Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-14 / 114. szám

8 1988. MÄJUS 14., SZOMBAT A budai hegyekből már kipusztult az encián Nem is kopár a budaörsi kopár Miután részletesen elemzi, hogyan értelmezi a magyar ember a különböző madarak énekét, ezt írja Herman Ottó a Madarak hasznáról és káráról című könyvében: „Itt csak arról tettem tanúbizonyságot, hogy Teneked, jó Népem, meg­van a madár iránt a jóindulatod: eleven eszeddel megérted az életét, hasznát, kárát, szavának megadod a bölcs értelmét is, ez az értelmezés pedig sokszor saját magad és embertár­sad tükre." Majdnem másfél száz esz­tendővel ezelőtt vetette papír­ra e szavakat a neves termé­szettudós, s olybá tűnik, ez a másfél száz esztendő bizony nagy idő. Mintha sokunkból kiveszett volna a madár irán­ti jóindulat, hiszen az' erdőt járó ember akarva-akarat- lan tetteivel pont az ellenke­zőjéről tesz tanúbizonyságot. Szubmediterrán sziget Még szerencse, hogy . vannak hivatásos természetvédők, akik megpróbálják felvenni a harcot a pusztító kezekkel. Sajnos gyakran sikertelenül, hiszen csak a jogszabályok fegyverével inthetik jobb be­látásra a kárt tevőket, bár ezek értelmében a természet­védelmi őrök használhatják lő­fegyverüket. De legtöbbjük nem azzal az oldalán indul el a Fekete-hegyekbe vagy a budaörsi kopárokra, Pedig ezek is nemzeti vagyonunk részei, amelyet sokan gátlástalanul herdálnak. A budaörsi kopárok külö­nösen figyelemreméltó ter­mészeti képződmények. Kelet­kezésüket a földtörténeti kö­zépkorra, az úgynevezett me­zozoikumra teszik a tudósok. Körülbelül százötven-kétszáz millió esztendővel ezelőtt jött létre úgy, hogy a területet bo­rító Thetys nyílt tengerében, a meleg éghajlat alatt lerakódott a diplopórás dolomit. Ezt a Diplopora aunulata elnevezésű alga választotta ki. Tipikus i üledékes képződmény, amely úgy egymillió esztendővel ez­előtt vehette fel jelenlegi for­máját. Különböző mozgások során emelkedett ki a ma Bu­daörshöz tartozó Odvas-hegy, Kő-hegy, Farkas-hegy, Szekré­nyes és Szállás a többi dolo­mitorommal egyetemben. Az imént név szerint felsorolt „hegyeli” különösen fontosak, hiszen ezek alkotják a bu­daörsi kopárok szigorúan vé­dett zónáját. Hogy miért ez az elővigyá­zatosság? A messziről teljesen kopárnak tűnő dolomithegy- együttes a Dunántúli Közép- hegység szubmediterrán szige­teinek egyike. Ilyen a Bala- ton-felvidék, a Vértes, a Sas­hegy, a gyöngyösi Sár-hegy és a tokaji Kopasz-hegy egy-egy oldala is. Olyan növények és állatok találhatók itt meg, amelyek a Földközi-tenger melléke kivételével máshol nemigen fordulnak elő. Tipi­kus mediterrán állatfajok élik itt életüket, olyanok, mint a haragos sikló, a Pannon gyík, s pár esztendővel ezelőtt még láttak a környéken vörös hasú, kék fejű kövirigót is. Sajnos ezek az utóbbi időben már visszahúzódtak dél felé. Ki tudja, miért? Lehet, hogy az erdő csendjén felverő motoro­sok üldözték el őket, mert bi­zony e hazai mánia képviselői gyakorta dübörögnek kétkere­kű szörnyetegeikkel a szigo­rúan védett részeken. S lehet, hogy miattuk látogat már er­re a környékre ritkábban az apáca hantmadár, s valószínű ezért emlegetik a környéket a sövénysármány fészkelőhe­lyének múlt időben. Sok az a másfél száz eszten­dő, ami eltelt Herman Ottó könyvének megírása óta, de azért még mindig akadnak itt védeni való fajok. Ilyen pél­dául az erdei pacsirta, mely a kopárok egyik jellegzetes madarának számít, s a hüllők közül a már említett Pannon­gyík, amelynek ez a legésza­kibb előfordulási területe. Öröm és keserűség S bár a természetvédők nem igazán elégedettek a mai hely­zettel, számos mediterrán nö­vény is gazdagítja itt a hazai biológiai kincset. A Balkánon honos félcserjék egész sora, naprózsa, kakukkfű, különbö­ző sziklagyepek hazája a do­lomithegy. De virágba borul itt a daravirág, a törpeman­dula, az árvalányhaj, a tava­szi hérics és a leánykökör­csin is. Megannyi kipusztulásra ítélt növény és állatfaj, megannyi öröm s megannyi keserűség. Hiszen a természetvédők gyak­ran érzik úgy, hogy hiábava­ló a fáradozásuk. A budaörsi kopárok szigorúan védett te­rülete körülbelül kétszáz hek­táron fekszik. Itt tulajdonkép­pen csak a kijelölt úton sza­badna közlekedni a turisták­nak, s tilos lenne leszakítani bármilyen virágot. Mégis: so­kan fittyet hánynak a figyel­meztető táblákra, feliratok­ra, az utat lezáró sorompóra. A már említett motocross megszállottjai olyan durván lekoptatták a dolomitok tala­ját, elpusztítva ezzel a növé­nyek életterét, hogy még a laikus is megdöbbenéssel ta­pasztalja az irtást. Légi felvé­teleken látszik a motorkere­kek által vágott út fehér nyo­ma a zöld területen. Nem úszna meg — De legnagyobb bajunk a virágszedőkkel van — mond­ja Nagy Antal a Budai Tájvé­delmi Körzet munkatársa. — Leszedik a kökörcsint, a tava­szi héricset, pedig úgyis elszá­rad; elfonnyad, mire leérnek a buszmegállóba. Nemhiába találták ki ezek eszmei érté­két. A kökörcsiné kétezer, a héricsé ötszáz forint. El sem tudják képzelni a turisták, mekkora kárt okoznak ezzel, így pusztították ki például a budai hegyekből a kirándulók pár esztendő leforgása alatt az enciánok összes fajtáját, s a kosborok, vagyis hazai or­chideafélék nagy részét. — Van-e egyáltalán valami eszközük a tudatlan, vagy ép­pen tudatosan kárt okozók el­len? — Ha épp a szemünk előtt szakítanak le egy virágot, megbüntethetjük őket, de min­denki tudja jól, hogy hazánk­ban nemigen fizetnek ilyenért az emberek. Figyelmeztethet­jük az erdőn járót, de elő­fordul, hogy durván vágnak ilyenkor vissza. Ennek elle­nére még mindig az a véle­ményem, hogy jó szóval töb­bet érünk el, mint fenyege­téssel. Északi szomszédunkban, Csehszlovákiában ötszáz koro­na alatt aligha úszna meg büntetést olyan „természetba­rát”, aki leszakít a Tátrában egy védett virágot. Nálunk legfeljebb figyelmeztetni tud­ják. Néha az jut eszembe, mi lenne, ha kifizettetnék a ki­rándulókkal a letépett virág eszmei értékét. Biztos nem vennék jó néven. Gyakran eszembe jut egy pár évvel ezelőtti kép: egy kisváros pia­cán egy idősebb néni kökör­csineket árult. Egy csokorba, melyet tíz forintra taksált, tíz szál virágot kötött. Egy kö­körcsin eszmei értéke — is­métlem — kétezer forint. De csak addig, amíg van a ko­párokon ... Fiedler Anna Mária Falu Úgy hat óra körül járhat az idő. Az ügyintézések ideje. Három feladatom van: meg­kérdezni az autószerelőt, miért kopog valami a kocsi elején, szólni a vízvezeték-szerelőnek a zúgó csap miatt, és homokot rendelni a fuvarosnál. Először a vízvezeték-szere­lőhöz megyek. Hiába, „mun­kán van”. Következik az autó- szereiő. Csak a felesége van otthon, mondom, majd visz- szajövök. Irány a fuvaros. A kapu tárva, a teherautó már ott áll a ház előtt, de senki nincs a házban. Talán az apósánál van, szól oda vala­ki a szomszédok közül . . . Nem várok, inkább vissza­megyek az autószerelőhöz. Még mindig csak a felesége van otthon. A kapuban be­szélget egy asszonnyal, aki rögtön meg is szólít: Maga keresett bennünket, vagyis a fuvarost? A meglepetéstől az igent is csak nehezen tudom kimondani, s mire kimondom, már oda is lép egy férfi: Hal­lom, hogy keresett, mondja, és bemutatkozik. A fuvaros . . . Azon már nem is csodálko­zom, hogy hazafelé menet összetalálkozom a vízvezeték- szerelővel, aki éppen hozzánk indult, mert hallotta, hogy zörög nálunk a csap. s gon­dolta, mielőtt még „fájrontot” csinál, beugrik megnézni, mi a baj . . . Ezek után pedig ab­ban is biztos vagyok, hogy rövid időn belül megtudom — egy szomszédtól vagy éppen az élelmiszerüzlet valamelyik el­adójától —, hogy mi a baj a kocsimmal, s mikor vihe- tem a szerelőhöz. Fél nyolckor azzal a jó ér­zéssel ülök le megnézni a hír­adót, hogy mindent elintéz­tem. Még akkor is, ha a víz­csap holnap is zörögni fog, ha a homok csak nem akar megérkezni, s ha az autósze­relő az elkövetkezendő napok­ban egyáltalán nem ér rá. Mert ezek mind-mind eltörpül­nek a figyelem és figyelmes­ség fenti megnyilvánulásai mellett — amelyben egy sze gény városlakónak sohasem lehet része. — nos, Százmilliós árbevétel — kövekből Megújul egy régi mesterség Mit kezdjünk a látszatra ér­téktelen, szürke kövekkel? Ha laikusok vagyunk, aligha tart­juk azokat valamire, ám a szak­ember fantáziája az alaktalan tömbök, moha benőtte szikla­falak láttán is működni kezd. Zsezserán László, a gödi Dunamenti Termelőszövetke­zet és az Alagi Állami Gaz­daság közös Bányaművelési Gazdasági Társaságának igaz­gatója elsősorban gazdasági vezetőként keresi a természe­tes anyagokból származó jö­vedelmek forrásait, s minél több lelőhely feltárására bíz­tatja szakértő kollégáit. Irodájában finom csiszolású, fényes kőlapocskákat forga­tunk kezünkben, miután meg­érkeztünk egyik kavicsbányá­jukból. Nemcsak nyersanyag formájában lehet eladni azt sem. A 43-as Számú Állami Építőipari Vállalat Római Cserépgyárának finom kvarc- anyaga mellett az osztál.vozó- nál szelektált nagy méretű da­rabok ugyanígy kerülnek a pesti építkezésekre, de ké­sőbb kifejleszthetik a kész be­ton gyártását, aztán meg a helybe szállítását oda, ahol éppen az alap, vagy a koszorú betonozása folyik. A fényesre csiszolt, drága gépekkel vékony szeletekre vágott bazalt díszítő-, falbur­koló elem is lehet, nem csak formára darabolt útburkoló. Ez Bér községből, a Cserhát hegység egyik Nógrád megyei kis falujából érkezik a meg­munkáló telepre. Kóspallagon nem kell már sajnálkozniuk amiatt az em­bereknek, amiről pár éve be­széltek, hogy megszűnt egy helyi kereseti forrás, bezárták a kőbányát. Az ott található andezit miatt érdemes ismét művelni, ehhez gépsort vásá­rolni, a régi, jó mestereket ismét felkutatni, hogy az ősi mesterség ismét kivirágozzon, a kor követelményei, a piac igényei szerint megújuljon. Rhodesiái Nérókő — mutat­ja az egyik darabot az igazga­tó. Láthatunk itt svéd gráni­tot, fekete márványhoz hason­ló finom bazaltot, amiket megmunkálva külföldi vevők­nek szállítanak. A Balaton mellől négyzet alakú kemény mészkő érkezik. Sokféle anyagot mutat, ma­gyaráz annak bizonyítékául Zsezserán László, hogy a kö­vekből is lehet jó pénzt csi­nálni, terveket is érdemes ké­szíteni, akár hosszú távra, ha jó kezekbe kerül a dolog. A dunakeszi, a váci és a közeljövőben Kóspallagon nyí­ló bányák kincseire lehet ala­pozni, s a mintegy száz em­bert foglalkoztató gazdasági társaságnak hosszú távra is megalapozható a jövője. En­nek legfőbb bizonyítéka a ta­valyi eredmény. A százmilliós árbevétel, a húszmilliós mér­leg szerinti eredmény komoly siker a kemény köveken. K. T. I. Ahol mernek vállalkozni / Nem jótékonysági intézmény — Meg kell kérni Béres elvtársikat, elfilegezzék meg nekünk a 17 millió forintot, valamilyen hitelügylet tormájában. A magabiztos javaslat Érden, a tanácstesület napokban tartott ülésén hangzott el az afeletti vitában, hogy a szennyvíztisztító-te­lep bővítéséhez ígért és most kényszerűen visszavont megyei taná­csi céltámogatás hiányzó összegét honnan teremtsék elő ahhoz, hogy folytathassák a leállított munkálatokat. Sokak arcán mosolyt fakasztott a javaslat, ám korántsem gúnyosat. És ez szólt a címzett, Béres László igazgatósági elnök sze­mélyében az Érd és Vidéke Takarékszövetkezetnek is. Ugyanis a bizalmat kifejező, szinte magától értetődően el­hangzott kijelentésnek van­nak előzményei, tehát a ta­nácstag ajánlata egyáltalán nem volt alaptalan. Érden ugyanis jól tudják, ha a konkrétan ebből a dolog­ból nem is lesz semmi — bár ki tudja? —, nem ez lenne az Most már lemerülhetünk A víznél nyaraló gyerekek álmainak netovábbja a bú­várfelszerelés. Ebből szerelnek évente több mint félmilliót a farmost Tápiómente Tsz helyi üzemében. A tatai Műanyag­ipari Szövetkezet a különféle típusú búvárszemüvegeknek, légzőpipáknak és az uszonyoknak a gyártója, a farmosi asz- szonyok pedig az összeszerelői. Termékük igen keresett — olyannyira, hogy a hazai piacra sem jut mindig elegendő —, magyar búvárfelszereléssel kémlelik a vizek titkait a cseh­szlovák, a lengyel és az NDK-beli gyerekek is. Farmoson a szerelés után egyenként meózzák a darabo­kat, különösen a szemgüvegeket, hiszen ezek a legkényesebb részei a felszerelésnek. Csomagolás előtt a gumiból készült részeket szilikonréteggel kenik be, így védve a kiszáradástól. Képeinken: A szemüvegnek vízhatlannak kell lennie (balra fent). Fontos alkatrész a tartópánt (jobbra fent), A puding próbája... (Erdösi Ágnes felvételei) első eset, hogy a takarékszö­vetkezet közvetlenül is részt vesz pénzével vagy pénzügy­leteivel a településfejlesztési célok megvalósításában. A legnagyobb visszhangja a városi gázprogram egész vá­rosrészeket, több száz csalá­dot, illetve ingatlant érintő támogatásnak volt azzal, hogy felvállalta a pénzügyek lebo­nyolítását. Megelőlegezte a la­kosságnak hitelként, kedvez­ményes feltételekkel és kama­tozással a teljes költség 70 százalékát. S minthogy a gáz­program folytatódik — ha már benne vannak —, Liget után most már Postástelepet, Vin­cellért és a városközpont egy részét, összesen így vagy két­ezer Ingatlant érintően taka­rékszövetkezeti közreműkö­déssel jut az otthonokba a környezetkímélő, gazdaságos fűtőenergia. Azoknak is adnak kölcsönt, akiknek nagyobb összegű, hosszú lejáratú ház­építési, lakásvásárlási hiteltar­tozásuk van bárhol. Sokszer futottak Persze nem konfliktusmen­tes az együttműködés. A la­kosság úgy gondolta, a pénz­ügyek vállalása kiterjed a ki­vitelezés körüli panaszok el­intézésére is. Sokszor futottak kezdetben ilyesmivel a taka­rékszövetkezet érdligeti köz­pontjába, míg megértették, ez nem oda tartozik. Részt kért a szövetkezet a tőszomszédságában két ütem­ben épülő bevásárlócentrum építkezéséből is. A beruházás elhúzódott, az erre szánt pén­zük elfeküdt, márpedig ezt ugye egy nyereségre törő pénzintézet nem engedheti meg magának. Mert azt talán mondani se kell, hogy a vál­lalkozásokba, amelyek igen kedvezőek a lakosság, az ügy­felek számára, nem jótékony­sági intézményként vág bele a takarékszövetkezet. Éppen vállalkozó kedvével és me­részségével — hiszen a vállal­kozások mindig rejtenek bi­zonyos kockázatot — vált nemcsak a megye egyik leg­nagyobb létszámú szövetkeze­tévé, hanem gazdálkodási, pénzügyi mutatói, eredményei dolgában is ott áll a legelsők között. Tombolán Dáciát Szintén az elsők között kezdtek az ingatlanforgalma­zásba a múlt év tavaszán, amint erre jogosítványt, vagy mondjuk inkább úgy. lehető­séget, ajánlást kaptak fel­sőbb szerveiktől. Vesznek és eladnak házakat, lakásokat, és az idén már nemcsak Érden és körzetében, hanem például Székesfehérvárott és a fővá­rosban is. A vásárláshoz pedig adják az ismert hitelt, ha nincs elég pénze az otthonala­pítónak. Aztán tavaly a Tár­noki Tanács megbízásából 7 millió forintos házhely-értéke­sítést bonyolítottak le a köz­ségben. A pénzből a tanács most tornatermet épít az ép­pen elkészült új iskola mellé. A rábízott pénzekkel bizony ügyesen kell gazdálkodnia a takarékszövetkezetnek, hiszen azok után, ha betét, kamat jár, ha részjegy, a kamaton belül még prémiumot is illik fizetni. Az érdiek az utóbbi­ra az idén összesen 12 száza lékot adnak. Nem különben meg kell teremteniük a me már igen széles körű pénzüg" szolgáltatásaiknak az anyagi alapját. Emellett vannak ap­róbb ügyes „húzásaik”, ame­lyek tovább növelik ügyfeleik bizalmát. Gondolunk itt a vi­lágtakarékossági naphoz kap­csolódó tombolára, amellyel Dacia személygépkocsit nyert legutóbb Takács József érc’ parkvárosi lakos. Aztán az egyéves cascoátvállal ás, hu náluk fizetik he a gépkocsit. Meg a különböző kedvezmé­nyes vásáriéi hitelakcióik a : Érdi Skála Áruházzal. Miííárdos forrni Nem is csökkent., sőt az érdi takarékszövetkezet kilenc fiók­jánál a múlt évben tovább nőtt a takarékbetét-állomány akkor, amikor — jól emlék­szünk — mindenütt máshol sorban álltak az emberek a pénzükért. Így a múlt évi be­tétállományuk jóval megha­ladta a tervezettet. Sőt, az országos 6-8 százalékos növe­kedést is. Betét- és kölcsön- forgalmukat már jócskán mil- liárdban számolják. Kádár Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom