Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-16 / 115. szám

Az utolsó napon Amíg a személyvonat Ceglédre ér A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 115. SZÁM 1988. MÄJUS 16., HÉTFŐ Mentés a határban A drótkötél cérnaként szakadt Szinte reménytelennek tűnt az autódaru kimentése saját erő­vel és géppel, az első negyedórában, bát elő kellett venni az ásókat is! PÁSZTOR ARPADNÉ szá­mára április 29-e ugyanúgy kezdődött, mint a többi nap. Reggel korán kelt, összekap­ta cókmókját, esetleg pilisi la­kásán még belelapozott az új­ságba, aztán elindult az állo­más felé. Nem először tette meg a Pilis—Cegléd közti utat, de most talán mégis több mindenre gondolt, mint más álmos reggeleken. Ahogy a vonat kigördült a pilisi állomásról, Pásztor Ar- pádné kitekintett az ablakon, s az első nyarakra, a húsz év­vel ezelőtti szünidőkre gon­dolt. Látta magát, amint élel­mezés-vezetőként éppen má­zolja a napközi ablakait, az­tán meg nekivág a nyüzsgő ceglédi piacnak, s alkudozik a kofákkal, hogy adják ol­csóbban a házi túrót, mert az napközis gyerekeknek lesz. A hatvanas évek sínadrágos, svéd mintás sapkájú, villany- vonatról álmodozó gyerekei­nek — nekünk. Pásztomé húsz közoktatás­ban eltöltött évét főnökei alakjaival idézi fel. Dr. Szo­morú, Aradi Tibor és Bárdos Endre, akik ellentmondást nem törő hangon mondják: „A napközinek működnie kell szeptemberben, ha a fene fe­nét eszik is.” Vagy Margit néni — a szikár igazgatónő —, akinek szavai ma is csen­genek: „Éva, nagyon rossznak mutattak be téged, de kelle­mesen csalódtam.” Amikor a vonat Albertiéi­ra ér, Pásztorné emlékezete valahol 1974-ben „jár”, akkor egyesítették a Hámán és a Mészáros iskolát. Az új is­kolában nagy átépítések kez­dődtek. — Ügy ismertek a város­ban, mint a rossz pénzt. Ha az ajtón kidobtak, bementem az ablakon. Mindenhová be­jutottam, igaz, néha lógott a nyelvem, mint a kutyának. Aztán meg sohase voltam magamba forduló, csendes lé­lek, megmondtam a vélemé­nyemet. Értsünk szót, ne ma­radjon bennünk tüske. Szem­től szembe és menjünk to­vább. Engem az iskolába ad­minisztrátornak vettek át a napköziből, később neveztek iskolatitkárnak is. Én egyik se voltam. Mindenes — ez a legjobb szó rá. A vécépuco- lásitól az udvarsöprésig min­dent megcsináltam. A vonat Ceglédbercelre ér. Pásztor Árpádné azon mor­fondírozik, hol is romlottak el a dolgok. Húsz éve min­denkit ismert, a gyerekeket nevükön szólította. Évike né­ni fényképe a tablókra is fel­került. Ma? Mindenki — gye­rek, szülő, pedagógus — haj­szolja magát. Nincs idő sem­mire, senkire. Az öregek még bírják szusszal, de a fiatalok egészen mást akarnak. Ceg­léd következik. — Akkor kell elszökni, amikor a legszebb napjaimat élem — próbálja rendezni gondolatait. — Érzem, hogy megtört az egészségem, nem akarok fáradtan becsoszogni reggelenként. El akarom ke­rülni a kósza tekinteteket: A Duna Élvegy — közis­mert nevén, s a köztudatban a változtatás ellenére is Fa­szért — legnagyobb raktárhá­za a monori. Tizenegyezer négyzetméteres raktárterüle­„Ez is mehetne már nyugdíj­ba”. Később csak rosszabb lenne, a megbecsülés, a tisz­telet elveszítené a fényét. Ügy akarom itthagyni az iskolát, hogy bármikor elmondhassák rólam: „Igen, ez a nő igazán ember volt köztünk, megdol­gozott a pénzéért”. Különben is betábláztam magam, van három gyönyörű unokám, nyárra elszegődtem a fiamék- hoz. És egy kicsit élni fogok. Szívbeteg vagyok, az orvosok sem engednek tovább dolgoz­ni. Pálffy doktor mondta Kerepestarcsán: annyira nem szabad szeretni az iskolát, hogy felbukjak az udvaron. A BUSZ MEGÁLL a posta előtt. Az adminisztrátor elin­dul a Mészáros iskola felé. Végigmegy a nagy udvaron, átvág a tanári szobán, s be­lép kuckójába, az asztalhoz, fiókjai mögé. A naptárra néz, egy meghízott könnycsepp le­gördül az arcán. Mit mond ezekben a percekben? „Hol­naptól már hiányozni fogok innen. Talán.” Pásztor Árpádné számára az április 29-e ugyanúgy kez­dődött, mint a többi szeles áprilisi nap. Csakhogy délután szép csöndben nyugdíjba vo­nult R. L. fen működik háromszáz dol­gozóval, 180 milliós árukész­lettel két és fél ezer „vevő­egységet” ellátva, 40-45 teher­gépkocsit foglalkoztatva. A raktárház első része még 1976-ban épült, 1978-ban ala­kították ki a bemutatótermet, 1982-ben pedig létrehozták a 3 ezer 200 négyzetméteres rak­tárcsarnokot és működtetni kezdték az önkiszolgáló rak­tárai Ez utóbbi ma is igen népszerű, naponta 6-800 ezer forintos forgalmat bonyolít reggel 8-tól 14 óráig. Az önkiszolgáló módon tör­ténő vásárlás főleg a magán- kereskedőknek és a szerződé­ses boltosoknak előnyös, mivel szinte órák alatt választékos, új árukészlethez juttathatják általa vevőiket. Ezer, ezerkét­száz cikkből válogathatnak. Méhészeknek Növényvédelem Különösen a méhészeket ér­dekelheti az a tájékoztatás, amit a Monori Tanács illetékes osztályától kaptunk. Eszerint a monori Kossuth Tsz május 18. és 30. között árpabogár elleni vegyszeres kezelést al­kalmaz valamennyi gabona­tábláján (Gombai út, Vasadi út, Mendei út, Kisfaludy út). A szakemberek a Fendono és a Wotafox vegyszereket hasz­nálják. Kérik a méhészeket, hogy a méhcsaládok védelme érdekében a szükséges óvin­tézkedéseket tegyék meg. Ecseren hétfőn 18 órától filmvetítés. Gombán 15-től Vihar az er­dőn címmel mesejáték gyere­keknek, a belépő 25 forint, az autós kertmoziban 21-től El­szabadult indulatok (színes, szinkronizált amerikai krimi, országos bemutató előtt). Gyömrőn 18-tól a bélyeg- és régipénzgyűjtők klubjának összejövetele, filmvetítés 17.30- tól: King Kong (színes, ame­rikai fantasztikus film), a Strand kertmoziban 20.15-től: A Nílus gyöngye (színes, szinkronizált amerikai kaland­film). Monoron 10-től 18-ig a ga­lériában Markovics Ferenc fo­tókiállítása, 14-től a Kossuth iskola színjátszóinak próbája, 15.45-től az ifjúsági, 17-től a felnőtt bélyeggyűjtő kör fog­lalkozása és az alkoholellenes klub összejövetele, 17.15-től és 18.30-tól dzsesszbalett, 18-tól néptánc felnőtteknek, a há­zasságkötő teremben 18-tól a monori körzeti zeneiskola B Azon a napon is csendes volt a határ Maglód és Ecser között. Csupán egy traktor munkazaja hallatszott a távo­labbi akácsor mögül, a téesz- földről. Az autódaru is moz­dulatlan, néma volt. Ügy he­vert a tizenhét tonnás Tátra a réten, a lápos, vizenyős ta­lajba süppedve, mint a lete­rített elefánt. A csatornán túl három férfiú ült, a földön fekvő, régi vasbeton villany- oszlopon. Várták a mentést. Hát én is velük együtt vár­tam a segítséget, s közben be­szélgettünk. De elég hamar megérkeztek a kollégái, a Pest Megyei Villanyszerelő Vállalat dolgozói a mikro- busszal, a traktorral, s Mo­gyorósi István csoportvezető­vel folytattam a beszélgetést, hosszabb szünetekkel. Mert az emberek s a gépek azonnal hozzáláttak a majdnem alvázig süllyedt autódaru kimentésé­hez, s csak fél perceket tudtak szakítani idejükből a kérdé­seimre válaszolgatva. Ennyi maradt a háromujjnyi vastag acélsodronyból — mu­tatja Mogyorósi István, a vil­lanyszerelők csoportvezetője. Mögötte az autódaru vezetője érthetően megkönnyebbülten mosolyog. (A szerző felvéte­lei) tagozatos és volt növendékei­nek hangversenye, a filmszín­házban 18-tól és 20-tól: A ha­lálosztó (színes amerikai sci- fi), az autós kertmoziban a Volán-telepen 21-től: A Be­verly Hills-i zsaru (színes, szinkronizált amerikai krimi). Maglódon 18-tól filmvetítés és ismeretterjesztő előadás Nö­vényvédelmi feladatok a ház­tájiban címmel. Mendén 17-től gépkocsive­zetői tanfolyam és az ifjúsági klub foglalkozása, 18-tól a pá­vakor próbája. Péteriben 16-tól a nyugdí­jasklub, 17-től a sportkör ösz- szejövetele, 18-tól filmvetítés. Sülysápon 16-tól a nyugdí­jasklub foglalkozása, 17-től KRESZ-tanfolyam, 18-tól kon­dicionáló torna. Üllőn 15-től a nyugdíjasok klubdélutánja, 16-tól művészi torna óvodásoknak, 17-től is­kolásoknak. Űriban 17.30-tól német nyelvtanfolyam. így tudtam meg a csoport- vezetőtől és kollégáitól, hogy hol tartanak a két település között húzódó 20 kilovoltos hálózat kicserélésével. Az új oszlopok már a helyükre ke­rültek, s a korábbinál négy­szeres teherbírású légvezeté­keket is kifeszítették. Május húszadikáig azonban még van tennivalója a villanyszerelők­nek. A PVCSV két kútjához már megépítették az új veze­téket Maglód irányában. Ecser felé lebontanak egy régi transzformátorállomást, s he­lyére újat építenek. Közben a kiemelt régi vasbeton villany- oszlopokat is el kell majd szállítani. Ez utóbbi munka közben süllyedt el az autóda­ru, s azt húzták-vonták a traktorral. Ám a lápos talaj nagyon makacsul fogva tar­totta a súlyos járművet. Elő kellett venni az ásókat is, hogy a kerekeknek utat csináljanak kifelé a laza, vi­zenyős talajból. Aztán egyszer csak pendült a vastag acél­sodrony, s cérnaként szakadt a két jármű között a 400 ton­nás feszítőerőtől! Már úgy lát­szott, hogyha téesztől kell kér­ni egy Rába—Steigert, amikor végre meglódult a nehéz da­A Gyömröi Sportegyesület sakkozói nagyszerűen hajráz­tak a megyei I/B osztályú csapatbajnokság tavaszi for­dulóiban. Az első két mérkő­zésen elszenvedett vereség után győzelem győzelmet kö­vetett. Ha a vége jó, akkor minden jó, tartja a közmon­dás, s a tavaszi finálé igazán jól sikerült a gyömrői férfi­csapat számára. Hazai környe­zetben az Aszód II. együttesét fogadták. Még el sem kezdődött a bajnoki találkozó, máris 1-0-ra vezetett a Gyömrő, mivel a 8-as táblán a még ifjúsági ko­rú Jakab Andrásnak nem volt ellenfele. A többi táblán is szép, kombinatív játszmákat vívtak egymással a sakkozók. Kiemelkedő színvonalú, mi több, a legszebb parti volt a 2-es táblán Martyin Miklósé, aki végül is győzelemmel fe­jezte be játszmáját. De a többiek is — egy kivétellel — győzelemmel rukkoltak ki. Fábián Béla, Déri Attila, Ke­rekes Lajos, ifj. Jóljárt Mi­hály, Pálinkás János, Nagy- szegi Tamás és Kovács Ri­chard. Mindössze Kiss Tibor remizett, így alakult ki a fö­lényes hazai siker: Gyömrő— Aszód 11. 9,5-0,5. — Megmondom őszintén ilyen fölényes győzelemre nem számítottunk — mondta a ta­lálkozó befejezése után Fá­ra, s végre kiszabadult ijesztő fogságából. — Hát ilyen körülmények­kel is gyakran találkozunk. És még lesz gondunk a visz- szamaradt oszloppal, mert nagy kerülővel, a csatorna ki­kerülésével férhetünk csak hozzá. Holnapra már meg is rendeltem a sokkal könnyebb, „csak” héttonnás „Prágát” — sóhajtott megkönyebbülve Mo­gyorósi István, amikor a Tát­ra már akadály nélkül fordul­hatott vissza a lekapcsolt utánfutóhoz, amire négy régi, súlyos oszlopot raktak föl még korábban. S ha már a véletlen úgy hozta, hogy összetalálkoztunk, elmondta a csoportvezető, hogy május 17-én és 18- án áramszünet lesz a két községben, mert a befejező munkálatokat sem végezhetik el csak feszültségmentes háló­zaton. Akkor nagy bajban voltak a villanyszerelők, mégsem feled­keztek meg arról, hogy ha la­punk útján is, de tájékoztas­sák a várható áramszünetek­ről a lakosságot. S ez már több, mint egyszerű figyelmes­ség... Aszódi László Antal bián László szakosztályvezető. Mindig gondot jelent, hogy kit szerepeltessünk egy-egy bajnoki találkozón, mert sze­rencsére tíznél többen va­gyunk ... A csapat tavaszi teljesítmé­nyével elégedettek vagyunk, valószínűleg dobogós helyre kerültünk ezzel a győzelem­mel. ősszel azonban nehéz sorozat vár ránk, hiszen há­romszor idegenben kell ját­szanunk, s a Dunavarsány II. és a Göd igen erős együtte­seit fogadhatjuk csak idehaza. Idegenben kell megmérkőz­nünk a Ráckevével, a Nagy- kátával és a Váci Izzó II-vel. Ennek ellenére a célunk: a dobogós helyek valamelyiké­nek megszerzése. Tavaly a második helyen végeztünk, A nyári szünet előtt félévi zárást tartunk a közeli hetek­ben, amelyen értékeljük az eddigi eredményeket, megha­tározzuk a jövő feladatait. Néhány versenyzőnk elindul az augusztus 20-i hajdúszo- boszlói Gázláng Kupán, a többség azonban pihen. A szeptemberi szezonkezdés előtt azonban ismét felkészülést tartunlc s tervezünk egy há­zi bajnokságot is. G. J. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Kellemetlen sarok Az igényesség határai Czálkás betűkkel irt le­*“* velezőlapot kézbesített a posta. Mint sokszor, a feladó neve, illetve az alá­írás hiányzott róla, pedig korántsem bíráló, vádoló mondatok sorakoztak a pa­píron. Ellenkezőleg. „A monori helyi autó- buszjárat egyik megállója a Katona József út 4. szá­mú ház előtt van’’ — írta olvasónk. — Nagyon jó ér­zés látni, hogy ott minden reggel tisztára van söpörve a megállóhely, pedig a ház­ban egy idős házaspár él. Köszönetét érdemelnek, akik ilyen szép példával is hozzájárulnak községünk tisztaságához. Jó lenne, ha erre az illetékesek is felfi­gyelnének, és esetleg intéz­kednének, hogy ebbe a megállóba is kerüljön egy egyszerű szeméttároló, amit a költségvetési üzem em­berei szükség szerint ki is ürítenének.’’ A levelezőlap tartalmát azért is idézzük, mert a legkisebb jó példának is együtt örülünk azokkal, akiknek nem mindegy, hogy milyen környezetben élünk. A meglehetősen el­keserítő tapasztalatokat le­galább egy kicsit ellensú­lyozza egy-egy ilyen hír. Mert sajnos úgy tűnik, egy­re inkább azok vannak többségben, akik számára a környezetvédelem csak ahhoz ürügy, hogy szerep­lési vágyukat kielégíthes­sék, különböző talajból táp­lálkozó és különböző irá­nyú ellenőrzéseiknek hangot adjanak. Tisztelet és be­csület a fákért, bokrokért, madarainkért, ivóvizün­kért és egészségünkért szívből aggódóknak, akik arról is felismerhetők, hogy nem csupán a tenyerüket csapkodják szörnyülködve, nemcsak a harangot kon­gatják kajánul, hanem ha úgy adódik, veszik a lapá­tot, a gereblyét, lefogják a madarakra lövöldözők ke­zét, az „eltévedt” autós­nak megmutatják, merre van a szemétbánya, a szip­pantásnak pedig, hogy hol található a legális szenny­vízgyűjtőhely. Sajnos van Monornak olyan utcája, — túl a vas­úton —, ahol a vízlevezető árok sohasem szárad ki. Nem a talajvíz miatt, mint egy arrafelé lakó ismerő­söm mondta a minap, ha­nem mert a mellette húzó­dó házak udvaráról szinte midenütt vékonyabb, vas­tagabb csövön az ott lakók gondoskodnak az utánpót­lásról. Talán mondanom sem kell, nem ivóvíz csor­dogál bentről az árokba. Az ilyesmi annál inkább meglepőbb — máshol sem ritka sajnos —, mert egé­szen más hozzáállást, igé­nyeket tükröz a porta kerí­tésen túli oldala. Csodaszé­pen kialakított pihenőpar­kok, konyhakertek, az ud­varon talán a lehulló ga- lambtoll is szemet szúr. Ám az igényesség nem lép ki a kiskapun. Hogy miért van így, mi az oka ennek, sokféle vá­laszt lehetne adni. Egy biz­tos: az egészségügyi felvi­lágosító munka sem ter­jed ki eléggé erre a terü­letre. Hiszen a szakembe­rek — mindenekelőtt az emberekkel naponta talál­kozó körzeti orvosok, ápo­lónők — tudnák igazán el­mondani, milyen veszélye­ket, fertőzési lehetősége­ket rejt magában az utcá­ra hordott szemét, az árok­ba vezetett szennyvíz ... Persze az idézett levél utol­só mondata kapcsán azt is hozzá kell tenni: az illeté­keseknek kötelességük megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy senki se kény­szerüljön szennyezni a kör­nyezetét. Ne maradjanak ki- ürítetlen szemeteskukák, ne kelljen a szennyvíz szállí­tására hetekig várni, ne diszkriminálhassa egy álla­mi cég se a maszekokat, akik mégiscsak közérdekű szolgáltatásokat végeznek. p'zeket a gondokat per- sze nem lehet hatalmi szóval megszüntetni. Hiba is lenne paranccsal utca­szépítést elrendelni. A jó példák remélhetőleg többet érnek. S talán több is lesz belőlük. ­V. J. A raktárházban Népszerű az önkiszolgáló Kulturális programok Sakk Tavaszi finálé kiütéssel

Next

/
Oldalképek
Tartalom