Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-16 / 90. szám
6 1988. Április ie., szombat ■iSzÍNHÁZI LEVF.T. Egy becsapott csaló rendezése ugyanis egyszerre tartja meg a Hetvenkedő eredeti figuráját, vonásait, karakterét. s egyszerre hangolja át valami sajátos, a régi comme- dia dell’arte, a cirkuszi komédia, a groteszk — abszurd vígjáték, a vásári csepürágás és a mindennel és mindenkivel szemben tiszteletlen, vásott diákszínjátszás eszközeiből ösz- szegyúrt stílusú alakká, s ilyenné formálja körülötte az egész előadást is. Az ő Hetvenkedője nagyszájú és hőzöngő ugyan, s mérhetetlenül önhitt és nagyon ostoba is, ám mégis úgy tűnik a nézőnek, elsősorban azért ilyen, mert rászedik. Ö maga is csaló persze, hiszen mindaz, aminek képzeli és mondja magát, csalás, hazugság. De a csalót itt rettenetesen becsapják, mert elhitetik vele. hogy amit magáról képzel és állít, úgy is van. Hamis tudat, helytelen személyiség- ismeret — lehetne címkézni a tünetet a modern lélektan címszavaival. Taub és játszótársai azonban nem erre viszik a ko- médiázást. Ök inkább azt a mechanizmust ábrázolják (nem direkt módon, inkább csak az események és szituációk végeredményeként megmutatva), mely egy eredendően üres, pöf- feteg alakot elvezet odáig, hogy a legbátrabbnak, a legszebbnek, a legokosabbnak, a legellenállhátatlanabbnak képzelje és tartsa magát. Van ebben a nagyon ügyesen szőtt hálóban valami igen-igen jelenkori: egyes emberek túlzott önbizalma, saját istenségébe vetett rendíthetetlen hite aligha alakulhatott, fejlődhetett volna ki buzgó talpnyalók és dörzsölt beugratók nélkül. Efyben az előadásban a Hetvenkedő tehát inkább tűnik rászedett baleknak, akit önnön hajlamai végsőkig vitt kibontakoztatásával 'tesznek tönkre, mint igazi hetvenkedönek vagy félelmetes zsarnoknak. Taub a játék végén egy kukába ülteti (vagy inkább dobatja) a megvert, félrevezetett, megalázott, kisemmizett Hetvenke- dőt. Mulatságos ötlet, de több is annál: jelképi erejű ez a megoldás. Szemét karakterek a szemétbe valók. És az is jelképi erejű, hogy azok. akik a Hetvenkedőt ide juttatták, vígan élnek tovább, noha ők talán még szemetebb karakterek. A rossz elnyeri méltó jutalmát ... N agy szerencséje Taub Jánosnak, hogy ehhez a különleges játékfelfogáshoz és stílushoz olyan remek színészeket talált, mint Gáspár Sándor (a Hetvenkedő), Eperjes Károly (a mindent és mindenkit az ujja köré csávaró szolga, Pa- laestrio), Nemcsak Károly (a félrerúgott, megalázott, bután becsületes Sceledrus), Gera Zoltán (az öreg, élveteg Pe- riplectomenes), és a széplányok: Varga Mária, Herczeg Csilla, Egri Kati. Záporoznak ránk a játékötletek, a fricskák. a sziporkák, könnyesre nevetjük magunkat —, de azért itt a bolondozás mélyén igén komor tanulságokat is észre- vehetünk. ha hajlandók vagyunk odafigyelni. Takács István Kulturális és barátsági hét Suhl megyében Velünk érkezett meg a tavasz Ha nem létezik szerzői jog, akkor nem létezik plágium sem. Minden író, költő, színműíró azt és annyit vesz át elődjei műveiből, amit és amennyit akar: témát, ötletet, cselekményt és figurát. Titus Maccius Plautus, aki valószínűleg i. e. 250—184 között élt, nem volt szemérmes szerző, de miért is lett volna. A római történelem úgynevezett archaikus korában élve, a pun háborúk idején, az élet egyébként se igen lehetett valami szemérmes és félénk. Mint színpadi szerzőnek meg éppen hogy semmi oka nem volt a gátlásosságra. Szerzőtársai és elődjei is onnan vették darabjaik témáját, ötletét, figuráit, ahol éppen találták. Főleg persze a görögöktől, akik egyébként is már rég nem éltek, tehát eleve nem tiltakozhattak. Plautus — aki az első olyan római komédiaíró, akinek teljes darabjai nagy számban maradtak fenn, sőt, gyakorlatilag az egész életművét ismerjük — a színjátszás erőteljes fellendülésének köszönhette népszerűségét. Maga is színházi szolgaként kezdte, valahol vidéken, s lassan és fokozatosan jutott el oda, hogy Róma kedvelt vígjátékszerzője legyen. Darabjait feltehetőleg azért is szerette nagyon a római közönség, mert bár tele voltak az elkerülhetetlen mitológiai utalásokkal, s istenek és félistenek is felbukkantak bennük, igazából mégiscsak a saját viharos és változatos életének tapasztalataiból táplálkoztak darabjai, s ezt az életet. ezeket a figurákat a közönség is élte és ismerte. Mindamellett Plautus csaknem mindig az elődökhöz is visszanyúlt. Annak a vígjátéknak is, amely az évszázadokon át szinte sosem tűnt el a színpadokról, A hetvenkedő katonának, megvan a konkrét mintája. Egy görög darab ez, melynek a szerzőjét nem, de a címét ismerjük: Alazón — azaz A hetvenkedő. Plautusnak any- nyira nincsenek fenntartásai, hogy ezt a darabot a maga vígjátéka prológusában is megnevezi. Persze ő latinosítja a címet, s így lesz Miles glorio- sus (Dicsőséges katona) a vígjáték címe. Az első magyar fordítás (Csiky Gergely, a kiváló vígjátékíró paptanár munkája) szerencsésen magyarítja ezt Hetvenkedő katonára. Hogy Plautust abban az időben — feltehetőleg i. e. 191- ben —, amikor ezt a komédiát írta, érthetően foglalkoztatta a nagyszájú, dicsekvő, fellengzős katonák figurája, nyilvánvaló. Ne feledjük: Róma háborúi a punokkal — az első pun háború i. e. 264—241, a második (Hannibál pún vezér részvételével) i. e. 219—291 között zajlott — szép számmal termelhették ki ezt a típust. És Plautus nem nagyon kedvelte sem a háborúskodást, sem az efféle alakokat. Igaz ugyan, hogy az ő hőse zsoldos katona, s az ilyen, fizetett katonáskodás ekkor Rómában még ismeretlen volt —. de Pyrgopo- linices (görögös neve a görög eredeti darabra utal), a hetvenkedő katona mint jellegzetes vígjátéki típus nem a Rómában szokatlan vonásai ■ miatt lett halhatatlan figura. Plautus, plagizálva is, meg a saját ötleteiből is merítve, s nem utolsósorban a maga tapasztalataiból kiindulva, megfogalmazta a mindenkori hen- cegöt, a szájjal hősködőt, a beképzelt, örihitt, agresszív és ostoba hadfi alakját, akiből minden korban akadt éppen elég. S hogy Plautust se kerülje el a sors iróniája: hetvenkedő katonája máig éli utóéletét a színpadokon —. de már Goldoni-, Corneille-, Shakespeare, vagy éppen Ga- ray-figurákban (mert hát Háry János személyében is ott van ez a hetvenkedő kátonaős). A Radnóti Miklós Színpadon most A hetvenkedő katona igen sajátos megfogalmazású előadása látható. Taub János Suhl megyében, amelyhez Pest megyét immár huszonnégy éves kapcsolat fűzi, a magyar kultúra napjai alkalmából szűkebb pátriánk művészeti életének képviselői mutatkoztak be az elmúlt héten. Az NDK a szocialista országok közül a második legnagyobb kereskedelmi partnerünk. Természetesen ez is hozzájárul ahhoz, hogy több szálon kívánjuk megerősíteni a velük való kapcsolatot. A legfontosabb azonban — ahogyan Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke hangsúlyozta —, hogy a béke szolgálatában kell együttműködni mindég területen. A közel ötventagú kulturális delegációval együtt alkalmam volt eltölteni szűk egy hetet a megyeszékhelyen és környékén. A szolgálati út is lehet kellemes, ha úgy érzi az ember, hogy honfitársai magas színvonalú produkciókkal tudnak bemutatkozni, olyanokkal, amelyek tetszésre találnak. Az idén a szentendrei Kék Duna táncegyüttes, a Váci Zeneiskola ütőegyüttese és a százhalombattai Magazin rockformáció képviselt bennünket. Ez a csapat kiegészült egy író-könyvtáros küldöttséggel is, amelynek Karinthy Ferenc, Szeberényi Lehel író és Biczák Péter könyvtáros voltak a tagjai. A fellépések sikeréhez bizonyára hozzájárult, hogy a két megye tanácsának kulturális vezetői jól előkészítették, megszervezték és egyeztették a programot. Kulturális delegációnk vezetője, a programok előkészítője Jakab Béla, a Pest Megyei Tanács művelődési osztályának helyettes vezetője volt. Az író-könyvtáros delegáció már az első este találkozott az írószövetség Suhl megyei klubjában a német kollégákkal. Igaz ugyan, hogy Karinthy Ferenc Bösendorfer című novellája és Szeberényi Lehel több írása egy német nyelvű antológiában, napvilágot látott, de a beszélgetés fő vonulatát mégsem ezek képezték. A német kollégákat elsősorban az érdekelte, milyen társadalmi közegben alkotnak a magyar írók; azokra a mindennapi problémákra voltak kíváncsiak, amelyekről az általános tendenciákat bemutató híradások nem szólnak. Bizony, az első napon havas tél fogadott bennünket, de már ezen az estén enyhítette a rossz időt a meleg, baráti fogadtatás. Másnap megérkezett a tavasz, s elkezdődött az együttesek kicsit sűrű, hajszolt fellépéssorozata, ami, úgy gondolom, a sikerek, a kedvező fogadtatás miatt senkinek sem esett nehezére. Ezen a napon, április 6-án került sor a suhli kulturális hét megnyitójára Meiningenben, a gyönyörűen helyreállított hercegi kastélyban, ami ma az Állami Múzeum. A két megye tanácselnökének megnyitója után több mint száz érdeklődő tekinthette meg a ■ magyar iparművészek kerámia-üveg-fém- textil alkotásait bemutató kiA meiningeni Állami Múzeumban a Suhl megyei kulturális és barátsági hét megnyitóján a magyar iparművészek kiállítását Borsodi László (balra) vezetésével megtekintette a két tanácselnök is. Borsodi László mellett Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke, jobbra pedig Arnold Zimmermann, Suhl megye tanácselnöke látható állítást, amely május 23-ig lesz nyitva. Este a megye- székhelyen, a suhli monumentális méretű Barátság városi csarnokban tartották az éjszakába nyúló barátságbált, amelyen felváltva, hol három német zenei együttes, hol a két magyar, a Kék Duna tánc- együttes és a váci ütősegyüt- tes lépett fel. A tahitótfalui Kék Duna Mezőgazdasági Szakszövetkezet és a szentendrei Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár által támogatott néptáncegyüttes — amelynek művészeti vezetője Mosóczi István, asszisztense pedig Kozma József — rendkívül ügyes összeállításban, szinte minden magyar tájegység néptánchagyományából adott ízelítőt. A legnagyobb közönségsikere az üvegestáncnak vöít’ a szakma pedig a Szabó András zenéjére írt, aszimmetrikus ritmusú, gyimesi tánckoreográfiát értékelte a leginkább. Az öt lány látványos, gördülékeny tánca a nehéz ritmusképietek miatt valóban sok mögöttes munkát, gyakorlást sejtetett. A Fazekas László és segítő tanártársa. Ábrányi Tibor vezetésével fellépő ütősök — mindössze nyolcán — igényes, a dzsesszhez közel álló zenéjükkel világszínvonalat képviseltek. Miht az eddigiekben is bebizonyosodott, bármilyen nemzetközi mezőnyben állják a megmérettetést. A Suhl megyei zeneiskola tanárai kicsit csodálkoztak is azon, hogy Magyarországon nincs a jelentőségükhöz mért mene dzselés az együttes számára. A Kék Duna néptáncegyüttes az ottlétünk alatt szerepelt még Bad Salzungenben egy egész estét betöltő műsorral, majd másnap Schneide- feldben is. A váci ütősök a barátságbál előtt játszottak Schmalkaldenben, a zeneisko la ifjúsági klubjában, majd a bált követő napon Ilmenau városi kultúrházában. A Suhl megyei zeneiskolában pedig baráti találkozójuk volt a Hans-Jürgen Schmidt vezette, helyi tánczenei együttes tagjaival. A százhalombattai Magazin rockformáció hét muzsikusa a barátságbállal egy időben a Suhl tőszomszédságában felépült városban, Zella Mehlis- ben adott koncertet. Ezt kö vetően Sonnebergben léptek föl, abban a varosban, ahol nemcsak Európa-, hanem világszerte híres Játékmúzeum és egy hatalmas játékgyár található. Az indulás előtti estén a suhli Wilhelm Pieck Ifjúsági Klubban öt német együttes után kerültek a porondra. S bár a közönség a késő esti órákban már fáradt volt, a fiatalok körében mégis nagy sikert aratott a kicsit nagy hangerővel zenélő hard metal-rock muzsikát játszó csapat. Ü. 1. Szabadtéri játékok: A bestia Rendhagyó módon kezdődött tegnap délelőtt a Szegedi Szabadtéri Játékok programját ismertető tájékoztató a Magyar Sajtó Házában, Budapesten. Szakcsi Lakatos Béla A bestia című. Báthory Erzsébetről szóló rockopera zeneszerzője egyveleget játszott zongorán a Szegeden bemutatásra kerülő műből. A Csemer Géza szövegkönyvére komponált darab ősbemutatója július 21-én lesz a Dóm téren. — Az idén összesen tizenhárom bemutatóra kerül majd sor. összesen huszonkilenc előadásban — mondotta Nikolé- nyi István, a játékok igazgatója. A produkciók — amelyek egészen augusztus 27-ig tartanak — három helyszínen tekinthetők meg. A Dóm téren kívül lesznek előadások az újszegedi szabadtéri színpadon és a szegedi tanácsháza udvarán is. A Dóm téren a már említett A bestia ősbemutatóján kívül — amelyben egyébként a Rock Színház társulata mellett más színészek is szerepelnek (főszereplők: Gregor József, Vikidéi Gyula és Nagy Anikó) —, a Rockszínház ismét műsorára tűzi a tav4y már nagy sikert aratott musicalt, a Nyomorultakat. A Nemzeti Színház előadásában kerül színre a Csiksomlyói passió, s nemzetközi szereposztásban, olasz nyelven mutatják be Verdi világhírű operáját, a Don Car- lost. A kétévenkénti néptáncfesztivál párjaként, A felkelő nap háza címmel kétnapos nemzetközi népzenei találkozót, illetve gálát rendeznek, amelyen a többiek mellett föllép majd a Vujicsics együttes is. A budapesti Várszínházban júniusban mutatják be Szörényi —Bródy rockballadáját, a Fehér Annát. Ezt a produkciót láthatjuk majd Szegeden is, főszerepben Götz Annával és Bubik Istvánnal. Az újszegedi szabadtéri színpadon a veszprémi Petőfi Színház előadásában kerül színre Presser—Déry—Ada- mis: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicale, itt lép föl a szovjetunióbeli Zsok együttes. Nagy Ban- dó András és Dinnyés József, a Molnár-dixieland és számos . népzenei együttes. A fesztivál operagáláját a tanácsháza udvarán tartják. ADIOFIGYELOI HELYKERESÖ. A héten gyors egymásutánban két új műsorral mutatkozott be a rádió. Nem egyedi adásokról van szó, hanem rendszeresen megismétlődő összeállításokról. Ha a kettőt összevetjük, meglehetősen lényegesek a tartalmi különbségek, közös bennük azonban az, hogy a jelenlegi gazdasági, társadalmi helyzet szülöttei. A maguk módján részt kívánnak venni a kibontakozásban, főleg a köz- gondolkodásnak a napjaink hullámhosszára való hangolásával. Az egyik, a Helykeresö elsősorban azokat az esélyeket és lehetőségeket teszi mérlegre, melyek a pályakezdő és a pályája elején álló ifjúságot érintik. Ugyanakkor nem zárja ki az idősebb korosztályok gondjait sem érdeklődési körétől. Bevallom, az első számnak nevezett bemutatkozás hallgatása nyomán úgy rémlett, hogy .sokat markoltak, de keveset fogtak a műsor készítői. Körülpillantva a mai életben, annyi minden zúdult rájuk, amennyivel nem tudtak kellő higgadtsággal, takarékosan bánni. Ennek főleg a szerkezet látta kárát. Nem illeszkedett ösz- sze a Tungsram gyár vidéki egységének kismamaproblémája az aluljáróban minden tanácsi segítség ellenére makacsul kéregető Piriké esetével, vagy a nagycsaládosok nem éppen felhőtlen élete és a szakképzetlenség egyre kíméletlenebb következményei. Ezzel nem akarom bántani azt a csapatot, mely a műsorvezetővel, Szamara Eleni- vel az élén egy kétségtelenül kemény fába vágta a fejszéjét. Annál kevésbé, mert ami a szakképzetlen fiatalok elhelyezkedéséről szólt, tökéletes egységet alkotott. Együtt éreztem azzal, aki telefonon elpanaszolta, hogy egy híján hatvan álláshirdetést böngészett végig a különféle újságokban, de mindegyik szak- képzettséghez kötött. Hiszen már az elhelyezkedéshez a középiskolai érettségi is kevés. Gondolom, az elhangzott tájékoztatók, a közbeszőtt tanácsok nemcsak neki, hanem számos sorstársának is mindenképp útbaigazítást adtak. Ez annál is inkább fontos, mert a megoldás egyre sürgetőbb, hiszen jelenleg a munkanélküliek száma eléri a tízezret és ebből csupán mintegy félszáz ember jár valamilyen tanfolyamra. Talán érdemes lenne meggondolni, hogy egy-egy műsor ne vállaljon mindent egyszerre magára, mivel ez a problémák közti tájékozódást áttekinthetőbbé tenné. NYÍLT SZÍN. A másik bemutatkozás kicsit zavartalanabbal sikerült, mint az előbbi. A szerkesztő műsorvezető Feuer András már elöljáróban kifejtette, hogy olyan vitaműsor ez, melyben a napjainkban szőnyegen lévő legfontosabb kérdésekről hangozzanak el vélemények, anélkül, hogy valaki a végén az ítélőbíró szerepét vállalná. Az elhangzó, sokszor egymásnak ellentmondó vélemények célja, hogy a hangszóró mellett ülő gondolatban maga is megformálja a saját nézeteit, mintha ott ülne ő is a stúdióban, s tagadó vagy helyeslő fejbó- lintással nyugtázná az elhangzottakat. Ez alkalommal a-szakszervezetek szerepe, jelene és jövője került terítékre felkészült szakemberek társaságában, amelyben természetesen a szakszervezet egyik felelős vezetője is helyet foglalt. Kétségtelen, hogy az eddigi tevékenységük langyos állóvizét a változások alaposan felkavarják. Az elhangzottakból mindenesetre az volt érezhető, hogy a kisebb-nagyobb tisztségviselők meglehetősen tanácstalanul tárják szét karjukat. Néhány esztendővel ezelőtt egyesek még álmukban sem gondolták, hogy olyan nehézségekkel kell farkasszemet nézni, mint az árak rohamos emelkedése, a fokozódó munkanélküliség, az adóterhek, a szanálás — hogy csak néhány példát említsünk abból a gubancból, melyet a szakszervezeteknek kellene segíteni valahogy kibogozni. A fogas kérdések nyomán parázs vita támadt, amely minden bizonynyal az életben gyűrűzik tovább. Szombathelyi Ervin Egri Kati, Gera Zoltán, Eperjes Károly és Varga Mária A hetvenkedő katona egyik jelenetében