Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-18 / 91. szám
(AZ MSZMP KB MÄJUS ELSEJEI JELSZAVAIBÓL) ELJEN A MARXIZMUS-LEÍMNIZMUS! A gyerekek is boldogan vetnek Az Ivóvíznek errefelé minden cseppje kincset ér (Csécsei Zoltán felvételei) Tisztelgés I. István emléke előtt Megőrzik az örökséget V 'tí'' te, ^ v* i)*:i'''■ • •/, y iv> ' * A szent jobbra kíváncsi tömeg az esztergomi bazilikában (Folytatás az 1. oldalról.) mölcsfák között kis veteményesek formálódnak, bár mint Török Ferenc is mondta, az itteni föld nem sok jóval hálálja meg a törődést. Agyagos, köves a talaj, egy szál sárgarépa innen jóval többe kerül, mint a piacról, mégis mindenki megszállottan túrja a földet. A Csík utca 12.-ben két gyerek locsolja jókora kannákból a csenevész fenyőfákat. Orbán Gyözőné, ' a kislány édesanyja egy vadonatúj faház előtt kapál. — Tavaly vettük a telket — mondja, miközben a kézfogáshoz lehúzza a védőkesztyűjét. — Derékig ért itt a gaz, ezért ilyen koravének a gyümölcsfák, meg a fenyők is. Rengeteg munkánk van abban, hogy most így nézünk ki, bár még egyáltalán nem vagyunk rendben, ősszel állítottuk föl a faházat, férjem még a festéssel sincs kész. Létráért ment az egyik szomszédhoz. Szerencsénk volt a vétellel, s külön öröm, hogy Ebben a kertbeft'égj? esztendeje még derékig ért a tarack, mondja kapálás közben Orbán í'g:, Gyözőné barátságos, segítőkész szomszédokat örököltünk. Kicsit meglepődöm, amikor kiderül, Orbánék hat busz- megállónyira laknak, zöldövezeti társasházban. — Nincs autónk, ezért kerestünk közeli telket. Hiába lakunk a zöldben, a társasház kertjét nem lehet művelni. A gyerekek gyakran ültettek ezt- azt, de valamelyik lakó mindig kitépte. Elsősorban Krisztina lányunk miatt döntöttünk úgy, hogy az örökségemből hétvégi telket veszünk. Ülőmunkát végzek egész héten, ilyenkor nagyon jólesik a fizikai munka. A lányunk pedig meg sem áll, amikor kint vagyunk. Látni kellett volna a boldogságot, amikor kibújt a borsó — és a kapával az egyik ágyásban zöldellő csíkokra mutat. — 0 vetette, igaz, sűrűre sikerült. Miközben beszélgetünk, sem hagyja abba a munkát. Ha nagyobb követ fordít ki a kapa, félredobja. A ház körüli kis járdát széles csíkban övezik - éSek á kövek. Fekete bogarat emel fel Trióidról Orbán Győzőné, minden lyukból !ézfck” tekintenek rá.' Ma hazaviszünk egyet, mondja, és kikeressük a nagy Breh'm- könyvből, milyen bogár ez. Lefelé menet középkorú házaspárral találkozunk. A húszliteres műanyag kanna fülét egy ásónyélen átbújtatva viszik fölfelé. Meredek az út, tízméterenként megállnak, fogást váltanak. Viszik a kincset érő vizet, s viszik az ásót, hogy megforgassák a sovány, száraz, köves földet, amelyből a nedvességet egy nagyobb szél azonnal kifújja. S itt szinte mindig fúj. Azon kellene gondolkodnom, vajon miért is vállalják ezt a sziszifuszi munkát. Ehelyett azon meditálok, milyen szívesen maradnék magam is ... Móza Katalin Az ágynemű szellőztetése az asszonyok feladata. Képünkön: Török Ferencné Igazodni az új igényekhez Diákparfament Diákparlamentjükét tartották a hét végén a gimnáziumok, a szakközépiskolák, a szakmunkásképzők és a szakiskolák tanulói Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban. A szombati megnyitó plenáris ülésen — amelyen az MSZMP, a KISZ, a szakszervezet és az érintett országos szervek képviselői is részt vettek — Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes beszélt az oktatás helyzetéről. Egyebek között elmondotta: a folyamatosan korszerűsödő középfokú tanítás elsődleges célja, hogy az oktatás tartalma a mai és a jövő igényeihez igazodjon. Adjon olyan sokoldalú képzést, amellyel felkészíti a fiatalokat életük során a pályamódositásokra, hivatásváltásra is. Utalt arra, hogy az iskolák növekvő önállósága alkalmat ad több területen használható tudás megalapozására. Az intézményekben az oktatók és a diákok a helyi gazdasági kívánalmaknak megfelelően csoportosíthatják a tantárgyakat. Ezáltal olyan szakembereket képezhetnek, akikre az iskolák körzetében levő üzemeknek, intézményeknek szükségük van. Ez új gondolkodást kíván minden érintettől. Fontos és elengedhetetlen szemléletváltozásokról is szó esett — hangsúlyozta a miniszterhelyettes. Az iskolának a hagyományos tanítás mellett alkalmassá kell válnia arra, hogy a társadalmi problémák természetes kezelésére is felkészítse a jövő generációit. Ennek egyik módozata, hogy erősítve az intézmények diákönkormányzatát, időben hozzászoktassa a fiatalokat a közösségalakítás feladataihoz. A 194 részvevő, a főváros és a megyei diákparlámentek küldöttei, szekcióüléseken értékelték a legutóbbi országos diákparlament óta végzett munkát, az akkor elhatározott tervek valóra váltását. Ismertették elképzeléseiket a korszerű iskolai munkáról, a közösségi és a kollégiumi életről. Vasárnap újabb plenáris ülésen összegezték munkájuk eredményét, és határozatot fogalmaztak meg céljaikról a diákparlament résztvevői. Sok ezer ünneplőbe öltözött ember gyűlt össze szombaton az esztergomi várhegyen emelkedő bazilikánál, ahol ünnepélyes külsőségek között fogadták egyik legjelentősebb István-ereklyénket, a szent jobbot. Pontosan 11 órakor — amikor megkondultak a bazilika harangjai — a templom előtti Mária-szoborhoz érkezett a becses ereklyét szállító páncélautó. Paskai László esztergomi prímás érsfek és kísérete fogadta a szent jobbot. Ott volt az ünnepségen a társadalmi és állami életünk számos képviselője. A szent jobbot tartalmazó, gazdagon díszített ereklyetartót a bazilika központi oltára előtt helyezték el. Ott hangzottak el a nagy király életművét méltató ünnepi beszédek. Először Paskai László tisztelgett a szent jobb előtt. Elmondotta, hogy első szent királyunk halálának 950. évfordulóján kegyelettel emlékezik a magyar nép az országalapító művére, az egyház szervezőjére, nemzetünk első nagy apostolára. Az ereklye országjárásának első állomása a régi királyi városba, az esztergomi várba vezetett. I. István itt nevelkedett, innen irányította az országot és ő építtette az érsekség lelki központját alkotó székesegyházat. Az érsek után Havas Miklós, a Hazafias Népfront Komárom Megyei Bizottságának titkára mondott beszédet. Utalt arra, hogy a magyar települések lakói azzal az elhatározással hajolnak meg az államalapító emléke előtt, hogy örökségét hűségesen megőrzik, s azt munkájukkal, tudásukkal gyarapítják. Hangsúlyozta, hogy magyarnak lenni ma is egyet jelent a haza, a haladás ügyének vállalásával, az átfogó reform kibontakozásával. Végezetül Németh Vince, az esztergom-szent- györgymezői egyházközség világi elnöke köszöntötte a hívők nevében a történelmi ereklyét. Az ünnepi köszöntők a Himnusz eléneklésével fejeződtek be. Délután ünnepi misékkel és I. István király életét méltató irodalmi műsorokkal folytatódott a program. Vasárnap az újabb szentmisék után ugyancsak ünnepélyes külsőségek között búcsúztatják el az egyház és a városi tanács képviselői a szent jobbot. Esztergom után május 7-én és 8-án Veszprémben, majd az ország valamennyi püspöki székhelyén bemutatják az ereklyét. Az egyházi rendezvényekkel összehangolta-n társadalmi megemlékezésekkel méltatják István király államalapító művét. Az országos ünnepséget Székesfehérváron tartják augusztus 20-án. Az egyházi ünnepségeken magas szintű állami, a társadalmi megemlékezéseken pedig egyházi vezetők vesznek részt, ezzel is hangsúlyozni kívánják a közös nemzeti múlt vállalását, a haza sorsáért érzett közös felelősséget. Szájtátva Szatócskodni? Méltatlankodva említi a nevét patinássá tett termelőszövetkezet elnöke, miként kényszerülnek szatócskodásra, miféle apró cikkekkel kell bíbelődniük, holott valamikor . . . Igen, valamikor illedelmesen, sorban várakoztak a kamionok az árukiadásnál, közöttük holland, francia, NS?K- beli. olasz forgalmi rendszám- táblákkal, most meg . .. most meg, micsoda szégyen, magvakat csomagolnak az asszonyok, madáreleségnek! Ide jutottunk, mondja legyintve a közös gazdaság első embere. Ide? De hol van az az ide? Szájtátva hallja, fedezi fél az ember, furcsa világunkban mi minden adható el. A megye nagyhatalom az országban a vadhúsfeldolgozásban, így tehát nem meglepő az információ, van keletje ennek az árunak. A vetőmagtermelés, -feldolgozás sem újdonság a megyében, s a vele való üzletelésnek is gazdagok a hagyományai. Ezeknél az áruknál tehát nem torpan meg értetlenkedve a hírlapíró, amint természetesnek veszi azt is, hogy a méz, a libamáj hagyományos exportcikk, bár a külföldi kereskedők csomagolási, minőségi követelményei korántsem hagyományosak, sőt rövid idő alatt gyorsan fokozódnak. Azt viszont már fur- csálkodva hallja az ember, miként lel gazdára az éticsiga, a nyúl, a korábban pusztán környezeti gondokat okozó toll, a madáreleség, a vetőmagvak mellett az étkezési borsó is, miként lehet partnert szerezni kutya- és macskaeledel díszes csomagolásához és forgalmazásához ... Igen, először furcsálkodva hallgatja az ember ezeket az információkat, s már-már igazat ad az említett elnöknek, szatócskodás. Mennyivel szebb lenne . . . Az álmok persze mindig szebbek a valóságnál. Csak éppen ez a szatócskodás, a sokféle ún. apró cikk értékesítése a nem rubel elszámolású piacokon 220 millió dollárral hizlalta az ország amúgy nem túlságosan kövér devizabevételeit. S hihető, hogy ami ekkora bar.kóhal- mot hoz. az még mindig nem több, mint szatócskodás?! MOTTO A ballagó diákok az egyetem parkjában Erről olvastam Jevtusenko, az emberteremtő M icsoda idők voltak, istenem, micsoda idők. Az arénák zsúfolásig megteltek, a közönség forró hangulatban tapsolt, tombolt. A lányok kipirult arccal, a fiúk ragyogó szemmel hurráztak, éljeneztek, nem engedték lejönni a pódiumról a költőket. A lírikusok felolvasóestjei voltak a legnagyobb szenzációk abban az időben. Minden helyre többen szerettek volna bemenni, mint ameny- nyien befértek. Ama híres költői nemzedék egyik legkiemelkedőbb egyénisége Jevgenyij Jevtusenko. Köteteit óriási példányszámban kapkodták szét, személye és költészete világszerte érdeklődést keltett. Társaival abban az időszakban tűnt fel, amikor a politikai irodalomban az olvadásról olvashattunk a legtöbbet. A Sztálin halálát követő bő tíz esztendőről van szó. A természetbeli olvadást a tartós meleg szokta követni, ama híres politikait más követte. Az, amit ma pangásnak neveznek. A nagy költői nemzedék tagjainak sorsa sokféleképpen alakult. Jevtusenko a szerencsések közé tartozik. Petőfi nem érhette meg a világszabadság győzelmét, József Attila sem a szocializmus diadalát. Jevtusenko megérte eszméinek valóra válását. Ma elégedetten nyilatkozhat a riportereknek: eljött az aratás ideje. Az elvetett mag szárba szökkent s gyönyörű termést hozott. A lehető legnehezebb területen, az emberek világában. Ott, ahol a legparányibb változásért óriási erőket kell összpontosítani. De hát a költészet oly erő, amely a legfélelmetesebb nukleáris energiánál is hatásosabb. — Milyen szerepet játszott ön, illetve játszottak az ön művészkollégái a Szovjetunió- szerte most folyó változások előidézésében? — kérdezi a riporter. Jevtusenko válasza: — Kik azok az emberek, akik ma államunkat irányítják? Olyan emberek, akik az ötvenes években és a hatvanas évek elején a mi mű- véinket hallgatták és olvasták. Tényleg. Egyesek teljesen magukévá tették üzenetemet, miszerint a bürokrácia megfojtja őket. Verseinkkel új nemzedéket teremtettünk. Létrehoztuk azokat az embereket, akik ma újjáteremtik országunkat. Itt van például aSzov- jetunió-szerte kibontakozó új nyilvánosság: ez is a költészetünkre adott egyfajta visszhang. — A riporter — a nyugati zsurnalisztákra jellemzően — akadékoskodik: — Azt akarja ezzel mondani, hogy az írók és a költők készítették elő Gorbacsov számára az utat? — Természetesen. Ez tökéletesen így igaz. Erre mérget merek venni. Ezek az emberek a mi szellemiségünket vették át. Akkoriban egyetemisták voltak, s némelyikük ott volt azok között, akik felolvasóestjeinken belépőjegy nélkül a kakasülön szorongtak. Hiszem és vallom, hogy az a költőnemzedék, amelyhez magam is tartozom, sokat tett a vasfüggöny szétzúzása érdekében. Közben véresre sebeztük a kezünket, mivel nem kesztyűben dolgoztunk. Időnként, egy-egy szitokáradat után, szinte megszűntünk létezni a külvilág számára. Irodalmunk, művészetünk azonban nem „felülről” kapott ajándékként hullott az ölünkbe. Megdolgoztunk érté. Mi magunk hoztuk létre ezt az adományt önmagunk és a jövő nemzedéke számára. Természetesen nem hittük, hogy új emberfajtát hozunk létre, és mégis ez történt. Megteremtettük az új embert, az új szellemiségű új embert. M ilyen következtetést vonhatnak le ebből a magyar költők? Azt, hogy ne becsüljenek le egyetlen témát sem. A magyar lírikusok átengédik a bürokrácia témáját a Ludas Matyinak, holott ebben rejlik az üzenet, amely elősegíti az új ember létrejöttét. Nekünk, közembereknek szóló tanulság: figyeljünk a kakasülőn szorongókra. Előbb- utóbb azok fognak kukorékolni. Kör Pál A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen Ballagtak a végzősök Már nem hisznek .abban, hogy az élet: felhőtlen, álom. Még hisznek abban, hogy az élet tno^t kezdődik. Már so- ' kallják a vizsgák, kollokviumok és szigorlatok légióját, de még állják az ifjú váltakra mért .... tanulás súlyát. Végzősök, utolsó éves agrárosok a gödöllői egyetemen. Ezen a tavaszi, virágillatú szombaton övék, ballagóké volt a város minden derűje és meghatott szeretete. Jól érezték magukat, vigadtak és vidám dalokat énekeltek. Az utolsó nekirugaszkodás következik: államvizsgák, s egy kézfogás, majd diplomaosztáskor ... Felvételeink szombaton az állattenyésztői szak ballagásán készültek. Kép és szöveg: Csécsci Zoltán SKS*s*:v •• •. •.v.. v. .............• V irágcsokrok kavalkádjában az egyik hallgató: Schrenckh Edit
