Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-26 / 98. szám

2 &£Mtm 1988. ÁPRILIS 28., KEDD Csernavin interjúja a TASISZ-nak Kevesebb hadihajót A Földközi-tengeren állomásozó szovjet és amerikai hadihajók számának befagyasztására vonatkozó meg­egyezést szolgálhatná egy olyan javaslat, hogy a két ál­lam legfeljebb 15 hadihajót és 10 ellátóhajót tarthasson a térségben — jelentette ki hétfőn Moszkvában Vlagyi­mir Csernavin tengernagy, a szovjet haditengerészeti erők főparancsnoka, honvédelmi miniszterhelyettes. A TASZSZ-nak adott inter­jújában Csernavin elmondta: ez csak akkor valósítható meg, ha az Egyesült Államok ki­vonja a térségből a repülőgép­hordozó hajóit és atom-ten- geralattjáróit. Fontos az is, hogy ha létrejön e kérdésben a megegyezés a Szovjetunió és • az Egyesült Államok között, akkor a földközi-tengeri álla­mok se növeljék ott állomáso­zó erőik számát, és ne fejlesz- szék katonai infrastruktúráju­kat a térségben. A tengernagy kiemelte: Mihail Garobacsov márciusban Belgrádban előterjesztett kez­deményezései magukban fog­lalják azt, hogy a földközi-ten­geri államok és más érdekelt országok is támogassák a nagy forgalmú tengeri utak, köztük a nemzetközi szorosok biztonsá­gának szavatolására vonatkozó módszerek és elvek kidolgozá­sát. Mint Csernavin elmond­ta, a NATO-tagországok jelen­leg jelentős számú haderőt ál­lomásoztatnak a Földközi-ten­geren: 550 hadihajót és naszá­dot, ezen belül ballisztikus rakétákkal és manőverező ro- bötrepülőgépekkel felszerelt atom-tengeralattjárókat, vala­mint atomfegyverrel felszerelt repülőgéphordozókat. Ehhez tartozik még mintegy 600 har­ci repülőgép. A fő csapásmérő erőt az Egyesült Államok 6. flottája jelenti. A 6. flotta ha­jóin összesen 1000, különböző nagyságú nukleáris töltet ta­lálható, és ezek a hajók hor­dozzák e térségben a NATO tengeri telepítésű csapásm.érő légierejének 75 százalékát. A NATO haditengerészeti ereje jelentős mértékben meg­haladja a Varsói Szerződés egységeinek erejét és létszá­mát. A szovjet és az ameri­kai kontingens összehasonlítá­sakor hangsúlyozni kell, hogy a szovjet hajók állomásoztatá- sa kényszerű válaszlépés az amerikai 6. flotta állandó je­lenlétére. Az Egyesült Államok Tárgyalások a dolgozók küldötteivel Lengyel közlekedési sztrájk Nem álltak munkába hétfőn téggel a lengyelországi Byd­goszcz város villamos- és autóbuszvezetői. A sztrájkoló közlekedési dolgozók több bért és jobb munkakörülményeket követelnek — közölte a helyi rádió. A Varsótól 230 kilométerre északnyugatra fekvő 378 ezer lakosú Bydgoszczban 229 busz­sofőr és 60 villamosvezető lé­pett sztrájkba hétfőn hajnal­ban.' ...A rádió hivatalos szakszer­vezeti forrásokra hivatkozva jelentette: a közlekedési dol­gozók szakszervezetének veze­tősége, a város vezetői és a LEMP képviselői tárgyalást kezdtek a sztrájkoló dolgozók küldötteivel. A munkabeszün­tetés előzményéhez tartozik, hogy a dolgozók korábban már kezdeményeztek megbe­széléseket arról, hogy a köz­lekedési dolgozók kapjanak varsói kollégáikkal azonos fi­zetést, az üzemanyag-megta­karítás után prémiumot,. és biztosítsanak számukra jobb munkakörülményeket. A ko­rábbi tárgyalások azonban nem vezettek eredményre. A Bydgoszcz közelében levő 65 ezer lakosú Inowroclaw és a 30 ezres Chojnice autóbusz- vezetői szolidaritásból szintén sztrájkba léptek hétfőn — kö­zölte inowroclawi városi veze­tőkre hivatkozva a lengyel rádió. 15—20 hadihajót és 10 ellátó­hajót, valamint három manő­verező robotrepülőgéppel fel­szerelt atomtengeralattjárót tart a Földközi-tengeren. A Szovjetuniónak 12—15 hadihajója és 10—12 ellátó­hajója van a térségben — mondotta a szovjet haditenge­részet főparancsnoka. Csernavin, a Földközi-tenger térségének biztonságát célzó egyéb kezdeményezésekkel kapcsolatban javasolta: „A Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok még az általános biza­lomerősítő intézkedéseknek a stockholmi konferencia szelle­mében történő egyeztetése előtt állapodjék meg abban, hogy értesíti egymást a Föld­közi-tengeren rajtaütésszerű támadásra alkalmas csapatai­nak átcsoportosításáról, had­gyakorlatok rendezéséről, és külföldi megfigyelőket hív meg a hadgyakorlatokra.” VSI-NATO Bécsi konzultációk Hétfőn Bécsben újabb kon­zultációt tartottak a Varsói Szerződés és a NATO tagálla­mainak képviselői az európai fegyveres erők és hagyomá­nyos fegyverek csökkentéséről folytatandó tárgyalások man­dátumáról. A hétfői soros konzultáción a mandátum arra vonatkozó elemeit egyeztették, hogy a tárgyalásokat az összeurópai folyamat kereteiben tartják, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájában részt vevő 23 ország képviselői között. Miként a TASZSZ hírügy­nökség megállapította, a man­dátum szóban forgó elemei­nek egyeztetésével sikerült újabb lépést tenni a mandá­tum kidolgozása felé. Korábban már megállapo­dás jött létre a tárgyalások céljairól, a mandátum beve­zető szakaszáról, az ellenőr­zésről, a tájékoztatás cseré­jéről és a tárgyalásoknak 1988-ban való megkezdéséről. Shultz brüsszeli tájékoztatója Lassan halad a megállapodás Bizonyos kérdésekben van előrelépés, de a hadászati tá­madó fegyverek korlátozása igen bonyolult és az ebben va­ló megállapodás csak lassan halad — mondta George Shultz a NATO-szövetségesek- nek. Az amerikai külügyminisz­ter hétfőn Brüsszelben tájé­koztatta a NATO-partnereket moszkvai tárgyalásairól. A tagországok többsége részéről szintén a külügyminiszter volt jelen. George Shultz utalt a kö­zéphatótávú és hadműveleti­harcászati rakétákról kötött megállapodásra. E rakéták fel­számolását a könnyebben megoldható problémák közé sorolta. A stratégiai fegyverek kérdése — mondotta — sok­kal bonyolultabb. Kijelentette: borúlátó azt illetően, hogy le­hetséges lesz-e erről a most soron következő csúcstalálko­zón megállapodni. Shultz úgy ítélte meg, hogy a soron következő csúcstalál­kozón haladás lehetséges a nukleáris kísérleteket illetően, továbbá a vegyi és a hagyomá­nyos fegyverek, valamint az emberi jogok témakörében, és remény van „kiegyensúlyozott megállapodásra” a bécsi kon­ferencián. Az amerikai külügyminisz­ter napirenden kívül tanács­kozott Leo Tindemans belga külügyminiszterrel és az Egye­sült Államok nevében hely­telenítette a belga kormány abbeli szándékát, hogy haza­rendeli hadihajóit a Perzsa (Arab)-öbölből. Külön tanácskozott Shultz Uffe Ellemann-Jensen dán külügyminiszterrel is és kifej­tette előtte aggodalmát a dán parlament — foldketing döntése miatt, amellyel meg­tiltja nukleáris fegyverekkel felszerelt hajók befutását Dá­nia vizeire. Ez a döntés, mon­dotta, ,,igazi problémát tá­maszt” a NATO számára. Jegyzet r __f M IND NEHEZEBB KIBÚVÓKAT TALÁLNI ELŐSZÖR AZT KIFOGÁ­SOLTÁK, hogy politikai kér­déseket nem tárgyalhatnak. Mi után Managua beleegyezett ab­ba, hogy a katonai intézke­désekkel együtt a megbékélés későbbi problémái is szőnyeg­re kerüljenek, újabb kifogást találtak. Azt mondották, hogy a tanácskozásokat meg kell előznie amnesztiának, bizo­nyos garanciák nyújtásának arra, hogy az alkotmányos jo­gok valóban érvényesülnek. A sandinista kormány vélemé­nye szerint ezek az intézke­dések egy későbbi szakaszban úgyis napirendre kerültek vol­na. Módosított tehát a menet­renden, s megkezdte a poli­tikai foglyok szabadon bocsá­tását — köztük azokét is, akik annak idején Somoza úgynevezett nemzeti gárdájá­ban olyan tisztségeket töltöt­tek be, amelyek eddig indo­kolttá tették fogva tartásukat, a demokrácia védelme szem­pontjából. A kontrák azonban újabb feltételekkel próbáltak kibú­vót találni. Arra számítottak, hogy a sandinista kormányzat nem meri vállalni a kockáza­tot arra, hogy a fegyverrel el­lene támadókat beengedje tár­gyalni a nicaraguai fővárosba, még akkor is, ha diplomáciai feladattal érkeznek. A népi erők azonban nyilván úgy ér­tékelték a helyzetet, hogy a kontrák tárgyalóasztalhoz kényszerítése éppen Managuá- ban, sokkal inkább a sandi­nisták erejének tükrözője. így a nicaraguai nép a kormánty magabiztosságának tanúieie- ként értékelheti, ha a más és más közép-amerikai színhelyű közvetett eszmecserék után. a közvetlen tárgyalásokra most már Managuában kerül sor. A kontrák nagy meglepetésére Ortega elnök elfogadta a fel­tételt. Ezek után már inkább utócsatározásnak számított, hogy az ellenforradalmárok még egy akadályt próbáltak állítani az utolsó pillanatok­ban. Azt követelték, hogy az eddigi közvetett tárgyalásokon kulcsszerepet betöltött Obando y Bravo managuai érsek le­gyen ezúttal is jelen, a két­oldalú megbeszéléseken. A MANAGUAI KOR­MÁNYZAT ezt is elfogadta. Hiszen, ha az érsek közvetí­tése hasznos volt az eddigi­ekben, jelenléte ezután is egyengetheti a kompromisszu­mos megoldások útját. így jött létre már az ideiglenes tűzszünet után — amikor Ni­caraguában elhallgattak a fegyverek —, az első tárgya­lási forduló a sandinisták és a kontrák delegációja között. A teljes szabadságot élvező el­lenzéki sajtó ugyanúgy, mint az Egyesült Államokban meg­jelenő kommentárok özöne, azt jósolgatta, hogy a kontrakül­döttség megjelenése és mozgá­sa Managuában „gyengíti majd Ortega kormányzatának pozí­cióit”, s „ellentéteket kelt a sandinista vezetés soraiban”. Azt állították, hogy a sandi­nisták radikális szárnyához tartozó politikusok már eddig is „túlzottnak” tartották a ve­zetés kompromisszumokra való hajlandóságát és azt mondo­gatták volna, hogy a valósá­gos erőviszonyok „keményebb fellépést” indokolnának a kontrák ellen. Megírták azt is, hogy a sandinista vezetés ér­velése eddig széles körben el­fogadható volt a nicaraguai népi erők számára, hiszen ha­tékonyságukat a diplomáciá­ban azzal magyarázhatták, hogy a kompromisszumok al­ternatívája csak az Egyesült Államok katonai beavatkozása lehet. Amerikai újságok azután helyszíni tudósításaikban meg­írták, hogy a „sokkszerű ha­tást” a tárgyalások managuai színhelye éppen egyes kontra­delegátusokra tette. Ezek sok­sok esztendő után első ízben mehettek végig a főváros ut­cáin, s találkozhattak azok­kal az egyszerű emberekkel, akik ellen fegyveres harcot vi­seltek. A küldöttség tagjai szabadon mozoghattak, azzal beszélgethettek, akivel akar­tak, s igy szembesülhettek a nicaraguai valósággal, láthat­ták, hogy eddigi hadviselésük mennyi szenvedést, mily káro­kat okozott az ország népé­1GY TÖRTÉNT, hogy éppen az ellenkezője következett be annak, amit korábban a nica­raguai ellenzéki lapok jósol­gattak. Nézeteltérések kelet­keztek a kontrák tárgyaló de­legációjában. amikor a sandi­nista küldöttség eléjük tárta elképzeléseit a tűzszünet vég­legesítésére, majd az azt kö­vető politikai rendezésre. Ki­tűnt, hogy a managuai veze­tés a leskörültekintőbben, s a másik fél érdekeinek messze­menő figyelembevételével ké­szítette elő mindkét tervét. Ami a katonai megoldást il­leti. hét körzetet jelöltek ki a kontra fegyveresek számára, ahol összevonhatják erőiket. Logikus egv ilyen átrendezés, mivel a közép-amerikai álta­lános békefolyamat keretében — amelyet az öt államfő alá­írásával tavaly augusztusban szentesített —, a kontráknak el kell hagyniok a szomszédos Honduras és Costa Rica terü­letét. Ezek a kormányok ugyan­is kötelezettségei »állaltak, hogy nem adnak tovább me­nedéket á szomszédjuk ellen fegyveres felforgató cselekmé­nyeket elkövető ellenforradal­már erőknek. A tűzszüneti megállapodás véglegesítését célzó managuai tárgyalásokon a sandinista kül­döttség beleegyezett volna ab­ba, hogy a kontrák e hét öve­zetben megtarthatják fegyve­reiket, sőt hajlandó volt arra nézve is biztosítékokat vállal­ni, hogy ezek az egységek megfelelő utánpótlást kaphas­sanak. Nem akadályozták vol­na azt sem, hogy eljusson hozzájuk az az úgynevezett „humanitárius segély”, amit az amerikai kongresszus nemrég megszavazott. A katonai ren­dezés e lépései tartósítanák a mostani fegyvernyugvást, s megteremtenék a feltételeket a további lépésekhez, amelyek során a kontrák bekapcsolód­hatnak a nicaraguai politikai életbe, s fegyverek helyett a szó erejével próbálnának az általuk vélt befolyásra szert tenni a sokat szenvedett kö­zép-amerikai országban. ELŐSZÖR A MÉRSÉKELT kontra vezetők álláspontja ér­vényesült. Ezt tükrözte, hogy kizárták az úgynevezett „ka­tonai szárnyuk” két képvise­lőjét a küldöttségből, Ezek Ugyanis a tárgyalások hala­déktalan megszakítását és a tűzszünet azonnali megszünte­tését szorgalmazták és azt kö­vetelték, hogy minden további bejelentés nélkül újítsák fel a hadműveleteket a managuai kormány ellen. Közbelépett azonban Enrique Bermudez, a kontrák katonai vezetője, s fellépésére a „mérsékeltek” Elnökválasztás — két forduló között Mitterrand az esélyesebb A francia elnökválasztás második fordulójában, május 8-án Francois Mitterrand el­nök és Jacques Chirac minisz­terelnök küzdhet meg a köz- társasági elnöki tisztségért. A belügyminisztérium reg­gel 6 órakor a következő táb­lázatot közölte az elnökvá­lasztás első fordulójáról: Mitterrand 34,04 százalék, Chirac 19,89, Barre 16,56, Le Pen 14,44, Lajoinie 6,79, Waechter 3,79, Juquin 2,11, Laguiller 2.00, Boussel 0,39. A közvéleménykutató inté­zetek szerint Mitterrand nö­velte győzelmi esélyeit és ál­talában 52,5—55 százalékos eredményre számíthat május 8-án. A választásra jogosul­tak 15 százaléka még határo­zatlannak vallotta magát. A francia pártok vezetői hétfőn teljes erővel megindí­tották az elnökválasztási had­járat második szakaszát. Francois Mitterrand, illetve Jacques Chirac kampányfőnö­kei megállapodtak, hogy Mit­terrand és Chirac csütörtökön televíziós vitában áll a közvé­lemény elé. Chirac és Barre tábora megállapodott, hogy pénteken közös nagygyűlést tartanak Párizsban, ahol a kormánypártok egységének de­monstrálására jelen lesz az emelvényen Barre is. Demilitarízált övezetek a pakisztáni hátik mentén A kabuli vezetés új javaslata Demilitarizált övezet meg­teremtését javasolta hétfőn Pakisztánnak és az ellenfor­radalmároknak Nadzsibullah afgán elnök a Pakisztánban élő afgán menekültek hazaté­résének megkönnyítésére. Az elnök az afganisztáni áprilisi forradalom tizedik év­fordulójának előestéjén Ka­bulban rendezett ünnepségen szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy az új afgán javaslat a kor­mány által korábban meghir­detett nemzeti megbékélési politika kereteibe illeszkedik. Az indítvány értelmében a Pakisztánban tartózkodó af­gán menekültek visszatérésé­nek elősegítésére a közös hat tár mentén katonai erőktől mentes övezeteket hoznának létre — mondotta az elnök, s felszólította a pakisztáni kor­mányt, valamint a kabuli ve­MERÉNYLETEK A rendőrség és a esendőrség kilenc gépkocsiját gyújtották fel Brüsszelben vasárnapra vir­radóra. feltehetően ugyanazok a merénylők. Személyi sérülés nem történt, de az anyagi kár jelentős. Eddig semmilyen szer­vezet nem adott jelzést arról, hogy vállalná a merényleteket. A közvélemény a terrorista merénylethuliám újjáéledésétől tart. háttérbe szorultak, s a kato­nai szárny „keményvonalas” álláspontja nyomán a mana­guai eszmecserén egyelőre nem sikerült megállapodni a tartós tűzszünetben. Ennek azonban az lett a kö­vetkezménye, hogy az úgyne­vezett „mérsékeltebbek” két vezető személyisége, Jaime Morales és Walter Calderón lemondott tisztségéről és lát­ványos módon távozott a tár­gyalásokról. Ezt követte a kontrák lépése, amellyel meg­szakították a managuai meg­beszéléseket, anélkül, hogy újabb dátumot sikerült volna kijelölni a második fordulóra. A tárgyalóasztal szinte pánik­szerű otthagyásával, a kont­rák leplezni akarták, hogy mindenekelőtt időnyerésre van szükségük, hogy újrarendezzék soraikat, s egységes álláspon­tot alakítsanak ki a sandinis­ta megbékélési javaslatokra adandó válaszok ügyében. EZÉRT TEGUCIGALPABAN a hét végén tárgyalásokat tar­tottak, s ezen „belső nézetkü­lönbségeiket és a sandinisták­kal folytatott tárgyalások jövő­jét” vitatták meg — mint ar­ról lapjelentések beszámoltak. A megosztottság azonban az úgynevezett katonai és politi­kai szárny között megmaradt, bár Enrique Bermudez ezt te­lefonon adott nyilatkozataiban cáfolni igyekezett. A politikai szárny a hondurasi fővárosban tartott megbeszélés után is, a hírek szerint kitart a sandi­nistákkal való tárgyalások folytatása mellett. A fegyveres csoportok vezetői viszont, el­zárkóznak a managuai kor­mánnyal való kompromisszu­mok elől, s még mindig bíz­nak abban, hogy felülkere­kedhetnek a fegyveres erőpró­ba tovább erőszakolásában, persze akkor, ha Washington számára valamiképpen módot nyújthatnak a beavatkozásra. Ez azonban, a kontrák poli­tikai vezetői szerint is, csak délibábok kergetése ... Árkus István zetés ellen harcoló fegyveres szervezeteket, adjanak mielőbb pozitív választ az új afgán ja­vaslatra. Az afgán fegyveres erők egyik szóvivője később kije­lentette, hogy a kormány ál­láspontja szerint a határtér­ségben több demilitarizált öve­zetet is létre lehetne hozni s számuk elérhetné akár a több tucatot. ★ A nemzeti megbékélési poli­tika eredményeit méltatja az az üdvözlet, amelyet a szov­jet vezetés hétfőn küldött Af­ganisztán vezetőinek a nem­zeti-demokratikus forradalom tizedik évfordulója alkalmá­ból. Az SZKP Központi Bi­zottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a kormány ál­tal aláírt szovjet üdvözlet címzettje Nadzsibullah párt- és állami vezető, valamint Szultán Ali Kistmand minisz­terelnök. Damaszkusz Asszad—Arafat találkozó Háfez Asszad, Szíria állam­fője hétfőn délután Damasz­kusziján az elnöki palotában fogadta Jasszer Arafatot, a PFSZ vb elnökét. A palesztin vezetőt a tárgyalásra elkísér­te a legnagyobb palesztin szer­vezet, az El-Fatah számos ve­zetője, köztük Faruk Kaddumi, a PFSZ politikai osztályának irányítója és Hani Al-Hasszán, Arafat politikai főtanácsadó­ja is. Szíriái részről jelen volt Faruk As-Saraa külügymi­niszter is. Arafat vasárnap este, rend­kívüli biztonsági intézkedések közepette utazott Szíria fővá­rosába, ahol azonnal tárgya­lásokat kezdett a különböző palesztin szervezetek irányítói­val a mozgalom egységének helyreállításáról, a Szíriához fűződő kapcsolatok újjáélesz­téséről, a megszállt területe­ken folvó harc támogatásáról. Najef Havaimé, a Demokra­tikus Front Palesztina Felsza­badításáért (FDLP) vezetője, aki Damaszkuszban részt vett Abu Dzsihad temetésén, hét­főn közölte: Szíria és a PFSZ mind több kérdésben ért egyet. Havatme megerősítette, hogy a PFSZ és Szíria jó kapcso­latainak megteremtésében alapvető tényezőt jelent Asz- szad elnök és Arafat nézetkü­lönbségeinek tisztázása. JERUZSÁLEM! ÍTÉLET A Jeruzsálem! törvényszék hétfőn halálra ítélte John (Ivan) Demjanjukot. miután az előző héten már kimondták, hogy Demian.iuk azonos a treblinkai haláltábor „Rettegett, Ivánjá­val”. Izrael államban elvben nincs halálbüntetés, de 1961- ben Adolf Eichmannra szintén halálos ítéletet mondtak ki. Az ítéletet felolvasó Cvi Tál bíró hangoztatta, hogy kétsé­get kizáróan bebizonyosodott: John (Iván) Demjanjuk azonos a treblinkai hóhérok egyiké­vel, s bűnösnek találták a zsi­dó nép. az emberiség ellen el­követett bűntettek vétkében. Enyhítő körülményeket nem találtak. Az ukrán származású, az Egvesült Államok által másfél éve kiadott Demjanjuk koráb­ban azt hangoztatta, hogy „azo­nosítási hiba” áldozata, Ő nem azonos a bűntettek elkövetőié­vel. Védője bejelentette, hogy fellebbezni fog az ítélet ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom