Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-07 / 82. szám

1988. ÁPRILIS 7„ CSÜTÖRTÖK 5 Valkói történetek Unokáink is mesélni fogják Unokáink is mesélni fogják címmel, február első felében pályázatot hirdettünk olvasóinknak. Ebben arra kértük a vál­lalkozó szelleműeket, hogy írják le és küldjék el nekünk a lakóhelyükhöz kap­csolódó legendákat, furcsa történeteket, egy-egy földrajzi helyhez vagy híres em­berhez kötődő, meseszerű mendemondákat — olyanokat, amelyeket jó lenne köz­kinccsé tenni, megmenteni az utókornak. Több mint száz munka érkezett hoz­zánk. Közülük jó néhány nem felelt meg a követelményeknek, mert nyelvtörténeti fejtegetéseket tartalmazott, vagy pedig különféle történeti dokumentumokat dol­gozott föl. Ezeket esetleg — pályázaton kívül — a későbbiekben közölni tudjuk majd. Mától minden héten csütörtökön adunk válogatást az érdekes mondákból, legen­dákból. A legjobbakat — olvasóink sza­vazatai alapján — a végén értékes tár­gyakkal jutalmazzuk. Várjuk tehát leve­leiket! A borítékra írják rá: Unokáink is me­sélni fogják. A község keletkezése Valamikor réges-régen Vaí- kó helyén nem volt más, mint egy hatalmas erdő. A dús fű, amely mint vastag szőnyeg takarta az erdő tala­ját, bőséges legelője volt a sok-sok itt élő erdei vadnak. Az erdő vadjai pedig az embereknek szolgálhattak vol­na táplálékul, ha egyáltalán éltek volna itt emberek. De bizony akkor még a közelben sem lakott élő lélek. Egyszer csak, hogy, hogy nem, ideve­tődött egy szegény ember, akinek nem volt egyebe, mint három éhes gyereke és egy sovány vak lova. Csúfolták is érte, akik látták: — Vak ló! Valkó! — ■ mondták. Lassan aztán rajta is maradt a sze­gény emberen a csúfnév, hogy „Vak ló-Valkó!” Nos, a szegény ember meg­látta a szép, lakatlan tájat, s nyomban elhatározta, hogy megtelepszik itt, ahol nincs senki, aki őt csúfolja. így is lett. Három gyermekével ki­irtották az erdő egy részét, a kitermelt fából pedig házat építettek maguknak, istállót a vak lónak, amelynek segítsé­gével megművelték és beve­tették az irtványt. A selymes erdei íüvön úgy kigömbölyö- dött a lovacska, hogy rá sem lehetett ismérni. A föld meg az erdei állatok pedig a gaz­dának és a három fiának szolgáltattak bőséges táplálé­kot és ruhának valót. Mire azután felcseperedett a három gyerek, olyan daliás legényekké váltak, hogy mind a három gazdag feleséget ka­pott. így a lakatlan erdőt szorgalmasan benépesítették, amin azonban máig is rajta maradt a szegény ember csúf­neve: Valkó. Selyemrét Réges-régen élt itt egy ki­rály, s övé volt az a rét, amely most a Petőfi köz előtt terül el. Csupa-csupa selyem­ből volt a fű, és gyönyörű vi­rágok virítottak rajta. Mellet­te vidáman csörgedezett a Hajta-patak. Nagyon szép volt éz a rét, s a király minden­nap gyönyörködött benne, őriztette is éjjel-nappal a szolgáival. Egy éjjel azonban az őrök szemére álom lopako­dott, s megjelent egy táltos paripa. Mind lelegelte a se­lyemfüvet, amely azóta nem nőtt ki többé. Csörsz árka Egyszer, nagyon régen, élt községünk környékén egy ki­rály, akinek volt egy gyönyö­rű, de igen kevély, dölyfös leánya. A Tisza mentén pedig élt egy királyfi, akit Csörsz- nek hívtak. Ez a királyfi be­leszeretett a kevély király­lányba és felkerekedett, hogy megkérje a kezét. Mivel da­liás ifjú volt Csörsz királyfi, a királylány is boldogan hoz­záment volna, de kevélységé­ben azt kérte tőle, hogy ha a királyfi a Tisza mellett él, hát hajón vigye őt az új ha­zájába. Nem volt tehát mit tennie a királyfinak, ásatott egy nagy árkot a Tiszától Valkóig, s abba beleengedte a Tisza vizét; hajón jött a mátkájáért, hogy így teljesít­hesse kérését. Az árok azóta őrzi Csörsz királyfi nevét. Mások szerint egy régi há­ború hadifoglyait őrizték vi­dékünkön. Ezek valamennyien Tisza-mellékiek voltak. A győztes hadvezér jókedvében és saját maga mulattatására azzal a feltétellel bocsátotta szabadon őket, hogy hazáig ásniok kell maguk előtt az utat. Ásták is a szerencsétle­nek éjt nappallá téve, csak hogy mihamarább hazaérhes­senek szeretteik körébe. így keletkezett a Tiszáig húzódó Csörsz árka a foglyok ve­rejtékével. Élt ezen a tájon valamikor egy bizonyos Görgő Károly nevű kanász, akinek igen sok disznaja volt. Ezeket a hatal­mas valkói erdőben makkol- tatta. Akkoriban a valkói erdő még egészen, a Tiszáig húzó­dott. A kanász gazdag kevély­ségében ezeknek a disznók­nak ásatta a nagy árkot, hogy abban fürödhessenek. A kör­nyékbeli embereknek azonban tilos volt megfürdeniük a disznók árkában. Szentpálhegy A Szentpálhegyen valami­kor egy kolostor állt, de jött a tatárjárás, s az itt élő szer­zeteseket a tatárok mind le­gyilkolták — egyetlen kivéte­lével, aki egy elesett tatár ruháiban, titkos föld alatti folyosón menekült el. A tatá­rok ezután itt éltek a kolos­torban; elrabolták a környék­beliek vagyonát, lányait és asszonyait. A rengeteg kincset a kolostor pincéjében hal­mozták fel, a lányokkal, asz- szonyokkal pedig a templom­ban dorbézoltak pogányul. De egyszer csak betellett a pohár: megelégelte pogány ko­dásaikat az Űr. Akkor is egy környékbeli hajadont raboltak el a lakodalmáról, vőlegényét pedig a násznéppel együtt le- öldösték. Amikor hazaértek s elkezdték a mulatozást, meg­nyílt a Szentpálhegy s elnyel­te őket a föld a kolostorral, a rablóit kinccsel és a leánnyal együtt. Attól fogva minden hetedik évben meg­nyílt a hegyoldal. s az utoljá­ra elrabolt lány is megjelent. Egyszer meglátta egy pász­tor és utánament a föld mé­lyébe. Hát Uram Teremtőm, mit látott?! A rengeteg össze­Iskola. Megint új neveket kell megtanulnunk. Egy bizo­nyos Michal Karfinét elsősor­ban, aki a — valljuk be, nem túlságosan szellemesen elke­resztelt — Mindenki tanköte­les című csehszlovák filmso­rozat férfi főhőse lesz, és azután majd még egy csomó leány- és asszonynevet, hiszen az az oktatási intézmény, ahova ezt a kamaszosan ked­ves tanárocskát jósorsa elve­tette, ott szinte csak ifjabb és kevésbé ifjú hölgyek állnak ilyen-olyan alkalmazásban. Ez a társadalmi tünet mindjárt a kedden este leve­tített első fejezetből kiderült, és akinek csak a legpará­nyibb ismeretei vannak ha­zai oktatásügyünkről, az már­is egy nagyot bólinthatott: ha északi szomszédaink rögzítet­ték is ezt az összesen tizen­három részes mai mesét, ak­kor is itthon vagyunk. Mert akárcsak Dunán innen, meg Tiszán túl, amodaát sem ró- zsásabb a helyzet: ott is a szakértő apukákat keli meg­nyerni ahhoz, hogy a villany világítson; ott is jaj de na­gyon sok a félcsalád, a fel­karolásra váró csonka famí­lia. Közhelyek ezek persze, de mivel nem a mindennapi élet­től elszakított, hanem kellő elevenségű közhelyek, azon­rabolt kincset: aranyat, ezüs­töt, gyémántot garmadában. Meg is rakta vele kalapját és igyekezett kifelé, még mielőtt bezárult volna a föld szája. A kalapjában hozott kincse­ket megmutatta gazdájának, s elmondta, miként szerezte őket. Legközelebb a kapzsi gazda már zsákokkal várta, hogy megnyíljék a Szentpál­hegy oldala. Vele volt a val­kói pap is. Mikor kinyílt a föld és lementek, szernük- szájuk elállt a csodálkozástól a sok kincs láttán. A kapzsi ember sietve rakta zsákokba a sok kincset, s hordta át a ferrengi oldalra. Lassan már egész halomban állott a zsá­kokból kiöntött kincs. A pap hiába sürgette, telhetetlensé- gében mind többet akart. Ám egyszer csak kezdett becsukód­ni a föld szája. A pap felkap­ta a régi kolostor megtalált szentségtartóját és még sike­rült kirohannia. De a reve­renda szélét és a szentségtar­tóból egy darabot így is oda­csípett a bezáruló hegyoldal. Azóta hiányos egy helyen a valkói templom szentségtar­tója. A kapzsi ember ráfizetett a telhetetlenségére, mert bent maradt a föld mélyében. A sok kihordott kincset homok­kal hordta be a szél és ebből keletkezett a Ferrengtető. Azt mondják, a Szentpálhegy azóta nem nyílik meg többé. Ráb Jancsi út Valamikor a valkói erdőben betyárok tanyáztak. A szájha­gyomány nevüket is meg­őrizte. Vezérük Görgő Fülöp volt. Közibük tartozott Pe­csenye Márkus, aki a szegedi bíró fia volt, de apja elza­varta sok haszontalanságáért. Bandájukba tartozott Rab Jancsi is, akinek nevét még ma is őrzi egy út a valkói erdőben. Tusor Szilvia diák Valkó mód megnyerik az előfizetők tetszését. Ha nem is vastap- sos, de meleg hangulatú si­kert ígérnek. Körülbelül olyat, mint a Kórház a város szélén, meg a Mentők c/mű sorozat volt, A helyzet ugyanis az, hogy odaát Prágában nagyon meg­tanulták ezt a fajta képes­hangos sztorizást. Szinte már nagyüzemi módon gyártják a tucatnyi folytatásokat, mind­egyikben legalább egy féltu­catnyi olyan főszereplővel, aki az első látásra rokonszenves, és amíg csak lehet, folyvást nézeti magát. Nos, ezúttal ez a bizonyos matematika és testnevelés sza­kos nagykamasz lesz a mese­hős, körülötte forog majd a ringlispíl, körülbelül olyan ritmusban, ahogyan a véle kapcsolatba kerülő asszonyje­löltek szoknyája máris meg­perdült. Ezt a lengést látva ismét csak azt jósolhatjuk, hogy jó mulatság ígérkezik ... Ünnep. Másfél órán át új Kossuth-díjasainkat mutatta be hétfőn este a televízió. A veterán előfizetők emlékez­hetnek rá, hogy volt már ilyen adás korábban is, de akkor még sem a lebonyolí­tók, sem a vendégek nem tud­ták eléggé a leckét: amazok is, emezek is túlbeszélték, sőt túlszerepelték a közvetítést. Huszonötödször Költészet napja József Attila születésének napja, április 11., immár 25. alkalommal ünnepe a magyar lírának. Ez alkalomból az idén is országszerte író-olva­só találkozókat tartanak, s a hagyományokhoz híven a könyvkiadók ezúttal is több új kötetet jelentettek, illetve jelentetnek meg. A Magvető Könyvkiadó az ünnepre adja közre népszerű antológiáját, a Szép versek 1987 kötetét, ez alkalommal Vas István előszavával. A vá­logatásban hatvankét költő versét közlik Alföldy Jenő összeállításában. Megjelent már a Költői jelenlét című könyv is, amely a kiadónál tavaly közreadott versekből válogat. Az ünnepi alkalom­ra adták ki a fiatalabb köl­tőnemzedékhez tartozó Kán­tor Péter Hogy nő az ég és az idősebb költőtárs, Tóth Bá­lint Nyiss kaput, angyal! cí­mű könyvét. A köznapi lét szakadékai című kötetben Pa­rancs János új versei és mű­fordításai olvashatók. A Mag­vető Könyvkiadó a költészet napja alkalmából április 8- án, pénteken 20 órai kezdettel „... Hallgatag király” cím­mel irodalmi estet rendez a Fészek művészklubban. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó négy elsőkötetes szerzőt avat. Fabó Kingának Anesztézia, Lázár Júliának Ujjnyomok, Faludi Ádámnak Szögletes virág, Koppány Zsoltnak pedig Költői színjá­ték címmel jelent meg ver­seskötete. A magyar irodalom gyöngyszemei sorozatban lá­tott napvilágot Elefántszere­lem címmel Jékely Zoltán új verseskötete. A Szépirodalmi Könyvki­adó Bihari Sándor Summa, Niklai Ádám Írott kő, Mátyás Ferenc Tiszavirág életünk, Pe- tőcz András A jelentés nél­küli hangsor, Tóth Eszter A várt váratlan és Zirkuli Pé­ter A fényes pillanat című verseskönyvét jelentette meg. A magyar líra ünnepe al­kalmából az Állami Könyv- terjesztő Vállalat a Fókusz könyváruházban április 11-én rendez író-olvasó találkozót. A Művelt Nép Könyvterjesz­tő Vállalat közreműködésével április 7-én lszkázon rendezik a Nagy Lajos szavalóverseny megyei döntőjét. Lillafüreden a Palota Szálló kertjében áp­rilis 11-én megkoszorúzzák Jó­zsef Attila emléktábláját. A költészet napján Veszprémben a Szakszervezetek Veszprém Megyei Tanácsa központi könyvtára és művelődési há­zában a tavaly megjelent leg­szebbnek ítélt magyar köny­vekből nyílik kiállítás. Mostanra ellenben mindkét fél okosabb lett, és azok is kevesebbet, de tömörebben szóltak, akiknek az érdeklő­dés a tisztük, és ugyanígy azok is, akiknek a magas ki­tüntetés fénylett a kabátjuk hajtókáján. Mindehhez a ro­konszenves jelenléthez pedig olykor-olykor régebbi felvéte­leket is mellékelt a szerkesz­tés, így hát a televíziózás műfajához elsőrendűen köte­lező látványélmény sem ma­radt el. Mi mást mondhat­nánk tehát, mint azt, hogy tartalmas, gondolatokban gaz­dag, szép este volt Rock. Újabban ismét több hazai készítésű magazin szá­mol be a könnyűzene ese­ményeiről. Afféle sorozatban jelentkező lapok, folyóiratok ezek, és szinte mindig úgy kerülnek rá a képernyőre, hogy roppant mókásaknak akarnak mutatkozni. Egyszer egy keménykalapos Chaplin- utánzat kelleti bennük ma­gát, másszor meg három pa- tyolatruhás leányzó pózolja végig azt az egy órát, mint most a legutóbbi Rockstúdió­ban. Az ötlet ellen nem le­het kifogásunk, de ahogyan — képzetlenül, felkészületlenül — az ilyen kísérletek sorra ku­darcba fulladnak, az már szót érdemel: ejnye és bejnye. Akácz László Tv-figyelő ■ Heti eilmtegyzetb Kellemes húsvéti ünnepeket! Jean-Paul Belmondo a Kellemes húsvéti ünnepeket! egyik autósbravúr-jelenetében. Évek óta játssza nagy si­kerrel a budapesti Vidám Színpad a francia szerző, Jean Poiret vígjátékát Garas Dezső és Kállai Ilona fősze­replésével. Az a címe, mint a Georges Lautner rendezte filmnek: Kellemes húsvéti ün­nepeket! Amin semmi megle­pő nincs, hiszen maga Poiret írta filmre a saját színdarab­jából. A történet itt is, ott is azo­nos. Egy jómódú és jó svádá- jú építési vállalkozó (Stépha­ne Margelle) fölöttébb kedve­li a csinos nőket. Ez rendjén is volna, ámde a félesége, Ju­lie asszony, ismeri férjeura természetét és egyáltalán nem örül a csélcsapságának. Míg­nem aztán egy szép napon Stéphane a saját csapdájába esik, mert Julie épp akkor ér­kezik haza, amikor nem kel­lene. A férj úgy vágja ki ma­gát a szorult helyzetből, hogy azt mondja: a csinos kislány tulajdonképpen nem más, mint a saját lánya, akiről ed­dig nem beszólt. E perctől kezdve elszabadul a pokol, zűr zűrt követ, s végül a ki­kapós férjet utoléri a neme- zis: amikor hazaérkezik, a fe­leségét egy csinos fiatalember társaságában találja, és vala­hogy nem teljesen győzi meg Julie állítása, mely szerint csak egy régi kedves ismerő­se, úgyszólván a fia ... Ez eddig tipikusan olyan, úgynevezett jól megcsinált da­rab, mint bármely Feydeau- vagy Labiche. (vagy Molnár Ferenc-) vígjáték. Az teljesen lényegtelen, hogy a főhős mai építési vállalkozó; építési vál­lalkozók a századforduló táján is voltak, valamint gyanakvó feleségek és könnyűvérű nőcs- kók is; úgyszintén kikapós férjek. Semmi sem változott, legfeljebb a bútorok stílusa, a ruhák szabása, s most már van televízió meg légkondi­cionálás. Telefon és villanyvi­lágítás persze már akkor is volt, mint ahogyan volt auto- mobill is, bár nem egészen a mai formájú és teljesítményű. Amitől tehát egy ilyen szto­ri érdekessé válik (válhat), az az ismerős és ősi alaphelyzet új feldolgozása. A mód, aho­gyan az író vezeti a cselek­ményt, bonyolítja a helyzete­ket, forgatja a dialógusokat. Poiret ezt jól érti, jó tanítvá­nya a fent említett uraknak. És amikor filmre teszi át a kis történetet, azt is ügyesen végzi, mert hozzáadja a mű­faj kínálta lehetőséget: egy repülőteret, egy nagyváros ut­cáinak képét, egy pazar villa kertjét, autós kergetőzést, másféle járművekkel végzett nyaktörő mutatványokat, tö­megverekedést, satöbbi, sa­többi. És — már a rendező­vel és a producerrel együtt persze — hozzáad néhány nagy és vonzó színésznevet. Így Stéphane szerepében Jean-Paul Belmondót, aki csi­bészes humorát most sem rej­ti véka alá, és most is beleke­veredik egynémely csihipuhi- ba és autós bravúrba. Hozzá­adja a ma is kislányosan bá­jos Marie Laforet-t, mint Ju­lie asszonyt, és hozzáadja az utóbbi évek két nagy kassza­sikerének, a Házibulinak s A házibuli folytatódiknak a ti­nédzser (de mára már huszon­éves, szexis csinibabává érett) sztárját, Sophie Marceaut, mint Sophiet, a kalamajkát okozó lányt. Kell ennél több a sikerhez? Aligha. S ha ehhez még a délfran­cia tengerpart, Nizza és kör­nyéke szépségeinek látványa járul, ez a nem éppen nyo­morkörnyezet, akkor nincs semmi hiányérzetünk. Azt kapjuk, amit a film ígér: kel. lemes szórakozást. Rendőrsztori A szerző itt is ismerős. Jackie Chan Leszámolás H.ong- kongban című filmjét nem­rég kezdték vetíteni a mozik; ma is műsoron van még. Ott ő volt a főszereplő; itt ezt most azzal tetézi meg, -hogy ezúttal rendezőként is ő jegy­zi a filmet. Ezek után nyilvánvaló: az új film is a híres rendőrt, Chant állítja a középpontba. Bonyolult (sőt, túlbonyolított) sztori pereg előttünk, mely­ben szó van na|y hatalmú kábítószercsempész bandafő­nökről, zsarolásról, emberrab­lásról, gyilkosságról, cselek­ről és megvesztegetésekről és más egyéb is előfordul. Nem maradhat el a jól megkoreog- rafált verekedések sorozata sem. Bemutatót kapunk a kü­lönböző rúgások, dobások, üté­sek, csavarások, odanyekken- tések és más finomságok vál­tozatos nemeiből. Működnek a képzett kaszkadőrcsoportok és működik a trükkmester, aki egy szimpla pofonból vagy hasba rúgásból is képes kihoz­ni egy távolugró világrekor­dért megszégyenítő távú re­pülést. És ha valaki ezeket a mókákat összetéveszti a való­di küzdősportok valódi szituá­cióival, lelke rajta. Ez kaland­film és nem küzdősportoktatő film — amit minden hasonló film bemutatásakor elmon­dunk, de rossz hallású meg­rögzöttek ugyanannyiszor nem hallják meg. Sebaj. A Rendőrsztorihoz annyi megjegyzést fűzhetünk még, hogy szoros rokonságban áll a Bruce Lee-filmekkel; azoknak a sokadik utánérzése. Aki azonban szereti ezeket a csacskaságokat, az most is el- andalodik majd a csodálatos, legyőzhetetlen, szuper és egy­általán, minden Chan hőstet­tein. A fogásokat azért jobb nem kipróbálni, mert azokhoz, minden látszat ellenére még­iscsak szükséges egy igen kemény, és hosszú időt igény­lő fizikai felkészültség. A kígyóvadász Egzotikumot sejtető címe félrevezető; ez a szovjet film nagyon is kemény társadalmi drámát rejtő alkotás. Hőse, Pavel Sohorov, börtönviselt ember, aki okkal ült évekig. De amikor kiszabadul, s új életet szeretne kezdeni, kide­rül: az alvilág nem engedi, nem szabadulhat a múltjától, a korrupciós maffia utána­nyúl, s amikor veszélyessé kezd válni a számukra, elin­tézik. Lazar Karelin azonos című könyve magyarul is meg­jelent; mivel a filmet 1985- ben mutatták be, hamarabb készülhetett, mintegy megelő­legezve sok, ma már köztu­dott probléma felszínre hozá­sát. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom