Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-17 / 116. szám

1988. MÁJUS 17., KEDD Érdekességek a Pest Megyei Levéltárból Pecsétnyomók és a történelem Az információ nem költség, hanem befektetés Kis végek és szövetkilométerek Természetesen egyikünk sem szereti a pecséteket, ha azokat általunk ismeretlen hi­vatalok szövevényes ügyinté­zésének útvesztőiben fontos iratainkra kell megszereznünk. Am könnyen átlátható, hogy a pecsétnyomő és annak le­nyomatai is mással nemigen pótolható forrásai a történe­lemnek. A Pest Megyei Levéltár pe­cs étnyomóinak gyűjteményét Pády Zoltánná levéltáros — ahogy mondani szokták — hangyaszorgalommal rendezte és tette kutathatóvá tavaly. Jelenleg 1219 darab réz, acél, gumi stb. lapu pecsétnyomó (tipárium) van a levéltár tu­lajdonában. Sok érdekesség és különle­gesség akad közöttük: Az 1690- es évszámot (pontosabban 160- ast) viselő dömsödi pecsét egy valóban 1690-ben készült pe­csétnyomó ügyetlen utánvése- te, amelyről a kilencest lefelej- tették. Dab község néhány év­vel a török kiűzése után — de feltüntetve az 1686-os sorsfor­dító esztendő évszámát —, úgynevezett nagy és kis pecsé­tet vésettetett; a takarékos­ság és a praktikusság miatt ugyanannak a nyélnek a két végére készítették el a kis és nagy pecsétet. A két pecsét kö­zött funkcionális elkülönülés volt a használatban. A jelen­tősebb ügyek irataira a nagy pecsétet, a jelentéktelenekre pedig a kicsit nyomták rá. Cegléd 1761-es évszámot vise­lő pecsétnyomója például réz­lappal, vasnyéllel, esztergált fafogantyúval készült. Két azonos méretű, kivitelű pecsét díszeleg egymás mel­lett; Pest megye nemesi (lo­vas) és gyalogosfelkelésének (insiirrectio) pecsétnyomói a napóleoni háborúk korából maradtak fenn. A sok sikert nem aratott felkelőknek már a csontjai is porladoznak... ötletes Gomba 1845-ös sam­pinyongombát formázó pecsét­nyomójának fogantyúja; azt mondhatjuk, ez „beszélő” pe­csétnyomó, hiszen beszélő pe­csétnek vagy címernek nevez­zük, amikor a név jelentését ábrázolja a pecsétkép. Tóalmás pecsétjének ábráján például almafa látható. A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 1876-os létrejöttekor (egyesülésekor) csináltatott fő- ispáni pecsét már megjelené­sénél, formájánál fogva is tiszteletet parancsol. Ugyan­ekkor készítették a megyei le­Mesiermunka a javából, hamisítani szinte lehetetlenség volt (Hancsovszki János felvételei) véltár Iktatóbélyegzőjét. Az elmés szerkezetbe „belekom­ponálták” a festékespárnát. A rugós fogantyú minden egyes lenyomásakor a festék­párnáról elindulva, a tengely körül pördül egyet a pecsét­lap és úgy csapódik az iratra, majd elindul visszafelé a fes­téket tartalmazó párnához. Császártöltés község 1880-as évszámmal készült pecsétnyo­mója még mindig rézlapú. Egy kicsit már nosztalgikus a A gombai gomba alakú bélyeg­ző A főispáni pecsét már a for­májában is tiszteletet paran­csolt Külsejében jelentéktelen, de az iratra ráütve nyoma volt ennek a réz nyomónak is Kis ügyhöz kis, nagy ügyhöz nagy pecsét A modern bélyegzők őse, az önfestékező peesétnjr mó ruggyanta (gumi) pecsétnyo­mók világában. Ezek 1850 után terjedtek el rohamosan. Horváth Lajos A rosszul vésett dömsödi bé­lyegző Mint az időjárás Ha azt mondom, Hawaii, biztosan sokan felsóhajtanak: a turistaparadicsom, az egzotikus sziget majd’ mindannyiunk számára csak álomvilág marad. Sebestyén Györgyné, a buda­kalászi Buda-Flax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat gyártmány- fejlesztője számára azonban az álom valósággá vált. Igaz, nem a sző legszorosabb értelmében. Egyik legfiatalabb „gyer­meke”, a vállalat íinomlenprogramjának új terméke kapta színei, a megszokott lentextíliáktól eltérő összetétele, kelle­mes tapintása révén a Hawaii nevet. Az esély arra, hogy e kelme eljut a távoli, névadó szi­getre, minden bizonnyal kicsi. Am az, hogy itthon és jó né­hány külföldi kereskedőnél keresett cikké válik, valószínű. Legalábbis a pár hete kapott ipari formatervezési nívódíj már ezt sejteti... dés — akár a lakáskultúráról — jóformáin úgy változik, miint az időjárás. Legalábbis a kívülálló szemével nézve. Mert valójában a divatdiktá­torok előre meghatározott terv, pontosabban program alapján dolgoznak, amit a háttéripar­nak, így a textilgyáraknak is figyelembe kell venniük. — Éppen ezért hoztuk létre a vállalat gyártmányfejleszté­si stúdióját, amely elsősorban arra hivatott, hogy összefogja, irányítsa a tervező-fejlesztő munkát — magyarázza Sebes­tyén Györgyné. — A végcél természetesen a legújabb di­vatirányzatoknak megfelelő, exportképes termékek gyártá­sa. A Buda-Flax benevezése a nívódíjpályázatra csak a visz- szaigazolását jelenti annak a hosszadalmas folyamatnak, an­nak a korábban megkezdett munkának, amely a vállalat­nál, illetve a Buda-Flax gyárt- mányfejlesztési stúdiójában folyik. Az alacsony, jellegtelen épü­letben tágas, világos, csendes szobák fogadnak. Körös-körül a fogasokon, polcokon és a széles munkaasztalokon any- nyiféle szövet, amennyit talán még egy méteráruboltban sem találunk. — Pedig ez nem bemutató- terem — vezet körbe Sebes­tyén Györgyné —, itt csupán a vállalat gyártmányfejlesztési zsűrije által elfogadott mintá­kat tartjuk. Ezek az elmúlt két-három év termékei. Még csak tippelni sem tu­dok rá, hány és hányféle szö­vet sorakozhat a polcokon. Sebestyén Györgyné azonban nem csodálkozik ezen. Mondja, évenként 200 körül van az új termékek száma, ami a desz- szinekkel, a szövetek különbö­ző mintájú és színű változa­tával eléri a 400-as tételszá­mot is. Óriásinak tűnhet a szám, de hát a korral, a divattal itt is haladni kell; Talán még job­ban, mint az ipar bármely más területén. Hiszen a módi — legyen szó akár az öltözkö­Francia tapasztalatok Ehhez azonban a szándék megfogalmazása igen kevés. Valójában sokkal többre van szükség ahhoz, hogy egy-egy divatos szövetet tervezzenek, gyártsanak, mint a trendek követése. Alapvető ugyan, hogy ha éppen a sárga vagy a zöld szín az uralkodó, akkor nem fekete vagy kék mintás szö­vetet terveznek, ám a sikerhez ennél sokkal több kell. — Alapvető szempont, hogy egy-egy új termék a magyar szabványeiőírásoknak megfe­lelő és jól gyártható legyen. Csak ezután gondolkodhatunk el a színen és végül azon, hogy a .szö.yet milyen mintázatot kapjon. Ez azonban már a leg­Emeletes, liftes malacnevelő épületet kért a gazda Drága és gyenge a takarmány A sertéstartásban néhány évvel ezelőtt észlelt visszaesés, az azóta ismételten jelentke­ző bizonytalanság és a jelen­leg is kialakult helyzet, a mintegy félmillió sertés hiá­nya alapján nem túlzás azt állítani, hogy a termelés je­lentős hányadát adó háztáji­ban a sertéstartási kedv fenn­tartása az ágazat jövőjét nagymértékben meghatároz­za. Köztudott, hogy hazánk­ban a sertésállománynak jó­val több mint a fele található a kisüzemekben. E szektor sertéstartásból való részese­dése különösen az 1980-as évek elején növekedett dina­mikusan. Eleinte főként a kedvező közgazdasági helyzet­nek köszönhetően, majd ké­sőbb ezt az arányeltolódást a nagyüzemi sertéslétszám csök­kenése is „segítette”. Kelendőbb a szűz süldő Miután a mezőgazdasági nagyüzemek sertéstelepein a termelést megújító beruházá­sok elmaradták, vagy csak lassacskán kerültek napirend­re, az ágazat irányítói is fő­ként a kistermelőkre igyekez­tek a termelés szinten tartá­sával, illetve növelésével kap­csolatos teendőket áthárítani. Ez azonban egyre több zök­kenővel járt és jár jelenleg is. E szektorok termelésének fejlesztése érdekében a her­ceghalmi Hungahib Sertéster­melési Rendszer évek óta nö­vekvő nagyságrendben és te­vékenységi körben igyekszik a kisüzemi, a háztáji termelést támogatni. Immár csaknem tíz éve ér­tékesítenek vemhes kocasül­dőket számukra, kezdettől fog­va együttműködve az illeté­kes megyei állatforgalmi és húsipari vállalatokkal. A kez­deti egy-két ezres kihelyezé­sek az évek során folyamato­san növekedtek, s az 1980-as évek elején már a 10 ezret is meghaladta, bár az utóbbi idő­szakban az igény némiképp csökkent. Vemhes kocasüldő előállí­tása a Hungahib keretein be­lül eleinte csak az együttmű­ködő nagyüzemekben folyt. Néhány éve azonban e mun­kába bekapcsolódtak a kister­melők is. Részvételükkel meg­adatott az a lehetőség is, hogy a gazdák a háztájiban szoká­sos tartási körülmények kö­zött nevelt sertéseket is besze­rezhessenek. Jelentős előrelé­pést jelentett, hogy a jobb al­kalmazkodás, a kedvezőbb vemhesülés miatt szűz süldők kihelyezését kezdeményezték a vemhes kocasüldőket előál­lító vállalkozókhoz. Ennek eredményeként az elmúlt években folyamatosan emel­kedett a termelési rendszer süldőforgalmazása, hiszen az utóbbi időben növekedett azoknak a kistermelőknek a köre, akik saját állományuk kialakítását, illetve bővítését e sertésekkel oldották meg. Szándékukat — és persze a termelési rendszer szakembe­reinek a törekvését is — az vezérelte, hogy még olyan korban kerüljön a sertés a gazdákhoz, amikor az új kö­rülményekhez való alkalmaz­kodás zökkenőmentesebben áthidalható. Tenyésztési körzetek A szűz süldők vemhesítéséhez természetesen a Hungahib ge­netikai konstrukciójába illő kanokat is értékesítenek, ugyancsak szoros együttmű­ködésben az állatforgalmi és húsipari vállalatokkal. A kistermelők mind széle­sebb körű kiszolgálását céloz­ta a Hungahib bekapcsolódá­sa hízóalapanyag, illetve a hí­zósertés forgalmazásba. Ezek­ből 1986-ban 60 ezer, 1987- ben megközelítőleg 100 ezer malacot értékesítettek, s figye­lemmel a kialakult, országos helyzetre és a kereslet-kíná­lati viszonyokra, erre az évre mintegy 70 ezer hízóalap­anyag forgalmazásával szá­molnak. A hízósertés-értékesítés még csak kétéves múltra tekinthet vissza a termelési rendszer­nél. de a tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy nemcsak a nagyüzemek, hanem a kister­melők is igényt tartanak e te­vékenységre. Ezért a korábbi 30—40 ezer hízósertéssel szem­ben idén már 80—100 ezer darabot értékesítenek. Pest megyét illetően a kis­üzemi termelés szervezésében jó kapcsolat alakult ki a Hun­gahib és a Pest-Nógrád Me­gyei Állatforgalmi és Húsipa­ri Vállalat között. A vállalat a kistermelők által megadott igények nagy részét a Hun- gahibbal együttműködve elé­gíti ki. Ezen túlmenően a ter­melési rendszer immár öt éve vesz részt a húsipari vállalat vágókapacitásának tekintélyes részét biztosító pilisi hizlalda hízóalapanyagg'al való ellátá­sában. A speciális helyzetben levő húsipari vállalat egyéb­ként saját hízóalapanyag-ellá­tásának érdekében - úgyneve­zett tenyésztési körzeteket is kialakított. Ezek szűz és vem­hes kocasüldőkkel, illetve te­nyészkannal való ellátásában a termelési rendszer ugyan­csak közreműködik. A Hungahib hibrid sertés az eltelt évek során Pest megyé­ben is bizonyította létjogo­sultságát a háztájiban, és vá­gási eredményei alapján a húsipari vállalat a tenyésztési körzetekbe túlnyomóan ezt a fajtát igényli. A kisüzemi sertéstartás fej­lődésével kapcsolatosan azon­ban nagy gondot jelent a ta­karmányárak növekedése és a tápok gyenge béltartalma, amely a sertéstartás amúgy újabb divatirányzatok függvé­nye. Gondolhatnánk, hogy távol a „divatcsinálók” fővárosától, Párizstól, a Buda-Flax ipar­művészei és gyártmányfejlesz­tői igencsali hátrányos hely­zetben vannak. Sebestyén Györgyné azonban nemhogy nem panaszkodik, de úgy tű­nik, elégedett is a jelenlegi helyzettel: — Rendszeresen veszünk részt szakkiállításokon, divat- bemutatókon, szoros kapcso­latban állunk a Magyar Di­vatintézettel és a francia di­vattervezőkkel is. Legutóbb például lehetőségünk nyílt ar­ra, hogy tanulmányozzuk, ho­gyan tanítják a franciák a leendő iparművészeket és a gyártmányfejlesztőket. De fo­lyamatosan kapjuk a külföldi divatlapokat és információkat is. Nem olcsó mulatság Hogy ez nem olcsó mulat­ság, ahhoz nem fér kétség. Mint ahogy az sem kétséges, enélkül a Buda-Flaxnál sem léphetnének előre. Ezért az­tán a divat figyelésére költött pénzt nem is költségnek, be­fektetésnek tekintik. Aminek meg kell térülnie. A vállalat­nál ugyanis a termékszerke­zet-váltáshoz már megterem­tették a feltételeket. — A Hawaii szövetcsalád is a festő- és szövőgépi beruhá­zás eredménye. Az új gépek új technológiák alkalmazását tették lehetővé, s a vállalatnál beindított finomlenprogram is újabb és újabb gyártmányok fejlesztését követeli meg. Per­sze nem az ötlet szintjén .., Mert ha elő is fordul időn­ként, hogy egy-egy elképzelés csak kis mintavégekben válik valóra, a jellemző az, hogy a Buda-Flax Iparművészei és gyártmányfejlesztői szövetkilo- méterekljfLn valósítják meg ál­maikat. . ' ,t Pató Zsuzsa sem túlzottan kedvező jöve­delmi helyzetét tovább ron­totta. Ezért is fordít az utób­bi időszakban a Hungahib a gazdák takarmánnyal való elr látására megkülönböztetett fi­gyelmet. Elsőként a termékskálát szé­lesítették — a hagyományos tápok mellett — a koncentrált állati fehérjét tartalmazó supplementek kis kiszerelésű értékesítését kezdték meg. A kistermelői takarmányfor­galmazást azonban a meglevő nagyüzemi keretek közé nem sikerült beilleszteni, és az igény sem volt megfelelő. A növendék sertések tartási költségeinek csökkentésére új típusú prestarter, illetve star­ter malactápszert hoztak for­galomba, amelyek minőség­ben és főleg árban a jelenleg forgalomban levő hasonló táp­szerekkel is felveszik a ver­senyt. Teljes körű szolgáltatások Az elmúlt év októberében a gazdaságon belül átszervez­ték a takarmányforgalmazást, amelybe bevonták az áfész- eket, a Tszker-eket, a Zöl­dérteket, és a termelőszövet­kezetek háztáji ágazatait. En­nek révén idén mintegy 590 tonna takarmányt értékesíte­nek a háztáji gazdaságok szá­mára. E tevékenységeken túl azon­ban a termelési rendszer fel­adatának tekinti, hogy díjta­lan tanácsadással segítse a háztáji telepek kialakítását, vagy fejlesztési javaslattal szolgáljon a nagyüzemek szá­mára. Érthető, hogy szolgáltatá­saikat igen sok kistermelő vet­te igénybe az elmúlt években. Jelentkeztek már náluk a gaz­dák egy-egy rekesz megterve­zésére, de Készítettek javas­latot emeletes, lifttel ellátott malacnevelő épületre is. Mind­ez bizonyítja, hogy a terme­lési rendszer a kistermelők ré­szére is teljessé tette szolgál­tatásait, hiszen egyre inkább számítanak e szektor termelé­sére a hazai sertéstartás fel­lendítésében. Csire Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom