagyon sok földműve­léssel és helytörténettel kap­csolatos emlék található szét­szóródva. Például két szép borprés pihen bemutatásra várva. Az egyik az Abzsity családé volt, a másik a Golu- béké. Pomázon ugyanis a sző­lőtermesztésnek a szentendrei­hez hasonló hagyományai van­nak. 'Híresek voltak a kőhegyi és orlováczi táblák. De az egész országban keresték a a pomázi hosszú szárú cseresz­nyét, sőt külön hajó indult ve­le Bécsbe. — mondja dr. Ham­vas Ferenc. Barcsay Katalin pedig a helytörténeti emlékekről be­szél. — Először 1138-ban a döm- södi apátság alapítólevele em­lít egy Pomac nevű falut. A XVII. század végén Buda visz- szafoglalására itt gyülekeztek Savoyai Jenő csapatai. Új fe­jezetet jelent a szerbek bete­lepedése. Tudunk róla, hogy Petőfi többször járt a Teleki­kastélyban. Kodály Zoltán pe­dig a Radnai-villában kompo­nálta a Háry János zenéjének egy részét. Társadalmi bizottság — A műsortervüket olvas­gatva ügy tűnik, hogy ez szo­rosan kapcsolóéák az elmon­dottakhoz. Vagyis erősen a hagyományokra építenek a közművelődési munkában. Leányfalu területén mozgott, s a nyomozók sok éjszakát töltöttek miatta figyelőben. Marcona alakot várok, ehe­lyett kedves arcú. mosolygós fiatalember érkezik, akiről az ember az utcán járkálva nem feltételezné, hogy 1983 és 1988 között kis híján öt esz­tendőt töltött rács mögött. Az­az alig volt szabadon. Részegen elaludt Szívesen „nyilatkozik” az újságnak is. Többszörös visz- szaeső létére nem gondolt rá, hogy elkapják. Szinte röstel- kedik amiatt, hogy gyakorlott betörő létére pénteki nap „dolgozott” (pedig tudta, hogy a hétvégiház-tulajdonosok ek­kor már várhatóak), ráadásul annyit ivott, hogy ott hely­ben elaludt. A büntetés-vég­rehajtási intézetet nem tartja félelmetesnek, tudja, hogy ha Győrbe kerül, labdát varr; Márianosztrán építkezé­sen dolgozik. Elgondolkodtató, hogy azt mondja: „Odabent olyasmiket kaptam, amiben kint sosem volt részem. Di­cséreteket, pénzt, meleg ételt. Szakmát szereztem, könnyű- gépkezelő és darukötöző va­gyok, ha Győrbe kerülök visz- sza, a labdavarrásból is vizs­gázom majd.” — Sosem gondolt arra, hogy dolgozni kellene? — 1985-ben megfogadtam, de nem sikerült. Most viszont nagyon elhatároztam, hogy kiszabadulásom után pénzt keresek. Diósjenőn van egy kis házam, de 25 ezer forint adósságom is felgyűlt. Nem fizettem a villany- és víz- számlát. Most a börtönben megkeresem rá a pénzt. — Mennyi büntetést vár? — Ügy számolom, hogy a tárgyalásra augusztusban vagy szeptemberben kerül sor, s 1991-ben szabadulok. — Hibáztat valakit a tör­téntekért? — Senkit és semmit. Lett volna lehetőségem újrakezde­ni. Dr. Hamvas Ferenc: — Ez nem is lehet más­képp. Idén a nagyközség fenn­állásának 850 éves fordulóját ünnepeljük, a szeptember vé­gén rendezendő ünnepségsoro­zattal. Ennek segítésére létre­hoztunk egy társadalmi bi­zottságot. Először ünnepi ta­nácsülésen emlékezünk meg az eseményről, majd pedig azoknak a pályázatoknak a díjait osztjuk ki, amelyek Po­máz múltjáról, történetéről szólnak. Avatunk, tanítunk — Emléktáblákat avatunk, a zeneiskola komolyzenei kon­certet ad. A Teleki-kastély parkjában történelmi játékot rendezünk, amelyben felvo­nultatjuk a község életének ne­vezetes eseményeit a római kortól napjainkig. Mivel sok nemzetiség él nálunk, a mű­sorban részt vesznek németek, szlovákok, cigányok, vendé­gek Pilisszentkeresztről, Cso- bánkáról, sőt külföldről is. Énekel a Kertbarát kórus, fellép a Tamburás és a Vuji- csics együttes. Táncosaink tö­rök táncokat tanítanak a kö­zönségnek. — Ez a műsor is azt bizo­nyítja, hogy főként saját ere­jükből merítenek. Barcsay Katalin: — Ezeknek a köröknek va­lóban többévesek a hagyo­mányai. A Porpáczy Aladár kertbarát- és nyugdíjasklub például a napokban ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Szinte egyedülálló, amit csi­nálnak. Támogatást nem kér­nek. önmagukat szervezik, a jelszavuk: kertészkedj, műve­lődj, barátkozz! Vagyis egybe­esik náluk a szakmaszeretet az önképzés és a társas élet. A kórusuk például az idén megy Darmstadtba vendégszereplés­re. — A cigányokkal kapcsolat­ban pedig idekívánkozik, hogy az Országos Közművelődési Tanácstól nyertünk egy 100 ezer forintos pályázatot és lét­rehoztuk a megyei cigány köz- művelődési bázist. Vetélkedő­sorozatokat rendezünk sző­kébb hazánk majdnem kéttu­catnyi cigányklubja részvéte­lével, rendszeresen értékeljük munkáikat. Támogatjuk az egészségügyi és higiéniai elő­adások tartását. Tervezzük, hogy újra tanítjuk a régi szakmákat. Itt Pomázon már készítenek pengetés és vonós hangszereket, kovácsműhelyt is bérelünk. — A Darázsfészek nevű ze. Május 29-én lép érvénybe az új menetrend. E szerint hétfőtől pén­tekig a buszpályaudvarról Kéki- kőbányára nem megy a 18.45 per­ces járat. Csak vasárnap indítják Pismányba a HÉV-áilomástól a 16.55-ös, a 17.55-ös és a 18.55-ös kocsikat. Megszüntetik (szomba­ton és vasárnap) a buszpályaud­varról a Lajos-forrásra menő 17.45-ös járatot. Budapestről Pilis­maróira az éjjel fél 11-kor in­duló kocsi csak pénteken, szom­baton és vasárnap közlekedik, hétköznap viszont változatlanul lehet az Engels térről Pilismarói­ra utazni. Május 29. után Buda­pest, Engels térről este fél 8-kor és fél 9-kor a buszok Esztergo­mig mennek. Munkanapokon Pomázon nem közlekedik a hajnali 4.38 perces helyi járat. A pomázi pályaudvar­ról a Dolinába induló este 7 óra 58 perckor startoló kocsi hétfőtől nekar tavaly már első lett a cigány Ki mit tud-on. Gyűj­tik a Pomáz környéki cigány­zene emlékeit. Tavaly egy dán zeneművészeti főiskola hall­gatói nézték meg a műsoru­kat, nagyon tetszett nekik. Természetes hát, hogy a „Nyá­ri estéken” ők is fellépnek. — A szerb hagyományokról külön kell beszélnem, hiszen a Szerb napok az éves mun­katervünk nagy rendezvényei közé tartozik csakúgy, mint az országos társas táncverseny, amelyen az idén már hét kül­földi pár is részt vesz. S ha már itt tartunk, hadd említ­sem meg a visszatérő szüreti vigasságokat és a kabarémű­sorokat, amikor is Hofi Géza, a Markos—Nádas duó, és Bőd. rogi Gyula lesz a vendégünk. — A Teleki-kastélyban a kiscsoportok közül is fellép néhány. Barcsay Katalin: — Ezekre büszkék vagyunk, hiszen a ház „erősségének” tartjuk jelenlétüket. Mintegy harminc működik belőlük. Csaknem ezer fiatal tartozik köreibe. Különösen a dzsessz- balettesek, a szerb néptánco­sok és a karatésok dolgoznak szorgalmasan. — Mondjanak valamit a gondjaikról is! Dr. Hamvas Ferenc: — Csodálkozni fog, mert nem állítom azt, hogy szegé­nyek vagyunk. A tanács igen jóindulatúan segít bennünket, hiszen most fejeztük be az épület felújítását, s még a tiszteletdíjakra is juttattak egy kis pénzt. A gondunk a Ga- mesz-szel van. Nem azért, mert az ott dolgozó kollégák nem elég gondosak, hanem a szervezeti felépítés miatt. Ve­gyünk egy példát! Betörnek itt a háznál egy ablaküveget. Én írok egy megrendelőlapot, vi­szem a Gamesz-nek (vagy pos­tázom, de akkor hosszabb az idő), a Gamesz hívja az üve­gest, az megérkezik, én alá­írom a számlát, a szakember megy a Gamesz-be, ott kifi­zetik, s vagy jó helyre köny­velik, vagy nem. A kérdésem: minek ez az egész? Népművelők takarítanak — A másik problémánk az, hogy nincs takarítónk, portá­sunk, őrünk. A népművelők takarítanak, rámolnak. Ez pe­dig, úgy gondolom, egyáltalán nem helyénvaló. Pláne, ha hozzáteszem, hogy egy kimuta­tás szerint a mi bérünk 30 szá­zalékkal az országos átlag alatt csücsül. péntekig 20 perccel később, azaz 8.18 perckor indul és betér a Vo- rösmarty-lakótelepre. Javul a köz­lekedés Pomáz és Csobánka kö­zött. Ezután a nagyközség pá­lyaudvaráról délelőtt 10.38 perc­kor is indul egy kocsi Csobánká- ra. A Volánbusz nyomatékosan fel­hívja az utazók figyelmét arra, hogy május 29. után az esztergo­mi, visegrádi, dobogókői és su- rányi járatok budapesti végállo­mása megváltozik, ezek a buszok az Engels téri pályaudvar he­lyett az Arpád-híd pesti hídfőjé­hez érkeznek, illetve onnan in­dulnak. Az oldalt (rta: Viesotka Mihály Május 29-től Új Volán menetrend Nem először írjuk le, hogy Szentendrén és környékén év­tizedek óta problémát okoz a betöréses lopások nagy szá­ma. A hétvégi házak ugyan­is munkanapokon üresen áll­nak, bennük a tulajdonosaik értékeket halmoznak fel, s azok vonzzák a tolvajokat. A rendőrség egyre nagyobb erő­feszítéseket tesz e cselekmé­nyek felderítésére, de a rela­tív eredményjavulás mégsem teszi biztatóvá a helyzetet. Egyéni stílus Vannak olyan bűnelköve­tők, akik az ország más részé­ből rendszeresen a Dunaka­nyarba jönnek rabolni. Né- hányan közülük járművel ér­keznek, a betörés után gyor­san távoznak a színhelyről. Megtalálásuk ezért nehe­zebb. Szerencsére azonban mindig maradnak árulkodó nyomok. Ezekről is beszélge­tünk Töröcsik Gyula had­naggyal, a Szentendrei Váro­si Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának nyomozójával. — Áz elkövetés módjai jel­lemzőek a betörőre. Vagyis a stílus utal az emberre. Ne­künk pedig van elképzelésünk arról, hogy adott esetben kik jöhetnek számításba. E kör tagjait összevetjük a tett helyszínén talált nyomokkal, módszerekkel, szokásokkal. Vagyis a tolvajok sem tud­ják levetkőzni berögződött szokásaikat. Egyesek például adnak arra, hogy csak olyan hétvégi házakba törjenek be, amelyek kívülről is mutatják a jómódot Többször előfor­dul, hogy a szomszéd szeré­nyebb nyaralóját békében hagyják. Egyszer-kétszer azonban előfordult, hogy a szomszéd házának falai kö­zött nagyobb értékek álltak védtelenül, mint a károsult otthonában. Más betörők ugyanazt a szerszámot hasz­nálják, ismét mások előbb esznek, isznak, aztán néznek szét. — Különbséget teszünk a sze­rint is, hogy műszaki cikke­ket, vagy válogatás nélkül mindent eivitt-e az illető. Az előbbi esetben ugyanis szin­te biztosra vehető, hogy a tolvaj az orgazda megrende­lésére dolgozott. Csak színes tévére, magnóra, rádióra „uta­zott”. Az eltűnt tárgyakból és a behatolás helyéről az is ha­mar világossá válik, hogy jár­művel vagy gyalog, magányo­san vagy többen követték-e el a betörést. Egy 60X60 centi- méteres ablakon például nem­igen lehet kivinni a színes tévét. Sőt a fentiek azt is behatárolják, hogy mit vihe­tett el a tettes, s még a tu­lajdonos sem varrhat a nya­kába tetszés szerint mindent. A jelenleg is őrizetben lé­vő Kovács István például minden esetben kővel törte be az ablaküveget és így ju­tott be a helyiségekbe. A huszonötödik alkalommal bu­kott le, mert leitta m^sát és elaludt a helyszínen. Beismerésnek számít — Hogyan viselkednek ezek a betörők a letartóztatás pil­lanatában? — Általánosságban elmond­ható, hogy a tettenéréskor nem tiltakoznak. A vissza­esők azért, mert tudják, hogy ennek nincs értelme, az újak azért, mert alig hiszik, hogy lebuktak. A dörzsöltek nagy megbánást mutatnak, mert már ismerik a börtönöket, sejtik, hogy melyik intéz­ménybe kerülnek, ott mit fog­nak csinálni, s különösebben nem is félnek tőle. Itt, a vizs­gálati fogságban aztán szinte hónapra kiszámítják, mit mér­het rájuk a bíróság. — S mit csinálnak a kihall­gatáskor? — Egy részük csak azt is­meri el, amiről sejti, hogy a rendőrség pontos informá­ciókkal rendelkezik. Abban a pillanatban, amikor rájön, hogy egy-egy betörés tagad­hatatlan, kezdi mondani a történetet. Tisztában van az­zal ugyanis, hogy ez beisme­résnek számít, s a bíróságnál enyhítő körülmény. De ma­gától újabb részleteket nem árul el. — Más részük folyamatosan elbeszéli, merre járt, sőt a helyszínen is készségesen együttműködik. Arra számít, hogy a bíróság mindezt mél­tányolni fogja. Tisztában van­nak azzal, hogy ha valamit tagadnak, s azt a bíróság előtt a rendőrségnek kell bizonyí­tani, vagy ha az ítélet után derül fény arra, hogy elhall­gattak valamit, jóval súlyo­sabb a tettük megítélése. — Akad-e köztük olyan, aki szimpatikus a nyomozónak? — Igen, a három letartóz­tatott közül például jelenleg van egy, aki nekem mint em­ber szimpatikus. Persze mint rendőr éppúgy kezelem, mint a többieket. De a törvény ad­ta jogon túl például több lá­togatást engedélyeztem neki. Nem mindegy ugyanis, hogy a rokona vagy ismerőse sze­mélyesen tud-e vele beszélni, vagy sem. A kérdésen túl azonban azt ki kell jelente­nem, hogy az általános is­mérvek ellenére sincs két egyforma ügy, két egyforma betörő. Kérésemre felhozzák Ko­vács István 24 éves betörőt, aki Szentendre, Tahitótfalu és

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom