Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-13 / 87. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROlETÁHJfl!. EGYESÜLJETEK! XXXII. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM Ára: l.KO foi-inl 1083. Április is., szerda Jubilál a Duna-bizottság Négy évtized A dunai hajózás nemzetkö­zi jogi alapjául szolgáló egyezményt hét Duna menti ország 40 eve írta alá Belg- rádbán.' A jubileum alkalmi­ból a Duna Bizottság 46. ülés­szakának keretében kedden ünnepi ülést tartottak a Ma­gyar Tudományos Akadémia dísztermében... A jubileum alkalmából Franz Schmid, Ausztria bu­dapesti nagykövete, a Duna Bizottság titkára méltatta a belgrádi konvenció jelentősé­gét. Kiemelte, hogy a kölcsö­nös megegyezésen alapuló konvenció nem tesz kivételt, A magyar küldöttséget ve­zető Urbán Lajos közlekedési miniszter a Magyar Népköz- társaság kormányának megbí­zásából köszöntötte az ünnepi ülést, majd felolvasta Grósz Károlynak, a Minisztertanács elnökének a jubileumi ülés résztvevőihez intézett levelét. A Jtdrniány' elnöke üzeneté­ben ' megerősítette, hogy a Duna Bizottság keretei között, a Duna menti államok együtt­működésében az elmúlt 40 esztendőben elért eredmények igazolták a belgrádi egyez­mény létrehozásának céljait, az egyezményben részes álla­mok törekvéseit. Napjaink nemzetközi politikai ás gaz­dasági változásai, a népek és államok egymásrautáitSágá- nak erősödése, az összeurópai együttműködési folyamat el­mélyülése még inkább lehe­tővé és szükségessé teszt a Dunának, mint a Duna menti ntpetret és államokat összekö­tő nemzetközi vízi útnak, fo­kozottabb, sokoldalúbb kiak­názását. A Magyar Népköztársaság, összhangban külpolitikájának alapelveivel mindent megtesz azért, hogy ez a szervezet be­tölthesse küldetését. Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke kedden a délutáni órák­ban fogadta a Duna menti államok delegációinak vezetőit, továbbá a Duna-bizottság tagállamainak ál­landó képviselőit — budapesti nagyköveteit — és a Dtma-bizott- ság titkárságának vezető munka­társait. Pénteken tartja ülését a Pest Megyei Tanács Tavaly a megyében tevé­kenykedő tanácsok az egysé­ges pénzalapból 8,4 milliárd forintot fizettek ki ún. műkö­dési költségekre, fejlesztésre pedig 3,4 milliárdot fordítot­tak. A majdhem tisánüzétmil- líárd forint azt mutatja, hogy a népgazdaság megnehezedett helyzete ellenére is a lakossá­got szolgáló alapintézmények hálózatát sikerült nagyobb za­varok nélkül működtetni. A megyei tanácsnak péntekre összehívott ülésén — a végre­hajtó bizottságnak a napi­rendre tett javaslata elfogadá­sa esetén — elsőként ez, te­hát az 1987. évi gazdálkodás összesítő mérlege kerül meg­vitatásra. A felépült 5582 la­kás, a 237 általános iskolai tanterem, a tervezett 135 kilo­méter hosszúságú villamos vezetékkel szemben a tényle­gesen elért 241 kilométer iga­zolja, a haladás mértéke ugyan több területén az életnek ki­sebb az eredetileg számított­nál (például a lakásépítés­ben), de van haladás, gyara­podás. S lehet is az erők még jobb összefogásával. A megye területén a leg­utóbbi esztendőkben egyre sú­lyosabb gondként érzékelhető a települési szilárd hulladékok elhelyezése. Sürgető feladattá vált egy egységes elvekre ala­pozott, hosszú távra megoldá­sokat kínáló koncepciónak a kidolgozása. Ez elkészült, s a napirendi javaslat. szerint szintén a testületi ülés elé ke­rül döntésre. A megye szilárd- hulladék-elhelyezési koncep­ciója 2000-ig szól, kidolgozója a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet volt. Az elő­zetes egyeztetés folyamán a programmal foglalkoztak a megye társadalmi szervezetei­nek vezető testületéi is. Korábban ideiglenes bizott­ságot alakított a megyei ta­nács a tanácsi irányítású hát­térintézmények felülvizsgála­tára, tevékenységük korszerű­sítésére. Most beszámol a bi­zottság a tapasztalatokról és javaslatokat tesz a további in­tézkedésekre. A megyei tanács ülése nyil­vános. KGST-együitműkcdés Koordinálják a munkát A KGST könnyűipari együtt­működési állandó bizottság kedden Budapesten, a Medosz Szállóban megkezdte 50., jubi­leumi ülését. Az állandó bizottság öt al- ágazat: a textil- és kötőipar; a ruhaipar és öltözködéskul­túra; a bőr- és cipőipar; a fa­feldolgozó ipar; valamint a nyomdaipar területén koördi­Pozsgay Imre előadást is tartott Vendég Százhalombattán nálja a tagországok gazdasági tevékenységét. A plenáris ülést Pavel Hrivnák, a Qsehszlovák Szocialista Köztársaság minisz­terelnök-helyettese, a KGST könnyűipari állandó bizottsá­gának elnöke nyitotta meg. A Magyar Népköztársaság kormánya nevében Marjai Jó­zsef, a Minisztertanács elnök­helyettese, kereskedelmi mi­niszter köszöntötte a KGST- tagországok küldöttségeit. Hazánkba látogat Nyikolaj Rizskov A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghívására április 18. és 20. között hiva­talos, baráti látogatást tesz a Magyar Népköztársaságban Nyikolaj Rizskov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke. (A magyar—szovjet kapcso­latokról ításunk a 2. oldalon.) Nem eikerüihetetiers ■■Aki a máina­„ , ,, . üggyel kapcsolat­it árháború ban az elmúlt év­ben nyomon követte az eseményeket, vagy a »málna­háborút«, el tudja mondani azt, hogy ami e kérdésben történt, arra évtizedek óta — de talán a málnater­mesztés ez ideig terjedő időszakában — még példa nem volt.” (3. OLDAL) Lumpsonos hágóit, -Az elképzelések sze- « • • ' m ' K í rint eSy este e"áto-. lOffCtffB IfXfCüiQn gathatnak Mátyás ki­rály díszesen kivilágított udvarába, ahol korabeli öl­tözékben fogadják őket, s a szentendrei L. Kecskés András és együttese a középkor zenéjét szólaltatja meg. Ismét sor kerül a lovagi játékokra, a Salamon-törony melletti alsóvár lakótornyának udvarán.” (5. OLDAL) ..— Azt hiszed, te bárkit teytlKOSSaCf feljelenthetsz, mert csősz a sxelostfertben lettél!” — kiabálta egyik fenyegetőzésre a feldühödött fuvaros. Púpos Sándor ezután eltávozott, ám a másik férfi, aki ugyancsak ittas volt, lovas kocsijával utánament, és amikor utolérte, felécsapott az ostorával.” (8. OLDAL) Serdülök Régóta helytelenítjük 'ti _» «■ Budapest részvételét a me- €gyeU€jellMeGSQSe gyei válogatottak tornáján. A Nagykőrösön szerepelt együttesben például a Bp. Honvéd, az Ü. Dózsa, az FTC, a Vasas, a Csepel és a Volán utánpótlása képviseltette magát.” (7. OLDAL) A hét végién „Az idén az agrár-felsőoktatá- , »« « si intézményekben 1580-an vé­IStlfsOffnCtK geznek, egyharmaduk ösztön­díjas, illetve külföldi diák. A kiírt pályázatokból ki­tűnik, hogy az ifjú agrárszakembereket elegendő mun­kahely várja, főként a mezőgazdasági termelőszövet­kezetekben.” (8. OLDAL) Sokat tud a papíröntő üzem Felzárkóztak ai élmezőnyhöz Minden piacon versenyképes a Forts Vállalkozni kell és érdemes is! Napjainkban egyre in­kább visszatérő téma mindez. Példa erre a váci Forte gyárban 1982—85. között kidolgozott s az elmúlt cv elejére teljesített 200 millió forintos beruházás, amely a papíröntő üzemhez fűződik. Az elmúlt év második felé­től felfuttatott termelés révén 3,5 millió négyzetméter feke­te-fehér, valamint 2,5 millió négyzetméter színes papír és film készíthető. A gyár műszaki igazgatóhe­lyettese, Égéi Zoltán, érthető elégedettséggel számolt be ar­ról, hogy ez a beruházás a gyártási vertikum közepén helyezkedik el. Ebben az üzemrészben történik az úgy­nevezett extrudiós öntés. Űj típusú, modern szárítóberen­dezés tartozik hozzá. Nagy előnye a telepített technoló­giáknak, hogy azt a munkát, amit hajdan, a régi üzem­részben, több művelettel le­hetett elvégezni, azt most egy-két fázisban oldják meg. További előnye az említett öntési módszernek, hogy általa évente több százezer négyzet- méternyi polietilén felhaszná­lását, így végső soron devizát takarítanak meg. Ugyanis a gyártás során felhasznált anyag polietilén bevonatú pa­pír. A papíröntő üzemben a már említett fekete-fehér, vala­mint színes papír és film mellett készítenek az egész­ségügynek röntgenfilmeket is. Termékeiket a nyomdaipar is mind nagyobb mennyiségben hasznosítja. A beruházásról Kéri György gazdasági igazgatóhelyettes is kifejtette véleményét. Szólt arról, hogy a fejlesztést jó­részt saját forrásból és kül­földi partnerek bevonásával valósították meg. A tech­nológia kulcsfontosságú rész­egységei tőkés piacról szár­maznak, de ami figyelmet ér­demlő, hogy az összességében tucatnyi partner cég között a tőkés részarány a Fortéban elvégzett munkákban 20 szá­zalék alatt maradt. Már elkezdődött egy ötven- milliós beruházás a színkép- .7.0 gyártórészben is, ahol vár­hatóan idén az esztendő utol­só negyedében megkezdődhet a pfóbaüzemelés. Dicséretére legyen mondva a váciaknak, a papíröntő üzem kialakításával olyan korszerű termékeket nyerhet­nek, amelyek a nyugati pia­con is versenyképesek. Sike­res piackutatásuk révén idén kis tételben színes fotópapírt exportra is szállítanak. Az említett technológiát a világon eddig négy cég alkal­mazta, Ami cseppet sem meg­lepő, hogy közülük három ja­pán. Fejlesztése révén a Forte tehát felzárkózott az előkelő cégek táborába. Százhalombattára látogatott tegnap Pozsgay Imre, az MSZMP KB tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára. A program — amelyhez csatlakozott Krasz- nai Lajos, a Pest megyei pártbizottság első titkára és Romhányi András, a HNF Pest Megyei Bizottságának titkára is — délelőtt a városi pártbizottságon kezdődött, ahol Zimányi László első tit­kár, Szekeres József városi tanácselnök és Városi Tibor- né népfronttitkár adott tájé­koztatást a település életéről, a mozgalmi, politikai munka tapasztalatairól. Ezután a vendégek megtekintették a Helytörténeti Múzeum kiállí­tását és rövid látogatást tet­tek a Dunai Kőolajipari Vál­lalatnál. A délutáni órákban a HNF főtitkára Százhalombatta üze­meinek és intézményeinek párt-, állami és társadalmi ve­zetői, aktivistái számára tar­tott nagy érdeklődéssel foga­dott előadást belpolitikai éle­tünk időszerű kérdéseiről, a népfrontmozgalom feladatai­ról. A több mint kétszáz hall­gató részvételével lezajlott ak­tíva — és ezzel Pozsgay Imre százhalombattai programja — a résztvevők által föltett szá­mos kérdés megválaszolásával fejeződött be. rozsgay Imre előadását tartja (Földes György felvétele) HÍDLAS L ehetne szörnyűlködni azon, mennyire okta­lanok voltak eleink ezer mindenben, csak ép­pen felesleges a kárhozta- tás. Ök az addigi feltéte­lek, körülmények között elért technikai, technoló­giai (tudományos) színvo­nalhoz igazodtak, azaz mai szemmel visszatekintve ve­szedelmes aránytévesztés ítélkezni, mit tettek jól és mit rosszul. A jelen oku- láréját hordva például pél­dátlannak vélhetjük azt a módszert, amellyel valami­kori eleink éltek a lábas­jószágok nagyobb csapatai­nak levágásakor. A pata­kok, folyók (azaz folyóvíz) partjára épített, a víz fölé benyúló hídon (hídlás jel­legű építményen) vágtak, bontottak, nyúztak, belez­tek ... A víz egyszerre szolgált a tisztítás szere­ként és a hulladék befoga­dójaként, ez utóbbit vi­szont hamarosan eltüntet­ték a halak, eloszlatta a sodrás. Vágóhíd szavunk őrzi annak a kornak az emlékét, amikor ezen a módon történt az állatvá- gás, . s az a kor messzire nyúlik vissza,' bár írásos emlékeink csupán az 13Ű0- as esztendőktől fogva van­nak. A kérdés az, a híd­lás megfelelt-e az adott környezeti feltételeknek? Megfelelt. Következik tehát — vél­heti az olvasó — a prédi­káció, mi mindenben nem felelnek meg mai techni­káink és technológiáink annak a kívánt összhang­nak, melyet termelés és környezet testvérként ke­zelése támaszt. Próbáljunk eltekinteni a prédikációtól; nem sokra megyünk vele. Közeledjünk valamikori és mai hídlásokhoz más irányból. Érdemes például eltöprengeni azon, milyen személyes motivációk ha­tottak valamikor és hatnak ma az emberekre (szűkehh körben maradva, a meste­rekre) a szokások, az elő­írások. a szabályok betar­tása érdekében. Érdekes megfigyelésre juthatunk a megye sok településén en­nek a nézőpontnak a segít­ségével. Ott, ahol a ház­tartások saját kútból nye­rik a vizet, sokkal keve­sebb a gond (és ezt mind a közegészségügyi ellenőr­zések, mind a szabálysér­tési eljárások alátámaszt­ják) a házi derítők, emész- ■tőgödrök állapotával, mű­szaki kivitelezésével, mint ott, ahol közüzemi, azaz vezetékhálózatról történő az ellátás. Az összefüggés nyilvánvaló. Kivételes ese­teket leszámítva, senki sem olyan ostoba, hogy a ma­ga szennyvizét lássa viszont (használja fel, igya meg) a kútjából,:. A tulajdonos ugyan nincsen tisztában a talaj rétegviszonyaiva!, de tisztában van bizonyos .lo­gikai láncolattal. Ezt a láncolatot elődei tapaszta­latai hagyták rá és maga is- megtoldotta .néhány szemmel; tudja azt, amit tudnia kell. A közüzemi vezetéken érkező víznek a felhasználója viszont úgy okoskodik, a „valahol” megcsapolt kutaknak és a csőben érkező folyadéknak mit sem árt, ha ő megta­karít némi munkát és ce­mentet az emésztőgödör, a házi derítő betonozásakor, vagy éppen a régi kútba vezeti be mindazt, amit háztartása szennyként ter­mel. Arról csupán emlí­tést téve, ez utóbbi módon (s a mai díjszabások mel­lett ez sem mellékes szem­pont) tetemes szippantási költségek takaríthatok meg. Azt, hogy az ilyen megta­karítások végül is ki (ki­nek a számláját terhelik, nem firtatja az érintettek köre. Valamikor a húslátó mesterek éppúgy ellenőriz­ték a hídlásókon dolgozór kát. mint a másik, a har­madik vágó, azaz közvet­len és azonnali volt a le­hetséges tapasztalat, vala­mi nincsen rendben iksz vagy ipszilon munkája, magatartása körül. Azt a mesterlegényt például, akit harmadszorra értek tetten tisztátalanságon, a mester­ségből való örökös kitsa- patásra ítélték! A budai mészárosok 1611-ben kelt céhszabályzata nemcsak ezt'írta elő, hanem kemé­nyen büntette a mestert Is, aki eltűrte az ilyen . le­gényt. S akkor most na­gyon csendesen toldjuk hozzá azt a mai tapaszta­latot. ami szerint a me­gyében az egy esztendő alatt fegyelmileg elbocsá­tottak között (a munkából kilépők 83 ezer fős tábo­rán belül ez 343 személy) mindössze kettő volt olyan, aki a technológiai fegye­lem súlyos megsértése miatt kapta meg az úti­laput...! Ami azért érzé­kelteti. mit mennyire vet­tek komolyan valamikor és most. A meglehetősen kez­detleges hídlás tehát ko­rántsem volt . kezdetleges eszköze a felelősség érzé­keltetésének. K utakodásunk tegnap és ma terepén tehát oda vezetne, ahol felelős­ség és büntetés kart karba ölt? Nem a büntetés a jó eszköz, hiszen a már be­következettet torolja meg. A jó eszköz a visszatar­tás, az erkölcsi kényszerí­tés az írott és az íratlan szabályoknak a tiszteletére. Ennek az erkölcsi kény­szerítésnek sokféle az ösz- szetevője (a neveltetéstől kezdve a közmagatartás állapotáig), de legfőbb ele­me maga az igény arra, hogy az árukészítésnek és -értékesítésnek is legyen szilárd alapokon nyugvó erkölcsi rendje. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom