Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-19 / 92. szám

(AZ MSZMP KB MÁJUS ELSEJEI JELSZAVAIBÓL) ÉLJEN A MAGYAR-SZOVJET BARÁTSÁG! Hiába a bérbeadás, veszélyben az ágazat A lé után a juh következik? Megújulást minden szinten! jól értelmezni az állásfoglalás-tervezetet J Meg néhány esztendő g a juhászokat Is a régi mes- ^ térségek művelői között említhetjük. Az emberi meg- 4 gondolatlanság, az előrelátás hiánya az elmúlt évszá- zadokban jó néhány állatfaj kipusztulását okozta. ^ A juhok helyzete ugyan nem olyan tragikus, ám a J hozzáértők nem jósolnak hosszú jövőt ezeknek az ér- £ tékes állatoknak hazánkban. Szükebb pátriánkban a ^ Tápióság a juhtenyésztés egyik legnagyobb fellegvára, ^ éppen ezért az itt elhelyezkedő három gazdaság szak- 4 embereinek véleményéből az egész megyére jellemző « tapasztalatokat nyerhetünk. A pártértekezletrc való felkészülés köz ben egyre többen vállalkoznak rá, hogy a nagyobb nyilvánosság elé tárják gondolataikat. Közéjük tartozik Rónai Árpád, a Pest megyei pártbizottság osztályvezetője is, akinek az alább közreadott írását min­den bizonnyal érdeklődéssel fogadják olvasóink. Párttagok és pártonkívüliek A tápiószentmártoni Arany- szarvas Termelőszövetkezet szerencsés helyzetben van, hi­szen a három éve még vesz­teséges ágazat tavaly már több mint félmillió forint nyereséget hozott. A mintegy 1800 anyajuhot 1985-től bérbe adták négy szövetkezeten kí­vüli fővállalkozónak, s a vál­tás eredményesnek bizonyult. Bizalmatlanok Lakatos László főállatte­nyésztő több okot is felsorolt, amely magyarázatot adhat a most már nyereséges tenyész­tés okaira. Első helyen említi az emberi tényezőket, hiszen a jelenlegi bérlők nagy szak­tudással és odaadó törődéssel bánnak a nyájakkal. Az ő esetükben zsebre megy a „já­ték”, s így mindent elkövet­nek, hogy az állatok a leg­megfelelőbb ellátásban része­süljenek. Mindemellett hosz- szabb ideig legeltetnek, s ezért jóval kevesebb takarmányra van szükség, mint korábban. Röviden fogalmazva: a jelen­legi vállalkozók össze tudták egyeztetni az optimális tartá­si feltételeket és a takarékos­ságot. A juhászok szerződése ót évre szól, ám a gazdaságnak érdekében állna meghosszab­bítani a megállapodást, hiszen ellenkező esetben megszünte­tik az állományt. A vállalko­zóknak évente 500 forintot kell fizetni minden anyajuh után, valamint a feltételek közé tartozik, hogy az állatok elöregedését megelőzendő pó­tolják a kiselejtezett állo­mányt, és az elhullottak he­lyett is állítsanak be fiatalo­kat. Az épületek és a szükséges berendezések bérleti díja ben­ne foglaltatik a félezer fo­rintban, s ezek esetében mind­össze az állag megóvása a feladat. A nagyobb felújításo­kat és néhány szolgáltatást ingyen ad a szövetkezet, s ezek a költségek csökkentik az összesen 900 ezer forintos eredményt. Információval a főállatte­nyésztő látja el a gazdákat, s ő intézi az adminisztrációs ügyeket is, amelynek segítsé­gével szinte naprakész rálátá­sa van az állomány alakulá­sára. A gazdaság által adott takarmányok árát a kiskeres­kedelmi és a forgalmi érték között állapítják meg, de a juhászoknak lehetőségük van bármilyen ipari üzemtől olcsó huiladéktakarmányt vásárolni az állatok számára. A vállalkozókat a gazdaság­gal ellentétben nem sújtják magas befizetési kötelezettsé­gek, s számukra a biztosítás is jóval alacsonyabb, így min­denképpen előnyösebb ez a tartási forma. Mielőtt bárkiben mozgolód­ni kezdene a pénz apró ördö­ge, el kell mondani, hogy ezek az emberek nincsenek túlfizetve. Sőt... Számukra nem léteznek pihenőnapok, s az egyfolytában 16 órai mun­A Mirelité Külkereskedelmi Közös Vállalat exportja az év első három hónapjában har­madával nagyobb volt, mint a január 1-jével megszűnt hűtő­ipari tröszté, az elmúlt év azonos időszakában. A nagyobb forgalmat rész­ben a jó piaci munkával ér­ték el; különösen zöldségfélék­ből értékesítettek többet az idén az észak-európai orszá­gokban, így Norvégiában és Svédországban. Egyes termé­ka nem mindennapi teljesít­mény. A vállalkozó kedvűek helyzetét nehezíti, hogy a ha­zai piacon egyfajta bizalmat­lanság alakult ki a birkahús­sal szemben, az exportszállí­tások az utóbbi időben aka­doznak, s a gyapjú árának alakulása sem túl biztató. A tápióbicskei Április 4. Termelőszövetkezet főállatte­nyésztője, Szatmári Pál és Hajnal Béla juhászati ágazat­vezető ugyancsak bizalmatla­nul tekint a jövő elé. A gaz­daság 1250 darabos anyajuh­állományát három vállalkozó vette bérbe, ám amint a je­lenlegi körülmények rosszabb­ra fordulnak, nem hosszabbít­ják meg a szerződést. A fel­tételek itt is hasonlóak, mint az előző szövetkezet esetében; évente 450 forintot kell téríte­ni anyaállatonként a kisgaz­dáknak, ám legelőt, szalmát és néhány szolgáltatást a gaz­daság ingyen ad, s így az eredmény az elmúlt esztendő­ben is csak a nullát érte el. A korábbi veszteséget tehát meg tudták szüntetni, s nagy­fokú selejtezést, illetve fiatalí­tást is végrehajtottak az állo­mánynál, ám az elkövetkező időben sem várható jelentős javulás az árak és a növek­vő költségek miatt. A kiörege­dett állatok pótlása, a takar­mányozás megoldása, illetve az épületek karbantartása esetükben is hasonló a tápió- szentmártoniakéhoz. Az ered­mények ugyan látszólag ki­sebbek a tápióbicskei gazda­ságnál, ám a veszteség elke­rülés.: előrelépésnek mondha­tó. Az ágazatért áldoznak Az okok természetesen meg­egyeznek a korábban már hallottakkal, valamint az itt működő juhászok előnyére ír­ható az is, hogy ők nagyon nagy gondot fordítanak a kü­lönböző csúcsidőszakokra, amikor külföldön is könnyebb eladni a tejes- vagy pecsenye­bárányokat. Sajnos, a piac az utóbbi időben egyre kevésbé tartja tiszteletben az igyekeze­tüket, s az árak alakulása jócskán rontja az eredményei­ket. A két szakember hangsú­lyozta: ha azokat az épülete­ket, amelyekben most a bir­kákat tartják, kiadnák, akkor tetemes haszonra tennének szert, ök tehát kifejezetten az ágazat létéért áldoznak. A szentmártonkátai Kossuth Termelőszövetkezetből Béres István általános elnökhelyettes tájékoztatott bennünket a juh­tenyésztésről. Helyzetük bizo­nyos mértékben különbözik az előző két szövetkezetétől, hiszen a mintegy 1200 anya­juhot magában foglaló állo­mány fele még szerződésbe ki van adva, a másik részt viszont már visszavették a bérlőktől. Az együttműködés részben nem bizonyult gyü­mölcsözőnek, a konfliktushely­zetből egy több százezer forin­tért menő bírósági harc szü­keket, például morzsolt cseme­gekukoricát és zöldborsót elő­nyösebb áron sikerült értéke­síteni. A Mirelité Vállalat külföldi partnereivel már csaknem tel­jes egészében megkötötte az év további részére szóló szál­lítási szerződéseket. Az eddi­giek szerint a hagyományos piacokon a tavalyinál mintegy 15 százalékkal több mélyhű­tött terméket tudnak elhe­lyezni. letett. A visszavett fél állo­mány ellenére a korábbi vesz­teségek helyett most nyereség­ről adhat számot az ágazat. Az elnökhelyettes véleménye szerint ugyan a jelenlegi eredmény elsősorban a juhá­szokon múlik, ám a szakem­ber szavaival élve: „Ez a ked­vező helyzet sem tartható so­káig, mert a birkatartás nem bírja el a mostani ipari ára­kat a saját alacsony árával szemben." A bérbe adott állatok egy­előre még megfelelő alapot adnak a folytatásra, s ennek érdekében a gazdaság alacso­nyan tartja a bérleti díjakat is. Évente kettő- és négyszáz forint között változnak a be­fizetések állatonként. Igaz, hogy náluk mindent a juhá­szoknak kell beszerezni, a szükséges berendezéseket pe­dig bérelniük kell a szövet­kezettől. A takarmányt álta­lában maguk termelik meg. A szövetkezet szakemberei állandóan figyelemmel kísérik a bérlők tevékenységét, hiszen csak rajtuk keresztül értéke­síthetnek a különböző vá­sárlóknak. Rossz piaci helyzet A szakember megítélése szerint a gyakran korrupt ma­gyar piac helyzete elszomorí­tó, s ha a központi döntések a későbbiekben sem változ­tatják meg az ágazat helyze­tét, akkor körülbelül 10 év múlva hasonlóan rossz hely­zetbe kerülne a juhok, mint manapság a lovak. Az elhangzott véleményeket összegezve kitűnik, hogy a le­áldozóban lévő ágazat megse­gítésére eddig nem sokan vállalkoztak a tenyésztőkön kívül. Azonban az ő lehetősé­geik is végesek, s az egyre nagyobb költségek nem hárít­hatok át az ő pénztárcájukra. Egységesebb támogatási rend­szerre lenne szükség, valamint az egészségesebb táplálkozás érdekében olyan fajtaváltás ösztönzésére, amely a juhtej- termelést is előtérbe helyezi a romló piaci helyzetű birka­hússal és az alacsony áron értékesíthető gyapjúval szem­ben. körében általános ma a jelen­ség: elemezzük, értékeljük múl­tunkat; vitatkozunk, aggódunk, keressük helyzetünk jobbítá­sának lehetőségeit. Közben nagy a várakozás. Senkitől sem vitatható el a jog — ma igényként fogalmaz­zuk meg —, hogy felelősséggel gondoljon saját maga és kör­nyezete — országa, nemzete — sorsának alakulására, jör vőjére. De vajon kellően át­gondoltak-e értékeléseink, a jövővel kapcsolatos elképzelé­seink, valóságos-e felelősség- érzetünk? Hallgatva, olvasva a véleményeket, nem adha­tunk egyértelmű választ a fen­ti kérdésre. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a szocializmus építésé­nek eddigi gyakorlatát sokan csak kritikával illetik, mintha szégyellnünk kellene azt, eset­leg meg is kéne tagadnunk. Igaz, végül is az cseng ki a vé­lemények többségéből, hogy szocialista vívmányainkért ag­gódunk, hogy szocialista jö­vőnk eredményesebb építését akarjuk. Hiba lenne, ha a megtett út elemzésénél nem tárnánk fel hiányosságainkat — van belő­lük bőven, súlyuk sem cse­kély. Nem vitatható, hogy kell a jobbítás, a reform. De nem venni észre, nem értékelni munkánk eredményeit, lebe­csülni, félremagyarázni, rossz­indulatúan beállítani dolgain­kat, a magunk gyengeségeit másoknak felróni, csak mások­ra mutogatni — ami ma egy­re ‘ áltálánosabb gyakorlattá vált — már nem csak hiba, hanem igazságtalanság is. Az ilyen gyakorlat csak gátja le­het előrehaladásunknak, alap­ja az eluralkodó pesszimiz­musnak. megbénít. A párt Köz­ponti Bizottsága mélyreható elemzés alapján — tudomá­nyos kutatásokra támaszkod­va. meghallgatva a párttagság és pártonkívüliek, különböző rétegek véleményét — elemez­te jelen helyzetünket. Nem titkolva el az elkövetett hibá­kat, kidolgozta, majd vitára bocsátotta a pályamódosításra, a továbbhaladás irányára, a követendő munkamódszerre vonatkozó elképzeléseit. A párt tehát nem megtagadva, de fe­lülbírálva önmaga eddigi gya­korlatát. vállalja a megúju­lást, a reformok végrehajtá­sát. A programtervezet sok új­szerű megfogalmazást tartal­maz. s abból százezrek olvas­hatják. ki saját véleményüket. Ugyanakkor hiányérzetet is hagy bennünk. Vannak benne még nem elég pontosan érthe­tő és vitatott részek. Igaz, olyan program még nemigen fogalmazódott meg, mely ne váltotta volna ki a kritika özö­nét. Ennek jogosságát elismer­ve tudnunk kell azt is, hogy a kritikai megjegyzések gya­korta abból is származnak, hogy nem tudjuk, vagy nem is akarjuk megérteni a kriti­zált anyag tartalmát. A széles körű vita figyelem- bevételével a pártértekezlet által véglegesített határozat jó vezérfonal lehet a céljaink el­érését szolgáló úton. Azzal természetesen számol­nunk kell, hogy a határozatok ez alkalommal sem oldják meg automatikusan a gond­jainkat. A reform, a kibonta­kozás, céljaink csak társadal­mi cselekvéssel valósulhatnak meg. A cselekvést nem pótol­hatja semmi egyéb. Nincs le­hetőség további várakozásra, nem elég a kritikák és az óha­jok megfogalmazása," ismétel­getése. „Tenni, tenni •. kell!”, ahogy erre a költő; Váci Mi­hály is felszólított bennünket. A továbbhaladást elősegíteni hivatott társadalmi-politikai reform önmagunk, az egyes ember megújulását is igényli. Aktivitás, tudatosság, alkotó tettrekészség kell valameny- nyiünk részéről. A megújulás nem feltétle­nül kicserélődést jelent. A múltból meg kell őriznünk ér­tékeinket, fel kell újítani hasz­nos magatartási, tevékenységi formáinkat — van belőlük bő­ven. A selejtet, az elavultat viszont önmagunkban sem hordhatjuk tovább. A most megvitatott pártdokumentu­mokból mindannyiunknak ki kell tudni olvasni saját felada- tankat is. Szocialista társadal­munk eredményesebbé téte­lén kell dolgoznunk! Nem mást akarunk!! Figyelembe véve a vitákban elhangzott vélemé­nyeket, még pontosítani, for­Tavaly, január elsején a Magyar Nemzeti Bank, 5 ke­reskedelmi bank, 12 szakosí­tott pénzintézet, 2 vegyes tu­lajdonú bank, az állami fej­lesztési intézet, az OTP és a takarékszövetkezetek, vala­mint a két biztosítótársaság részvételével kedte meg mű­ködését hazánkban a kétszin­tű bankrendszer. Az első év tapasztalatait Bakó Edéné, az MNB főosz­tályvezetője összegezte a Köz- gazdasági Társaság legutóbbi szakosztályi ülésén. Megálla­pította, hogy noha a kötele­ző tartalék mértékét a szabá­lyozás tartós elemének kell Tekinteni, ehhez képest ez ta­valy többször is változott; az. MNB az év elején tovább szi­gorított, majd idén március­ban ismét lazított a szabályo­záson. Ami a kamatláb-politikát illeti, a felszabadulás óta elő­ször került sor nálunk annak liberalizálására. A tapasztala­tok azt mutatták, hogy ellen­málni kell a határozatra eme­lendő tervezetet, de a fő irá­nya szerintem alapjában nem változhat. Serr a pártértekezlet, sem a Központi Bizottság nem ad­hat iebontott, konkrét recep­teket, nem foghatja a hivata­lok, vállalatok,. intézmények vezetőinek és kollektívájának a kezét! Nem állhat oda min­den egyes párttag mellé sem! A határozat útmutatásai alap­ján, annak szellemében kinek- kinek magának kell megtalál­nia tennivalóit, mégpedig na­gyobb felelősséggel, nagyobb aktivitással, mint tettük ezt az utóbbi években. Felül kell bírálni nézeteink egy részét. Tudomásul kell vennünk, hogy a szocializmus építésének út­ját járva számtalan göröngy­gyei találkozunk, hogy nem lehet sémákban gondolkodni, hogy az adott történelmi szi­tuációt, a környezeti feltétele­ket nem lehet számításon kí­vül hagyni. Tudomásul kell vennünk, hogy egyes, tegnap jónak tartott gyakorlatunk, módszerünk mára elavult. A ma valóságát nem szabad ösz- szetévesztenünk idealizált táv­latainkkal. Ne kérjük számon fejlődésünk mai szakaszától azt; amit csak távoli jövőnk biztosíthat. Társadalmi-politikai rend­szerünk megújítása nem kép­zelhető el a társadalom tagjai­nak újszerű gondolkodása és tettrekészsége nélkül. A vára­kozást cselekvéssel, az össze­gyűjtött — nem elfelejtett — vélemények ismételgetését a saját tennivalóink rhegfogal- m'azásával, mozgósítással kell feTyáTtáni’ 'Ne legyén se ,,férit” se „lent” csak szólam a de­mokratizmus szélesítésének az igénye. Legyünk ott a fórumo­kon, fejtsük ki vélemé­nyeinkét. Hadakozzunk, de hagyjuk magúnkat is meg­győzni. ha a mások érve meg­alapozottabb. Javítsuk vita­kultúránkat. Száműzzük jelle­münkből a demagógiát, a kö­zönyt. a megalázkodást. Ne tűrjük magunk körül az elaltató csendet, az üres szó- cséplést. Legfőképp ne tűrjük a rendetlenséget. A szép szó­lamok helyett a konkrét gya­korlati cselekedet legyen mind- annyiunk mércéje, a másokra mutogatással ne mentsük fel önmagunkat, ki-ki önmagával tudjon először elszámolni, mert igaz, hogy a felelősség nem ugyanazon mértékben terhel vezetőt és beosztottat, a kü­lönböző szinteken irányítókat és végrehajtókat, de kibújni alóla egyikünknek sem lehet. tétben a korábbi feltételező-- sekkel, a kamatok a magyar viszonyok között nem szabá­lyozzák alapvetően a hitelke­resletet. Ez részben a magyar gazdaság alacsony költségér­zékenységével magyarázható, részben pedig azzal, hogy haT zánkban a hitelkeresletet alapvetően nem a kamat mér­téke, hanem a hiteléhség és a mennyiségi szabályozás befo: lyásolja. Amikor a pénzügyi kor­mányzat úgy ítélte meg, hogy a szükségesnél több pénz van a gazdaságban, és ezért pénz­kivonást hajtott végre, igen nagy feszültségek keletkeztek. Hogy mindezek után mi várható az idei évben? A Ma­gyar Nemzeti Bank főosztály- vezetője szerint az 1988. évi terv lényegében a tavalyihoz hasonló követelményeket tá­maszt a pénzügyi szabályozás­sal. szemben. A jegybanki for­rások felhasználását illetően az adottságok valamivel ked­vezőbbek. , B. Gy. Tükörkeret és vízcsap Tavaly alakult több mesterember összefogásával a gödi Aján­dék és Divatcikk Kisszövetkezet. Lakásfelszerelési és divat­cikkek fémalkatrészcit készítik, igényes kivitelben. A 15 tagú szövetkezet tavaly 1,2 millió forint bruttó árbevételt könyvel­hetett cl. Tervezik, hogy az ipari alkatrészekben mutatkozó kis szériájú hiánycikkeket is gyártanak. Készítettek már gép­kocsi-alkatrészt is, most pedig előkészületben van vízszerel­vények gyártása. Kovács Gáborné az öntött tükörkeretet rc- zenésre készíti elő. (Vimola Károly felvétele) Előnyösebb áron Jól indult mirelitexport A kétszintű bankrendszer egy éve Kamatok és hitelkereslet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom