Pest Megyei Hírlap, 1988. május (32. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-02 / 103. szám

■ • • 1988. MÁJUS 2„ HÉTFŐ izraeli katonák polgári lakosokat hurcoltak el Libanon a Biztonsági Tanácshoz fordult Libanon tiltakozott az ENSZ Biztonsági Tanácsá- í nál az izraeli megszállóknak a dél-libanoni polgári la- á kosságot sújtó megtorló hadjárata miatt. Szelirn al-Hossz, Libanon ügyvivő miniszterelnöke a Biztonsági Tanácshoz intézett levelében rámutatott, hogy az izraeli hadsereg a dél-libano­ni lakosságra akarja kénysze­ríteni saját polgári közigazga­tását és erőszakkal igyekszik feltölteni az izraeli zsoldban álló úgynevezett dél-libanoni hadsereget (SLA). Izraeli csapatok a napokban a Hermon-hegy környéki fal­vakat kutatták át és mintegy 200 polgái'i lakost hurcoltak el, megtorlásul a libanoni el­lenállási mozgalom és a pa­lesztinok legutóbbi gerillaak­cióira. Az izraeli megszállók és a dél-libanoni hadseregben lévő csatlósaik ellenőrzik Li­banonnak az izraeli határ mentén, biztonsági övezetnek nyilvánított sávját. Ennek el­lenére a napokban is két palesztin osztag hatolt be Iz­raelbe az ütközőövezeten ke­resztül. A nyugati parton szomba­ton, Hebron és Nablus váro­sokban összecsapások voltak tüntetők, illetve izraeli tele­pesek es katonák között. Há­rom palesztin megsebesült. Hebronban mintegy 100 fel­fegyverzett izraeli telepes vo­nult fel, hogy úgymond fel­keresse a város történelmi helyeit. Palesztin fiatalok a provokatív menetet kőzápor­ral fogadták, a telepesek vi­szont fegyvereiket használ­ták, állítólag a levegőbe lőt­tek, palesztin forrósok szerint viszont a tüntetőkre irányí­tották fegyvereiket. Egy pa­lesztin megsebesült. Nablusban izraeli katonák nyitottak tüzet a tüntető pa­lesztin fiatalokra. Egy tizen­Délnyugat-afrikai konfliktus felszámolásáról Négyoldalú találkozó Londonban Négyoldalú, kubai—angolai —dél-afrikai—amerikai talál­kozót tartanak május 2—4. között Londonban a délnyu­gat-afrikai konfliktus megol­dásának lehetőségéről — je­lentették be szombaton Ha­vannában. Az elmúlt hóna­pokban többször rendeztek két- és háromoldalú megbe­széléseket az érintett felek részvételével, de ezúttal elő­ször ülnek tárgyalóasztalhoz Kuba, Angola, illetve a Dél- afrikai Köztársaság küldöttsé­gei. A május elejei tanácskozás előkészítéseként Luandában folytatott megbeszéléseket Jorge Risquet, a Kubai KP PB tagja, a kubai delegáció vezetője. Szombaton fogadta őt Dos Santos angolai állam­fő is. Kuba és Angola közös ál­láspontot alakított ki a londo­ni találkozó előtt. A két or­szág a rendezés előfeltétele­ként szükségesnek tekinti az ENSZ Namíbiára vonatkozó 435. számú határozatának vég­rehajtását, a Dél-afrikai Köz­társaság és az Egyesült Álla­mok Angola belügyeibe való beavatkozásának megszünteté­sét, mindenekelőtt az UNITÁ- nak nyújtott támogatás leállí­tását, továbbá Angola bizton­ságának nemzetközi szavatolá­sát. A két kormány e pontok­kal egyidejűleg — mint azt legutóbbi állásfoglalásaikban hangsúlyozták — kész tár­gyalni áz angolai területen le­vő kubai internacionalista csa­patok fokozatos és teljes ki­vonásáról is. éves fiút lőtt sebbel kórházba szállítottak. A Nablus melletti Balata menekülttáborban ugyancsak az izraeli katonák golyói se- besítettek meg egy palesztint. A hadsereg kijárási tilalmat rendelt el a menekülttábor­ban. Izraeli katonák Nablusban bántalmazták a CBS ameri­kai tévétársaság kéttagú for­gatóstábját. Szemtanúk elbe­szélése szerint a katonák ki­parancsolták őket gépkocsi­jukból, majd puskatussal üt­legelték őket. Egyikük arcába és fejére kapta az ütéseket. A katonák beverték az autó ablaküvegét is. Pakisztán után ENSZ-megfigyelők az afgán fővárosban Vasárnap ENSZ-megfigyelők érkeztek Kabulba, Ráüli Hel- minen finn tábornok és Be­nőn Sevan ciprusi ENSZ-dip- lomata vezetésével. A csoport azt a feladatot kapta, hogy kísérje figyelemmel az afga­nisztáni válság megoldásáról kötött genf i megállapodás vég­rehajtását. Mostani útjuk során egy hetet töltenek tárgyalásokkal Kabulban. Előzőleg Pakisztán fővárosában jártak. Helminen tábornok Kabulba érkeztekor derűlátóan nyilatkozott a ki­látásokról. A szovjet csapatok kivonása május 15-én kezdő­dik. Az Izvesztyija elemzése Szovjet parlamenti összetétel Meg kell változtatni a szov­jet Legfelsőbb Tanács képvi­selőinek összetételét, végre kell hajtani a választások re­formját — állapítja meg a Szovjetunió legfelsőbb tör­vényhozó szervével foglalkozó elemzésében az Izvesztyija. Az Izvesztyija cikke rámu­tat, hogy a Legfelsőbb Ta­nácsban sok olyan küldött van, aki vezető állása miatt lett képviselő. Ezeket a küldötteket gyakorlatilag nem választják, hanem kijelölik a parlamenti helyekre. A cikk szerzőjének számításai szerint jelenleg 585 ilyen küldött fog­lal helyet a Legfelsőbb Ta­nácsban, vagyis a testület tag­jainak 39 százaléka. A cikk szerzője szerint a Legfelsőbb Tanács küldöttjei­nek jelenlegi foglalkozás sze­rinti összetétele sem felel meg a Szovjetunió mai társadalmi Sandinista—kontra tárgyalások A remélt eredmények nélkül Nem a remélt eredmények­kel zárultak szombaton a ni- caraguai kormány és az ellen­forradalmárok vezetőinek a HRUSCSOV ÉS KORA... Nyikita Szergejevics Hnisesovrmk, a szovjet párt és kormány egykori vezetőjének ellentmondásos politikájáról ir a Mosz- kovszkije Novosztyi cimü moszkvai hetilap legfrissebb száma. A terjedelmes elemzés szerzői — egy filozófus és egy köz­gazdász — utalnak arra, hogy Hruscsov Sztálin halála után ak­kor került hatalomra, amikor az országban válsághelyzet ural­kodott el. Nyolc évvel a háború után a Szovjetunióban a tö­megtájékoztatási eszközök példa nélkül álló gazdasági sikerek­ről zengtek, ugyanakkor az ország városaiban több órás sorok álltak az élelmiszerüzletek előtt. A hivatalos döktrína értel­mében küszöbön állt az újabb világháború, amelyben a világ­kapitalizmusnak kellett volna elpusztulnia. Az 1952-ben meg­rendezed XIX. kongresszuson elhangzottak és az orvosok pere fenyegető előjele volt annak, hogy az országban újabb terror- hullám veszi kezdetét. A cikk szerzői megállapítják: Sztálin halálát követően valóban súlyos örökség maradt a szovjet ve­zetésre. Sztálin távozásával azonban hamarosan megkezdődött az „ol­vadás” korszaka. Már 1953 tavaszán beszüntették az ártatlanul perbefogott orvosok elleni eljárást, eltűntek a sajtóból a Sztá­linra vonatkozó utalások, sőt megjelent a személyi kultusz fo­galma, a kollektív vezetés kívánalma, az év második fele pe­dig a Berija elleni vizsgálat és a hírhedt belügyminiszter el­leni halálos ítélet jegyében telt el. A Moszkovszkije Novosztyi cikke azonban leszögezi: már ekkor bizonyos ellentmondás volt tapasztalható. Egyrészt kiszabadultak az ártatlanul meghurcol­tak tömegei, 1935 tavaszán Hruscsov a belgrádi repülőtéren kért bocsánatot Utótól, másrészről viszont maradtak a régi sablo­nok: „az imperializmus ügynöke, külföldi imperialista körök bérence” — mint ez a Berija-perbeá is elhangzott. A üesztali- nizálás első időszakában, 1954-ben az „olvadás” szellemében egyre több irodalmi mű látott napvilágot, de mindjárt csapást Is mértek a haladó gondolkodású irodalmárokra, kampányt in­dítottak az ifjúság nonkómformizmusa ellen. Ilyen ellentmon­dásos intézkedések közepette érkezett el a XX. kongresszus, amelyen 195«. február 25-ének éjszakáján Hruscsov elmondta a Szovjetunióban mindmáig nem publikált nevezetes beszédét. Hruscsov reformtörekvései valóban nagy jelentőségűek vol­tak, de az ország „első peresztrojkáját” nem vértezték fel a kellő ideológiával. Maga a desztalinizálás is felemásra sikere­dett, hiszen nem a rezsimet, hanem csak a személyt és annak kultuszát bélyegezték meg; a sztálinizmus ideológiai összefüg­géseit nem elemezték ki. A múlt elmélyült kiértékelésének hiányában a beindított re­formok hamarosan a régi gondolkodás sztereotípiáival párosul­tak. A gazdasági életben a szocialista államnak továbbra is mo­nopóliumot biztosítottak, a tervgazdálkodás továbbra is elsőbb­séget élvezett az áru-pénzviszonyokkal szemben, a magánkez­deményezés, a magánmunka, még a háztáji gazdálkodás is nem­kívánatos maradt. Ez vezetett oda, hogy a szocializmus erejét rosszul mérték fel, és Hruscsovék megszabták: 10-20 éven be­lül be kell hozni, sőt meg kell előzni a fejlett tőkés országokat, ígéretekből, felülről jövő kezdeményezésekből volt bőven. Ugyanez a kettősség jellemezte a hruscsovi külpolitikát. Egy­részről Hruscsov a hatvanas évek eleién Kennedyve! meg tud­ta akadályozni a világkatasztrófa kitörését, és ezzel politikai realitásérzékről tett tanúságot, másrészről viszont sokat ártott a szovjet diplomáciának az olyan meg nem gondolt megfogal­mazásokkal, mint amilyet egyszer az amerikai elnökhöz vágott: „eltemetjük mi még magukat”. A moszkvai hetilapban megjelent cikk. összegezve a hruscso­vi korszak tanulságait, megállapítja: a reformtörekvések meg­valósítása kezdettől fogva következetlen volt, egyetlen lépést sem tettek meg kellő szilárdsággal, hiányzott az ideológiai töl­tet, így az előremozdító intézkedések bevezetése után rögtön működésbe lépett a fékező mechanizmus. így Hruscsov maga Is előkészítette bukását. 1964. októberében a fekete-tengeri Pi- cundából Moszkvába kérették. A KB ülése „egészségi okokra" hivatkozva felmentette tisztségéből. A cikk végezetül megállapítja: az SO-cs, CO-as évek reform­törekvései mégsem maradtak hatástalanok, az akkor elvetett magok több mint két évtized múltán most kezdenek kikelni. tartós tűzszünetről folytatott háromnapos managuai tárgya­lásai. Humberto Ortega nem­zetvédelmi miniszter, nicara- guai küldöttségvezető szerint az Egyesült Államok az el­múlt napokban fokozott nyo­mást fejtett ki az ellenforra­dalmi szervezetre és ez a tény meggátolta egy kompro­misszumos egyezmény kidol­gozását. A két fél delegációi március végén állapodtak meg , ideig­lenes tűzszünet életbe lépte­téséről. A végleges fegyver­nyugvásról csütörtökön kez­dett managuai megbeszélése­ken a sandinista kormány mindenekelőtt a tűzszüneti szerződés megfogalmazására törekedett, miközben a kont­rák vezetői Nicaragua jelen­legi politikai struktúrájának lényeges módosítását szorgal­mazták. A mostani magas rangú tárgyalások alapvetően a bi­zalmatlanság légkörében zaj­lottak. Ez nem meglepő, mi­után Abrams latin-amerikai ügyekben illetékes amerikai külügyi államtitkár a talál­kozó előtt Miamiban „dolgoz­ta meg” a kontrák vezetőit. Humberto Ortega Managuá- ban úgy vélekedett, hogy a kontrák állásfoglalásai tükröz­ték az amerikai kormánynak és Enrique Bermudeznek. az ellenforradalmárok katonai parancsnokának a háború folytatását célzó törekvéseit. BÉTCSAK RÖ VID[N... Ü NORIEGA tábornok, Pana­ma katonai vezetője szomba­ton személyesen cáfolta, hogy megállapodott volna lemondá­sáról, illetve külföldre távozá­sáról az Egyesült Államokkal. Újságírók előtt kijelentette, hogy „nincs megállapodás” er­ről. SZOVJET—KÍNAI munka- csoport tartott ülést április 11. és 30. között Pekingben a határkérdésekkel foglalkozó szovjet és kínai kormánykül­döttségek tárgyalásai kereté­ben. Ez volt a munkacsoport második ülése. rétegződésének. A „hivatalból megválasztott” küldöttek nagy száma, az előre meghatáro­zott ráták pedig azt eredmé­nyezték, hogy a törvényho­zásban kialakult a „vezetők” és a „hallgatagok” csoportja, az „egyhangúlag” meghozott döntések rendszere. Brit katonák ellen Merényletek Hollandiában vasárnap egy brit katona ismeretlen fegyve­resek golyózáporában, két má­sik pedig robbanás következté­ben életét vesztette. Az ANP holland hírügynök­ség értesülése szerint a nyugat­német határ közelében levő Roermond városában ismeret­len fegyveresek tüzet nyitottak egy autóra, amelyben brit ka­tonáik. ültek. A. jármű egyik utasa meghalt, két társa meg­sebesült. Fél órával később a közeli Nieuw Bergenben — feltehe­tően pokolgép okozta — robba­nás történt egy brit rendszá­mú autóban. Utasai szintén brit katonák voltak. Ketten életüket vesztették, a harma­dik pedig súlyos sérüléseket szenvedett. A legújabb brit sajtójelenté­sek szerint az áldozatok NSZK- ban állomásozó brit katonák, akik Hollandiában töltötték, a hétvégét és visszatérőben vol­tak szolgálati helyükre. Hol­landiában ünnepségek voltak Beatrix királynő 50. születés­napja alkalmából. Változni és változtatni Csikós Pál ünnepi rádió- ss televízióbeszéde Szombaton este hangzott el a rádióban és a televízióban CSi- r, kós Pálnak, a SZOT titkárának az ünnepi köszöntője, melyet í az alábbiakban ismertetünk. Meghitt, derűs ünnep ez, a dolgozó emberek tavaszkö­szöntője — mondotta bevezetőül a SZOT titkára. — Benső­séges, családias, telve érzelmekkel és gondolatokkal. Tartal­mas, mert a munka ünnepe, a szolidaritásé, az internacionaliz­musé. Ezért gondolunk most tisztelettel a mába érő tegnapokra, a jövőt hordozó múltra — mondotta, majd a munka ünnepé­nek történelmét vázolta. — A közös törekvések minden ország sajátos, időszerű tennivalóiban öltének testet.' Így válik nerp- zetivé, minden, ország dolgozóinak saját ünnepévé.njá^us-else­je egyetemessége, így lesz az egyéni szándék közös akarattá, a széiforgácsoltság összetartozássá, tudatos összefogássá. Az‘ünnep tartalma a történelem diktálta körülmények és feladatok szerint módosult és változik hazánkban is. Majcl megjegyezte, hogy idei ünnepünk hangulatát' árnyékolják ,a megszaporodott problémáink, a felerősödött feszültségek. Felerősödtek a kritikai hangok a szakszervezetekkel szem­ben is — mondta többek között. — Jogos bírálatok érik mun­kánkat. Erős az igény az érdemibb érdekképviseletre, a ha­tározottabb érdekvédelemre. Érezzük, tudjuk, hogy változnunk és változtatnunk kell. Miben és hogyan? Elsősorban abban, hogy még jobban együtt gondolkodjunk, együtt cselekedjünk a tagsággal. Arra kell törekednünk, hogy az érdekképző ténye­zők közül egyre többel tudjunk számolni, és az érdekeket ha­tásosabban tudjuk megjeleníteni. Az a feladatunk, hogy de­mokratikusan összegyűjtsük a tagság igényeit, jelzéseit, és nyil­vánosan eljuttassuk azokat rendeltetési helyükre' a döntési pontokra. Ilyen érdekhordozó felfogásban válhat a szakszervezeti' mozgalom a szocialista társadalom jelentős erőforrásává, a ki­bontakozás segítőjévé. Olyan szervezetté, amely hiteles, amely­nek nagy a tömegbefolyása. Hivatása teljesítéséhez ugyanakkor szükségesek a változó körülményekhez igazított politikai és jo­gi garanciák is. A szocialista építőmunka nehéz, embert próbáló szakaszá­hoz érkeztünk. Eredeményekben és tapasztalatokban gazdag út áll mögöttünk, de tévedéseink miatt sajnos sok lehetőséget nem használtunk'ki kellőképpen. Nyomasztanak bennünket a megélhetés gondjai, az élet- és munkakörülmények javításá­nak igényei. Ebből fakadnak feladataink: a gazdasági nehéz­ségek leküzdése, a termelés minőségének fejlesztése, a fizető- képesség megőrzése. Olyan szerkezetváltást kell végrehajta­nunk, amely megalapozza előrehaladásunkat, és hosszú távon segíti felemelkedésünket. Mindezekhez már nem elegendők a régi módszerek. Űj módon kell gondolkodnunk és dolgoznunk, korszerű válaszokat, megoldásokat keli találnunk, hogy meg­teremtsük a gazdasági alapot az igazságosságon és méltányos­ságon nyugvó, javuló életkörülményekhez. A gondterhelt idők különösen indokolják, hogy kitartsunk reformeszméink, törekvéseink mellett, még akkor is, ha a re­formfolyamatok eredményeit csak később érezhetjük. Arra van szükség, hogy gyorsabb mozgásba hozzunk minden fizi­kai és szellemi alkotóerőt, kibontakoztassunk minden képes­séget, hiszen társadalmi, gazdasági feladatainkat csak úgy tud­juk teljesíteni, ha erkölcs! út szellemi energiáinkat is meg hat­ványozzuk: • tntrráiis értékeink megőrzésével és újrateremtésé­vel, a cselekvés meggyőző, magával ragadó erejével, ‘Kedves"' hallgatóim előtt ismert, hogy a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizottsága május közepére országos értekezletet hívott össze. Az állásfoglalás tervezetének vitája egyértelműen bizonyítja, hogy közösen kutatjuk feladataink megoldásának lehetőségeit, hogy cselekvésre készek mindazok, akik szeretik hazánkat, becsülik szocialista társadalmunkat. A munka ünnepe alkalmat ad és kötelességünkké is teszi, hogy beszéljünk arról, ami a munkához kapcsolódóan foglal­koztat bennünket. Bibliai átok és emberi létszükséglet, gyötrő teher és felemelő gyönyörűség egyszerre a munka. Mindig fel­tétele volt a létfenntartásnak, de sohasem csak ennyit jelen­tett. Mindig próbája volt a képességnek, mércéje az ember értékének. Csak önmagunk tudjuk megteremteni a nehéz helyzetből való kilábalás feltételeit. Nem parttalan vitákkal, leszerelő pesszimizmussal, cselekvést bénító kivárással, hanem értékkép­ző munkával, a tudás, a képzettség felhasználásával, a művelt­ség megbecsülésével, a demokrácia, a társadalmi nyilvánosság fejlesztésével. Tanácsi fiatalok parlamentje A kettősség ellentmondásai AZ ÁLLAMIGAZGATÁSBAN dolgozó fia­talok helyzetének kettősségét jól példázta a szombaton megtartott ifjúsági'parlament vitá­ja. A Pest megyei tanácsi apparátusok har­minckét év alatti fiataljainak képviselői gyűl­tek össze a megyeháza dísztermében, hogy korosztályuk általános gondjairól és munká­jukról tanácskozzanak. Ebben rejlik a kettős­ség is, hiszen mint fiatalok, alanyai a legfon­tosabb ifjúságpolitikai célkitűzéseknek, mun­kájuk során pedig alkotói e folyamatok kidol­gozásának, részesei a végrehajtásnak. Az országos átlagnál több fiatal dolgozik a Pest megyei tanácsoknál, életkörülményeik alakulása, gondjaik kihatnak napi munkájuk­ra, hangsúlyozta beszámolójában Balogh Lász­ló, a megyei tanács elnöke. Az utóbbi néhány esztendőben a feladatok döntő része a helyi apparátusokhoz került, a tennivaló megnöve- kedett, s annak ellenére, hogy ez alatt az idő alatt az országos átlagnál nagyobb mértékben emelkedtek a jövedelmek a tanácsi dolgozók körében, még mindig nem éri el a reális szin­tet. A hozzászólások számos kérdésben kiegé­szítették a beszámolót, ugyanakkor akadtak témák, amelyekben vitába szálltak a fiatalok az előző parlament óta végzett ifjúságpolitikai munkáról szóló jelentéssel. Úgy tűnt például, hogy az adóügyekkel foglalkozó munkatársak béremelése nem aratott osztatlan sikert a he­lyi tanácsoknál. Nem irigységről van szó, hi­szen a munkát sem irigyli tőlük senki. De töb­ben felvetették, hogy az adósok bére a rende­zés után néhol a, tanácselnökével, vb-titkáré- val kerül egy szintre. Természetesnek tartották a hozzászólók, hogy növelni kell a diplomások számát a ta­nácsi apparátusokban. Hiszen például a köz­ségi tanácsoknál ez az arány csupán hat szá­zalék. Ugyanakkor sok rátermett, hivatástu­dattal és nagy rutinnal dolgozó tanácsi ügy­intéző „elvérzik” a főiskolai felvételi vizsgán. Valamilyen módon az ő továbbtanulásukat, képzésüket is támogatni kellene, hiszen ők már bizonyítottak. Többen is foglalkoztak a fiatal államigazga­tási dolgozók lakáskörülményeivel. E tekin­tetben alig vannak jobb helyzetben, mint a korosztály többi tagja, sőt, amíg a vállalatok, szövetkezetek munkahelyi kölcsönnel is tá­mogatják dolgozóikat, addig a tanácsiaknak csupán a helyi támogatás marad. Talán meglepő, de a javaslatot, amely az elkövetkező évek ifjúságpolitikai feladataira vonatkozik, olyan kiegészítésekkel fogadták el, amelyek nem csupán az ifjú tanácsiak szá­mára fontosak. Javasolták például, hogy emeljék az anyakönyvvezetők eseményenkén- ti díjazását a mai 30 forintnál magasabbra. Hogy határozzanak a törzsgárdajutalom fel­emeléséről. hiszen ezek az összegek adóköte­lesek. S megszavazták azt' is, ' hogy javasol­ják annak a jogszabálynak a módosítását, amely a nagyközségekben felsőbb hozzájáru­láshoz köti a díszpolgári cím. adományozását. Balogh László vitazárójában hangsúlyozta, hogy feltétlenül lépni kell a fiatal tanácsiak lakáshoz jutásának megkönnyítésében, hiszen mindez kihat munkájuk minőségére. Ugyan­akkor felhívta a figyelmet, hogy a helyi ta­nácsok is képezhetnek munkahelyi kölesön- , alapot dolgozóik lakáshoz segítésére. VÉGEZETÜL biztosította a parlament rész­vevőit» hogy' évente a tájértekezlcieken tájé-' koztatják majd a 'tanácsi vezetőkét- az ifjú­ságpolitikai feladatok végrehajtásáról M. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom