Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-25 / 97. szám

1988. ÁPRILIS 25., HÉTFŐ 5 Hw vx^.;S^íiís Puska nem való a vízpartra! Mérlegen a horgászévad A horgász horgászbotot vigyen magával a partra, ne puskát! A horgásztársadalom elítéli a lövöldözőt, de meg kell vizsgálni az előzményeket, a kiváltó okokat is! — hangzott el a Magyar Országos Horgász Szövetség Pest megyei küldöttgyűlésén. Bár a szombati, a Csepel Autógyár művelődési központjában megtartott tanácsko­zást az elmúlt időszak eredményeinek értékelésére, a feladatok meghatározására hívták össze, a legtöbb szó mégis az április 8-án, a taksonyi híd közelében történt eseményekről esett. Mint ismeretes, Kolozsvári Gábor kenus hajójával beleakadt Bán István horgászzsinórjá­ba, amiből szóváltás keveredett, s a dömsödi horgász- egyesület tagjának fegyveréből kirepülő lövedék az olimpiára készülő válogatott kerettag szemöldökcsontjába fúródott. Az írásos beszámolóból és Misefa Jánosnak, a megyei intézőbizottság titkárának szóbeli kiegészítőjéből kitűnt, hogy eredményes évet zártak a horgászok. Tavaly is bővül­tek a horgászlehetőségek, s im­már 96 egyesület 34 és fél ezer felnőtt, ifjúsági és gyermek tagja űzi a vízi sereget. A le­adott fogási naplók alapján készült statisztika arról tanús­kodik, hogy e sport szerelme­sei személyenként átlagosan 19 kiló halat zsákmányoltak, gyakorlatilag ugyanannyit, mint a megelőző szezonban. Saját nevelésű Ez jórészt a ráckevei hal­gazdálkodási bizottságnak kö­szönhető, amely saját nevelé­sű és a piaci árnál olcsóbb ha­lakkal telepítette be a Duna- ágat és mellékvizeit. Az igé­nyek növekedése megkívánja a halkeltető korszerűsítését, esetleg egy új építését. Jó hír az is, hogy már tárgyalnak egy szigetbecsei 10 hektáros tó megvételéről, amelynek az lesz a funkciója, hogy egynyaras ivadékkal lássa el a Ráckevei- Dumát. A létesítmények elké­szülte után a bizottság kielé­gítheti a megyei egyesületek szükségleteit. Az örömbe némi üröm is vegyül, hiszen a sok vendég- horgász miatt — különösen Ráckevén — a helyi egyesüle­tek tagjai alig férnek a víz­hez. Az egyik felszólaló felve­tette: a MOHOSZ csak annyi napijegyet adjon ki, amennyi megfelel a Ráökevei-Duna el- tartóképességénék. Jelenleg ugyanis ott tartunk, hogy ősz­re tulajdonképpen elfogynak a halak a vízből. Miseta János válaszában felsorolta azokat az elhagyott kavicsbányatavakat, amelyeket az utóbbi időben éppen a Duna-ág mentesítésé­re nyitottak meg a napije­gyes horgászok számára. De hozzátette azt is: tudomásul kell vennünk a főváros közel­ségét! A Ráokevei-Duna vonz­za a pihenni, szórakozni vá­gyó embereket, akiket nem volna ildomos adminisztratív intézkedésekkel távol tarta­ni... Egy másik horgásztárs azt tette szóvá, hogy némelyik piacon méreten aluli halakat, főképpen kecsegéket és már­nákat árulnak. Ez mindenkép­pen visszatetszést kelt, mert azt sugallja, hogy a szabályok csak a horgászokra vonatkoz­nak, a halászokra viszont nem ... Erre a problémára nemigen tudtak kielégítő vá­laszt adni a jelen levő illeté­kesek, s csak abban bízha­tunk, hogy a dolog ezzel még nincsen elintézve A törvényességi felügyeletet ellátó Pest Megyei Tanács 1986-ban 25, 1987-ben 22 egye­sületnél végzett vizsgálatot. A feltárt hiányosságok kiküszö­bölésére az intézőbizottság táj értekezleteken adott útmu­tatást az egyesületeknek, A vízi rendőrség tavaly a napi ellenőrzéseken felül 17 szerve­zett akciót tartott, amelynek során 146 szabálysértési eljá­rást kezdeményezett. Az inté­zőbizottság fegyelmi bizottsá­ga összesen 133 esettel foglal­kozott, s 15 horgászt sújtott két és öt év közötti eltiltással, ket­tőt pedig — legsúlyosabb bün­tetésként — 5 évre tiltott el a horgászástól. A leggyakoribb vétségek: a méret- és a darab- korlátozás megszegése, enge­dély néküli horgászat Fél téglával... Szinte valamennyi felszólaló foglalkozott Bán István ügyé­vel. Az általános. vélemény az volt, hogy a fegyver használa­ta semmivel sem indokolható, ugyanakkor a másik fél is hi­báztatható. Ezt a mindennapi tapasztalatok alapján fogal­mazták meg a horgászok, mert gyakorta előfordul, hogy az evezősök egyáltalán nem vesz­nek tudomást a parton ülők­ről, szóváltást provókálnak, mi­nősíthetetlen hangot engednek meg maguknak. Javasolták: az intézőbizottság titkára ve­gye fel a kapcsolatot a duna- varsányi edzőtábor vezetőivel. Mint Miseta János válaszából kiderült: ez a szezon kezdete előtt már megtörtént. A meg­beszélés után egy héttel a tö­köli Duna-parton fél téglával dobálták meg az evezősöket, újabb héttél később pedig el­dördült a fegyver... A horgászok, a sportolók felnőtt emberek. Ügy is kelle­ne viselkedniük... K. L. ™ .^^pigírj^ •'••• • '<• ■■ .i^wwyjiyyiiiiwtüw^wít»^f ^wqw»fw*p»*«w*■«> ^ Vetik a tengerit Szigetcsépen Az elmúlt hét időjárása kedvezett a mező- gazdaságnak, a hét közepén több helyen meg­kezdték a kukorica vetését. A 2500 hektáron gazdálkodó szigetcsépi Lenin Tsz-ben szerdán vonultak föl a gépek ehhez a munkához. Idén ötszáz hektáron vetnek tengerit, s mintegy há­romszázon silókukoricát. A kétszáz hektáros táblán az SZK 150-es erőgép boronázással és vegyszeres gyomirtás­sal készíti elő a talajt a Cyclo vetőgépnek. A vetés pontosságot, szakértelmet követelő munka: Gábor Ferenc traktoros indulás előtt ellenőrzi a vetőgépet. Szabó Béni technikus a magérzékelő, ellenőrző műszert. Tóth János „faros” maggal tölti föl a tartályokat. (Han- esovszki János képriportja) A demokrácia, mint tud­juk, a korlátlan egyen­lőség rendszere. Vegyük akár a múlt századot, amikor sze­génynek és gazdagnak, mint tudjuk, egyaránt szabad volt a híd alatt aludnia, akár mai hazánkat, ahol, mint tudjuk, mindenkinek egyaránt joga van világútlevélhez. Az más kérdés, hogy francia gazdagok aludtak-e híd alatt, avagy hogy egy mai nagyipari acél­öntő részt vesz-e a kanári­szigeteki üdüléseken? A demokratikus állam min­denesetre megkönnyíti azt, hogy éljünk a joggal. Például, aki illő mennyiségű dollárt tett le takarékba, az máris kellő mennyiségben, akár ha­vonta is utazhat külföldre, akár a papagáj-szigetekre is. Azt a dollárt persze ki kel­lett termelnie, gondolom, se­rény pincérészeti, avagy ho­telközvetítői tevékenységgel és egyéb, a konzervatívok szerint büntetendő utakon, azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ők az idegenforgalomból csak igenis nemzetgazdaságunk ja­vára kitermelték a dollárokat, ami közhasznúnak bizonyult, míg az acélolvasztás csak egy veszteséges iparág veszteségeit növelte. Mondjuk is neki, hogy dolgozzon gazdaságosab­ban, és akkor néhány éven­Gombó Páli 'Ljtazás, mint jo<£ és j^abtum ként akár az államtól is kap némi dollárt forint ellenében, érvényes árfolyamon. Na mármost, a forintokat ugyancsak bárki demokratiku­san egyaránt gyűjtheti. Ha eleget keres és gyarapodik a vállalati nyereség, amiből ki­fizethetik még a személyi jö­vedelmi adókat is, akkor már csak a családi gazdálkodáson múlik, hogy jut-e, marad-e. Hiszen az árak is egyaránt emelkednek szegénynek-gaz- dagnak, legföljebb a szegény mindig csak fizeti, a gazdag olykor, például mint közve­títő vagy egyéb vállalkozó, még nyer is rajta. A demokratikus szólássza­badság is kinek-kinek birto­ka. Szól is mindenki. Az írók például arról, hogy az ő könyveiket miért kezelik épp­úgy, mint árut, ám miért tesznek kivételeket olyan vál­lalatokkal, mint például az újságkiadók, amelyek nem ad­hatják el termékeiket, mint árukat, miközben a papíripar, a nyomda és postai terjesztés mint árutermelők emelik az áraikat. De hát ugyebár a demokrácia az érdekileg strukturált társadalom, aki vállalkozik, az adókra panasz­kodhat nyíltan és szövetkez­ve, aki szövőnő, az a bérekre, nyíltan, és szakszervezetben, de fohászkodhat az istenhez is, hogy jaj, osaJk el ne bo­csássák. Az utazási jog, amint fak­tummá válik, például szét- bomlik szektorokra. Van, aki saját kocsiján utazik, csinál útiprogramot, netán csinálnak neki, aztán jönnek a kalan­dok. Postakocsikat ugyan már nem rabolnak ki a banditák, de jó hírű országoknak jó hirű zsebmetszőik is vannak, ami gazdagéknak nem fáj igazán, bár az iratokat újra besze­rezni bosszantó. Mások utazá­si irodákkal mennek, amelyek versengenek, hogy ki ígér többet olcsóbban, azután be­bizonyítják, hogy a fogadó fél nem tartotta be a szerződése­ket. És mivel mindenütt de­mokrácia van, aki kiutazik, mert szomszédnője bundát vett olcsón, ő már annyiért csak kisködmönt kap. Az arany-, ezüst-, gyémántparto­kon pedig sajnos, közben a férőhelyeket odaadták a nyu­gati gazdagoknak, akik felte­hetően személyzetet is visznek magukkal, míg magyar gaz­dag ezt ritkán teszi meg. H anem mint tudvalevő, kétféle kiutazó van: az egyik visszajön, ha másként nem, konzulátusi segéllyel, a másik nem jön vissza, mert úgy gondolkodik, hogy több holland guldent keres Hollan­diában, mint itt. Nemrégiben még ezek azért bizonytalanok voltak, mert öt évig nem jö­hettek vissza, csak büntetés ellenében. Ma már nekivág­nak világot próbálni rizikó nélkül, legföljebb szabálysér­tést követnek el. Ha két hó­napot maradnak el, fizetnek 3000, ha két évet, tízezer fo­rintot. Na és annyi holmit csak megvásárolnak ott kint, amit ennyiért itthon eladnak, hiszen ott kint, mint tányér­mosogatók megkeresték az árát, avagy a bányában, míg be nem zárták, mert ott is demokrácia van és csőd és tőzsde, egyszóval nincsenek elmaradva tőlünk. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom