Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 114. szám
£> P ‘IST rnm** MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA fr».<»sna»Miwi« •. w.j. XXXII. ÉVFOLYAM. 114. SZÁM 1988. MÁJUS 14., SZOMBAT Nyolc gyerekkel Délután nagy a hangzavar A fiatalaszony, akit Halász Istvánnénak hívnak és Abony- ban, a Nyári Pál úton lakik, első alkalommal járt az ország egyik legpatinásabb épületében, a Parlamentben az anyák napi fogadáson. Mint találkozásunk során elmondta, sokáig felejthetetlen élmény marad számára. Meghívása pontos okát nem ismeri, csak gyanítja, hogy a magyarázatot ritka vállalkozásával összefüggésben kell keresni. Foglalkozása ugyanis hivatásos nevelőszülő, akikből a megyében vele együtt öt van. Nyolc gyermeket nevel, kettő sajátja, hatot pedig állami gondozásból vett magához. AZ övéit is számítva nyolcesztendős a legidősebb és hároméves a legfiatalabb. — Cegléden, a Május 1. Ruhagyárban dolgoztam, a most 7 esztendős gyermekemmel onnan mentem gyesre — mesélte. — Az itthon eltöltött 3 év után újra ingázó ember lettem, de ha jól emlékszem, két-három hónap sem telt el, hazaszólított a kisebbik, Péter fiam érkezése. Időközben elkészült a házunk, átköltöztünk, majd a férjemmel együtt úgy gondoltuk, jó lenne egy harmadik is. A körülmények úgy alakultak, hogy az újabb családtag egy állami gondozásba adott kisfiú lett, akit Pistinek hívtak, s azóta súlyos betegsége miatt intézetben helyeztek el. Aztán idekerült Kriszta, nem sokkal később pedig két testvére: Zoli és Éva. A gyermeklétszám 4 plusz 2 lett, közben Peti fiam betöltötte harmadik életévét és nekem újra munkába kellett volna állni. Négy kicsi mellől dolgozni járni viszont képtelenségnek látszott, ezért újra tanácskoztunk, s mivel nagyon megkedveltem valamennyit, nem mondtam le róluk. Helyette vállaltam a hivatásos nevelőszülőséget. Megjegyzem, ilyen foglalkozást csak az folytathat, aki legalább öt állami gondozott nevelésére vállalkozik. Miután Pisti elkerült, hárman maradtak, tehát újabb két emberpalántát fogadtunk ide, majd néhány héttel ezelőtt a hatodikat is vállaltuk, így most tízen vagyunk a családban. — Mit szól mindehhez a ■férje és környezete? Nincs különbség — A férjemnek nincs és nem volt ellenvetése, segít napi gondjaim megoldásában, sőt várakozáson felül bekapcsolódik a gyerekek nevelésébe. Nagy sportbarát, s ha teheti, meccsekre jár a nagyobb gyerekkel együtt. A kívülállók már másképp vélekednek. Van, aki bolondnak tart, mások arra célozgatnak, hogy egy jól jövedelmező valami. Higgye el, ebből mi sosem fogunk meggazdagodni. Nagyon szeretem a gyerekeket és ennyi az egész. Egyesek már két gyerektől meg akarnak bolondulni. Ezt egyszerűen nem értem. Szerintem egy ekkora családban egészen mások lesznek csemetéink: összetartanak, a különféle közösségekbe könnyen beilleszkednek, figyelmesek egymással, nem lesznek önzők. — Van talán kedvence közöttük? — Nincs, azaz van. Mindig a legkisebb a kedvenc. Nem teszek különbséget saját és nem saját között. Egyformán részesül mindegyik a családi javakból. Ha sétálni megyünk, mindenki jön. Tavaly például valamennyien együtt nyaraltunk. Két csoportban Az anya reggel valamivel hat előtt ébred, aztán a gyerekek általános ébresztője következik. A bölcsődéseket az asszony elkíséri, az óvodások útját is követi, ők már egyedül teszik meg az utat. A fiatalasszony délelőttje, ha valami hivatalos elintéznivaló nincs, mosással, takarítással, bevásárlással telik el. A szeny- nyes ruha mindig annyi, hogy a mosógép egész nap üzemel. Hétfőtől péntekig mindenki ott ebédel, ahol éppen tartózkodik, az asszony a férje munkahelyén, a Mechanikai Művek gyáregységénél vásárol. Ezeken a napokon a vacsorát kell beszerezni. A mennyiség az esetek többségében egy rúd párizsi, két kiló kenyér, két és fél liter tej vagy kakaó. A hét utolsó napjaira már komolyabb tételek kerülnek a bevásárlókosárba. Az állandó mennyiség: 6 kilogramm kenyér, 7—8 liter tej, plusz két liter kakaó. A többi a tervezett étrend függvénye. Ha rántott húst kívánnak, akkor 2,5 kilogramm húst vesznek, a csirkepörkölthöz legalább két baromfit. Délután, fél négy tájban kerülnek haza a bölcsődések, őket a reggeli sorrendben követik az óvodások, majd megérkeznek az iskolások. A kicsinyek ilyenkor körülkapják a mamát és papát, s ki-ki meséli a napi eseményeket. Mindenki be akar számolni, ilyenkor nagy a hangzavar. A beszámolókra és az otthoni játékra 6 óráig van engedély, aztán jön a fürdés, a vacsora. Mivel a konyhában egy időben nyolcán nem férnek el, két csoportban zajlik le az estebéd és ugyanígy a tisztálkodás. Kezdődik elölről Este kilencig ritkán csendesedik el a ház: az idősebbek még olvasnak, mesélnek vagy éppen apró kis hancúrozásba kezdenek. Mire az asszony és a férj ágyba kerül, az óra mutatója túl jár a tízes számon. És másnap kezdődik minden elölrőL Gy. F. Foci, kézilabda A hét vége sportműsora Nem bővelkedik a hét vége sporteseményekben. Szombaton a gerjei pályán 17 órakor kezdődik a Bem SE Tápiószentmárton megyebajnoki labdarúgó-találkozó. Vasárnap kézilabda-mérkőzésekre kerül sor, a mezőgazdasági szakközépiskola udvarán 10 órától játsszák a Ceglédi DSE—Veresegyház találkozót, a n;i megyei II. osztályú bajnokságban. A tornacsarnokban pedig — a férfi mgyei I. osztályban — a Közgép II. a Tököl együttesét látja vendégül, találkozójuk fél 11-kor kezdődik. Egy órával korábban az ifjúságiak lépnek pályára. Legfontosabb a megelőzés A gyógyítás magasabb szintjén A Toldy Kórház 1983 óta azon kevés városi intézet kö-. zé tartozik, ahol protézisbeültetéseket végeznek. Erre az adott lehetőséget, hogy dr. Fenyves Tamás ortopéd szakfőorvos, a traumatológiai osztály főorvoshelyettese Szegedről Ceglédre jött. — A korábbi években, mielőtt ön az intézetbe került, végeztek-e itt ilyen speciális műtéteket? — Kérem, ne vegye szerénytelenségnek, de még ortopédia sem volt. Protézisbeültetésről pedig szó sem lehetett. — Végül is hogy kezdődött ...? — Szegedről hoztam műszereket, amelyekkel a szánkó- protéziseket be lehetett ültetni. Három esztendő alatt ötven ilyen operációm volt, s ez meglehetősen nagy szám. Szomorú tény — Mikor vállalkozhattak csípőprotézis-műtétre ? — Az ehhez szükséges műszert a kórház 1986-ban tudta megvásárolni. Sokan várnak arra, hogy sorra kerüljenek. Mivel korábban nem volt ortopéd szakrendelés, egyáltalán nem véletlen, hogy szép számmal akad komoly eset. Ennél is elkeserítőbb az a szomorú tény, hogy még mindig van 30—35 olyan fiatal beteg — s ez nem fordulhatna elő —, akivel nem lehet mit csinálni. Ugyanis a speciális műtétet nem végezhetjük el náluk. Egyébként az első időkben az egyenes szárú csípőprotéziseket — amelyek Szentesen már beváltak — a kórház vásárolta meg. — Milyen anyagból készülnek? — A vápa műanyagból, míg a szár, illetve fej fémötvözetből készül. Természetesen mindkét anyag szövetbarát. A világon elismert gyártmányról van szó. — Mennyibe kerülnek? — A magyar termék ára 10—15 ezer forint. Azt hiszem, ez az ár önmagáért beszél. A külföldi példányok ennél az összegnél is drágábbak. — Bárkinél alkalmazhatják a protézist? — Sajnos nem. Sok lehet a kizáró ok. Elgondolkoztató, hogy — az idősebb korú aknái — a combcsonttörések egyre gyakoribbak. Ezek egy része csontíejelhalással jár. Tehát nemcsak az ortopédiai, hanem a traumatológiai betegnek is jó néhány esetben pótlást operálunk be.-r- Gondolom, hogy fontossági sorrend alapján döntenek. Mégis mitől függ, hogy ki mikor következik? Megkésve jönnek — Csak sürgősségi szempontok szerint döntünk. Sajnos mindenki megkésve jut el ide. Mert már tegnap meg kellett volna operálni és nem holnap, holnapután. Ugye, nemegyszer a területünkön kívüli emberek is érkeznek hozzánk, azért felvesszük őket a listára. Alapjában véve a ceglédiek és a környező községek lakói némi előnyt élveznek. Ha arra gondolok, hogy Budapesten esetleg több évig kell várakozni valakinek, akkor itt jóval kedvezőbb a helyzet. Persze minden azon múlik, hogy mennyi szabad ágyunk van. Bizony egyre kevesebb, épp a megnövekedett számú balesetek miatt. Most folyik a rekonstrukció, talán több ágyunk lesz majd. — Bár betege válogatja, mennyi idő kell a gyógyuláshoz? — Bent az osztályon az operáltak már járnak a műtét után. A teljes terhelést két és fél, három hónap elteltével engedélyezzük. Ez attól függ, hogy milyen a beteg. Világos, hogy a 100 kilós személlyel több a gond, mint egy fele annyi súlyúval. — Sikerül minden esetben a gyógyítás? — Megcsináljuk a szokásos röntgen- és fizikális kontrol- lokat különböző periódusokban. örömmel mondhatom, hogy jók a tapasztalataink. Viszont azoknál, akik elhanyagoltan érkeznek hozzánk, a bekövetkezett izomsorvadás miatt nem tökéletes a járás. Az illető enyhén sántít, viszont a fájdalmai teljesen megszűnnek. A korszerű utókezelés nemcsak az ortopédiában, hanem a baleseti sebészetben is igen fontos volna. Jelenleg ez nem megoldott. Jó utókezeléssel a gyógyulási idő jelentős mértékben megrövidülne. — Hány műtétet csinálnak7 — Ez eléggé változó. Elméletileg hetente egyet, de a gyakorlatban átlagosan havonta kettőt. Kevés ágyunk van. Az elsőbbség a balesete* sérülteké. — Nő vagy férfi betegük van több? — A nők többen fordulnak hozzánk panaszaikkal. Náluk a hormonális egyensúly felbomlása miatt a csontritkulás sokkal fokozottabb. Ez biztosan szerepet játszik a porc megbetegedésében. — Beszélhetünk-e megelőzésről? — Igen. Ezt a csecsemőkorban kell elkezdeni. Akkor még kisebb műtéttel korrigálható a baj. Ez az egyik sarkalatos pontja az ortopédiának. Számos későbbi komoly panaszt meg lehetne előzni. Nagyon fontos, hogy a szülő mennyire képes partnerünk lenni. Előfordult olyan, hogy az apa hallani sem akart arról, hogy a 8 éves gyermekét megoperáljuk — lelke rajta! És nem tehetünk az ostobasága ellen semmit. Új fejezet — Most új fejezet kezdődött az önök életében. — Nem is akármilyen fejezet. Ugyanis bekerültünk ebben az esztendőben a központi protéziskeretbe. Tehát a jövőben nem a kórház veszi e gyártmányokat, amelyekből egyelőre tízet kaptunk. Ahányat felhasználunk, azt mindig pótolják. Tehát ezután folyamatosan tudunk gyógyítani. Eddig 67 szánkó- és 40 csípőprotézist ültettünk be. A beteg sok, de legalább a protézis előteremtése nem okoz számunkra most már gondot. Ám érdemes gondolni Forgon professzor mondására: „A protézis legjobb helyen a vitrinben van.” Fehér Ferenc Buszbontó Tavaly közel kétszáz kiszolgált autóbuszt szedtek alkotóelemeire a Volánbusz ceglédi bontójában. Ami még felhasználható belőlük, azt hasznosítják: részben értékesítik, s a szomszédos javító műszaki telepet is segítik alkatrészekkel. Jelenleg 33 busz vár bontásra. (Apáti-Tóth Sándor felv.) Öreg Zana sakkozik A z öreggel egy csicsogós októberi délutánon találkoztam utoljára. Akkor azt kérdeztem tőle: „Miért tette, bácsi?" No, nem valami égbekiáltó bűnügy kapcsán futottunk össze, de azért mégiscsak bíróság mondta ki az ítéletet: Zana bácsit három hónap elzárásra „utalták be" az egyik viszonylag kényelmes és lakályos téli szállásra. Börtönbe, ha úgy tetszik. öreg Zana a húszas évek gyermeke, múlt idők tanúja. Mivel öregapám régen nincs, mindig őt kérdezem: „Te tényleg láttad Horthyt fehér lovon, öreg?” Zana tata ekkor csöndesen bólint, s újabb fröccsökért történelmi nevekkel szolgál. Az első fröccs után mindig a „kormányzó úr” érkezik, aztán rögtön lezuhan a fia, halk, cigarettától rekedtes hangon énekelni kezd Katalin, aztán a negyedik és ötödik fröccsöt rendesen Mátyás követi, amint beszél és hadonászik, Gerő is itt van, a hídverő, meg még az újak közül is jó néhányon, akiket az öreg csak „kopaszoknak” nevez. Amikor öreg Zana kezd beinni, a kollektivizálás időszakában vagyunk. Jönnek a téeszszervezők, ö csőre töltött puskával áll az ajtó mögött, de használni a fegyvert sohasem meri, mert az újabb fröccs köti le a figyelmét, s aztán elhessegeti a kérdést. Mi volt ekkor meg ekkor? — kérdezzük mi bambán, s az öreget már régen nem nevetjük ki. Tudjuk, hogy ott volt minden május elsején, s tudjuk, hogy ö szórta nekünk a felvonuló kocsiról a virslit meg a kiflit. Merthogy a hatvanas években az öreg húsipari szakmunkás volt, s lopta haza a bélszínt nyakló nélkül. „Én a lopott húsból ittam, fiacskám — magyarázza az öreg az esti kurzuson —, más balatoni villát épített belőle. Jó, jó, utólag minden megbecsületesedik." Meg- becsületesedik — ez az öreg szavajárása. Ö is megbecsüle- tesedett, minden hazahordott kolbásznak rögtön lett gazdája, csak aztán, amikor a terasz meg a fürdőszoba fölépült, öreg Zana már nem látta az egésznek az értelmét, egy napon elhatározta, nem lop tovább. Nyugdíjba ment és elitta a pénzt minden hónap tizenötödikére. Ha megszorult, ment a parkba, mert tanulni vágyó sakkozó sihederek mindig akadtak, s az öreg húsz forintért adott egy-egy futó előnyt. A végén persze ö nyert. A könnyű élet titka — állapítja meg ma is — a sakkozás. Meghalt az asszony, s hirtelen üres lett öreg Zana számára minden: hiányozni kezdtek Zsuzsi néni zsörtölő- dései. Az öreg kódorgott városról városra, egyszer még Páger Antallal is találkozott, mert magára ismert a Társkeresés című filmben. „A Páger tisztára olyan volt, mint én!” — mondja büszkén, s elmeséli, ő is elindult, hogy majd megkeresi az unokáját a Dunántúlon, de Veszprémben megfeneklett. Egy „öreg nyanya” tartotta három hétig, aztán megszökött, mert 6 a Zsuzsi néni mellett eleget szenvedett, nem kell már neki nő soha többet. Így került vissza a pasaréti összkomfortba, ahol tetemes összegű villany-, víz- és gázszámla fogadta. Akkora ösz- szeg, hogy az öreg rögtön határozott, ezt ő nem fizeti ki. S október elején besétált a Skála Metró Nagyáruházba. Alig győzte kivárni, hogy elkapják. — Mászkáltam, tettem-vet- tem, hogy figyeljenek rám, aztán nem messze a kis eladótól a kabátbélésbe dugtam egy mirelit csirkét. Csak visz- sza kellett fordulnom, amikor a pénztárnál rám szóltak. A tél jól telt, teli volt a szobám öreg fickókkal, mind pompás legény, csak hát sakkozni nem tudtak. A pasaréti házat eladtam, vettem itt egy kunyhót a csorda mellett, engem már kitart, jövőre leszek nyolcvanéves. TI a fizetsz még egy fröcs- ■‘"L csőt, sakkozh"*unk. Adok két futót is, nem kerül semmibe. R. L. i-SüN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)
