Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-16 / 90. szám

6 1988. Április ie., szombat ■iSzÍNHÁZI LEVF.T. Egy becsapott csaló rendezése ugyanis egyszerre tartja meg a Hetvenkedő ere­deti figuráját, vonásait, karak­terét. s egyszerre hangolja át valami sajátos, a régi comme- dia dell’arte, a cirkuszi komé­dia, a groteszk — abszurd víg­játék, a vásári csepürágás és a mindennel és mindenkivel szemben tiszteletlen, vásott diákszínjátszás eszközeiből ösz- szegyúrt stílusú alakká, s ilyenné formálja körülötte az egész előadást is. Az ő Hetvenkedője nagyszá­jú és hőzöngő ugyan, s mér­hetetlenül önhitt és nagyon ostoba is, ám mégis úgy tű­nik a nézőnek, elsősorban azért ilyen, mert rászedik. Ö maga is csaló persze, hiszen mindaz, aminek képzeli és mondja magát, csalás, hazug­ság. De a csalót itt rettenete­sen becsapják, mert elhitetik vele. hogy amit magáról kép­zel és állít, úgy is van. Hamis tudat, helytelen személyiség- ismeret — lehetne címkézni a tünetet a modern lélektan cím­szavaival. Taub és játszótársai azonban nem erre viszik a ko- médiázást. Ök inkább azt a mechanizmust ábrázolják (nem direkt módon, inkább csak az események és szituációk vég­eredményeként megmutatva), mely egy eredendően üres, pöf- feteg alakot elvezet odáig, hogy a legbátrabbnak, a leg­szebbnek, a legokosabbnak, a legellenállhátatlanabbnak kép­zelje és tartsa magát. Van eb­ben a nagyon ügyesen szőtt hálóban valami igen-igen je­lenkori: egyes emberek túlzott önbizalma, saját istenségébe vetett rendíthetetlen hite alig­ha alakulhatott, fejlődhetett volna ki buzgó talpnyalók és dörzsölt beugratók nélkül. Efyben az előadásban a Het­venkedő tehát inkább tűnik rászedett baleknak, akit önnön hajlamai végsőkig vitt kibon­takoztatásával 'tesznek tönkre, mint igazi hetvenkedönek vagy félelmetes zsarnoknak. Taub a játék végén egy kukába ül­teti (vagy inkább dobatja) a megvert, félrevezetett, megalá­zott, kisemmizett Hetvenke- dőt. Mulatságos ötlet, de több is annál: jelképi erejű ez a megoldás. Szemét karakterek a szemétbe valók. És az is jel­képi erejű, hogy azok. akik a Hetvenkedőt ide juttatták, ví­gan élnek tovább, noha ők ta­lán még szemetebb karakte­rek. A rossz elnyeri méltó ju­talmát ... N agy szerencséje Taub Jánosnak, hogy ehhez a különleges játékfel­fogáshoz és stílushoz olyan remek színészeket ta­lált, mint Gáspár Sándor (a Hetvenkedő), Eperjes Károly (a mindent és mindenkit az ujja köré csávaró szolga, Pa- laestrio), Nemcsak Károly (a félrerúgott, megalázott, bután becsületes Sceledrus), Gera Zoltán (az öreg, élveteg Pe- riplectomenes), és a széplá­nyok: Varga Mária, Herczeg Csilla, Egri Kati. Záporoznak ránk a játékötletek, a frics­kák. a sziporkák, könnyesre nevetjük magunkat —, de azért itt a bolondozás mélyén igén komor tanulságokat is észre- vehetünk. ha hajlandók va­gyunk odafigyelni. Takács István Kulturális és barátsági hét Suhl megyében Velünk érkezett meg a tavasz Ha nem létezik szerzői jog, ak­kor nem létezik plágium sem. Minden író, köl­tő, színműíró azt és annyit vesz át elődjei mű­veiből, amit és amennyit akar: témát, ötletet, cselekményt és figurát. Titus Maccius Plautus, aki valószínűleg i. e. 250—184 kö­zött élt, nem volt szemérmes szerző, de miért is lett volna. A római történelem úgyneve­zett archaikus korában élve, a pun háborúk idején, az élet egyébként se igen lehetett va­lami szemérmes és félénk. Mint színpadi szerzőnek meg éppen hogy semmi oka nem volt a gátlásosságra. Szerző­társai és elődjei is onnan vet­ték darabjaik témáját, ötletét, figuráit, ahol éppen találták. Főleg persze a görögöktől, akik egyébként is már rég nem éltek, tehát eleve nem tilta­kozhattak. Plautus — aki az első olyan római komédiaíró, akinek tel­jes darabjai nagy számban maradtak fenn, sőt, gyakorla­tilag az egész életművét is­merjük — a színjátszás erő­teljes fellendülésének köszön­hette népszerűségét. Maga is színházi szolgaként kezdte, va­lahol vidéken, s lassan és fo­kozatosan jutott el oda, hogy Róma kedvelt vígjátékszerző­je legyen. Darabjait feltehető­leg azért is szerette nagyon a római közönség, mert bár te­le voltak az elkerülhetetlen mi­tológiai utalásokkal, s istenek és félistenek is felbukkantak bennük, igazából mégiscsak a saját viharos és változatos éle­tének tapasztalataiból táplál­koztak darabjai, s ezt az éle­tet. ezeket a figurákat a kö­zönség is élte és ismerte. Mindamellett Plautus csak­nem mindig az elődökhöz is visszanyúlt. Annak a vígjáték­nak is, amely az évszázadokon át szinte sosem tűnt el a szín­padokról, A hetvenkedő kato­nának, megvan a konkrét min­tája. Egy görög darab ez, mely­nek a szerzőjét nem, de a cí­mét ismerjük: Alazón — azaz A hetvenkedő. Plautusnak any- nyira nincsenek fenntartásai, hogy ezt a darabot a maga víg­játéka prológusában is megne­vezi. Persze ő latinosítja a címet, s így lesz Miles glorio- sus (Dicsőséges katona) a víg­játék címe. Az első magyar fordítás (Csiky Gergely, a ki­váló vígjátékíró paptanár munkája) szerencsésen magya­rítja ezt Hetvenkedő katonára. Hogy Plautust abban az idő­ben — feltehetőleg i. e. 191- ben —, amikor ezt a komédiát írta, érthetően foglalkoztatta a nagyszájú, dicsekvő, fellengzős katonák figurája, nyilvánvaló. Ne feledjük: Róma háborúi a punokkal — az első pun há­ború i. e. 264—241, a máso­dik (Hannibál pún vezér rész­vételével) i. e. 219—291 között zajlott — szép számmal ter­melhették ki ezt a típust. És Plautus nem nagyon kedvelte sem a háborúskodást, sem az efféle alakokat. Igaz ugyan, hogy az ő hőse zsoldos katona, s az ilyen, fizetett katonásko­dás ekkor Rómában még is­meretlen volt —. de Pyrgopo- linices (görögös neve a görög eredeti darabra utal), a het­venkedő katona mint jellegze­tes vígjátéki típus nem a Ró­mában szokatlan vonásai ■ miatt lett halhatatlan figura. Plautus, plagizálva is, meg a saját ötleteiből is merítve, s nem utolsósorban a maga ta­pasztalataiból kiindulva, meg­fogalmazta a mindenkori hen- cegöt, a szájjal hősködőt, a be­képzelt, örihitt, agresszív és ostoba hadfi alakját, akiből minden korban akadt éppen elég. S hogy Plautust se kerül­je el a sors iróniája: hetven­kedő katonája máig éli utó­életét a színpadokon —. de már Goldoni-, Corneille-, Shakespeare, vagy éppen Ga- ray-figurákban (mert hát Háry János személyében is ott van ez a hetvenkedő kátonaős). A Radnóti Miklós Színpadon most A hetvenkedő katona igen sajátos megfogalmazású előadása látható. Taub János Suhl megyében, amelyhez Pest megyét immár huszon­négy éves kapcsolat fűzi, a magyar kultúra napjai alkal­mából szűkebb pátriánk mű­vészeti életének képviselői mutatkoztak be az elmúlt hé­ten. Az NDK a szocialista or­szágok közül a második leg­nagyobb kereskedelmi part­nerünk. Természetesen ez is hozzájárul ahhoz, hogy több szálon kívánjuk megerősíteni a velük való kapcsolatot. A legfontosabb azonban — aho­gyan Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke hang­súlyozta —, hogy a béke szol­gálatában kell együttműködni mindég területen. A közel ötventagú kulturá­lis delegációval együtt alkal­mam volt eltölteni szűk egy hetet a megyeszékhelyen és környékén. A szolgálati út is lehet kellemes, ha úgy érzi az ember, hogy honfitársai magas színvonalú produkciók­kal tudnak bemutatkozni, olyanokkal, amelyek tetszésre találnak. Az idén a szentend­rei Kék Duna táncegyüttes, a Váci Zeneiskola ütőegyüttese és a százhalombattai Maga­zin rockformáció képviselt bennünket. Ez a csapat kiegé­szült egy író-könyvtáros kül­döttséggel is, amelynek Ka­rinthy Ferenc, Szeberényi Le­hel író és Biczák Péter könyvtáros voltak a tagjai. A fellépések sikeréhez bizonyára hozzájárult, hogy a két me­gye tanácsának kulturális ve­zetői jól előkészítették, meg­szervezték és egyeztették a programot. Kulturális delegá­ciónk vezetője, a programok előkészítője Jakab Béla, a Pest Megyei Tanács művelő­dési osztályának helyettes ve­zetője volt. Az író-könyvtáros delegáció már az első este találkozott az írószövetség Suhl megyei klubjában a német kollégák­kal. Igaz ugyan, hogy Ka­rinthy Ferenc Bösendorfer cí­mű novellája és Szeberényi Lehel több írása egy német nyelvű antológiában, napvilá­got látott, de a beszélgetés fő vonulatát mégsem ezek ké­pezték. A német kollégákat elsősorban az érdekelte, mi­lyen társadalmi közegben al­kotnak a magyar írók; azok­ra a mindennapi problémák­ra voltak kíváncsiak, ame­lyekről az általános tenden­ciákat bemutató híradások nem szólnak. Bizony, az el­ső napon havas tél fogadott bennünket, de már ezen az estén enyhítette a rossz időt a meleg, baráti fogadtatás. Másnap megérkezett a ta­vasz, s elkezdődött az együt­tesek kicsit sűrű, hajszolt fel­lépéssorozata, ami, úgy gon­dolom, a sikerek, a kedvező fogadtatás miatt senkinek sem esett nehezére. Ezen a napon, április 6-án került sor a suhli kulturális hét megnyitójára Meiningenben, a gyönyörűen helyreállított hercegi kastély­ban, ami ma az Állami Mú­zeum. A két megye tanács­elnökének megnyitója után több mint száz érdeklődő te­kinthette meg a ■ magyar ipar­művészek kerámia-üveg-fém- textil alkotásait bemutató ki­A meiningeni Állami Múzeumban a Suhl megyei kulturális és barátsági hét megnyitóján a magyar iparművészek kiállí­tását Borsodi László (balra) vezetésével megtekintette a két tanácselnök is. Borsodi László mellett Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke, jobbra pedig Arnold Zimmermann, Suhl megye tanácselnöke látható állítást, amely május 23-ig lesz nyitva. Este a megye- székhelyen, a suhli monu­mentális méretű Barátság vá­rosi csarnokban tartották az éjszakába nyúló barátságbált, amelyen felváltva, hol három német zenei együttes, hol a két magyar, a Kék Duna tánc- együttes és a váci ütősegyüt- tes lépett fel. A tahitótfalui Kék Duna Mezőgazdasági Szakszövetke­zet és a szentendrei Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár által támogatott néptáncegyüttes — amelynek művészeti vezetője Mosóczi István, asszisztense pedig Kozma József — rendkívül ügyes összeállításban, szinte minden magyar tájegység néptánchagyományából adott ízelítőt. A legnagyobb kö­zönségsikere az üvegestáncnak vöít’ a szakma pedig a Szabó András zenéjére írt, aszim­metrikus ritmusú, gyimesi tánckoreográfiát értékelte a leginkább. Az öt lány látvá­nyos, gördülékeny tánca a ne­héz ritmusképietek miatt va­lóban sok mögöttes munkát, gyakorlást sejtetett. A Fazekas László és segítő tanártársa. Ábrányi Tibor ve­zetésével fellépő ütősök — mindössze nyolcán — igényes, a dzsesszhez közel álló zené­jükkel világszínvonalat képvi­seltek. Miht az eddigiekben is bebizonyosodott, bármilyen nemzetközi mezőnyben állják a megmérettetést. A Suhl me­gyei zeneiskola tanárai kicsit csodálkoztak is azon, hogy Magyarországon nincs a je­lentőségükhöz mért mene dzselés az együttes számára. A Kék Duna néptáncegyüt­tes az ottlétünk alatt szere­pelt még Bad Salzungenben egy egész estét betöltő mű­sorral, majd másnap Schneide- feldben is. A váci ütősök a barátságbál előtt játszottak Schmalkaldenben, a zeneisko la ifjúsági klubjában, majd a bált követő napon Ilmenau városi kultúrházában. A Suhl megyei zeneiskolában pedig baráti találkozójuk volt a Hans-Jürgen Schmidt vezet­te, helyi tánczenei együttes tagjaival. A százhalombattai Magazin rockformáció hét muzsikusa a barátságbállal egy időben a Suhl tőszomszédságában fel­épült városban, Zella Mehlis- ben adott koncertet. Ezt kö vetően Sonnebergben léptek föl, abban a varosban, ahol nemcsak Európa-, hanem vi­lágszerte híres Játékmúzeum és egy hatalmas játékgyár ta­lálható. Az indulás előtti es­tén a suhli Wilhelm Pieck Ifjúsági Klubban öt német együttes után kerültek a po­rondra. S bár a közönség a késő esti órákban már fáradt volt, a fiatalok körében mégis nagy sikert aratott a kicsit nagy hangerővel zenélő hard metal-rock muzsikát játszó csapat. Ü. 1. Szabadtéri játékok: A bestia Rendhagyó módon kezdődött tegnap délelőtt a Szegedi Sza­badtéri Játékok programját ismertető tájékoztató a Magyar Sajtó Házában, Budapesten. Szakcsi Lakatos Béla A bes­tia című. Báthory Erzsébetről szóló rockopera zeneszerzője egyveleget játszott zongorán a Szegeden bemutatásra kerülő műből. A Csemer Géza szö­vegkönyvére komponált darab ősbemutatója július 21-én lesz a Dóm téren. — Az idén összesen tizen­három bemutatóra kerül majd sor. összesen huszonkilenc elő­adásban — mondotta Nikolé- nyi István, a játékok igazga­tója. A produkciók — amelyek egészen augusztus 27-ig tarta­nak — három helyszínen te­kinthetők meg. A Dóm téren kívül lesznek előadások az új­szegedi szabadtéri színpadon és a szegedi tanácsháza ud­varán is. A Dóm téren a már említett A bestia ősbemutatóján kívül — amelyben egyébként a Rock Színház társulata mellett más színészek is szerepelnek (fő­szereplők: Gregor József, Vi­kidéi Gyula és Nagy Anikó) —, a Rockszínház ismét mű­sorára tűzi a tav4y már nagy sikert aratott musicalt, a Nyo­morultakat. A Nemzeti Szín­ház előadásában kerül színre a Csiksomlyói passió, s nem­zetközi szereposztásban, olasz nyelven mutatják be Verdi vi­lághírű operáját, a Don Car- lost. A kétévenkénti néptánc­fesztivál párjaként, A felkelő nap háza címmel kétnapos nemzetközi népzenei találkozót, illetve gálát rendeznek, ame­lyen a többiek mellett föllép majd a Vujicsics együttes is. A budapesti Várszínházban jú­niusban mutatják be Szörényi —Bródy rockballadáját, a Fe­hér Annát. Ezt a produkciót láthatjuk majd Szegeden is, fő­szerepben Götz Annával és Bubik Istvánnal. Az újszegedi szabadtéri színpadon a veszprémi Pető­fi Színház előadásában ke­rül színre Presser—Déry—Ada- mis: Képzelt riport egy ame­rikai popfesztiválról című mu­sicale, itt lép föl a szovjetunió­beli Zsok együttes. Nagy Ban- dó András és Dinnyés József, a Molnár-dixieland és számos . népzenei együttes. A fesztivál operagáláját a tanácsháza ud­varán tartják. ADIOFIGYELOI HELYKERESÖ. A héten gyors egymásutánban két új műsorral mutatkozott be a rádió. Nem egyedi adásokról van szó, hanem rendszeresen megismétlődő összeállításokról. Ha a kettőt összevetjük, meg­lehetősen lényegesek a tartal­mi különbségek, közös bennük azonban az, hogy a jelenlegi gazdasági, társadalmi helyzet szülöttei. A maguk módján részt kívánnak venni a ki­bontakozásban, főleg a köz- gondolkodásnak a napjaink hullámhosszára való hangolá­sával. Az egyik, a Helykeresö el­sősorban azokat az esélyeket és lehetőségeket teszi mér­legre, melyek a pályakezdő és a pályája elején álló ifjúságot érintik. Ugyanakkor nem zár­ja ki az idősebb korosztályok gondjait sem érdeklődési kö­rétől. Bevallom, az első számnak nevezett bemutatkozás hall­gatása nyomán úgy rémlett, hogy .sokat markoltak, de ke­veset fogtak a műsor készítői. Körülpillantva a mai életben, annyi minden zúdult rájuk, amennyivel nem tudtak kellő higgadtsággal, takarékosan bánni. Ennek főleg a szerkezet lát­ta kárát. Nem illeszkedett ösz- sze a Tungsram gyár vidéki egységének kismamaproblé­mája az aluljáróban minden tanácsi segítség ellenére ma­kacsul kéregető Piriké eseté­vel, vagy a nagycsaládosok nem éppen felhőtlen élete és a szakképzetlenség egyre kí­méletlenebb következményei. Ezzel nem akarom bántani azt a csapatot, mely a mű­sorvezetővel, Szamara Eleni- vel az élén egy kétségtelenül kemény fába vágta a fejszé­jét. Annál kevésbé, mert ami a szakképzetlen fiatalok el­helyezkedéséről szólt, tökéle­tes egységet alkotott. Együtt éreztem azzal, aki telefonon elpanaszolta, hogy egy híján hatvan álláshirdetést böngé­szett végig a különféle újsá­gokban, de mindegyik szak- képzettséghez kötött. Hiszen már az elhelyezkedéshez a középiskolai érettségi is kevés. Gondolom, az elhangzott tájé­koztatók, a közbeszőtt taná­csok nemcsak neki, hanem számos sorstársának is min­denképp útbaigazítást adtak. Ez annál is inkább fontos, mert a megoldás egyre sürge­tőbb, hiszen jelenleg a mun­kanélküliek száma eléri a tízezret és ebből csupán mint­egy félszáz ember jár valami­lyen tanfolyamra. Talán érdemes lenne meg­gondolni, hogy egy-egy műsor ne vállaljon mindent egyszer­re magára, mivel ez a prob­lémák közti tájékozódást át­tekinthetőbbé tenné. NYÍLT SZÍN. A másik be­mutatkozás kicsit zavartala­nabbal sikerült, mint az előb­bi. A szerkesztő műsorvezető Feuer András már elöljáróban kifejtette, hogy olyan vita­műsor ez, melyben a nap­jainkban szőnyegen lévő leg­fontosabb kérdésekről han­gozzanak el vélemények, anél­kül, hogy valaki a végén az ítélőbíró szerepét vállalná. Az elhangzó, sokszor egymásnak ellentmondó vélemények célja, hogy a hangszóró mellett ülő gondolatban maga is megfor­málja a saját nézeteit, mintha ott ülne ő is a stúdióban, s tagadó vagy helyeslő fejbó- lintással nyugtázná az elhang­zottakat. Ez alkalommal a-szakszerve­zetek szerepe, jelene és jövő­je került terítékre felkészült szakemberek társaságában, amelyben természetesen a szakszervezet egyik felelős ve­zetője is helyet foglalt. Két­ségtelen, hogy az eddigi tevé­kenységük langyos állóvizét a változások alaposan felkavar­ják. Az elhangzottakból min­denesetre az volt érezhető, hogy a kisebb-nagyobb tiszt­ségviselők meglehetősen ta­nácstalanul tárják szét karju­kat. Néhány esztendővel ez­előtt egyesek még álmukban sem gondolták, hogy olyan ne­hézségekkel kell farkasszemet nézni, mint az árak rohamos emelkedése, a fokozódó mun­kanélküliség, az adóterhek, a szanálás — hogy csak néhány példát említsünk abból a gu­bancból, melyet a szakszer­vezeteknek kellene segíteni valahogy kibogozni. A fogas kérdések nyomán parázs vita támadt, amely minden bizony­nyal az életben gyűrűzik to­vább. Szombathelyi Ervin Egri Kati, Gera Zoltán, Eperjes Károly és Varga Mária A hetvenkedő katona egyik jelenetében

Next

/
Oldalképek
Tartalom