Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-16 / 115. szám
Az utolsó napon Amíg a személyvonat Ceglédre ér A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 115. SZÁM 1988. MÄJUS 16., HÉTFŐ Mentés a határban A drótkötél cérnaként szakadt Szinte reménytelennek tűnt az autódaru kimentése saját erővel és géppel, az első negyedórában, bát elő kellett venni az ásókat is! PÁSZTOR ARPADNÉ számára április 29-e ugyanúgy kezdődött, mint a többi nap. Reggel korán kelt, összekapta cókmókját, esetleg pilisi lakásán még belelapozott az újságba, aztán elindult az állomás felé. Nem először tette meg a Pilis—Cegléd közti utat, de most talán mégis több mindenre gondolt, mint más álmos reggeleken. Ahogy a vonat kigördült a pilisi állomásról, Pásztor Ar- pádné kitekintett az ablakon, s az első nyarakra, a húsz évvel ezelőtti szünidőkre gondolt. Látta magát, amint élelmezés-vezetőként éppen mázolja a napközi ablakait, aztán meg nekivág a nyüzsgő ceglédi piacnak, s alkudozik a kofákkal, hogy adják olcsóbban a házi túrót, mert az napközis gyerekeknek lesz. A hatvanas évek sínadrágos, svéd mintás sapkájú, villany- vonatról álmodozó gyerekeinek — nekünk. Pásztomé húsz közoktatásban eltöltött évét főnökei alakjaival idézi fel. Dr. Szomorú, Aradi Tibor és Bárdos Endre, akik ellentmondást nem törő hangon mondják: „A napközinek működnie kell szeptemberben, ha a fene fenét eszik is.” Vagy Margit néni — a szikár igazgatónő —, akinek szavai ma is csengenek: „Éva, nagyon rossznak mutattak be téged, de kellemesen csalódtam.” Amikor a vonat Albertiéira ér, Pásztorné emlékezete valahol 1974-ben „jár”, akkor egyesítették a Hámán és a Mészáros iskolát. Az új iskolában nagy átépítések kezdődtek. — Ügy ismertek a városban, mint a rossz pénzt. Ha az ajtón kidobtak, bementem az ablakon. Mindenhová bejutottam, igaz, néha lógott a nyelvem, mint a kutyának. Aztán meg sohase voltam magamba forduló, csendes lélek, megmondtam a véleményemet. Értsünk szót, ne maradjon bennünk tüske. Szemtől szembe és menjünk tovább. Engem az iskolába adminisztrátornak vettek át a napköziből, később neveztek iskolatitkárnak is. Én egyik se voltam. Mindenes — ez a legjobb szó rá. A vécépuco- lásitól az udvarsöprésig mindent megcsináltam. A vonat Ceglédbercelre ér. Pásztor Árpádné azon morfondírozik, hol is romlottak el a dolgok. Húsz éve mindenkit ismert, a gyerekeket nevükön szólította. Évike néni fényképe a tablókra is felkerült. Ma? Mindenki — gyerek, szülő, pedagógus — hajszolja magát. Nincs idő semmire, senkire. Az öregek még bírják szusszal, de a fiatalok egészen mást akarnak. Cegléd következik. — Akkor kell elszökni, amikor a legszebb napjaimat élem — próbálja rendezni gondolatait. — Érzem, hogy megtört az egészségem, nem akarok fáradtan becsoszogni reggelenként. El akarom kerülni a kósza tekinteteket: A Duna Élvegy — közismert nevén, s a köztudatban a változtatás ellenére is Faszért — legnagyobb raktárháza a monori. Tizenegyezer négyzetméteres raktárterüle„Ez is mehetne már nyugdíjba”. Később csak rosszabb lenne, a megbecsülés, a tisztelet elveszítené a fényét. Ügy akarom itthagyni az iskolát, hogy bármikor elmondhassák rólam: „Igen, ez a nő igazán ember volt köztünk, megdolgozott a pénzéért”. Különben is betábláztam magam, van három gyönyörű unokám, nyárra elszegődtem a fiamék- hoz. És egy kicsit élni fogok. Szívbeteg vagyok, az orvosok sem engednek tovább dolgozni. Pálffy doktor mondta Kerepestarcsán: annyira nem szabad szeretni az iskolát, hogy felbukjak az udvaron. A BUSZ MEGÁLL a posta előtt. Az adminisztrátor elindul a Mészáros iskola felé. Végigmegy a nagy udvaron, átvág a tanári szobán, s belép kuckójába, az asztalhoz, fiókjai mögé. A naptárra néz, egy meghízott könnycsepp legördül az arcán. Mit mond ezekben a percekben? „Holnaptól már hiányozni fogok innen. Talán.” Pásztor Árpádné számára az április 29-e ugyanúgy kezdődött, mint a többi szeles áprilisi nap. Csakhogy délután szép csöndben nyugdíjba vonult R. L. fen működik háromszáz dolgozóval, 180 milliós árukészlettel két és fél ezer „vevőegységet” ellátva, 40-45 tehergépkocsit foglalkoztatva. A raktárház első része még 1976-ban épült, 1978-ban alakították ki a bemutatótermet, 1982-ben pedig létrehozták a 3 ezer 200 négyzetméteres raktárcsarnokot és működtetni kezdték az önkiszolgáló raktárai Ez utóbbi ma is igen népszerű, naponta 6-800 ezer forintos forgalmat bonyolít reggel 8-tól 14 óráig. Az önkiszolgáló módon történő vásárlás főleg a magán- kereskedőknek és a szerződéses boltosoknak előnyös, mivel szinte órák alatt választékos, új árukészlethez juttathatják általa vevőiket. Ezer, ezerkétszáz cikkből válogathatnak. Méhészeknek Növényvédelem Különösen a méhészeket érdekelheti az a tájékoztatás, amit a Monori Tanács illetékes osztályától kaptunk. Eszerint a monori Kossuth Tsz május 18. és 30. között árpabogár elleni vegyszeres kezelést alkalmaz valamennyi gabonatábláján (Gombai út, Vasadi út, Mendei út, Kisfaludy út). A szakemberek a Fendono és a Wotafox vegyszereket használják. Kérik a méhészeket, hogy a méhcsaládok védelme érdekében a szükséges óvintézkedéseket tegyék meg. Ecseren hétfőn 18 órától filmvetítés. Gombán 15-től Vihar az erdőn címmel mesejáték gyerekeknek, a belépő 25 forint, az autós kertmoziban 21-től Elszabadult indulatok (színes, szinkronizált amerikai krimi, országos bemutató előtt). Gyömrőn 18-tól a bélyeg- és régipénzgyűjtők klubjának összejövetele, filmvetítés 17.30- tól: King Kong (színes, amerikai fantasztikus film), a Strand kertmoziban 20.15-től: A Nílus gyöngye (színes, szinkronizált amerikai kalandfilm). Monoron 10-től 18-ig a galériában Markovics Ferenc fotókiállítása, 14-től a Kossuth iskola színjátszóinak próbája, 15.45-től az ifjúsági, 17-től a felnőtt bélyeggyűjtő kör foglalkozása és az alkoholellenes klub összejövetele, 17.15-től és 18.30-tól dzsesszbalett, 18-tól néptánc felnőtteknek, a házasságkötő teremben 18-tól a monori körzeti zeneiskola B Azon a napon is csendes volt a határ Maglód és Ecser között. Csupán egy traktor munkazaja hallatszott a távolabbi akácsor mögül, a téesz- földről. Az autódaru is mozdulatlan, néma volt. Ügy hevert a tizenhét tonnás Tátra a réten, a lápos, vizenyős talajba süppedve, mint a leterített elefánt. A csatornán túl három férfiú ült, a földön fekvő, régi vasbeton villany- oszlopon. Várták a mentést. Hát én is velük együtt vártam a segítséget, s közben beszélgettünk. De elég hamar megérkeztek a kollégái, a Pest Megyei Villanyszerelő Vállalat dolgozói a mikro- busszal, a traktorral, s Mogyorósi István csoportvezetővel folytattam a beszélgetést, hosszabb szünetekkel. Mert az emberek s a gépek azonnal hozzáláttak a majdnem alvázig süllyedt autódaru kimentéséhez, s csak fél perceket tudtak szakítani idejükből a kérdéseimre válaszolgatva. Ennyi maradt a háromujjnyi vastag acélsodronyból — mutatja Mogyorósi István, a villanyszerelők csoportvezetője. Mögötte az autódaru vezetője érthetően megkönnyebbülten mosolyog. (A szerző felvételei) tagozatos és volt növendékeinek hangversenye, a filmszínházban 18-tól és 20-tól: A halálosztó (színes amerikai sci- fi), az autós kertmoziban a Volán-telepen 21-től: A Beverly Hills-i zsaru (színes, szinkronizált amerikai krimi). Maglódon 18-tól filmvetítés és ismeretterjesztő előadás Növényvédelmi feladatok a háztájiban címmel. Mendén 17-től gépkocsivezetői tanfolyam és az ifjúsági klub foglalkozása, 18-tól a pávakor próbája. Péteriben 16-tól a nyugdíjasklub, 17-től a sportkör ösz- szejövetele, 18-tól filmvetítés. Sülysápon 16-tól a nyugdíjasklub foglalkozása, 17-től KRESZ-tanfolyam, 18-tól kondicionáló torna. Üllőn 15-től a nyugdíjasok klubdélutánja, 16-tól művészi torna óvodásoknak, 17-től iskolásoknak. Űriban 17.30-tól német nyelvtanfolyam. így tudtam meg a csoport- vezetőtől és kollégáitól, hogy hol tartanak a két település között húzódó 20 kilovoltos hálózat kicserélésével. Az új oszlopok már a helyükre kerültek, s a korábbinál négyszeres teherbírású légvezetékeket is kifeszítették. Május húszadikáig azonban még van tennivalója a villanyszerelőknek. A PVCSV két kútjához már megépítették az új vezetéket Maglód irányában. Ecser felé lebontanak egy régi transzformátorállomást, s helyére újat építenek. Közben a kiemelt régi vasbeton villany- oszlopokat is el kell majd szállítani. Ez utóbbi munka közben süllyedt el az autódaru, s azt húzták-vonták a traktorral. Ám a lápos talaj nagyon makacsul fogva tartotta a súlyos járművet. Elő kellett venni az ásókat is, hogy a kerekeknek utat csináljanak kifelé a laza, vizenyős talajból. Aztán egyszer csak pendült a vastag acélsodrony, s cérnaként szakadt a két jármű között a 400 tonnás feszítőerőtől! Már úgy látszott, hogyha téesztől kell kérni egy Rába—Steigert, amikor végre meglódult a nehéz daA Gyömröi Sportegyesület sakkozói nagyszerűen hajráztak a megyei I/B osztályú csapatbajnokság tavaszi fordulóiban. Az első két mérkőzésen elszenvedett vereség után győzelem győzelmet követett. Ha a vége jó, akkor minden jó, tartja a közmondás, s a tavaszi finálé igazán jól sikerült a gyömrői férficsapat számára. Hazai környezetben az Aszód II. együttesét fogadták. Még el sem kezdődött a bajnoki találkozó, máris 1-0-ra vezetett a Gyömrő, mivel a 8-as táblán a még ifjúsági korú Jakab Andrásnak nem volt ellenfele. A többi táblán is szép, kombinatív játszmákat vívtak egymással a sakkozók. Kiemelkedő színvonalú, mi több, a legszebb parti volt a 2-es táblán Martyin Miklósé, aki végül is győzelemmel fejezte be játszmáját. De a többiek is — egy kivétellel — győzelemmel rukkoltak ki. Fábián Béla, Déri Attila, Kerekes Lajos, ifj. Jóljárt Mihály, Pálinkás János, Nagy- szegi Tamás és Kovács Richard. Mindössze Kiss Tibor remizett, így alakult ki a fölényes hazai siker: Gyömrő— Aszód 11. 9,5-0,5. — Megmondom őszintén ilyen fölényes győzelemre nem számítottunk — mondta a találkozó befejezése után Fára, s végre kiszabadult ijesztő fogságából. — Hát ilyen körülményekkel is gyakran találkozunk. És még lesz gondunk a visz- szamaradt oszloppal, mert nagy kerülővel, a csatorna kikerülésével férhetünk csak hozzá. Holnapra már meg is rendeltem a sokkal könnyebb, „csak” héttonnás „Prágát” — sóhajtott megkönyebbülve Mogyorósi István, amikor a Tátra már akadály nélkül fordulhatott vissza a lekapcsolt utánfutóhoz, amire négy régi, súlyos oszlopot raktak föl még korábban. S ha már a véletlen úgy hozta, hogy összetalálkoztunk, elmondta a csoportvezető, hogy május 17-én és 18- án áramszünet lesz a két községben, mert a befejező munkálatokat sem végezhetik el csak feszültségmentes hálózaton. Akkor nagy bajban voltak a villanyszerelők, mégsem feledkeztek meg arról, hogy ha lapunk útján is, de tájékoztassák a várható áramszünetekről a lakosságot. S ez már több, mint egyszerű figyelmesség... Aszódi László Antal bián László szakosztályvezető. Mindig gondot jelent, hogy kit szerepeltessünk egy-egy bajnoki találkozón, mert szerencsére tíznél többen vagyunk ... A csapat tavaszi teljesítményével elégedettek vagyunk, valószínűleg dobogós helyre kerültünk ezzel a győzelemmel. ősszel azonban nehéz sorozat vár ránk, hiszen háromszor idegenben kell játszanunk, s a Dunavarsány II. és a Göd igen erős együtteseit fogadhatjuk csak idehaza. Idegenben kell megmérkőznünk a Ráckevével, a Nagy- kátával és a Váci Izzó II-vel. Ennek ellenére a célunk: a dobogós helyek valamelyikének megszerzése. Tavaly a második helyen végeztünk, A nyári szünet előtt félévi zárást tartunk a közeli hetekben, amelyen értékeljük az eddigi eredményeket, meghatározzuk a jövő feladatait. Néhány versenyzőnk elindul az augusztus 20-i hajdúszo- boszlói Gázláng Kupán, a többség azonban pihen. A szeptemberi szezonkezdés előtt azonban ismét felkészülést tartunlc s tervezünk egy házi bajnokságot is. G. J. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Kellemetlen sarok Az igényesség határai Czálkás betűkkel irt le*“* velezőlapot kézbesített a posta. Mint sokszor, a feladó neve, illetve az aláírás hiányzott róla, pedig korántsem bíráló, vádoló mondatok sorakoztak a papíron. Ellenkezőleg. „A monori helyi autó- buszjárat egyik megállója a Katona József út 4. számú ház előtt van’’ — írta olvasónk. — Nagyon jó érzés látni, hogy ott minden reggel tisztára van söpörve a megállóhely, pedig a házban egy idős házaspár él. Köszönetét érdemelnek, akik ilyen szép példával is hozzájárulnak községünk tisztaságához. Jó lenne, ha erre az illetékesek is felfigyelnének, és esetleg intézkednének, hogy ebbe a megállóba is kerüljön egy egyszerű szeméttároló, amit a költségvetési üzem emberei szükség szerint ki is ürítenének.’’ A levelezőlap tartalmát azért is idézzük, mert a legkisebb jó példának is együtt örülünk azokkal, akiknek nem mindegy, hogy milyen környezetben élünk. A meglehetősen elkeserítő tapasztalatokat legalább egy kicsit ellensúlyozza egy-egy ilyen hír. Mert sajnos úgy tűnik, egyre inkább azok vannak többségben, akik számára a környezetvédelem csak ahhoz ürügy, hogy szereplési vágyukat kielégíthessék, különböző talajból táplálkozó és különböző irányú ellenőrzéseiknek hangot adjanak. Tisztelet és becsület a fákért, bokrokért, madarainkért, ivóvizünkért és egészségünkért szívből aggódóknak, akik arról is felismerhetők, hogy nem csupán a tenyerüket csapkodják szörnyülködve, nemcsak a harangot kongatják kajánul, hanem ha úgy adódik, veszik a lapátot, a gereblyét, lefogják a madarakra lövöldözők kezét, az „eltévedt” autósnak megmutatják, merre van a szemétbánya, a szippantásnak pedig, hogy hol található a legális szennyvízgyűjtőhely. Sajnos van Monornak olyan utcája, — túl a vasúton —, ahol a vízlevezető árok sohasem szárad ki. Nem a talajvíz miatt, mint egy arrafelé lakó ismerősöm mondta a minap, hanem mert a mellette húzódó házak udvaráról szinte midenütt vékonyabb, vastagabb csövön az ott lakók gondoskodnak az utánpótlásról. Talán mondanom sem kell, nem ivóvíz csordogál bentről az árokba. Az ilyesmi annál inkább meglepőbb — máshol sem ritka sajnos —, mert egészen más hozzáállást, igényeket tükröz a porta kerítésen túli oldala. Csodaszépen kialakított pihenőparkok, konyhakertek, az udvaron talán a lehulló ga- lambtoll is szemet szúr. Ám az igényesség nem lép ki a kiskapun. Hogy miért van így, mi az oka ennek, sokféle választ lehetne adni. Egy biztos: az egészségügyi felvilágosító munka sem terjed ki eléggé erre a területre. Hiszen a szakemberek — mindenekelőtt az emberekkel naponta találkozó körzeti orvosok, ápolónők — tudnák igazán elmondani, milyen veszélyeket, fertőzési lehetőségeket rejt magában az utcára hordott szemét, az árokba vezetett szennyvíz ... Persze az idézett levél utolsó mondata kapcsán azt is hozzá kell tenni: az illetékeseknek kötelességük megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy senki se kényszerüljön szennyezni a környezetét. Ne maradjanak ki- ürítetlen szemeteskukák, ne kelljen a szennyvíz szállítására hetekig várni, ne diszkriminálhassa egy állami cég se a maszekokat, akik mégiscsak közérdekű szolgáltatásokat végeznek. p'zeket a gondokat per- sze nem lehet hatalmi szóval megszüntetni. Hiba is lenne paranccsal utcaszépítést elrendelni. A jó példák remélhetőleg többet érnek. S talán több is lesz belőlük. V. J. A raktárházban Népszerű az önkiszolgáló Kulturális programok Sakk Tavaszi finálé kiütéssel
