Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-16 / 115. szám

2 &£Mtm 1988. MÁJUS 16.; HÉTFŐ Kabulból ma indulnak tovább a szovjet egységek A genfi egyezmény szellemében Managua! javaslat Az USA-ba utazik Tinoco p A dzsalálábádi szovjet helyőrség gépesített lövész- ^ ezredének katonái vasárnap reggel hat órakor elindul- tak hazafelé. A nemzetközi sajtó csaknem kétszáz kép- ^ viselője tagadhatatlanul világpolitikai súlyú esemény- ^ nek volt szemtanúja, amikor a szovjet konvoj első ^ zászlóalja vasárnap késő délután elérte az afgán fövá- ^ ros szélét. Az'oszlop hétfőn indul tovább, hogy Mazari- í Sarif érintésével néhány nap múlva átlépje a szovjet ? határt. Ezzel megkezdődött a genfi egyezmény gyakor- í lati végrehajtása. A sziklás {tegyek között ka­nyargó országúton beérkező konvoj üdvözlésére afgán ka­tonák, felnőttek és gyerekek sorakoztak fel a főváros poli- csarkhi negyedében létesített ideiglenes „szálláshelyig” ve­zető több kilométeres út men­tén. Kétnyelvű zászlók és feb- iratok hirdették: „Köszönet a hősi internacionalista kato­náknak” — „Szerencsés ha­zatérést, jó utat” — „Éljen a megbonthatatlan szovjet—af­gán barátság” — „Az afgán nép sorsa egybefonódik a nem­zeti megbékéléssel”. A BTR— 60-as páncélozott szállító harc­járműveket, a BMP—2-es lö­vészpáncélosokat, a lánctal­pasok vontatta ágyúkat, a csa­patszállító teherautókat, a te­repszínű híradó- és hadtápko­csikat rövid időn belül virág­csokrok borították, az út po­rától piszkos, de mosolygó szovjet katonák nyakába vi­rágfüzéreket akasztottak az afgán emberek. Hétfő reggel ünnepélyes keretek között bú­csúztatják őket. Az MTI tudósítójának érte­sülése szerint az első zászló­alj békés körülmények között tette meg a Dzsalálábád és a Kabul közötti száz-egynéhány kilométeres utat. A fogadás emelkedett hangulatát sem za­varták meg incidensek, bár a megelőző napokban a kor­mányellenes erők rakétatá­madásai és pokolgépes rob­bantásai megzavarták Kabul életét. Szombaton is tizen­négy rakéta csapódott be a főváros területére, két helyen Kétoldalú kapcsolatok Nurmi moszkvai látogatása A szovjet kormány vendé­geként vasárnap Moszkvába érkezett Zain Nurani pakisz­táni külügyi államminiszter. Nurapi volt az a politikus, aki az Afganisztán körüli vál­ság politikai rendezését előse­gítő és a szovjet csapatok ki­vonását lehetővé tevő genfi megállapodásokról folytatott közvetett afgán—pakisztáni tárgyalásokon a pakisztáni küldöttséget vezette. Moszkvai megfigyelők ezért tulajdoní­tanak jelentőséget annak, hogy Nurani éppen azon a napon érkezett a szovjet fővárosba, amelyen megkezdődött a szov­jet katonák és fegyverek fel­vonása Afganisztánból. Bár a Nurani érkezését be­jelentő rövid tényhír nem tesz említést arról, milyen prog­ramja lesz a pakisztáni kül­ügyminisztérium második szá­mú vezetőjének, az biztosra vehető, hogy a szovjet—pa­kisztáni kétoldalú kapcsolatok mellett a fő téma éppen az Afganisztán körüli helyzet rendezése lesz. Zain Nuranit érkezésekor Julij Voroncov, a szovjet külügyminiszter első helyette­se köszöntötte. pedig pokolgépes merénylet történt. A szovjet csapatkivonásról az április tizennegyedikén alá­írt genfi egyezmény intézke­dik. Kilenc hónapon belül az utolsó szovjet katona is el­hagyja Afganisztánt, az első három hónapban a kontin­gens fele tér haza hazájába. A már Kabulban tartózkodó ENSZ-megfigyelőcsoport kép­viselői újságíróknak azt mon­dották, hogy semmi fennaka­dást nem várnak a kivonási menetrendben. A csoporthoz tartozó ENSZ-katonák egy ré­sze a szovjet—afgán határra utazik. A nicaraguai kormány azt javasolta az ellenforradalmá- rokmaik, hogy a végleges fegy­verszünetről folytatandó tár­gyalások következő, negyedik fordulóját május 25. és 28. között tartsák Managuában. Ezt szombaton sajtóértekez­leten közölte Humberto Orte­ga nemzetvédelmi miniszter. A nemzetvédelmi mniszter bejelentette: Victor Hugo Ti­noco külügyminiszter-helyet­tes hétfőn az Egyesült Álla­mokba utazik, hogy a .kont­rák” vezetőivel egyeztesse a megbeszélésekre vonatkozó el­lentétes javaslatokat. DOKUMENTUMOK SZTÁLIN FIÁRÓL Jakov Dzsugasvili, Sztálin fia sorsának szentel terjedelmes cikket szombati számában a Krasznaja Zvezda. A szovjet had­sereg lapja emlékeztet arra, hogy a német fogságba esett fő­hadnagy életének felelevenítése nem jelenti Sztálin védelme- zését, hiszen Jakov Dzsugasvili becsületes szovjet emberként élt, haláláig teljesítette kötelességét, s ezért személye méltó a megemlékezésre. Jakov a háború első napjaitól a fronton harcolt, maid fogságba esett. Amikor & fasiszták felajánlották Sztálinnak, hogy a Sztálingrádnál fogságba esett Paulusra kicserélik, a szovjet főparancsnok a következőket válaszolta: „Katonát nem cserélek marsallra”. Jakov így német hadifogságban halt meg, de a körülményekről számos változat létezik. Jakov Sztálin első feleségétől született, s anyja halála után annak rokonainál nevelkedett. Csak 14 éves korában került Moszkvába, apja új családjába, ahol a feleség, Nagyezsda Alli- lujeva szeretettel fogadta, de Sztálin elég hűvös volt független és mindenfajta gyámkodástól ódzkodó fiához. Jakov házassága csak fokozta a feszültséget apa és fia között, így a fiatalok Leningrádba költöztek. 1937-ben a repressziók áldozatává,vál­tak Jakov édesanyjának rokonai is, akiknél nevelkedett. A szovjet lap különböző dokumentumok alapján arról szá­mol be, hogy a háború első napjaitól harcoló Jakov 1941. jú­lius 16-án esett német fogságba. A fasiszták megpróbálták kihasználni ezt a tényt, már augusztusban röplapokat szórtak, amelyek szerint Sztálin fia a németek oldalára állt. Hogy mii érezhetett Sztálin, azt csak találgatni lehet, de Jakov máso­dik feleségét 1941 őszén bebörtönözték, s 1943-ig megáncellá- ban tartották, miközben lányuk, Galina Sztálin családjában nevelkedett. A kihallgatási jegyzőkönyvek alapján Jakov a fogságban nem mutatott hajlandóságot a fasisztákkal való együttműködésre, habár tudták róla, s megpróbálták kihasz­nálni, hogy nem osztja apja politikai nézeteit, viszonyuk nem a legjobb. 1942-től kezdve már koncentrációs táborban tartot­ták a fontos foglyot, s egy sikertelen szökési kísérlet után rendkívüli őrizetben különleges barakkban tartották Sachsen- hausenben. A zsákmányolt dokumentumok szerint halála 1943 áprilisára tehető. A szovjet lap több változatot is ismertet a főhadnagy halálának körülményeiről, s leginkább azt tartja valószínűnek, hogy amikor a meghiúsult osere után a néme­tek kínzásokkal akarták kivégezni — hogy az erről készült filmet eljuttassák Sztálinhoz —, Jakov Dzsugasvili az elektro­mos feszültség alatt tartott szögesdrót kerítésnek rohant. TEGNAP ÓTA az Afganiste tánban internacionalista se­gítséget nyújtó szovjet csapa­tok ezerötszáz -főből álló első oszlopa útban van haza­felé. Ezzel pontosan, a szer­ződésekben rögzített menet­rend szerint megkezdődött a szovjet katonai egységek ki­lenc hónap alatti kivonása a közép-ázsiai országból. Má­jus végéig, Gorbacsov és Rea­gan moszkvai csúcstalálkozó­jának dátumáig, a jelenleg Afganisztánban levő szovjet csapatok negyedrésze már ott­hon lesz, s a tegnap elkezdő­dött három hónapos első sza­kaszban már a mostani lét­szám fele visszatér hazájába. Ez idő szerint tizennégy tar­tományban vannak szovjet alakulatok. Az első három hó­napos időszakban kilenc tar­tományt ürítenek ki, azaz a meglévő tizennyolc helyőrség­ből és támaszpontból tizen­egyet. Mint Gromov altábor­nagy, az afganisztáni kontin­gens főparancsnoka közölte, a kivonulás közben a szovjet csapatok nem kezdeményeznek harci cselekményeket, de ha támadás éri őket, nem hagy­ják viszonzatlanul a rajta­ütést. Hozzáfűzte azonban, -hogy esetleges támadások miatt nem borulhat fel a ki­vonási menetrend. Az altábornagy kabuli nem­zetközi sajtóértekezleten be­szélt. A világ számos országá­ból ugyanis több száz újság­író érkezett Afganisztánba, hogy a helyszínről adjon tudó­sítást a nagy jelentőségű ese­ményről. Ez nem is meglepő, hiszen egyik gyakorlati lépé­se ez annak a folyamatnak, amelynek célja az afganisz­táni konfliktus békés rende­zése. A, szovjet csapatkivonás azért kezdődhetett meg, mert Pakisztán kötelezettséget vál­lalt a kabuli kormánnyal lét­rejött szerződésében, hogy nem támogatja a lázadókat, s felszámolja a beavatkozás úgynevezett anyagi bázisát. Ez annyit jelent, hogy határöve­zeteit nem bocsátja a felker lök rendelkezésére, hogy ott kiképzőtáborokat tartsanak fenn s fegyverraktárakat lé­tesítsenek. JEGYZET A kivonulás első szakasza JELENLEG mintegy másfél­kétmillió afgán tartózkodik, az iszlámábádi kormány ko­rábbi engedélyével, ezekben a zónákban. A szovjet kivonulás kezdetének előestéjén a pa­kisztáni kormány, egy időben a kabuli kabinettel nyilatko­zatban erősítette meg, hogy az afganisztáni rendezés kül­ső feltételeit biztosítani kí­vánó szerződéseket megtart­ják. Ami Iránt illeti, nem foglalt állást. Teherán nem vett részt abban a hat éven át tartó tárgyalássorozatban sem, amely elvezetett ahhoz, hogy Genfben aláírják a ren­dezésről szóló dokumentumo­kat. Pedig Iránba körülbelül egymillió afgán távozott és Teherán támogatja azokat a szélsőséges fegyveres csopor­tokat, amelyek azért harcol­nak, hogy Kabulban is Kho­meini ajatollah rendszeréhez hasonlót vezessenek be. Nagyon sok függ attól, hogy az Egyesült Államok' folytat­ja-e a lázadóknak a modern fegyverek szállítását. Mint emlékezetes, a genfi okmá­nyok aláírásakor ott volt a a szovjet és az amerikai kül­ügyminiszter is, s megállapo­dás született: a két világha­talom szavatolja azt, hogy az afgán belügyekbe ne történ­hessen beavatkozás, s így a közép-ázsiai ország népe kül­földi befolyásolástól mentesen fejezhesse ki akaratát. A vi­lág közvéleménye akkor nagy örömmel fogadta ezt a meg­egyezést, mert ez annyit je­lentett, hogy a két világhata­lom együttesen vállal szere­pet egy helyi konfliktus bé­kés rendezésében. Sajnos je­lenleg még tovább érkeznek a washingtoni szállítmányok a lázadóknak. Az ellenzéki fegy­veres csoportok így rakétatá­madások egész sorát hajthat­ják végre kabuli és más cél­pontok ellen. Mint bejelentet­ték: nem hajlandók semmiféle tűzszüneti megállapodásra, s közölték azt is, hogy táma­dásokat intéznek a hazájuk­ba vonuló szovjet alakulatok ellen. A JELEK SZERINT tehát a kivonulás kezdete nem je­lenti azt, hogy ne folytatód­nának az összecsapások a szovjet alakulatok- és az af­gán ellenzéki fegyveresek kö­zött. Ezeknek a harcoknak bi­zonyára még sok ' áldozata lesz. Amikor még a külső be­avatkozást megszüntető meg­állapodásért vívtak fegyveres küzdelmet, magas fokú inter­nacionalizmust tanúsítva a szovjet alakulatok, s ekkor esett el számos harcostársuk, mély volt akkor is a fájda­lom, amit a tovább küzdők éreztek. Mennyivel nagyobb a gyász tehát azokért a jövendő elesettekért, akiket már a feladat teljesítése után, kivo­nulás közben ér a halálos go­lyó! Mint Nadzsibullah elnök abban a sajtóértekezleti meg­nyilatkozásában, amelynek so­rán köszönetét mondott a szovjet katonai segítségért, megjegyezte: a józan ész azt kívánja, hogy a fegyveres el­lenzék fogadja el a tűzszüneti felhívást. Mint az elnök rá­mutatott, több fegyveres cso­port azt állította, hogy a szovjet csapatok távozásáért harcol. Ha ez így van, akkor miért akarják folytatni a vér­ontást, mikor megkezdődik a szovjet csapatok kivonása? Nem minden fegyveres cso­port akarja azonban a hábo­rú folytatását. Vannak olyan realisták, akik letették a fegy­vert, s bekapcsolódtak a poli­tikai életbe. A Nadzsibullah­kormányzat által meghirdetett megbékélési folyamat ért el sikereket is. Az elnök sajtóér­tekezletén elmondta, hogy tár­gyalnak ellenzéki erőkkel a hatalom megosztásáról. Ennek keretében huszonnyolc tiszt­séget ajánlottak fel a tegnapi ellenségeiknek a kormányzati és állami irányításban. A ka­buli vezetés jelenleg több mint hétszáz fegyveres és politikai csoporttal áll kapcsolatban. Sajnos a fegyveres ellenzék derékhadát irányító hét erő, amely a pakisztáni Pesavárban székel, nem tartozik ezek kö­zé. Ezek vezetői nem hajlan­dók tárgyalásokba bocsátkozni még a tűzszünetről sem a ka­buli vezetéssel, amelynek hí­veit teljesen ki szeretnék re- keszteni Afganisztán jövendő kormányából, ök a polgárhá­ború mellett vannak, s a szov­jet csapatok távozása után is addig akarják folytatni a har­cot, amíg el nem érik a ka­buli kormány r- gdöntését. PEDIG A BEL3Ö békés ren­dezés, amelynek útja a meg­békélési politika, olyan reali­tás, amelyet az öldöklést foly­tatni akaró fegyveresek veze­tőinek figyelembe kellene ven­niük. Az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt befolyása és tekintélye áz utóbbi időben rendkívül növekedett. Az el­múlt hat hónapban harminc­ezren csatlakoztak soraihoz, s a tagok összlétszáma már meghaladja a kétszázezret. Közülük 150 ezren a fegyveres erőkben teljesítenek szolgála­tot. Logikus tehát, hogy en­nek az erőnek nemcsak hogy ott kell lennie Afganisztán új koalíciós kormányában, hanem jelentős hangadó szerepet is kell kapnia. Afganisztánban nemrég parlamenti választá­sokat tartottak, amelyeken Tisztségviselők cseréje Jugoszláviában Reif Dizdarevics az új elnök A jugoszláv államelnökség vasárnap Belgrádban megtar­tott ülésén a tisztségviselők rendszeres cseréjére vonatko­zó előírásoknak megfelelően megválasztotta új elnökét és alelnökét. A Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság Elnöksé­gének elnökévé a következő egyéves megbízatási időre Raif Dizdarevicset, a bosznia-her- cegovinai tagköztársaság kép­viselőjét választották meg, mi­után Lazar Mojszov (Make­dón Köztársaság) mandátuma lejárt. Az alelnök Sztane Do- lanc (Szlovénia) lett. A jugoszláv parlament va­sárnap délelőtti ülésén a kö­vetkező egy évre Dusán Po- povszki makedóniai képviselőt választotta meg elnökévé, mi­után Marjan Rozsics (Szlové­nia) megbízatási ideje lejárt. A két ház együttes ülésén Branko Mikulics javaslatot nyújtott be a szövetségi kor­mány átszervezésére és sze­mélycserékre. A parlament megszavazta a javaslatot, amelynek értelmében meg­szüntetik a külkereskedelmi, a piac- és általános gazdaság­ügyi, az igazságügyi és köz­igazgatás-szervezési minisz­tériumot, valamint a szövetsé­gi energetikai és ipari, továb­bá törvényhozási bizottságot. Ezek helyett megszervezik a külgazdasági, a törvényhozási és közigazgatási, s a gazdasági minisztériumot. Az új külgazdasági minisz­térium élére Nenad Krekics eddigi külkereskedelmi mi­niszter, a törvényhozási és közigazgatási minisztérium élére Petar Vajovics, eddigi igazságügyi és közigazgatás­szervezési miniszter került. A hadirokkantügyi bizottság el­nöke Milan Seselj lett. Felmentették nemzetvédelmi miniszteri tisztségéből a 67 éVes Branko Mamula flotta­tengernagyot, aki 1982 óta állt ezer> a poszton és most nyug­állományba vonul. Helyét a 63 éves Veljko Kadijevics ve­zérezredes, eddigi nemzetvé­delmi miniszterhelyettes fog­lalta el. * Raif Dizdarevics, a jugoszláv államelnökség új elnöke 62 éves. A bosznia-hercegovinai Fojnicá- ban született és muzulmán nem­zetiségűnek vallja magát. Fiata­lon, 1943-tól részt vett a jugoszláv antifasiszta népfelszabadító hábo­rúban. 1945-ben felvették a JKP- ba. Az ország felszabadulása után, 1945-től 1951-ig az állambíz- tonsági szervekben dolgozott, majd a külügyminisztériumba ke­rült. Három évig Szófiában nagy­követségi másodtitkár, majd ezt követően ugyancsak 3 évig a moszkvai nagykövetségen első tit­kár volt. Később — 1963-tól — a prágai jugoszláv nagykövetség.ta- nácsosa lett. 1967-től a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsának titkáraként, majd pe­dig külügyminiszter-helyettesként tevékenykedett 1974-ig. Ezt követően tíz esztendeig ft Bosznia-hercegovinai Kommunis­ta Szövetség KB elnökségének tagja volt. 1974—1978 között a Bosznia-hercegovinai Szakszerve­zeti Szövetség Köztársasági Bizott­ságának elnöki tisztét töltötte be, 1978—1982 között pedig a Bosznia- hercegovinai Köztársaság Elnök­ségének elnöki teendőit látta eL 1982 májusától egy éven át a ju­goszláv parlament elnökeként dolgozott. 1983-tól 1987 decembe­réig Jugoszlávia külügyminiszte­re volt. Ilyen minőségben látoga­tást tett Magyarországon is. 1987 decemberében választották meg a Jugoszláv Államelnökség tagjává és egyben alelnökévé, azt köve­tően, hogy Hamdija Pozderac, a Velika Kladusa-i Agrokomerc vál­tóbotránya miatt lemondott erről a tisztségről. Iraki légitámadás a Larak-szigeti kikötő ellen Ismét tankerek lángolnak Az iraki légierő a hétvégén súlyos csapást’mért Irán olaj­kereskedelmére. A több hul­több, tavaly ősszel alakult párt is résztvett. Az új össze­tételű nemzetgyűlés, amely már részben tükrözője Afga­nisztán politikai sokszínűségé­nek, május végén ül össze elő­ször. Napirendjén szerepel az új kormány megalakítása, s ez bizonyosan további nagy lé­pés lesz a megbékélési politika útján. Ha a fegyveres ellenzék nagy része a polgárháború folytatását mellett Száll síkra, számolnia kell azzal, hogy a kabuli vezetés harcokban ki­próbált, ütőképes hadsereggel rendelkezik. Ezek egységei ve­szik át a távozó szovjet alaku­latoktól a mintegy hatszáz mil­lió rubel értékű, százhetven katonai létesítményt. Moszkva és Kabul katonai együttmű­ködése a jövőben is folytató­dik. Afgán katonatiszteket to­vábbra is kiképeznek a Szov­jetunióban. S tekintve, hogy az afgán hadsereget szovjet fegyverekkel látták el, a har­ci technika szinten tartásához és a harckészültség megőrzésé­hez a moszkvai vezetés ezután is segítséget nyújt. Afganisz­tánban maradnak szovjet — katonai és polgári — tanács­adók, s ezek biztonságáról a kabuli hatóságok gondoskod­nak maid. Érvényesek lesznek ezután is természetesen mind­azok a szerződések, amelyeket Kabul az ‘ ország gazdaságá­nak fejlesztésére kötött a Szovjetunióval és a szocialista közösség más államaival. ÖSSZEGEZVE: ellentétben az ellenzéki fegyveresek és tá­mogatóik állításával, a kabuli kormányzat olyan tekintélyes erő, amely „nem omlik össze automatikusan” a.szovjet csa­patok távozása után, s amely­nek a kormányzásban való részvétele nélkül nem képzel­hető el reális, külföldi beavat­kozástól mentes, békés kibon­takozás. Természetesen mind­ehhez az szükséges, hogy az a szellem, amely az afganisztáni konfliktus rendezéséről intéz­kedő genfi tárgyaláson végül is kialakult és szerződésekben öltött testet, továbbra is ér­vényesülhessen. Árkus István Iámban támadó iraki gépek a Perzsa-öböl déli részén, Irán Larak-szigeti olajkikötőjénél legkevesebb öt, különböző or­szágokban bejegyzett olajszál­lítót borítottak lángba, köz­tük a világ legnagyobb tank­hajóját, a libériái „Seawise Giant”-ot. A szombati támadások után vasárnap hajnalban újból le­csaptak az iraki vadászrepülők — Bagdad megszokott szó- használatával élve — „egy igen fontos tengeri célpontra”. A halálos áldozatok számáról egyelőre nincs pontos adat. Egyes jelentések négy vagy öt személyről tudnak, más hí­rek szerint viszont még több tucat tengerész szerepel az „el­tűntek” listáján. Irán azzal vádolj», az Egye­sült Államokat, hogf az öböl­ben levő amerikai flotta az iraki légitámadások alatt za­varta az iráni radarokat. A Perzsa-öbölben megtalál­ták annak az amerikai katonai helikopternek a roncsait, amely egy hónappal ezelőtt tűnt el — akkor, amikor az amerikaiak megtámadtak két iráni olajszigetet. Az iráni légierő vasárnap iraki szárazföldi csapatössze­vonásokat támadott. WCSAK RÖ VIDEN7.Hk EMILIO PAOLO BASSI, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövete, életének 63. évé­ben, május 13-án, súlyos be­tegség következtében Budapes­ten elhunyt — tudatja az Olasz Köztársaság budapesti nagykövetsége. SZERGEJ GORSKOV, a Szovjetunió hőse, a szovjet haditengerészeti flotta ten­gernagya hosszú, súlyos be­tegség után 79 éves korában pénteken elhunyt. Gorskov mintegy harminc évig volt a szovjet hadiflotta főparancs­noka és honvédelmi minisz­terhelyettes. AZ IZRAEL ÁLTAL meg­szállt területek palesztin la­kossága vasárnap általános sztrájkkal tiltakozott a velük szemben folytatott politika el­len Izrael állam megalakulá­sénak 40. évfordulóján és Je­ruzsálem „újraegyesítésének” ünnepségein.

Next

/
Oldalképek
Tartalom