Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-16 / 90. szám

1988. Április i6., szombat A Pest Megyei Tanács ülése Valójában csak egy évtizede, a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága által 1977-beri el­fogadott köztisztasági szolgáltatásfejlesztési koncepció érvényesítése óta számolhatunk valamelyest is rendezett állapotok kialakulá­sával a települési sziiárd hulladék elhelyezé­sében. A megkezdett út jelentős állomásához érkezett el a megye érintett lakossága azzal, hogy a tegnapi testületi ülésen megvitatásra és elfogadásra került a 2000-ig szóló kon­cepció a szilárd hulladék elhelyezéséről. Alapos munka áll az előterjesztők mögött, s ezt a tanácstagi vélemények is megerősítet­ték. A koncepciót a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet dolgozta ki, majd a me­gyei tanács érintett szakigazgatási szervei azt előzetes véleményezésre adták ki különböző hivataloknak, illetve felkérték.arra a megye társadalmi szervezeteinek vezető testületéit. A teendők nagyságát érzékelni lehet abból, ha tudjuk, a megyében jelenleg már 164 tele­pülésen létezik a szervezett hulladékgyűjtés­nek valamilyen formája, évente az így kelet­kező és elhelyezésre váró mennyiség 1,3 mil­lió köbméter. A koncepció természetesen a jelenlegi ál­lapotokból indul ki, s ezek nem a legkedve­zőbbek. Az országos átlagtól jelentősen elma­rad ennek a szolgáltatásnak több jellem­zője — így a többi között a pormentes tartá­lyok aránya a gyűjtésben —, s gyakori az ún. tűrt állapotok megléte. Ez utóbbin pél­dám azt kell érteni— s a következmények­ről a tanácstagok beszédes eseteket említet­tek —. hogy a lerakóhelyeknek a hatvan százaléka bekerítetlen. visszatérő gond a rendszeres földtakarás elmaradása stb. A helyzetet tovább bonyolítja az ún. illegális lerakóhelyeknek a sokasága, s bár ezek ja­vát szinte minden esztendőben felszámoltatják a tanácsok (tetemes költséggel és társadalmi munka segítségével), gyakorlatilag már-már lehetetlen az újak keletkezésének a megaka­dályozása. Ez fényt vet bizonyos gazdálkodók, illetve az állampolgárok egy része fegyelmére is, amint az szintén fontos jellemző, hogy ezeknek az illegális lerakóhelyeknek a dön­tő része a főváros környékén, az üdülő- és kirándulóhelyeken, a közlekedési útvonalak mentén található meg. Nem hallgattak a tanácstagok arról, hogy rendkívül költséges, de elkerülhetetlen fel­adatról van szó. A század végéig el kell ér­ni a lakások 96, az üdülők 70 százalékának a bekapcsolását a rendszeres köztisztasági szol­gáltatásba. Ennek következményeként, vala­mint a háztartások fogyasztásának bővítését is figyelembe véve, a század végére azzal kell számolni, hogy 3 millió köbméterre nö­vekszik a szilárd hulladék mennyisége. Elke­rülhetetlenül szükség van ugyanakkor az el­helyezendő hulladéknak a mainál jobb keze­lésére, például a szelektív gyűjtés meghono­sításával, az újrahasznosítás arányának növe­lésével, illetve új módszerei keresésével. Ez utóbbinál természetes lehetőségként kínálja magát a termelőszervezetekkel való együtt­működés. A megyei tanács tegnapi ülésén elfoga­dott koncepció reálisnak tartja azt a célt, hogy az évezred végéig minden tekintetben rendezett állapotok alakuljanak ki a telepü­lési szilárd hulladékok elhelyezésénél. En­nek érdekében jelentős beruházásokra van szükség. Ami igaz az új lerakóhelyek kiala­kítása esetében éppúgy, mint a köztisztasági feladatokat ellátó szervezetek felszereltségé­nek, elsőként gépi eszközeinek a bővítésére is. Fokozódó igény mutatkozik körzeti lera­kóhelyek sorának a létrehozására, mert tele­pülések egyre nagyobb csoportjánál telnek be a jelenlegi tárolók, s újabb, a helyi talaj­adottságok miatt, nem jelölhető ki. Ilyen okok hatására viszont megnövekednek a szállítási költségek, amint a körzeti lerakók esetében a környezetvédelmi előírások érvé­nyesítése sem nélkülözi a forintmilliókban mérhető következményeket. A koncepció ké­szítői ennek ismeretében szabták meg a még elfogadható költséghatárt köbméterenként kétszáz forintban. Köznapi észjárásunknak megfelelően lefordítva a hivatalos adatot ez annyit tesz, hogy előzetesen maximum két­száz forintot lehet beruházni egyetlen köb­méter hulladék elhelyezhetősége érdekében. A koncepciótól természetesen nem várható el a válasz a kérdésre, ki és miből állja ezt az összeget, de kétségtelen, a gyakorlatban majd feleletet kell lelni erre is az évek fo­lyamán. Erre utaltak kétségeikkel a véle­ményt nyilvánítók is, amikor rámutattak, o jő koncepcióhoz megfelelő anyagi eszközök is kellenek, az elképzelésekből csakis így lehet valóság. Éppen ezért keresni kell minden te­kintetben és területen*az együttműködésben rejlő ésszerűsítési lehetőségeket, amibe bele­tartozik sok mással egyetemben a Fővárosi Tanáccsal való együttműködés is. A testületi ülés, jóváhagyva a koncepciót, egyben elfogadta ázt a határozatot is, amely elvi alapként állapítja meg a tanácsok, a gazdálkodó szervezetek és a lakosság együtt­működése szükségességét a megjelölt célok elérése érdekében. A határozat a továbbiak­ban rendelkezik arról, milyen tervezési, szer­vezési módszertant kell érvényesíteni a kö­vetkező időkben a helyi tanácsoknál, vala­mint a megyei tanács szakigazgatási szerve­zeteinél. A koncepcióban szereplőket értelem­szerűen kell alkalmazni mind a rendezési tervek készítése alkalmával, mind akkor, amikor a tanácsok kidolgozzák középtávú programjaikat Felülvizsgálat Hátterek Egy korábbi ülésén a me­gyei testület ideiglenes bi­zottságot hozott létre, s feladatául adta a tanácsi irányítás alatt álló ún. háttérintézmények tevé­kenységének felülvizsgála­tát, a korszerűsítés és az ésszerűsítés jegyében törté­nő átalakítást. A bizottság a megyei tanács tegnapi ülésén tett jelentést mun­kájáról, s amint az kide­rült, hasznos volt az elem­zés. Hasznos akkor is, ha tudjuk, valójában a bizott­ság munkáját nem más, mint az a minisztertanácsi hatá­rozat ösztönözte, amely ta­valy december 2-án kelt, s a háttérintézményekkel függött össze. A közvéle­ményt erősen foglalkoztató téma körül egyébként sok a tévhit, elhangzanak olyan vélemények, is, amelyek­nek a fényekhez semmi közük. Mind a bizottság jelentése, mind annak fo­gadtatása a testületi ülé­sen mentes volt az ilyen zavaró felhangoktól. A cél­szerű az ésszerű, ez volt a vezérlő elve azoknak, akik mérleget készítettek, s en­nek a mérlegnek az ered­ménye — a már végrehaj­tott átszervezéseket is fi­gyelembe véve — 48 fő és 9 millió forintnál több pénz megtakarítása. Az előbbi közbevetés, a már végrehajtott átszerve­zések említése, nem mellé­kes tényező. A megyei tes­tület és végrehajtó bizott­sága tárgyilagosságát di­cséri, hogy már korábban megvalósított különböző háttérintézményeknél át­szervezéseket, . összevonáso­kat, sőt megszüntetésre is sor került, azaz most nem új dologgal találkozott szembe a tanács, hanem egy, már gyakorolt fel­adatnak a szélesebb értel­mezésével. A fogadtatás is ennek megfelelő volt, még akkor is, ha érthetően nem egy csapásra formálódik ki a közös vélemény ilyen kérdésekben. A megszokás is nagy úr, s vannak rész­érdekek, amelyek érvénye­sülni szeretnének. Ilyen és hasonló okok miatt dolga a választott testületnek a döntés, hiszen függetlenít­heti magát az apparátust óhatatlanul befolyásoló szempontoktól. Ezek a szempontok sem okvetlenül tévesek — és ezt a téma tárgyalása is érzékeltette —, de egyeztetendők a ma­gasabb, társadalmi igé­nyekkel és szükségletekkel. Ez utóbbi érvényesítése például az ún. állandó át­helyező bizottság önálló szervezetként való meg­szüntetése, a nevelési ta­nácsadók tevékenységének és létszámának arányosítá­sa, illetve a családsegítő központokkal való együtt­működésük útjainak kere­sése. A háttér(intézmények) előtérbe kerülése azt mu­tatta, nemcsak lehetséges, hanem egyenesen szüksé­ges a szervezet (persze, nem kizárólag a tanácsi szervezet) folyamatos mun­kájának értékelése, a meg­változott feltételekhez tör­ténő igazítása. Amit leg- jo^an bizonyít, hogy pél­dául a megyei tanács ok­tatási és továbbképző inté­zete működésére is lehetett az eddigieknél jobb, ol­csóbb formát találni, amit esetleg, ha létezik a folya­matos értékelés, már ko­rábban is meglelhettek volna az érintettek. S a testület levonta következ­tetés is ez, a folyamatos­ság igénylése, azaz intézke­dési tervben rögzítette a további teendőket. I A korábbiaknál eleve ked- vezőtleneob feltételek, az év közben végrehajtott szigorítá­sok ellenére is — nem köny- nyű munkával ugyan — a me­gyében tevékenykedő tanácsok 1987-ben elérték alapvető gaz­dálkodási céljaikat. így össze­gezhetjük annak a számadás­nak a lényegét, amelyet teg­napi ülésén hagyott jóvá a megyei tanács. Torzítaná ugyanakkor a valóságról ki­alakítható képet, ha észrevét­lenek maradnának olyan rész­letek, mint például bizonyos feladatoknak az elhalasztása, a működtetés szigorú elsőbb­ségének megadása a fejleszté­sekkel szemben. Ami rendkí­vül fontos jellemző, s ennek megfelelően kapott hangot a vitában, az az, hogy ott, ahol a tanács nyíltan beszélt a megváltozott helyzetről, a ne­hézségekről, a lakosság meg­értéssel fogadta az őszinte helyzetértékelést. Érzékelhetjük a tanácsok kötelezettségeit, ha tudjuk, az egységes pénzalapnak a hetvenegy százaléka szolgálja az ún. taÁMoSéát -léiwcl&’okat. A 8,4 milliárd forint felhaszná­lása fejében; -tavaly lényeges zavarok nélkül sikerült fenn­tartani mindazt, ami az alap­ellátás ; köréhe tartozik. Ennek jelentőségét 'egyébként a ta­nácstagi vélemények kiemel­kedő fontosságúnak ítélték. Néhány tény a rendkívül sokrétű tevékenységből. A ta­nácsi utak, hidak fenntartá­sára és felújítására 220 millió forint jutott tavaly. Ebből a pénzből a többi között 29 kilo­méter hosszúságban korszerű­sítést, 18 kilométeren burko­latmegerősítést hajtottak vég­re és hat híd is felújításra került. Az egészségügyi és szo­ciális feladatokra kiadott 2.2 milliárd forintból lényeges té­tel a kórházak költségeinek fedezése, ám csupán a körzeti orvosi ellátás is 285 millió forintot követelt. Jogos vélemény és nem elő­ször hangzik el testületi ülése­ken: a lakosság a szükséges­nél sokkal kevesebbet vagy egyáltalán semmit nem tud arról, milyen gazdálkodási kötelezettségei vannak lakó­helye tanácsának az intéz­ményhálózat fenntartásában. Az információ hiánya azután abban mutatkozik meg, hogy a település 'ken élők egy je­lentős része kizárólag a fej­lesztéseket. a beruházásokat tekinti tanácsa eredményei­nek, holott a mai helyzetben becsülésre érdemes az is, ha az ésszerű gazdálkodás követ­kezményeként a tanácsi tes­tület képes megtartani az el­ért színvonalat az intézmény- hálózatban. Ha ezt a tükröt használjuk, akkor reális képet alkothatunk például annak a 3.6 milliárd forintnak a sor­sáról, amelyet a megyében ta­valy a tanácsok oktatási és közművelődési feladatokra költöttek el. Az óvodákban az ilyen korú gyermekeknek a kilencven százaléka kapott helyet, s a közös pénztárcá­ból 668 millió forint fedezte a kiadásokat. A megye általános iskoláiban 120 ezer ifjú okta­tását kell megoldani, s nagy erőfeszítések következménye­ként a váltakozó tanítás ará­nya a tanulólétszámon belül 16,4 százalékra csökkent. Ami jelentős eredmény, mondotta a tanácstagok egyike, de ez az átlag nem fedheti el a né­hány településen fennálló kritikus helyzetet, illetve az agglomerációs övezetben fel­lelhető feszültségeket. Nem csupán ez hord magában fi­gyelmeztető jeleket, hanem a többi között a szakmunkás- képző intézetek nehezedő helyzete is, mivel az elköltött 176 millió forint ellenére sem sikerült a korábbi ellátottsá­gi színvonalat fenntartani. Amint kritika az is, hogy a középiskoláknál az eredetileg tervezettnél kevesebbel bővült az oktatott osztályok száma. Arra a kérdésre tehát, hogy vannak-e a gazdálkodásban feszültségek, ellentmondások, a megyei tanács szépítés nél­kül felelt igennel. Ezekről a feszültségekről és ellentmon­dásokról minden esetben és minden településen tájékoztat­ni kell a lakosságot, nem csu­pán azért, mert érvényesíteni szükséges a beszámolási kö­telezettséget, hanem azért is, mivel a nyílt szó — tapasz­talatok mutatják, s ilyen ta­pasztalatokat a tavalyi gazdál­kodás is felkínált — mozgó­sítja a társadalmi erőket, ser-i kentoje az összefogásnak. A települések tanácsainak egy része azonban nem él kellő módon ezzel a módszerrel, a lakosság előtt szinte titokként kezeli a nehézségek okait, nem­egyszer találgatásokra, szóbe­szédekre adva okot magatar­tásával. Józan mérlegeléssel még annak idején, a hetedik ötéves terv elfogadásakor úgy dön­tött a megyei tanács, hogy a gazdálkodásban mindenkép­pen elsőbbséget kell kapniuk a működési kiadásoknak és fejlesztésre csakis ott kerül­het sor, ahol nincsen hátrá­nyos következménye az alap­ellátás fedezetére. Esztendők óta tapasztalhatjuk ennek a jogos elsőbbségnek az érvé­nyesülését, aminek persze az az elkerülhetetlen ára, hogy a korábban megszokott fej­lesztési ritmust a tanácsok nem tarthatjákv Mentség, ma­gyarázkodás lenne az előbbi állítás rejtett tartalma? A tes­tületi ülésen úgy formálódott ki a végleges vélemény, hogy nincsen szükség menetegető- dzésre. A megyében tavaly összesen kiadott 3,4 milliárd forint ugyan nem sok a fej­lesztési szükségletekhez és igényekhez képest, de azt sem állíthatja senki, hogy jelen­téktelen összeg lenne, főként ha figyelembe vesszük, ezek a pénzek a települések egyre nagyobb csoportjánál kiegé­szülnek a lakosság hozzájáru­lásaival, például a különböző közművek építése esetében. Meglepően gazdag lista ke­rekedik ki akkor, ha valaki veszi a fáradságot és össze­állítja, mi minden gyarapí­totta a megyében a lakosság mindennapjait tavaly, mon­dotta a véleményt nyilvánító tanácstagok egyike. Ma való­ban szinte divat kizárólag a gondokról beszélni, s közben elsikkad az, ami jól történt ami haladás. Holott tagadha­tatlanul gyarapodás családot sokasága számára a me­gyében most fő helyet kapott vezetékes gázszolgáltatás ta­valyi fejlődése. A lakosság te­temes anyagi hozzájárulásává: jelentős hálózatbővítés men' végbe például Örkényben, Du­nakeszin, Nagykőrösön, Szent endrén és Cegléden. Koncepció 2000-ig v'v '• f ■' • * JKITJUiíXfl.íitÖ Költséges, de szükséges lépés Gazdálkodási mérleg Sikeres az erők összefogása Érzékelteti a haladás rit­musát ezen a területen, hogy az eredetileg tervezett 166 ki­lométerrel szemben 293 kilo­méter hosszúságú gázhálózat épült meg tavaly a megye érintett településein. Jelentős volt a villamos hálózat gya­rapodása is, 241 kilométer, s a többi között érintett tele­pülés ebben Budaörs, Páty, Főt, Veresegyház, Vasad, Po- máz. A lakosság társadalmi mun­kájának segítségével 115 ki­lométer hosszúságban bővült a szilárd burkolatú járdák hossza, a tanácsi utaknál je­lentősebb fejlesztések színhe­lye volt Pilisvörösvár, Zsám- bék, Cegléd, Bag, Szentlőrinc- káta, Nagykőrös. Ide tartozó­nak vehetjük a 32 kocsiállá­sos ceglédi autó busz-pályaud­var elkészültét is. Az eredmények listáját nyújt­ja az is, ami a kereskedelmi ellátás feltételeit javította. Üj ABC-áruházat adtak át ren­deltetésének Űriban, Ceglé­den, Törökbálinton, Szódon. Több településen — például Tökölön, Kerepestarcsán, Űr- bottyánban ilyen jellegű beru­házás van folyamatban. Változatlanul kiemelkedő szerepe van a megyében a vízellátásnak. A tavalyi gaz­dálkodás is igazolta ezt, hi­szen a tanácsok 6Ó5 millió fo­rintot használtak fel ezen a területen. Jelentős víznyerő- beruházások színhelye volt például Érd, Cyál, Dunabog- dány, Sülysáp, a vezetékháló­zat bővítésében pedig Pilis- csaba, Erdőkertes, Maglód, Tököl, örbottyán, Valkó, Süly­sáp, Pánd, Veresegyház. A rengeteg gondot okozó csator­názásnál is fellelhetjük a ha­ladást, bővült a hálózat a töb­bi között Budaörsön, Gödön, Gyálon, Érden, Diósdon, Ve­resegyházon, Vecsésen, Szent­endrén. A lakásépítés támo­gatására, terület-előkészítésére a tanácsok 422 millió forintot használtak fel. Az erőfeszíté­sek ellenére is lényegesnek kell tartanunk azt a törést, amelyet az otthonteremtés ta­valyi képe mutat a megyé­ben. Hosszú évek óta első íz­ben történik meg ugyanis, hogy a tervezettnél kevesebb családi otthon került tető alá, bár az elkészült 5582 új lakás ennek tudatában sem tartha­tó szerény eredménynek. A magánerős lakásépítést a ta­nácsok 146 millió forinttal tá­mogatták 1987-ben, s ennek segítségével 1500 arra rászo­ruló család otthonhoz jutását tették lehetővé. Tekintélyes tétel a fejlesz­tési kiadásokban az egészség- ügyi és szociális ellátás terü­letének 343 millió forintja. Megfelelően a terveknek, to­vább folytatódott a Semmel­weis kórház építése, rekonst­rukciója, Dunakeszin 17, Tö­kölön hat munkahelyes szak­orvosi rendelő készült el, ti­zenöt új körzeti orvosi mun­zésének egyre súlyosabb gondját kívánja enyhíteni, s 2000-ig vonja meg a látóhatárt. Több más mel­lett téma volt az ülésen az a je­lentés is, amelyet egy ideiglenes bizottság készített a háttérintéz­mények korszerűsítéséről. A to­vábbiakban a napirendnek erről a három pontjáról adunk ismertetőt. Lapunk első oldalán olvasható az összefoglaló a Pest Megyei Ta­nács pénteki üléséről. Amint ott jelezzük, a testület áttekintette az 1987. évi gazdálkodási terv végre­hajtásának tapasztalatait, kiemelt figyelemmel a megváltozott felté­telekre és körülményekre. A ta­nács megvitatta a koncepciót, amely a szilárd hulladék elhelye­kahely is tágította az egész­ségmegóvás lehetőségeit. A fejlesztési pénzekből a legtöbbet, jelezve, a megyé­ben hol a legnagyobbak a kö­telezettségek, az oktatás és a közművelődés kapta, egymil- liárd forintnál többet. A száz gyermeket befogadó új sziget­újfalui óvoda, az átadott 125 általános iskolai tanterem — érintett település a többi kö­zött Abony, Tápiószölös, Új­szilvás, Inárcs, Érd, Gyömrő, Valkó —, a középfokú okta­tás intézményeinek bővítése azt mutatja, az adott keretek között a tanácsok változatla­nul kiemelt helyet adnak a jövő nemzedéke felkészítésé­nek, még akkor is, ha — amint ezt a tanácstagok egyi­ke megjegyezte — az itt el­költött pénznek a két- vagy háromszorosa sem lenne in­dokolatlan befektetés. Az ok­tatás ugyanis nem más, mint a jövőt megalapozó legfonto­sabb beruházás. Elfogadva a tavalyi eszten­dőről szóló zárszámadást, a megyei tanács összegezte a legfőbb tapasztalatokat is, amelyeket az idén minden­képpen hasznosítani szüksé­ges. Ezek között például olyas­mik szerepelnek, mint az idei gazdálkodás kezdeti zavarai és a tartalékok ésszerű hasz­nosítása, a költségkímélő mód­szerek felkutatása. Továbbra is kapjanak elsőbbséget a gaz­dálkodásban a működési te­endők, ugyanakkor forrásaik bővítése érdekében a taná­csok ne féljenek bizonyos vál­lalkozói kezdeményezésektől, amilyenekre például az élel­mezést, más szolgáltatást nyújtó intézményeknél nyílik mód külső megrendelések tel­jesítésével. A megyei tanács köszöne­tét fejezi ki a lakosságnak, a gazdálkodó szervezeteknek az 1987, évi (feladatokhoz nyúj­tott segítségért és számít ar­ra az idén is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom