Pest Megyei Hírlap, 1988. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-11 / 85. szám
4 ^€Man 1988. Április 11., hétfő Facsemeték a Prédikálészéken Két facsemetét ültettek el ialképesen azok a környezet- védők, akik nem értenek egyet a bős—nagymarosi vízlépcső beruházásának keretében tervezett prédikálószéki víztározó építésével. A vasárnapi találkozót, amelyen másfél százan vettek részt, a Bajcsy-Zsi- linszky Endre nevét viselő baráti társaság szervezte. A jelenlévők véleménye szerint — mint az az eseményen elhangzott — a rendkívül értékes táj, amely sok ritka madárnak és növénynek ad ma is nyugodt életfeltételeket, jelentősen károsodna, ha felépülne a csúcsfogyasztás esetén a vízi erőművel együtt energiát termelő rendszer. Ezért megfontolásra javasolják, hogy kerüljék el az UNESCO által is nyilvántartott bioszféra-rezervátum harmóniájának megbontását. A terület számos, kiveszőben lévő orchideafaj menedéke, de más növényritkaságok is szép számmal találhatók a Pilis e festőién szép táján. A botanikusok ezek közül a pirosló hunyort. a fekete kökörcsint, a tavaszi héricset, a sallangos páfrányt és a gyöngyvesszőt emelik ki elsősorban. Mindezek megérik a nagyobb törődést, a figyelmet és a fokozott védelmet, amelyért a terület gazdája, a Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság is nagy erőfeszítéseket tesz. Mint ismeretes, a csúcserőmű telepítésének kérdésében a szakemberek álláspontja sem egységes, a viták ma is folynak. A végleges döntés előtt minden ésszerű javaslatot meghallgatnak, s ígéretük szerint azokat figyelembe is veszik. Felszámolták a költségvetési üzemet Négyen még munka nélkül A múlt év utolsó napján felszámolták a veszteségesen gazdálkodó solymári költségvetési üzemet. A mintegy 150 dolgozónak felmondtak. Négyük kivételével azóta mindenki talált magának munkahelyet. Hogy mi előzte meg az üzem felszámolását, arról Seres István. a Solymári Tanács vb- titkára így beszél: Jóval drágábban — A költségvetési üzem megalakítására — tizenöt évvel ezelőtt — azért volt szükség, mert rengeteg volt akkoriban a községben a tennivaló. Be kellett vinni a vezetékes ivóvizet a lakásokba, utakat, csatornát, iskolát, óvodát kellett építeni. Ezután azonban, mivel a fejlesztési lehetőségek mind csökkentek, az üzemnek új megélhetés után kellett néznie. Időközben egyre szaporodtak az új vállalkozási formák — köztük a gmk-k —, amelyek elszívták az igazán jó szakembereket. Az üzem pedig külső vállalásai teljesítéséhez kénytelen volt kisiparosokat fölfogadni. Persze jóval drágábban, mint amennyibe annakelőtte a szakipari munkások fix bére került. Siettette az üzem tönkre- menését a bérszínvonal-gazdái kodás is. Egyetlen példa az egykori költségvetési üzem életéből: külső megrendelő kérésére elvállalták egy hagyományos módon építendő iskola kivitelezését. Megfelelő tapasztalat híján nem volt azonban elég körültekintő a munka előkészítése, a maximált áras beruházásra eleve alulvállalkoztak és akkor még nem számoltak a hiánygazdálkodással. Virágzik az illegális kereskedelem Kígyót-békát összelopnak A műkincscsempészet és a kábítószer-kereskedelem mellett új üzletág fellendüléséről tanúskodik, hogy egyre gyakrabban tűnnek el a kipusztulás határán álló ritka hüllőfajták az állatkertekből. Tolvajbandák tizedelik a közgyűjtemények féltve őrzött kincseit. Az egyik venezuelai állat- kertből nemrég elloptak egy alligátorbébit és vele együtt nem kevesebb, mint harminc kígyót — köztük egy tucatnyi óriás anakondát. A „gondos” rablók táplálékukról is gondoskodtak: egy füst alatt elvittek velük 100 egeret, amelyeket eredetileg is a hüllők etetésére szántak. A madridi állatkertből eltulajdonított legutóbbi zsákmány két alligátorból, ugyanannyi boa constric- torból és négy pythonból állt. A hüllőtolvajok Angliában is aktivizálták magukat: a londoni állatkertbe két hónap alatt kétszer törtek be. Először összesen tizennyolc kígyót vittek el — ezek még nem képviseltek különösebb értéket. Másodszor viszont már körültekintőbben válogatták meg a tizenegy ritkaságot, és nem felejtették ott azt az ázsiai kékgyűrűs pythont sem, amelyből egész Európában ez az egyetlen példány volt fellelhető. A londoni állatkereskedőktől az elmúlt évben legalább száz kényes hüllőt — óriáskígyókat, gyíkokat és teknőcö- ket — loptak el. Pedig a ritka ausztráliai, dél-amerikai és ázsiai példányokat szép nyereséggel adhatták volna el. A londoni állatkert egyik vezetője szerint feltehetően szervezett bandák garázdálkodnak. Az igényes magángyűjtők egyre magasabb feketepiaci árat — több ezer font- sterilinget — adnak egy-egy különleges példányért. Minthogy a Londonban ellopott óriáskígyók közül egy sem került elő, a szakértők arra gyanakszanak, hogy sikerült átcsúszniuk a vámon és az európai kontinens legnagyobb magángyűjteményeiben, Belgiumban, Svájcban vagy Hollandiában kötöttek ki. A meglopott állatkertek kárát növeli, hogy az eltűnt állatok pótlása szinte lehetetlen, de legalábbis hosszú évekbe telik. Éppen a ritka fajták védettsége miatt mind szigorúbb exporttilalmak gátolják legális beszerzésüket. Ezzel szemben az illegális kereskedelem annál inkább virágzik. A különleges hüllőkre csaknem ugyanúgy vadásznak már a vámőrök, mint ahogy a nagy kábítószerfogásokat hajszolják. A londoni Heathrow repülőtér vámján februárban fennakadt egy Spanyolországból érkezett láda, amelyben ötszáz lopott kígyó hemsfcegett. Azzal tudniillik, hogy amikor az épület befejezésére kerül majd sor, nem lesz, amivel befedjék. Magyarul, széles e határban nem tudtak tetőfedő cseréphez jutni. Végül is némi protekcióval és késéssel sikerült azt az ország egy másik szegletéből előkeríteni. Addigra azonban az épület úszott az esőzések miatt, s vele úszott a határidő is meg a költségvetési üzem befektetett pénze. Versenytárgyaláson Sokféle összetevője vólt tehát a veszteségnek, és végül felszámolták. Négy különféle szerv ár- és egyéb szakértőinek egész hada vizsgálta a veszteségek okait, bűncselekményekre utaló bizonyítékok hiányában azonban senkit nem ítéltek el. A volt költségvetési üzem feladatait most részben a GESZ vállalta át, mint például az intézményfenntartási és karbantartási munkákat, új beruházásokkal pedig mostanában nemigen kell bajlódniuk, hiszen a tanácsnak nincs pénze. Ha majdan mégis szükségessé válik, a jól bevált gyakorlat szerint versenytárgyalás útján kapja meg rá a megbízást a legkedvezőbb ajánlatot tevő cég. Támogatást kapnak A költségvetési üzem egykori dolgozói — négyüket kivéve — valamennyien elhelyezkedtek már az eltelt három hónap alatt, ebben segített a tanács és a megyei munkaerő- szolgálati iroda, valamint maguk az érintettek is; sokan maguknak kerestek munkahelyet. Az eddig még elhelyezkedni nem tudó négy ember piliscsévi illetőségű, s pillanatnyilag is kapják a meghosszabbított felmondási időre járó foglalkoztatáspolitikai támogatást. Ez a négy dolgozó tagja volt az egykori költségvetési üzem azon takarítóbrigádjának, amelyet az üzem saját mikro- buszán szállított naponta Pi- liscsévről a Pevdi pilisszent- iváni üzemébe, dolgozni. Az asszonyok elhelyezkedésének gondja a továbbiakban a Komárom Megyei Tanácsot érinti, hiszen a foglalkoztatási támogatást, a rendes felmondási idő lejártával, a lakóhely szerint illetékes tanácsnak kell folyósítania. Antal Piroska Segítség az adminisztrációhoz Akik máris lehúzták a rolót Juhász Sándor most versenyautókat javít. Ez nemcsak szakma, hobbi is Az elmúlt negyedév alatt a kisiparosok nagy többsége felmérte, érdemes-e tovább folytatni a munkát, vagy lehúzzák végleg a rólót? Dabason, a városi jogú nagyközségben eddig hetvenhárman adták vissza az iparengedélyt, hatvanhétén pillanatnyilag szüneteltetik az ipart, a munkaviszony mellett mindössze hárman foglalkoznak kisipari munkával. A KIOSZ helybeli szervezete minden segítséget megad a meglehetősen bonyolult adminisztráció megköny- nyítéséhez, de az adót nem fizetheti ki helyettük! Így azután hiába minden erőfeszítés? Múlt időben Szépen gondozott, takaros családi ház hívja fel magára a figyelmet a Szőlő utca sarkán. Mellette szokatlanul nagy garázs, Juhász Sándor autószerelő műhelye. A garázsban példás rend uralkodik, á polcokon mérnöki precizitással elhelyezett szerszámok. Érezhető, hogy gazdája szereti a szakmáját. — Így van — mondja egy sötétkék Fiatra támaszkodva a házigazda. — Több mint tíz éve vagyok a szakmában. Nerpcsak a dabasi lakosok autóját javítottam, Pestről és a környékbeli falvakból is hozzám jártak. Nem dicsekvésből mondom, de úgy érzem, megbíztak bennem az emberek, szívesen hozták a kocsijukat. Soha nem fontolgattam, hogy ezt vagy azt az autót érdemes-e javítani? A legkisebb munkát is elvállaltam, ami alig hozott hasznot. — Miért múlt időben beszél? — Mert tavaly december elsején visszaadtam az iparengedélyem. Az új adózási rendszer teljesen a pálya szélére szorított volna. Az anyagbeszerzéssel már korábban is gondjaim voltak, január elseje óta pedig képtelenség beszerezni jó néhány alkatrészt. Ha pedig pult alól kapom, akkor már túlságosan drága. Alaposan tanulmányoztam mindent ami az új adórendszerrel kapcsolatos, és rádöbbentem; ez nem az én világom! A tőkeerős vállalkozóknak bizonyára továbbra is megéri folytatni az ipart, de az én szakmámban, ahol filléres tételek is vannak, nagy a kockázat. — És ezek az autók...? — Nem szakítottam végleg a szakmámmal, csak más ke retek között dolgozom tovább. Tabajd központtal, az idén január 2-án alakult egy úgynevezett Speciális Autósport Egyesület, ennek a vállalkozásnak vagyok én is tagja. Versenyautókat szerelek. Nálam ez már régi szenvedély. Amíg iparengedélyem volt, addig nappal a magán-, éjszaka pedig a versenyautókat javítottam. Rendszeresen foglalkoztattam tanulókat is, de most nem érdemes. — Anyagilag hogy váltak be a számításai? — Régen jobban kerestem, de végül is azt csinálom, amit szeretek. Talán azt sajnálom, hogy nincsenek mellettem tanulók, akiket megtaníthatnék a mesterség alapvető fogásaira. Jobb kereset Egy utcával arrébb találjuk Péli László elektroműszerész házát. Kétszer is megkérdezGombó Pál: J A kutya természetes és ősi tartozéka az emberiségnek, a kutyasétáltató új emberfajta, többnyire a póráz mindkét végén neurotikus eset. E két kiemelkedő állatfajta együttélését nem akarom én az ősidőktől végigkísérni, csak utalok rá, hogy kezdetben tevékeny együttműködés kötötte össze őket; a kutya hajszolta a vadat, az ember elejtette, megnyúzta és a tűz mellett osztoztak a zsákmányon. Aztán, mint tudjuk, a termelési mód megváltozott, vele a társadalom és benne a kutyák is osztályokra tagozódtak, úgymint például palotapincsi, főúri agár és pórnép korcskutyája. Hanem azért még az én gyermekkoromban is a kutya főként falusi kutya volt. Tartották, mert óvta a házat az idegenektől, és ha arra mentek, riasztott. Kellett azt a kutyát sétáltatni? Dehogy, dróton mozgott a karika, amelyhez kötötték a láncát, legyen csak dühös. Ez a kutya nem volt szeretetreméltó, nem is akart az lenni, csak urának számára, akinek magán- tulajdonát védte vicsorogva, vonítva. Falun ma is, ha arra jársz netán, hirtelen felcsattan, rád ijeszt, még ha kerítés választja el tőled, akkor is, ha meg szabad, kiáll az utca közepére és ha kővel elűzöd, figyelj hátra is, mert alattomosan lábikrádba mar, őt nem lehet szocializálni, mindvégig a magán- tulajdon híve maradt, és neki minden^J\ u hí asétcí íta tóL ki tolvajgyanús, akivel nem él egy háztartásban. Á városi kutya az más. A legkülönbözőbb származású, van főúri és fajtatiszta, kotorékeb és korcs, kinek mi jut. Ám azért ez mégsem véletlen. Mert a városi kutya minek? Egyeseknek van egy fél élete, amely hagyományos, magánházak kertjében tenyészik, féltermészetes életmódban, sétáltatni nem kell, szaladgál és ugat is, de közben barátságos is, mert sokan etetik, simogatják a rácson át, nem státus többé, csak státusszimbólum. A legtöbbnek azonban semmi természetes élete nincsen. Ezek azért vannak tartási szerződésben, mert a gazdi magányos, éppoly magányos, mint ők. A gazdit elhagyta a felesége, avagy nem ment férjhez, egyedül él és mogorva, de van neki egy kutyája. A kutya is tudja, hogy számos társa már munka- nélküli, kényszervadászatra kitették az erdőbe, mert lön az az ebadó, aztán mások befogták, mert a bőrét feldolgozzák, tehát nehogy e sors érje, igyekszik háziurat találni magának. Ám a gazda nem úr, csak egy bérház egy-két szobájában, netán egy lakótelepen. Ezt a kutyát bizony sétáltatni kell és szokás is, mondhatnánk, szükségszerű, mert csak akkor szobatiszta, ha máshol lelhet illemhelyre. Többnyire parkba viszik az ilyeneket sétálni, ahol már érzékelhető, hogy kutya és gazdája egy pár, hasonlítanak egymásra. Fiatal lányok és fiúk fürge farkaskutyákkal jelennek meg, öreg nők korcsokkal, kövérek vagy kövér kutyákkal vagy aprócska ebekkel, mint Zoro a Huruval. Akár így, akár úgy, sétáltatás közben mindenki neurotikus. Anélkül is, de a parkban még ráadásul üldözik is őket. A rendőrség őrjáratoz, autóval feltűnik, bokrok mögül előbukkan, mert a pesti kutya a Köjálba ütközik és bírság tárgya. Sétáltatják továbbá, s azokat csak igazán, a Rózsadomb és a budai hegyvidék kutyáit. Mert ezeknek csak illúziókertjük _ van, többnyire minden háznak sok a lakója, de sétáltatni őket szabad, legalább is de faktó. Itt figyelhetni meg legjobban a párválasztást, mert mindig tudatos. A beosztott értelmiségi kis növésű és karakán, szüntelenül a kutyát igazgatja. Gyere ide, ne ugass, kezét csókolom, a nénihez légy barátságos, jó néni. A valaha szép hölgy Adidas tréningruhához fekete kutyát hord, nyírva, trimmelve, hasán vékony szőre itt-ott feldúsul, farkát felfelé tartja. Jó napot kívánok, csak a kutya sétáltat engem, nagyon egészséges, Sénié, ne barátkozz, fújj, csúnya kutya, ne állj szóba vele, tegnap pe- dikűrözték. mert mindig kaparja a kocsim üléshuzatát, na mi megyünk. És mennek, mindketten peckesen, mintha vonulnának, trimmelve. T egnap találkoztam a kutyával, gazdi nélkül, a gyerekével volt. Mondta nekem az eb: jó napot, tegnap mosattam Palmolive samponnal, a viszontlátásra. Hebegtem valamit, és amint hátranéztem, láttam, hogy peckesen lépdel tova, holott a gyerek már messzi előreszaladt. Készülnek a műanyag flakonok. Péli László szerint ez csak átmeneti megoldás (Csécsei Zoltán felvételei) zük, jó helyen járunk-e, mert az iparost jelző tábla eltűnt a kerítésről. Egy fiatalasszony jön ki a csengetésünkre. A kert felé mutat, ott találjuk meg a férjét. Péli László ab- bahagyja a gereblyézést és szívélyesen a lakásába invitál. — Azok számát szaporítom én is, akik visszaadták az iparengedélyüket — kezdi a beszélgetést. — Pedig hosszú időt töltöttem ebben a szakmában, 1985 óta javítgattam elektromos készülékeket, elsősorban televíziókat. 1976-ban a Gelkánál helyezkedtem el, mint tv-műszerész, az ipar- engedélyt másodállásban váltottam ki. Jó fizetéskiegészítés volt, meg szerettem is csinálni. December 31-én adtam vissza az engedélyt. — Milyen megfontolásból? — A kedvezőtlen adótörvény miatt. Barátaimmal számítógépes programot készítettünk, hogy meddig éri meg az iparosmunka. Úgy évi 140 —150 ezer forintos jövedelem kifizetődő, de afelett már nem. Még szerencse, hogy a műszerész szakma mellett kitanultam a műanyag-feldolgozást is. A Fehérakác Tsz műanyag-feldolgozó üzemében helyezkedtem el. Szívszerelmem ugyan változatlanul a televíziószerelés, de a műanyagfeldolgozással jobban lehet keresni. Ebben a megdrágult világban pedig ez nem elhanyagolható szempont. A felesége süteménnyel, üdítővel kínál. — A férjem imádja a technikát, szeret barkácsolni — jegyzi meg az asszony. — Éjjel-nappal a könyveket bújja. Ahogy ismerem, úgysem bírja ki sokáig a televíziók meg más elektromos készülékek nélkül. — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy életem célja a háztartási sósavas falkonok gyártása — veszi vissza a szót a férj. — Ez csak egy kényszerű, átmeneti állapot. Kevés megrendelés A KIOSZ dabasi székhazában Gazsó József táborfalvai gumijavító elmélyülten tanulmányozza a vastag Szolgáltatási Termékjegyzéket. — Az istennek se igazodom el a sok paragrafus, a se szeri, se száma szabály között. Egy darabig vártam, aztán február végén visszaadtam az iparengedélyt. A Volánnál helyezkedtem el mint autóbuszsofőr. Kevesebbet keresek, s a kötött munkaidőt is nehéz megszokni, de hát valamiből el kell tartani a családot. Igaz, másodállásban megtartottam az ipart, de nem sok az értelme, épphogy akad megrendelésem. Pazarul felszerelt műhelyem van, beinvesztáltam egy csomó pénzt, és most ott hever parlagon. Egyelőre várok, aztán majd meglátom, mitévő legyek ... Keresztes Szilvia
