Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-16 / 90. szám
8 1988. ÁPRILIS 18., SZOMBAT A település legnagyobb épülete lesz Tornacsarnok Farmosnak Régen feketéllett a gát a néptől Legfontosabb ember a révész Helyére kerül a mezőpanel (Erdősi Ágnes felvétele) Farmos Igazi földszintes település. Talán ezért különösen szembetűnő a néhány éve átadott általános iskola terjedelmes épülettömbje, amely kisebbfajta magaslaton állva, a maga két szintjével hatalmasnak tetszik. Pedig hamarosan felülmúlja a látványt méreteivel az a tornacsarnok, amely az iskola szomszédságában épül. Még fű nőne az építkezés helyén meltetö Vállalat — amelynek nagy telepe van a község határában — és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium egy-egy millió forinttal -járult hozzá. Kiveszi részét a támogatásból a farmosi Tá- pióménte Tsz is, amely fuvarral segít a tanácsnak. — Még az idén szeretnénk átadni a tornatermet, a legjobb volna a tanévkezdésre — folytatja a vb-titkár. — A kivitelező mindent meg is tesz ennek érdekében. A farmosiak valamennyien várják az új tornatermet, noha tudják, hogy ez a tanács költségvetéséhez mérten hatalmas beruházás jó időre leköti minden pénzüket. Ennek ellenére folytatódik a községben a járdaépítés. Természetesen társadalmi munkában, hiszen ennek nagy hagyományai vannak Farmoson. Kalákában építették újjá a művelődési házukat, amely néhány esztendeje leégett, s amelyet a második világháború előtt ugyancsak saját maguk emeltek, s a felszabadulás után ők állították helyre. A csapadékelvezetés sem várhat — A művelődési ház elkészülte után tulajdonképpen feleslegessé vált a régi moziépület, amelyet a közelmúltban tataroztunk — mondja Pál Sándorné. •— Szeretnénk valamilyen ipari tevékenység céljára bérbe adni ezt a házat, így is bevételhez juttatva a tanácsot. Ám úgy tűnik, olyan időket élünk, amely nem kedvez a vállalkozásoknak. A szép új tornateremnek nagy ára van, például, hogy késik a község központjában a csapadékvíz-elvezetés megoldása. Pedig aki járt már egy kiadós eső után itt, az tudja, mennyire fontos volna a csatornázás. — Nem tettünk le arról, hogy megoldjuk ezt a gondot — mondja a vb-titkár, amikor erről kérdezem. — Készültek tervek a tanácsháza és az iskola környékének csapadékelvezetésére., ez, igen tetemes végösszegről szól. Öícsóbb megoldást keresünk, biztos, hogy ahol lehet, társadalmi munkával segíti majd a lakosság a kivitelezést úgy, ahogy azt már számos esetben egyetlen kérő szóra megtették. M. K. Ki a legfontosabb ember egy községben? A tanácselnök? Vagy az orvos? Vagy a postás? Faluja válogatja. Egy biztos: az Angyali-szigeten élőknek a révész. Hiszen az orvos sem jut át a beteghez, ha a révész nem ugrik, ha kell, nappal, ha kell, éjszaka, s a mentős sem jut el a rászorultakhoz, ha nincs, aki beindítsa a ladik motorját. Ámbátor nem is olyan régen hajtja a motor a sajkát, hiszen alig esztendeje még kézzel húzták az evezőlapátot. Ilyennek képzelhette el a hívő egykoron a Paradicsomot, mint a Ráckevei-Duna-ág által körbeölelt Angyali-sziget. Esztendőkkel ezelőtt sokan döntöttek úgy, hogy e helyen vetik meg lábukat. Ma állandó család talán ha hét akad a szigeten, de végig a part mentén kisebb-nagyobb nyaralók, horgásztanyák várják hétvégeken, s nyári napokon gazdáikat. Egyszerre hét ember száll be az apró sajkába, s érnek partot a túloldalon pár perc múlva. — Ahhoz képest, mekkora volt régen a forgalom, ma igen csekély — emlékezik vissza a régi időkre a révész, Borbély László. — Mikor megérkezett a HÉV, feketéllett a gát végig a néptől. Egy jobb hétvégén öt-hatszázan keltek át a csónakomon, most legfeljebb kétszázan-kétszázötve- nen. Soknak van már autója, saját csónakja. Megállnak itt, vagy a lacházi parton, bepakolnak a csónakba, s kikötnek a ház előtt. Kiszabadultak — Bizonyára majd’ mindenki ismeri, hiszen azok, akiknek nincs csónakjuk, magukra vannak utalva. — A, dehogy. Ma már nem. Jönnek, mennek a tulajdonosok, alig melegszik meg némelyik, máris továbbáll. Nem értem az embereket — ingatja elgondolkodva fejét Borbély László. — Ide jártak évtizedekig, ragaszkodtak a két keEsztendők óta gyűjtötték rá a pénzt, hiszen a tervei az általános iskoláéval együtt elkészültek. De bizonyos, hogy a választókerület országgyűlési képviselőjének, dr. Dobi Ferencnek a közbenjárása nélkül még mindig fű nőne ott, ahol már áll a tornacsarnok váz- szerkezete. — Jól tudjuk, hogy az országgyűlési képviselő nem kijáró ember — magyarázza Pál Sándorné, a községi tanács vb- titkára —, de dr. Dobi Ferencet jószerével kérni sem kellett. Ismerte gondjainkat, tudta, hogy az évi 420 ezer forintos teho-bevételből és csekélyke fejlesztési pénzeszközeinkből még tíz év alatt sem lettünk volna képesek összegyűjteni a tornaterem árát. Igaz, hogy Tápiószelén elkészült egy minden igényt kielégítő tornacsarnok, ám nem kell magyaráznom, hogy ez nem pótolhatja a helyi sportolási lehetőséget. A tornaterem anyaga a máshol is jól bevált mezőpanel, amelyet a Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelei gyáregységének építőbrigádja szerel össze. Nagy segítség ez a farmosi tanácsnak, hiszen a körzeti kivitelező és az ipar- vállalat részlegénél számított haszonkulcs biztosítja a jó minőséget, a határidőt, és a tisztességes árat. A hétmillió forintos költségvetést bizonyára így sem tudják tartani, hiszen január 1-jétől életbe lépett az általános forgalmi adó. Járda is készül társadalmi munkában Az építési költségekhez az országgyűlési képviselő közbenjárására a Vetőmag Terörvendetesen megszaporodtak a fóliasátrak községeinkben. Tíz évvel ezelőtt a hévíz- györki nyugdíjasokkal autóbusz-kiránduláson voltunk, s utunk során áthaladtunk Zsámbokon. — Fóliaország! — kiáltotta Hajdú Mihály —, s tányleg, ebben a községben még az udvarokon is fóliasátrat építettek. Azóta Bagtól Túráig, Galgamácsától Veresig minden településen vannak, akik nagyon intenzíven fóliáznak. — Áldott ember volt, aki ezt a fóliát kitalálta! — mondta falumban egy leszázalékolt asszony, aki betegsége miatt már nemigen tud eljárni a közös munkába, de otthon a kiskertje valóságos oázis, vagyis annyit ér, mint sivatagban a vizet, életet nyújtó pihenőhely. Nemcsak a család számára terem itt a primőr, de jut a piacra is, ahol a pénz forog. ::H5 ::::: Hévízgyörkön meg a többi községben is megtalálhatók a legnagyobb hozzáértéssel fóliázok. Bereczki János, Kovács János, Mrkva András, Gábor Antal és mennyi nevet sorolhatnék még csak ebben az egy faluban! — Mi rákényszerülünk arra — mondta egyik beszélgetésünk alkalmával bagi ismerősöm —, hogy a fóliasátrak segítségével meghosszabbítsuk a termést érlelő szép időt. — Tóth Istvánnak igaza volt, mert nálunk szükség van az emberi leleményre, szorgalomra, szakismeretre, ha két vagy három bőrt akarunk lehúzni a rókáról. Indiai útikönyvben olvastam a napokban: Itt. Ha- rijanában hároln termést ad az ’öntözött homok évente. Egyszer rizst, egyszer búzát, egyszer pedig rövid érésidejű zöldtakarmányt. Azt a — talán l túlzó, de valami igazságot horTéli időrablás Fólia kicsiben, nagyban dozo — megállapítást pedig a rádióban hallottam, hogy Indonéziában, ahol az év minden szakában terem a föld, egy család akkora birtokból megél, mint egy nagyobb európai parasztcsalád asztala. Ezért örülök én a szaporodó fóliasátraknak, mert látom és tudom, hogy ahol fólia van, ott előbb beköszönt a tavasz, s előbb érik a termés. Nem olcsó persze a fóliázás, de még így is nagy lehetőség, hogy egész évben tehetünk friss paprikát, paradicsomot az asztalra, friss zöldséget a levesbe. És az is igazság, hogy a kicsi kerttel bírók, a paraszti gazdálkodást folytatók általában nem számolják a munkabérük költségeit. — Ha nem csinálnánk semmit, akkor is eljárna fölöttünk az idő, csak hát' az értelmetlen lenne, mert az életnek a forrása a munkálkodás, az, hogy mindig jár az ember keze, mindig tesz-vesz valami hasznosat, mondta sokszor az édesanyám, aki — és azt hiszem, az ő egész korosztálya ilyen volt — amíg erővel, egészséggel bírta, egész életében egy percre sem tétlenkedett. Természetesen mások azok, akik nagyban fóliáznak. Akik már május elején leszakíthatják a bokrokról a paprikát, a paradicsomot, az uborkát, a salátát és kora este indulnak a Bosnyákra. ök már számolnak: mennyiért vásárolták a fóliát, mennyit fizettek ki a fűtésért, mennyit kértek a napszámosok stb., stb., s a költségek mind rákerülnek, rátelepszenek a pirosló hónapos retekre, meg a többi árujukra. Beszéltem én most olyan munkással is, aki ezer négyszögöles kertjében fóliázik. Paprikát, paradicsomot, salátát termel. Amikor a műszakkal végez, egy pici nyugalmat ad a szemének, vagyis alszik két-három órát, aztán rakja be az árut a kocsiba és megy a piacra. — Frisset, szépet, válogatottat viszek. Ismernek a vevőim, már várnak. — Megéri? — Ha egyszer időm lesz, utánaszámolok, de számolás nélkül is úgy érzem, nem fizetek rá. Szerencsés fekvésű a kertem, s itt terül el a házam végében. Az asszonyommal mindig arra vigyázunk, hogy a fóliát az őszi fagyok megérkezése előtt visszategyük a fémrudakra. Ügy van az, hogy Mihály- nap körül egy-két fagyos, deres éjszaka köszönt a Galga völgyére, s attól kezdve a kilós paprikát ismét darabra mérik. Olyankor sokat lehet fogni, de sokat lehet veszíteni is. Sokan vannak, akik a háztáji kertjükben felépített fóliasátrak segítségével elrabolnak a téltől pár hónapot. Sok munkával, aggodalmakkal teli éjszakákkal, egészségre ártalmas permetezésekkel, hátat fájdító hajladozásokkal. Hogy májusban friss papfikát fogyaszthassunk, s gyerekeinknek narancs helyett pirosló paradicsommal kedveskedhessünk. Fercsik Mihály Ma alig tíz embert vittem át a túlpartra zükkel felépített házhoz, s aztán egyszer csak megválnak tőle. Miért? Megunták, nem kell nekik? Pedig ez gyönyörű vidék. Valóban. A Kárpátok koszo- rúzta medence lépten-nyomon ámulatba ejti a természeti szépségek szerelmeseit, annyi csodát gyűjtöttek össze itt évezredeken át a természet erői. De még az egyszerű nézelődő sem tud eleget gyönyörködni e tájban. S a Duna ezernyi kanyarulata, milliónyi fodra, nádasai mind-mind örömmel töltik el azt, aki egy pillantást vet rájuk. Hát még annak mit jelent, aki egész nap a vizet kémleli! Különösen ilyenkor tavasz táján, mikor első halványzöld leveleit dobja ki a folyó fölé hajló szomorúfűz, mikor az ímmel-ámmail érkező meleget, napot hangos szóval csalogatják a cinkék és a rigók! A még elhagyatott stégeken háborítatlanul tollászkodnak a vadkacsák, s csak, ha nagyon közel megy hozzájuk az idegen, akkor kap szárnyra a szürkés-barna tojó. és a fényes zöld fejű pompázatos gácsér. Aztán látják, hogy nem eredek nyomukba — nehezen is tudnám megtenni —, s pár méterrel arrább nyugodtan siklanak a folyó fodrára. Hagyják, hadd himbálja őket a játékosan ringatózó víz, majd ismét a stég felé veszik az irányt. Ügy látszik, ez a kedvenc helyük. Csoda-e, hogy tizenhárom éve dolgozik itt Borbély László, s ma is úgy tartja, hogy gyönyörű munka az övé? — Előtte a ráckevei Rákóczi Tsz-ben dolgoztán,r. Traktoros voltam, s egyébként itt lakom magam is Ráckevén. De ott kellett hagynom a téeszt egészségügyi okok miatt, s így kerültem a vízügyi igazgatósághoz. Csináltam én mindent, s most révészkedem. Jó hely ez, nyugodt, csak ... — Csak? — Nehéz bánni az emberekkel, ha kiszabadulnak a betonból. Idejönnek Pestről, és azt hiszik, övék a világ. Hiába mondom, hogy üljenek le a csónakban, hogy várjanak sorukra, még rám ripakodnak. Bár meg lehet érteni őket is. Azért jönnék ide, hogy elengedjék magukat. Olyanok, mire ideérnek, mint a csikó, mely kiszabadult a karámból, s kedvére szaladgálhat a zöld fűben. A természet Épp, hogy elvonult az eső, s az apró szobában beszélgetünk. A sarokban egy heverő, a falon rádió adó-vevő, az íróasztalon a táskarádióban a Napközben bemondója faggat valakit, s a rádió mellett egy Füles rejtvényújság. — Még alig vannak, ilyenkor lassan telik az idő. Ma tíz embert, ha átvittem a túlpartra. — Most is csend van, de milyen lehet télen? — Nem jön akkor erre senki. Ülök, hallgatom a rádiót, elsöprőm a havat. Régen még többen jártak át a szigetről erre a partra, be Ráckevére dolgozni, de ma már csak egy fiatalasszony jön reggelenként. Hozza a két lurkót, s a gyerekek mennek az iskolába, 6 meg a munkahelyére. Télen, ha befagy a Duna, négyen- öten nekifogunk, s folyosót vágunk a csónaknak, azon közlekedünk. De tavaly, abban a farkasordító hidegben egyik nap kivágtuk az utat, másnap reggelre ismét tizenkét centis jég volt a tetején. Ilyenkor a jégen közlekedünk inkább. Ha az ember kiismeri a folyót, meg tud vele egyezni. Bár az az igazság, hogy már a természet sem a régi. Valamikor akkora viharok voltak, hogy alig tudtujik elszakadni a parttól, de ma már nincs ilyen. Még az időjárás is nyugodtabb valahogy. Ha a nyáti idényt kivéve csenben zajlik is a révész élete, azért vannak forró pillanatok. Talán ősszel lehetett, hogy a túlpartról átkiabált egy bácsi, hogy rosszul van a fia, hívjanak orvost. (Máskülönben kolomppal jeleznek a túlsó parton lévők, hogy át akarnak jönni. S a víz mesz- sze viszi a kolomp hangját, jól hallja a révész még benn a házban is.) Rádión szólt át Kerekzátonyra, s onnan telefonáltak orvosért, öt, s a nyomában érkező mentősöket a hordággyal éjszaka a hömpölygő folyón vitte át a szigetre. Bizony, bizony, akármilyen szép is az Angyalisziget, azért nagyon nehéz itt az élet. Nincs áram, egyéb komfort, s ha segítségre van szükség, csak a révészekre számíthatnak az itt élők. Rutinmozdulat — És hogyan fizetik ezt a munkát? — Igen soványan. Most, hogy agyonrendezték és emelték a fizetésemet, lett 4500 forint. Ahhoz sok, hogy éhen- haljunk, megélni viszont kevés. Hát jószágokat tartok. A többiek is vagy kertészkednek, vagy jószágokkal foglalkoznak. Már elkongatta a rádió a déli harangszót, mikor két ember érkezik a partra. Át akarnak kelni a szigetre. Borbély László megvárja, míg az utasok elfoglalják helyüket a csónakban, lök egyet a sajkán, s mielőtt elválna a stégtől, maga is belép ... Rutinmozdulat. Ki tudja, hányszor tette meg? Fiedler Anna Mária Utassal érkezik vissza a szigetről a csónak (Fotó: Fiedler Anna Mária) v
