Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-25 / 97. szám

Man

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

XXXII. ÉVFOLYAM. 97. SZÄM

1988. ÁPRILIS 25., HÉTFŐ

Postai élüzem

Mondják: a napilap romlandó

A megszokottnál több kitüntetés, 140 ezer forintnyi pénzjutalom, személyeknek és brigádoknak szóló elismerések sora: elmúlt esztendei teljesítménye alapján élüzemi címet kapott a ceglédi 1. sz, posta- hivatal. Hogy Nagy László hivatalvezetővel való beszélgetésünket a lapterjesztés gondjaira szűkítettük le, azt a téma időszerűsége is indokolja.

— Tavaly a posta évnyitóját is a szélsőségesre fordult időjárás határozta meg.

— A lapkészítés egész folyamatát fönnakadások jellemezték: már a papír is nehezen vagy sehogy se jutott el a nyomdákba. Az újságok a kellőnél kisebb példányszámban és persze későn érkeztek Ceglédre is, márpedig főleg a napilap — mint mondják — romlandó. Elsősorban az árusok pavilonjaiban volt szembeötlő a hiány. Pedig ebben az időszakban kivételesen nagy igény mutatkozott a lapok iránt, hirtelenjében fölértékelődött a sajtó.

— De aztán elmúlt a tél...

— ... és következtek a devizatakarékossági intézkedések, amiket egyszerűen csak lapkorlátozás néven ismer a közönség. Ekkor — mondhatom — drasztikusan csökkent a tőkés importból származó papírokon készült kiadványok példányszáma. Hadd illesszek ide néhány adatot. Amikor még javában tartott a lapkorlátozás, 1987 decemberében. 7195 darab Nők Lapja jutott a városnak, a stop elmúltával, 1988 márciusában összesen 15 800 darab. Képes Újságból a szűkített keret havi 4400 darab volt, most 10 500.

— Ami a vásárlóknak bosz- szúság, az önöknek bevételkiesés volt.

— Megpróbáltuk alkalmi kiadványok forgalmazásával pótolni. És sikerült is. Özönsze- rűen jelentek meg és kerültek az utcára azok a kiadványok, amelyeknek az árában tükröződik a ráfordítás is. Egy csomó könyv látott így napvilágot, úgyhogy végül is teljesítettük a bevételi tervet. A posta malmára hajtotta a vizet az is, hogy év vége felé egymást követték a különféle adóügyi füzetek: egyik így. a másik úgy értelmezte, magyarázta a kérdéseket, s persze a vásárlók elkapkodták valamennyit.

— Már nem tudom, hol bukkantam rá arra az adatra, hogy a város olvasottsági mutatója 128,2. Jó ez vagy rossz?

— Se nem jó, se nem rossz.

Azt jelenti, hogy’ a városban egy esztendő alatt eladott lapokból (1987-ben 5,1 millió

darab) egy lakosra 128,2 jut. Az országos átlaghoz viszonyítva ez jó közepes eredmény.

— És könnyen elképzelhető, hogy csökkenni fog.

— Nem hiszem. Az előbb fölsorolt számok jelzik a lapkorlátozás utáni keresletet. Szerintem van vásárlóerő. Tavaly 900-zal nőtt az előfizetők száma.

— A posta az elmúlt évben a kiadó cégekkel közösen több akciót hirdetett meg az előfizetők számának emelése érdekében. A terjesztők személyesen keresték meg a vállalatokat, iskolákat, intézményeket. A párttitkárok mindenhol támogatták a kezdeményezést, így aztán jó néhány, elsősorban közületi előfizetőt sikerült szerezni a Fáklyára, a Szovjetunióra és a Lányok— Asszonyok címűre. A verseny díját, egy Junoszty televíziót is ceglédi terjesztő nyerte. Igaz, hogy idén januárban és

februárban az előfizetők jó része lemorzsolódott.

— Reklamációk?

— A panaszok 99 százaléka arról szól, hogy a kézbesítő nem dobta be a napilapot, vagy éppen összecserélte egy másikkal. Vezetünk egy följegyzést a reklamációkról, ebből nagyjából képet lehet alkotni a kézbesítés minőségéről. Ha valakinek túl gyakran szerepel a neve ezen a listán, nem teid ntünk el a felelősségre vonástól sem.

V. S.

A hármas ikrek

Egészségesek, szépek a ceglédi hármas ikrek. Otthonukban jól fejlődnek. Szüleik, Tóth Czifra Tamás és felesége, valamint 22 hónapos András bátyjuk mellett hivatásos gondozónő, Doór Zoltánná is kedvüket keresi, Két és fél hónaposok.

(Apáti-Tóth Sándor' felvétele)

Ha kijutnak az olimpiára

A soproni edzőtáborozás után Cegléden folytatta felkészülését a magyar női kosárlabda-válogatott. Ezután még egy hét tatai tréning következik, majd tornák, mérkőzések, s a június 6-án kezdődő olimpiai selejtező.

— Milyenek a magyarok esélyei? — kérdezem mindjárt a legfontosabbat a válogatott szakvezetőjétől, Killik Lászlótól.

— A sorsolást kiemelések alapján végezték, a 24 csapatot így osztották négy csoportba. Jó a sorsolásunk, kerülhettünk volna sokkal erősebb csoportba is. Reális elvárás a nyolc közé jutás. Ebben legnagyobb vetélytársainknak a lengyelek (velük egyértelműen pozitív a mérlegünk, hiszen az utóbbi években nem tudtak bennünket legyőzni) és az ausztrálok. Ellenük váltakozó szerencsével, s eredményességgel szerepeltünk. Szeretnénk, ha a csoportunkból úgy jutnánk tovább, hogy győzelmet vigyünk magunkkal.

— A döntőben kik lehetnek

az ellenfelek? *

— Szovjetunió, Kína, Jugoszlávia, Bulgária, Kanada, Csehszlovákia, Ausztrália és Magyarország esélye erre a legnagyobb. Az első hat kerül be az olimpia mezőnyébe. Nagyon remélem, s nemcsak a hivatalos optimizmus mondatja velem, mi is közöttük leszünk.

— Akkor ismét találkozunk?

— Nagyon remélem, mert elképzelésünk szerint — ha kijutunk a játékokra — a közvetlen olimpiai felkészülést Cegléden kezdjük majd el, július elején.

— Nemzetközi szinten

mennyit ér a magyar női kosárlabda?

— Két élvonalbeli klubunk van, nemzetközi szinten is jegyzett, a BSE és a Tungsram. Különben az egész magyar mezőny nem erős, kevés a jó játékos, s jobb utánpótlás-nevelés is kellene. A válogatott eredményei ezen szerencsére túlmutatnak. Mindig jött az új generáció, sikerült a folyamatosság megteremtése.

Valóban nagyon szép ez a lista, ami a válogatott 80-as évekbeli eredményeit tartalmazza. Negyedik hely az 1980-as olimpián, harmadik az 1933-as, 1985-ös és az 1987- es Európa-bajnokságon, s közben — amit a szakvezető a válogatott legnagyobb sikerének tart — negyedik helyezés az 1984. évi olimpiai selejtezőn. Folytatás remélhetőleg már 1988-ban, az olimpián!

U. L.

Céklapor Kanadába

A startra minden rendben lesz

— Vannak cégek, amelyek termékei iránt csökkent a kereslet. Vajon önöknél érezhe- tö-e ez? — kérdezem Hajagos Józseftől, a Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi gyáregységének vezetőjétől.

— A gyáregységünk közvetlenül nem értékesít. A nagykőrösi központunkban többet tudnának mondani arról, hogy a vásárlói igény mennyire változott. Mert hogy változott, az biztos. Azért az elmúlt esztendőben 8400 tonna készárut gyártottunk — 14 százalékkal többet, mint 1986-ban. Ennek a mennyiségnek 30—30 százaléka a honi, illetve tőkés, míg 40 százaléka a szocialista piacra készült.

— Mit termeltünk? Gyü- mölcskonzerveket belföldre, szeletelt uborkát Svédországba, paradicsompaprika-salátát főleg az USA-ba, míg a céklasaláta nagy részét Csehszlovákiába. A technológiai és műszaki feltételek adottak ahhoz, hogy ezeket az árukat jó minőségben tudjuk csinálni.

— Lesz-e elegendő feladatuk ebben az évben?

— A feladataink hasonlóak a múlt évihez, csupán a meny- nyiség változik. A gyökérsalátákból és a szárítmányokból növelni kívánjuk a termelést. A tavalyi 6 vagonnal szemben 30 vagon vöröshagymaszállítmány készítését tervezzük. Ha a petrezselyemzöld minősége megfelelő lesz, akkor azt is.

— Milyen az alapanyagok minősége? Ha valahol, akkor azt hiszem, ez önöknél rendkívül fontos.

— A konzerviparnak többnyire az a termés jut, amit a szállítók nem, tudnak exportálni, és a hűtöházaknak sem kell. Bizony sokat küszködünk a gyakran silány nyersanyagokkal. A jelentős pluszmunka megemeli a költségeket. A válogatás során kiderül, hogy van, amit kidobhatunk, mert csak cefrének lenne jó. Viszont nekünk élvezhető készítményeket kell a vásárlók asztalára tenni. S így ez egyáltalán nem könnyű.

— Most mi kerül le a szalagokról? »

— Céklacsík, a hazai piac számára, és céklapor-alap- anyag Kanadának. Ez utóbbi új terméknek számít, ősztől kezdve gyártjuk.

— És kint mire használják?

— Megvallom őszintén, hogy a kanadai vevő nem nyilatkozott nekünk erről. Ez a lisztnél finomabb porszem anyag. Talán színezőt vonnak ki belőle. Persze, ez olyan fél- hivatalos értesülés.

— Jóllehet még egy-két hónap van a nagy gyümölcsszezonig. Hol tartanak a felkészülésben?

— Előreláthatólag május közepétől kezdjük meg a gépek karbantartását. Természetesen amit lehetett, már felújítottunk; például a meggy gyártásához szükséges szártépőket. A startra minden rendben lesz. Egyébként nem panaszkodhatunk, mert van elegendő berendezésünk. Tervezzük egy töltő-, valamint szeletelőgép vásárlását. Az előbbi a gyökérsaláták készítéséhez kell.

— S ezekkel a gépekkel milyen képzettségű emberek dolgoznak?

— Örömmel mondhatom, hogy minden kulcsfontosságú területen szakmunkásokat foglalkoztatunk. Érdekességként csak annyit, hogy a konzervipari szakmunkások leendő országos versenyére a ceglédi gyáregységből négyen jutottak be. Ez önmagáért beszél. A jó szakemberek előtt továbbra is nyitva áll az ajtónk. Hiszen, ha 20 fővel magasabb lenne a létszám, az lehetővé tenné, hogy tavasszal és ősszel is két, nyáron pedig három műszakban termeljünk folyamatosan.

F. F.

Táblákkal jelezzék

Nem a kóbor kutyák problémája foglalkoztat mostanában, hanem bizonyos „kutyás” magatartás. Persze tudom, a kutyáknak is mozgásra van szükségük, olykor többre, mint a gyermekeknek. Zavar az, hogy ahol a játszótér, ott a kutyák. Ott bizony, s gyakran gazdátlanul. Ezért a nyugati államokban látott tábla kihelyezését javaslom. A tanács minden játszótéren egyszer s mindenkorra táblákkal jelezze a tiltást, de nem időpont-korlátozással, hanem teljes mértékben. Kora reggel, napközben, sőt késő este is ugyanazon ok miatt mellőzendő a kutyajáratás: piszkolnak a

játszótereken. Legyen a kutya mindenkinek a saját gyönyörűségére, a mocskaival és éjjeli ugatásaival együtt.

S. D.

A Mátra Volán levele

Még egyszer az út széléről

Egy hónappal ezelőtt Kiss- né Demény Erzsébet ceglédi tanítónő olvasói levélben osztotta meg velünk „útszéli” tapasztalatait. Borongós beszámolójára az adott okot, hogy buszra szállni készülő diákjai (a cifrakerti iskolások) orra előtt egy távolsági járat sofőrje becsapta az ajtót. Mondván: ahol a gyerekeknek le kell szállniuk, ott ennek az autóbusznak nincs megállóhelye. Így aztán a hidegben pirosra dermedt kezű kissrácok az út szélén poroszkáltak hazafelé.

A levélíró nem új megállóhely teremtését kérte számon, nem forgalomszervezési kérdéseken vitatkozott. Meglehetősen nagy szenvedéllyel beszélt egy kevéssé ismert tartományról, ami a menetrenden túl kezdődik — bár az Óperenciás tengeren még innen van —, s amit segítőkészségnek is neveznek. Az Egerben székelő Mátra Volán válasza:

„A Ceglédi Hírlap 1988. március 23-i számában megjelent Gyerekek az út szélén című cikkel kapcsolatban vizsgálatot tartottam, amelynek eredményéről az alábbiak szerint tájékoztatom.

Az 1346/2. sz. járat, amely Eger—Gyöngyös—Kecskemét viszonylatban közlekedik, vezetője nem sértette meg szolgálati fegyelmet. Ugyanis ezen autóbusz távolsági járatként közlekedik, s a cikkben szereplő megállóhelyen menetrend szerint nem áll meg, csak a Cifrakerti ÁG és Cegléd autóbuszállomás megállóhelyen.

Járműveink esztétikai állapotának megóvását nem azáltal biztosítjuk, hogy utasokat zárunk ki az utazásból, még akkor sem, ha az utazási feltételeknek maradéktalanul nem tesznek eleget.

Véleményem szerint a pontos, előírásszerű munkavégzés nem dicsőség, hanem elvárás minden dolgozóval szemben.

Varuta a kísérleti műhelyben

Tizenhárom darab kéttengelyes erdőgazdasági gépet gyártottak eddig a Közgép ceglédi gyáregységében. Most egy új, háromtengelyes Varuta 623 típusú — ugyancsak saját fejlesztésű — berendezés készül a kísérleti műhelyben.

tApáti-Tóth Sándor felvétele)

A megjelent cikk vállalatunk jó hírnevét negatív irányban, befolyásolja, ezért kérem az üggyel kapcsolatban pártatlan állásfoglalást és helyesbítést.”

Füle István üzemigazgatő

A megjelent cikk, tisztelt üzemigazgató elvtárs, semmilyen módon sem befolyásolta a vállalat hírnevét. Sőt. Olvasónk sorai másról sem tanúskodtak, mint arról, hogy a szóban forgó busz vezetője minden egyéb meggondolást mellőzve a szolgálati fegyelem szellemében járt el, amikor az út szélén hagyta a didergő diákokat. Mi több, szabatosan és kimerítően tájékoztatta erről az érdeklődő tanítónőt. Sehol egy szeplő- folt, megszólalhatnak a harsonák.

A Gyerekek az út szélén című cikkünk akaratlanul is az olyan dolgozót reklámozza, aki példaszerűen ragaszkodik a jól bevált szolgálati szabályzathoz és a menetrendhez, akit nem lehet felelőtlen kalandokba belerángatni. Egyébként a cég levele is ezt támasztja alá, hiszen az ön által tartatott vizsgálat semmi olyasmit nem derített ki, aminek márciusi írásunk az ellenkezőjét állította volna.

Habár, bevallom, sokkal inkább megnyugtatna, ha az a vizsgálat a sofőr személyében egy megátalkodott menetrendbontót leplezett volna le. Ha ön pironkodva ismerné el a szabályszegést, s kifejtené: igen, csúnyán megsértette a szolgálati fegyelmet a köny- nyelmű sofőr, midőn megesett a szíve a gyerekeken.

Eléggé el nem ítélhető gyengeséggel fölengedte őket a menetrend szerint közlekedő távolsági járatra, majd néhány kilométerrel odább, kezének és lábának összehangolt mozdulataival megállította a kocsit — pedig nincs is ott megállóhely! —, és útjára bocsátotta a diákcsapatot.

Szentül hiszem, hogy a fegyelemnek ez a súlyos meg- tépázása növelte volna igazán az önök jóhírét. (A szerk.)

ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)