Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-15 / 89. szám

198g. Április 15., péntek Pánimig 3 Agrárhmovációs találkozó Ötletbörze Gödöllőn Akárcsak tavaly, Idén Is a hazai mezőgazdasági kutatás fellegvára, Gödöllő volt a színhelye az agrárinnovációs találkozónak. A máso­dik alkalommal meghirdetett rendezvény szervezői — a KISZ KB, az Alkotó Ifjúság Egyesülés, az Agrobank Rt. — azzal a céllal küld­ték el kétezer mezőgazdasági nagyüzemnek, fejlesztéssel és kutatás­sal foglalkozó Intézetnek a meghívót, hogy minél több szakember hozza el olyan ötletét, amely a mezőgazdaság széles területén hasz­nosítható. Végső búcsút vettek Barcsay Jenőtől Egy nagy generáció nagy alakja Gyászoló hozzátartozók, barátok, tanítványok, tisztelők kísér­ték utolsó útjára Barcsay Jenő Kossuth-díjas, kiváló művészt (Erdősi Ágnes felvétele) A biotechnológiai kísérle­tektől a gépészeti ágazatig a legváltozatosabb területeken számos, korunkhoz illő újí­tást vezettek már be — illet­ve várnak a szakemberek —, melyek kellő propaganda hí­ján legfeljebb szűkebb kör­nyezetünkben ismertek. A mind szélesebb körű gyakor­lati hasznosításuk ugyanis hatványozottan térül meg a gazdálkodásban, ha országo­san elterjednek. Ezt kívánta elősegíteni a tegnapi gödöllői találkozó. Az érdeklődést és az újsze­rű, forintok százezreit ered­ményező szellemi termékek iránti igényt jelzi, hogy a megnyitón körülbelül kétszá­zan jelentek meg a gödöllői művelődési központ színház- termében. Az ország szinte minden megyéjét képviselő vendégek zömmel a 35 év alatti korosztályt képviselték, csaknem minden hatodik el­ső számú szakvezető, s tíz százalékuk munkahelyükön közvetlenül a fejlesztéssel, szervezéssel foglalkozik. Hogy leginkább mely területen van szükség hatékonyabb, termelé­kenyebb cselekvésre, illetve a napi feladatok megoldásához hol születnek sokszor a kény­szer hatására új ötletek, azt jól mutatja az is, hogy a ta­lálkozó résztvevőinek körül­belül 35 százaléka a termelő- szövetkezetekből érkezett. . A délelőtti program első előadója, Raisz Gusztáv MÉM- miniszterhelyettes, az élelmi­A gazdasági fellendülés aka­dályaként mind többször ke­rül szóba, hogy a nagyobb ter­melőegységek nem veszik iga­zán partnerszámba a kisszö­vetkezteket, vagy vállalkozó­kat, s a megkötött szerződé­sek ellenére először a maguk­hoz hasonló üzemek igényeit elégítik ki — gyakran gyen­ge minőségű — termékeikkel. A törökbálinti OMÜV Műszer­es Vasipari Kisszövetkezetet is hasonló cipő szorítja, hi­szen jövedelmező tevékenysé­güket ugyancsak bizonytalan­ná teszi az anyagellátásban megnyilvánuló függőségük. A jól menő társulás az el­múlt esztendőben a terveket több mint 10 százalékkal túí- teljesitve mintegy 70 millió fo­rint árbevételhez jutott, s eb­ből majdnem 17 milliós nye­reségük származott. Ezekre az eredményekre joggal lehetnek büszkék a kisszövetkezet dol­gozói, hiszen árakat nem emeltek a múlt évben, annak ellenére, hogy az import he­lyett a többnyire egyre drá­guló hazai alapanyagot hasz­nálták fel gyártmányaikhoz. Külföldön is keresett Az OMÜV tevékenységi kö­re szerteágazó: a folyadék­szintmérők és áramlásjelzők előállításától az ágyrugóbetét gyártásáig számos dolgot fel­ölel. A különböző mechanikus mérőműszerek mellett foglal­koznak vezérlőautomatikák tervezésével és kivitelezésé­vel, s kínálatuk nagy része saját szabadalom alapján ké­szül. A különböző mérőműsze­reket elsősorban a hazai pi­acra gyártják, ám a Szovjet­unióban és Törökországban is az ő berendezéseikkel dol­goznak a szakemberek. Az ágyrugóbetét-termelésük a hazai igények nagy részét kielégíti, de régóta nullára le­írt gépekkel dolgoznak, s. a minőség javítása érdekében szükségessé vált, hogy a kö­zeljövőben felújítsák berende­szer-gazdaság fejlesztési céljai­ról, a szorosan hozzá tartozó műszaki-gazdasági háttérről adott sokoldalú tájékoztatást. Ezt követően dr. Szórádi Sán­dor, a KISZ KB titkára, az ifjúsági mozgalom élelmiszer- gazdaságunkban betöltött sze­repét taglalta, mintegy felhíva a figyelmet a fiatalok aktivi­tásának fontosságára, akik az élet minden területén, így az agrárgazdaságban, a falvak­ban is a haladás, a megújí­tás hatóerejének derékhadá­hoz tartoznak. Természetesen törekvéseik megvalósítását a KISZ is támogatja a maga eszközeivel. A továbbiakban előadások hangzottak még el az innová­ciós utakról, fejlesztésük pénzügyi lehetőségeiről. E té­makörhöz kapcsolódott dr. Szigeti Miklós, az Agrobank Rt. igazgatójának mondani­valója, ő többek között az általa képviselt bank tevé­kenységét taglalta. Délután került sor az öt­letbörzére, ahol szakzsűri ér­tékelte a beadott, illetve el­hangzott ötleteket. A legjob­bak díjazására 40 e2er forint állt rendelkezésükre. Az ér­deklődők utólag is megismer- Kedhetnek a második agrár- innovációs találkozón elhang­zottakkal. valamint a haszno­sítható ötletekkel a helyszí­nen készített videofelvételek segítségével. Ezek a rendező szerveknél szerezhetők be. Gy. A. zéseiket. Sajnos megfelelőeket csak Svájcból tudnak vásárol­ni, s a most működők újjal való helyettesítése gépsoron­ként mintegy 25 millió fo­rint valutát igényel. A bútorgyárakkal nem A kisebb értékű berendezése­ket a szövetkezet saját kasszá­ból is képes volt fedezni, ám a teljes újjászületéshez szükséges pénzt a bútorgyárakkal közö­sen szerették volna előterem­teni. A próbálkozás sikerte­lennek bizonyult, így pályá­zattal kívánnak megfelelő hi­telhez jutni. Az egyelőre még kitartó alapanyagkészlet pótlása ugyancsak akadályokba ütköz­het a hazai anyagok minősé­ge és a gyártók termeléscsök­kentése miatt. Így tehát meg­oldást ez esetben is csak az import nemesacélok és huza­lok felhasználása jelenthet... A kisszövetkezet gyorsabb ütemű gyártmányfejlesztésbe kezdett, s ezen belül az ovál- kerekes áramlásmérők és a távadók modernizálása is szó­ba került. Konkrét bevételi tervük egyelőre ugyan nincs, de előreláthatóan a múlt évi­hez hasonló teljesítménnyel a nyereség mindössze 50 száza­lékára számíthatnak. A jobb eredmények érdekében tovább csiszolják azt a piacpolitikát, amelynek alapja, hogy nem a raktárakba termelnek, hanem a felhasználó megrendeléséhez igazodva, a lehető legrövidebb határidővel szállítják a gyárt­mányaikat. A meóra nincs szükség A „megrendelőt elveszíteni nem szabad” elv is gyorsa­ságra és megbízhatóságra sar­kallja az OMÜV dolgozóit, akik pontos munkájuk viszon­zásaként igazán jónak mond­ható fizetésekkel is büszkél­A monori pártbizottságon Felmentés és kinevezés Tegnap ülést tartott az MSZMP Monori Városi Jogú Nagyközségi Bizottsága. Az ülésen részt vett dr. Balogh Pál, a megyei pártbizottság titkára. A testület személyi kérdésekben is döntött. Dr. Szászik Károlyt, a testület eddigi első titkárát más mun­katerületre kerülése miatt, te­vékenységének elismerése mellett, felmentette tisztségé­ből, pártbizottsági és végre­hajtó bizottsági tagsága alól. A városi jogú pártbizottság megválasztotta első titkárnak Szentgyörgyvári Istvánt, a városi jogú párt-végrehajtóbi­zottság tagját, a monori Jó­zsef Attila Gimnázium és Szakközépiskola igazgatóját. A testület Zubor Györgyöt, a városi jogú pártbizottság munkatársát megválasztotta a pártbizottság és a párt-végre­hajtóbizottság tagjának és a pártbizottság titkárának. Országgyűlés elé terjesztik Az idén az Országgyűlés elé kerül az egységes vállalkozói adóról szóló törvénytervezet, s a kormányzat úgy számol, hogy 1989. január 1-jétől meg­szűnik a kisvállalkozásokat je­lenleg sújtó úgynevezett kü­lönadó. A gazdaságirányítás rendkívül fontosnak tartja a kisüzemek, -vállalkozások sze­repét és azt, hogy a különbö­ző vállalkozási formákban te­vékenykedők megfelelő bizton­ságot érezzenek, s hosszabb távra érvényes szabályozás alapján, nyugodt körülmények között dolgozhassanak, tervez­hessenek. kedhetnek. A kisszövetkezet­ben az átlagkereset mintegy 100 ezer forint volt az elmúlt esztendőben, s ehhez fejen­ként körülbelül 73 ezer fo­rint jövedelemkiegészítés is társult. Bérfejlesztést egyelő­re nem terveznek, ám a tel­jesítmények függvényében a második félévtől ez is szóba kerülhet. A náluk jól alkal­mazott teljesítménybérezés és az ehhez társuló prémiumok azt iS lehetővé tették, hogy a dolgozók saját munkájukat el­lenőrizzék, így a meót telje­sen ki tudták iktatni a gyár­tási folyamatból. A kisszövetkezet felvirágzását a szakemberek a már bevált módszerek tökéletesítésén kí­vül egy osztrák—magyar ve­gyesvállalat létrehozásától is remélhetik, ám ennek meg­születéséig tovább kell vívni piaci harcukat a nehezedő kö­rülmények között. Tegnap kora délután helyez­ték örök nyugalomra Barcsay Jenő Kossuth-díjas, kiváló művészt. A 89 esztendős korá­ban elhunyt Mester ravatalá­nál először Vajda György, a művelődési miniszter helyette­se mondott búcsúbeszédet. Sze­mélyes hangon emlékezett utolsó találkozásukra. — Álltunk az ágya mellett. Résnyire nyitotta szemét. Nem tudtuk, lát-e, ért-e bennünket. Mikor az ajtóból visszatekin­tettünk, fölemelte kezét és in­tett. Még egyszer megajándé­kozott bennünket egy kompo­zícióval, egy utolsóval, egy utánozhatatlannal — mondot­ta —, bár egész élete maga volt a mű. Koldusszegényen, vagy a siker csúcsán, mindig azt tet­te, amit kellett: rajzolt. Akár két színnel, néhány vonallal teremtett alkotást, akár nagy kompozíción dolgozott, de min­dig elmélyültem Szelleme, élet­műve világosabbá teszi a ha­zát. Ezután Színi István, a Szent­endrei Tanács elnöke emléke­zett meg a Mesterről. — Először 1929 tavaszán ta­lálkozott a fiatal művész és a város. A merészen meredek utcák ezután gyakorta vissz­hangozták lépteinek koppar.á- sát. Késő tavasztól kora őszig kiköltözött a művésztelepre. Szentendre dombos vidéke gye­rekkorának mezőségi tájait idézte fel benne. Otthon érez­te magát, a hat évtized alatt hozzánőtt a településhez, amelynek minden kiállítását megtisztelte személyével. Száz alkotással ajándékozta meg a várost, s ezeket még életében elhelyezhette múzeumában. Somogyi József szobrászmű­vész a Képzőművészeti Főis­kola nevében is elköszönt az elhunyttól, aki az anatómiai tanszéket vezette: — Rövid félórára még itt van közöttünk. Aztán befogad­ja s,z a föld. amelyhez olyany- nyira ragaszkodott. De soha nem akart magyarabb lenni másoknál. Szálfa volt, hegyen álló, messzire látszott. S ő is messzire látott. Mint a nagy fák. rengeteg magot vetett, s egy gyönyörű új sarjúerdő nőtt ki körülötte. Szoros szálak kötötték az ifjúsághoz, ame­lyet tanított. Személyiséget so­ha ki nem sajátított és soha meg nem tört. Nagyon nehéz őt stílusértékekkel mérni, ő idegenkedne ettől a legjobban, mert számára csupán két mér­ce létezett: jó és rossz kép. Ezt követően a koporsót, me­lyet koszorúk borítottak, a vég­ső nyughelyhez vitték a gyá­szoló hozzátartozók, barátok, tanítványok, tisztelők kíséreté­ben. Soraikban ott volt — töb­bek között — Krasznai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bi­zottságának első titkára; Ba­logh László, a Pest Megyei Ta­nács elnöke, Balázs Gézáné el­nökhelyettes; Bihari József, a Pest Megyei Múzeumok Igaz­gatóságának igazgatója. A sírnál Patay László festő­művész búcsúzott az elhunyt­tól a tanítványok, a szentend­rei művészbarátok nevében: — Egy nagy generáció nagy alakja ő — mondotta —, az utolsó, a hátvéd. Megérkezett a Parnasszusra, s immár a tör­ténelem egyik fejezete, egy megtanulandó fejezete lett. Művészeti anatómiája nélkü­lözhetetlen részévé vált az Eljött a faültetés, a szamó­capalántázás ideje. Fajtanevek, kertészeti eljárások és beszer­zési helyek röppennek fel az alkalmi hírbörzéken. A szen- vedelmes kertészek általában esküsznek rá, hogy a leg­jobb zsákmány, amihez nekik sikerült hozzájutni. Dánszentmiklóson, a Micsu­rin Termelőszövetkezet köz­pontjában, a hűtőház mellett áll egy hosszú épület, amely­ben ezekben a hetekben gyors kezű lányok és asszonyok szor­tírozzák és számolják a külön­féle szamócapalántákat. Benn az irodában Bagoly László kertészmérnök viaskodik a te­lefonnal. Szinte percnyi szünet nélkül tárcsázza vidéki üzlet­feleiket, közben munkatársait vezényli, szükség szerint a számítógépről hív le adatsoro­kat. Márciustól májusig a fri­gó szamócapalánta a sláger. Az értékes szaporítóanyagot folyamatosan hozzák ki a hű­tőházból. Nagy előnye, hogy vírusmentes anyanövényről szaporították, mindenféle kár­tevőtől mentes és május köze­péig bármikor kiültethető. Ha megfelelően előkészített, szer­ves trágyával feljavított talaj­ba kerül, az ültetéstől számí­tott két hónap múlva leszüre­telheti az első termést a tulaj­donos. A szakember elmondta, tu­catnyi fajtát árusítanak, s eze­ket úgy válogatták ki, hogy a gyümölcs minősége és az érési időpont szerint állíthassa ösz- sze mindenki a kiskertbeli ül­tetvényt. A kézen-közön, is­merősöktől, szomszédoktól szerzett palánták általában már fertőzöttek, hozzák ma­gukkal a vírust, a különféle kártevőket. Amikor teremni kezdenek, akkor látszik, hogy a gyümölcsük satnya, deformá­lódott, s csak részben érik be. Az ilyen szaporítóanyag már leromlott, kár vele kísérletez­ni. Ezért fontos, hogy aki jó termést vár, az jó minőségű, egészséges töveket vásároljon. Sokan személyesen utaznak e célbői Dánszentmiklósra, de még többen vannak, akik le­vélben írják meg igényüket. Nekik utánvéttel küldik el a megrendelt mennyiséget. Szá­mítógépre visznek minden té­telt, és az okos masina pilla­egyetemes kultúrának. Bar- csay Jenő kisugárzása a világ­ra csupán kodályi mércével mérhető. Búcsúzóul fogadom — amit 87. születésnapjára írt levelemben is megtettem; s azt hiszem, akiknek nevében beszélek, azok is megfogad­ják —: amíg élünk és tehetjük, nem engedjük elsorvasztani emlékét; kialudni tudása, mű­vészete fényét. ,_A_J natok alatt listát készít a cső-' magoláshoz, egyúttal címez és szállítólevelet ír. Csupán az a baj, hogy a postai feladóve­vényt nem tudja kitölteni, mert az nem alkalmazkodik a gyors tollú íródeák észjárásá­hoz, ezért ez az egy munkafá­zis hosszabb időt vesz igénybe, mint az adminisztráció többi része együttvéve. Jó lenne, ha a posta kitalálna egy gépesít­hető megoldást, hiszen csu­pán ebből a termelőszövetke­zetből több mint tízezer cso­magot adnak föl ezen a tava­szon. A szövetkezetben tizenöt éve működik a szamóca sza­porítóanyagot előállító ága­zat. Nagyüzemeknek és kis­termelőknek évi tízmillió da­rabot adnak el. Nyugati ex­portra is szállítanak, illetve az arab országokba. Ottjár- tunkkor éppen Jemenbe in­dult egy szállítmány. Kutatóintézetből származ­nak a vírusmentes anyanövé­nyek, laboratóriumi merisz- téma tenyésztéssel végzik a szaporítást. Hollandiából, Ka­liforniából és Olaszországból hoztak be új fajtákat. Néhány éven belül ez a hazai vá­laszték bővülésében is meg­mutatkozik. Leghamarabb a folyton termő fajtával ruk­kolnak elő, erre már ez év augusztusára elfogadnak meg­rendelést. A lakótelepiekről sem feledkeznek meg; őket balkonládákba telepíthető faj­tával örvendeztetik meg. Aki nem sajnálja az időt és a fáradságot, jól pénzelhet eb­ből a finom gyümölcsből. Do­báson például Majoros István több ezer négyzetméteren fog­lalkozik ezzel a növénnyel. A legalkalmasabb eljárást vá­lasztotta. Bakhátakat készít, fekete fóliával letakarja, cse­pegtető öntözőberendezést al­kalmaz, és igen jó termést szüretel. A bakhátra feszülő fólia haszna, hogy korábban érik és nem lesz piszkos a gyümölcs. A gusztusos piros szemek mintha viaszosak len­nének. Azt sem árt figyelem­be venni, hogy a korai szamó­ca egységnyi területre jutó nyeresége alapján az elsők kö­zött van a mai kertészeti kul­túrák között. T. T. A jövő: egy osztrák—magyar vegyesvállalat Ágyrugótól az automatikáig B. Gy. Vendégek a Sasadban Tegnap délelőtt bajor egyetemi oktatók, kutatók cs üzletembe­rek egy csoportja látogatott a Sasad Termelőszövetkezetbe. A vendégek nagy érdeklődéssel tekintették meg a szövetkezet műszerüzemét (képünkön), majd az Uvegházakban termesztett virágokat. (Erdősi Ágnes felvétele) Balkonon is megterem ízletes, piros gyümölcsök A hét végén Szob felé szaladó vonatokon, az autóbuszok telkes járatain, az autók csomagtartóin mindenütt és minden mennyiség­ben viszik a facsemetéket, oltványokat. A kertészkedés mintha az eddiginél nagyobb súlyt kapna, praktikus kedvtelésből egyre Inkább pénzt megtakarító időtöltéssé alakul. Akinek a zsebe nem győzi meg­fizetni a drága mirelitet és a még drágább primőrt, maga matat a kiskertben, és ősszel jól megtömi a hűtőládát a sokféle gyümölccsel, zöldséggel. Egész télen rájár a család, és még mindig ez a legol­csóbb.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom