Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-16 / 90. szám

LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM. 90. SZÁM 1988. ÁPRILIS 16.. SZOMBAT Vonzóbb kínálat kellene Idősek igen, fiatalok talán Soros és Sabre Angol nyelvű könyvek Értékes ajándékkal lepte meg a Soros- és a Sabre-ala- pítvány a gödöllői Juhász Gyu­la könyvtárat. A több mint 7000 forint értékű csomagból angol nyelvű könyvek kerül­tek elő. Mintegy harmaduk a nyelvet tanulók szárpára tar­talmaz nyelvtani útmutatókat és teszteket,; egy újabb har­madrész az angol stilisztika és mondatszerkesztés rejtelmei­vel ismerteti meg olvasóit. A fennmaradó rész összetétele vegyes: szótárak, gyermek­könyvek, alapvető matemati­kai ismereteket tartalmazó-ki­adványok szerepelnek benne többek között. Köztudomású, hogy a könyv­tárak helyzete nem javult az utóbbi években, a könyvbe­szerzési keretek nem növeked­tek együtt a könyvek árával. Az idegen nyelvű könyvek pe­dig kiemelkedően magas ára­kon cserélnek gazdát a boltik­ban. A nyelvet tanulók jól tudják, milyen nagy segítséget jelent egy-egy didaktikusán összeállított feladatgyűjte­mény. Márpedig a most érke­zett ajándékcsomagot túlnyo­mórészt oktatási célzattal állí­tották össze és adták ki. Az angolul jól tudók is ta­lálnak élvezetes olvasmányt a könyvek között, amelyek a könyvtár angol nyelvű gyűjte­ményének alapjául szolgálnak. A vérségi népfrontbizottság legutóbbi ülésén a munkaterv szerint két tájékoztatónak kel­lett volna elhangzania: a he­lyi fiatalok szórakozási, műve­lődési lehetőségeiről, klubéle­tükről, illetve az erre irányuló erőfeszítésekről, valamint a nyugdíjasok klubjának műkö­déséről. Az első témáról a mű­velődési ház igazgatójának tá­volmaradása miatt az ismerte­tés elmaradt, de e témával kapcsolatban is elhangzott né­hány vélemény. Üres a ház Valter Menyhért, a bizott­ság elnöke vitára sarkallóan vetette fel a kérdést: lehet-e e téren valami eredményt el­érni a községben? Tartósan tevékenykedő, jól működő if­júsági klubot az előző évek során sem sikerült létrehozni, a kezdeményezések már az el­ső lépések után kudarcba ful­ladtak, az erőfeszítések is in­kább csak nekibuzdulások vol­tak. A jelenlegi kultúrigazga­tó megbízatásakor fő feladat­ként kapta az ifjúsági klub megszervezését. Azóta eltelt fél év, klub viszont nincs. A fő okként a jelenlevők azt a körülményt jelölték meg, hogy a ház vezetőjének nem sike­rült az általános iskolából ki­maradtak közül maga mellé állítani, megnyerni még né­hány fiatalt sem, alap nélkül legfeljebb légvárat lehet épí­teni. A fiatalok egy csoportja a bisztróban talál helyet, egy részük a környező falvakba jár át diszkózni — ide nem jöhetnek, ha egyszer nincs! —, s vannak olyanok is, akik jobb híján otthon töltik a hétvé­geket. A művelődési ház üres, s ilyenkor a ház igazgatója is minden bizonnyal hőn áhítja, hogy leteljen a hivatalos nyit­va tartási idő, s menekülhes­sen a magányából. Megbeszélni velük A táncos összejövetelre volt igény, megtartásához azonban a nyitva tartáson túl is itt kel­lett volna maradni. Úgy tűnik, a fiatalokban is van egyfajta elzárkózási hajlam. Volt rá eset, hogyha például kartaliak jöttek át ide a diszkóba, a helybeliek egy része hazament. S nem is egyszer. Hasonló kö­zeledni nem akarás lappang a bisztróba járók és nem járók, a középiskolások és nem kö­zépiskolások között. Mindezek a tényezők azonban nem moz­díthatatlan kövek, amdlyek végleg útját állnák minden­féle, fiatalokból álló közösség kialakításának. A klub hiányán való sopán- kodás mit sem változtat a helyzeten, de hogy lehet rajta változtatni és szükséges is, kétségtelen. Mit javasoltak a bizottság tagjai? Az esetleges és véletlenszerű találkozások helyett össze kellene hívni a fiatalokat, s megbeszélni ve­lük igényeiket, a lehetősége­ket. Vasárnap délutánonként a klubhelyiségben a nyugdíjasok találkoznak. Klubjukról tréfá­san azt szokták mondani, hogy magától működik. A csoport tizennégy éves múltra tekint vissza, s a harmincnégy rend­szeres tagdíjat fizető közül tíz már az alapítók között is ott volt. Hrkaj Pál, a klub veze­tője tájékoztatójában elmond­ta, hogy a csoport életében vannak periodikusan ismétlő­dő események, amik nagyon kedveltek a tagok körében. Ilyenek a kirándulások, ame­lyekhez a kartali Petőfi Ter­melőszövetkezet ad autóbuszt. Tavaly két alkalommal is volt ilyen élményben részük, egy­szer Mezőkövesden, egyszer pedig Esztergomban jártak. A tagok jelentős része a szövet­kezet hajdúszoboszlói üdülő­jében is töltött néhány napot. Szerettek volna közösen szín­házba is menni, e tervüket azonban nem sikerült megva­lósítaniuk. Szép élmények Jeles eseménynek számíta­nak a teadélutánok, ezeket negyedévenként rendezik meg. Filmvetítéseket néztek együtt, ismeretterjesztő előadásokat hallgattak. Hasonló terveik vannak erre az évre is. Leg­utóbbi megbeszélésükön vál­lalták, hogy a helyi ünnepsé­geken hatvanszázalékos arány­ban megjelennek, s szívesen végeznek társadalmi munkát is lakóhelyükért. A népfrontbizottság ülései­re általában jellemző, hogy a napirendre tűzött témák mel­lett felmerülnek időszerű problémák, egyik-másik kér­désben heves viták alakulnak ki. Ezúttal elmaradtak az ész­revételek, persze nem ok nél­kül: a közelmúltban volt a falugyűlés. B. M. A nap programja Április 16-án: Gödöllő, művelődési ház: Kamarazenei stúdió, 10 óra­kor. Diáktanya: casinó, 16 órá­tól. Normantas Paulius litván fotóművész kiállítása, megte­kinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás. A hónap műtárgya: Tavaszi gyermekjátékok, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Április 17-én: Gödöllő, művelődési ház: Gyermekszínjátszó találkozó, 9 órakor. Szökkennek? Legszebb ünnepéhez kö­zeledik a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem. A vég­zős hallgatók ballagásához. A kirajzás előtti események egyik hagyományos eleme a köcsögavató. Diákok és tanárok közös találkozója ez, öt esztendő közös él­ményeinek betetőzése. Ami­kor kedden este az aulában gyülekeztek a résztvevők, a gépészmérnöki kar épü­lete előtti szökökútban ép­pen csordogálni kezdett a víz. Feltöltik a medencét, hogy a legszebb egyetemi ünnepen már a szökőkút is köszöntse az ötödéveseket és mindenkit, aki figye­lemmel kíséri a ballagást. Szerda este a gépészkar diákjai vették át a gépész­gyűrűt. Magasba szökken a víz, hamarosan szárba szökken a búza is. Az egyetemi ta­nulmányaikat befejező hallgatók pedig elszöknek városunkból. Vajon hogyan alakul majd sorsuk, pályá­juk? Reméljük, hogy szö­késüket is magasba szök­kenés követi, és nem túl sokára. Hely van, csak kér­déses, mikor adják át ne­kik. Mert elmondhatta a szakmai napon Váncsa Je­nő miniszter, hogy az idén végzők el tudnak helyez­kedni a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban. Ott persze, ahol nagyobb a tu­multus, kevesebb az igazi agrárértelmiségnek való feladat. Nagy ellentmondás viszont, hogy miközben minden tizedik diploma agrároklevél, falun minden harmadik felsőfokú vég­zettségű, is agrárszakember — s csak minden 13. orvos —, még napjainkban is ké­pesítés nélküliek töltik be a vezető beosztások negy­ven százalékát. Az agrárértelmiségi ré­teg 55 százaléka fiatalabb 35 évesnél. Megvan az a hátrányuk, hogy nekik már tovább kell sorba állniuk az elöbbrejutáshoz, mint elő­deiknek. A néhány napja Hollandiában járt minisz­ter tapasztalata minden­esetre az ő jövőjük jelene kell hogy legyen. Minőség, igényesség, fegyelem, akár állattenyésztésről, akár vi­rágkertészetről van szó. De most merüljenek még el az öt év emlékei között a szökőkút pezsdítő vízsu- garának látványában, gond­talan fénytörésében! Tűzzománc, 14 órakor. Diáktanya: videó, 16 órától. Normantas Paulius litván fotóművész kiállítása, megte­kinthető 10—18 óráig. A minap jelent meg Az át­költözés nehézségei című írás, az idősöknek ahhoz a gond­jához szólva, amikor feladják otthonukat, a gyerekeikhez költöznek ahol kezdenek út­ban lenni ...' Utolsó monda­tát — amihez kapcsolódom — idézem: Bizony, amíg ápolás­ra nem szorul, nem érdemes otthagyni a több évtizede megszokott otthont, még akkor se. ha az már nem igazi ott­hon. hiszen maga maradt ben­ne egyedül. Az ilyen egyedül lakó, ott­honukhoz ragaszkodó idősek­nek egyre több helyen — vá­rosban. községben egyaránt — nyílnak azok az otthonok, amik még nem szociális ottho­nok. Eleinte öregek napközi otthona, majd — népszerű rö­vidítéssel — ÖNO lett a ne­vük Eleve elhibázott név, hi­szen aki idős, nem feltétlenül öreg (az idős kort, az öreg ál­lapotot jelent), a napközi ott­honból megszületett a gúny­név: dedós és a még csúnyább: szegényház. Lássuk csak, hogy néz ki ez a szegényház. Először, kívül­ről. A leggyakrabban a község örökségébe kerülő kihalt pa­rasztház, de láttam olyat, ami már erre a célre épült, s jár­tam olyanban is, amit a tées? adott át a saját és községe időseinek. Ezeket a házakat átalakították, komfortosították, ámbitusát. befalazták. Lett benne társalgó, ebédlő, mele­gítőkonyha, férfi és női pi­henő-, sőt hálószobák, mosó­konyha, fürdő, vécék, télikert, a ház nagyságától függően. Az idősklub tagjai, az idő­sek nem adták fel otthonukat, de a hét folyamán itt tartóz­kodnak. Reggel beballagnak, megreggeliznek, megkapják a szükséges gyógyszert, a — té­len jól fűtött épület — társal­gójában várják őket a társak, egykori barátok, szól a rádió, Nagy védőhatású ásvány Érdekes és fontos vizsgála­tot végeztek a gödöllői Állat- tenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont herceghalmi Takarmányozási Kutatóinté­zetében. A munka célja annak a megállapítása vólt, hogy a csernobili atomreaktor-baleset következtében céziumizotópok­kal szennyezett takarmányok etetése esetén milyen mértékű a hízósertések szerveinek és szöveteinek aktivitásnövekedé­se. További cél volt annak vizsgálata, hogy a radioaktív anyagok beépülésének mérté­ke káliumklorid, vagy zeolit etetésével csökkenthető-e. A herceghalmi modelltele- pen összesen kilencven sertés­sel végeztek hizlalási kísérle­tet 30 és 100 kilogramm test­tömeghatárok között. Harminc és hatvan kilogramm között az abrakkeverék 55 százaléka, 60 és 100 kilogramm között az 50 százaléka volt a szennyezett takarmány. Az első kísérleti kezelés vé­dőanyagot nem, a második 0,2 százalék káliumkloridot, a harmadik 6 százalék zeolitot tartalmazott. A szövetek és szervek — vörös és fehér combizom, máj, vese és agy­velő — radioaktivitásának mé­rése céljából kezelésenként 4-4 állatot vágtak le a kísérlet indulásakor, a kísérlet alatt havonta, takarmányváltáskor, valamint a kísérlet zárásakor. A Babinszky, Keresztes, Gundel szerzőhármas vizsgá­latainak eredményével posz­teren ismerkedhetett • meg a szakmai közvélemény a gödöl­lői mezőgazdasági tudományos napokon. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a szervek, szö­vetek szennyezettsége még az etetett abrakkeverék szennye­zettségének mértékét sem ér­te el. A káliumklorid nem, a zeolit viszont igen nagy védő­hatást fejtett ki. Az utóbbi ás­vánnyal kezelt állatok szervei­ben és szöveteiben a kezelet­lenekhez képest 45—50 száza­lékkal volt kisebb a cézium­szennyezettség. Hupikék törpikék és a cso­dafurulya. Színes, magyarul beszélő belga rajzfilm. 4 óra­kor. Bíborszín. Kétrészes, színes, magyarul beszélő amerikai film. 6 órakor. A Bag szülőfalumért alapít­vány pályázatot írt ki Bag sportéletéről szóló tanulmány megírására. A munkát 1989. szeptember elsejéig kell elké­szíteni. A sikeres pályázatot az alapítvány díjával jutal­mazzák. A megírásra bárki vállalkozhat. Ehhez kíván se­gítséget nyújtani az Első fél­idő című spo'r’ttörténeti beszél­getés a "Bagi Sport Egyesület klubházában. Áz összejövetel április 18-án, hétfőn lesz, 19 órai kezdettel. A beszélgetést dr. Balázs József vezeti. A rendezők mind több érdeklő­dőt várnak, hogy jelenlétük­kel is elősegítsék a pályázat sikerét. a tévé, ha éppen van kedvük­re való műsor, a reggeli és a hetilapok, az otthoni magány helyett itt a társaság, beszél­getés, vita, esetleg perlekedés is, ahogy az az emberek közt lenni szokott. Jönnek az iskolások, az út­törők köszönteni műsorral. Részt vettem felejthetetlen aranylakodalmon, anyakönyv­vezetővel, tanácsi vezetőkkel, gyerekeikkel, unokáikkal, út­törő ének- és zenekarral és persze az összes ünneplő klubtaggal. Jön előadást tarta­ni az orvos, azon kívül, hogy rendszeresen felkeresi őket egészségügyi szolgáltatással, a tanácselnök, a téesz elnöke be­számolóval. Gondoskodnak napi szükség­leteikről. Az ebéd után — ami legtöbbször az iskola napközi­jéből van és mind minőségi­leg. mind mennyiségilep kielé­gítően jó — le lehet pihenni Meg lehet fürödni, hetente egyszer behozhatják a mosni- valót, ehhez segítséget is ad­nak. Ha netán betegek, mint a lakáson gondozottaknak, ki­viszik az ételt, befűtenek. ren­det raknak. De aki egyszer ideszokott, az még betegen is igyekszik jönni, mert meg­szokta a komfortot és a tár­saságot — meg a gondosko­dást. Pedig de nehezen jöttek be! Az általában 25 személyes klubokban még mindig rend­szeres a 6—7 üres hely Óriási ellenállás van, részben a sa­ját előítéletük, részben a gye­rekek rossz hozzáállása miatt; ne hozzon rám szégyent, ne tegyen a falu csúfjává, hogy bemegy — és elhangzik a pe­joratív kifejezés — a dedóba, avagy a szegényházba. Azután vagy gondoskodnak az idős szülőről t— vagy nem. Viszont ide tartozik a szem­lélet változása. Ugyanis az idős szülő, amíg munkaképes, talál a gyerekei háza táján, unokák, mellett, kertben, ház­tájiban bőven elfoglaltságot. Csinálja is szívesen, hisz az utódjaiért teszi, mint élete so­rán mindig. De az idős szülő egyszerre csak megrokkan, be­teg lesz. Megöregszik — és ak­kor már nem szegényház, nem dedó, hanem egy olyan hely, ahová be lehet dugni! (Ne gondolja az olvasó, hogy han­gulatkeltésből írok: minden klub vezetőjétől ugyanezt hal­lani !) Szerintük el is fér a klub­ban egy-két olyan idős is, aki betéges, akinek agyérelmesze­sedése magatartási gondokat okoz és kilóg a sorból, de már nem erről van szó. Az át­lagéletkor növekszik, az egész­ségi közállapotok romlanak, az ajtókat, kapukat zárni kell. a kórházból visszakerülőknek nincs elfekvő, nincs a szociá­lis otthonokban hely. hisz azok zsúfoltak — a gyerekek nem vállalják, az üres otthonban nem vihetik, visszahozzák ide, és a személyzet gondozói mun­kája egyre inkább ápolói mun­kává válik. Az intézmények pedig egy­más után alakulnak át, ahol a körülmények lehetővé te­szik, úgynevezett hetesekké, ahol benn is alhatnak az idős tagok a hét öt napján sőt he­lyenként hét napján, főképp télen, persze, nem kizárva, hogy bármikor otthon vagv gyerekeiknél tartózkodjanak. Fazekas Mátyás ■ Szombati jegyzetw Ágak Húszon innen azt gondol­tam, hogy a cseresznyefa lesz. marad a kezdet és a vég. Tavaszi virágzása, őszi levélhullása között éltem életem. Gyakran nem is a földön, hanem fenn, egyre vastagodó ágain. A szőlőso­rok, kisebb-nagyobb cser­jék, fák fölé emelkedve ki­láttam az udvarról az utcá­ra, sőt a falun túlra is. Érettségire készülve törté­nelemkönyvvel a kezemben másztam' fel az egyik, szin­te vízszintes ágára, és kife­küdtem oda olvasni. Magyar és világtörténe­lemből érettnek nyilvánít­tatva, néhány évvel később a cseresznyefa története kez­dett izgatni. A velem egy­idős, azonosíthatatlan fajtá­jú gyümölcsfa egészsége ugyanis megroppant. Tör­zse a vázágak nyílásánál megrepedt. Ekkor került először -kezembe olyan könyv, melyet a Mezőgazda- sági Kiadó jelentetett meg. Két lengyel szerző öreg fák, díszfák ápolásáról írt köte­te alapján gyorssegélyben részesítettem a — mi ceak így neveztük — csencse- fát. A vázágak összehúzásá­val néhány évvel meghosz- szabbítottam a fa életének bőtermő időszakát. Közben felfedeztem azo­kat az okokat, melyek a re­pedéshez vezettek. A nyo­mokat őrzi a fa. Talán tíz­éves lehetett, amikor letö­rött a fő vezérága. Biztosan nem magától, hanem az elő­vigyázatlan szüretelő rossz mozdulatától. A sudár sze­repét átvevő új ággal együtt egy ugyanolyan vastagságú oldalvezérág is kialakult. Ez majdnem vízszintesen nö­vekedett. a feszültség egyre nőtt a két önmagában is nagy koronarész között. Egy másik oldalág időközben útjába került az udvarba behajtó nagy teherautónak. Sem az autó, sem az ág nem engedett, csak a törzs csavarodott. Lehet, hogy a fa fejlődése és útban levő volta, együtt vezetett a re­pedéshez. Akármilyen gondosan ápoltam utóbb a törzset, az mégis már a földig megre­pedt. Tavaly a korona je­lentős része elhalt. A hideg tél miatt is alig volt néhány virág az áprilisban addig mindig hófehérbe öltöző fán. Most több virágrügyet találtam, számos új. erős hajtással igyekszik megif- jodni a fa. de számottevő esélye erre már nincsen. A fát ma sem létrával mászom, hanem felugróm az alsó oldalágára. Le kel­lene már vágni az elpusz­tult ágakat, de nem visz rá a szívem. Próbálom le­írni a fát. de leírhatatlan, mint a szerelem. Így hát maradnak az ágak. amíg le nem törnek egyszer alat­tam. De akkor már szinte járhatatlan lesz a fa, a ré­gi mászó útvonalak meg­semmisülnek. A csencsefa tehát mégis csak a kezdet marad. Ami­kor idei ayümölcse megérik, már túl leszek a harminca­dik születésnapomon. Húsz­tól harmincig szinte észre­vétlenül gyarapodott szak- könyvtáram. Már nemcsak virágzástól levélhullásig, hanem minden évszakban segíti munkámat, forgatom dr. Bálint György Gyümöl­csöskertjét, a Házikerti ké­zikönyvet, s idén már A metszés ábécéjét is. Növekednek az általam ültetett gyümölcsfák. Az egyik cseresznye az idén fordul termőre. Egy mási­kat beszemezte a búcsúzni készülő fa rügyével. Ezért, amikor máj nem lesz itt az a fa. melynek ágán egykor az érettségire készültem és amelynek sorsa amatőr ker­tésszé alakított akkor is je­len lesz otthonomban. Az öreg fa gyümölcséből az idén már lányom is ehet. aki még járni sem tud. De számára egy másik cseresz­nyefa lesz a kezdet sok éven át. Addig meg kell taníta­nom fára mászni is úgy. ‘hogy ne törje le az ága­kat. mint mi ügyetleneb­bek tettük.. B. G. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Nehezen jöttek be Nem kell átköltözni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom