Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-06 / 81. szám
Pkst , MEGYEI 3 1988. ÁPRILIS 6., SZERDA Szénbányászat Zavartalan ellátás Az első Negyedévet 5,3 millió tonna szén kitermelésével zárták a hazai szénbánya-vállalatok dolgozói. Ez 450 000 tonnával több, mint amennyit eredetileg terveztek. A Kereskedelmi Minisztériummal 1 millió 250 ezer tonna tüzelőanyag átadására kötöttek szerződést, s ezzel szemben 1 millió 400 ezer tonnát szállítottak, így a lakosság ellátása az év első hónapjaiban zavartalan volt. A hazai bárnaszenek legnagyobb fogyasztójának, a Magyar Villamosművek Trösztnek — amint ebben megállapodtak — 3,7 millió tonna fűtőanyagot adtak el. A bányavállalatok közül a mecseki, a dorogi és a nógrádi azonban nem tudta teljesíteni első negyedévi tervét. Vetőgépek a határban A kora tavaszi, néhol fagyokkal is járó hidegebb időjárást is jól tűrő növényekkel megyénkben elkezdték a vetést. Gödön a Duna Menti Termelőszövetkezetben a borsó vetése után fűszernövényt, a mustárt vetették el. Képünk Dunakeszi határában készült, ahol az MTK-k egy 22 hektáros táblán juttatták a földbe a magot. (Hancsovszki János felvétele) A segítő forintoknak kettős a haszna Telek a gyógyszertárhoz Menőén A 80-as évek első négy-öt évét az építőanyag-iparban úgy emlegetik, mint a konjunktúra időszakát. Előszeretettel hivatkoznak erre a tégla- és cserépiparban dolgozók is. Olyannyira fogytak a falazó-, burkoló- és tetőfedő anyágok, hogy sorra kellett szervezni a hétvégi műszakokat. Mivel megvolt a pluszműszakok tartásához elengedhetetlen bérpreferencia is, így érthetően ugrásszerűen növekedtek a havi jövedelmek. Különösen a kemencénél foglalkoztatottak, a ki- és behordó téglások kerestek jól. Téglás családok A PIETRA Épületkerámiaipari Vállalat őrbottyáni 11-es számú téglagyárának tizenkét évvel ezelőtti indítására, olyan időszakban kerülhetett-/'pór, -amikor a, .foglal-, koztatás és az értékesítés oldaláról egyaránt kedvezőek voltak á kilátások. Az ország akkori legkorszerűbbnek számító téglagyárába szinte kivétel nélkül új, az iparágban addig nem foglalkoztatott munkások kerültek. A modern, javarészben automatikusan vezérelt gyártási folyamatok szinte teljesen kiiktatták a nehéz fizikai munkát. A ma is működő, hagyományos technológiájú őrboty- tyáni I-es gyárban a Il-es téglagyár beruházását követően sikerült olyan szinten rekonstrukciót végrehajtani, hogy a téglák mozgatását, belső szállításukat már mintegy hat éve targoncákkal végezhetik. A korszerűbb gyárban közel százhúszan, míg a hagyományosban pillanatnyilag nyolcvanan dolgoznak. Ez utóbbiban több évtizede az üzemhez kötődő téglás családok tagjai is megtalálhatóak. Közülük is az egyik legismertebb a Pittlik família. Volt még egy téglagyár a közelükben, Erdőkertesen működött, de ennek a létesítménynek két éve bezárták a kapuit. Agyagbányája kimerült. A testet, lelket, idegeket gyötrő munkát az utóbbi évtizedben már egyre kevesebben vállalták. A bezárás előtt még hatvanan dolgoztak ott, de tekintélyes hányaduk szellemi fogyatékos lévén csak minimális teljesítményekre volt képes. Akik még törzsgárdának számítottak, a gyár megszűnte után, mintegy nyolcán átmentek az őrbottyáni I-esbe. A többiek szétszéledtek. Vízvezeték épül A PIETRA Épületkerámiaipari Vállalat az iparág azon egységei közé sorolható, ahol sikerült megoldani a munkások megfelelő felkészítését az új technológiai gépegységek kezelésére. Munkájuk zavartalan végzéséhez elengedhetetlenül hozzá tartozott s tartozik ma is élet- körülményeik, szociális helyzetük javítása. Vörös Loránd, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese a sokat látott és tapasztalt szakember meggyőződésével mondta, hogy őrbottyáni gyáraikban több milliót költöttek az öltözők, mosdók, étkező- és pihenőhelyiségek kialakítására. A gyárban “étkezők számára a Vácrátótról, a Botanika Étteremből hozzák naponta a friss és változatos ételt. — Dolgozóink fele a fiatalok korosztályából és a középnemzedékhez tartozókból tevődik össze. Remélhetően közülük kerülnek majd ki a jövő téglás dinasztiái. Rájuk, tehetségükre és szorgalmukra alapozhatunk majd egy esetleges újabb korszerűsítés, netán fejlesztések során. Kovács József, az őrbottyáni Il-es gyár főmérnöke a beszélgetésbe kapcsolódva külön is hangsúlyozta, hogy számukra különösen fontos a képzett, iskolázott téglások jelenléte. A termékeikkel szemben támasztott minőségi követelményeknek csak jó munkával és teljesítményekkel képesek megfelelni. Az őrbottyáni gyárak dolgozóinak java része helybéli. Így a község számára oly fontos anyagi támogatásnak többszörösen is haszna van. Ezzel kapcsolatban említette a műszaki igazgatóhelyettes: — Tíz éven át esztendőn ként 128 ezer forintot uta lünk át a tanácsnak község fejlesztési célokra. Ezen belül is a vezetékes vízhálózat bővítésére. Gyárunk dolgozói pedig a kommunista műsza kok bevételével járulnak hozzá a helyi iskola, óvoda patroná- lásához. Lassan már másfél évtizede lesz annak, hogy szintén megszűnt egy Pest megyében működő öreg téglagyár. Ez volt a mendei. A vállalat itt sem engedte szélnek a dolgozóit. Előre gondolkodtak, s úgy tűnik, hogy helyesen tették, hiszen ma, az egykori gyár területén folyik a kőbányai gyárban előállított burkolólapok osztályozása, rak tározása. A harmincfős gárda, jó részük helybéli asz szony, kitűnő munka- és kereseti lehetőséget talált itt. Kölcsönösen előnyös A községnek nyújtott anya gi támogatás mértéke itt is több százezer forint. Mendén is, miként örbottyánban, sokat tesznek azért, hogy a falu egészséges ivóvízhez jus son. A nitrátos kutak sok itt élő egészségére károsan ha tottak. A kiépülő vezetékes vízhálózat révén a vállalat dolgozói is így mindenképpen csak jól járnak. A mendeiek örömére a leendő gyógyszertár építéséhez a PIETRA Épületkerá- mia-ipari Vállalat telket biztosított. Ezek a példák is szemléltetik, hogy milyen hatása lehet a nagyobb közösségre nézve a kölcsönösen előnyös partneri kapcsolatok ápolásának. Gyócsi László A pártértekezletre készülve írta: Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztályvezetője Mozgalmas tartalmas munkával eltelt hónapok vannak a párttagság mögött. Éppen túljutottunk az ideológiai kérdésekről, majd a párt vezető szerepéről, a politikai intézményrendszer fejlesztéséről folytatott vitákon — amelyeket megelőzött az eszmecsere a kibontakozási programról — s máris újabb, nagy feladat áll előttünk: az országos pártértekezletre készülve, a teendőket mérlegelve az értekezlet állásfoglalás-tervezetét vitatjuk meg, együttesen, a Magyar Szocialista Munkáspárt teljes tagsága, mintegy 850 ezer ember. A vitákon pártonkívüliek is nagy számban részt vesznek. Az országos pártértekezlet nem megszokott esemény a párt, az ország életében. Éppen harmincegy esztendővel ezelőtt került sor utoljára ilyen pártkoníerencia összehívására. A két kongresszus között, félidőben általában a párt Központi Bizottságának feladata, hogy a megelőző kongresszus határozatának időarányos végrehajtását értékelje, s meghatározza a további tennivalókat. Az eltelt három év folyamatainak elemzése azonban megmutatta, hogy most a szokásosnál nagyobb súlyú elhatározásokra kell jutnunk. A XIII. kongresszuson megfogalmazott célokat ma is vállalva, azt látnunk kell, hogy — a várakozásnál kedvezőtlenebbül alakuló körülmények, feltételek között — e célok a következő kongresszusig nem az elgondoltak szerint valósíthatók meg. E felismerés eredményeként született meg kibontakozási programunk, amelyben a gazdaság halaszthatatlan feladatai mellett körvonalazód-1 tak a társadalmi élet egyéb területein is megérett változások. Ezeknek' megfelelően — a megváltozott körülményeket és a magyar társadalom lehetőségeit mérlegelve — kell kijelölnünk tennivalóinkat és megteremtenünk a politikai és személyi feltételeket a stabilizációs célok megvalósításához. Mindez szükségessé tette az országos pártértekezlet összehívását. Az elmúlt egy év alatt hatalmas értékelő, elemző, feltáró munkát végzett a párttagság, ami bizonyította a párt tagjainak politikai érettségét, felkészültségét, a társadalmi folyamatok iránti érzékenységét. E tapasztalatok megmutatták, hogy a legfontosabb kérdésekről folytatott pártvita olyan tudati, gondolati, érzelmi tartalékokat tár föl és mozgósít, amelyekre támaszkodva létrehozható a cselekvési egység az előttünk álló feladatok megvalósításában. Azt is a viták tanulságai alapján állíthatjuk, hogy a pártértekezlet akkor dönthet megalapozottan a következő időszak teendőiről, ha a Központi Bizottság által most vitára bocsátott állásfoglalástervezetről a párttagok nyíltan elmondják véleményüket, s a végső dokumentum kidolgozására a tagság javaslatait figyelembe véve kerül sor. Ezt a vitát a most lezárultaktól alapvetően megkülönbözteti az, hogy a kérdések sokkal szélesebb körét érinti; de feltétlenül összekötő kapocs közöttük, hogy az állásfoglalás-tervezetben már benne van az ideológiai munkáról és a párt vezető szerepéről kifejtett vélemények, elhangzott javaslatok összegzése is. Sarkalatos pontja lesz a most induló vitának, hogy a kialakult helyzetből kivezető út milyen cselekvést követel, kinek mekkora áldozatot kell hoznia. A Központi Bizottság álláspontja, hogy alapvető vívmányunk, a létbiztonság fenntartása mellett, átmenetileg nagyobb terheket is vállalnia kell a gazdálkodó szervezeteknek és a lakosságnak. Enélkül nem tudjuk, helyzetünket stabilizálni. Ugyanakkor a társadalom jogos igénye, hogy átfogó perspektívával rendelkezzünk távolabbi törekvéseinket illetően is. A társadalom tagjai tudni kívánják, mit, és meddig kell vállalnia egyénnek és' közösségnek, hogy mielőbb visszatérhessünk a megszokott ütemű fejlődési pályára, az életkörülmények javulásának útjára. Ahhoz, hogy eredményeinkre, vívmányainkra támaszkodva folytathassuk szocialista épjtömunkánkat — s ez mindnyájunknak alapvető célja — elemeznünk kell a gazdaság, a társadalom életében megmutatkozó kedvezőtlen jelenségeket. Az év első negyedében lezajlott vitákban, a tag- könyvcsere kapcsán a párttagokkal folytatott egyéni beszélgetéseken sokan kifejtették, hogy gazdasági gondjaink megoldásához intézményrendszerünk fejlesztésére is szükség van. A változások fő iránya csakis a szocialista demokrácia kiteljesítése lehet. Ennek pedig alapkérdése a párt munkastílusának, munkamódszereinek javítása, a kor követelményeihez igazítása, a vezető szerep korszerű gyakorlatának megvalósítása. Feltétlenül támaszt jelent számunkra, hogy nemcsak a párt tagsága, hanem a magyar nép boldogulásáért felelősséget érző pártonkívüliek milliói is pártunk megújulásában látják jövőjük biztosítékát. Korszerűen gondolkodó és határozottan cselekvő pártra van Útkereső vállalkozások Túljutottak a megye határain Az utóbbi tizenkét évben kilencszer ért el Kiváló címet a Pest Megyei Üt- és Hídépítő Vállalat. A szűkös tanácsi és vállalati beruházási, fejlesztési keretek ellenére az élmúlt esztendőben is sikerült Elismerések A jó munkáért Tegnapi számunkban az április 4-e alkalmából kitüntetettek névsora technikai okokból nem volt teljes. A felsoroltakon kívül a következők kaptak még elismerést: Munka Érdemrend arany fokozata: Papp István, a Pest—Nóg- rád—Komárom Megyei Agroker Vállalat személyzeti vezetője, pártalapszervézeti titkár. Munka Érdemrend ezüst fokozata: Turcsányi Imréné, az MSZMP Szentendre Városi Bizottságának titkára: dr. Czakó József, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanára; dr. Farkas Sándorné, az ecscri Rákosmezeje Mgtsz pártbizottsági titkára; Horváth Lajos, a Promontorvin Borgazdasági Vállalat igazgatója; Kovács Ákos. a püspökhatvani Galgavölgye Mgtsz pártvezetőség-titkára: Tas- sy Gyula, a Ráckeve Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanács hatósági osztálya főelőadója, nagyközségi tanácsos. Munka Érdemrend bronz fokozata: Görbe Ferenc, a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója ; Ond- rík Márton, nyugalmazott MAV- váltókezelő. Aszód Nagyközségi Közös Tanács tagja; Tóth Istvánná, a Galgamenti Magyar—Kubai Barátság Mgtsz fejő szakmunkása. 300 millió forintos bevételt elérniük és ez egyben 25 millió forintos nyereséget is jelentett. Megbízatásaik mintegy 70 százaléka tanácsi eredetű. Viszont a már említett pénzügyi lehetőségek mérséklése érezteti hatását. Az 1988-as évre várt 106 millió forintos megrendelésekből az esztendő első negyedévében még mindössze 48 millió forintnyit kaptunk meg. A vállalat igazgatója, Varga János, ez évi munkalehetőségeikkel kapcsolatban elmondta, hogy cégük meghatározó profilját az útépítés jelenti. Tárnoki, nagykátai és verőcemarosi telepükön betont és aszfaltanyagot készítenek. Viszont — a napjainkban divatos közgazdasági szakkifejezéssel élve — a jövőben igyekeznek a több lábon állásra berendezkedni. Jelzik ezt vállalkozásaik, szélesedő munkafeladataik is. Minden olyan megbízatásnak eleget tesznek, amely mélyépítéssel kapcsolatos. Szívós piackutató munka eredményeként jutottak túl a megye határain. Így például a veszprémi várban több millió forint értékben készítettek támfalakat. A tatabányai vasútvonalon Bicske állomáson rámpát, míg a nagykanizsai vonalon Baracskánál 16 millió forint értékben megállóhelyet építettek. Többmilliós bevételt jelentett a vállalatnak, hogy elvégezték egy 54 lakásos épülettömb kőburkolását. Pest megye több mint 300 közúti hí Íjából a fele felújításra szorul. Mivel jelentősen visszaestek az út- és hídépítésre sz: nt beruházási költségkeretek, ezért ebben az évben mindössze három híd elkészítésére szerződhettek. A Szentendrén, Budaörsön, és Pátyon esedékes munkálatok már elkezdődtek. Az üzleti kapcsolatok kiépítéséhez elengedhetetlenül hozzátartozik a személyes ismeretség, az illető cég jó híre és nem utolsósorban a megrendelő anyagi helyzete. Mindenesetre, amíg a megyében lesz a vállalat dolgozóinak munkája, addig nem kell különösebben aggódni a jövőjükért. Vannak ugyanis olyan területek, ahova visszajárnak az építők. Közéjük sorolható a Dunai Kőolajipari Vállalat és a Dunamenti Hőerőmű Vállalat. Területükön évente 6—7 millió forint értékű munkákat oldanak meg. így például elkészítik a tűzrendészeti szemportból nélkülözhetetlen utakat. Várnak rájuk útépítési munkák több termelőszövetkezetben is. Nagy a valószínűsége annak, hogy rövid időn belül megbízatást kapnak arra, hogy felújítsák azt az át- járóhidat, amely az Óbuda Tsz Szentendrén épült baromfifeldolgozójába vezet. A vállalatnál azon az állásponton vannak, hogy maximálisan kihasználják a cég állóeszközeit, annak minden tartozékával együtt. Ugyanis csak így tudnak saját erőforrásaikból megújulni és megfelelni az iparági követelményeknek. Gy. L. szükség. Ehhez viszont nélkülözhetetlen a párton belüli döntési rendszer fejlesztésé, a döntésekben és a végrehajtásukban részt vevők politikai felelősségének érvényesítése, a párttagok széles körű bevonása a döntések előkészítésébe, végrehajtásába és az ellenőrzésbe. Mindez megköveteli a mozgalmi jelleg erősítését, a párt mozgósító, szervező erejének növelését. Szükség van alkotó vitákra, de a viták során (ezek ugyanis nem öncélúak) megállapodásra kell jutni, és a viták nyomán feltétlenül cselekedni kell. Az eltelt évek kedvezőtlen gazdasági folyamatai, a cselekvés nélküli várakozás, az intézményrendszer változtatásának késedelme társadalmi életünk más területein is ellentmondások kialakulásához vezettek. Mai helyzetünkről sokféle — gyakran egymásnak ellentmondó — nézet és értékelés látott napvilágot, s ez bonyolult belpolitikai viszonyaink között megnehezítheti a tájékozódást. A közhangulat — s ez más esetekben is többnyire így van — nem pontosan tükrözi a tényleges állapotokat. Folyamatos a fáziseltolódás. Kétségtelen, hogy társadalmi életünkben, gondjainkat látva, megjelent a kétkedés, a pesszimizmus, a bizonytalanság, a távlatvesztés — s ebben szerepet játszott munkánk gyengesége, a pártaktí- va elbizonytalanodása is —, de politikánkat, törekvéseinket a társadalom döntő többsége elfogadja. S ez erőt ad a társadalmat irányító pártnak. Valóságos helyzetünk pedig mérhető: tényekkel, adatokkal jellemezhető, ami biztos pontot jelenthet az eligazodáshoz. ' "" ■' Természetesen éppen a jövő érdekében nagy figyelmet kell szentelnünk a közhangulatnak, de a politikai döntésekben sok más tényezőt is mérlegelni kell. A kibontakozáshoz a tényleges helyzet elmélyült elemzésén nyugvó világos távlatok, céltudatosság és önbiza. lom szükséges. A kiút meghatározásához számba kell vennünk — a szubjektív okok feltái’ásán túl — az objektív tényezőket is, amelyek meghatározóak voltak jelenlegi helyzetünk kialakulásában. A világgazdaságban új körülmények jöttek létre, s gazdaságunk nem volt kellőképpen felkészült, a gyors reagálás feltételeit sem alakította ki; túlbecsültük önerőnket, a szocialista gazdasági együttműködésben rejlő lehetőségeket; elmulasztottuk a gazdaságpolitika stratégiai módosítását, amelyet pedig egyre növekvő adósságállományunk is megkövetelt volna. Ebben a helyzetben figyelmünket elsősorban közös jö- vőnkre, a magyar haza jövőjére kell fordítanunk, az azt befolyásoló döntésekért vállalnunk kell a felelősséget, s ez — a közös holnapért, a jobb jövőért — mindany- nyiunk felelőssége. Céljaink valóra váltásához átfogó reformokra van szükség: ideológiai tevékenységünk megújítására, a politikai intézményrendszer fejlesztésére, a gazdaság működőképességének javítására. Ez pedig csak stabil politikai viszonyok között valósítható meg, a párt erősödő egységével, javuló szervezettségével, a társadalom támogatásával. A kedvezőtlen folyamatok megállítására, megváltoztatására van programunk: a kibontakozás programja, s a kormány erre épülő munka- programja mai teendőinket is kijelöli. Ezek sikeres megvalósítása a társadalom közös ügye, a szocialista építés megújításának nélkülözhetetlen feltétele. A programokban foglaltak csak a szövetségi politika folytatásával, a társadalmi-gazdasági stabilizációt és a kibontakozást támogató köz- megegyzés újrateremtésével valósíthatók meg. E folyamat egyik meghatározó állomása az állásfoglalás-tervezet vitája.
