Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-27 / 99. szám

4 1988. ÁPRILIS 21., SZERDA A felelősöket ezúttal is nehéz megtalálni Társasjáték egy iskolával Egész településeket elláthatnak Műholdvevő rendszerek Pál’ héttel ezelőtt döbben­tek rá a pilisborosjenőiek, hogy az épülő MO-ás autó­pálya a tervek szerint Pilis- borosjenő és Üröm között ha­lad majd. Ez a megoldás több szempontból is előnytelen a két község lakóinak, de erről már olvashattak az érdeklődők lapunkban. Szögét ütött a fe­jembe azonban a népfront­titkár egy aggódó megjegyzé­se: — Mi lesz akkor az isko­lánkkal, ha elkezdik az épít­kezést, ha megindul a forga­lom? Még nincs öt éve, hogy átadták, de már most összedö- löfélben van. Hát még, ha óriási gépek döngetik a ta­lajt, robpgó autók rezgése mozgatja a környéket! A pilisborosjenői iskola ki­vitelezésének egyébként is hí­re volt szakmai berkekben. Már maga a helykiválasztás sem váltott lei osztatlan elis­merést, sokan kifogásolták a terveket, a kivitelezés sem zaj­lott simán, ráadásul a fűtési rendszer megválasztását is so­kan megkérdőjelezték. Alvállalkozókkal De pergessük vissza az ese­ményeket! Az Ürömi Nagyköz­ségi Tanács 1987-ben bízta meg a Pest Megyei Tanácsi Terve­ző Vállalatot az iskola megter­vezésével, s a beruházási prog­ramterv is elkészült annak rendje és módja szerint 1979- re. Jóváhagyásában minden ér­dekelt hatóság részt vett: a nagyközségi tanács, a Pest Megyei Tanács művelődési osztálya, s a szakmai kérdése­ket az iskola igazgatójával egyeztette a tervező. Igen ám, csakhogy ekkor je­lentkezett az első nehézség: ki építse fel az iskolát? Ak­koriban, ahogy mondani szo­kás, nem igen kapkodtak a kivitelezők iskolaépítésekért, s a térségben egyébként is ko­moly kapacitásgondok voltak e téren. Végül is a pilisvörösvá- ri termelőszövetkezet kapta meg a feladatat. Hogy miért éppen ő? Egyszerű: más, job­ban felkészült építőipari cég nem vállalta a megvalósítást. Ekkor kapcsolódott be a mun­kálatokba a PESTBER. Köz­ben a pibsvörösvári téesz be­olvadt a Rozmaring Tsz-be, így a továbbiakban a Rozma­ring parképítő részlegének ju­tott a generálkivitelező nem éppen kellemes szerepe. Hogy miért e jelző, majd a későb­biekben kiderül. Mivel a Rozmaringnak nem volt megfelelő szakiparos gár­dája — hogy lett volna, hiszen ők növénytermesztésre spe­Aki HÉV-vel érkezik Duna- harasztira, az állomással szemközt először a sportszi­geti kempinget pillantja meg. Ezt eredetileg egy polgári jo­gi társaság építette és adta el a tanácsnak. Hosszas vita és pereskedés után végre pont került az adásvétel ügyének végére. A jó fekvésű kempin­get ezután a Haraszt Kisszö­vetkezet és a tanács közösen üzemelteti. Már aláírás előtt van az a dokumentum, amely szerint a két szervezet gaz­dasági társaságot alapít, s a hasznon osztozni fog. Egyelőre azonban inkább kiadás van a létesítménnyel kapcsolatban, hiszen a 24 sze­mély elhelyezésére alkalmas faházakat bővíteni szeretnék, hogy ezután legalább 40 ven­déget tudjanak fogadni a bungallókban. A sátorral ér­kezők számára száz sátorhely van. A sportszigeti kemping az elmúlt esztendőben beke­rült az egyik nagy NSÉK-beli és egy kanadai kempingkataló­gusba, ennek köszönhetően az elmúlt szezonban mór tenge­rentúli vendégeik is voltak. — Számos tervünk van a kemping fejlesztésére — ma­gyarázza Fodor Antalné, a Dunaharaszti Nagyközségi Ta­nács elnöke. — A legnagyobb gond, ami igen lelassítja a megvalósítást, a pénzhiány. Ennek ellenére a főváros kö­zelsége, a szép természeti kör­nyezet és a már meglévő szol­cializálódtak —, a szakipari munkák elvégzésére számos alvállalkozóval kötöttek szer­ződést. Elkészült az iskola, s egy­szer csak furcsa képződmé­nyek kezdtek feltünedezni a falakon. Ahogy hullt kinn az égi áldás hol eső, hol hó for­májában. úgy terebélyesedtek, még a gyermekek is tudták, hogy vízfoltok. Alul, húsz­harminc centiméter magasság­ban, salétromtoltok ütköztek ki. A használat során egyéb alkalmatlanságokra is rádöb­bentek a pedagógusok. Nincs például egy nagyméretű zsi­bongó, ugyanakkor a tanter­mek a szokásosnál mélyebbek, a belső padsorok jóval távo­labb esnek az ablaktól, minta korábban megépített iskolák­ban. Mindenesetre a helyzet egy­általán nem volt ideálisnak mondható, s a hibák csak egy­re szaporodtak. Levél, hely­színi szemle, javítás. Űjabb levél, újabb helyszíni szemle, újabb javítás, ilyen sor­rendben követték egymást a különböző intézkedések, de valójában a hibákat nem or­vosolta végleg a generálkivite­lező. S az 1987-es esztendő ele­je olyan hideg és kemény volt, amilyet rég nem látott az or­szág, s az épület ezt a kemény próbát bizony megsínylette. Ezúttal részletes hibajegyzé­ket készített a helyszíni vizs­gálat során a beruházó és fel­szólította a generálkivitelezőt a hiányosságok orvoslására, amaz pedig az alvállalkozókat kötelezte. Ügy vélem, nem kell külö­nösebb képzelőerővel rendel­kezni ahhoz, hogy kitalálja az ember, innen nem mentek si­mán a dolgok. Végül is a ki­vitelezők úgy érzik, sok min­denben a tervező a hibás, hi­szen ők a tervek szerint jár­tak el. Legfeljebb néhány al­vállalkozó végezte gondatlanul a. munkát, de ez már az ő dolguk. Tényleg így lenne? Hogy nincs mindenki ezen a véleményen, bizonyítja az, hogy a beruházó kénytelen volt a bírósághoz fordulni, hogy a végére járjanak a dol­goknak. Tervezői szabadság Hogy nincs zsibongó, hogy a szokásostól eltérő a tanter­mek mérete, megvilágítása, egyáltalán nem jogszerűtlen, hiszen a tervező az általános iskolákra érvényes irányelvek betartásával készítette el a tervet, bár — úgymond — élt a tervezői szabadsággal. A ta­gáltatások nagy lehetőségek­kel kecsegtetnek. Hogy a kemping telítettsé­gét folyamatosan biztosítsák, az IBUSZ-szal és a Volán- touristtal folytatnak tárgyalá­sokat csoportok elhelyezéséről. Arról is komoly tárgyalások folynak, hogy a helyi üzemek egy-egy szezonra házakat bé­relnének itt dolgozóik üdülte­tésére. A kemping vezetője azt szeretné, ha ez a hely nem­csak afféle tranzitszállás len­ne, hanem az itt sátrat verők, házat bérlők helyben talál­nák meg a szórakozás, kikap­csolódás lehetőségeit. Erre jó alkalom nyílik a műanyag bo­rítású teniszpályán, s újdonság az is, hogy csónakot lehet bé­relni, tehát nemcsak a vízi sportnak azon szerelmesei hó­dolhatnak kedvtelésüknek, akik magukkal hozzák a kaja­kot, hanem bárki, aki felkeresi a közeli úttörőcsónakházat. — Ezt az oklevelet — mu­tat a tanácselnöknő a falon elhelyezett, berámázott okirat­ra — a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsától kapta taná­csi kollektívánk. A SZOT pá­lyázatán indultunk, mégpedig az úttöröcsónakház létesítésé­vel, amit a település lakói ...társadalmi munkában építet­pasztaiat azonban azt bizo­nyította, hogy ezek a formalis­ta megoldások — ferde üveg­felület, különböző párkány­osztások — azonban öncélú­nak tűnnek, hiszen a hazai klíma és kivitelezési színvo­nal mellett sorozatos hibák forrása lett. Ezt erősíti meg a Rozmaring építésvezetőjének, Molnár Andrásnak a véleménye: — Ha láttam volna a kivi­telezés előtt a terveket, én bi­zony nem vállalkoztam volna az építésre. — Ezek szerint önök, a ge­nerálkivitelező nem felelős a hibákért? — Mondom, a mi hibás lé­pésünk az volt, mikor elvál­laltuk a kivitelezést. Egyéb­ként mi elvégeztük a dolgun­kat, de ha valóban a vélemé­nyem érdekli, csak azt mond­hatom, hogy tulajdonképpen mindenki hibáztatható ezért a munkáért. Gyűlnek az akták Ez a megfogalmazás min­denesetre túl általános akkor, amikor beázik az épület, mi­kor egyértelműen kimutatható a szigetelés hiányossága. Űjra kellene bádogoztatni, burkolni olyan részeket, ahová nem terveztek burkolást, s igazából nem ártana egy új tető sem az iskola fölé. De ez már óriási összeg. Ki vállalja ennek a ki­fizetését? Egyelőre csak az iratok, peres akták gyűlnek. Tavaly július 13-án nyújtotta be a beruházó a Fővárosi Bí­rósághoz a keresetet. De a Rozmaring áttette a székhe­lyét Solymárra, így a fővá­ros átadta az ügyet a Pest Megyei Bíróságnak. Tavaly december 11-én (!) a bíróság kötelezte az érintetteket, hogy a helyszínen egyeztessék az ál­láspontjukat. Idén január 29-én (!) végzés született igaz­ságügyi szakértő bevonásával. S április 15-én (!) végre meg­tekintette a szakértő az isko­lát, aki javasolta, hogy von­janak be még egv szakértőt, aki ért a fűtéshez is. Tíz hó­nap alatt két levél s egy szak­értői vizsgálat, amely újabbat javasol! Ügy látszik, egyálta­lán nem sürgős az ügy... Csakhogy az iskolások nem érnek rá! S köztudott, hogy legegyszerűbb elhárítani a fe­lelősséget mind a kivitelező­nek, mind a tervezőnek, mind a beruházónak. Ök hárman tovább játszadoznak, s ebben a bíróság is tehetetlen. Az er­kölcsi felelősség kérdését már meg sem merem pendíteni... Fiedler Anna Mária tek, a tanács dolgozói orosz­lánrészt vállalatok a munka megszervezésében. Mint az egyetlen pályázó tanácsi kol­lektíva, a SZOT különdíját érdemeltük ki. A díj tulajdonképpen jelké­pes összeg, mindössze hatezer forint, de igen jellemző a ta­nácsiak lelkesedésére és kez­deményező készségére, hogy mire költik. Pingpongasztalt vesznek belőle, amit hétvége­ken ők használnak, szezonban azonban a kempingben a ven­dégek bérelhetik majd ki. Dunaharaszti térségében ugyan fürdésre nem alkalmas a víz, annál inkább a horgá­szásra. A Magyar Horgászok Országos Szövetsége is éppen ez okbcjl érdeklődik a kem­ping iránt, a holt szezonban — májusban és szeptemberben — szívesen lekötnének háza­kat tagjaik számára. Cserében horgászjegyeket kapna a kemping, újabb szolgáltatást nyújtva ezzel vendége' nek. Egyre több szószólója van a vízi turizmus újraélesztésének a Dunán. Igaz, tervekből még jóval több van, mint jó kez­deményezésekből. Ezek sorát szeretnék gyarapítani a du- naharasztiak azzal, hogy a csónakházban vállalnák a ka­Szezonra készülnek SZOT-üdülők Százezer vendég fogadására készül az idei szezonban a SZOT Dél-balatoni Üdülési Igazgatósága. A szakszerveze­tek tulajdonában lévő har­mincnyolc üdülőegység mind­egyikében folyamatban vannak a tatarozási és kisebb-nagyobb felújítási munkák. Az épület­fenntartási feladatokra, a környezet rendbe hozására huszonöt-harminc millió fo­rintot fordítanak az idén. (Szerencsés körülmény, hogy az elmúlt tél nem okozott olyan károkat az idényjellegű üdülőkben, amelyek elhárítá­sa nagyobb költségeket igé­nyelne.) Befejezéséhez ért a felújítás a bogiári Ganz Szállóban. A húsz éve épült háromszáz sze­mélyes üdülőben az elmúlt két év során — hatvanmillió fo­rintos költséggel — teljes közműcserét végeztek, s első osztályú lakosztályokat alakí­tottak ki. Hasonló munkála­tok kezdődtek az idén a bala- tonföldvári Hullámban és a he­lyiipari üdülőben. A két 50- 50 személyes épület felújításá­hoz kooperációs partnerként társult a Budapest Bank Rt. A pénzintézet szálláshelyen­ként hétszázezer — tehát ösz- szesen hetvenmillió — forintot bocsátott a SZOT rendelkezé­sére. A budaörsi lakótelepen a patkó alakú tízemeletes házak közé szépen és esztétikusán il­leszkednek a Nádas-dűlő sé­tány négyszintes épületei. A 208 csalódnak otthont adó bérházakat ezekben a napok­ban veszik birtokukba a sze­rencsés tulajdonosok. — Nagy kő esett le a szí­vünkről a Nádas-dűlő sétány beépítésével — ad felvilágosí­tást Tóth Ferenc, a városi ta­nács igazgatási főelőadója. — Az elmúlt évben hatszázhat- van lakásigénylő nyújtotta be a kérvényt, de sajnos még a felét sem tudtuk kielégíteni. Ebben az esztendőben lezárul egy hosszabb folyamat, ezt kö­vetően csak 1991-tői szándéko­zunk újabb lakóházakat építe­ni. Régiből az újba — Milyen szempontok alap­ján döntenek a lakások elosz­tásáról? — Elsősorban a nagycsalá­dosok és a rossz szociális kö­rülmények között élők kéré­seit vesszük figyelembe, de jakkal, kenuval érkezők hajói­nak őrzését addig, amíg tu- lajdososaik a kempingben ki­pihenik az út fáradalmait. Sátrakat is vesznek, éppen azért, hogy a vízen érkezők­nek erre se legyen gondjuk. Alakul az egész sportsziget képe. Készül egy gépkocsipar­koló, hiszen ez a hely, amely valójában nem is sziget, ha­nem félsziget, a település la­kóinak is kedveit pihenőhe­lye. A nagy parkolót egy tör­melékkel feltöltött területen alakítják ki. Csak mindent szép lassan, mondja a tanáes- elnöknő, hiszen pénz alig jut rá. A tervekből, elképzelésekből néhány éven belül valóság lesz, garancia erre a kisszö­vetkezet és a tanács vállalko­zó kedve. S hogy miért szá­moltunk be minderről? Első­sorban azért, mert azt szeret­tük volna bemutatni, hogy a mai gazdasági helyzetben is lehet egy tanácsnak sikerrel kecsegtető vállalkozásba kez­deni. Évekkel ezelőtt több, népszerű üdülőhellyel ren­delkező tanács létesít''t kem­pinget. Ezek közül ma már csak néhány akad, ame.y ta­nácsi kezelésben működik Mint ráfizetést termelő tevé­kenységet, rendszerint szerző­désbe adták. S csodák csodá­jára: a vállalkozók nem men­tek tönkre a deficites kempin­geken ... m. a. A BHG Híradástechnika Vállalatnál rövidesen megkez­dik az NSZK-beli Hirschmann- cégtől vásárolt licenc alapján a műholdvevő berendezések sorozatgyártását. Ezzel kapcsolatban Kovács Kálmán, a vállalat vezérigaz­gatója elmondta, hogy _ a Hirschmann-rendszer egész településeket elláthat, vagyis egyidejűleg egyetlen központi antennáról több ezer lakásba juttatja el a televíziós prog­ramokat, a földi adókról érke­zőket és a műsorszóró műhol­dakról jövőket is. Jelenleg mintegy 10-12 ilyen program fogható ezekkel az antennákkal, s ez a szám az újabb műholdak fellövésével nő. (Az elképzelések szerint még az idén pályára állítják a luxemburgi Astra műholdat, amely egyidejűleg 16 progra­mot sugároz majd.) Várható, hogy a nem távoli jövőben el­terjednek a közvetlen, digitá­lis jelátvitellel sugárzott mű­sorok is. Ezeket a programo­kat persze megfelelő készülék­kel bárki maga is megkeres­heti, beállíthatja, akár a rá­diókon. A BHG a nagyközösségi vé­igyekszünk a fiatal házasokat is új otthonhoz juttatni. A 208 család úgynevezett tanácsi vevőkijelölésű OTP-öröklaká- sokat vehet birtokba. A tanács és az OTP együttes beruházá­sában épülteik a Nádas-dűlő sétány szépen kivitelezett épü­letei. Az OTP hosszú lejáratú kölcsönt adott a lakásvásárlás­hoz, és a tanács is adott helyi támogatást attól függően, hogy milyenek az igénylők lakás- körülményei. A sziklás hegyek lábánál el­terülő lakótelep felett, reggel nyolc órakor, ahogy mondani szokás, már hét ágra süt a nap. Az ablakokban paplanok szellőzködnek. A füves tereken és grundokon jókedvűen és önfeledten játszanak a lakó­telepi fiúk és lányok. Egy-egy labda a magasba repül, ijedve nézünk utána; vajon hol áll meg? Már messziről virítanak a sárga erkélyes, újonnan épült Nádas-dűlő sétány lakóházai. A lépcsőházak előtt egy-egy teherautó ácsorog. Költöznek az új lakók. — A szekrény lábára vi­gyázzatok! — figyelmezteti a barátokat Pálinkás Ferenc, azután ő maga is leemel egy dohányzóasztalt a platóról. — Még szerencsére csak a földszintre kell cipekednünk — mondja mosolyogva Pálinkás Ferencné. — Nagyon vártuk már ezt a pillanatot. Egy elég­gé lepusztult családi házban éltünk a férjemmel és tizen­három éves fiammal. A régi házat hatszázezer forintért adtuk el, a többit kölcsönök­kel pótoltuk. Sokat segített a Taurina Vállalat, ahol immár tíz esztendeje dolgozom, mint reklámpropagandista. Most messzebb leszek a munkahe­lyemtől, de bízom benne, hogy az új lakásban kényelmeseb­ben és tágasabban tudunk majd berendezkedni. — Azért a családi háznak is volt előnye — veszi át a szót a családfő —, ott volt a kert, ahova esténként, meg hétvégeken ki lehetett ülni egy kis beszélgetésre. Nem utolsó szempont az sem. hogy megtermeltük a zöldséget, amire a családnak szüksége volt. Avatott kezekkel — Azért én is hozok áldo­zatot az új lakásért — húzza ki magát ifjabb Pálinkás Fe­renc. Eddig két percre vol­tam az iskolától, most meg legalább fél órát gyalogolha­tok. Persze hetedik osztályban már nem akarok iskolát vál­toztatni. teli antennarendszerek gyár­tásával és felszerelésével fog­lalkozik. A közeljövőben Veszprémben szerelik fel az első ilyen komplett rendszert, majd az idén még további ki­lenc helyen. Egyebek között a fővárosban, Budafokon és Csepelen, továbbá Szolnokon, Debrecenben és valószínűleg Somogy megyében. A költsé­gek megoszlanak, egy-egy ilyen rendszer körülbelül egy­millió forint, így az igénylők számától függően általában egy-két ezer forintot kell fi­zetni. Az egyedi vevőrendsze­rek természetesen ennél sok­kal költségesebbek. A vezérigazgató arról is szólt, hogy jelenleg a Magyar Posta a Magyarországon fog­ható Ecs-műhold adásai közül a Sky chanel, a Super chanel és a tv—5 csatornákra kötött olyan jogdíj-megállapodást, amely alapján az adás ter­jeszthető. Előreláthatóan ez további csatornákra is kiter­jed majd, annál is inkább, mert az engedélyezettek an­gol és francia nyelvű műso­rok, a hazai lakosság döntő része pedig inkább a német nyelvű programokat igényli. A harmadik emelet erké­lyén hófehérre mosott pe­lenkákat cibál az áprilisi szél. Majd egy szöszi kisfiú tipeg ki. megrázza a korlátot mér­gesen, édesanyja kétségbeesve rohan utána, mielőtt még bár­mi butaságot csinálna. — Két hete költöztünk be — mondja a fiatalasszony Ke­rekes Erika. Régebben a Szi­várvány utcában laktunk, a lakás mindössze 35 négyzet- méter alapterületű volt. Na­gyon szűkösen fértünk el ben­ne négyen. Kisgyermek gőgicsélése hal­latszik a szomszéd szobából. A kis Gyurika rohan öcsikéjé­hez és mosolyogva ringatja a bölcsőben. — Öcsike majdnem egy­idős az új lakással — mondja az anyuka —, akkortájt kap­tuk meg a kiutalást, amikor született. A négy szobából min­denkinek jut egy otthonos kuckó. A lakásberendezés nagy örömet jelent a szá­momra. végre hódolhatok szenvedélyemnek, mivel ki­rakatrendező a szakmám. A szobák és a közlekedő te­rek berendezése valóban szak­avatott kezekről árulkodik. Még a legkisebb tárgy is úgy illeszkedik a nagy egészhez, mint falevél a koronájához. Pestiek voltak — Azért elég nagy problé­mát jelent a számukra — fű­zi tovább gondolatait Kerekes Erika —. hogy nincs lift a házban. Ha sétára indulok délutánonként, mindkét gye­reket a nyakamban kell le­cipelni az utcára. A babako­csinak van ugyan tárolóhelyi- sége, de azt sem könnyű ki­emelni a többi közül. A fér­jem csak késő délután érkezik haza, ő programozó a Villa­mosenergia Kutató Intézetben — így nem tud segíteni. Édes­anyám már nyugdíjas, ő ha teheti, eljön hozzánk, segít a házimunkában, és gyakran vi­gyáz a gyerekekre, ha nekem elintéznivalóm van a város­ban. Egyébként a férjemmel együtt pestiek vagyunk. Négy évvel ezelőtt költöztünk Buda­örsre, amikor összeházasod­tunk. Elsősorban a lakás miatt jöttünk. A csend és nyugalom már összebékített bennünket a várossal. Távozóban. Gyurika az ajtónyitással egvidőben für­gén a lépcsőházba surran. Már rohanna is lefelé, - ha anyukája nem kapná ölbe. Mire az utcára érünk, ismét az erkélyről integet búcsúzás­képpen édesanyjával együtt. Keresztes Szilvia Nem feltétlenül ráfizetéses A vállalkozó a tanács Költözködés a Nádas sétányon Már összebékültek a várossal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom