Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-26 / 98. szám

Tárlatsorozat több helyszínen Képzőművészek a békéért Nagyszabású rendezvény- sorozat megszervezésére vál­lalkozott a, Hazafias Népfront Vác Városi Bizottsága, azzal, hogy egy időben több helyszí­nen mutatja be a városban élő képzőművészek — köztük amatőrök — műveit, a béke­hónap alkalmából. A Váci művészek a békéért című bemutatösorozát ünne­pélyes megnyitójára május 2-án 17 órakor kerül sor a Madách Imre Művelődési Központban. Köszöntőt mond — és a művelődési központ­ban rendezett kiállítást meg­nyitja — Fodor István, az Or­szágos Béketanács titkára. Az ünnepélyes megnyitón a váro­si KISZ-kórus működik közre, Brusznyai Margit vezetésével. Ezen a napon — és előtte, utána egy-két . nappal — több kiállítás is nyílik: a városi könyvtárban, a Hincz-múzeum kamaratermében, az MSV. a Tungsram, a Forte, a Senior kultúrtermeiben, a kommuná­lis üzem, a kórház, a vízmű, a nyomda helyiségeiben és a szakmunkásképzőben is. VÁC I Kjf€íwicm A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 98. SZÁM 1988. ÁPRILIS 26., KEDD Megszépül a város Propagandisták napja Társadalmunk és az erkölcs Vlagyimir Iljics Lenin születésének évfordulóján, a propagandisták napján Vácott is ünnepséget tartottak. Először a Lenin-szobornál helyezték el a megemléke­zés virágait, majd az MTESZ-székház dísztermében dr. Farkas Endre, az MSZMP KB Politikai Főiskolá­jának tanára Társadalmunk és az erkölcs címmel tartott előadást. Ezt követően jutalmakat adtak át a kiemelkedő munkát végző propagandistáknak. Ebben az épületben alakítják ki Vác szállodáját A leendő szálloda hátsó frontja kapcsolódik a strandhoz (Vimola Károly felvételei) A TÁRSADALMI összefüg­gések ma nem kedveznek az erkölccsel foglalkozóknak, mondta előadása bevezetőjé­ben dr. Farkas Endre. A köz­véleményben szélsőséges néze­tek élnek, többek között arról is, hogy ki korunk hőse; a vállalkozó típusú ember is csak egyike lehet az ideálok­nak, a példaképeknek. (A kér­dés úgy vethető fel: az érdek­et ika vagy az értéketika a domináló?) A szélsőségekben a tudat zavara nyilvánul meg, emögött viszont — mint az előadó mondta — valóságos zavar van, a zavar tudata. Nem tudjuk például, hogy milyen a munkaerkölcs ma hazánkban, hiszen ez attól függően változik, hogy milyen körülmények között dolgozik valaki. Egyes vélemények sze­rint, a gazdasági struktúra változása meghozza az erkölcs változását is, mások viszont azt vallják, hogy először az erkölcsöket kell megjavítani ahhoz, hogy megjavuljanak a társadalom egyéb viszonyai, összefüggései is. A gazdaság lehet meghatározó — vélte az előadó —, de a kölcsönhatás feltétlenül érvényesül... KÉTSÉGTELEN, hogy a problémák gazdasági kihívás­ként fogalmazódnak meg — eddig erre csak gazdasági jel­legű válaszokat próbáltunk adni, ami elégtelennek bizo­nyult. Az össztársadalmi vá­laszt viszont még nem ismer­jük eléggé ... Ezt pedig leg­inkább a fiatalok, sínylik meg, akiknek ideálnélküliségé­vel, perspektívátlanságával részletesebben is foglalkozott a Politikai Főiskola tanára. Az erkölcsi elbizonytalanodás az egész társadalomban érez­teli hatását, bár az úgy­nevezett erkölcsi normák, a történelem tanulsága szerint, nem teljesíthetők, az erkölcs feladata a gyakorlat és a normák közötti rés csökken­tése lenne. Arra a kérdésre, hogy hol kezdődik az értékrend, az előadó így válaszolt: először tudnunk kell, hogy melyek az antiértékek, azok, amelyeket nem fogadunk el, utána meg kell fogalmazni, hogy melyek azok, amelyekkel együtt élünk, majd mik azok, amik kö­zömbösek számunkra, melyek, amelyeket realizálunk, s me­lyek, amiket tisztelünk, ha nem is tudjuk gyakorolni. Kétségtelen, hogy nehéz idő­szak, amelyben élünk: nem kiélezett, de nem is konszoli­dált történelmi időszak. A közbülső korszakra az értékek változása, a pályamódosítás, a megtorpanás és a stabilizáció a jellemző, s egyaránt talaja a kiábrándultaknak, a közöm­böseknek, a karrieristáknak, de a keresőknek, kutatóknak is — fejezte be előadását dr. Farkas Endre. AZ ELŐADÁST ‘ követően Lábai László, a városi párt- bizottság titkára jutalmakat adott át a kiemelkedő mun­kát végző propagandistáknak. Itt jelentették be, hogy a köz­ponti ünnepségen Lenin-em- lékplakettet vehetett át Illés László, a DCM propagandis­tája. A megyei ünnepségen Bagyánszki Jánosnak (Vác- hartyán), Fehér Lászlónak (kötöttárugyár) és Lányi La­josnak (váci bv. intézet) nyúj­tottak át oklevelet. Az ünnepségen a városi pártbizottság oklevelét (és könyvjutalmát) kapta: Kiss László, Weisz Gábor. Gabányi Béla, Cseri Csaba, Szőcs Ta­más, Árvay Jenő, Papp Mi­hály, Keresztes János, Lencsés János, Kalácska Lászióné, Ko­vács Lajos, Várnai Sándor, Lajta Miklós, Wohner Lajos, Török Lászlóné és Bayer Sándor. Könyvjutalmat kaptak a marxizmus—leninizmus alap­jai oktatásában részt vevő propagandisták közül hatan. Hét propagandista munkáját könyvutalvánnyal ismerték el. Felvonulás, majális Május ünnepére készülve Szerte a városban és von­záskörzetében mindenütt ké­szülnek május elseje megün­neplésére. A városban zenés ébresztő köszönti a lakosságot, majd 9 órakor megkezdődik a felvonulás. Az iskolásokat kö­vetik az üzemek, gyárak, in­tézmények dolgozói — élükön a Senior Váci Kötöttárugyár felvonulóival, a városi mun­kaverseny győztes kollektívá­jával. A sort a sportolók zár­ják. A felvonulókat és az ün­nepet Bacsa Tamás, a Vác Városi Szakszervezeti Bizott­ság titkára köszönti. A felvonulás után, a Duna- parton, térzene fogadja a ma­jálisra érkezőket. A térzenét — az országzászlónál — a vá­rosi fúvószenekar szolgáltatja. Sok vidám játékot, szórako­zást ígér a Duna-parti majá­lis — legalább annyit, mint amennyi (a korábbi tervek szerint) a Pokol-szigeten lett volna —, hiszen egy órától itt ad koncertet a Z’ZI Labor és a Veresegyházi Asszonykórus is. Május elsejét megelőzően kerül sor a vállalati, intéz­ményi, iskolai ünnepségekre. Ezeken adják át a vándorzász­lót, illetve az oklevelet azok­nak az üzemeknek, szolgálta­tó vállalatoknak, amelyek a városi munkaversenyben ki­emelkedő eredményt értek el. Lakóterületi KISZ-szervezet Elsőként alakult A lakóterületi ifjúsági moz­galmi munka fellendítése ér­dekében megalakul az első la­kóterületi KISZ-szervezet Vá­cott. Az egyelőre alapszerve­zetként szerveződő kollektíva azokat a fiatalokat — KISZ- tagokat — kívánja összefogni, akik a városban laknak, ám munkahelyük távolabb van, esetleg nem működik KISZ- szervezet üzemükben, mun­kahelyükön. A lakóterületi politikai, mozgalmi munka jelentősége egyre nő, a területi érdekkép­viselet fontosságát egyre in­kább felismerik. Ez az alaku­ló KISZ-szervezet magja, alapja lehet több lakókörzeti alapszervezet megalakulásá­nak. Az új alapszervezet alakuló taggyűlésére május 2-án 16 óra 30 perces kezdettel kerül sor a Váci Izzó MTE Baráti Kör klubhelyiségében, a Kos­suth téren. A városi KISZ-bi- zottság szeretettel várja a tag­gyűlésre azokat a KlSZ-tago- kat, akik az alapszervezet mvinkájában részt kívánnak venni. Rólunk írják A Népszava hírben közölte, hogy nemzetközi megállapo­dás keretében tanulták két évig a fonószakmát a vietna­mi Hue város fiataljai a Pa­mutfonóipari Vállalat Váci Gyárában. A beutazó csoport helyett megérkezett az újabb tanulógárda. A Búvár lelkes hangú cikk­ben számol be arról, hogy megkezdődött a váci portala­nítás, a DCM rekonstrukciója. Képet közölt a fedett átlago- sító csarnokról, ami 100 ezer tonna nyersanyaghalom biz­tonságos tárolására lesz alkal­mas. Új otthon-betét Az Országos Takarékpénz­tár Űj otthon elnevezéssel új betétformát vezetett be a la­káscélú megtakarítások elhe­lyezésére. Ilyen betétet nyit­hat a 14. életév betöltése után bárki saját magának, vagy bármilyen korú kedvezmé­nyezettnek, illetve a munkál­tató a dolgozója részére. Ha a befizetett összeget la­kásépítésre vagy -vásárlásra használják fel, az első öt év­ben évi 6,25 százalékos ka­matot fizet az OTP, a hato­dik évtőd pedig — visszame­nőleg is — évi 12 százalék kamat jár. Ha a betétes nem lakás céljára használja fel az összeget, akkor a kamat öt éven belül évi 5 százalék, öt év után pedig — ugyancsak visszamenőleg, az első évtől — évi 9,6 százalék. A betét kamata adómentes, ha a megtakarítást lakás cél­jára használják fel. Ebben az esetben ezen felül a betétel­helyező adókedvezményben is részesül, vagyis a takarékos­kodás ideje alatt az évente befizetett pénz 20 százaléká­val — legfeljebb azonban évi 7200 forinttal — csökkentheti személyi jövedelemadóját. A betét után különkölcsön is jár, amelyet lakás céljára, il­letve áruvásárlásra lehet fel­használni. Új szolgáltatás a Dunakanyar Áruházban, Vácott. Expressz fénymásolás, garantált minőséggel, eredeti méretben, illetve kicsinyítve, nagyítva. «fim A következő történetet egy is­merősöm mesélte el. Nem fű­zött hozzá magyarázatot. Igyek­szem úgy továbbadni, ahogj tőle hallottam. Ú gy nyári délutánon, 1975- ben. bent jártam egy ne­velőotthonban. Népes kis gye­rektársaság jött velem szem­ben az óvónő kíséretében. Há­rom-négy éves apróságok, fiúk, lányok. Körülvettek, s csak úgy záporoztak felém a kérdések: — Ki vagy te? — Nem te vagy az anyukám? — Honnan jöttél? — Vigyél haza! Megtetszett egy duci, szőke hajú, kék szemű kislány, aki el nem engedte a ruhám szé­lét. Megsimogattam a fejét, és ezt kérdeztem tőle: — Hogy hívnak? — Nórinak. És téged? — Kati néni vagyok. — Hol van a te házikód? — Messze, nagyon messze. — Vigyél oda! — Nem lehet, hosszú az út. . — Jó lennék a buszon ... Másnap elmentem Nóriért. A buszt nem bírta a gyomra, ezért többszöri kényszerátszál­lás után érkeztünk haza. Tet­szett neki a „házikóm”, de legjobban a tortáján levő tör­pe marcipánfigurák. Hapci nagyokat tüsszentett, Kuka utánozta. Tudor okoskodott. Vidor nevetgélt. Morgó foly­ton zsörtölődött, ezen jókat derültünk, s így történt, hogy Nórinak „véletlenül” én let­tem a patronálója. Kéthetenként nálam töltötte a hétvégeket, kihoztam a ta­vaszi, téli és nyári szünetben. Kedvére főztem, haját vágtam, s az ország legszebb tájaira kirándultunk. Teltek az évek, nagyobb lett. Zavart, hogy ügyetlen. Nem tudott kenyeret vágni, vásárolni, nem ismerte a tár­gyak és a pénz értékét, össze­keverte a cukrot a sóval, a fa­héjat a kakaóval. Elhatároztam, nem leszek vasárnapi szülő ... Először megmutattam neki a fűszereket. Meg is ízlelte. — Milyen érdekes ... Ebből készül az igazi ebéd? — Ebből. Megtanítottam teát főzni, be­le citromot csavarni. Aztán to- jásrántottát sütöttünk együtt. Először elsóztuk, másodszor már ehető volt. Pudingot ké­szítettünk. Sok lett bele a cu­kor. de azért megettük. Köz­ben jókat nevettünk. Gyomláltam a zöldséget. Oda­jött. — Mit csinálsz? — Gyomlálok. — Gyomlálsz... az meg mi? — Kiszedem a gazt a kis sárgarépák közül, hogy jobban nőjenek. — Érdekes! Én mind gaz­nak látom. — Hozd be a tojást, Nórl- kám! Jön szomorúan: — Ma egyet sem tojtak a kakasok. — Talán a tyúkok... — Jó, akkor azok! — És a libák meg úgy há­pogtak, biztos éhesek. — Azok kacsák. Viszünk ne­kik enni. Most megtanulunk vásárol­ni. Alma, cukor, tej — mind­nek más az ára. A pénzt olyan helyre kell tenni, hogy el ne hagyjuk. Hazafelé ismeretiem­nél nem szabad szóbaállni, s főleg elmenni. Aztán fürdőhab helyett be­leöntött fél üveg sampont a vízbe. Megszeppenve nézett rám. — Nem baj, máskor azonban jobban vigyázz, nem szabad pazarolni. Most mindnyájan hajat mosunk. — Szeretnék egy új frizu­rát! — Jó, vágok. — Milyen szép lettem. Mint a Kudlik! Ugye hasonlítok rá? — Igen. — Mi is az a ház előtt, amin a 22-es van? — Az ott a kuka. — Jé, ezt a szót már hal­lottam. Az Ivanics azt mond­ja. őt ott találták. Lehet, hogy csak henceg vele ... Ahhoz ké­pest jó nagy már. Most bele se férne. De már bent sincs. Örökbe fogadták. Elvitték Du­naújvárosba. Egy doktor bá­csi és a felesége. Csak meglátr ták és elcsodálkoztak: Hiszen ez meg szakasztott olyan, mint a mi kis Évikénk volt, azelőtt a ... hajókirándulás előtt — mondták. Nóri hallgatott egy kicsit. — Te nem akarsz örökbe­fogadni? Akkor mindig ma­radhatnék ... Aztán akadt kis barátnője. Átjártak egymáshoz. Ott is na­gyon szerették őt. Egyszer el- kéredzkedtek ibolyázni. Haza­jövet a kapu előtt parázs ve­rekedésbe kezdtek. Cibálták szét az ibolyát, s ezt kiabál­ták: — Nem a te anyukádé! — Az én anyukámé! Nóri belevörösödött a küz­delembe, de ő győzött. Hozta két kis markában a széttépett ibolyákat. Tányérba tette, vi­zet öntött rá, s így méltatlan­kodott: — Nahát, ez a pulyka kis hí­ján elvette tőlem azt, ami ne­ked jár... — Fogadd szeretet­tel! Í gy teltek a szünetek és a hétvégek Nórival. Unat­kozni nem volt időnk. Egyszer aztán, tizenkét éves korában, azt mondja: — Itt volt az anyukám! Mér­ges volt, hogy nem talált benn. Elhallgatott, majd folytatta: — A jövő héten is el fog jönni... — Jó, a jövő hét a tied, be­szélgessetek egymással. A beszélgetés után egy hét­tel találkoztunk. Nóri zavar­ban volt. lesütötte a szemét, elvörösödött, és azt mondta halkan: — Nem jövök többé... ne haragudj ... a saját anyukám megígérte... hogy örökre ha­zavisz. Panyi Mária ISSN 0133-2759 (Váci Hirlaj» A kis Nóra története

Next

/
Oldalképek
Tartalom